Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

1988. augusztus 11. /'tÖÜÍa'N 2 TiÉPÜJSÁG Szövetkezeti vélemény a vállalkozási nyereségadóról A várhatóan 1989. január elsején ha­tályba lépő vállalkozási nyereségadó­törvény tervezetéről szerdán szakmai vi­tát tartottak a Szövoszban az átészek, a lakás- és a takarékszövetkezetek, szö­vetkezeti vállalatok, érdekképviseleti szervek szakemberei. A fogyasztási szövetkezetek képvise­letében jelen lévő testületi vezetők és szakemberek egyebek között kifejtették: a vállalkozási nyereségadónak - az adó­rendszer egyszerűsítésére való törekvés, valamint a versenysemlegesség biztosí­tása mellett - javítania kell a fogyasztási szövetkezetek működésének, fejlődésé­nek és gazdasági érdekeltségének a fel­tételeit. A vita részvevői megfogalmazták: fontos, hogy a törvény hatályba lépése előtt elegendő idő maradjon a felkészü­lésre. Többen szóvá tették: a törvénytervezet szerint nem látják biztosítottnak a valódi Szerdán nulla órától feloldották az áru­forgalmi korlátozást Záhonyban. Mint ismeretes, az elmúlt hetekben a MÁV záhonyi üzemigazgatósága terüle­tén, illetve annak körzetében mintegy 5400, a Szovjetunióba irányított, áruval megrakott kocsi torlódott össze, mert a szovjet vasutak nem tudták ütemesen, egyenletesen fogadni a magyar export-, illetve a hazánkon átmenő trazitszállitmá- nyokat. szektorsemlegességet. A nyereségadó tervezett 50 százalékos mértékét pedig túlzottnak ítélték, tekintettel arra is, hogy egyelőre nem látnak kellő garanciát a kü­lön adók megszüntetésére. A vállalkozási nyereségadót nem cél­szerű kiterjeszteni a mezőgazdasági szakcsoportok tagjainak egyéni tevé­kenységére, csupán a közös munkára - egyebek mellett erre a következtetésre is jutottak a tanácskozás résztvevői, akik vi­tatták azt is, hogy - miként a tervezetben szerepel - a részjegyek osztalékát az adózott nyereségből kellene fizetni. A hozzászólók kifejtették: lehetővé kellene tenni, hogy az adózás után fennmaradó nyereség felhasználásában érvényesül­jön a teljes szövetkezeti autonómia. Egy­séges véleményként hangoztatták: lé­nyeges, hogy a vállalkozási nyereségadó ösztönözzön a minőségi munkára, a ha­tékonyabb gazdálkodásra. Nehezítette a helyzetet, hogy a máso­dik félévi szállítási csúcs is megkezdő­dött, és megnövekedett a szezonális ter­mékek - mezőgazdasági, konzervipari áruk, stb. - kivitele is. A rendkívül nehéz helyzet megoldásá­ra mind magyar, mind szovjet részről több helyi és központi intézkedés történt. Ezeknek köszönhetően szerdán már csak mintegy 1500 kocsi várt magyar te­rületen kilépésre. PANORÁMA BUDAPEST - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnö­ke szerdán fogadta Manuel Quarta Pun- zát, az Angolai Népi Köztársaság Ma­gyarországra akkreditált nagykövetét. A találkozót a diplomata kérte. * Hans Daniels, Bonn főpolgármestere, aki Iványi Pálnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Fővárosi Tanács el­nökének meghívására - feleségével együtt - három napot töltött hazánkban, szerdán délelőtt elutazott Budapestről. BONN - A nyugatnémet kormány nem beszéli rá a romániai németeket szülő­földjük elhagyására, de nem is akadá­lyozza kivándorlásukat. Ezt hangoztatta a bonni kormány helyettes szóvivője. Nyi­latkozata lényegében válasznak tekint­hető az erdélyi evangélikus püspök, Al­bert Klein kedden nyilvánosságra hozott szavaira. A főpap azt nehezményezte, hogy a bonni kormány az erdélyi német­ség kivándorlásának a szorgalmazásá­val lehetetlenné teszi az ott maradni aka­rók életét. A nyugatnémet kormány he­lyettes szóvivője tegnapi nyilatkozatában még azt is mondta, hogy Bonn a kivándo­rolni és a maradni akarókon egyaránt se­gíteni kíván. WASHINGTON - Az Egyesült Álla­mok nem szünteti meg az angolai kor­mányellenes erőknek nyújtott támoga­tást annak ellenére sem, hogy létrejött a megállapodás Namíbia függetlenségé­nek megadásáról és az Angolában levő kubai katonai erő fokozatos kivonásáról. * A legújabb közvéleménykutatási ada­tok szerint jelentősen javultak George Bush esélyei. A Republikánus Párt elnök­jelöltje, aki csak a jövő heti, New Orleans- ban megtartandó tanácskozáson lesz hi­vatalosan is jelölt, most alig hét ponttal marad el demokrata párti ellenfele, Mi­chael Dukakis mögött. Feloldották az áruforgalmi korlátozást Záhonyban Közös erőfeszítések a régiók békéjéért A Mihail Gorbacsov által követett új po­litikai irányvonal példa nélküli szuperha­talmi együttműködéshez vezetett a helyi konfliktusok rendezése érdekében - ál­lapította meg a napokban a Reuter angol hírügynökség kommentátora. Legutóbbi csúcstalálkozóján Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megerősí­tették azt a szándékukat, hogy minden szinten folytatják a szovjet-amerikai megbeszéléseket, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtanak a regionális konflik­tusok résztvevőinek a függetlenségüket, szabadságukat és biztonságukat szilár­dító békés megoldások felkutatásához. Az elhatározás ezúttal nem marad formá­lis kinyilatkoztatás. Az afganisztáni szovjet csapatkivonás­ról megszületett megállapodás végrehaj­tása - Sevardnadze szavaival - új lehető­ségeket villant fel a nemzetközi élet kró­nikus betegei, a regionális feszültséggó­cok meggyógyítására. A két nagyhata­lom által vállalt nemzetközi garanciák példaértékűek. A válságok újszerű meg­közelítése és kezelése azzal biztat, hogy a szovjet-amerikai viszony javulásának végre nemcsak az általános nemzetközi légkörre lesz jótékony hatása, hanem az évek óta megoldatlan regionális válsá­gokra is. Természetesen sok függ az elvi megállapodások gyakorlati kivitelezésé­től. Gorbacsov az afganisztáni kompro­misszumot értékelve joggal állapította meg, hogy a két szavatoló nagyhatalom tényleges magatartása iránymutató lesz abból a szempontból, mire számíthat a világ a regionális válságok rendezését célzó szovjet-amerikai együttműködés­től a jövőben. Ennek az együttműködésnek, persze, nemcsak olyan látványos jelei vannak, mint az afganisztáni megállapodás. Sőt, úgy tűnik, a kulisszák mögötti csendes diplomácia kemény hétköznapi munká­ját manapság egyik nagyhatalom sem akarja megzavarni azzal, hogy propa­gandacélokra használja ki pillanatnyi lé­péselőnyét. Valószínűleg ezzel magya­rázható, hogy például alig szivárgott ki valami a közel- és közép-keleti konflik­tusról folytatott múlt heti genfi szovjet­amerikai konzultációkról, amelyeken a közel-keleti rendezés távlatait, az iraki­iráni konfliktust, a perzsa(arab)-öbölbeli helyzetet vitatták meg. Vagy arról a talál­kozóról, amelyen a szovjet külügyminisz­ter és az amerikai moszkvai nagykövet a közép-amerikai helyzetről és az iráni utasszállító gép tragédiájáról folytatott megbeszélést. Mindenesetre a növekvő szovjet sze­repvállalásra utalnak azok a hírek, ame­lyek szerint esetleg Moszkva lehetne a színhelye az iraki-iráni béketárgyalá­soknak. Nem sok szó esik a két nagy szerepé­ről a kambodzsai rendezés ügyében sem, pedig a délkelet-ázsiai térségben tapasztalható rendkívüli diplomáciai ak­tivitás aligha volna elképzelhető nélkü­lük. A hírek rengetegében talán fel sem tűnnek azok a néhány soros jelentések, amelyekből kiderül: a kambodzsai ren­dezés a nagyhatalmi eszmecseréknek is a része. így például tavasszal Párizsban került sor olyan szovjet-amerikai tárgya­lásra, amelynek ez volt a témája, de amelyről egyik fél sem közölt részleteket. A délnyugat-afrikai és az angolai ren­dezésről folytatott genfi szovjet-amerikai megbeszélések részletei sem ismertek, a találkozó időzítése azonban önmagában is sokat elárul. A külügyminiszter-helyet­tesek közvetlenül az Angola, Kuba, Dél- Afrika és az USA négyes tanácskozásá­nak küszöbén cseréltek véleményét. Any- nyi közismert, hogy a konzultációt konst­ruktívnak tartották Moszkvában, s a szov­jet nyilatkozatok afelől sem hagytak két­séget, hogy a Szovjetunió esélyt lát itt is a megegyezésre. A Reuter egyenesen úgy fogalmazott, hogy az angolai konfliktus rendezését a Szovjetunió minden erejé­vel támogatja. Ez is annak a bizonyítéka, hogy Moszkva latba veti tekintélyét és befolyását: nehogy az új lehetőségek ki­csússzanak az érdekeltek kezéből. BARABÁS PÉTER Kiskereskedők vitája a vállalkozási adóról (Folytatás az 1. oldalról.) A kiskereskedők alapvető gondnak tartják, hogy a törvénytervezet szerint évi tízmillió forintos árbevétel felett azok a kereskedők, akik polgári jogi társasá­gokba tömörültek, nem élhetnek az egy­szerűsített könyvvezetés módszerével. Jónak tartanák, ha ezek a vállalkozások - hiszen bevételük többnyire meghaladja a tízmillió forintot - az árbevételtől függet­lenül egyszerűsített naplófőkönyvet ve­zethetnének. Nem tartják ösztönzőnek az állóeszköz-elszámolás tervezett új mód­szerét sem, ami nem teszi lehetővé az egyösszegű elszámolást, hanem több évet ír elő a költségleírásra. Ez nem teszi érdekeltté további beruházásban a kis­kereskedőket, mert úgy ítélik meg, hogy a befektetés nem térül meg, több év alatt ugyanis igen megnövekednek a kamat­terhek. A vitában szó esett arról is, hogy miután a magánkereskedelem gyakran családi vállalkozás, foglalkozni kellene a családi jövedelemadó bevezetésének le­hetőségével, s tisztázni a segítő család­tagok jogi helyzetét. Nagy István, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője egyetértett azzal, hogy valóban célszerű lenne kivárni az 1988- as év tapasztalatait, ám miután a társasá­gi törvény a jövő év január 1-jén életbe lép, ez szükségessé teszi a vállalkozói adótörvény egységesítését is. Ma ugyan­is még más-más szabályozók vonatkoz­nak a különféle vállalkozói csoportokra, de a társasági törvény bevezetése után egységes feltételeket kell teremteni vala­mennyi vállalkozási forma számára. Hangsúlyozta, hogy az egységes adó­törvény - ami szélesebb körű, mint a nyereségadózás,'hiszen a vagyonkeze­lés komplex módszerét öleli fel - egyúttal garancia a stabilitásra, arra, hogy a jövő­ben a vállalkozó hosszú távra gondol­kodhatnak. Elismerte, hogy a vállalkozók számára helyenként a már kivívott pozí­cióktól visszalépést jelent a tervezett új törvény, népgazdasági szempontból azonban mindenképpen szükséges. An­nak érdekében, hogy az adminisztratív terhek ne nőjenek, a szakemberek to­vább dolgoznak a lehetséges módszerek kialakításán. A Kisosz a törvénytervezet­tel kapcsolatos véleményeket, javaslato­kat augusztus 15-ig juttatja el a Pénzügy­minisztériumnak. Romániában megnövekedtek az illegális terhességmegszakítások Romániában megnövekedett az illegális terhességmegszakítások száma. Ezt közöl­te a demográfiai kérdésekről előterjesztett jelentés, amelyet az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottsága tárgyalt meg. A testület arra kérte az Egészségügyi Minisztériumot, to­vábbá a néptanácsokat és egészségügyi szerveket, hogy tegyenek határozott intézke­déseket „a káros gyakorlat” megszüntetéséért. Ezenkívül felhívta az orvosok, orvos­egészségügyi dolgozók figyelmét arra, hogy szigorúan tartsák tiszteletben a törvényes előírásokat. A Politikai Végrehajtó Bizottság - mint a Scinteia közli - legutóbbi ülésén áttekintette a demográfiai helyzet alakulását. A testület elé került jelentés adataiból kitűnik, hogy az év első felében a lakosság természetes szaporulata nagyobb volt, mint a múlt év azo­nos időszakában. A születési arányszám általában változatlan szinten mozog, az álta­lános és gyermekhalandóság pedig csökkenőben van. Mint ismeretes, Romániában a törvényhozás a pártdokumentumokban előirányzott demográfiai növekedés elérése érdekében egyrészt a népszaporulat növekedését tá­mogató intézkedéseket foganatosított, másrészt fellépett a természetes szaporulatot gátló jelenségek ellen. A terhesség megszakítását - ha arra nem a törvény által megje­lölt esetekben kerül sor - bűncselekménynek minősítik és szigorúan büntetik. Bemutatkozó látogatásra érkezett tegnap az NDK Kulturális és Tájékoztató Köz­pont igazgatója, Heribert Reisenweber és helyettese, Péter Stegert a Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizottságához. A vendégeket fogadta dr. Molnár István, a HNF Tolna Megyei Bizottságának elnöke, Varjas János, a HNF megyei titkára. A látogatás folyamán beszélgetnek a tervekről, a közös munkáról és a barátsági rendezvényekről. A délután folyamán ellátogattak Bonyhádra, a HNF városi bi­zottságára, valamint elmentek Váraljára a német nemzetiségi olvasótáborba. Csányi László Az emlékezés ösvényei ,i6, Éveken át Sárpilisre figyelt az ország, minden versenyt megnyertek, s vitték őket mindenfelé. Természetes, hogy Rá­kosi 60. születésnapjára is felrendelték az együttest, ami a hónapokkal előbb kezdődött ünnepségsorozat fénypontja volt. Parancsolatba adták, hogy ajándé­kokat készítsenek kicsinyek és nagyok, s küldjék a fővárosba, ahol rendbe rakták, majd kiállították az egészet. Az úttörők papírból békegalambot vágtak ki, a lá­nyok babákat készítettek, mindegyikből volt több ezer. Az asszonyok párnát, térí­tőt hímeztek, a szövetkezetek, gyárak er­re az alkalomra készített termékükkel kedveskedtek, s az ajándékok között még galambdúcos kapu is volt. Nem tu­dom, ma hol van ez a nagyon vegyes gyűjtemény, de nem ártana újból kiállíta­ni, a személyi téboly példájaként. Az Akadémia ünnepi ülést tartott, amit csak lehetett Rákosiról neveztek el, még tanulmányi ösztöndíjat is, az operaházi ünnepségen pedig a hódoló beszédek után úgynevezett „kultúrműsor” követke­zett, itt szerepeltek a sárpilisiek is. Órák­kal az előadás megkezdése előtt az egyik öltözőbe zsúfolták őket, s rájuk zárták az ajtót, ahol nehéz ruháikban fulladoztak, még az illemhelyre sem mehettek ki. Csak Bogár István várta sápadtan jelené­süket, mert az utolsó órában világosodott meg agya, hogy műsoruk, ami az est zá­rószáma volt, tréfás sárközi népdallal végződik, ami szól pedig imigyen: Ögye mög a fene magát, ameddig éri a kabát... A műsoron már nem lehetett változtatni, s Bogár Pista joggal tartott letartóztatástól, tömlöctől, kínhaláltól. Azonban mindez elmaradt. Ha valaki észre is vette, nem mert szólni, de amikor a függöny legör­dült és az ávósok sietve lezavarták a színpadról az együttest, mindenki fellé­legzett, gyorsan beszálltak a rájuk vára­kozó autóbuszokba, s vissza se néztek dicsőségük színterére. Persze nem volt ebben semmi szándé­kosság, nem is lehetett, akkor már több éve ez volt fő műsoruk, azt pedig minden­ki szentségtörésnek érezte volna, hogy sötét csúfolódást, ördögi fintort lásson a tréfás versben. Humortalan évek voltak, mindent a gyanakvás járt át, a humort is. A politika mindennel szemben fenntartással élt, a leírt szót egyébként is babonás félelem­mel nézték, rettegve maradandóságától. Nem volt még kor, amely ennyire félt vol­na az irás erejétől, akkor is, ha félrema­gyarázásról vagy éppen durva hamisí­tásról volt szó. Pedig Révai nem volt mű­veletlen, de ami rosszabb, féltehetségét, ifjúsága irodalmi kudarcát akarta ellen­súlyozni fellebezhetetlennek hirdetett ve­zért tekintélyével. Csak a hódolat szavára volt fogékony, következésképp soha ennyi dilettáns nem lepte el az irodalmat, ami érthető is, mert a kor és vezérei di­cséretét csak ezen a bértollnoki színvo­nalon lehetett elzengeni. A képzőművé­szek sem voltak jobb helyzetben. Néhány éve bemutatták az akkor ünnepelt műal­kotásokat: legtöbbjük szánalmas rajzta­nárt erőlködés. A megadott téma háló­ként fogta a képzeletet, akit ábrázolásra érdemesnek tartottak, az izmos hős volt, aki mindig előre tekint a biztosnak hirde­tett jövőbe. Előttem halom fénykép, az újságokban jelentek meg, szereplői egytől egyig mo­solyognak, mintha pikáns történetet me­séltek volna nekik, egy traktoroslányt va­lósággal ráz a nevetés. Pedig nem jóked­vükből nevettek, a fotóriporter csak ilyen pillanatokban kattintottá el masináját, rosszra egyébként még csak gondolni se mert senki. Nem is volt tanácsos, mert még az öngyilkosság is kockázatos vál­lalkozás volt. Akit megmentettek, vitték is a bolondok házába, abból a politikai megfontolásból, hogy csak őrült lehet, aki ebben a sugárzó boldogságban meg akar válni az élettől. A másik oldalon töm­lőé várt azokra, akik meg akartak szaba­dulni a nemkívánatos terhességtől; a sokszor elátkozott Ratkó-törvény nem is­mert irgalmat. Mindegyikre akadt példa Szekszárdon is bőven, de fölösleges ne­veket emlegetnünk. A forradalom, aminek tüzénél 1945 után oly sokan melegedtünk reményked­ve, hamarvisszájára fordult, a szavak az eget ostromolták, de a valóság a kispol­gári meghunyászkodást kínálta, mert az volt célravezető, ha mindenki buzgón he­lyeselt feljebbvalójának, feljebbvaló pe­dig nagyon sok volt, mert a piramissze­rűen felépített hatalom egymástól függő hatalmaskodókat termelt ki, a súlyt pedig azok hordozták, akik legalul álltak. A lel­kesedést is tőlük várták, eseten ként való­ságos körmeneteket szerveztek, hogy halált kiáltsanak Mindszentire vagy Rajk- ra, mert az események drámai meneté­ben nevük egymást követte. A kispolgári szervilizmus nem kérdezett, hanem he­lyeselt, s azt sem firtatta, hogy milyen szándékok, sötét érdekek hurkolnak kö­telet régi, megbízható harcosok nyakára. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents