Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
6 KÉPÚJSÁG 1988. augusztus 6.- Vannak olyan foglalkozások, melyekre a „közönséges halandó” egyszerűen rácsodálkozik. S fogalma sincs, hogy űzője miért és hogyan választotta éppen azt. Legszívesebben a véletlenre tippelne... Tehát Bodai Boldizsár miért lett inszeminátor?- Nem azért mondom, mert megkínált a szóval, de valójában véletlenül. Az, hogy most már el sem tudnám képzelni az életemet másként, vagy ha még egyszer kezdeném, ugyanígy csinálnám, az más kérdés. De megpróbálok röviden válaszolni a kérdésre. Az ember az általános iskolát rendszerint elvégzi. Mégpedig gondtalanul. A hetedik osztály végén, a nyolcadik elején viszont már felmerül: hogyan tovább? Mivel nagyon szerettem és szeretem is az állatokat, Palánkra jelentkeztem, a szakközépiskolába, ahol állategészségőri képesítést szereztem. B - Attól még nem lett inszeminátor.- Nem. Hanem elhelyezkedtem a teveli Kossuth Téeszben, ahol éppen inszemi- nátorra volt szükség. Beiratkoztam egy hathetes tanfolyamra Szombathelyre, azután Hahn Elemér - aki most háztáji agronómus - mellett dolgoztam két hónapon át. Fogalmazhatnék úgy, hogy a megyében ő az egyik legjobb inszeminátor. Tény, hogy a szakma minden csínját- bínját ismeri és szinte tökéletesen csinálja. Tőle lestem el olyan fontos dolgokat, melyek megtanulására a magam erejéből több esztendő kellett volna. I- Azt mondják, hogy azóta már magát is kiváló szakemberként tartják számon, noha még csak huszonöt esztendős.- Hogy kiváló szakember vagyok, az túlzás... De tény, hogy annak idején, amikor kezdtem a szakmát, igencsak ráálltam a melóra. Nem érdekelt engem a diszkó, meg más szórakozás. Nagyon lekötött a munkám. Olvastam a szakkönyveket... A Bencze-féle szaporodásbiológia volt szinte a bibliám. És szerencsésnek is mondhatom magamat. 1 - Miért?- Mert a téeszben volt lehetőségem, hogy specializálódjak. Szóval, hogy szinte csak a mesterséges termékenyítéssel foglalkozzak. A herélés, a vérvétel, a kro- táliázás, a tetoválás csak egészen kis részét teszi ki a munkámnak. Persze, közel sem vagyok elégedett magammal. ® - Mi a gondja?- Az időbeosztás. Emiatt van gyakran lelkiismeret-furdalásom... Mert mit mond a marxizmus? Azt, hogy a dolgozónak nyolc órát kell dolgoznia, ugyanannyit pihennie és szintén nyolcat szórakoznia. Az alvásom az megvan. De a másik kettő rendszeresen egymás rovására megy. Pedig néha úgy rohangálok, mint a pók a falon. Én azt mondom, hogy nyolc órát kell dolgozni, annál többet viszont lehet.- Ön viszont az utóbbi „kategóriába” ® tartozik.- Ez is furcsa. Mert tény, hogy reggel hétre bemegyek, s nem ritka, hogy este hétkor is még az állatoknál vagyok. Olyankor viszont rettentően haragszom magamra, amikor a saját dolgaimat, vagy a haverokét előbbre veszem, minta munkát.- Azért nem ez a jellemző, és nem is valamiféle egetrengető dolgokról van szó. Mert, hogy napközben kicseréli a gázpalackot, vagy a barátjának segít tápot vinni, arra futja a gyakran napi tizenkét órából.- Persze... Csak tudja, hogy van? Ha az ember belelendül a munkába, s még ha egy folyamatot be is fejez, de közben kizökken, mert elmegy valahová, akkor az nem az igazi. I- Ezt most úgy mondja, mintha állandóan ingajáratban lenne munkahelye és a különböző üzletek, beszerzőhelyek között- Erről nincs szó, de gyakran gondolkodok el magamon, a munkámon, s olykor elégedetlen vagyok. Mert mindig találok valami hibát, valamit, amivel csöppet sem lehet dicsekedni. És ez nagyon bánt. Mindent az ember tehetségétől függően nagyon jól érdemes csinálni.- A főnökei elégedettek magával... S amikor mi először találkoztunk, engem is meglepett, hogy fiatalember létére ilyen lelkesedéssel végzi a munkáját. Egészen megható volt, amikor az ötös ikerborjak születéséről számolt be.- Az egyet ellő állatoknál az ötös iker szinte fantasztikus. Ilyen példát tudomásom szerint még a szakirodalom sem említ. A szarvasmarháknál már a három is kuriózum. Nagy volt a meglepetés a téeszben, amikor meglett a négy kis bikaborjú meg az egy üsző. Sajnos, három bikaborjú az elléskor elpusztult.- Emlékszem, hogy amikor annak idején az ellésről beszélt, roppant lelkes volt. Viszont, amikor a szomorú tényeket is elmondta, nagyon komorrá változott. Pedig úgy mondta, nem történt műhiba, és hozzá tette azt is, hogy másként aligha történhetett volna. S nem azért, mert korán jöttek a világra.- Nem, tényleg. Mert a szarvasmarha vemhességi ideje 285 nap, ezek pedig 270-re születtek. Viszont, ha már két borjú van, akkor is gyakori a farfekvés, s az elléskor - azt hiszem, ezt nem kell külön magyarázni - gyakran lép föl oxigénhiány, vagy a kis állat nyakára rácsavarodik a köldökzsinór... Nagyon szép kis jószágok voltak. És pont a három legerősebb pusztult el.- A mesterséges termékenyítést maga " végezte az anyjukon?- Nem. Csak hormonkezeltem korábban.- Az állatok mesterséges termékenyítése önöknek, inszeminátoroknak és az állatokkal foglalkozóknak természetes. S bár már jó néhány esztendeje csinálják, a „kívülállók” többsége furcsállja, mi több, sokakban sajnálat ébred az állatok iránt...- Jól mondja, hogy állatok iránt, mert mesterségesen termékenyítik már meg a nyulat, a pulykát, a juhot... szóval ezt csinálják majdnem minden állatnál. Nyilván, ez a korszerű forma, a haladás, a tudományos eredmények alkalmazása vezette egyebek között idáig az embereket, s e termékenyítési formákat jelentős gazdasági okok is indokolják. Tehát az ember beleavatkozott a természetbe, s ebben az esetben is úgy alakította, hogy az őt szolgálja, neki hozzon hasznot... Az állatok sajnálata? Én a szarvasmarhákról tudok elsősorban beszélni. Ismerve párzásukat, tudom, hogy mindössze öt másodpercig tart. Azt pedig higgye el, hogy ha már az örömöt elvettük tőlük, azt a kicsit is, akkor fájdalmat nem okozunk... Még csak annyit, bár ez közismert, csak így lehet jó állapotban tartani a fajtákat, igy garantált a jó fajták megőrzése. Tulajdonképpen a minden tekintetben megfelelő apaállatokat - melyek jól is üzeked- nek - kiválogatják. Az ő spermájukat 196 Celsius-fokra hűtve tárolják.- Honnan tudja az inszeminátor, hogy ■ mikor fogadóképes a szarvasmarha?- Azt pontosan tudjuk, hogy mikor ivarzott az állat. Meg a petefészke - a sárgatest és a tüszőérés - alapján pontosan megállapítható. Amikor 1-2 centiméter nagyságú a tüsző, felpuhult s kidomborodik a petefészekből, akkor alkalmas a termékenyítésre.- Hogyan tűrik az állatok e mestersé- * ges beavatkozást?- Jól tűrik, hiszen szakszerűen csináljuk. Meg egyébként is, a szarvasmarha meglehetősen tágulékony és nem sérülékeny. Azt nem mondom, hogy soha meg sem moccan az állat, s azt sem, hogy e tevékenység nem jelent fizikai megterhelést. De oda kell figyelni. Amikor a mesterséges termékenyítést végezzük, s mondjuk ellép az állat, nekünk is követnünk kell, mert könnyen eltörhet az ember karja. Mivel nem hajlik...- Hány szarvasmarhája van a teveli B téesznek?- A szövetkezet törzstenyészetet jelölt ki, úgyhogy nálunk csak magyartarkák vannak. A legjobb ivarzókkal az eredményességre törekszük. Tehát van négyszáz tehén, 340 üsző, 160 szopós borjú és néhány híján ötszáz bika. ■ - Milyen a termékenyítési indexük?- Ne tartson nagyképűnek, annál is inkább ne, mert a következő szám nemcsak az én munkámat dicséri. Sőt! Tehát 1,82-es, ami azt jelenti, hogy száz tehénből 55 vemhesül. És pillanatnyilag ez az arány úgy gondolom, hogy szuper. Az országos átlag 2,5 körül van. I- Számomra pedig az is a szuper kategóriába tartozik, hogy minden állatot úgy ismer, mint a tenyerét.- Miért csodálkozik? Hiszen ez a munkám. Sőt, évekkel ezelőttre is visszaemlékezek az állatokra. Ha mond egy számot ezer felett, megmondok minden fontos adatot a jószágról. Csak megjegyzem, azokban a gazdaságokban, ahol 800-1000-nél több szarvasmarha van, azok elsősorban számok szerint szerepelnek.- Érdekes, amit mond. S most akkor * játsszunk, 1210.- Ez az állat selejtre ment. Dóra volt a neve. 1 - 1400.- Ida. Október 14-re vemhes. Két évvel ezelőtt ikrei voltak. Az apa pedig a 3738- as Levente. Egyébként Kisdorogon van Simon Pista bácsinál.- Most, a nagyon izgalmas és számomra figyelemreméltó játék után ismét fordítsuk komolyra a szót, de más témában. Egyik munkatársa is azt mondta, hogy Bodai Boldizsár néha megszállottként dolgozik. Szóval nincs ideje lányokkal járni, udvarolni.- Ezt megint túlzásnak érzem... bár van benne valami. Mert valóban eszembe jutott már, hogy komolyabban kellene járnom valakivel. De azért vannak hobbijaim is, amikről szintén nem szívesen mondanék le.- Mielőtt ezekről szólna, kérem, hogy 1 mondja el: hogyan él, szüleivel lakik-e.- Igen, a szüleimmel és az öcsémmel. Édesanyám és édesapám Bukovinából menekültek annak idején. Még mindketten gyerekek voltak. Aztán, ahogy felnőttek, megismerkedtek mondjuk úgy, hogy újból, és egy idő múlva összeházasodtak. Aztán építettek egy szép családi házat Ott élünk... Otthon is mindig voltak állataink, én még egészen kicsi voltam, már akkor is sokat törődtem velük és ahogyan már mondtam, szerettem őket. Vagyis olyan szakmát sikerült megtanulnom, ami egyben a hobbim is. * - Igen, de vannak más hobbijai is.- Néhány hónapja lovagolok. Van a téeszben egy csődör. Valamikor versenyló volt, de patarepedése lett, s nem versenyezhet. Csudaszép állat. Minden este meglovagolom. Ez azért is jó, mert így biztosított számára a szükséges mozgás. De szeretek motorozni, autózni is. Ha tehetem, olvasok... És tudja, mit szeretnék még? Vadászni. B - Lelőné az állatokat? Éppen maga?- Nézze, ez is az élet rendjéhez tartozik. Persze, nem mindegy, hogyan csinálja az ember. Mert vannak, akik halomra gyikol- ják a vadakat Szóval, nem sportszerűek. Igaz, ez nem elsősorban a vadásztársaságok értő vadászaira vonatkozik. Úgy gondolom, hogy az olyan emberek az élet más területein is mohók, túlkapásokra hajlamosak. Őket nem szeretem. B - Munkatársait viszont annál jobban. , - Nagyon jó a kollektíva nálunk az állat- tenyésztésben. És ez is igen fontos dolog. Segítünk egymásnak, ahogyan tudunk, elmondjuk örömünket, bánatunkat. Ilyen légkörben lehet csak jól dolgozni, s a légkör meglátszik az eredményeken is.- A saját munkájában mit tart a legna- * gyobb eredménynek?- Ezzel kapcsolatban már volt szó néhány dologról. Úgyhogy most csak az ellésről szólok. Az valami olyan dolog, mint amikor a szépen gondozott gyümölcsfákon beérik a termés. Nekem ott van a kis boci, de míg világra jön, segítünk az anyaállatnak, hogy minél simább legyen a dolog. Mert ha ott vagyok az ellésnél, akkor nem tudom megállni, hogy ne segítsek. I- Úgy tapasztalom, hogy Bodai Boldizsár meglelte munkájában az örömöL így még nagyon sok „szépen megérett gyümölcsöt” kívánok! MÚLTUNKBÓL Balaskó Brúnó VKM miniszteri osztályfőnök 1943. szeptember 1 -jén leiratban közölte a vármegyék illetékeseivel a honvédelmi miniszternek 1943. július 23-án kelt rendeletét. A rendelet tárgyát igy határozták meg: „Balkézírástanfolyamok országos szervezése és ezzel kapcsolatban papírleszorító készülékek szétosztása félkarúak között.” A téma szomorú aktualitását a második világháború kellően magyarázza. Már 1942-ben kiadott rendelet is foglalkozik a jobb kezüket elvesztettekkel, íme: „A jobbkézcsonkoltaknak, de általában mindazoknak, akiknek jobbkeze olyan sérülést szenvedett, hogy azt írásra nem használhatja, balkézirásra való átképzését még a kórházi kezelés ideje alatt kell elkezdeni és befejezni.” A fenti rendeletet legalább két ok miatt is módosítani kellett. Részben azért, mert a kórházak nem tanintézetek, erre nem készültek fel, nekik fő feladatuk a gyógyítás volt, másrészt pedig azért is, mert 1942 telétől mind többen kerültek a hadikórházakba, kellett a hely az új sebesülteknek. Márpedig „A jobbkézcsonkultat pedig magára hagyni nem lehet, mert nehezen engedelmeskedő balkéznek kezdeti sikertelenségei miatt reményét veszíti és sorsán még jobban elkeseredik. Az elsietett írásoktatás meg nem vezet maradandó eredményhez, még a jobbkézíróknál sem. Csakis rendszeres és szakszerű oktatással lehet maradandóan kifejleszteni a balkézen a jobbkéz eredeti íráskészségét, gyakran oly sikeresen, hogy azt felül is múlja.” A honvédelmi miniszteri rendelet 1943-ban úgy intézkedik, hogy a sérültekkel nyugodt légkörben, üdülőkben lehet a leghatásosabban foglalkozni. Ki is mondotta: „Ehhez az alapvető tanulmányhoz szükséges nyugodt előfeltételeket csak az üdülők (...) adhatják meg.” Ki a legalkalmasabb a balkezes írás oktatására? Úgy vélték, hogy olyan oktatókat kell keresni, akik maguk is elveszítették jobb kezüket, mert az ő személyük példaadó szemléltetésre eleve alkalmas. Úgy tervezték, hogy egy-egy „tanulócsoport” 5- 10 főből álljon, de a 20-at semmiképpen se haladja meg. Elfogadottnak volt tekinthető, hogy egy-egy tanfolyam hozzávetőlegesen 50 órás legyen. Ennyi idő alatt az íráshoz nem szokott, darabosan mozgó balkéz engedelmeskedni fog. Ajánlott írásmód: azsi- nórirás. Intézkedés történt arra is, hogy kellő mennyiségű papírleszorító álljon rendelkezésre. A miniszteri osztályfőnök kellő határozottsággal hívta fel az illetékes szerveket a kiadott rendelkezés megvalósítására. Megyénkben az első számú illetékes a megyei tanfelügyelöség volt. Itt az ügyet hamar lezárták. Mindössze a megyeszékhelyen lévő hadikórházban érdeklődtek, van-e igény ilyen tanfolyamra. S hamar rákerült az irat hátoldalára: „A helybeli hadikórházban egyetlen beteg sincs, ezért tudomásul”. Igaz, még egy alkalommal az előadó kezébe került az irat, 1943. december 20-án. De ekkor sem történt érdemi intézkedés. Ismételten rávezették: „Vármegyénkben ilyen tanfolyam nincs. Ezért: tudomásul ad acta”. Az egész tanfolyam ügye napokon belül feledésbe merült. Nem tudjuk hány szerencsétlen tanult meg bal kézzel írni az ilyen tanfolyamon, de annyi tény, hogy Tolnában egy sem. A bonyhádi járás - két táblázatban A második világháborúval kapcsolatos nagyarányú lakosságcsere a 40-es évek végével befejeződött. Megyénk arculata a folyamat alatt alaposan megváltozott. Tanulmányok, feljegyzések, cikkek, statisztikák őrzik a változást. Az alábbiakban egy nagy táblázatot kettébontva közlünk, segítve a hely- történészek adatgyűjtését. Az egyik a lakosság ösz- szetételéről ad áttekintést, a másik a foglalkozását mutatja. Az iraton nincs keltezés. Valamikor a 40-es évek legvégén, vagy az ötvenes évek legelején készült a bonyhádi járásról. A fenti táblázatok most kerülnek először a nyilvánosság elé. Az adatait nem a Központi Statisztikai Hivatal állította össze, hanem valamelyik megyei szerv rendelte el ezek összegyűjtését. (Az eredeti táblázat Tolna megye főispánjának iratai közül került elő.) Valószínűleg sürgősen kellettek az adatok, s emiatt maradhatott el a számszaki ellenőrzés, s maradtak meg az összeadási hibák. Mi nem javítottuk ki ezeket. Az adatok tehát nem minden esetben pontosak. Arra azonban jók, hogy segítségükkel átfogó képet kapjunk a bonyhádi járás községeiről, a járásról, amely a történelemben immár nem először lett a különböző népek nagy kohója. ^ BALOG JÁNOS í £. M Af 7 }' . Hl"" ~7—f ....................... , efr/tfrZi'i X b ü- KSpy /t^e / * / / * £ $ 17 # i * / 1 Aparbant 700 43 39 14 52 13 79 2 Bátaapáti 136 11 56 3-5 5 13 3 Bonyhád 206 27 382 21 20 14 60 4 Bonyhádvarasd 324 18 34 32 9 6 2 49 5 Ciki 247 116 126 9217 17 34* 6 Grábóc 48 5 10 233 30 56 7 Győré 19 18 10 1A 19 21 í 8 Izmény 177 66 29 — 1818 9 Kakasd 330 18 54 22 1 6 5 34 10 Ke'ty 388 9 35 16 34 24 — 74 11 Kisdorog 151 3 294 1 2 13 7 23 12 Kismányok 87 172 20 — — — — — !13 Kisvejke 166 2 6 15 36 20 31 102 M Lengyel 336 8 227 — — 10 8 18 15 Máj os 300 80 50 250 30 12 10 302 j 16 Máza 7 91 32 — 2 — 6 8 17 Mórágy 304 8 10 5 3 — 5 13 18 Mőcsény 131 10 31 41 — — 1 42 19 Mucsfa 304 16 12 — 20 Murga 92 2 5 — 11 3 — 14 21 Nagyraányok 71 639 110 22 Nagyvejke 280 3 58 35 6 1 2 44 23 Szálka 315 — 35 — — — 18 18 24 Tabód 87 3 38 11 1 1 12 25 25 Tevel 2325 i9 : 88 17 8 16 18 49x 26 Váralja 15 155 | 3 1 7 6 26 40 27 Závod 137 17! 15 31 2 25 — 58 28 Zomba 203 i 7 | i 20 7 7 9 165 188 Összesen: 7886 ; 1566 ; 1829 638 234 211 401 | » 1382* 1 . , j a neoe X K ^ / V JV-Um & t ÍA (Undok AXA—r*\ i ^ I f í *1 s íwW tnfÁlp’ OV* cs' 1 ; Aparhant 146 10 156 ■642 40 682 51 170 85 331 2 Bátaapáti — 10 10 — 43 43 14 76 66 236 3 Bonyhád 142 179 321 667 717 1384 88 117 425 1150 4 Bonyhádvarasd 126 4 130 557 15 572 13 47 26 103 5 Cikó 205 23 228 1014 91 1105 11 29 90 340 6 Grábóc 3 35 38 7 142 149 1 1 30 103 7 Győré 17 5 22 88 14 102 1 6 17 60 8 Izmény 120 20 140 596 65 661 39 109 54 151 9 Kakasd 200 54 254 921 228 1149 25 97 102 307 10 Kéty 148 2 150 717 7 724 44 160 34 94 11 Kisdorog 106 16 122 507 66 573 48 166 185 776 12 Kismányok 78 8 86 333 29 362 3 9 121 388 13 Kisvejke 14 10 24 52 40 92 44 162 35 120 14 Lengyel 76 — 76 334 334 1 3 60 237 15 Máj os 133 57 190 698 230 928 40 257 112 450 16 Máza 17 69 79 277 17 Mórágy 10 26 36 63 101 164 32 152 54 156 18 Mőcsény 53 9 62 295 53 348 20 115 6 26 19 Mucsfa 78-78 390 — 390 44 169 58 232 20 Murga — 21 75 70 246 21 Nagymányok 36 32 68 140 114 254 49 187 546 1797 22 Nagyvejke 37 21 58 232 110 342 16 64 32 96 23 Szálka — 5 5 — 10 10 1 4 70 350 24 Tabód 35 1 36 189 2 !91 3 15 39 154 25 Tevel 218 25 243 1370 107 1477 46 183 142 577 26 Váralja — 2 2 i — j 10 10 14 50 140 615 27 Závod Ili 1 112 506 5 511 24 82 41 158 28 Zomba L90 4 194 861 11 871* 53 175 9i 265 11179 13438 Bodai Boldizsár és V. Horváth Mária a „sokasításról”
