Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-30 / 207. szám
1988. augusztus 30. NÉPÚJSÁG 3 Megalakulóban a WANO A biztonság mindennél fontosabb Interjú Paul Dozinellel,a sz A bankrendszer működésének tapasztalatai A bankrendszer tevékenységében a viszonylag liberális és széles körű kölcsönnyújtást az idén a szelektív hitelezés váltotta fel - összegezte a pénzintézetek működésének tapasztalatait Radnóti János, az Állami Bankfelügyelet vezetője. Az állami pénzszűkítő politika nagy terheket ró a bankrendszerre. Ennek következtében a pénzintézetek működésének feltételei a múlt esztendőkhöz képest alapvetően megváltoztak. A kétszintű bankrendszer indulásának évében ugyanis a pénzellátás bőséges volt, hogy elkerüljék az átállással járó zavarokat. Ezt a gyakorlatot a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehet fenntartani, így a banki szakembereket sem érhette meglepetésként a kormányzat pénzszűkítő politikája. Gondot elsősorban az jelentett, hogy az év elején meghozott intézkedések meglehetősen szigorúaknak bizonyultak. Az utóbbi hónapokban lényegesen rugalmasabbá vált a gyakorlat, időt biztosítva az átállásra a pénzintézeteknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek. A bankrendszer kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de eredményesen működik. A pénzintézetek tevékenysége azonban - a várakozásokkal ellentétben - mindeddig nem tudta kikényszeríteni azt a gondolkodást, amely a vállalatokat a takarékosabb gazdálkodásra, a költségvetést a költekezések visszafogására, a külkereskedelmet a fizetési kapcsolatok fejlesztésére, a szerződéskötésnél jobb fizetési feltételek biztosítására szorítja. Ma még nem lehet megmondani, hogy ezek a feltételek mikor jönnek létre, az azonban bizonyos, hogy a pénzszűkítő politika mindenképpen erősíti a monetáris szemléletet a gazdaságban. Annak ellenére, hogy a vállalatok, a szövetkezetek szabadon választhattak, melyik kereskedelmi bankhoz forduljanak hitelért, ezzel a lehetőséggel továbbra is a gazdálkodók csekély hányada él. Többnyire a folyószámla-vezető pénzintézethez fordulnak hitelért, tehát a gyakorlatban csak korlátozottan érvényesül a szabad bankválasztás. Nem igazán jó a pénzintézetek közötti együttműködés. Ezt jelzi, hogy viszonylag kevés hitelt nyújtanak a bankok társfinanszírozás keretében. Amennyiben jelentősebb kockázatot kellene vállalni egy nagyobb vállalkozáshoz szükséges hitel folyósításánál, a bankok inkább elzárkóznak a kölcsönnyújtástól. A pénzszűkítő politika következtében a kereskedelmi bankok többsége lényegesen növelte a betétek után fizetendő kamatokat. Valóságos verseny bontakozott ki a betétek növelése érdekében, amelynek következtében a kamatok a múlt esztendőhöz képest nagyságrenddel emelkedtek. Jelentős különbségek alakultak ki a kereskedelmi bankok ajánlatai között, ma már a folyószámlabetétek után is fizetnek kamatokat, sőt az igen rövid lejáratú betétek elhelyezését is kamatokkal ösztönzik a kereskedelmi bankok. Mindezek ellenére továbbra is kedvezően alakul a pénzintézetek jövedelmezősége, amely az első félévben még valamivel jobb is volt, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. így a részvényesek arra számíthatnak, hogy a hazai kereskedelmi bankok az idén megismétlik a múlt évi kiemelkedően jó eredményeiket, ami a tavalyihoz hasonló mértékű osztalék kifizetését eredményezheti. Egyelőre még a bankrendszer jövedelmezőségét nem csökkentik az úgynevezett befagyott követelések. Mint ismeretes, számos vállalat, amely korábban jelentős hiteleket vett fel a Magyar Nemzeti Banktól, és tartozásai időközben a kereskedelmi bankokhoz kerültek - fizetésképtelenné vált. Az adósok azonban a kamatokat fizetik, s így a kereskedelmi bankokat lényegében érzékeny veszteség nem érte. Többek között ez a magyarázata annak is, hogy nem léptek fel igazán aktívan ezeknek a vállalatoknak a felszámolása érdekében. Az ilyen befagyott követelések nagysága a kereskedelmi bankok által nyújtott beruházási és forgóeszközhitelek 12—13 százalékára tehető. Lézerlaboratórium Tatabányán Az atomerőművek bizonyítottan kevésbé szennyezik a környezetet és kisebb veszélyt jelentenek a környezetre, mint a hagyományos módon működő erőművek egy része. Természetesen egyetlen esetet kivéve: a komolyabb balesetet. Ha ez bekövetkezik, a következmények beláthatatlanok is lehetnek, ezért a közvélemény természetesen nagyon érzékenyen reagál a blokkok biztonságával kapcsolatos minden kérdésre. Az Is közismert tény, hogy az erőművek zavartalan üzemelése húsbavágóan komoly gazdasági kérdés minden ilyen létesítményt fenntartó vállalat, de a nemzetgazdaságok számára is. Lézerlaboratóriumot rendeznek be Tatabányán, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Komárom megyei szervezetének stúdiójában. Az egymillió forintos beruházással - a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint a Tungsram Rt. szakembereinek segítségével - még az idén elkészülő laboratórium kettős célt szolgál. Elsődlegesen ismeretterjesztési, oktatási célra használják. Ezért a fénytan iránt érdeklődő tanulóknak szakkört szerveznek, a csoportosan érkező látogatók számára pedig előadótermet alakítanak ki a laboratórium mellett. Emellett a TIT szakemberei a lézer ipari célokra való alkalmazását is tervezik. A zömében magyar, kis részben pedig NDK-gyártmányú berendezésekkel ugyanis sokféle munkafolyamatot - például távolságmérést, roncsolásmentes anyagvizsgálatot, mikroszkópikus hegesztést - lehet elvégezni. Az ismeretterjesztő szakemberek a berendezések sokrétű felhasználásában bízva remélik, hogy e szolgáltatásuk iránt érdeklődnek majd a Komárom megyei vállalatok, szövetkezetek. Fordítóirodát is működtet, néprajzi füzeteket, és Barangoló címmel honismereti rejtvényújságot ad ki a Komárom Megyei Munkásmozgalmi és Ipar- történeti Múzeummal együttműködve. S azon túl, hogy gazdasági vállalkozásokba fog, élénken reagált a gazdasági élet változásaira: előtérbe helyezte a közhasznú ismereteket nyújtó szakmai át- és továbbképző tanfolyamok szervezését, az 1988/89-es évadra a hagyományos előadások, sorozatok, nyelvtanfolyamok mellett húszféle szakirányú tanfolyamot hirdetett meg a megye hét városában. Bár az atomerőmüvek nagyon sokfélék, nagy különbségek vannak közöttük, de abban minden szakértő egyetért, hogy egyrészt a biztonságos üzemeltetés pozitívan hat a kihasználtságra, másrészt a különbözőségek ellenére mindenki tanulhat a másiktól, és taníthat is másokat. Az első nagyobb nukleáris baleset, az amerikai Three Mile lsland-i incidens után az Egyesült Államokban létrehozták az idegen rövidítéssel INPO-nak nevezett szervezetet, amely a helyi atomerőművek közötti tapasztalatcserére és információ-továbbításra hivatott. Elsősorban a Csernobilban bekövetkezett baleset hatására egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy ennek a vállalkozásnak a nemzetközi megfelelőjét is létrehozzák, s tavaly októberben Párizsban egy nem hivatalos összejövetelen határozták el a szakemberek a WANO megalakítását. Az angol név magyar megfelelője talán az Atomerőműveket Üzemeltetők Világszövetsége lehet. E szervezet egyik alapítóját és vezetőjét, aki részt vett a múlt heti paksi negyedik atomenergetikai szimpóziumon, a belga állampolgárságú Paul Dozinel urat kérdeztük a WANO céljairól, elképzeléseiről, terveiről. I- Dozinel úr, ha jól tudom, ön most jár először hazánkban.- Igen, így van. I- Akkor hadd kérdezzem meg, hogy milyen benyomásokat szerzett eddig, és ezek hogy viszonyulnak az előzetes várakozásaihoz?- Nos, ne várjon tőlem udvarias szólamokat, mert nem vagyok a szóvirágok embere, de az biztos, hogy az elképzeléseimhez képest nagyon kellemesen csalódtam. Máris kaptam egy meghívást a jövő évre, minden bizonnyal eljövök megint. I- Mióta foglalkozik atomenergetikával?- Egészen a hőskortól kezdve, az ötvenes évek közepe óta. Hosszú ideig tervezőmérnökként, majd tervezésirányítóként dolgoztam, jelenleg a belga atomerőművek közös vállalatának vagyok az igazgatója, s én képviselem cégeinket a különböző nemzetközi szervezetekben. I- Mi adta az indíttatást a WANO létrehozásához?- A vezérgondolatunk mindenképpen az, hogy a nagyon súlyos következményekkel járó balesetek, vagy azok, amelyek csak komolyak lehettek volna, soha ne ismétlődhessenek meg. A legutóbbi, csernobili nagy hatást keltett szerte az egész világon, mindenkinek rá kellett jönnie, hogy a radioaktivitás nem egy- egy ország belügye, és arra is, hogy a baj megelőzése a legfontosabb. S ez az, amit a WANO szeretne felvállalni: a megelőzés érdekében az erőművek közötti közvetlen, hatékony és gyors információ- cserét, a minél szorosabb együttműködést. I- A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tevékenységével ez úgy érzem némi átfedésben van.- Valóban, hiszen a céljaink részben egybeesnek. A NAÜ azonban az államokkal és állami szervezetekkel van kapcsolatban elsősorban, mi viszont a közvetlen kapcsolattartást tartjuk a legfontosabbnak. Ellentét nincs közöttünk, hivatalosan is kontaktust teremtettünk velük, nem egymás ellen, hanem egymás mellett kívánunk dolgozni. I- A konkrét működési elvekről milyen elképzeléseik vannak?- Jelenleg négy munkabizottságunk foglalkozik a különböző financiális, munkastílusbeli és egyéb operatív kérdések kidolgozásával, a végleges döntéshozatal a jövő májusi moszkvai konferenciánkon várható. Az azonban már most is biztosnak látszik, hogy négy regionális központot hozunk létre: Párizsban, Tokióban, Atlantában (USA) és Moszkvában, valamint lesz egy koordinációs irodánk, amely felügyeli a négy „alközpont” tevékenységét. Ennek helye még nincs eldöntve, a kijelölésnélValószínűleg politikai szempontok is közrejátszanak majd. A két jelölt város Bécs és London, de esetleg szóba jöhet még Genf vagy Brüsszel. I- A szocialista országok közül egyedül Magyarország tagja egyelőre a szervezetnek. Várható a többiek csatlakozása is?- Előzetes felméréseink, valamint az itt, Pakson szerzett tapasztalataink alapján az a véleményem, hogy igen. A Szovjetunió is minden bizonnyal felismerte, hogy sokkal több atomerőmű van a határain túl, de közel hozzá, mint amennyi országhatárain belül van, tehát neki is létérdeke a belső, de a külső biztonság is. Ezenkívül, ha a szocialista országok belépnek a WANO-ba, maguk is sokkal több hasznos tapasztalatot és információt kaphatnak a világ többi erőműveiről, mintha kívül maradnának a szervezeten. ■ - Járt már a Szovjetunióban?- Még nem. I- Az ön véleménye szerint megismétlődhet a Csernobilban történt katasztrófa?- Közvetlen információim nincsenek, de azt hallottam, hogy jelentős változtatásokat és módosításokat hajtottak végre a szovjetek a baleset után, létrehoztak egy atomenergetikai felügyelő szervezetet, tehát nyilván kisebb a valószínűsége, de a kérdés megválaszolásához jobban kellene ismernem a szovjet embereket. I- Önök látogatást tettek a paksi atomerőműben. Milyen benyomásokat szerzett ennek során?- Nagyon pozitívakat. Elsősorban az emberek jó értelemben vett profizmusa ragadott meg, a személyzet tudása, elhivatottsága. Az erőmű tiszta, rendezett, és mi egy nagyon szép blokkvezénylőt is láthattunk. Nyilvánvalóan ennek is köszönhetik, hogy a blokkjaik biztonságosan és eredményesen működnek. Tudja, ez a főzéshez hasonlít - amiben önök profinak számítanak -, nem elég a jó alapanyag, hogy az ebéd jó legyen, ahhoz kell a főzni tudás is. I- Nem tudom, hallott-e a hazánkban dúló szenvedélyes vitáról az atomtemető helyének kijelölésével kapcsolatban. Belgiumban hogy oldják meg ezt a kérdést?- Eddig nem volt tudomásom arról, hogy ez itt ekkora vihart kavart, de a tény nem túl meglepő, hiszen ez az egész világon nehéz fejtörést okoz az illetékeseknek. Nálunk - és a környező országokban is - szigorúan tilos más országokba, például Afrikába exportálni a veszélyes hulladékokat. Ma már a tengerbe sem süllyeszthetők ezek, ezért a közepesen sugárzó, már nem használható anyagokat átmeneti tárolókba helyezzük el, addig, amíg valami megoldást nem találnak a kutatók az ártalmatlanításra. Személyes véleményem szerint az elhagyott, már nem művelt uránbányákban lehet végleges helyet találni az ilyesfajta hulladékoknak. ■ - Köszönöm az interjút. WÁGNER DEZSŐ Őrlődő malmaink Szakály Nyolc malom működik összesen megyénkben, ma 1988-ban. Régi malomépületet azonban falvainkat járva szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítottak és új funkcióval láttak el, a többiek elhanyagoltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be. Felhívjuk rájuk a figyelmet. Hátha még megmenthetők. A vasútállomás közelében, Hő- gyész felől érkezve a kereszteződéstől százméternyire, jobb oldalon áll az 1891-ben épült szakályi malom. Az 1920-as évek egyik gyárvizsgálati jegyzőkönyve szerint az akkor „Dunántúli Egyesített Hengermalom és Ipari Rt. Szakály” öt járattal működött. Alkalmazottai 1 malomvezető, 1 molnár és 1 gépész voltak. A malomvezető és a gépész a tulajdonos által biztosított lakásban, a molnár Hő- gyészen lakik. Valamennyien biztosítottak. Egy öt évvel korábban keletkezett, fejléces cégpapír szerint az üzem Gutrung és Rup- pert gőzmalma volt, s a fekete betűs felirat nyomai ma is láthatók az épület homlokzatán. Később, a negyvenes években Grabenau András tulajdonába került, s ekkor már a gyárvezetőn kívül öt szakmunkás és egy betanított munkás is dolgozott benne. A gépeket napi nyolc órán át működtették, 25 százalékos kihasználtsággal. Ambrus Pál, a sióagárdi gátőr 1957-ben, a bezárás évében volt a szántüzelésű gőzmalom alkalmazottja. Ekkor mindössze egy vezető,egy fűtő egy irodista és egy segéd végezte az őrlést meg a bérdarálást a szakályi, regölyi, gyulaji s a környékbeli pusztákról érkező megrendelőknek. Aratás után folyamatosan szállították a kanalas felvonók a gabonát, később pedig, mikor már fogyott az anyag, csak hetente két-há- romszor indultak el. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY éS ^ gőzmalma 70LNA-SZAKÁLY Vúsulaltern.is Szakély-Högyész. Telni-S,lktly. litf /j,/ fi A fejléces levélpapír jól menő üzletre, széles vevőkörre utal Ez maradt a berendezésből Múltba néző ablakok Ambrus Pál zsákoló volt
