Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-30 / 207. szám
4 KÉPÚJSÁG 1988. augusztus 30. Moziban Híd a Kwai folyón Nemrégiben olvastam vagy hallottam valahol, hogy a hidat a legnehezebb felépíteni és a legkönnyebb lerombolni. Az emberiség és háborúinak története elég meggyőzően alátámasztja ezt az állítást. Gondolom, nem véletlen, hogy any- nyi háborús film alkotói látnak hálás témát egy-egy híd megvédésében, felrobbantásában, elfoglalásában, lebombázásában. A téma legtöbbször garantálja az izgalmat. így van ez esetünkben is. Pierre Boulle, aki a francia titkosszolgálat tagjaként a második világháborúban megjárta Kínát és Vietnamot, 1952-ben elkészült regényével szinte tálcán kínálja a lehetőséget a megfilmesítésre. A cselekmény a hátsó-indiai dzsungel poklában jászódik, 1943-ban. A japánok angol hadifoglyokkal épitettik a Thaiföld és Burma fővárosát összekötő új vasútvonal egyik hídját. Az építők és az angolok által ejtőernyővel ledobott robbantó különítmény szinte versenyben vannak egymással. Miközben átadjuk magunkat a kellemes feszültségnek, tanúi lehetünk számos fordulatnak, Nicholson ezredes és a többi szereplő révén elgondolkozhatunk az emberi és a katonai kötelesség, magatartás problémáján. Élvezhetjük azt a különös, rejtett humort, amelynek egy részét a filmesek jó érzékkel átvették a regényből. Meglehetős késéssel, három évtizeddel a bemutató után jutott el hozzánk David Lean rendező alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy kevesebbet találunk a napjaink szuperfilmjeiben megszokott hatásvadász elemekből. A Híd a Kwai folyón majdhogynem szolid, ugyanakkor látványosan fényképezett, izgalmas, nem véletlenül érdemelte ki a fél tucat Oscar-díjat. Tehát ezért, vagy ettől függetlenül nyugodtan ajánlhatjuk azoknak, akik nem sajnálják a felemelt dupla helyárat a 2-3 órás szórakozásért.- gy evei „Egy magyarországi sváb falu két és fél évszázados történeté”-t tartom a kezemben. Szerzőjével jó tíz éve találkoztam először a Tolna Megyei Levéltárban. Latin nyelvű közgyűlési jegyzőkönyvek vaskos köteteitől és régi adóívektől körülbástyázva jegyezgetett nagyalakú spirálfüzetébe ezernyi adatot. 1981-ben a Tolna Megyei Helytörténeti Bizottság megbízott az „Egy jobbágyfalu harca földesurával” című pályázat véleményezésével. Tiszta lelkiismerettel első díjra ajánlottam. A következő évben ugyanaz a szerző, Éppel János a teveli németek történetének egy másik szakaszát dolgozta fel, s a Pécsi Akadémiai Bizottság is első díjjal ismerte el a pályamunka értékét. Ez év májusában Tevel német nyelvű monográfiáját kézbesítette a posta. Az 570 oldalas mű kiadását az NSZK-beli Eppingenben élő, egykori teveliek vállalták magukra, a lektorálást Glatz Ferenc, a Magyar Történettudományi Intézet igazgatója, a nyomdai munkálatokat a Dabasi Nyomda végezte el. A könyv függelékében magyar nyelvű történeti összefoglalást és több tucatnyi fényképet találunk. Az „Ortsgeschichte" (Községtörténet) rövid összefoglalást ad az 1712. évi német betelepítést megelőző évszázadok Tevelre vonatkozó adatairól. Árpádnak ’ Tarhos fiától való unokája Tevel vezér neve már a 10. századi bizánci feljegyzésekben előfordul, a nevét viselő falu létezését csak egy későbbi, 1193. évi oklevél erősíti meg. Négy évszázadon át magyarok lakják, a török hódoltság idején elnéptelenedik. A francia-német háborúk okozta szenvedések és a túlnépesedés miatt jelentkező gondok arra késztettek sok német-sváb földművelőt és kézművest, hogy útrakelvén Magyarországon próbáljon boldogulni. Dőry László 1712-ben Dél-Németországban 40 családot rábeszél arra, hogy telepedjék le a Tolna megyei Tevelen. Sikerét igazolja az a tény, hogy az 1767. évi úrbérrendezés tabellája szerint már 256 német családot számA Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat 1988 januárjában sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az év őszétől - a már meglevő újságírói, a könyvcsekkes részletvásárlási, a Helikon, Zrínyi és Műszaki Könyvklubok kedvezményei mellett - új, széles réteget érintő vásárlási akciót indít. A vállalat szeptember 1 -jétől életre hívja az „Alma Mater Kör”-t, amelynek tagjai lehetnek a vidéki városokban és településekben lévő könyvesboltjaik környékén elhelyezkedő oktatási intézmények, Iáinak ebben az Alsó-Hidas-patak menti faluban. A 19. század elején a szőlő- és dohánytermesztésben jeleskednek, majd a század végén a Bonyhád környéki gazdákkal együtt nemzetközi kiállításokon is bemutatják pirostarka szarvas- marháikat. Sorra nyerik a tenyésztési díjakat. A II. világháború elején megalakult Volksbund Tevelen is híveket toborzott soraiba. A hadköteles férfiak egy része nem a magyar honvédség, hanem az „SS” kötelékében teljesített frontszolgálatot. A felszabadulást követő első években megfizettek németbarát magatartásukért. Jóvátételi munkákra soroztak be számosat, köztük nőket. Sokukat kitelepítették. 1945-1947 között székelyek és Csehszlovákiából kitelepített magyarok egy jelentős csoportja foglalták el a megürült sváb családi házakat. A két világháború közti időszak anyagi és szellemi kultúrája ismerhető fel a „Dorfleben” címet viselő, többnyire Josef Bless tollából származó fejezetben. A sváb falu egykori életét versek, emlékezések, az építési mód és a lakáskultúra, a viselet és a tájszólás, a népdalok és babonás szokások bemutatásával örökítik meg a szerzők. A néprajztudomány nagy nyereségének érzem ezt a fejezetet. Elképzelhető, hogy a teveliek legszívesebben a családnévjegyzéket forgatják. Ebben felelevenednek a régi utcanevek és a házak ragadványnevei. Ezt követi a szívós utánjárással összeállított „Teveliek a nagyvilágban”. A két német államban, továbbá Ausztriában és Ausztráliában, Kanadában és az USA-ban több mint 300-an vallják magukat tevelinek, itthon 35 városban és faluban élnek Tévéiről elszármazottak. A könyv lektora méltán húzta alá, hogy a magyarországi németek hagyomány- ápolásának sorában kiemelkedik Tevel monográfiája. Olvasói, helytörténészek és laikusok, értékes és érdekes könyvet tarthatnak kezükben. Köszönhetjük a szerzőnek és a kiadónak. munkahelyek aktív pedagógusai, és tanulmányaik idejére a nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatók. Az Alma Mater Kör tagjai az intézmények által kiválasztott könyvesboltban minden megjelenő könyv egy-egy példányának készpénzes vásárlásakor 10 százalék kedvezményt kapnak. 1988 májusában a vállalat munkatársai megkeresték a vidéki oktatási intézmények vezetőit és tájékoztatták őket a kedvezményes könyvvásárlási akcióról. Rádió Hol vannak az álomszép hercegek? Hol vannak már az álomszép, igazságos, fehér lovon érkező hercegek, akikről valaha a serdülő lányok, és ha modern változatra lefordítva is, az idősebb haja- donok álmodoztak... A mai vágyak nagyon is józanok, ha úgy tetszik, kiábrán- ditóak. Nem azért, mintha a felnövő nemzedék változott, szürkült, vagy éppen komolyodott volna meg, sokkal inkább szüleik. „Szép legyen, jól tudjon táncolni, építsen egy nagy házat és sok pénzt adjon nekem, meg a gyerekeimnek.” Ki gondolná, hogy mindezt egy hat és fél éves kislány sorolta, amikor jövendőbelijéről kérdezték. „Az sem baj, ha csak egy kicsit, később már egyáltalán nem szeret, de a fizetését ne költse el, rám bízza.” Mintha csak egy negyvenen felüli kiábrándult, sivár házasságban élő asszony szavait hallanánk. Gáspár Sarolta riporter mesterien finom kérdésekkel irányítva, a kis Szilvia válaszait szakemberek véleményével, kommentárjaival kiegészítve hozta nyilvánosságra, próbálta a világba kiabálni ezt az elfogadhatatlan, közömbösséggel nem gyógyítható helyzetet. Érzelem nélküli, gazdasági vagy egyéb megfontoláson alapuló párkapcsolatok, a gyerekek vélt érdekében született kompromisszumok, amelyek észrevétlenül öröklődnek a felcseperedő emberkékbe úgy, hogy őket már szüleik az ifjúkori illúzióktól is eleve megfosztják. Mindenki tudja, az ember életében legfontosabb, meghatározó dolog az elsődleges szocializáció színhelye, a család. Ez az, amiről manapság annyiszor és annyiféleképpen vélekednek, ahány szakember vagy laikus, baráti társaság belekezd a vitába. Mégis kevesen vállalkoznak arra, hogy a következményeket vizsgálva, akár megoldási módokon törjék a fejüket. A vasárnap délelőtti adásban erre a fehér foltra hívta fel a figyelmet a riporter, mégpedig a téma egyik közismert „bennfentesét”, Miskolczi Miklóst megszólaltatva, aki köztudott, hogy színpadra vitte, darabot irt - nem is egyet - a házastársak konfliktusairól, ebből azonban kimaradt a gyerek... Talán nem véletlen, hogy éppen vasárnap délelőttre időzítette a műsorszerkesztés a Neveletlenek című műsor sugárzását, hiszen ilyenkor ván együtt a legtöbb család, a közös órákban beszélhetik meg problémáikat, esetleg eltérő törekvéseiket. Egy kicsit a lappangó és sokak által fel nem ismert erővonalakra figyelmeztet mindenkit a riport azzal a céllal, hogy azok később ne mélyüljenek áthághatatlan szakadékká. -takácsDR. SZILÁGYI MIHÁLY Tévénapló Fiatalok Milyen gyerekkora volt annak, akinek nem volt gyerekkora? A kérdésben vád is van, mert tudunk lelkiismeretlen szülőkről, gonosz mostohákról, akik akár Petőfi János vitézében is szerepet kaphatnának. A valóságban a kérdés is, a válasz is árnyaltabb, mert a pszichológusok régóta tudják, hogy a boldog gyerekkor legendáját legtöbbször a szülők terjesztik, ezzel nyugtatva meg lelkiismeretüket. A képlet természetesen bonyolultabb, ha valaki állami gondozottként vergődi át ifjú éveit, mint a „Mindig van egy híd" című film hőse. Műfajáttekintve dokumentum-játékfilmről van szó, ami nyilván azt jelenti, hogy a valóságos elemeket a képzelet szövi át, tehát van Varga Sándor, aki keresi gyerekkorát és Martinidesz László író rendező, aki társául szegődik. Az ötlet szerencsés: az emlékező fiatalember filmet szeretne készíteni, mintegy megalkotva magának nem létező gyerekkorát, s ezzel meg is kettőzve a valóságot, amelybe belejátszik a játék és az álom. Még az a naiv ötlet is segíthetne, hogy az emlékeit kereső hős elkészítteti horoszkópját, bár amikor a jósnő azt olvassa ki a Kos jegyében álló Vénuszról - ha ugyan jól emlékszem a csillagállásra -, hogy az ifjú rövidesen írással fog sok pénzt keresni, némi gyanú fog el bennünket, s ha ironizálni akarnánk, akár azt is mondhatnánk, hogy a jósnő rögtön kiszámíthatná az adókulcsot is. A nagyobb baj, hogy az ötletek útja zsákutcának bizonyul, a hős tétován bolyong, a néző pedig csüggedten megadja magát, mert egyre kevésbé igazodik ki ebben a szövevényben. Mint annyiszor, itt is az a baj, hogy hiányzik az írói részvétel, az invenció, a költői lelemény, ami átlelkesíti a tárgyat s a nézőt az első perctől kezdve résztvevővé teszi. Kosztolányi négy változatot írt az emlékezet témájára. Az egyik így szól: Emlékezet, / most azt hiszed, volt, most meg azt hiszed, hogy / nem létezett. A gyerekkor emlékei mindig ilyenek, egymás mellett a volt s az álom is, ami nem létezett. A „Mindig van egy híd” című film mindkettő mellett elment, egyikről sem véve tudomást. A Lordok háza című dokumentumalkotás nem fiatalokról szól, hanem fiatalok készítették. Vadas Mihály rendező és Franka Tibor riporter. A fővárosban működő „átmeneti munkásszállás" hajdan az Üdvhadsereg menhelye volt, s jó néhány hasonlót ír le önéletrajzában, az „Egy ember életében” Kassák Lajos. Átmeneti jellege erősen vitatható, mert vannak, akik évek óta lakói, s két, szigorúan elkülönült részre tagolódik: az ingyenes közönséges fapriccsel szolgál a lakónak, az emeleti, ahol havi 80 forintot kell fizetni, „paplanos” ággyal. A film - s ez igazi erénye - mellőz minden romantikus elemet, még csak részvétet sem akar kicsikarni, egyszerűen ábrázol: ilyen, vagy pontosabban • ilyen is tud lenni az élet. Ezzel válik megrendítővé. Csak erős fenntartással igaz, hogy mindenki ura sorsának. Aki átélte a háborút, a deportálásokat vagy az ’50-es éveket, olyan kényszerhelyzetbe került, ahol puszta megmaradása is egy sor rajta kívül álló körülménytől függött. Ám a világtörténelem szélárnyékában mindenki maga dönti el, mint Arisztotelésznél olvassuk, hogy derék ember lesz-e vagy hitvány gazfickó. „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek" - mondja Shakespeare III. Richardja, ami egyenes beszéd, akkor is, ha azzal nem számol, hogy később viselnie kell ennek minden következményét. A szabadság itt mindenképp érvényesül, mint a Lordok háza hősei, pontosabban | antihősei esetében is. Mindenért mégsem lehet a sorsot okolni, akkor sem, ha a körülmények kedvezőtlenek, s egy balul sikerült házasság fölborítja az élet rendjét. , Aki megadja magát sorsának, saját lehetőségeinek útját végja el, s bár kesereghet ; azon, hogy másoknak jobban sikerült, szerencsésebbek voltak, azért nem törvény- ■ szerű, hogy valaki a „lordok házában" végezze, akár a 80 forintos „paplanos" j szobában is. A dokumentumfilm illúziótlanul mutatta be ezeket az esendő sorsokat, drámai erővel, s azzal a tanulsággal is, hogy tehetetlenek vagyunk szereplőivel szemben, ' sorsukat annyira félre futtatták, hogy segíteni nem tudunk rajtuk. A menhelyen 175 ember számára van hely. A későn jövőknek azzal is számolniok kell, hogy esetleg ' egy széken töltik az éjszakát. Az első világháború 1895. december 28-án nyílt meg Párizsban az első filmszínház, a mozi, amit ná- ; lünk még a két háború között is hivatalosan „projektográfnak” hívtak, ez állt a jegye- . ken. A film szédítően gyors karriert futott be, Párizs után egy évvel már nálunk is megnyílt az első mozi, sőt, nálunk készült az első híradó is: a mozialapító Sziklai-fivérek filmre v^ték, amikor a millenniumi kiállításon Ferenc József megnézte Munkácsy Eccenkmo-ját. Azonban technikai hiba történt, a királynak és a kiséreté- | ben levő uraknak ugyanis nem volt feje, amit ugyan jelképesen is lehetett volna ér- { tetmezni, ehelyett inkább nem játszották az első magyar híradót. Híradó filmek viszont bőségesen készültek szerte Európában és az Egyesült Álla- | mokban, az első világháborúban már hivatásos színvonalon, s így a századelő tör- i ténetét akár rekonstruálni lehet a megmaradt felvételekből. Természetesen nem j pótolja az írott történelmet, annál több is, kevesebb is: láthatóvá teszi az eseménye- j két, ez pedig olyan technikai vívmány, ami a megközelítés új formáját jelenti, j s nyilván más lenne a véleményünk Napoleon oroszországi hadjáratáról vagya sza- : badságharcról, ha valamelyik résztvevő filmfelvevőt is vihetett volna magával. Az ötlet kézenfekvő, éppen ezért zseniális: a megmaradt filmekből rekonstruálni ; a háborút s Burton Benjamin élt is a lehetőséggel, felkutatta a megmaradt doku• mentumokat s az eredmény lenyűgöző: szemtanúi lehetünk egy szörnyű történelmi j eseménynek. Miért tört ki az első világháború? Látszólag a trónörökös, Ferenc Ferdinánd • meggyilkolása miatt. De mint a filmben is láthatjuk, a kifejezetten rossz hírű trónörö- ' kös halála nem rendítette meg Európát. Erőszakos volt, korlátolt, nekünk, magya- j roknak pedig kiváltképp nem volt okunk a gyászra, hisz köztudott, hogy igazi zsar- : nőkként csak a teljes beolvadást tudta elképzelni. A szarajevói merénylet után j több mint egy hónap telt el a hadüzenetig, mintha Berlinben és Bécsben | azon törték volna a fejüket, elegendő-e ürügynek a trónörökös halála ? Végül is győzött a két háborús bűnös, Vilmos császár és Ferenc József korlátoltsága és arro' ganciája - a többit pedig tudjuk, ettől kezdve a háború mintegy önmagát táplálva í ment tovább a maga irracionális útján. Rendkívül érdekes filmsorozat, élővé varázsolt történelem, annak minden tanul- ! ságával, a háború iszonyatáról és a személyes haszonról, mert voltak, akiknek ahá- ; ború jól jövedelmezett. Hadigazdag bőrösökről mindenki hallott, ők szállították az | első világháború bakáinak a papírtalpú bakancsot. Másként is lehetett pénzt keres- j ni, például harcra buzdító beszédekkel, mint az angol Horatio Bottomley, amint erről honfitársa, A. J. P. Taylor nemrég magyarul is megjelent könyvében beszámol. A hazafias népszónoknak pontos tarifája volt, de jobb, ha átadom a szót a jeles történésznek: „Ő volt a legsikeresebb toborzó népszónok. Szónoklata a fizetség nagyságától függően változott: 100 fontnál kevesebbért csak egyszerű hazaszeretet járt; 100 fontnál többért már bevetette Jézus Krisztust, a béke fejedelmét l is; ha pedig 200 fontnál többet kapott, elvezette hallgatóságát a kereszt lábáig is. Bottomley rengeteg önkéntest szedett össze, magának pedig 78 000 fontot." Lám csak, mire jó a háború. Azt természetesen mondani sem kell, hogy a nagy hazafi soha nem járt a fronton, ahol pedig, ugyancsak Taylor könyvéből tudhatjuk meg, százezrével pusztultak honfitársai. CSÁNYI LÁSZLÓ Nicholson ezredes az elkészült hídon Knnwuásárlás - kedvezménnvel
