Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

1988. augusztus 27 isíÉPÜJSÁG 9 ipádon és a- Azt sem mondom, hogy nincsenek nehézsé- ink. De azokkal mindig arányban van az ám... A legnagyobb köszönet pedig azt jelenti jnkánkért, hajó az előadás - mondja több kéz- jás, baráti ölelés között, hol tőlünk, hol pedig ük kérve elnézést, majd azt boncolgatjuk, hogy 3udai Vigadóban valóban kevesen nézték a isorokat. De ugyan miért?- A közművelődésben az ügy befejezését min- ) a szervezés, a közönségszervezés jelenti., r jól tudom, más a főváros és más Szekszárd­ié tovább nem beszélgethetünk, csak lelkesen 'itál a Mesterségek utcájába. És kopog elüt­ik a bot, amit „Misikém”, „Mihályom” többszöri egyre közeledő kiáltása előzött meg, majd ba- i hátdöngetések sora, azután pedig a vidám Ss ember rigmusa következik:- Bort iszik az magyar/ Nem pediglen vizet/A dves lányoknak, asszonyoknak csókokkal fi­- és a többit is hallgathatjuka pödrött bajszú vetős előadásában:- Magyar ember iszok sokat,/ mert az öli a ba- jsokat!- Magyar ember akkor ékes,/ ha az orra sze­rkékes! ^ Rábaközből érkezett Szentes Varga Ferenc igött már ketten várakoznak, hogy köszönt- ssék Szabadi Mihályt. 'Vmottról jóízű nevetés hallik. „A bogyiszlóiak” londolom. Jönnek lefelé a lépcsőn az asszo- ok, Streit Tamás ellép mellőlük, de felénk any- t szól még:- Ott jön Marika is - mármint Streit Tamásné, együttes vezetője, akinél szintén nem hiány- k a jókedv:- Csodálatos ez a két nap... Úgy érezzük, hogy is szerepeltünk... Ja, a vidámság? Az táncos ijdonság. Különösen akkor, ha jó a csoport, egyetértőek az emberek. Ezután jó sok lépést teszünk, hogy elérjük a r említett Mesterségek utcáját. Színes sátrak- i árulják a portékát, s közben helyszíni berau­bt is tartanak a csizmadiák, fafaragók, ková­ik, gyöngyházcsiszolók, csontfaragók, szö- c, hímzők, csipkeverők, késesek és köszörű- t, fazekasok, kékfestők. A Tolna megyeiek so- izvegy Vadász Istvánné, dunaföldvári kékfes- sátrával kezdődik, majd Szathmáry Tamás fá­jás, a népművészet ifjú mestere szebbnél ibb sárközi edényei következnek. Sikerük van áraljai babáknak, úgyszintén az Aliscavin bo- íak. Olcsóak és szépek a szőttes-csipkés zok, s ilyent visel Vörös Mihályné Ivánka Terus íi is, akinek bátai hímes tojásai tán a világ min- részébe eljutottak már. Mikor az ingét dicsé- í, megmosolyog: • Régi ez már... Még a stafírungomban vót - ndja, amire egy „szinténnel” rákontráz Sipos losné is. És jót nevetünk, de a jókedvet nem ez londat hozta meg. Az van itt egész nap, sőt téren péntek déltől egyfoly­tában. A bogyiszlói asszonyok - Sipos Jánosné, Lénárd Benjáminná és Mikló­sa Jánosné -„beve­tés” nélkül dagasztják és sütik a tejfölös­borsos kalácsot. Az emberek meg veszik és eszik. Egy nap és néhány óra alatt 36 kiló lisztből készült kalács, hozzá hetven pohár tejföl fogyott... A színpadon a nagymányokiak. Di­cséretes a produkció. Utána az iskolai tante­remben találkozunk a gyerektáncosokkal, akiknek Bandi János­né, nagymányoki könyvtáros a műsorból megmaradt kuglófot sze­leteli föl. Hauch János és Balogh Zoli jóízű falato­zásba kezd, miközben Kaufmann Hildától arról érdeklődöm, mennyi pénzt költött ezen a kiruc­canáson? Azt mondja, hogy még arra sem volt idejük, olyan a tempó. Mi több, kiderül, hogy ők még szombaton éjjel hazautaznak, de hétfőn reggel ismét jönnek visz- sza, hiszen szerdán a Ki mittudban szerepelnek. Baloghné Wusching Ágota, az együttes vezetője még puccparádéban van, mégpedig ünnepi, la­kodalmi viseletben. A pöndőn három alsószok­nya, ezután következik a rusl - hogy farosabb le­gyen a menyecske. Majd a szép bordó selyem­szoknya és csipkés, sötét kötény, fönt pedig a passzentrékli. Ehhez a kendő, vagy a befont haj illik. A kézben pedig az elmaradhatatlan mono­grammos zsebkendő. Az együttes vezetőjével és két alapító taggal - Tóth Bélánéval és Báter Judit­tal - beszélgetünka sok-sokgondról. Például ar­ról, hogy romos épületben tartják a próbákat, melyekből az utóbbi hónapokra igen sok jutott, hiszen két külföldi szereplés, minősítés, a mosta­ni fesztivál és a Ki mit tud? kellő próbatételt jelen­tett az együttesnek. Hát még az, hogy a zenekar­ral kapcsolatos anyagi gondok is nyomasztják őket... De erről egy más alkalommal.- Szerdán, a Ki mit tud?-kor szorítunk! - bú­csúzom, mire Baloghné Wusching Ágota így vá­laszolt:- Köszönjük, de vegyék meg a levelezőlapokat is! (Megvettük, sőt már föl is adtuk, hiszen tehet­séges együttesért és szép célért szurkolunk!) V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: PILISI VINCE 5 az úgy- nessziről hol senki :)z,ahola hölgytől: ámrivall: manók a n valami. jókat! Te öreg és i ki belő- ír tudom, •k, aláza- at, s arra észáros. /aló egy iöntöite- k? tsebb, az általán: a autóból. ? Déliben :upéban, ji tájszó- bőrönd­jeit, szatyrait. Istenem, milyen aranyosak errefelé az emberek! - mondta mikor végre leült. Akármerre megyek nem tudok úgy lépni, hogy ne fogná meg a csomagomat, ne segítene valaki. Minálunk ez nem így van, morcosak, gorombák, durvák a népek, nem könnyít egyik ember a másikán. Pedig nemhogy a munkában, de a gondban is milyen jó az, ha van kinek elbeszélni a bánatunkat. Nem, most nem - gondoltam magamban - elfáradtam. Olvasom inkább tovább a történetet Andrásról és Miskáról a szénégetőkről, akik a hideg orosz falu szélén őrzik a boksákat Lengyel József Igéző című kisregényében. Egyszer csak azon kapom magam hogy összefolynak szemem előtt a betűk, s az jár a fejemben: hisz ez az asszony messziről jött, soka csomagja, meleg van, és ő biztosan na­gyon szomjas. Ne haragudjon rám, nem akartam zavarni - néz rám szép tiszta szemével. Elszégyellem magam, s szabadkozom. Mire ő folytatja ott, ahol talán soha el nem kezdte. Az uram, tetszik tudni, ha az nem lett volna olyan semmirekellő ré­szeges ember, talán az én életem is másképp alakult volna. Nem is éltünk együtt tovább mint hat évig, de a hat évből ha hat boldog órám volt mellette. Durva volt, kegyetlen, éjszaka úgy aludt, hogy az ágya mellett állt az ötliteres demizson, s reggelre mind elfogyott belőle a bor. Elvál­tunk, s rá négy évre meg is halt, szétette a máját az ital. Férfire én azóta rá nem bírok nézni, pedig akadt volna, aki megkéri a kezem, de csak arra tudtam gondolni, ki tudja, mi lakozik benne, a rosszból nekem pedig elég volt egy életre. Picike kis faluban lakunk, a varrodában dolgozom, a varroda, a bolt, és a házunk között visz csak az én utam. Most is, pedig olyan egyedül vagyok akár az ujjam, nem megyek én sehova. A fiam kato­na, messzire került, tavaly januárban elvesztettem az apám, augusz­tusban meghalt az anyám. Én tudtam, hogy szerettem anyámat, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Becsuktam kaput, ajtót, s nem sír­tam, hanem szabályosan vonítottam a fájdalomtól. Megnyugodni azóta sem tudok, mert sújthatja a sors az embert sok mindennel, de mégis csak a legrosszabb a magány. Talán azért, hogy nő az ember, s a nők mindig szeretnek gondoskodni valakiről. De most nincs kiről. Se anyám, se apám, se fiam. így aztán gondoltam egyet: elutazom ide a nővéremhez Bácsalmásra. Egy hétre, nem tovább, úgy sem bírja ki hosszan az ember az otthona nélkül. Fia látná! Idén nyáron ki­meszeltem kívül-belül a házat, teleültettem a kertet, az árokpartot vi­rággal. Megyek haza munka után, s csak nézem messziről: ez az én házam. FHába más nagyobb, de ennél szebb az egész utcában, talán az egész földön nincsen... Hallgatom, hallgatom. Istenem, hát van ennél szebb, emberibb történet? D. VARGA MÁRTA jenforgalomban A kápolna nemcsak a pénztelenséget sínylette meg... Vendégre várva a györkönyi pincesoron Mikor fizet nyereséget részvényeseinek az Agrotours? „A részvénytársaság célja a mezőgazdasági és halászati termelőszö­vetkezetek, szakszövet­kezetek, ezek jogi sze­mélyiségű társulásai és érdekképviseleti szervei idegenforgalmi tevé­kenységének fejlesztése és összehangolása, va­lamint a termelőszövet­kezeti dolgozók és csa­ládtagjaik bel- és külföldi utazásainak szervezése, bonyolítása.” Az Agrotours, a Mező- gazdasági Szövetkeze­tek Országos Idegenfor­galmi Részvénytársaság még korántsem tett szert I akkora népszerűségre, mint a szakmában nagyobb társai. Igaz, csupán tavaly szerveződött és ma is csak a kezdeti lépéseket próbálgatja. Az ország különböző pontjairól 92 tag 125 részvény­nyel vesz részt a társaságban, közülük hár­man Tolna megyeiek. Mikor léptek be, mi­lyen lehetőséget, fantáziát láttak ebben az új vállalkozásban, többek között erre ke­restük a választ. .....I ... Jövőre kétmillió forintot költenek a Csapó kastély külső tatarozására Bár ez az év nem kedvezett az idegenfor­galomnak, a pangás nem lehet magyarázat arra, hogy egyetlen embert sem szerveztek a három megyei szövetkezetbe, akik azon­ban szerencsére, maguk intézik sorsukat, teszik a dolgukat a korábbiak szerint. Az eddigi mérleg alapján már csak az a kér­dés, mi szükség van az elegáns Agrotours­ra? TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPF1NGER ANDRÁS Ha németül szólítják meg... A györkönyi termelőszövetkezetben egy évek óta jelentkező, ad hoc módon már működő idegenforgalmi keresletre alapoz­va csatlakoztak a részvénytársasághoz. Igaz, nem vállaltak túl nagy kockázatot, egy részvényjegyet 250 ezer forint értékben váltottak, amiből eddig 75 ezer forintot fizet­tek be. Hogy mit kaptak?- Benne vagyunk az Agrotours prog­ramfüzetében, de egyetlen csoportot, turis­tát sem küldtek eddig hozzánk - mondja Glückl Fülöpné személyzeti vezető. Ez persze nem sok, még akkor sem, ha a tagság tisztában van azzal, ebben az évben nemhogy nyereséget hozna, még veszte­séget termel a társaság. Várnak türelme­sen, hogy idővel megtérüljön, esetleg töb­bet fialjon a befektetett pénzük.- A mi községünkben 1200 német nem­zetiségű lakos él, a népesség hetven szá­zaléka nem magyar ajkú. Spontán alakult ki, hogy majd minden házhoz érkeznek ro­konok, ismerősök, vagy olyan idegenek, akiknek ajánlották ezt a szép vidéket. Né­met mezőgazdasági főiskolás lányok nya­raltak egyszer nálunk, el voltak ragadtatva a romantikus környezettől, attól, hogy ki­mentek az udvarra és fáról szedhették a barackot. Egyikük mondta, ha tehetné, itt töltené az egész vakációt. Akkor ötlött fel bennem először a gondolat, hogy miért ne tehetnénk szervezetté, miért ne használ­nánk ki ezt az adottságunkat - emlékezik az asszony. Valóban páratlan lehetőséget teremt a falusi turizmus, a természetes környezet, a nyugodt pihenés után vágyóknak nem vé­letlen, hogy a zsúfolt üdülőhelyek mind in­kább veszítenek vonzerejükből. A valósá­gos pincevárossá épült szőlőhegy három­száz egymás mellé emelt présházával és cseppet sem elvetendő boraival legalább ekkora csábítás az ideérkezőknek. Egy busznyi embert kényelmesen el tudnak szállásolni fizetővendég-szolgálatban, há­zaknál, ahol nemcsak hangulatos szüre­ten, vagy téli időszakban disznóvágáson vehetnek részt, de az asszonyoktól a kelt- kalács-készítés, a kuglófsütés fortélyát és eltanulhatják. És ami legalább ennyire fontos a külföl­dieknek, saját anyanyelvükön szólnak hoz­zájuk... Átlag-, vagy luxusigények szerint? Nem a meglévőre alapoztak, hanem egy régóta vajúdó gond megoldására, egy be­ruházás támogatására számítottak a ten- gelici Petőfi Tsz-ben, amikor négy rész­jeggyel beléptek az idegenforgalmi társa­ságba. Igaz, Buják Imre elnök hangsúlyoz­za:- A Csapó kastély megmentésének, hasznosításának szervezése az Agro- tours-tól függetlenül már korábban is folyt és a későbbiekben is napirenden lesz. Attól függetlenül, hogy kapunk-e ehhez támo­gatást a részvénytársaságtól vagy sem. Az 1819-ben emelt kastélyt nem kisebb személyiség, mint Pollack Mihály építette Csapó Dániel megrendelésére. Az utókor azonban méltatlanul bánt vele, éppúgy, mint a műemlék-jellegű épületnek nyilvání­tott kápolnával és a valamikor virágzó, pa­radicsomi állapotot sugárzó kastélypark­kal, ahol az európai ritkaságnak számító bérbükk is megtalálható...- Korábban több egyéni vásárló jelent­kezett, de nem adtuk el az épületet, a he­lyiek ragaszkodnak hozzá - mondja az el­nök, majd hozzáteszi: - Komoly külföldi ér­deklődők is voltak, egyik partnerünk félmil­lió márkát is ajánlott, de visszaléptek már kezdeti stádiumban. Az itt remélt nyeresé­get ugyanis a jogszabályok miatt kemény valutában nem vihetik ki az országból. A kastély sorsa tehát egyelőre kérdéses. Előzetes megállapodás született azonban a Mavad, az Általános Értékforgalmi Bank és a tsz között a statikai viszonyok felméré­sére és szeptemberre két változatban elké­szül a hasznosítási terv. Az igényfelmérés­sel, a potenciális társvállalkozók körének feltérképezésével döntenek majd arról, hogy egy átlagnak megfelelő, vagy luxus kivitelű szállodát építenek-e ide. A szakmai turizmusra építenek Műemlék jellegű épület, pincesor Báta- apátiban, 840 férőhelyes tehenészeti min­tatelep, száz hektár szőlő... Mindez évek óta sok szakembert, látogatót vonz a mőcsényi Völgység Népe Termelőszövetkezetbe. Hogy hivatalos formát öltsenek és nem tit­koltan némi bevételhez is jussanak ebből a szerepkörből, ezért léptek be a részvény- társaságba.- A műemlék jellegű épület felhasználá­sáról tanulmányterv készült, egy ötven fé­rőhelyes panziót lehetne elhelyezni itt. Hogy ezt milyen módon üzemeltethetnénk, gazdaságos, kihasznált lenne-e, erről most készülnek vizsgálatok szakvállalatok és a megyei tanács illetékes osztálya részvéte­lével - halljuk Kétyi Mihály főkönyvelőt. Egy biztos, a húszmillió forintos rekonst­rukciót a szövetkezet egyedül vállalni nem tudja, ezért társvállalkozókra és a rész­vénytársaság nyújtotta kedvező hitelre számítanak. Programot pedig a szakmai látnivalókon túl a hangulatos Bátaapáti, vagy a közeli Mórágy és a festőién szép környék teremthet. Az egyik páros 7an a fa- kibökik a ie se érti, többi ré­! nem ke- hát hiába zi az em- í. A fartól vernek a , amit fő- open van

Next

/
Thumbnails
Contents