Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

f tolna. -V 8 NÉPÚJSÁG 1988. augusztus 27. Hegyek, völgyek között... Három férfi egy eset Ki ne ismerné a gyermek- és ifjúkor egyik kedves dalát: Hegyek, völgyek között zakatol a vonat... Nemrégiben a MÁV vendégei lehettünk egy Dombóvár- Bátaszék közötti utazáson, a „három férfi” - három vasutas: Bökkösdi Károly, a dombóvári vontatási főnökség fenntartási főmérnöke, Beles Lajos főművezető, Sári Imre mozdonyvezető társaságában. Ők voltak a kísérőink, ha tetszik kalau­zaink. Pillanatképek az országos szövetkezeti néptáncfesztiválról Három együttesünk a sí Az egyik Sári Imréről tudtuk meg a legkeveseb­bet az utunk során, mert ő volt a vona­tunk mozdonyvezetője és mint ilyen beosztásban levőnek, 50-60 másodper­cenként válaszolnia kellett az éberség­jelző sípoló hangjára. A szakállas, bajuszos, fiatal mozdony- vezető tehát csöndesen vitte a szerel­vényt hegyek, völgyek között. Úgy tartják számon ezt az útszakaszt, mint a legek útja. A legszebb környezetben kanyarog a sínpár, ugyanakkor a leghosszabb, legmeredekebb emelkedők is jellemzik. Sári Imre mindezt természetesen a prak­tikum szempontjából figyeli, mert a hosszú lejtőkön „kifuttathatja” a szerel­vényt, ami a sebesség kedvezőbb hatá­sát jelenti. Csak a szemével mosolyog, mikor arra a kérdésre válaszol, hogyan lett moz­donyvezető. A dombóvári családoknál szép hagyomány volt, hogy a vasút sze- retete apáról fiúra szállt. Ez olyan erős ér­zelmi kötődést jelentett, hogy a fiák apjuk vasutas mesterségét folytatták. Sári Imre is örökölt valami hasonlót. Budapesten tanult a vasutasgépészeti szakközépis­kolában és amikor édesapja - mint moz­donyvezető - elcsalta egy útra, életre szóló eljegyzés volt az. Féléves kiképzés következett, majd újabb hat hónapos műhelymunka és egy másik hathónapig tartó tanfolyam után 1979-ben mozdonyvezetőként vállalha­tott munkát. Azóta is ebben a beosztás­ban dolgozik, örömmel. A másik Bükkösdi Károly főmérnök. Férfiasán bevallja, hogy kiskorában is vasutas akart lenni, követni édesapja példáját. A vasút az első munkahelye. A dombóvári vontatási főnökségen 1972 óta dolgozik. Nappali tagozaton végezte el a főiskolát. A sorkatonai szolgálat után mozdonyre- szortos, műhelyfőnök volt. Két év óta fenntartási főmérnök. Két gyermeke kö­zül, az egyik már kijelentette: ö is vasutas lesz. Bükkösdi Károly olyan szeretettel be­szél munkájáról, mint amilyen gyermeki örömmel mozdul családja körében a já­tékvonathoz. Pontosan tájékoztat, há­nyán dolgoznak a főnökségen, hány mozdony karbantartását végzik. Arról is beszél, hogy egyre gyengülnek a vas­utascsaládok gyermekeit motiváló nosz­talgikus szálak. Érezni az ipar elszívó hatását. A mozdonyvezetők fizetése 8-10 ezer forint, amit bizonyos körülmények nyil­ván meghatároznak. Például, hogy mi­lyen típusú gépet irányit. A vasút igyek­szik kedvező feltételeket biztosítani a pá­lyakezdő fiataloknak. A kiképzési idő két és fél éves szaka­szára 3,5-4 ezer forint kiképzési díjat fi­zet. Egy 17-18 éves fiatalember, 18-23 forintos órabért kap, mint kezdő vasút- műszaki dolgozó. Flogy milyen érzékeny lelkületű ember lehet egy vasúti főmérnök, jól példázza Bükkösdi Károly, amikor a kanyargó vo­natból felhívja figyelmünket a táj leg­szebbnek tetsző részletére. A harmadik Beles Lajos. Egyszerűbb, ha csak szó­vivőnek említjük, mert a kegtöbb informá­ciót, egyéniségéből fakadón, tőle kaptuk - kérdezetlenül is. Nem véletlen, hogy neve az olvasók előtt sem ismeretlen, hi­szen gyakorta tudósítja lapunkat. Ezen­kívül vöröskeresztes titkár, rádióamatőr, fotós és ami a legfontosabb, a vasút sze­relmese. A vasúti fejlődés korszakait végigélte, hiszen 30 éve dolgozik itt. Látta a gőz­mozdonyok utolsó mohikánjait, köszön­tötte a dízeleket és a villamosítási prog­ramban is volt, van része, szerepe. Aki soha nem akart gyerekkorában moz­donyvezető lenni, annak úgy tűnik, hogy Beles Lajos sokkal többet tud a mozdo­nyokról, mint amit a hétköznapi munkája szorosan megkövetel tőle. Míg elhaladtunk egy-egy település ál­lomása mellett: Csikóstőttős, Mágocs, Szalatnak, Kárász-Köblény, Mázaszász- vár, Nagymányok... a vonat ritmusos ze­néje mellett érzékelhettük mi az, ami miatt Sári Imre, Bükkösdi Károly és Beles La­jos hű maradt a vasúthoz. ... és az eset Mi a vendég szemszögéből nézve esetnek tekintettük azt a tényt, hogy moz­donnyal kirándulunk festői tájon, míg nem következett egy másik eset, amire a vendéglátók sem készültek fel. Beles La­jos éppen azt mesélte, miként vezette tu­ristaként a Meridián expresszt Isztambul állomásába, amikor Sári Imrének teljesít­ményhiányt jeleztek a műszerek. A há­rom férfi azonnal mozdult megkeresni, majd hárítani a hibát. Sári Imre fokozot­tabban figyelte a műszerek jelzéseit, Be­les Lajos és Bükkösdi Károly a motor­házban fedezte fel az okot. Ez alkalommal nem kellett megállni, mert a mozdonyvezető maradhatott a he­lyén, hiszen két társa segített a gondon. Nekik élmény volt, hogy észrevétlenül ki­javították a hibát, nekünk bizonyosság: a szeretettel végzett munka, a felkészült­ség, a megszerzett tudás kamatoztatása a hétköznapok váratlan pillanataiban sem nélkülözhető. DECSI KISS JÁNOS Megint eltűnődtem azon, miként lehet vajon bizonyos tekintetben edzettséget, avagy olyan gyakorlatot szerezni, aminek az előfeltétele nem a testi, hanem a lelki erőnlét. Azért jutott ez megint eszembe, mert az elmúlt hét végén nézője lehettem Budapesten a három napon át tartó XII. országos szövetkezeti néptáncfeszti­válnak, amelyen megyénket három kitűnő együttes képviselte: a bogyiszlói népi együt­tes, a szekszárdi Bartina együttes és a nagy- mányoki német nemzetiségi együttes. A rend kedvéért felsoroljuk a fellépések színhelyeit, amit igyekszünk mosolyogva ten­ni. A tradicionális és néptáncegyüttesek or­szágos versenyének döntőit 19-én tartották a Budai Vigadóban. A szövetkezeti együttesek zenekarainak és szólistáinak műsorára 20-án délelőtt került sor a Budai Várban, a Szenthá­romság téren. Ugyanitt volt a táncos felvonulás is, mégpedig délután 2 órától, amit ünnepi kö­szöntő, majd pedig gálaműsor követett. A tán­cosok bálja (nehogy elszokjanak a tánctól) a Kapisztrán téren volt. A bemutatók sora 21 -én is folytatódott a mesterségek ünnepe kereté­ben. A szekszárdiak és a bogyiszlóiak menettán­cát igen nagy taps kísérte végig, amit a Bartina együttes vezetője, Kapási Julianna is hallha­tott, láthatott. Abban a tapsban viszont nem volt része - pontosan az utazás miatt - í csak neki szólt pénteken délután Szeksz don, a Művészetek Házában, ahol bejeleni ték: Szocialista Kultúráért kitüntetést kap így együtt a két együttesről annyit még, he „összevonták” a két zenekart, azaz ezen alk makon egy zenekar húzta, mégpedig igen i rekasan és színvonalasan a talpalávalót mii két csoportnak. A fölvonulás után az öltözőket biztosító is Iának az udvarában hűsölünk egy kicsit Kai si Juliannával:- A véremben van a tánc... Ez a hobbim, a s rakozásom, a munkám, az önmegvalósítási Most 48-an vagyunk itt. Az átlagéletkor 17 e tendő. Sajnos kevés a néző - mondja, am magam vitatkozom, hiszen a felvonulás utcáil és a tágas téren mozdulni is alig lehet.- Emellett - folytatja Kapási Julianna - s: dolognak tartom, hogy a régi gyöngyösből ták hagyományát visszahozva, augusztus án rendezik meg a szövetkezeti együttesek szágos versenyét. Meglehetősen meredek vállalkozásnak: annak elhatározása, hogy a színes rokoh „sokbiklák”, árvalányhajas kalapok, kam botok és a mindig járó lábak között a szak és táncos berkekben ismert és tisztelt Szat Mihállyal beszélgessünk. Kalácsdagasztók (Pilisi Vince felvétel Munkanélküli? Lehet kisiparos! Azt sajnos nem tudom, hogy mire való a bökkfadara, s azt sem, hogy miben áll annak készítése. A babajavításról, ostor- készítésről, triciklifuvarozásról, vályog­vetésről már több elképzelésem van, de azért ezek a foglalkozások is ritkaság számba mennek, Tolna megyében nem is sokan űzik ezeket. A említetteken kívül még mint egy 200 képesítéshez nem kö­tött ipari tevékenységet sorol föl a KIOSZ Tájékoztatási és Továbbképzési Főosz­tálya által összeállított jegyzék. S hogy mivégre? A Kisiparosok Országos Szervezete rész kíván venni a növekvő foglalkoztatá­si gondok enyhítésében, segíteni sze­retne mindazoknak, akik szembesülnek munkahelyük végleges fölszámolásával, az elhelyezkedési nehézségekkel, akik új szakmát vagy foglalkozást kénytelen vá­lasztani és azoknak is, akik a kisiparban próbálják megvalósítani elképzeléseiket. Ebben az összeállításban a már emlí­tett, képesítéshez nem kötött ipari tevé­kenységek fölsorolásán kívül - mely vá­lasztási lehetőséget biztosíthat a szakké­pesítéssel és megfelelő szakmai gyakor­lattal nem rendelkezők számára is - sok egyéb információ is megtalálható. Kide­rül, hogy mely szakmák gyakorlásához van szükség szakképesítésre, s hogy en­nek megszerzésében - a különféle első, illetve második szakmára képző ágazati szakmunkásképző, rokon szakmákra át­képző, valamint egyéb képesítést nyújtó és átképzőstanfolyamokon való részvé­telben - a KIOSZ milyen segítséget tud nyújtani. Tájékozódhat belőle az érdek­lődő a kisipari tevékenység mibenlétéről az iparjogosítvány megszerzésének módjáról, az esetlegesen szükséges szakmai gyakorlatról vagy mestervizsgá­ról. Azok, akiket munkahelyükön nem tud­nak tovább foglalkoztatni, s akik elhe­lyezkedni sem tudnak, a kisipar kezdé­séhez, illetve az ahhoz szükséges átkép­zéshez anyagi támogatásokat vehetnek igénybe. Ennek két fajtájáról - lényegé­ben a kamatmentes munka újrakezdési kölcsönről és átképzési támogatásról - is szól a tájékoztató. A KIOSZ Tolna megyei titkársága eljut­tatta mind a nyolc alapszervezetéhez az összeállítást azzal a kéréssel, hogy adaptálják a helyi viszonyokra. Vegyék föl a területükön levő gazdálkodó szerve­zetekkel, párt-és tanácsi apparátussal a kapcsolatot, s juttassák el a tájékoztatót minden érdekeltnek. Természetesen szóban is a rendelkezésére állnak az alapszervezetek mindenkinek, aki ér­deklődik a kisiparossá válás iránt. Ameny- nyiben pedig konkrét segítségre van szükség, úgy annak két formájára van mód. Ha egy-két ember jelentkezik azzal, hogy a KIOSZ szakmafejlesztési köz­pontja által szervezett tanfolyamok vala­melyikén kíván szakmát - vagy új szak­mát - szerezni, annak meg tudják mon­dani, hogy hová kell fordulni. Amennyi­ben pedig elegendő számú jelentkező van egy-egy szakmára, akkor kihelyezett tanfolyamok szervezésére is mód van. A foglalkoztatási nehézségek várha­tóan nőni fognak - megyénket sem kerü­lik el a gondok - s ezek kezelésében hosszú távon bizonyára hathatós eszköz lehet a vállalkozóvá váláshoz minél szé­lesebb lehetőségek biztosítása. Pillanatnyilag ugyan nehezen tudom elképzelni, hogy az a segédmunkás - döntően ugyanis őket érinti a munkanél­küliség - aki létszámfölöttivé vált például Dombóvár egyik üzemében és nem tud elhelyezkedni egy másikban sem, az hipp-hopp kisiparossá váljon. Kicsi az esélye annak, hogy részt vegyen egy ki- helyzett szakmunkásképző vagy átkép­zés tanfolyamon. Ennek ellenére dicsé­retesnek tekinthető a KIOSZ kezdemé­nyezése, ha úgy fogjuk föl, mint a jövő­ben járandó úton megtett első lépéseket.- ri ­Futkosó Most azt^n v$9le9 elhatároztuk: idén ősszel, mikor UIKOSO CSOOfá/afosan szép, pirosra és sárgára színeződik majd az erdő, kirándulunk. Nem, idén ősszel nem dolgozunk annyit, mint tavaly, meg tavalyelőtt, meg azelőtt, legalább egy napot az er­dőben töltünk. Az ember azonban nem jár csak úgy az erdőben összevissza, szebb és kényelmesebb az út, ha turistaúton kaptatunk dombnak föl, hegyen le. De ahhoz, hogy tudjuk, melyik út hova visz, szükségeltetik egy turistatérkép is. Annak, aki a Szekszárdi-dombságon és a kör­nyéken óhajt kóborolni, tanácsos megvenni a 26-os számú térképet. Van ilyen és lehet kapni. A következőképpen: Az ember elmegy a Tolna Megyei Tanács épületébe. A portán el­mondja, hogy mi járatban van, a portás eligazítja: sportosztály har­madik emelet 302-es szoba. A harmadik emeleten egy készséges hölgy található a 302-es szoba jobb szárnyában. Itt ismét elő kell ad­nunk, hogy mit akarunk, miért jöttünk. Ezt követően kapunk egy sár­ga csekket, amelynek a közepére felírják: lg 37,50. A térkép ára tehát harminchét ötven. A hölgy ezután elmondja a teendőket: a csekket kel kell tölteni, föladni a postán, vagy az OTP-ben, a posta este hatig, az OTP fél ötig tart nyitva. A megyei tanácson tizenkettőtől fél egyig tart az ebédidő és fél ötig dolgoznak. Miután megtörtént a csekk ki­töltése, továbbá a befizetése, a bizetést igazoló csekkdarabbal visz- sza kell menni a megyei tanács épületébe (III. em. 302-es szo­ba, jobb szárny), s a térkép azonnal átvehető. Remélem, szépen, pontosan és okosan le tudtam írni, mi a teendő ha a Szekszárdi-dombság és környékének turistatérképéhez hozzá akar jutni az állampolgár. Most töprengek többek között azon, hogy a Tolna Megyei Tanács V. B. Sportszövetségi és Rendezvényiroda miért a megyei tanács épületének harmadik emeletén tartja a 26-os számú turistatérképet, miért nem kapható az a könyvesboltban, az újságárusnál, a trafikban, ahol az egyszerű dolgozó, aki turista, vagy leendő turista, egyáltalán megfordul. Miért dugdossák a Szekszárdi­dombság térképét? Miért kell csekken befizetni az árát? Kíváncsiak talán arra, hogy ki veszi meg ezt a térképet? Kérdés kérdés hátán. Mégis, azért, hogy teljesen tiszta legyen a „lapom", a feladó közleményei rovatba beírtam: térképvásárlás új­ságcikkírás céljából. Biztos, ami biztos. .. . „ Nem szeretek ebbe a boltba járni, túlságosan Juaas-szem nagyi túlságosan rendetlen, ráadásul a nap min­den percében mindenért sorba kell állni. Itt ugyanis nemcsak élel­met, hanem festéket, ecsetet és műanyagbögrét is árulnak. Viszont ha már bemegy a boltba az ember, be is vásárol, s több­nyire jóval több dolgot vesz, mint amire szüksége van. Ez az önki- szolgáló boltok sajátos bája. Mégis itt vagyok kénytelen bevásárolni, hisz a lakótelepünkön működő apró krájzlerájban estére nem biztos, hogy marad még kenyér és tej, s tudvalevő, hogy kenyérrel és tejjel él leginkább az ember. Olykor húst is ebben a városi vegyesboltban veszek. Ha van hozzá gusztusom. A mélyhűtőt gyasztott csirkét árulják iszonyú a felfordulás: e mozdulatlanra dermedt csirkehát éles csontjai. I hogyan darabolják föl, és hogyan, hova szállítják szét, itt többnyire csak far-hát kapható. A nyak, a szárny, a láb, a zúza és a máj ebbe a b rül, ki tudja hol lelhet manapság ilyesmire az emt olcsó a hús, nem biztos, hogy híg a leve. A szárny meg, amelyből leves főzhető, s ha ide bér, még rántott húsnak is alkalmas - egyenese és a háttól, azonban főleg ha szanaszét, egy( mélyhűtő láda alján, egyenesen elmegy az étví Elballagok hát a húsos pult elé: veszek ami ví zök. Jó ideje töröm a fejem: mi az, ami finom is oh is. Végre megtalálom: rántott hús, sertéscombé nevezett „slussz” részéből. Ekkora találékonysá sem tételeztem föl magamról. Most már igyekez közel és távol aki kiszolgálna. Eloldalgok a szom: felvágottakat mérik, s megkérdezem a parizert „tessék mondani a húsnál... ”, de eben a pillanatba várjon, mindjárt jönnek, most bontanak. Óvatost helyemre, s látom, hogy az ajtó kellős közepén A kukucskálólyukon engem néz a hentes! Itt engem most meglesnek! Akárcsak a börtön jó ég, és mi van ha nem tetszem neki? Ha csúr, pénztelen, s két disznófarok, meg egy fül nézb lem. Ha csúnya leszek, öreg és kisnyugdíjas, mái hogy engem onnan a lyuk mögül a rejtekhelyrő tos leszek, esdeklő szemmel nézem az ajtó közi számítok, hogy talán megszán engem a bolti é Most még egyenlőre azon morfondírozom, városi ABC-boltba az olyan apró ablak, amit a tat lékek mind közönségesen csak Júdás-szemne w t Szeretek vonaton utazni, tágasabl vona on ember felállhat, járkálhat, nézelőo vonatból jóval távolabbra látni, mint az alacsor Ez az utazás azonban más volt mint a többi. A f szállt a vonatra, megkérdezte, van-e szabad he majd hordta, hordta be vég nélkül a csomagjait, lásban beszélt miközben a csomagtartóba szói

Next

/
Thumbnails
Contents