Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! TOLNA MEGYEI AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megkezdte munkáját a IV. atomenergetikai szimpózium Munkabeszüntetés a pécsi bányaüzemben A kormány álláspontja A paksi Munkásművelődési Központ­ba is „betört az atomkorszak”, tegnap reggelre a folyosók falaira mindenütt fo­tókat, ábrákat, fénygrafikákat és tábláza­tokat helyeztek el a rendezők, s a táblák mind egy témával, az atomenergiával foglalkoznak valamilyen formában. Mindez azt jelzi, hogy szerdán fél tíz után néhány perccel kezdetét vette a negye­dik atomenergetikai szimpózium. A nagyterembe belépők az ünnepé­lyes alkalomra feldíszített színpad felett a két rendező intézmény, az Energiagaz­dálkodási Tudományos Egyesület és a Paksi Atomerőmű Vállalat emblémáját vehették észre. A több mint kétszáz résztvevőt - köztük mintegy nyolcvan külföldit - Pónya Jó­zsef, a PAV vezérigazgatója köszöntötte, s nyitotta meg egyben a szimpóziumot, majd Jákli Péter, a városi tanács elnöke kívánt mindenkinek jó tanácskozást, és kellemes paksi tartózkodást. A szimpózium plenáris üléssel kezdő­dött. Elsőként Kapolyi László akadémi­kus, a Minisztertanács kormánybiztosa emelkedett szólásra, aki általános átte­kintést adott a hallgatóságnak Magyar- ország jelenlegi energiapolitikájáról és - helyzetéről, valamint a jövőbeni célokról, lehetőségekről. Kapolyi László beszédében kiemelte, hogy a világ a kétszeri olajárrobanás után rákényszerült az energiatakarékos technológiák kifejlesztésére, valamint a kombinatív energiapolitikára; hazánknak is erre az útra kellett lépnie. A paksi atomerőmű gyorsított felépítésével elér­tük, hogy ma az ország energiaszükség­letének több mint egyharmadát nukleáris energiából nyerjük, s a számítások sze­rint messze ez a legolcsóbb energiafajta, s minden bizonnyal hosszú távon is ez lesz. Az atomerőművekkel kapcsolatos kulcskérdésről, a biztonságról Kapolyi László elmondta, hogy a PAV négy blokkja világszínvonalon is kiemelkedő eredményt produkál, a nemzetközi krité­riumrendszer rangsora alapján mind a négy az első húsz között található. (Folytatás a 2. oldalon.) A Mecseki Szénbányák Pécs bányaüze­mének István-aknáján kedden az éjszakai műszakban mintegy 150 bányász nem vet­te fel a munkát; azt sérelmezik, hogy a sze­mélyi jövedelemadó miatt kevesebb hű­ségjutalmat kapnak, mint korábban, mű­szakpótlékuk is csökkent, ezenkívül elfo­gadhatatlannak tartják, hogy a táppénzes állományban lévők többet keresnek, mint azok, akik dolgoznak. A kormányzati szervektől szerzett - szer­da kora délutáni - MTI-értesülés szerint a kormány a bányászok problémáit megér­téssel fogadja, kérésük túlnyomó részét teljesíthetőnek és teljesitendőnek ítéli. Úgy értékelik azonban, hogy a bányászok kö­veteléseinek számottevő része nem kor­mányzati hatáskörbe tartozik. A hűségjutalom kifizetésének kormány által támasztott akadályai nincsenek. A kormány arról hozott döntést az elmúlt év végén, hogy minden kereseti elemet - be­leértve a hűségjutalmat, a pótlékokat és a járandóságokat - a vállalatnak bruttósíta- nia kell, vagyis a dolgozó jövedelme válto­zatlan teljesítmény mellett nem csökken­het. A bányavállalatok túlnyomó része en­nek eleget is tett. A táppénzzel kapcsolatos észrevételük - hogy tudniillika táppénz sok esetben ma­gasabb, mint azoknak a bére, akik dolgoz­nak - megegyezik a kormány helyzetérté­kelésével. Erről a legközelebbi jövőben konkrét intézkedés születik amely ezt az anomáliát megszünteti. A kormány vállalja, hogy a hatáskörébe tartozó pótlékok ügyét a SZOT-tál megtár­gyalja. Kész tehát arra, hogy e kérdést a bányászokat kielégítő módon rendezze, ha ezzel egyébként a szakszervezet is egyet­ért. A bányászoknak az adóval kapcsolatos kérésével összefüggésben ismét felhívták a figyelmet arra, hogy az adórendszer megváltoztatása az Országgyűlés hatás­körébe tartozik. A korrigálásnál tekintetbe kell venni, hogy nem egyedi igények, ha­nem átgondolt koncepció alapján kell vég­rehajtani az adórendszerben szükséges változtatásokat. Erre az Országgyűlés ko­rábbi állásfoglalásának megfelelően az adórendszer egyéves működési tapaszta­latainak összegzése során kerül sor. * Szerda délután befejeződtek a tárgyalá­sok a kormány és a bányászszakszervezet vezetői között azokban a kérdésekben, amelyek miatt Pécs bányüzemének István- aknáján kedd éjszaka figyelmeztető mun­kabeszüntetést kezdtek. A munkaleállás okairól, az ez ügyben folytatott tárgyalá­sokról Kovács László, a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének főtitkára tájékoz­tatta az MTI munkatársát. A figyelmeztető munkabeszüntetés köz­vetlen kiváltó oka a tegnap közzétett hirdet­mény volt, arról, hogy múlt évi teljesítmé­nyeik alapján Pécsbánya dolgozói mekko­ra hűségjutalomban részesülnek. A kihir­detett hűségjutalmak nettó összege több ezer forinttal kevesebb volt, mint egy évvel korábban, s ezt a bányászok úgy értékel- (Folytatás a 2. oldalon.) Pécsett megszületett az első magyar lombikbébi A paksi kismama és a közel négykilós Zsuzsanna jól vannak Nevezetes dátumnak számít ezután hazánkban az 1988. augusztus 24-e. Ek­kor született meg az első lombikbébi, mégpedig Pécsett, az Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Mielőtt olvasóinkat az orvos- tudomány e jelentős sikeréről tudósíta­nánk, kérjük, tartsanak velünk a kliniká­ra, az egyik intenzív kórterembe, ahol az egyik legboldogabb édesanyával, a pak­si Haaz Jánosnéval találkoztunk - termé­szetesen a környezet megkövetelte öltö­zetben. Csöndesen csoszogunk a hatalmas steril cipőkben. A teremben majd min­denki szunyókál. Lépteinkre senki nem reagál, illetve egy valaki: Haaz Jánosné. Mosolyogva fordul felénk, persze a csil­logás nem nekünk szól, hanem magának és újszülött gyermekének. Dr. Bódis Jó­zsef, az ügyeletvezető adjunktus néhány szót vált az asszonnyal, s közben gratu­lál, hiszen Zsuzsanna születése óta nyu­godt körülmények között most találkoz­tak először.- Egyszerűen föl sem tudom mérni, hogy mekkora a boldogságom - mondja, majd gyengéden a keddinél jóval kisebb pocakjára teszi a kezét és így folytatja: - Tíz éve szeretnénk gyereket. Már jártunk mindenhol. Az orvosok megpróbáltak segíteni, de hiába. Azért még mindig re­ménykedtünk... Három évvel ezelőtt jöt­tünk először ide a klinikára. Nagyon ked­vesek voltak, s éreztük, hogy mindent megtesznek értünk. Most már mondha­tom: mindhármunkért. Amikor ezt a szót kimondom, nagyon megilletődök... - és saját magának ismételgeti kétszer is alig hallhatóan: - Hárman vagyunk! Hárman vagyunk!- Tíz évi kínlódás és a gyerek utáni vágy? Ezek is megfoghatatlan érzések. Csak az tudja, aki benne volt. Persze, már el is felejtem azt az évtizedet. És reggel hozzák szoptatni... Olyan szép kislány. Sötét és hullámos a haja és a feje tetején egészen bekunkorodik. Aztán a részletekről is beszélgetünk, de csak annyit, ami nem fárasztja el a mosolyból ki nem fogyó asszonyt, az édesanyát. S amint a szavak követik egy­mást, p ^fogalmaz valamit, amiben hinni kell:- Nagyon fontos, hogy az ember szor­galmasan dolgozzon. Hiszen csak úgy viheti valamire. De az élethez szerencse is kell. Úgy érzem, nálunk megjött a sze­rencse. Ennél nagyobbra nem is vá­gyom. Haaz Jánosné szep­tember 8-ára volt kiírva a szülésre. Ennek elle­nére 23-án a déli órák­ban beutaztak a klini­kára, mert ahogy mondja, száz kilométer az nagy út. Nem akar­ták, hogy bármilyen ki­csi baj is történjék. Jobb helyen lesz a szakemberek figyelő szeme előtt kivárni a boldog pillanatot. És mi történt? Már este hét óra körül „megérkez­tek” az annyira várt fá­jások. Úgyhogy a szü­lőszobába vitték az ál­dott állapotban lévő asszonyt és várakoz­tak...- Szegény profesz- szor úr! Ö is itt töltötte az egész éjjelt. Itt vir­rasztóit velem és az ügyeletes orvossal.- Hogy mikor szüle­tett a baba? Augusztus 24-én reggel hét óra után néhány perccel. Súlya 3850 gramm, 52 centi a hossza, 36 centi a feje, 39 centi a válla. Ezután dr. Bódis József gyengéden kérdezi a kismamától, hogy nincs-e elle­nére, ha lefényképezzük. Mosolyogva in­tett nemet, viszont arra a kérdésre, hogy a babát hol vetessük le, már határozottan válaszolt:- Ha lehetne, itt nálam. Legalább látha­tom megint. Olyan sokára lesz még reg­gel... Dr. Csaba Imre professzor, a klinika igazgatója a következőket mondta el:- Haaz Jánosnét meddőséggel kezel­ték éveken át. Amikor hozzánk fordult, természetesen minden vizsgálatot elvé­geztünk, s kóros elváltozást nem talál­tunk sem nála, sem a férjénél. így felaján­lottuk, hogy a termékenyítést az úgyne­vezett kürtbe helyezéses módszerrel vé­gezzük el. Ez december 11 -én történt, s január elején már világos volt, hogy ba­bát vár a házaspár. Egyébként meglehe­tősen ritka, hogy egyetlen ilyen beavat­kozás eredményt hoz. Az irodalom sze­rint e beavatkozások következménye­ként negyven százalékban jön létre ter­hesség. És megszületett a baba, egy érett, egészséges csecsemő.- Az anyuka a fájdalommentes szülést választotta, úgyhogy amikor megindult a szülési folyamat, akkor ezzel a módszer­Zsuzsanna elégedetten alszik édesanyja gyönyörűségére rel próbálkoztunk. De a babát - farfekvé- ses lévén - végül császármetszéssel emeltük ki, de az érzéstelenítést ugyan­ezzel a módszerrel végeztük. Úgyhogy a kismama gyermekének első sírását ébren hallotta - velünk együtt - boldogan. Egyébként el kell mondani azt is, hogy a császármetszés nincs összefüggés­ben a gyermek lombikbébi voltával. S te­gyünk hozzá még egy információt, amit szintén a professzor mondott el: jelenleg még három „lombikbébi” van útban, két komlói és egy pécsi anya magzataként. Egyikük 20, másikuk 14, a harmadik magzat pedig 8 hetes. Bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy legutóbb idézőjelbe tettük a lombikbébit. Ugyanis Haaz Zsuzsanna nem a klasszi­kus értelemben vett lombikbébi, aho­gyan a születés előtt álló többi pécsi magzat sem az. Erről dr. Bódis József szólt, amint lekí­sért bennünket a második emeletről. Elmondta, hogy az ő munkacsoportjuk az úgynevezett GIFT-módszert alkalmaz­za, azaz a peteérést gyógyszerrel ser­kentik. A megfelelő időben leszívják a pe­tesejteket, melyeket Petri-csészében „hoznak össze” a hímivarsejtekkel. Ezt követően pedig a megtermékenyített pe­tét visszaültetik. Az „igazi” lombikbébiknél a megtermé­kenyítést követő időszak - amit a lombik­ban töltenek a peték - hosszabb, azaz megvárják, míg az osztódási folyamat bi­zonyos stádiumba jut, s azután történik a visszaültetés. S ezután hogyan lesz? Az anyuka és kisleánya egy jó hetet, vagy valamivel többet a klinikán töltenek, majd otthon, Pakson folytatják életüket - hármasban. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Pónya József megnyitja a szimpóziumot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents