Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-23 / 201. szám
2 Képújság 1988. augusztus 23. Prágai tüntetések Több tüntetés színhelye volt a hét végén Prága, Csehszlovákia fővárosa. Szombaton este mintegy másfélszá- zan gyűltek össze a Vencel téren, ahol különböző csoportok tagjai tiltakozásra felszólító röplapokat osztogattak. A tüntetést a szocialista országok húsz éve történt közös fellépésének évfordulója alkalmából szervezték meg ellenzéki körök. Vasárnap kora délután, majd este újabb demonstrációkat tartottak, ugyancsak a Vencel téren. A „Független Békeszövetség” elnevezésű csoport tagjai aláírásokat gyűjtöttek tiltakozó petíciójukhoz, amelyen egyebek között a szovjet csapatok kivonását, sajtószabadságot, a húsz évvel ezelőtti események szereplőinek rehabilitálását követelték. Az esti órákban - amikor a tüntetők száma sok százra duzzadt - a tömeg az Óváros felé vonult. Az akció békésen indult, de később - mint a CTK hírügynökség jelentette - provokációs kísérletek történtek. A hatóságok határozott fellépése azonban elejét vette a rendbontásnak. A rendőrség több személyt őrizetbe vett. A csehszlovák távirati iroda hétfőn az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra a vasárnap este Prágában történtekről: A biztonsági erők rendelkezésére álló információk szerint több mint négyezer ember különböző időkben kísérletet tett a közrend megbontására. Köztük provokátorok is voltak, akiknek késő éjszakai magatartása a huliganizmusba csapott át. így például üvegeket dobáltak a biztonsági szolgálat tagjaira, akik közül kettőt könnyen megsebesítettek. A biztonsági erők előállították a vasárnapi események 77 résztvevőjét, főleg az akció szervezőit. Többségüket a kihallgatás után szabadon engedték. Huszonnyolc személyt még őrizetben tartanak huligánakciók elkövetésének gyanúja miatt. Előállítottak hét külföldit is. Közülük hatot Csehszlovákia területének elhagyására szólítottak fel. A Dnevnik a jugoszláviai tömeggyűlésekről Nincs Jugoszlávia Koszovo nélkül és nincs Koszovo Jugoszlávia nélkül. A szocialista, önigazgatási és föderatív Jugoszlávia sorsát szívükön viselő emberek számára egy pillanatig sem kétséges, hogy a koszovói válságot gyorsan meg kell oldani - állapította meg hétfői kommentárjában a Dnevnik. Az újvidéki napilap emlékeztetett arra, hogy a „koszovói seb hét év óta nem gyógyul be”, majd feltette a kérdést: vajon ebben az esetben a szerb népi mondás hirdette gyógymódot kell-e alkalmazni, vagyis az égő sebre égető füvet kell tenni? Hová vezethet ez a gyógymód? Az újvidéki, pancsovai és Nova Pazo- va-i nagygyűlés után a múlt szombaton Titogradban lezajlott tömegmegmozdulás megerősítette a koszovói szerbek és crnagoracok óriási bajaival, gondjaival vállalt, ismert szolidaritását, s szorgalmazta azoknak az évtizedeken át felhalmozódott problémáknak a sürgős megoldását, amelyek miatt a szerbek és crngoracok tömegesen kivándorolnak Koszovóról - folytatta a Dnevnik. - Bebizonyosodott azonban az is, hogy a koszovói szerbek és crnagoracok a dráma megoldását kizárólag a szerb tagköztár„Vihar egy pohár vízben” - jelentette ki George Bush, a Republikánus Párt elnökjelöltje az általa választott alelnökje- lölt, Don Quayle szenátor körül támadt vitákról. Mint jelentettük, az amerikai sajtó nagy teret szentelt annak, hogy Quayle a vietnami háború idején nem a hadsereg reguláris egységeiben teljesített szolgálatot, hanem a Nemzetőrségben, amelynek egységeit nem vetették be Vietnamban. Állítólag családi és politikai összeköttetéseket használt fel arra, hogy bekerüljön a gárda egyik alakulatába. Bush pénteken már Quayle otthonában, az indianai Huntingtonban is kijesaság alkotmányának megváltoztatásában, valamint nagyszámú jugoszláv és főként Vajdaság tartományi vezető leváltásában látják, úgy, ahogy azt Belgrád- ban gondolják. Ezeket a vezetőket tartják hibásnak azért, hogy a koszovói dráma nem rendeződik gyorsabban, bennük keresik a bajok forrását.- E gyúlékony és eufóriás összejöveteleken egyre nagyobb támogatásra találnak a koszovói helyzet normalizálásának elfogadhatatlan módszerei. Villámgyorsan átlépik vagy elmossák azt a határt, amely a nemzeti és hazafias érzések, s a nép szenvedéseivel vállalt szolidaritás, valamint a nacionalizmus között húzódik. Mind gyakrabban hallhatók olyan követelések, hogy Koszovón vezessék be a katonai igazgatást, hogy osszanak szét fegyvereket. Vajon ez-e a koszovói helyzet megoldásának helyes módja, vagy pedig olyan polgárháborúhoz vezet, amelyben senki sem nyerhet, csak veszíthet? A titográdi manifesztáció azt mutatja, hogy az ilyen jellegű tömegmegmozdulásokat egyre nehezebb ellenőrizni, s minden újabb nagygyűléssel növekszik a súlyos kilengések és a vérontás veszélye - mutatott rá végül a Dnevnik. lentette, hogy kitart alelnökjelöltje mellett, s ezt azóta több ízben is megismételte. Bush ellenfele, Michael Dukakis is kijelentette, hogy nem óhajt „ügyet” csinálni Quayle katonai szolgálatából és nagyra becsüli a Nemzetőrségben teljesített szolgálatot is. Bush mindenesetre - a Quayle-ügy ellenére - jól zárta a párttanácskozás hetét: nyilvános szereplései sikeresnek bizonyultak. A Newsweek című hetilap legújabb számában hétfőn megjelenő közvéleménykutatási adatok már az ő előnyét mutatják Michael Duka- kisszal szemben - mégpedig meglepően nagy, kilencpontos fölényt. PANORÁMA BUDAPEST - Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Straub F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Románia nemzeti ünnepe alkalmából táviratot küldött Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, illetve Constantin Das- calescunak, a Román Szocialista Köztársaság elnökének. Stadinger István, az Országgyűlés elnöke ugyancsak táviratot küldött Nicolae Giosannak, a Nagy Nemzetgyűlés elnökének. * Ziaul Hakk, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság elnökének tragikus halála miatt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében Szent- ágothai János akadémikus, az Elnöki Tanács tagja, Berecz Frigyes ipari miniszter és Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes felkereste Pakisztán budapesti nagy- követségét, és részvétét fejezte ki Hami- dullah Khan rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek. ÚJ-DELHI - A pakisztáni kabinet ülést tartott hétfőn, az elsőt Ziaul Hakk temetése óta. Sajtójelentések szerint a testület a néhai elnök halálát okozó repülőgépszerencsétlenség lehetséges okainak kivizsgálására indult nyomozás eddigi megállapításait tekintette át. A kabinet tanácskozásán Gúlám Iszhak Han ügyvivő államfő elnökölt. NICOSIA, MANAMA, BAGDAD - Az Irak' és Irán között szombaton életbe lépett tűzszünetet követően vasárnap ismét megkezdte működését Bandar Khomeini iráni kikötő. A térség helyzetének normalizálódására mutat az a tény is, hogy több Öböl-menti állam közös légi- társasága, a Gulf Air újra járatokat indít Teheránba és Bagdadba. Bush kitart alelnökjelöltje mellett Két tűz között a palesztinok Jordánia nem palesztin állam - ez volt Husszein király augusztus eleji „üzenetének" lényege és ezt egyformán intézte mind Izraelhez, mind a PFSZ-hez. Az uralkodó azt mondta, hogy lemond az Izrael által 1967-ben megszállt, országától elfoglalt területekről és azok egyedüli törvényes képviselőjének a PFSZ-t ismeri el - minden fenntartás nélkül. Husszein kiábrándult mind az Arab Ligából, mind a PFSZ- ből, amellyel legújabban 1985 óta egyezkedett az Izrael által 1967-ben megszállt arab területek, Ciszjordánia és a gázai övezet közös képviseletéről, és kiábrándult az izraeli Munkapártból is, amellyel tavaly áprilisban jutott Londonban félig- meddig titkos megállapodásra arról, hogy a területek nagy részét Jordánia kapná vissza. Az egyezség megvalósulását a másik izraeli kormánypárt, a LIKUD „megfúrta". E helyzetben Husszein tarthatott attól, hogy mind Izraelben, mind a PFSZ- ben felerősödnek azok az elképzelések, amelyek szerint a palesztinok hazája tulajdonképpen Jordánia - állampolgárai mintegy felerészben valóban palesztinok, a többi főleg beduin. Emlékezhetett arra, hogy a PFSZ 1970-ben a „fekete szeptember" idején tett már kísérletet a hatalom megragadására Jordániában és az izraeli jobboldalon többen - például Sáron tábornok - akkor legalábbis szóban támogatták ezt a törekvést, hiszen ha a palesztinoknak lenne önálló államuk - Jordánia helyén -, akkor Izrael „joggal” tarthatná meg a most megszállt területeket. A Husszein-féle „lemondás” körülményei azonban arra utalnak, hogy a király még nem játszotta ki utolsó kártyáját. Milyen állampolgárok lesznek a megszállt területek lakosai? Eddig kaphattak jordániai útlevelet és ennek alapján külföldön továbbra is jordániai állampolgárnak számítottak. Az uralkodó bejelentése szerint marad az útlevél, de ezentúl nem igazol semmiféle állampolgárságot. Kérdés, be tudja-e tölteni a PFSZ a keletkezett jogi űrt? A szervezet azt ígéri, hogy a palesztin Nemzeti Tanács Algírban hamarosan összeülő tanácskozásán emigráns kormányt alakítanak. Más elképzelések szerint a helyszínen „de jure” független államot alakítanak ideiglenes kormánnyal. Ez persze tényleges államalapítást semmiképp sem jelent, hiszen a területek továbbra is izraeli kézben vannak. De ettől függetlenül is, ha a nemzetközi közösség egy része talán el is ismerné a felszabadítási szervezet „kormányát”, vajon állampolgárok lehetnek-e nemzetközi jogi szempontból a nem létező állam lakosai? Kiszolgáltatottságukat fokozza, hogy a napokban az izraeli kormány törvényen kívül helyezte a területeken eddig is csak titokban működő népi bizottságokat. Ezek a bizottságok szervezik a passzív ellenállást, az adófizetés megtagadását, a kereskedősztrájkot, az izraeli áruk bojkottját és helyébe a kezdetleges helyi ipar fellendítését, a kijárási tilalommal akadályozott mezőgazdasági termelés helyett a ház körüli gazdaságok közös művelését, a bezárt iskolák helyett a gyerekek házi oktatását - más szóval az esetleges államalapítás infrastruktúráját. Mostantól e bizottságok tagjait és a velük együttműködőket tízévi börtönbüntetés fenyegeti illegális szervezethez való tartozás miatt. Eddig ha nem sikerült közvetlenül „terrorcselekményt” rájuk bizonyítani, pusztán szervezkedés miatt legföljebb hat hónapos adminisztratív elzárást szabhattak ki a hatóságok, igaz, ezt akárhányszor. Az új inztézkedés megnehezíti a PFSZ-nek, hogy átvegye a területeken Jordánia szerepét. A jordániai költségvetés eddig évi 30-40 millió dollárral egészítette ki a területeken izraeli irányítással működő palesztin közigazgatás alkalmazottainak fizetését, fejenként havi 200- 250 dollárral, 20-40 százalékkal toldva meg mintegy 20 ezer közalkalmazott - tanár, orvos, elöljárósági hivatalnok - Izraeltől kapott havi fizetését. Ezt most az uralkodó - elismerve a területek Jordániától való „függetlenségét" - megszüntette. Az érvágás Ciszjordánia 850 ezer lakosából a családtagokkal együtt vagy 100 ezer embert közvetlenül sújt, és tovább rontja a gyengülő közszolgáltatásokat. Az adóbevételek csökkenésére hivatkozva ugyanis az utóbbi hónapokban az izraeli hatóságok már vagy 1200 palesztin közalkalmazottat „leépítettek". A király felmondta a területek számára 1986-ban meghirdetett ötéves, 1,4 milliárd dolláros fejlesztési tervét is. Igaz, hogy már tavaly is csak 20 milliót tudott átutalni az esedékes 250 millió helyett, de amikor a december óta tartó lázongás már eddigi becslések szerint 330 millió dollár kiesést okozott, ez sem csekély összeg. A PFSZ aligha küldhet többet, hiába ígért az Arab Liga júniusban havi 40-50 millió dollárt: az izraeli hatóságok szigorítják a vám- és pénzügyi ellenőrzést, a határon százezer- számra kobozzák el a pénzt, mióta egy új rendelkezés szerint arabok fejenként és alkalmanként legföljebb 1200 dollárt hozhatnak be az országba külföldről. A jelek szerint Husszein célja olyan jogi, politikai és gazdasági űrt képezni, amelybe a palesztinok idő előtt belefáradnak. Szigorával ebben segítségére van az izraeli kormány is. Ha majd a lakosság belátja, hogy a PFSZ-től semmi jóra nem számíthat, ismét a király segítségét fogja kérni? Az biztos, hogy a jordániai feltételek akkor sokkal keményebbek lesznek. MÉSZÁROS GYÖRGY Vérfürdő Burundiban Az évtizedek óta egymással rivalizáló tuszi és hutu törzs tagjai közötti véres ösz- szetűzések színhelye, a Burundi Köztársaság, Afrika közepén megbúvó, a kontinens méreteihez képest kis ország: területe valamivel több mint 28 ezer km2, fővárosa Bujumbura. A korábban belga, majd német gyarmat 1959-ben nyerte el függetlenségét, amikor a korábbi Ruanda-Burundi területileg különvált a mai Zairétől és egyúttal két külön országra is szakadt. Michel Mi- combero ezredes vezetésével 1966-ban kiáltották ki a köztársaságot. Lakói, a tuszi és hutu törzsek immár évszázadok óta szoros földrajzi és társadalmi egységet alkotnak, ugyanazt a nyelvet, a kirun- dit beszélik, azonosak dalaik, táncaik. Még megjelenésükben sincs különbség. Ami mégis elválasztja őket az az, hogy a társadalom életében betöltött szerepük nem azonos. A katonai vezetést a kisebbségben lévő tuszi törzs tartja kezében, s a hutuk a mellőzöttség érzésétől hajtva ezen minden áron változtatni akarnak. Az első „komolyabb” vérfürdőre 1965 októberében került sor, amikor a hutuk államcsínyt kíséreltek meg. Számtalan tuszi törzsbeli család lett ekkor a fékevesztett fegyverek áldozata. A két törzs vezetői ekkor ásták ki a csatabárdot és azóta az ország történetében rendre visszatérnek a véresebbnél véresebb jelenetek. Pár évvel később, 1972-ben, amikor a hutuk megint megpróbálták a tuszikat kiszorítani a hatalomból, közel 300 ezren estek áldozatul. Az ellenségeskedések tíz napja lángoltak fel újra Burungi északi határainál. Narangara városban, de úgy hírlik, hoy pár nappal később Ntegában még ádázabb harcok folytak. Ismét előkerültek a lándzsák, furkósbotok és az őserdőben használatos görbe kések. A gyilkolni vágyók ezekkel támadtak a tuszik házaira, nemre és korra való tekintet nélkül végeztek a lakókkal, a házakat pedig felgyújtották. Az öldöklés elől megindult a menekülők hatalmas áradata az északi szomszéd, Ruanda irányába. A hivatalos adatok szerint legalább 24 ezer a halottak száma. Többségük a kisebbséget alkotó tuszi törzshöz tartozott. Igaz, az ellenségeskedések jelenleg csillapodni látszanak, Burundiban az előzményeket is ismerve joggal vélik, hogy „a veszély még nem múlt el”. A burundi kormány szerint a mostani események hátterében külföldön élő hutu provokátorok állnak, akik nem válogatnak az eszközökben, hogy megdöntsék a tuszi befolyás alatt álló vezetést. BESSENYEI MÁRIA Augusztus 20 Az NSZK sajtójában élénk figyelmet keltettek a Szent István király halálának 950. évfordulójával kapcsolatos magyar- országi megemlékezések, elsősorban az ünnepi szónokoknak a reformpolitika távlatairól és a Romániához fűződő viszonyról, az erdélyi magyarság támogatásáról elhangzott megállapításai. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap hétfői tudósításában idézi Straub F. Brúnó professzornak, az Elnöki Tanács elnökének Székesfehérvárott elmondott szavait arról, hogy Magyarországnak olyan új alkotmányra van szüksége, amely egyértelműen szabályozza az állampolgárok és az államhatalom kapcsolatait. Berecz János KB-titkár ünnepi gondolataiból is azt emelve ki: Magyarországon, amelynek egykor István király tette lehetővé a nemzeti túlélést és a Nyugattal való kapcsolatok felvételét, most szükség van a szocializmus megújítására. A Die Welt budapesti keltezésű írásában - az ünnepi cikkek között tallózva - igen jelentősnek tekinti azt a körülményt, hogy a mai Magyarország hű akar maradni az államalapító nagy király örökéhez. A jugoszláv rádió, tv és sajtó is tudósított Magyarország hármas ünnepének eseményeiről. A Dnevnik című lap kiemelte, hogy Ma- gyarországszerte rendkívül ünnepélyesen emlékeztek meg Szent István, az ala visszhangja kotmány és a kenyér napjáról. Székesfehérvárott, Esztergomban, Kalocsán, Ópusztaszeren és sok más városban felelevenítették a nagy király emlékét, s kiemelték elveinek örökérvényüségét. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke - írta az újvidéki Magyar Szó - méltatta István király évszázadok távlatából intő üzenetét: reálpolitikát kell folytatni, körül kell nézni minden döntéshozatal előtt. Az újságok hírt adtak arról, hogy Budapesten ebből az alkalomból megtartották a hagyományos vízi- és légiparádét, a Szent István bazilika előtt cerebrált misén pedig részt vett II. János Pál pápa különmegbízottja is. Valamennyi hétfői lengyel központi napilap a PAP lengyel hírügynökség jelentése alapján beszámolt a magyarországi Szent István-ünnep eseményeiről. A tudósítás külön is felhívta rá a figyelmet, hogy a megemlékezésen a magyar és a lengyel katolikus egyház jó kapcsolatainak jegyében részt vett Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása is. A Slowo Powszechna című katolikus napilap saját tudósítója részletes riportot készített a budapesti eseményekről. Az újság a többi laphoz hasonlóan nagy jelentőségű hírként közölte a bejelentést, hogy a magyar katolikus egyház püspöki kara és az Elnöki Tanács magyarországi látogatásra hívta meg II. János Pál pápát. Szovjet kitüntetések új szabályozása Szovjetunióban megváltoztatták a kitüntetések adományozásának rendjét, figyelembe véve a dolgozók észrevételeit, illetőleg az SZKP 19. pártkonferenciáján elhangzott javaslatokat - erről számolt be hétfőn a TASZSZ hírügynökség kommentárjában, előzetesen ismertetve a keddi szovjet lapokban megjelenő ezzel kapcsolatos dokumentumokat, az SZKP KB határozatát, illetve a Legfelsőbb Tanács Elnökségének két rendeletét. A szovjet hírügynökség értékelése szerint a változásokat az tette szükségessé, hogy az állami kitüntetések leértékelődtek, különösen azok, amelyeket a brezsnyevi időszakban bőkezűen osztogattak születésnapok és más jubileumok alkalmából. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy tucatjával, gyakran százával osztogatták az érdemrendeket az ötéves terv teljesítése kapcsán; előzetesen megállapított arányokkal, hogy hány mérnök, munkás, nő lehet a névsorban. Az adományozási rend megváltoztatásának lényege; a kitüntetési javaslatokat sokkal demokratikusabb módon terjesztik elő. A jelölések a múltban gyakran a nyilvánosság kizárásával történtek, most viszont az adott személy kitüntetési javaslatát mindenképpen meg kell vitatnia annak a kollektívának, ahol az illető dolgozik. A dolgozói kollektíva döntése alapján lehet csak továbbítani a javaslatot. A kollektíva ugyanakkor bármely tagját jelölheti állami kitüntetésre, s hasonló jogokkal ruházzák fel a társadalmi szervezeteket is. Az új rendeletek értelmében ezek után a jövőben nem lesz tömeges kitüntetésosztás, még az ötéves tervek végén sem. Aktív dolgozó, jubileumok alkalmából nem részesülhet állami kitüntetésben. A jövőben megszűnik annak lehetősége, hogy egy személy többször is megkapja a legmagasabb elismerésnek számító szovjet állami kitüntetéseket - a Szovjetunió hőse, illetve a Szocialista Munka Hőse címeket -, s érvényét veszti az a korábbi rendelet, hogy bronzmellszobrot állítsanak olyan élő személyeknek, akik többször részesültek ilyen kitüntetésben. Szigorítottak emellett a Lenin-rend és az Októberi Forradalom Érdemrend (a viselési sorrendben a két első kitüntetés) adományozásának feltételeit. Új előírás, hogy munkája elismeréseként a dolgozó csak akkor részesülhet újabb állami kitüntetésben, ha az előző adományozás óta legalább öt év telt el. A Szovjetunióban ugyanakkor 15 új címet alapítottak, amelyekkel a különböző szakmák érdemes mestereit, dolgozóit ismerik el. Tanácsi szakemberek- Tambovból Tambovból érkezett háromtagú tanácsi szakemberekből álló delegáció tegnap délután megyénkbe. A szovjet vendégek vezetője Jevgenyij Dimitrievics Lopatin, a Tambov városi tanács építészeti ügyekkel foglalkozó helyettes vezetője, a delegáció tagjai Alekszander Kulikov beruházási osztályvezető és Anatolij Szmirnov egy tervező vállalat igazgatója. Az ötnapos programot Budapesten városnézéssel, az Országos Műemléki Felügyelőségen tett látogatással kezdték a tambovi vendégek, majd megtekintették a Várat és természetesen a főváros panorámáját. A délutánt Dunaföldváron töltötték, a nagyközségi tanács épületében Antal Ferenc tanácselnök fogadta a delegációt, röviden bemutatta a patinás települést, beszélt a várossá nyilvánítás lehetőségeiről, a helyiek fejlesztési törekvéseiről. Az első nap programjából nem hiányozhatott a Duna-parti településen a vár és gyönyörű környezetének megtekintése sem. Ma délelőtt Szekszárdon folytatódik a megyével való ismerkedés, a szovjet szakemberek a TÁÉV-nél tesznek üzem- látogatást, majd a Szekszárd Városi Tanácsot keresik fel, a megyeszékhely nevezetességeit járják végig.
