Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
2 NÉPÚJSÁG 1988. augusztus 22. Augusztus 20. (Folytatás az 1. oldalról.) azonosságunkkal megajándékozni Európát bizonyítani, hogy nem vagyunk alábbvalóak másoknál. Ez volt az igazán nagy tett, amely István kezdeményezései nélkül nem következhetett volna be. Ám a mi közreműködésünk nélkül nem is maradhat meg. Erre gondolunk, amikor Szent István emlékét idézve halálának 950. évfordulóján hozzátesszük azt hogy ez az örökség valamennyiünk öröksége, hívőké és nem hívőké egyaránt- Kérdezheti bárki, ittazüneplő közönségből éppúgy, mint az ország bármely más tájáról, hogy nincs-e valamiféle esedezés ebben a felkérésben. Van benne! Olyankor szokott ez megtörténni, amikor nehéz egy országot kormányozni, mert a kormányzáshoz szükséges meggyőző erő hiányzik, úgyszintén a kormányzást támogató szándék. Én azt hiszem ez a kettő nem vált véglegesen ketté a mai Magyarországon. De afölött, hogy ilyen feszültség keletkezett és itt-ott ebből már meghasonlottság támadhatott kár lenne szemet hunyni. Ezért új alkotmányozásra, az emberi civilizáció tapasztalatait és a magyar közjog történelmi emlékeit hordozó állami megújulásra van szükség ahhoz, hogy intézményeink ismét hitet erkölcsöt szolidaritást és együttműködési készséget tanúsítsanak. S ehhez hozzátartozik annak tisztázása Diósberény Wir grüssen Öröm és bánat vigság és keserűség egyaránt otthonra lelt a hét végén Diósbe- rényben, ahol a kis községből elszármazottak adtak egymásnak találkozót Attól függően, hogy kit hová vetett, milyen körülmények közé juttatott a sors, a szépre, a gyermekkorra, vagy inkább a kitelepítés borzalmaira emlékeztek. Jöttek a két német államból, az USA-ból és - akik értesültek - Magyarország különböző településeiről. A találkozó tiszteletére összefogtak a helybéliek, rendbe tették a falut kitatarozták a kultúrhá- zat A templom megtelt a nagymisén, amelyet természetesen németül celebrált a pap. A kultúrházban és a hozzáépített sátorban alig fért el a kétszáznál több ember a közös ebédnél. A délutáni műsoron - ahol gyönki diákok, a külön erre az alkalomra alakult német nemzetiségi vegyes kórus szerepelt és köszöntők hangzottak el - a falu apraja-nagyja is megjelent A háborúig tiszta német nemzetiségi községben a 47-48-as kitelepítéseket követően alig maradt az eredeti lakosságból. Két családdal a templomkertben beszélgettünk. - Ennyit puszit még életemben nem kaptam - mondja Fülöp Jánosné, aki Pincehelyen él: Régen nagyon szép, tiszta falu volt ez - emlékezik -, de akik beköltöztek, nem úgy vigyáztak rá... Váradi János Pécsről szintén késért): - Akit a kutya egyszer megharapott.. Niki József Griessbachban él, onnét érkezett - sokadszor. A múlt év novemberében is hazajött, talán akkor született az ötlet, hogy egyszer már itthon is találkozhatnának a herényiek, hiszen „kint’, az ő lakóhelyén és Bat- tenbergben már többször is összejöttek. S lám, a megvalósításhoz itthon és otthon is sikerült szervezőket találni. A találkozó legnépszerűbb résztvevője talán Rozgonyi Márton volt Tanító úr, megisis, hogy kié ez az ország? Ez az ország az itt élő állampolgároké, akik magukat e haza részeseinek tartják, akár itt születtek, akár nem. Az ország azé, aki magáénak vallja. Az államminiszter ezután hangsúlyozta, hogy hazánkban azok is, akik nemzetiségként határozzák meg magukat büszke jogtudattal és kulturális származástudattal élhetnek abban a tudatban, hogy részt vesznek egy ország gazdagításában, és itt senkit nem kényszeritenek arra, hogy miközben ezt vállalja, anyaországát kelljen mocskolnia.- Ami az idei esztendőt illeti, hozott jót is és folytatta a rosszat is. Az élményünk még a rosszhoz kapcsolódik. Keressük tétován, botorkálva a kibontakozás lehetőségeit és néha átkozódva, dühhel és daccal, perlekedve kérjük számon az együttműködés hiányát.. Úgy azonban nem megy, hogy a hatalom megrója a népet megleckézteti, hogy nem dolgozik. Inkább párbeszédre van szükség, amelyben a hatalom alkotmányos úton közeledik a társadalomhoz, a nép pedig felelős állampolgárként kilábalva az alattvalói tudatból, vállalja a maga szerepét a ránk váró tettekben. Ezután Pozsgay Imre megszegte az új kenyeret és a HNF vezetőivel, a nemzetiségi szövetségek képviselőivel megkoszorúzta István király szobrát. T. 2!s.-K. A. unsere Gäste mer? A tanító bácsit keresem - fordulnak hozzá több felől, de azért számunkra is jut ideje az egykori kántortanítónak, akit - bár a hányattatás évei óta alig egyszer-kétszer járt Berényben - megtaláltak a szervezők.- Emlékszel? Emlékszel? Beszélgetések, közös uzsonna és vacsora, bál hajnalig. Mindazt, ami összekapcsol bennünket, ápoljuk. S mindazt ami rossz volt ami fáj, próbáljuk elfelejteni - mondta az egyik résztvevő. Simontornya Grafikák és menyasszonyi torta- Nem láttam még én sem a kiállítást - matat a kulcsok között Kovács Imre -, igaz nem is igen van időm ilyen helyekre járni, de azért Drezdában megnéztük a Zwingert A Ru- bens-képek tetszettek... Elhallgat egy pillanatra, mert a kiállítási teremhez, ahol Könyv István János grafikái láthatók, nincs kulcsa. Ez érthető is, hiszen Kovács Imre, a bőrgyár dolgozója mint örömapa bérelte a simontornyai művelődési házat augusztus 20-ára, a lánya esküvőjére, lakodalmára.- Nagyon egyszerű, törvénytisztelő és templomba járó emberek vagyunk. Az augusztus 20. nekünk kicsit nagyobb ünnep, mint másoknak. Ezért választottuk a családi eseményünkhöz is... Sorolja a helyi szokásoknak megfelelő készülődést a lakodalmi vacsorát, aztán bemutatja a cukrászsüteményeket különös figyelmet kérve a menyasszonyi tortára. , 1988. Varsád Egyedül a zászlók alatt Varsádon is szikrázott a Nap. Az utcák csöndesek, néptelenek. Az italbolt teraszán vörös és a magyar nemzetiszinü zászlók lengenek. Két tarka napernyő is festi a képet Az egyik asztalnál idős férfi ül egyedül, előtte három üveg sör.- Csavargónak néz engem? Na, nem! El kell nekem mondanom, hogy ki vagyok? Miért? Ünnep van. Egyedül vagyok itt és kész. Tudja mit? Tényleg megírhatná az életemet. Kiss Bálintnak hívnak, Varsád Rudolf- majorban élek. Éjjeliőr vagyok a Hőgyészi Állami Gazdaságban. A nyugdíjam 2700 forint Mit gondol ez elég kenyérre? Erre gondoltam, amikor idejött! Ünneplem a kenyeret! Van kilenc gyerekem, a feleségem ’85-ben meghalt. Üzletelek is néha, vagy ha jobban tetszik kupeckedek. Hol ezzel, hol azzal. Kell, hogy meglegyen a pénz a kenyérre, meg erre a kis sörre... Gyönk Aki korán kelt Délre jár az idő. A hatalmas John Deere traktor könnyedén lóbálja maga mögött a csillogó ekefejeket Wilhelm Ádám leállítja a motort mig rövid beszélgetésre kiszáll a vezetőfülkéből.- A gyönki Petőfi Tsz-ben dolgozom - nyújt kezet a bemutatkozáskor. Ünnep? A mezőgazdaságban nem lehet tartani a naptár szerinti piros betűs napokat Máskor az előfordult már, hogy ünnepen dolgoztam. Ma hajnali fél háromkor ébredtem, háromkor indultam szántani. Megtrágyázták a földet itt Gerenyáspusztán. Nem maradhat hétfőig, mert kiszárad és akkor nem ér semmit Már befejeztem mára. Kicsit pihenek, aztán következik a háztáji. Ez volt a kenyér ünnepe nekem. Elköszönünk. Amint tovább-berreg a traktorral, röppen a gondolat is: a kenyér ott kezdődik, hogy a trágyát be kell szántani. Tamási „30 év a közutakért” Ha 50 éves a közúti kutatás Magyarországon, ha 25 éves az útépítési tanszék a Műszaki Egyetemen és ha 125 év óta folyik nálunk aszfaltútépítés, ha ráadásul éppen 30 éve, hogy létrejöttek a közúti igazgatóságok, akkor az már megérne valamiféle ünneplést - jutott eszébe valakinek a Pécsi Közúti Igazgatóság tamási üzemmérnökségén. Mivel az ötletet tetszéssel fogadta és támogatásban részesítette, akit illet, így esett meg, hogy szombaton nemcsak a lovasnapok helyszínén történtek érdekes események Tamásiban. Az úttöröházba az ország 9 közúti igazgatóságának egy-egy üzemmérnöksége küldte el csapatát a tamásiak a házigazda jogán versenyeztek a Pécsi KIG területéről a szekszárdi csapaton kívül. Évek óta érezhető Tamásiban az az igyekezet, hogy különféle rendezvényekkel a városba invitálják az ország távoli részein élőket is, s olyan jól szervezett programokat szíveslátást nyújtanak számukra, ami később is visszavonzza őket Bizonyára ez a törekvés volt az oka, hogy az üzemmérnökség munkatársainak a szervezés és előkészítés nehéz munkájában minden helybéli szervezet- a tanács, az áfész, az állami gazdaság - is messzemenő segítséget nyújtott Nem is volt oka panaszra senkinek, ha csak annak a csapatnak nem, amelyik esetleg nem tudta elég precízen fölsorolni a hó- védő müvek elhelyezésének szabályait a gyalogátkelő fölfestésének feltételeit vagy amelyik nem ismerte föl pontosan a maka- dám út építéséhez és fönntartásához szükséges szerszámokat A versenyben Kiskőrös három tagú csapata bizonyult legjobbnak, ők nyerték a 40 ezerforintos első díjat második helyezett megosztva Szekszárd és Ká- polnásnyék csapata lett Tamási az ötödik helyen végzett. A szakmai vetélkedőtől függetlenül Tamási ismeretéből is számot adtak a résztvevők - a helybéliek itt természetesen nem szerepeltek - s biztosan nem véletlenül a szekszárdi csapat bizonyulta legtájékozot- tabbnak, ők nyerték a herendi porcelán készletet. Bátaszék Majáiisi hangulatban Haza-szabadság-élet - foglalta össze három szóban ünnepi köszöntőjét és egyúttal augusztus 20-a lényegét Ócsai Barnabás, Bátaszék református lelkésze, a HNF helyi bizottságának tagja. Szavait taps követte, majd a pörbölyi hagyományőrző csoport lépett a sportpályán kialakított emelvényre. Vidám, humoros műsorukkal, az aratáshoz kapcsolódó paraszti életképükkel gyorsan belopták magukat a közönség szívébe. A nagyközség lakóit egyébként ezen a szombati napon igazi majáiisi hangulat - bazár, cserépvásár, sörkert, tombola - fogadta. A program a reggeli órákban kezdődött, a tekeverseny és a videofilm-vetítést délután a nagyközség és a téesz képviselőinek focimeccse követte. Az összecsapásból az előbbi képviselői kerültek ki győztesen 9-2 arányban - tájékoztatott magától értetődő hangsúllyal Nagy Ferenc, a helyi tanács vb- titkára, s ebből talán az is kiderül, hogy ö maga melyik gárdában játszott... A barnára sült új kenyeret Izsák Gyula, a Bátaszéki Búzakalász Téesz elnöke szegte meg és nagy tetszésnyilvánítás közepette mondotta a mikrofonba: - Itt van az új kenyér, adjunk belőle az iparnak is! Bonyhád „Most is történelmet írunk” Pattogó ritmusú induló hangjai fogadták a helybélieket és a megyeszékhelyről érkezett vendégeket a bonyhádi Vörösmarty Általános Iskola udvarán, a péntek délutáni ünnepségen. Bizonyára sokan örültünk annak, hogy nem éppen dicső hagyományainkkal szakítva közösen, minden gépi segítség nélkül énekeltük a Himnuszt. Az iskola tanulóinak versekből, dalokból összeállított műsorára, mint füzérre fölkerültek a „nagyok” megemlékezései is. Bajszné Kiss Magdolna, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkára első királyunkról beszélt, kiemelve, hogy a történelem igazolta István választását Müve számos vonatkozásban aktualizálható, ezt irodalmi, színpadi alkotások gyakran meg is teszik. Amit nekünk is föltétlenül meg kellene tanulni tőle: elhinni, hogy most is történelmet írunk. Minden idők legjobb búzatermését adta az idei esztendő a bonyhádi Pannónia Tsz- ben - tudtuk meg Sólymosi József elnöktől, aki számot adott az aratásról. S hogy ne csak a levegőbe beszéljen a nemcsak mennyiségében, hanem minőségében is kiváló termésről, elhozta, s ott helyben meg is szegte a bizonyítékot, az új kenyeret „Fogadják szeretettel a parasztságtól, jó szívvel adják” - kínálta a ropogós héjú, magasra kelt illatozó kenyeret s mi rögtön nyugtáztuk: valóban nagyon finom. Hiába várták a diákok, hogy amennyivel előbb befejezhették az elmúlt tanévet annyival később kezdhetik az ideit az építkezés miatt Időre elkészült ugyanis a Vörösmarty Mihály Általános Iskola új épületszárnya - az épitők jó munkáját kitüntetések átadásával ismerték el -, melyet Tamás Ádám, a megyei tanács elnöke, az iskola egykori tanulója avatott föl, s adott át a ma diákjainak. Mórágy így lő a tanácselnök Talán a rendezéssel járó egész napos fáradalmak késztették arra Mórágy tanácselnökét Krutki Pált hogy mintegy levezetésként részt vegyen az augusztus 20-i ünnepség egyik délutánba nyúló rendezvényén, a lövészversenyen. Az eredmények össze- számlálását követő szünetekben aztán szó esett arról is, hogy a településen délelőtt 10 órakor Glöckner Jánosné, a helyi általkános iskola igazgatóhelyettese nyitotta meg dr. Dittert Jenő festőművész kiállítását a művelődési házban, s ez az esemény jelentette az ünnepség kezdetét. A környező helységekből autóbusz szállította az érdeklődőket a községbe, s mikor Krutki Pál belefogott köszöntő beszédébe, már szépszámú hallgatóság volt jelen. Sikert aratott a mórágyi német nemzetiségi csoport látványos műsora, s a közel 40 perces bemutató után az együttes máris indult tovább Pécsváradra. Közben számos nevezés érkezett a különböző sport- és ügyességi versenyekre, az indulók választhattak a horgászat, az asztalitenisz, a kispályás labdarúgás és a lengőteke között. Visszatérve a lövészversenyre: a találatok összeszámolásakor nem volt túlzottan elégedett a tanácselnök, de jövőre is lesz augusztus 20., s addig még van idő bőven a gyakorlásra... Zászlólevonás Vasárnap reggel a gellérthegyi Félszabadulási Emlékműnél ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással levonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját, amelyet az Alkotmány ünnepe alkalmából vonták fel. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták be a Magyar Népköztársaság állami zászlaját a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. Az összeállítást - MTI-anyagok felhasználásával is - készítették: Decsi Kiss János, Kapfinger András, Rostás Ilona, Szeri Árpád és Takács Zsuzsa. Szabályszegők - pozitív előjellel Suttyomban Szerkesztőségi szobámban megcsörrent a telefon. Az első titkár a vonal másik végén: gyere fel hozzám azonnal! A hangnemből éreztem, hogy valami baj van. Az első titkár nem szokott közvetlenül hívni újságírót, rendszerint a fő- szerkesztővel közli észrevételeit. Vajon mi a baj? Ezen gondolkodom, miközben elindulok az emeletre. Jó viszonyban vagyok az első titkárral, egy lépcsőházban lakunk, ő a második én a negyedik emeleten. Előfordult nemegyszer, hogy hazafelé, vagy munkába menet rámköszönt, én elszégyelltem magam, mivelhogy nemcsak kora - pár évvel idősebb nálam -, hanem beosztása miatt is elvárhatja, hogy én köszönjek előre. Irodájában van a megyei tanács elnöke is. Előttük szétnyitva a Népújság aznapi száma.- Te írtad ezt a cikket?- Le se tagadhatnám, hiszen ott van alatta a nevem.- Kitől kaptad az információt?- A megyei tervosztály vezetőjétől. Azt is megkérdeztem, hogy publikálható-e a dolog és igent mondott rá.- Vedd tudomásul, hogy mind a ketten fegyelmit kaptok ezért. Mi igyekszünk titokban tartani ezt a stiklit, amit suttyomban csináltunk, mert ha odafönt rájönnek, olyat kapunk a fejünkre, hogy arról koldulunk, és most a megyei pártbizottság lapja kifecsegi. Még szerencsénk lesz, ha az illetékesek nem olvassák el. Próbálok magyarázkodni, hebegek- habogok, hogy az új mechanizmus így, a pozitív kezdeményezések úgy, meg hogy a mi vonalunkon olyan instrukciókat kaptunk, hogy az ilyenekről írjunk, tegyük ezzel is közkinccsé... Látom, arcukról is leri az aggodalom. Mi is volt ez az ügy? A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat tíz évvel korábban létesített szekszárdi üzeme kinőtte a város- központban lévő épületét, az egykori selyemgyárat. Új üzem építésébe fogtak. A műszergyár szomszédságában. Ám közben „belépett” az új mechanizmus, nincs már közvetlen állami pénz a beruházáshoz, azt a vállalatnak kell előteremteni, saját fejlesztési alapból, és (vagy) ennek terhére felvett bankkölcsönből. Osztot- tak-szoroztak, piackutattak az RBM-nél, és arra az elhatározásra jutottak, hogy nem folytatják az építkezést. Odavész az a tizenvalahány millió, majd leírják. A megyei és városi vezetés ebbe nem ment bele. Kisütötték, hogy ha már het- ven-nyolcvan százalékos a készültségi fok, bűn lenne abbahagyni. Ha az RBM- nek nem kell, csak folytassák a beruházást, finanszírozza a tanács, mintha mi sem történt volna. Egy ilyen üzem sokféle célra használható. Majd csak akad kuncsaft rá, aki átveszi, aki különben is gyárat akar létrehozni, van rá pénze és csak megörül annak, ha nem kell szűz területen beruháznia, várnia jó néhány évet, mire elkészül, hanem szinte azonnal „beülhet” a készbe. Akadt több jelentkező is, közülük a legkedvezőbb ajánlatot a Borsodi Vegyi Kombinát tette. Elkészült a PVC-gyára, feldolgozókapacitást is létre akart hozni. A szinte teljesen kész szekszárdi üzem alkalmasnak bizonyult arra, hogy itt berendezkedjenek műanyag ajtó és ablak gyártására. Vártam a fegyelmit, nem lett belőle semmi, de üzemavatás igen. És vagy hétnyolc évvel később kitüntetés. Az első titkár is részt vett az élüzemünnepségen (a vállalat gyáregységei közt folyó versenyben lett első a szekszárdi), és miközben köszöntötte a gyár kollektíváját, adta át a személyi kitüntetéseket, talán már eszébe se jutott, hogy annak idején miféle svindli- vel sikerült ezt az üzemet létrehozni, egy új iparágat, a műanyagfeldolgozásL a megyében meghonosítani. Eretnekség Szövetkezetilap-szerkesztők kétnapos tanácskozásán vettem részt hetvenhét nyarán Kecskeméten. A szokásoknak megfelelően a szervezők programba vették néhány szövetkezet meglátogatását is. Köztük a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövetkezetét. Volt mit bemutatni a tsz elnökének. Hogy mi mindent tudtak csinálni a különben gyenge termőképességű homokon. Sok csodálnivalót láttunk. Utána a szövetkezet központjában részletes tájékoztatás. Kérdések tucatját kapta az elnök és sorra-rendre válaszolt. Én is kérdeztem. Arról, ami a legjobban ragadta meg a figyelmemet. Megmutatták nekünk ugyanis a termelőszövetkezet malmát és sütőüzemét is.- Hogyan sikerült ezt megvalósítani? Hiszen abban az időben, a hetvenes évek elején az ilyesmi eretnekségnek számított, lévén a gabonafeldolgozás, a malomipar állami vállalati profil, úgyszintén a sütőipar is. Az elnök utoljára hagyta a kérdések közt a választ erre. Látszott rajta, hogy nem szívesen beszél róla. Először csak annyit mondott, hogy „sikerült megkapni az iparengedélyt”. De ekkor már több kollégám is kíváncsi a dologra, kénytelen-kelletlen, de mégiscsak válaszolt.- Arra gondoltunk, hogy nekünk is, a népgazdaságnak is, a városnak is jó, ha az itt termett búzából itt lesz liszt, itt lesz kenyér és péksütemény. Kevesebbet „utazik" a búza és a liszt. Különben is a város és környékének kenyérellátása eléggé gyatra volt. Ha mi csináljuk, miénk a Terményforgalminál képződő árrés és az őrlés haszna is. És javíthatjuk a lakosság ellátását is. Ám mi szépen elterveztük, de falba ütköztünk. Elutasították az illetékesek a kérelmünket a malomipari és sütőipari tevékenységre. Mentünk a minisztériumba, ott is elutasítás volt a válasz, lévén hogy sem az őrlés, sem a sütés nem lehet termelőszövetkezeti feladat. A falat sikerült áttörnünk egy alkalommal, amikor szövetkezetünket kitüntették - nem az első volt - Nyers Rezső, akkor a Központi Bizottság titkára - járt nálunk. Neki panaszkodtunk. Nem kellett sokáig érvelnünk egyből látta, hogy milyen jó, egészséges kezdeményezésről van szó. „Csinálják csak nyugodtan” - mondta. - „Majd intézkedem.” Hamarosan megkaptuk az engedélyt. Azóta a kecskeméti szövetkezet búzatermésének nagyobbik részét helyben őrlik meg, és lesz belőle kenyér, péksütemény. Ellátják a szövetkezet Kecskeméten és a környékén működő tizenhét élelmiszerboltját és sok áfész- és állami üzletet. Mivelhogy megjelent a konkurecia, az állami sütőipar is rákapcsolt, javította munkáját, főként termékeinek minőségét, a szállítások pontosságát. Trükk Az atomerőmű-beruházás pártbizottságának ülésén vettem részt 1978 nyarán. Tudósítani egy ilyen tanácskozásról- újságírói rutinmunka. Kiragadni a leglényegesebbeket az előterjesztett anyagból, röviden ismertetni egy-két felszólalást. Ám az írásos előterjesztésben - a szakszervezeti bizottság tett jelentést az építkezésen folyó szocialista versenyről- találtam egy-két mondatot, miszerint nehézségekbe ütközik a vállalati és a népgazdasági érdekek egyeztetése a versenycélok kitűzése során, még inkább az anyagi és erkölcsi elismerés terén. Sok vállalat működik a beruházáson- kisebb-nagyobb részleggel - csaknem minden vállalatnál van szocialista verseny, ámjlz itteni részlegekét megszervezni sok bonyodalommal jár és talán nem is sikerül. Faggatom a szakszervezeti titkárt, hogy is van ez, de valahogy nem akaró- dzik neki a válaszolás. Jobbra néz, balra tekint, csak sunnyog, mindig másról beszél, mint az a bizonyos Bodóné, amikor a bor árát kérdezték tőle. Végül is a pártbizottság titkára jön segítségemre: Beszélj csak nyugodtan Bandi - mondja neki - te még nem ismered az újságírókat, némelyik olyan, mint a kullancs, ha egyszer meg akar tudni valamit, azt megtudja, lehetetlen lerázni. Meg aztán, amit csinálunk, akarunk, nincs azon semmi szégyellnivaló.
