Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. augusztus 20. 4 Képújság Robotronóriás Számítógépgyártás világszínvonalon Kína Kettő vagy négy keréken Az NDK-beli Robotron a világ azon kevés elektronikai cége közé tarto­zik, amely saját 32 bites számítógé­pet gyárt. A világon jelenleg csak kis számú - szovjet és amerikai - válla­lat rendelkezik a 32 bites techniká­val, amelynek jellemzője a másod- percenkénti minimálisan egymillió művelet elvégzése. Az új berendezés a 16 bites számí­tógéppel szemben a lehetőségek megduplázását sejteti. Azonban ez nem így van. Műveleti sebessége tíz­szerese, tárolókapacitása pedig 64- szerese elődjének. Ha összehason­lítanánk a két generációt, olyan mi­nőségi ugrás adódik, mint például ami a repülés és autózás között van. Az ilyen számítógépeket elsősorban a mikroelektronikában kívánják fel­használni. Ezek nélkül a nagy integ- ráltságú áramkörök - mint az 1 és a 4 megabites tárolóchipek - fejlesztése és gyártása elképzelhetetlen volna. A vezetéklapok tervezésében és a gépipari fejlesztő munkában a ter­melékenység ezen komputerek al­kalmazásával 500 százalékig növel­hető. A fejlesztő munkák minősége is javul, hiszen a 32 bites technika há­romdimenziós ábrázolást tesz lehe­tővé. így különösen alkalmas a bo­nyolult CAD-CAM-feladatok megol­dására. Ezenkívül e gépek csökken­tik a fejlesztésre, illetve a termékek­nek a munkafolyamatokba való be­építésére fordított időt. A 32 bites számítógépekkel teljes berendezé­seket és automatizált gyártósorokat is vezérelhetnek. Az új generációnál lehetséges több felhasználó részére a párhuza­mos üzemmód. Jelenleg tizenhat munkahelyet lehet a gépre párhuza­mosan rákapcsolni. A 8 és a 16 bites technikánál a mérnökök csak egy­más után léphetnek kapcsolatba a komputerrel. Ha valaki nagyobb programmal dolgozott, akkor a töb­bieknek hosszabb ideig várniuk kel­lett. Az új berendezéssel tehát a munkaidő is jobban kihasználható. A Robotron kombinát terven felül 1986-ban tízezer 8 bites, tavaly pe­dig 10 ezer 16 bites személyi számí­tógépet állított elő. Ha ezeket a gépe­ket több műszakban használják a vállalatok, akkor húsz-harmincezer mägasan kvalifikált szakember a ké­pességeit hatékonyabban és ered­ményesebben tudja kibontakoztatni. A ráfordítások pedig a felhasználási céltól függően 1 -2 év alatt megtérül­nek. Ezek után készítették el a 32 bi­tes számítógépet, amely a népgaz­dasági hatékonyság növelésének újabb úját jelentheti. A magyar partnerekkel való együttműködésükre csupán két pél­da. Az idei Lipcsei Tavaszi Vásáron a Datacoop kisszövetkezet bemutatta korszerű elektronikus pénztárgépét, amely központi számítógépegység­gel is összekapcsolható. A magyar fejlesztők kidolgozták, hogyan mű­ködtethetők ezek a gépek a Robot­ron számítógépeivel, hogyan lehet egyebek között nyilvántartást készí­teni áruházi osztályonként, cikkcso­portonként, raktáranként. Az NDK-beli bemutatón a Videoton pedig olyan rendszert állított ki, amelyben 4 személyi számítógépet kapcsoltak össze az R-11-es nagy­géppel. Ebben a - szaknyelven szólva - „szétosztott adatbázissal üzemelő” rendszerben 2 Robotron gép is volt. SZABÓ BÉLA A kínai autóiparnak a kísérleti nyúl szerepe jutott - nem kisebb feladat ne­hezedik rá, mint az, hogy rajta próbálják ki a vegyes vállalati formák másutt is al­kalmazható legjobb formáit. A gépkocsi­gyártó nagyhatalmakkal közös vállalko­zásban már eddig is készült néhány százezer kínai autó, az egymilliárd lakos többségének azonban még évtizedekig be kell érnie két kerékkel, mert a kerék­pár továbbra is a legfontosabb közleke­dési eszköz marad. Pekingben vérmes reményeket fűznek ahhoz, hogy az autógyártás töltheti be a húzóágazat szerepét, amelynek segéd­letével a világ legnépesebb országa fel­zárkózhatna a „négy tigris", Tajvan, Hongkong, Dél-Korea, és Szingapúr ipa­ri fejlettségi szintjére. Egyelőre azonban túlságosan sok vállalat túlságosan kevés autót gyárt: összesen hetvenhárom üzemben foglalkoznak autóipari termé­kek előállításával, de az országban eh­hez képest szerény mennyiségű, mind­össze 440 ezer gépkocsi készült tavaly. A pekingi kormány illetékeseivel ez idő szerint tizenegy nagy cég folytat tárgya­lásokat a közös autógyártásról, olyanok, mint a japán Nissan és Toyota, az olasz Fiat, vagy a francia Renault. Az ajánlatok kisebb-nagyobb alkatrészgyártástól egészen addig terjednek, hogy a General Motors és a japán Fuji Heavy Industries évi 300 ezer személygépkocsit előállító gyár felépítésére tett közös ajánlatot. Az első fecskék azonban már befész­kelték magukat a kínai autóiparba: A Volkswagen már 1984-ben szerződést kötött a sanghaji traktor- és autógyárral, s a vegyes vállalat az idén 15 ezer autót bocsát ki. A pekingi autógyár már egy év­vel korábban megegyezett az American Motors céggel - amelyet tavaly a Chrys­ler felvásárolt - és szerelőszalagjairól ta­valy 30 ezer dzsip gördült le. A Csilin tar­tománybeli első kínai autógyár harminc­éves ereiben új vér csörgedez, mióta az ágazat legöregebb vállalata tavaly szer­ződött a Chryslerrel, és 1990-től 300 ezer motort gyártanak majd közösen. Egyik külföldi beruházónak sem kell eladási nehézségektől tartania: Kínában négy-ötezer lakosra jut egy autó és a ke­reslet óriási, a virágzó feketepiacon csil­Az American Express cég egyik fia­tal női alkalmazottja a pekingi Tia­nanmen (Mennyei Kapu) előtt, ke­zében az egyik, a világon mindenütt ismert hitelkártyával, amelyet a kö­zeljövőben kínai állampolgárok is birtokolhatnak. lagászati összegeket lehet kapni egy- egy négykerekűért. A nyolcvanas évek­ben különösen megnőtt a kereslet, mert a gazdasági nyitás eredményeként jelen­tősen megnőtt egyes rétegek jövedelme, és feloldhatatlannak látszó ellentmon­dásba kerültek egyrészt a hazai kereslet minél gyorsabb kielégítéséhez, illetve a kínai részesedés növeléséhez és az ex­porthoz fűződő érdekek. A szerelőszalagról legördülő gépjár­művek számát úgy lehetne a leggyorsab­ban növelni, ha az alkatrészek az utolsó csavarig csomagban érkeznének Kíná­ba, s csak az összeszerelésük folyna az országban. A jelenlegi árarányokat te­kintve ez is meglehetősen kifizetődő, hi­szen a tíz ezer dollárért vásárolt komplett alkatrészkészletből összeszerelt autók 27 ezer dollárnak megfelelő összegért is vevőre találnának Kínában. Az iparfejlesztés érdeke viszont a ha­zai részesedés növelését kívánná. A Sanghajban gyártott Volkswagenekben a kínai alkatrészek most 13 százalékot, a Pekingben összeszerelt dzsipekben pe­dig 19 százalékot tesznek ki. Ha ezt sike­rülne feljebb tornászni, akkor értékes de­vizát takaríthatnának meg más nyugati li- cencek és technológiák vásárlására. Az­zal, például, ha a pekingi autógyár 19 he­lyett 37 százalékban építene be hazai al­katrészeket az amerikai minta szerint gyártott terepjáróiba, évente 37 millió dollár szabadulna fel. A külföldi partnerek azonban ragasz­kodnak hozzá, hogy ezek a részegysé­gek legalább ugyanolyan jók legyenek, mint az eredetiek, s ezt egyelőre ritkán si­kerül teljesíteni. A Volkswagen illetékesei beszámoltak arról, hogy a kínai partne­rek felkínálták: ezután az általuk gyártott fényszórót szereljék az autóra. A nyugat­németek állítása szerint a kipróbálásra átvett lámpáknak azonban sajnos volt egy apró hibájuk: automatikusan kikap­csoltak, amikor a kocsi valamilyen kivilá- gitatlan tárgy felé közeledett éjszaka. A helyi beszállítások feletti vita azon­ban csak egy része az idegenek és a ha­zaiak között lépten-nyomon fellángoló ellentéteknek. A sanghaji Volkswagen- képviselet vezetői - például - megtagad­ták, hogy a dolgozók bérének tíz százalé­kával egyenlő összeggel hozzájárulnak egy új biztosítási alaphoz, amelyet a munkanélküliek megsegítésére hoztak létre. Arra hivatkoztak, hogy eszük ágá­ban sincs a pénzt befizetni, amíg nem kapnak szabad kezet, hogy kiket alkal­mazzanak és kiket bocsátanak el. A kínai vezetők között sem teljes az egyetértés abban a tekintetben, hogy mi a fontosabb: egyesek minden áron nö­velni akarják a kínai alkatrészek részará­nyát a vegyes vállalatok által gyártott ter­mékekben, mások viszont annak a hívei, hogy mindenkor a gazdaságossági meg­fontolásokat állítsák az előtérbe. Abban viszont megegyeznek, hogy a különleges övezeteknek és a vegyes vállalatoknak a kirakat és a követendő minták szerepét kell betölteniük. pedig a hivatalos fizetések a híresztelé­sekkel ellentétben csak 300 koronával haladják meg az átlagot. A termelékeny­ség ugyanakkor hétszerese a környék többi gazdaságánál. Miért dolgoznak akkor mégis itt ilyen szívesen az emberek? A választ az embrióátültetési részleg egyik fiatal szakemberétől hallottuk, mi­szerint itt a munkát nem akadályozzák adminisztratív akadályok, mindenki a kedvére való szakterületen és módon te­vékenykedhet. Az értelmes munka lehetősége vonzza tehát a szakembereket Slusovicébe, ahol természetesen igyekeznek anyagilag is meghálálni a minőségi munkát még ha ez a jelenleg érvényes szabályozók szerint nem is mindig sikerül. Igaz, a szövetkezetben már igyekeztek megteremteni a személyes anyagi érdekeltségi rendszert, a dolgozók számára például az úgynevezett au­tonóm munkaközösségekben, ahol is a normán felüli teljesítmény ellenértéke a munkásé. Törvényesítés Befejezésül jogosan merül fel két kér­dés. Az első: miért neífi követik a sok lábon álló agrokombinátot más gazdaságok is a fejlődés ezen útján? Ennek okai többrétűek. Egyrészt - mint már említettük - hiva­talos helyeken, a minisztériumokban igencsak ferde szemmel néztek eddig a szövetkezet vállalkozói tevékenységére. (S ma sem egységes még a megítélés.) Másrészt számos gazdaság nem is akar ilyen feltételek mellett dolgozni, hiszen szinte azonos pénzért sokszorta na­gyobbak a követelmények. Módosítani kell tehát a szabályozókat és a szemléle­tet. A második kérdés alapja egy ellent­mondásnak tűnő tény: Jelent-e majd va­lamit az agrokombinát számára az átala­kítás, hiszen az eddigi sikereiket a régi feltételrendszerek közepette - igaz, gya­korta a törvényesség határát súrolva - érte el. Beszélgetőpartnerünk elmosolyodott, majd válaszolt: „Igen, minek is a kísérlet? Csinálni kell a dolgokat, nem kísérletez­getni. De mindenképpen nagyon fontos, hogy az átalakítási politika remélhetően törvényesíti a szocialista vállalkozói szellemet.” D. L. Minta lesz a fekete bárányból? dombok között, a szövetkezet székháza előtt Renault és Audi típusu szolgálati autók parkoltak, a saját lóversenypálya melletti bevásárlóközpontban mindenütt jól látható emblémák jelzik, hogy ez is az Agrokombinát-komplexhez tartozik. Azt pedig már a tájékoztató rövidfilmből tud­tuk meg, hogy a gazdaságban a gabona terméshozama hektáronként 6,72 tonna, a tejhozam tehenenként 6000 liter. Mind­két adat jóval felülmúlja az országos átla­got. Nagy vonalakban áttekintést kap­tunk a szövetkezet igencsak széles körű tevékenységről is, a genetikai kutatások­ról, az embrióátültetésektől kezdve a ló- és autósportig, saját szálloda építéséig. Ám egy dolog a film, s más a szemé­lyes vélemény. Ezért is faggatta ki alapo­san nemzetközi újságírócsoportunk a számunkra tájékoztatást nyújtó Jaromir Kalácot, a szövetkezet tíz főből álló (!) jogi osztályának munkatársát. Ő mondta el, hogy cége tavalyi tiszta nyeresége 425 millió korona volt, magasan a legjobb a terület gazdaságai közül. Figyelemre méltó, hogy a nyereség zömét a másod­lagos tevékenység biztosította, ezekben az években például a számítógépgyár­tás. Ha éppen nem hallgatták agyon ere- ményeiket, bírálták is őket sokan a hiva­talos helyekről, hogy minek ütik bele az orrukat ilyen, a mezőgazdasághoz szo­rosan nem kapcsolódó tevékenységek­be. Nos, egész egyszerűen a kényszer vezérelte őket, hiszen a 17 kisebb gazda­ságból egyesült szövetkezet nemigen produkálhatna a maihoz hasonló ered­ményeket, ha csak a monopolizált állami partnervállalatok szolgáltatásaira, gépei­re várt volna. Elkezdtek hát maguk gyár­tani és értékesíteni is. Ez a gyors döntés- hozatal, a vállalkozókészség, az állandó megújulás jellemezte a szövetkezetét a későbbiekben is. Nemcsak a pénz számít Sok kritika érte a slusoviceieket, hogy úgymond hatalmas fizetésekért elszip­kázzák más üzemektől a legjobb szak­embereket. Egy biztos, a belépni szándé­kozók szinte sorban állnak a kapuk előtt, Jó néhány történelmi évfordulóról em­lékeztek és fognak megemlékezni az idén Csehszlovákiában, mégis talán az esztendő legkiemelkedőbb jelensége északi szomszédunknál az átalakítás, a prestavba mozgásba lendülése. Igaz, be­szélgetések során prágai és pozsonyi il­letékesek leginkább csak a gazdaság átalakításának szükségességét hangsú­lyozzák, s a külső szemlélő számára úgy tűnik, nagyfokú óvatosság jellemzi a vé­gül is megkezdett folyamatokat. Mégis a tény tény marad: Csehszlovákia megpró­bálja népgazdaságát a nemzetközi mér­céhez igazítani. E lépés halaszthatatlan­ságát jelzi a költségvetés 15 milliárd ko­ronás deficitje, a növekvő anyag- és energiahiány, az alacsony hatékonysá­gai termelt, rossz minőségű áruk sora. A tervezett gazdasági átalakítás rész­leteiről a magyar sajtó is beszámolt már, ezért emlékeztetőül csak a lényeg: a jú­lius 1 -jén életbe lépett új vállalati törvény szellemében több önállóságot adnak a vállalatoknak, termelő egységeknek mi­közben kiiktatnak egy sor irányító-fel­ügyelő igazgatóságot. Július 1-jétől a vállalatok mintegy egyharmada kapta meg az „állami” megnevezést, azaz a na­gyobb önállóságra szóló jogosítványt. A további részletek ismertetése helyett látogassunk el egy olyan mezőgazdasá­gi szövetkezetbe, amely egészen a leg­utóbbi időkig afféle fekete báránynak számított az illetékesek szemében. Ki tudja, miért. Talán mert sosem vártak a központi utasításokra, és nélkülük is ki­emelkedő eredményeket produkáltak? A Slusovicében működő agrokombinát megtekintésére az Orbis csehszlovák sajtóügynökség jóvoltából kerülhet sor. Szolgálati Renault-k Azt mondják, a külső jegyek is árul­kodnak. Lehet benne valami, mertaGott- waldov városhoz közeli Slusovicéhez kétszer kétsávos „bekötőút” vezet a Futam a saját lóversenypályán Embrióátültetés közben - igyekeznek részt venni a tudományos eredmények gyakorlati megvalósításában Csehszlovákiai átalakítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents