Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
1988. augusztus 20. 2 ^NÉPÚJSÁG Straub F. Brúnó ünnepi beszéde Tamásiba és Gyönkre látogatott a szovjet delegáció Ismerkedés a tamási Talux Ipari Kisszövetkezet munkájával Tisztelt Nagygyűlés! Hölgyeim és Uraim! A magyarság hagyományai szerint augusztus 20-a Szent István király ünnepe. Különösen az a székesfehérváriaknak, akiknek városát István építtette királyi székhellyé, ahol bazilikát emeltetett, amely királyok koronázó- és temetkezőhelye lett, törvénynapok és vásárok színhelye. Azaz: az Önök városa a nagy király által lett európai értelemben vett város. Ez a legfőbb indoka annak, hogy az első magyar király halála 950. évfordulójának évében ez a város ad otthont az alkotmány ünnepe központi rendezvényének. Tisztelettel üdvözlöm Székesfehérvár polgárait, az ide érkezett hazai és külföldi vendégeket, nagygyűlésünk résztvevőit a magam, valamint a magyar politikai és állami vezetés nevében is. E helyről köszöntöm mindazon honfitársainkat, akik a világ bármely részében élve magyarul éreznek és viselkednek. Bizonyára Szent István emlékezete is serkentette az Országgyűlést 1949. augusztus 18-án, hogy törvényt alkosson hazánk alkotmányáról. És azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy ez az 1949. évi XX. törvény - a Magyar Népköztársaság Alkotmánya - éppen augusztus 20-án lépett hatályba. Felszabadult népünk így az államalapító és törvényalkotó István király emlékét együtt ünnepelhette új államiságunk törvényi szabályozásával. Kár lenne tagadni, hogy az azóta eltelt négy évtized alatt is időnként más-más hangsúlyt kapott az augusztus 20-i ünnep. Olykor az új kenyér vagy a munkás-paraszt barátság ünneplése nemcsak Szent István emlékezetét, hanem alkotmányunkét is elhomályosította. Még olyan „elsőistváni” képet is „festettek”, amiről egy kíméletlenül központosító, az elvekért a saját népét is irtó uralkodó tekintett vissza ránk. Igaz, a huszadik század magyarja megszokhatta a szentistváni kép színeváltozásait a mindenkori aktuális politika közvetítésében. A király nélküli Magyar Királyság idején a Nagymagyarországot megteremtő férfiú vonásai erősödtek fel, hódíthatott a szentistváni állami ideája, hiszen a szétdarabolt ország és a megharmadolt magyarság még a méltánytalan trianoni döntés sokkhatásában élt. Csak a józanabbul gondolkozók figyelmeztettek arra - nem túl sok sikerrel -, hogy Istvánban nem a leigázó, hanem a megbékéltető volt a nagy, az államot szervező és törvényeket alkotó volt a hatalmas, aki a keletről hozott hagyományok talajába az európaiság magvait ültette el. Kétségtelen, hogy a szentistváni örökség történelmünk leggazdagabb hagyományai közül való, azaz sokan és sokfélét meríthettek belőle az adott kor érdekeinek megfelelően. De az örökségnek vannak nem manipulálható, állandó értékei. A tizedik század során, a honfoglalást követő egy-két generáció laza törzsszövetségének népei a meghódított népességgel együtt állattenyésztéssel és földműveléssel, valamint némi szükséges kézművességgel életüket a megszokott régi módon próbálták folytatni, amihez hozzátartozott a kalandozások kora, egy katonáskodó réteg időszakos betörése a nyugatra és délre található, már fejlettebb vidékek, települések és kolostorok területére. A fejlettebb kultúrák megismerése, valamint a merseburgi és augs- burgi kudarcok világossá tették, hogy ez a magyar nép válságban van, szervezettségben és kultúrában elmaradva olyan pusztulás felé halad, mint amilyen korábban néhány száz éven keresztül a Kárpátok övezte térség több népét kirostálta és emléküket mára néhány régészeti maradványra redukálta. Hogy ez a tragédia a magyar nép életében nem következett be, az Géza nagyfejedelem és környezete felismerésének köszönhető. A válságból való kiutat úgy találta meg, hogy kezdeményezte a nyugattal való kapcsolatot, és a kereszténység felvételével összekapcsolva, a haladottabb feudális társadalmi forma, az erős központi hatalom kiépítését. Történelmünk szerencsés periódusát jelenti, hogy fia, Szent István négy évtizedes uralkodása folyamán az ország építését, a hatalma alá vont terület állami és egyházi szervezetét, a törvényhozást, a jogbiztonságot, a gazdaságot és a kultúrát olyan szilárd alapokra helyezte, amit évszázadok viharai sem tudtak megsemmisíteni. Csak így sikerült a magyar nemzetnek Bizánc és a németrómai császárság között függetlennek maradnia és fejlődni, s ezzel Európa sajátos részévé válnia. Önbecsülésünk diktálja, hogy a magyar politikai gondolkodásban kitörölhetetlenül benne legyen 1100 éves európai jelenlétünk, az államalkotó magyarság ezredéves öröksége. Éppen úgy, mint a felszabadulás óta eltelt esztendők vívmányai, a szocializmus építésének eddigi eredményei. Mit mond, mit mondhat nekünk, a ma magyarjának ez az ősi örökség, mindenekelőtt Szent István hagyatéka? Mi az az üzenet, amit meg kell hallanunk egy évezred távolából is? Elsősorban azt, hogy mielőtt egy esetleges vanéznünk és megismerni a bennünket körülvevő világot. Másodszor azt, hogy ha meg akarunk maradni, akkor változnunk kell. Az elmúlt negyven évben mi bizony gyakran rövidlátóan gondolkodtunk. Miközben népünk gazdagodott, iparunk és mezőgazdaságunk termelte mindazt, amit évtizedekkel azelőtt megálmodtunk, nem vettük észre, hogy ez alatt a világ hogyan és merre halad, nem vettük észre, hogy 20 évvel ezelőtti reformkezdeményezésünk lefékezése már egy válság lehetőségét takarta, azt a válságot, hogy nem tudunk gondolkodásunkban megújulni. Pedig, ha körülnéztünk volna a világban, ezt észre kellett volna vennünk. Az idei pártértekezlet így*is sokakat megrázott, kimondva, hogy sokszor és miben tévedtünk, hogy az állandóságból többet cipeltünk magunkkal a kelleténél, hogy bátortalanok voltunk lépni abban, ami segíthetett volna a haladáshoz való felzárkózásunkban. Szerintem a felismert és felsorolt hibák nem okozói, hanem már következményei egy mélyebben fekvő válságnak, s ez a szocializmus demokráciafogalmának a félreértése. Ez az, amit helyre kell tennünk, ennek helyes értelmezését kell megtanulnunk. Igaz, ma talán egyértelmű, hogy a gazdaságpolitika megváltoztatása áll előtérben, ami a politikai intézményrendszer megváltoztatása nélkül nem valósulhat meg - s ezzel eljutunk oda, hogy ismernünk kell a társadalomban az emberek, rétegek, csoportok saját érdekeiktől befolyásolt véleményét. Magyarul: az egész kérdéskomplexum kulcsa a demokrácia érvényesülése. A hatalom gyakorlásának korszerű módja az a demokrácia, amelynek minőségét a cselekvő állam- polgári akarat, a sokrétű érdekkifejeződést összhangba hozó hatalom adja meg. Kétségtelen, hogy nem könnyű demokratának lenni. Kemény feladat a hatalmat demokratikus módon gyakorolni. Az ilyen hatalomgyakorláshoz nélkülözhetetlen érdekfeltáró és érdekegyeztető mechanizmusok is csak akkor működhetnek hibátlanul, ha az állampolgárok hosszabb távra érvényesen alakíthatják, befolyásolhatják, sőt meghatározhatják a döntéseket. Alkotmányunk ünnepén kötelességünk arról is szólni, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás elképzelhetetlen az állam és az állampolgár, illetve az államhatalom és az egyén viszonyának alkotmányos rendezése nélkül. Előbbre jutásunk egyenesen megköveteli, hogy olyan korszerű politikai és jogi garanciarendszert építsünk ki, majd pedig működtessünk, amelyik az államhatalom jogi korlátozása és az állampolgári jogok alkotmányos deklarálása mellett konkrét jogvédelemmel, alkotmánybírósággal is biztosítja honfitársaink véleménynyilvánításának szabadságát éppúgy, mint a jogilag nem tiltott tettek szabadságát. Az ünnep sem feledtetheti velünk, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya fölött is eljárt az idő. Ezért politikai és állami vezetésünk szándéka az alkotmány új megfogalmazása, majd ország- gyűlés elé terjesztése. Legyen olyan az alkotmány megfogalmazása, amelyik egyensúlyt teremt az állam és polgára között, hiszen megtanultuk, hogy a túlsúlyos állami beavatkozás nehezíti az alapjogok állampolgári gyakorlását. Halaszthatatlan azonban már most a demokrácia érvényesülésének másik oldala, az állampolgár tevékeny részvétele az ország ügyeinek intézésében. Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, tudja, hogy olyan alapvető kérdésekben, minta nyilvánosság, a sajtószabadság, a lelkiismereti szabadság, a gyülekezés és egyesületalakitás, a környezetvédelem ügye és még sok más kérdésben folyik a vita, az érdekegyeztetés, gyakoroljuk a demokrácia érvényesítését. Úgy érzem, hogy a szentistváni szellemben két vonatkozásban ki kell emelnem a teendőket. Az egyik a hazánkban élő nemzetiségek kérdése. E téren az utóbbi évtizedben is már előreléptünk, de még ennél többre lenne szükség, hogy általánossá váljék a demokrácia alapvető követelménye, hogy minden honfitársunk emberi méltóságát, életlehetőségét egyformán becsüljük. Ma is találkozunk azzal, hogy egyes honfitársainkat vagy vendégeinket, látogatóinkat egyesek lenézéssel kezelik, csak azért, mert a bőrük színe más. Akik így vélekednek és cselekszenek, foltot ejtenek nemzetünk becsületén, velük nem lehet a demokrácia felé haladni. A másik, amiről szólnom kell: fennmaradásunk, haladásunk és felzárkózásunk alapvető kérdése, hogy társadalmi, gazdasági területen mennyire tudjuk milliók cselekvőkészségét igénybe venni. A bürokratizmus, a túlszabályozás ennek fő akadálya, a gondolkodás szabadsága és ennek ösztönzése a fő támasza és elősegítője. Szakmunkások és művészek, pedagógusok és tudósok, mérnökök és orvosok tíz és százezrei között sokan várják ma a megújulást úgy, hogy saját gondolataikkal a maguk tudása és hite alapján a szükséges változásokhoz hozzájárulhassanak. Ez a gondolat- és cselekvési szabadság lényeges növelésének lehetőségén múlik. Nagy erők feszülhetnek itt, amelyek felszabadítása nélkül lehetetlen előrelépni. Olyan tanulságok ezek, amelyekért meg kellett és még meg kell szenvednünk, sok - olykor értelmetlennek tűnő - áldozatot hozva. De az is kétségtelen, hogy ezekhez a tanulságokhoz korábbi sikereink nélkül nem juthattunk volna el. És éppen a munkánkat sokáig kísérő eredmények adnak erőt ahhoz az önvizsgálathoz, amely további fejlődésünkhöz elengedhetetlen. A szentistváni mű és szocialista államiságunk évtizedei, egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy tetteink következményeivel merjünk szembenézni. Azért hogy a rossz ne ismétlődhessen meg, a jót viszont jobbítani tudjuk. Tisztelt Nagygyűlés! Hazánk és népünk nehéz napokat él meg, és talán még egy nehéz évtized áll előttünk. A feladat lényege szinte ugyanaz, ami végigkíséri államiságunk ezeréves történetét: felzárkózni Európához, a világ élvonalához, hogy ne váljon végzetessé lemaradásunk. A világ ma rokonszenwel kíséri erőfeszítéseinket és méltányolja azt is, hogy az elmúlt évtizedben hozzájárultunk a nemzetközi légkör enyhüléséhez. Belső gondjaink sem fogták vissza külpolitikai aktivitásunkat, mellyel Kelet és Nyugat gazdasági-politikai közeledését szolgáltuk. Meggyőződésünk, hogy szót lehet és kell érteni mindenkivel, minden kérdésben, ha őszinte a jobbító szándék. Ezzel a tudattal vállaltuk magunkra - és kötelességünk magunkra vállalni - a környező országokban nemzeti kisebbségként élő három és félmillió magyar ügyét is, igyekezvén elősegíteni emberi és nemzetiségi jogaik érvényesítését. Ez is történelmi küldetése a Magyar Nép- köztársaságnak. Ez is záloga a már 1100 éve Európának ezen a táján élő magyarság fennmaradásának. Kívánom, hogy feladataink és küldetéseink teljesítéséhez legyen erőnk, kitartásunk - mondotta befejezésül az Elnöki Tanács elnöke. Mint arról hírt adtunk, a napokban háromfős pártdelegáció érkezett Szekszárdi szovjet testvérmegyénkből, Tambovból L M. Cserbakov, a Tambov megyei pártbizottság másodtitkárának vezetésével. Vendégeink tegnap Tamásiba utaztak, ahol Fiáth Attila, a helyi párt- bizottság első titkára fogadta őket. A várost és környékét bemutató tájékoztató után a küldöttség a tamási nemzetközi lovasnapok versenyeinek egy részét tekintette meg. Az ENSZ csaknem összes megfigyelője már megérkezett az iraki-iráni frontvonalra, ahol ma reggel, helyi idő szerint hétkor, közép-európai idő szerint reggel ötkor lép életbe a fegyvernyugvás. A frontvonalról pénteken sem jelentettek semmilyen harci tevékenységet. „A dolgok, úgy tűnik, simán mennek” - mondotta az ENSZ-erők egyik tisztje a Reuter tudósítójának. A megfigyelők 95 százaléka már a helyszínen van, s nagyon jó az együttműködés mindkét szemben álló féllel - közölte az ENSZ békefenntartó akcióit összehangoló titkárság. Pénteken mintegy 100 megfigyelő foglalt állást az iraki határ mentén, ahol 150 fős ENSZ-alaku- latot V. M. Patil indiai tábornok vezeti, míg egy ír főtiszt lesz a parancsnok az iráni oldalon. BUDAPEST - Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken a KB székházában találkozott Abu íjaddal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Központi Tanácsánaktagjával, aki rövid ideig hazánkban pihen. A palesztin vezető tájékoztatta Szűrös Mátyást a közel-keleti térségben bekövetkezett újabb fejleményekről, és átadta az MSZMP-nek a PFSZ VB üzenetét. Az MSZMP KB titkára megerősítette, hogy pártunk támogatja a palesztin nép harcát, amelyet elidegeníthetetlen jogainak érvényesítésért folytat. * Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta Peter Tammot, az Axel Springer kiadó elnökét és a kíséretében lévő neves NSZK-beli kiadói szakembereket. Peter Tamm Demján Sándornak, a Magyar Hitel Bank Rt. elnök vezérigazgatójának meghívására tett rövid látogatást Budapesten, és üzleti megbeszéléseket folytatott együttműködési lehetőségekről. * A Magyar Néphadsereg egy vadászrepülőgépe pénteken a déli órákban, kiképzési feladat végrehajtása közben, Pápa közelében mezőgazdasági művelés Ezt követően a Talux Ipari Szövetkezet munkájával ismerkedtek: a gazdasági egységben Kalmár István elnök kísérte el a delegációt, s közben szó esett a közös tevékenység, az együttműködés lehetséges útjairól. A Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság területén Deák Istvén igazgató kalauzolta a tamboviakat. A helyi termálfürdőben tett látogatás után Gyönkre indultak a vendégek, ahol a nagyközség vezetőivel, HNF-aktivistái- val találkoztak. Teheránból is elindultak Dezfulba az ENSZ-megfigyelők. A kéksapkások csaknem fele Bászra környékén kapott feladatot - a háború idején itt voltak a leghevesebb harcok. Az ENSZ-erők fő- parancsnoka - mint ismeretes - Szlavko Jovics jugoszláv tábornok. Jólértesült körök szerint mindamellett teljes harckészültségben vannak az iraki fegyveres erők, amelyek már megkezdték a tűzszünet „visszaszámlálását”. Az INA iraki hírügynökség közölte, hogy szombaton megnyitják a Bászra melletti polgári repülőteret, amelyet a háború idején építettek fel, de sohasem tudtak használni. A rendszeres légijáratok vasárnap indulnak majd. Bejelentették azt is, hogy a tűzszünet életbe lépése után rögtön behajózik az öbölbe egy kereskedelmi hajó. alatt álló lakatlan területre zuhant. A 28 éves Sulyok Pál százados repülőgépvezető a katasztrófa során életét vesztette. Az esemény kivizsgálását az illetékes szervek megkezdték. MOSZKVA - Huszonnyolc ember vesztette életét a kedden a Leningrád- Moszkva közötti vasútvonalon, Bologoje állomás közelében bekövetkezett vasúti katasztrófában. A szovjet vasútügyi minisztérium vizsgálóbizottságának jelentése szerint - amelyet pénteken ismertetett a TASZSZ hírügynökség - 25-en az Auróra express kisiklásakor, a 107 sebesült közül hárman pedig a kórházban haltak bele a sérüléseibe. A kórházba szállítottak közül 28 utast már kiengedtek, a többieket könnyebb-súlyosabb sérülésekkel ápolják. * Az afganisztáni rendezést célzó genfi megállapodás végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről tárgyalt Moszkvában Julij Voroncov, a szovjet külügyminiszter első helyettese Jack F. Matlockkal, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetével. A találkozót az amerikai diplomata kezdeményezte. WASHINGTON - Washington elégedett az afganisztáni szovjet csapatkivonás ütemével - ez derül ki az amerikai külügyminisztérium csütörtökön kiadott közleményéből. Irak-lrán A tűzszünet küszöbén PANORÁMA
