Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

1988. augusztus 18. 4 NÉPÚJSÁG TUDOMÁNY - TECHNIKA TUDOMÁNY - TECHNIKA Tökéletes sterilezés A sterilezés olyan művelet, amellyel az anyagokat mentesítik a mikróbáktól, teljesen megszabadítják minden élő, minden szaporodóképes csírától. Fertőtlenítő vegyszerekkel minden mikróbát elpusztítani, majd utána az ártalmas vegyszert az anyagokból eltávolítani a gyakorlatban csak ritkán lehet, ezért a vegyszeres sterilezés csak igen kivételesen jöhet szóba. Legmegbízhatóbb és legfon­tosabb sterilezési eljárás a magas hőmérséklet alkalmazása. Pasteur óta közismert, hogy mikróbákat már 60-70 Celsius-fo- kos nedves melegben el lehet ölni. Koch Róbert a múlt század végén igazolta, hogy 100 Celsius-fokos forró vízben a legtöbb kórokozó pillanatok alatt elpusztul, de megállapította ugyanak­kor, hogy ellenálló spórák ezt a hőmérsékletet akár 10-20 per­cig is kibírják. Sőt, vannak hőrezisztens spórás mikróbák, melyek 100 Cel­sius-fokos vízben órákat vagy napokat kibírhatnak. A lobogó vízben való kifőzés tehát (fertőtlenítésre) megbízható, sterile- zésre azonban nem alkalmas. Száz Celsius-foknál magasabb hőmérsékletre hevített, túlnyomás alatt levő vizben vagy telített gőzben azonban a mikróbaölő hatás ugrásszerűen emelkedik. Az erre alkalmas autoklávozás csak a 20. század határán ala­kult ki, s csak lassan fejlődött a mai technikai szintre. Forró levegővel is lehet sterilezni, de a mikróbák elöléséhez lényegesen magasabb hőmérséklet szükséges, mint a gőzben, a levegő ugyanis jó hőszigetelő. Forró levegőben, 160 Celsius- fok körül, csak egy óra alatt halnak el azok a baktériumok, ame­lyek 100 fokos vízben vagy gőzben percek alatt elpusztulnak. A hőérzékeny műanyagoknál, az összeszerelt optikai műszerek­nél stb. hideg sterilezésre van szükség. Ennek egyik formája a gázsterilezés, leginkább az etilénoxid és a formaldehid terjedt el e célra. Helyiségek levegőjében az ultraibolya sugárzás sterile­ző tulajdonságai hasznosíthatók. Egy korszerű kórházi sterilező autoklá' HÍREK Változó csillagok A csillagászok nemrég négy olyan, roppant magas hőmérsékletű csillagot fedeztek fel, amelyek esetleg az eddig is­meretlen, hiányzó szemet képviselik a csillagfejlődés láncolatában. Ezek az égitestek a csillagoknak eddig még nem észlelt családjához tartoznak. Felszíni hőmérsékletük meghaladja a 100000 Kelvin-fokot (ez mintegy húszszorosa a Napunkénak), tömegvonzásuk a földié­nek mintegy a tízezerszerese, s fényük jellegzetesen lüktet, szaknyelven szólva pulzál. E csillagok közül az elsőt ugyan már 1974-ben fölfedezték, de színképét csak 1979-ben elemezték alaposabban. Az­óta ehhez a PG 1159-035 jelű csillagok­hoz hasonlót csak hármat figyeltek meg. Ebből arra következtetnek, hogy ezek a csillagok alig néhány évig tartó átmeneti állapotban vannak. A színképelemzés alapján meglehet, hogy éppen gáztömegeket bocsátanak ki magukból, s azon az úton vannak, hogy fehér törpévé váljanak. Modellkí­sérletekből arra következtetnek, hogy az elkövetkező egy-három évben változá­soknak kell végbemenniük e csillagok lüktető fényének frekvenciájában. Csontok feldolgozása Csontokból készít ehető fehérjét, fosz­fátot és zsírt az az új gyár, amelyet a Lon­don melletti Flitwickben helyeznek üzembe. Ez lesz az első ilyen gyár a vilá­gon. A csontokból kivont fehérjével kü­lönböző élelmiszereket - elsősorban a kolbászárut, a gyermektápszereket, to­vábbá a takarmányt - dúsítják. A foszfá­tokat a lisztbe, gyümölcslevekbe keverik. Hasonló üzem létesül Dániában is. Ultrahangos légfrissítő A hagyományos szobai párologtatók többnyire mérsékelten megmelegített vízzel teli edények, amelyekből a víz fokozatosan elpárolog. Az Egyesült Álla­mokban olyan ultrahangos légnedvesítő készüléket kezdtek árusítani, amelyben - hevítés helyett - egy elektronikus átala­kító keltette 1,7 megahertz rezgéshullá­mú ultrahang bontja meg a vízmolekulá­kat, s hozza létre a párát. A nagy rezgés­szám következtében a készülék műkö­dése teljesen hangtalan, s a vele létreho­zott pára hűvös és nagyon finom eloszlá­sú. A bútorokat és a tapétát nem károsít­ja. A készülék kisméretű, hordozható, könnyű kezelni és karbantartani. Egy­szerűbb kivitelben csak egyetlen mozgó alkatrésze van, a ventillátor. A drágább kivitelűeknek olyan kapcsolójuk is van amely a nedvesség meghatározott fokán önműködően be- illetőleg kikapcsol. Százmillió éves virágok A növényvilág legfejlettebb törzsét képviselő zárvatermők 130 millió évvel ezelőtt, a krétakorban jelentek meg a Föl­dön, vagy talán már a júrában, 150 millió évvel ezelőtt. Kialakulásuk részleteiről keveset tudunk, elsősorban a megfelelő kövületek hiánya miatt, eddig ugyanis csak megkövült virágporszemek, levelek, vagy eltorzult, összepréselt virágrészek kerültek napvilágra. Svédország déli ré­szén most rendkívül jelentőségű leletre bukkantak: fejlődésük különböző szaka­szaiban megkövült teljes virágokra. Az anyag faszénszerű állapotban konzervá­lódott, ami nagy szilárdságot ad neki. A 2 milliméter hosszú, 1 milliméter széles vi­rágok korát százmillió évre becsülik. A tudományos elemzés szerint a megkö­vült növény egyetlen ma élő növényhez sem hasonlít, és valószínűleg a kőtörőfű- félék családjához tartozik. Ennek a rend­nek nagy szerepe lehetett a virágos nö­vények kifejlődésében. Lignint bontó enzim A talajban a lignin - faanyag - az oda­jutó levegő mennyiségétől függően ki- lenc-huszonegy év alatt bontódik el hu­musszá. Mint ez ideig sok kutató úgy vél­te, hogy a faanyagbontó mikróbák a lig­ninmolekulákat hidrogén-peroxiddal ha­sítják. Újabban arra a felismerésre jutot­tak, hogy a lignin elbontásában a legfon­tosabb lépést bizonyos enzimek teszik meg. Az Egyesült Államokban a fa „fehér­penészes rothadását” okozó gombából ligninbontó enzimet különítettek el. Ez a nagyon oxigénigényes lignináz enzim azonban a lignint csak akkor támadja meg, ha már minden más táplálékforrása kimerült. Ezért a fa csak lassan korhad. A fagombák ligninbontó képességét a biotechnológiában széleskörűen hasz­nosíthatnák, ha sikerülne a lignináz enzi­met géntechnológiai eljárással szaporí­tani. A mellrák korai felismerése Ha a mell rosszindulatú daganata, az emlőrák a felfedezésekor kisebb, mint egy centiméter, a betegek 80 százalékának esélye van arra, hogy a műtét után legalább 10 évet élje­nek. Ha a tumor a felfedezésekor 1 -2 centiméter között van, az esély már csak 70 százalék, ha 3-4 centi- méteres, akkor 40 százalék, ha na­gyobb, úgy 20-30 százalék. Ez a kis statisztika mindennél világosabban bizonyítja a korai felismerés, a szű­rővizsgálat fontosságát. A szűrővizsgálatra alkalmas orvosi vizsgáló módszereknek a szokásos követelményeken kívül (ártalmatlan, fájdalmatlan, biztonságos) más felté­teleknek is eleget kell tenniük: legye­nek egyszerűek, gyorsak, olcsók. Ilyen például a mammográfia, amikor különleges érzékenységű filmre lágy sugarakat alkalmaznak, ezek segít­ségével meglehetős biztonsággal el­különíthetők az elváltozások. A ga- laktrográfia szintén röntgen segítsé­gével történik: lényege a tejutak- nak a bimbó felől való kontraszt- anyagos feltöltése és fényképezése. Lefutásuk esetleges rendellenessé­ge kóros szövetszaporulatra, illetve annak helyére, alakjára és minősé­gére utal. A termográfia a két mell mi­nimális hőmérséklet-különbségéből következtet a melegebb rosszindu­latú elváltozásra. Az ultrahang szin­tén egyszerű vizsgálat, segítségével már fél centiméter átmérőjű elválto­zást is ki lehet következtetni. Gyanús esetekben tűszúrással szövetmintát Lángálló textíliák A fém-, az üveg-, a grafit- és az az­besztszálak nem égnek el, a belőlük ké­szült textíliák lángállók. Ám a legfonto­sabb ruházati és lakástextíliák éghető anyagok, s e tekintetben csak abban kü­lönböznek egymástól, hogy az egyikük (a pamut, a viszkóz, stb.) könnyebben, a másikuk (a gyapjú, a selyem, a poliamid, stb.) nehezebben gyullad meg. A textí­liáknak ez a tulajdonsága már sok bal­esetnek volt az előidézője. Ezért világ­szerte keresik azokat az eljárásokat, amelyekkel a textilanyagok égését csök­kenthetik. Minden anyagra egyaránt megfelelő lángmentesítő kikészítési eljá­rást azonban még nem sikerült találni. Legelőbbre a cellulóz alapú anyagok lángmentesítésében jutottak. A cellulóz hőbomlása körülbelül 350 Celsius-fokon kezdődik meg. Belőle ezen a hőmérsék­leten olyan éghető gázelegy képződik, amely 400 Celsius-fok körüli hőmérsék­leten meggyullad. Az égés során a cellu­lóz tovább bomlik, gáz, folyékony és szi­lárd halmazállapotú bomlástermékek ke­letkeznek belőle. Miközben a gázok egy része elég, a folyékony és a szilárd anya­gok bizonyos hányada elpárolog és szin­tén elég, másik részükből azonban szén- tartalmú anyagok keletkeznek. Ez utóbbiak körülbelül 600 Celsius-fo­kon mindaddig izzanak, amíg a szén ki nem ég belőlük. És végül az anyagból csak hamu marad vissza. A lángmentesí­tett textíliák szintén meggyulladnak, ám sokkal nehezebben (nagyobb hőmér­sékleten), mint a kezeletlen anyagok, s nem égnek, nem izzanak tovább, ha már nem éri őket láng (sugárzó hő). Angol kutatóknak sikerült felfedezniük, miként kell kezelni a közönséges gyapjú- szövetet, hogy azt az 1500 Celsius-fokos hő se gyújtsa meg. A gyapjúszövet hő- és lángállóságát megnövelő eljárás során titán vagy cirkónium alapú vegyszert visznek fel a szövetre. szívnak ki, és ezt vizsgálják mikrosz­kóp alatt. A lényeg tehát a korai felismerésen van. Ehhez egyrészt segítséget nyújt a modern technika, de nem hanya­golható el az egyszerű önvizsgálat sem. A középkorú nőknek tanácsos havonta legalább egyszer tükör előtt önkezűleg végigtapogatniuk mellü­ket és hónaljukat. Ha netán valahol - akár csak bizonytalanul is - csomót éreznek, vagy azt tapasztalják, hogy a bőr egy helyen az alapjához ta­padt, egyik bimbójuk furcsán behú­zódott, kisebesedett, vérzékeny vagy pörkös, ne féljenek, de ne is köny- nyelműsködjenek: mielőbb fordulja­nak szakorvoshoz. Japánban a mell­rák megállapítására robotot fejlesz­tettek ki, amelynek négy, nyomásér­zékelővel ellátott fémrúdja a 3 milli­méter átmérőjű daganatot is felisme­ri, és azt számítógép segítségével képernyőn jeleníti meg. A tűzálló gyapjúruhába öltözött személy sértetlenül átsétál a lángo­kon A madárvilág paránya A madárvilág parányai a kolibrik. Csak az amerikai földrészen élnek, de a köz­hiedelemmel ellentétben nemcsak a tró­pusi Dél-Amerikában, hanem északon is, ahol néhány fajuk Kanadáig felhatol. El­viselik a lüktető hőséget éppen úgy, mint a zord északi időjárást, ott lebegnek a dél-amerikai orchideák pompás virágai előtt, de látogatják a kaktuszok tarka vi­rágait is Mexikó nagy fennsíkjain. A ko­libriknek több mint 300 faját ismerjük, és ahol az amerikai földrészen virágok nyíl­nak, mindenütt ott találjuk a néha káp­rázatosán tarka toll- ruhába öltözött ma­dártörpéket is. A kolibrik legap­róbb fajai mindösz- sze 1,6-2,0 gramm súlyúak (összeha­sonlításul: az ökör­szem súlya 6-10 gramm), de akad­nak közöttük na­gyobb, gyermekte­nyér nagyságú fa­jok is. Repülési tu­dományuk egészen egyedülálló. Az északi fajok vonul­nak és egyikük ke­reken 3000 kilomé­tert repül, hogy kö­zép-amerikai tele­lőhelyeit elérje. Egy másik faj 800 kilo­métert repül egyhu­zamban az óceán fölött, és testsúlya ehhez az óriási tel­jesítményhez mind­össze 2,2 gramm! A parányi kilobri- szárnyak sebes mozgását szemmel követni lehetetlen. Míg egy hattyú legfel­jebb kétszer, egy veréb pedig 13-szor csap szárnyaival másodpercenként, a kolibrik ilyen teljesítménye 20-80 között mozog, de egyik fajuknál nászrepülés közben másodpercenként 200 szárny­csapást is mérték. A kolibrik nektárral és apró, a virágok kelyhében talált rovarokkal élnek. A szí­nes szirmok mágnes módjára vonzzák őket, de a kísérletek szerint ugyanilyen hatással voltak rájuk a szoba falára fes­tett színes foltok, sőt virágnak nézték a kutató lányának pirosra festett ajkait is. Kiváló repülőkészségükről győződött meg a kutató akkor is, amikor a volierből lepkeháló segítségével próbálta kifogni őket. Az apró madárkáknak eszükbe sem jutott, hogy fejveszetten menekülje­nek, és össze-vissza törjék magukat az üvegfalon, mint ezt sok más madár tette volna. Ehelyett figyelve álltak meg a leve­gőben lebegve a kutató előtt, de amikor a hálójával utánuk kapott, csak az üres le­vegőt találta el. A kolibri villámgyorsan és könnyedén oldalt surrant, és a következő pillanatban már újból ott lebegett a meg­rökönyödött férfi orra előtt. Mintha csak élvezte volna a játékot. A legkisebb kolibrifészek csupán ak­kora, mint egy fél dió, de akadnak olyan fajok is, amelyek gyermekfejnyi fészket készítenek maguknak. A fészekalj mindig két tojásból áll. Egyedül a tojó kotlik, pár­ját nem ritkán el is űzi otthona közeléből. Nem egészen ok nélkül, mert a kolibrihí­mek ugyancsak csapodárok, és ha egy tojó bukkan fel a közelükben, nyomban körüludvarolják, miközben pompás tol­láik és repülőművészetük minden szép­ségét bemutatják előtte. Pihenő egy virág kelyhén

Next

/
Thumbnails
Contents