Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

1988. augusztus 18. rtÉPÜJSÁG 5 Falufórum Pincehelyen (T udósitónktól) Pincehelyen, a nagyközségi pártbi­zottság szervezésében augusztus 15-én este falufórumra került sor. Ezen a nagy­község politikai, állami, gazdasági és in­tézményi vezetői, valamint országgyűlési képviselő, Bozsó Jánosné és a megyei tanácstag dr. Erdősi Mária álltak a lakos­ság rendelkezésére. Sok olyan kérdés hangzott el, ami a község lakosságát közvetlenül érinti, de érdeklődtek orszá­gos gondokról, problémákról is. Bozsó Jánosné, országgyűlési képvi­selőt parlamenti munkájáról kérdezték és segítséget kértek ahhoz, hogy Pince­helyen is működhessen a távhívásos te­lefonrendszer. Szó volt a környezetvéde­lemről, és külön kiemelték a Kapos vizé­nek szennyezettségét. Felvetődött a fia­talok elhelyezkedési gondjainak a kér­dése, az átképzések, a szakemberhiány. Dr. Erdősi Mária megyei tanácstagnak főleg egészségügyi vonatkozású kérdé­seket tettek fel. Többek között, ami a la­kosságot évek óta foglalkoztatja, marad- e a kórház Pincehelyen? Megnyugtató választ kaptak, marad a kórház, úgy kell üzemeltetni, hogy a városi funkcióknak is megfeleljen. Érdeklődtek a megyei tanácstagtól, hogy a körzeti orvosok miért nem végez­hetik el a gépjármű-alkalmassági vizsgá­latokat. A válaszból megtudtuk, hogy ja­vaslatot tettek már e kérdésben, a mi­nisztérium foglalkozik vele. Dr. Erdősi Mária szerint a szakrendelővel, a bejá­rással kapcsolatos problémák megoldá­sának kulcsa a körzeti orvosi alapellátás színvonalának emelése. A további kérdé­sek helyi jellegűek voltak. Pálfy Dezső tanácselnök tájékoztatta a megjelenteket, hogy a jövő évtől a helyi üzemek és vállalatok támogatásával ult­rahangos készüléket vásárolnak, ezzel is mentesítik a betegek egy részét a tamási szakrendelőbe való bejárástól. Szó volt egy új gázpalacklerakat létesítéséről, új községrendezési tervről, játszótér létre­hozásáról, magaslati víztározó építésé­ről, a sportkör nagy vitát kiváltott munká­járól, tájház kialakításáról, ahol Vörös- marty-emlékszoba kapna helyet. A helyi honismereti kör a községben található zsidó temető rendbetételét kezdte meg. A falufórumon felvetődött kérdésekre mindenki kielégítő választ kapott, ígéretet tettek a község vezetői a jövőbeni hasonló jellegű találkozókra. JANKÓ MÁRIA Támogatják az értelmiségi­klubokat Sikeresnek bizonyult az az értelmiségiklu­bok számára kiirt pályázat, amelyet a KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa és az Állami Ifjú­sági és Sporthivatal hirdetett meg ez év már­ciusában. A nemrégiben lezárult pályázatra 152-en jelentkeztek. A pályázók törekvései és a dolgozatok szfnvonala alapján a meghirdető szervek úgy döntöttek, hogy az értelmiségi- klubok támogatására szánt 2 millió forintot kiegészítik. így erre a célra összesen 4,5 millió forintot fordítanak, ebből 3,5 millió forintot a KISZ KB, egymilliót pedig az ÁISH fedez. A pályázattal a KISZ KB és az ÁISH olyan if­júsági közösségeket kívánt és kíván a jövőben is segíteni, amelyek célja a fiatal diplomások közéleti aktivitásának erősítése, a pályakezdő értelmiség beilleszkedésének támogatása. A KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsának ed­digi tapasztalatai szerint a pályázatoknak több mint fele olyan településekről érkezett, ahol a klub vagy egyesület többféle végzettségű dip­lomás tagot tömörít. A beérkezett igények azt célozzák, hogy a klubok bekapcsolódjanak a település közéletébe az országos és helyi problémák tanulmányozásától a közös cse­lekvésig. A beküldött pályázatok és a helyszíni láto­gatások azt igazolták, hogy a klubok szívesen válnak a KISZ partnereivé olyan kérdésekben, mint például a különféle törvényelökészltések vitája. Ez a körülmény nem mellékes akkor, amikor az ifjúsági szövetség KISZ-en kívüli partnereket, szövetségeseket keres. A támogatást az újonnan alakult vagy ala­kuló klubok ösztönzésére, illetve a már megle­vők finanszírozására (télik oda a meghirdetők. Újabb gyümölcs- és zöldségporok Egyre változatosabb felhasználásra teszik alkalmassá a Központi Élelmiszeripari Kuta­tóintézetben (KÉKI) azokat a gyümölcs- és zöldségporokat, amelyeknek előállítását há­rom évvel ezelőtt szabadalmaztatták. Az inté­zetben kidolgozott kíméletes szárítási mód­szerrel a termény biológiailag értékes anya­gait nem veszíti el. Az úgynevezett vákuum alatti szárítás a hagyományos eljárásnál gyor­sabb, kevesebb energiát igényel, és a termék minősége sem romlik. Ilyen módszerrel nagyüzemileg eddig fő­ként almát porítottak. Az utóbbi időben a kuta­tók a laboratóriumban a meggy, málna, bodza, piros és fekete ribizke, valamint a cékla szárí­tásánál is sikerrel hasznosították módszerü­ket. A régebbi és az újabb gyümölcs-zöldség- porokat készételek előállításánál is kipróbál­ták. A kisérletsorozatban az egyes porokat cukrászati termékek, bébiételek, fagylaltok, reggeli italok, valamint csokoládé gyártásá­hoz is sikerrel használták. A KÉKI munkatársainak szolgálati szaba­dalma, illetve az alkalmazásával készülő ter­mék iránt nagy az érdeklődés külföldön is. Egy egyesült államokbeli céggel a gyümölcspor- gyártás licencének megvásárlásáról, svéd, osztrák és japán kereskedelmi, illetve élelmi­szergyártó céggel késztermékek értékesíté­séről tárgyalnak. A hazai és a külföldi fogyasztók igényének kielégítésére a kutatóintézet és a Délker Válla­lat együttműködésével új gyümölcsporkészitő üzemet alakítanak ki a Hosszúhegyi Mezőgaz­dasági Kombinátban. Az üzem ősszel készült el, és benne a jelen­leginek többszörösét, évente mintegy 2,5 mil­lió tasak almaport gyártanak. Az új gépsor más gyümölcsporok nagyüzemi előállítására is al­kalmas lesz. Éjszakai profil Razzia az éjszakában Vannak emberek, akik szerint, ha pén­tek van, fokozottan kell figyelni mindenre. Babonás berkekben vélik úgy, hogy ma­ga a péntek szerencsétlenségek sorát rejtheti magában. Ök inkább óvakodnak mindentől, hogy megelőzzék a bajt. Nem így volt ez az ifjúságvédelmi razzia során az ország főkapitányságain, ahol péntek délután fél ötkor rendőrök gyülekeztek, hogy meghallgassák az egész ország te­rületére kiterjedő razzia előtti eligazítást. Szekszárdon ezt az eligazítást Dávid Kál­mán rendőr őrnagy tartotta meg, majd irány az utcák, terek, vendéglők, diszkók, ahol fiatalok előfordulhatnak. Az egyik járőrt Kiss Gábor rendőr szá­zados, Pál Tibor főhadnagy, Mercsényi Gyula önkéntes rendőr és Pesti József rendőr zászlós alkotta. A rendőrautó pontban 17.00-kor gördült ki a rendőrka­pitányság udvaráról.- Ilyenkor még viszonylag kevés a gondunk - mondta Kiss Gábor százados - inkább estefelé tapasztalható nagyobb tömeg, meg a fiatalok most nyári szüne­tüket töltik, kihalt ilyenkor Szekszárd. Be­járva az egész várost különösebb tenni­valója nem akadt a csapatnak. Az elekt­romos óra körbefutó fényei pontosan 19.00-et mutattak, mikor a rendőrautó a szekszárdi Panoráma mozi előtt féke­zett.- Talán itt találkozhatunk egy „kedves" barátunkkal - mondja a százados - álljuk el a két kijáratot, remélem meglesz. A „barát” azonban nem jelentkezik, talán hallott valamit az ifjúságvédelmi razziáról, és még sikerült időben lelépnie. Következik a Pro­métheusz park el­lenőrzése. Négy fia­tal srác rögtön fel is ugrik és a bokrok alatt gyorsan eltű­nik. Egy másik csa­patot sikerül igazol­tatni, egyiküknél nincs személyi iga­zolvány. Rögtön fi­gyelmeztetik is, mi lenne, ha baleset érné, hogyan érte­sítenék szüleit, hoz­zátartozóit? D. György 17 éves se­gédmunkásnál sincs személyi, vá­lasza pedig elég flegma. „Most lett kimosva a ruhám”. Nem is érdekli na­gyon, mit monda­nak a rendőrök, jó­pofán integet társai­nak, akik igazolják és várja, hogy elme- 1----------------------------­hessen. Fölmegyünk a „Kék egér” presszóhoz, ott most lesz záróra. Pont 10 perccel előtte érünk oda, itt nincsenek fiatalok. Még folyik a sakkozás, az aszta­lok alatt csikkek, hatalmas kosz, az em­berek ingujjban, bíborvörös orral, kissé dülöngélve hagyják el záróra után a kocsmát. Egy kékinges még odatámo­lyog a pulthoz, kérne még egy sört, de a pincér szigorú, így kihörpinti utolsó korty sörét és hazatér, vagy esetleg felkeres egy másik vendéglőt. A kővetkező ellen­őrzött egység a „Fáradt kapa”. A hegyről, a munkából jönnek haza az emberek és betérnek ide egy kis italra - innen a neve - mondja csodálkozó arckifejezésemre - a főhadnagy. Itt sincs semmi gond, fiata­lok alig vannak. Még elmegyünk a félidő -21 óra - előtt egy rendőrhatósági fel­ügyelet alatt állót ellenőrizni a Mátyás ki­rály utcába. A szokásos perpatvar fogad, kosz, mocsok, véres törülköző, és termé­szetesen Manci szeme alatt egy hatal­mas monokli, amit állítólag Alexander ke­ze mázolt oda. Kimegyünk az állomásra, itt már vala­mivel hűvösebb van, enyhén fúj a szél. Komolyabb intézkedésre itt sem került sor. Egy motoros felelőtlenül őrizetlenül hagyta motorján a két bukósisakot, de talán megbocsátható bűn, mivel barát­nőjéért sietett az állomásra. Sétálnánk még egy kicsit, de jön értünk a Nysa és rögtön be kell ugranunk, irány a Szőlős­Fiatalok igazoltatása kert vendéglő, valami történhetett. Sofő­rünk nem hajlandó elárulni semmit, csak beletapos a gázba, mi pedig kapaszko­dunk. Talán akire annyira kiváncsi vol­tam, egy „púnk”, - igen ő az. Flaja sörrel szépen beállítva, „biztosan kell legalább egy óra ennek a frizurának az elkészíté­séhez” - gondolom magamban. Ezt a szépfiút be is viszik a kapitányságra, el­lenőrzik adatait. 9-től 10 óráig szünet van, hogy mindenki kipihenhesse magát és bekaphasson pár falatot. Én átszállók Zsók Imre őrnagy, a megyei bűnüldözési osztály vezetőjének autójába és Paks irá­nyába indulunk. Jólesik kényelmesen elterpeszkedni a Ladában, kicsit fárasztó ez a munka. Rójuk a kilométereket, gyor­san Pakson vagyunk. A rendőrkapitány­ságon Kaiser István rendőr főhadnagy fogad és elmondja, hogy Pakson is csend van, nincs különösebb mozgás. Egy fiatalembert bevittek vérvételre, más esemény az ifjúsági korúak körében nem volt. „Majd éjjel a Szépasszony csárdá­ban” mondja, nagy diszkó lesz. Éjjel 11 óra van, mikor elindulunk diszkónézőbe. Odaérkezésünk után az ott lévő fiatalokat a rendőrök igazoltatták. Mivel semmi gond nem volt a diszkó folytatódhat. Mi pedig elindulunk Szekszárdra, hogy meghallgassuk a szekszárdi nyolc csoport beszámoltatását, milyen gon­dokkal, problémákkal találkoztak a raz­zia során. HERBECK ERZSÉBET A magyar békemúzeumért .Mirocska” töltényhüvelyből „Mintha egy hatalmas üzem doho- gását hallanók a világpolitika kártya­játékai, cselei mögött: a legnehe­zebb hadiüzemek dohognak minden mögött, ez az igazi regulátora a világ mozgásainak. Félelmes haderővel dohognak ezek a hadiipari gépek s mind úgy teszünk, mintha nem is hal­lanánk, csak a béke és az eny­hülés szólamaira lenne érzékeny a fülünk” - részlet Ortutay Gyula 1977- ben megjelent egyik írásából, ami mindennek a kiindulópontja volt. Ki gondolná, hogy mi mindenre jó egy elhasznált töltényhüvely? Sokan ajándéktárgyakat készítenek belőle, vázát, gyertyatartót. Ortutay Tamás iparművész tollakat készít belőle, de nem elhasznált töltényhüvelyekből, hanem olyanból, amiből már kiöntöt­ték a puskaporokat. Az ötlet, tölté­nyek, rakéták, hadianyagok átalakí­tása szelíd, derűs tárgyakká, már évtizedes. A második Reagan és Gorbacsov csúcstalálkozótól a világ közvélemé­nye sokat várt. Hazánkban is renge­teg embert lázba hozott, mert sokan azt várták tőle, hogy már ott konkrét egyezség születhet a leszerelésre vonatkozóan. S ez természetesen nem hagyta érintetlenül Ortutay Ta­mást sem, aki régi elképzelését, hogy elhasznált fegyverekből polgá­ri, békés célú eszközöket gyártson, válthatta valóra. A tárgysorozat első darabjait elküldte a világ vezető poli­tikusainak és arra kérte őket, hogy Ír­janak néhány őszinte sort a leszere­lés esélyeiről. S hogy a vállalkozás nem csupán egy hóbortos, csírájá­ban elhalt ötlet volt, bizonyítja, hogy a béketoll eljutott a világ számos or­szágába, és nagyon sokan válaszol­tak is. így békefelhívás érkezett töb­bek között Trinidadból, Máltából, Texasból. Nagykövetségen keresz­tül küldtek üzenetet Rejkjavíkból a csúcstalálkozókról, az iparművész­nek és barátainak, akik segítségére vannak a toll készítésében és árusí­tásában. Szüksége is van erre, mert mint minden örökmozgó művész, aki egyébként 42 éves, de küllemre 25- nek tetszik, állandóan cikázik a szü­lői nyaraló, Balatonalmádi és Buda­pest között. És Pesten természete­sen első útja mindig a szovjet, ameri­kai és magyar zászlóval feldíszített lőszer formájú „békebódéhoz” vezet, hogy megtudja pontosan, hogy is áll az ügy: az első magyar békemú­zeum mennyire van közel a meg­valósulásához, mert erre a célra szánják a bevétel összegét. S hogy milyen vonzása van ennek a helynek, magának a szellemnek, segítő társa Seres László egy példát mesélt el.- Andreas, egy német fiú járt itt ná­lunk, és három napra ittragadt, hogy segítsen nekünk az árusításban. Fordított nekünk angolt németre, rögtönzött kiselőadásokat tartottunk a leszerelés esélyeiről. Eddig ezer tollat sikerült eladniuk a Vörösmarty téren, pontosan a Buda­pest Bank Rt. előtti parkolóban. S a Mirocskát sokan vásárolják, van aki egyszerre húszat is vesz be­lőle. Sokan támogatják az ötletet. És valamennyien remélik, hogy ha már készülnek ilyen tárgyak, a jövőben és ha lehet minél előbb, ne elhasz­nált töltényhüvelyekböl készüljenek.- H . E. ­Sorstársakkal Pannonhalmán (Tudósítónktól) Nemrég 45 rokkant, testi fogyatékos gyülekezett a szekszárdi mozgássérül­tek Arany János u. 8. szám alatt levő klubhelyisége előtt. Zirc, Pannonhalma, Veszprém úticéllal „szálltunk” fel egy­mást segítve a Decsi Egyetértés tsz autó­buszára. Zircre érve a kéttornyú apátsági temp­lomot csodálhattuk meg, majd a történel­mi háttér ismertetése következett. Utána a Bakonyi Természettudományi Múzeum szárnyas és négylábú állataival ismer­kedhettünk meg. Majd az arborétum kö­vetkezett, amely 20 hektárnyi területen lévő 600 féle fájával, 100 féle évelő virá­gával bűvölt el bennünket. Utána kiadós ebéd következett, majd irány Pannonhal­ma. Itt láthattuk az 1137-ben épített temp­lomot, mellette a csodálatos könyvtárat, ahol még felbecsülhetetlen értékű kó­dexeket is őriznek. Ezután a képtár kö­vetkezett és a 15 ezer darabos éremgyűj­temény. Az itteni tartózkodásunkat a mellvédről elénk táruló csodálatos pano­ráma tette teljessé. Utunk végső állomása Veszprém volt. Itt már autóbusszal lassított menetben „kocogva” ismerkedtünk meg József At­tila szobrával, a szovejt hősi emékművel a Vörös Hadsereg téren. A várat, amely dolomitsziklán épült, csak messziről lát­tuk, úgyszintén a tűztornyot is. Este nyolc óra körül érkezett haza lép­csőjárástól fáradt lábakkal, de tarsolyá­ban látnivalókkal gazdagon a kis sors­társ csapat. A fáradtság sem akadályozott senkit abban, hogy az összetartozás és szeretet jegyében köszönjünk el egymástól: Vi­szontlátásra! idős TÖTTŐS GÁBOR kovácsmester mozgássérült A „békebódé” a Vörösmarty téren » ' l

Next

/
Thumbnails
Contents