Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

1988. augusztus 18. KÉPÚJSÁG 3 Dombóvárról jelentjük Kísérleti tábor pedagógusoknak Szőlő és kukorica előtt, búza után Pénzügyi helyzet a termelőszövetkezetekben A francia pedagógus - Freinet - re­formpedagógiai módszereiről vált híres­sé a szakemberek között. Egy mozgalom indult el nyomában. Több mint harminc­hat országban vannak tagjai. Erről be­szélgetünk Horváth H. Attilával, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet munkatársával abban a dombóvári táborban, melyet Freinet-szemináriumnak szervezett a Molnár György Általános Iskola.-Mi is ez a Freinet-módszer?- A gyereket helyezi a középpontba. A személyiség kibontakozását próbálja olyan eszközökkel, technikákkal létre­hozni, ami feloldja az oktatás típusú taní­tási módszert. Ez azt jelenti, hogy minél több tevékenységen keresztül juttatja is­meretekhez a gyereket. Fű szempont az önállóság, amit éppen ezek a technikák biztosítanak. Közülük legjellemzőbb az iskolai nyomda. Segíti az egész iskolai élet megszervezését, hiszen a szabad ki­fejezésnek ad teret. Az osztályújságok a gyerekek egyéni problémáit, élményeit, nyomdai megjelenítésben, esztétikus ki­vitelben osztják meg a közösséggel.- Ezeket az újságokat nyilván el lehet küldeni más városok, települések isko­láiba is.- Természetesen. Az iskolaközi kap­csolat megteremtésének forrása. Kiegé­szíthető csereutazásokkal. Ebben a tevé­kenységi sorban maga a munka szervezi meg az iskola életét. Olyan eredményre törő, alkotói munkát követel ez, ami egy­szerre mozgatja a kezet, fejet, szívet.- Van-e valamilyen különös oka, hogy e mozgalom hazai gyökereztetéséhez éppen a dombóvári Molnár György Álta­lános Iskolát választották?- Az igazság, hogy először Pécsre gondoltunk, ahol az Apáczai Csere Já­nos Nevelési Központtal közvetlenebb a kapcsolat, de technikai okai voltak e sze­minárium megvalósításának. Ismertük a dombóvári iskola törekvéseit, melyek kö­zelítenek a mozgalom módszereihez.- A résztvevő hallgatók összetétele foglalkozási szempontból milyen?- Vannak itt óvónők, van aki pedagó­giai intézetben dolgozik, akadnak taná­rok, akik általános iskolában és gimná­ziumban tanítanak. Közös bennük, hogy valamilyen mást, változást, módszertani megújulást szeretnének. Eleve kis létszá­múra szerveztük a szemináriumot. Abból a meggondolásból, hogy itt ténylegesen együtt tudjunk működni és megismer­hessük egymást. Amikor meg akarjuk va­lósítani Magyarországon ezt a Freinet- módszert, akkor nem pusztán átvételről van szó, hanem a helyi valóság figyelem­Csoportosan végzett bábkészítés - budapesti, kecskeméti, dombóvári pedagógusok egy asztalnál Horváth H. Attila, az OPI munkatár­sa, az állandó ismeretszerző forrást jelentő kiállítási tárgyak között bevételével kell számolnunk. A meglevő körülményekre akarjuk átültetni a külföl­di tapasztalatokat, amikkel érzésünk szerint előbbre lehet lépni.- Az iskola aulájában nagyméretű cso­magolópapírokon, transzparenseken szerepel a négy nap programja.- Igen. Elmondtuk, hogy mi mindenből lehet választani és ennek megfelelően készültek az egyéni munkatervek. Elmé­let és gyakorlat összefonódása jellemző a szemináriumra. Van egy kiállítás, ami állandó ismeretszerző forrást jelent. Ez volt az első dolog, amivel a megérkezett hallgatók először találkoztak itt. Az egyik sarokban a Magyarországon fellelhető Freinet-irodalom szerepel. Asztalokon kiállítva találhatók azok a technikai esz­közök, tájékoztató füzetek - idegen nyel­vűek is - amelyek a tanítás, tanulás folya­matának egy másfajta szervezését jelen­tik.- Manuális tevékenység is folyik itt.- Örvendetes a jelenlevők aktivitása. Mindent akarnak csinálni, néha a kiadott programtól messze eltérően „túlóráz­nak”. Nyomdatechnikai eljárásokkal, bábkészítéssel foglalkoznak. Meg kell még jegyezni, hogy az ilyen találkozók sajátossága, hogy nem csupán felnőttek a részvevők, de a hozzájuk tartozó gyer­mekek is. így aztán lehetőség van arra, hogy amit a tanárok egymástól megta­nulnak, azt másnap a gyerekekkel is megtaníthatják. Tehát ez is sajátosabb formája a továbbképzésnek, mint amit a korábbi években megszoktunk.- Ki finanszírozza ezeket a táborokat?- Egyértelműen a résztvevő hallgatók. A költséget az iskola úgy kalkulálta ki, hogy biztosítja a helyet, mozgási lehető­séget. Semmilyen nyereségre nem tö­rekszik. Az étkezésünket és szállásunkat mi magunk oldjuk meg, de az útiköltséget is mi fizettük. Az őszinte érdeklődés hoz­ta ide Dombóvárra Esztergomból, Kecs­kemétről, Kaposvárról, Veszprémből - mondhatni, hogy az ország legkülönbö­zőbb pontjairól - a hallgatókat. Tapasz­talatainkat egy kiadványban, újságban fogjuk összegezni és eljuttatjuk mind­azokhoz, akik a magyarországi pedagó­gia megújulását szorgalmazzák. DECSI KISS JÁNOS Felmérés a szolgáltatásokról A Központi Statisztikai Hivatal felmérte, hogy a járművek, a háztartási gépek és beren­dezések javítása, karbantartása, a mosás, a vegytisztítás, a lakóépületek fenntartása, a la­kások korszerűsítése, a fodrászat, a fényké­pészet, egyszóval a lakosság és a közületek részére nyújtott szolgáltatások színvonala, igénybevétele hogyan alakult az utóbbi idő­ben. Az árak - mivel a felmérés az elmúlt évet tükrözi - ma már lényegesen magasabbak mint a vizsgálat idején, ám a statisztikusok számos következtetése ma is helytálló. Az adatok szerint tavaly 62 milliárd forint ér­tékű szolgáltatást nyújtottak az erre szakoso­dott vállalatok, szövetkezetek és magánsze­mélyek, ezen belül a lakosságnak nyújtott szolgáltatások értéke folyó áron 17,3 száza­lékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A la­kosság teljes fogyasztásán belül igen ala­csony - 5,6 százalékos - a szolgáltatásokra fordított kiadások aránya, noha a statisztika ide sorolja a közlekedést, a kulturális és egészségügyi szolgáltatásokat is. Az elmúlt évben összességében egy-egy lakos alig több mint négyezer forint értékű szolgáltatást vett igénybe; ezt érdemes összehasonlítani például az egy lakosra jutó élelmiszerfogyasz­tással, ami 17 ezer forintot tett ki, vagy a sze­szesital-fogyasztással, amelynek értéke meg­haladta a 6 ezer forintot. A statisztika 31-féle szolgáltatást tart nyil­ván, ezen belül a legnagyobb - 25 százalék - az építőipar részaránya, ezt követi a lakosság részére végzett fuvarozás 19 százalékkal, majd a személygépkocsi-javítás 13 százalék­kal. Néhány klasszikusnak mondható szolgál­tatást, például a híradástechnikai készülékek javítását és karbantartását, a ruha- és cipőcsi- náltatást, valamint az órajavítást kevesebben veszik igénybe, mint korábban. A szolgáltatá­sok több mint felét kisiparosok végzik, teher­szállításban azonban 83 százalék a részará­nyuk, s meghaladja a 80 százalékot a részvé­telük az építőipari javító-karbantartó szolgál­tatásokban is. Emlékezetes, hogy részben a kormány pénzszűkítő politikájának következtében országszerte igen nehéz helyzetben, a megszokottnál - és a szükségesnél - lényegesen kisebb hitellehetőségekkel indul­tak neki a termelőszövetkezetek az 1988. évnek. A megyei tsz-ek feb­ruár végi tanácskozásán általános volt a vélemény, hogy a pénzügyi egyensúly, a fizetőképesség hely- rebillenése csak a búza eladásától várható. Az ország több megyéjé­ből mostanában mégis olyan hírek érkeztek, amelyek szerint - lévén a gabonaforgalmi vállalatok is híján a szükséges pénznek - nem oldódott meg a gond az aratás után sem. Mi a helyzet Tolna megyében? A me­gyei Gabonaforgalmi, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. szekszárdi igazgatósága, a Teszöv és a téma szempontjából érdekes néhány szövetkezet vezetője volt segítségemre. Természetesen „szembesítésre” nem került sor, a különböző nézőpontok miatt itt-ott ellentmondás is sejthető. Lassú konszolidálódás Nehezen indult az év - senki sem vitat­ja. Különösen februárban, márciusban állt a feje tetejére minden banki berkek­ben s ettől természetesen a tsz-ekben is. Márciustól aztán már lazított a kormány­zat a szorításokon, lassanként lett hitel, a korábbi bizonytalanság miatt csaknem kivétel nélkül megtagadott bankgarancia is kerülhetett a váltókra, de már nem is igényelték annyira a gazdaságok, mert nőtt a bizalom a szövetkezeti körön belül. A folyószámlahitelek kihasználtsága az OKHB szekszárdi igazgatóságán 60-70 százalékos lett, ami normálisnak mond­ható. Rövid lejáratú hiteligényt nem kel­lett megtagadni, a váltóleszámítolás a Magyar Nemzeti Bank viszontleszáítolási készségétől függően ugyan, de már ola­jozottadban ment. Hitelfölmondásra a márciust követő időszakban nem került sor, bár a júniusban lejárt hiteleknek azt a részét, amit nem ítéltek föltétlenül szük­ségesnek, nem hosszabbították meg. Összességében úgy ítéli meg a bank, hogy júniusra konszolidálódtak a pénz­ügyi viszonyok. A gabonafölvásárlás megindulása előtt a két nagy kereskedelmi bank és a jegybank megállapodott a Gabonatröszt­tel, melynek értelmében a gabonaforgal­mi vállalatoknál lévő pénzhiány pótlására kibocsátott váltókat a bankok leszámítol­ják, erre a célra külön keretet biztosítot­tak. Helyi megállapodások is köttettek természetesen a hitel és a váltó mértéké­ről s a gépezet működött is olajozottan - a gabonaforgalmi vállalat és a bank így ítéli meg - nem volt fönnakadás. Az a szövetkezet, amelyik készpénzre volt szorulva, akár a teljes leszállított mennyi­ség ellenértékeként azt kaphatott. Még­pedig - a Gabonaforgalmi vezetője úgy mondja -10 napos fizetési határidőn be­lül. Amelyik gazdaság pedig elfogadta a váltót, az választhatott: megtartja akár a lejáratig vagy leszámítoltatja a banknál. A kibocsátott 140 millió forintnyi váltóból az OKHB-hoz Szekszárdra 20 milliót hoztak leszámitoltatni, s ez az összeg megyei szinten körülbelül még egyszer ennyi. A hitelhez való viszony A kapospulai Ezüstkalász Tsz azok kö­zé a szövetkezetek közé tartozik, ame­lyeknek szinte emberemlékezet óta nem kellett rövid lejáratú hitelt fölvenniük. Az ütemesen leadott tej, sertés folyamato­san bevételt jelent, vannak tartalékaik, így a pénzszűkéből nekik év elején sem származott nehézségük, sőt - bár beru­házások is követik egymást - most kötöt­tek le tartós betétet a banknál. A pénz­ügyi nehézségeket onnét érzik, hogy ve­vőik késedelmesen fizetnek. A Gabona­forgalmi Vállalatnak leszállított 260 va­gon búza ára is csak részben került kifi­zetésre, a hátralévő összegért késedelmi kamatot számit föl a szövetkezet. El­mondta az elnök, hogy a tavalyihoz ké­pest mintegy kétszeresére nőtt a szállí­tástól a kiegyenlítésig terjedő idő. Más időket éltek meg a tamási Béke Tsz-ben, ahol igencsak megsínylették a kormányzat hibás pénzpolitikáját. A ko­rábbi évek I. félévében a bevételeket meghaladó kiadások fedezésére 35 mil­lió forint üzemviteli hitelt szoktak fölvenni. Mivel idén a kiadások az áremelkedések és a szabályozóváltozás miatt nőttek, a tervükben 60 milliós kiadás szerepelt, a mindössze 21 millió forint bevétellel szemben. A hiányzó 39 milliót kellett vol­na hitelből fedezni, de csak 18 milliót kaptak, ráadásul a korábbi évek gyakor­latával szemben sokkal kedvezőtlenebb feltételekkel. A hitel egy részének nem október-novemberben, hanem már jú­nius 20-án lejárt a futamideje, ezért min­den bevételüket a törlesztésre fordítva si­került csak időben a visszafizetés. Ehhez persze a vásárlások nagyfokú korlátozá­sára volt szükség, a tavalyi 13 millió forin­tos beruházással szemben idén mindösz- sze 3 milliót költöttek, értékesíthető ál­lóeszközeiknek - szolgálati lakásaiknak- megkezdték az eladását. Ezen intézke­désekkel a pénzügyi egyensúly helyre- billenése néhány héten belül várható. A repce, mustár és a borsó emelkedő vi­lágpiaci ára bizakodásra ad okot, nem így a szőlőé. A húsipar fizetőképességé­ről is érkeztek nyugtalanító hírek. A nap­raforgó és a kukorica eladhatóságában is érez az elnök bizonytalanságot, pedig- úgy mondja - attól függ, hogy tudnak-e a jövő évi induláshoz valami tartalékot képezni. Az elhatározás mindenesetre megvan; mindent megtesznek az üzem­viteli hitelszükséglet minimalizálása ér­dekében, nem bíznak már senkiben saját magukon kívül. S még csak annyit: nem veszteséges szövetkezetről van szó, attól a legnehezebb helyzetben sem tartottak, hogy az év égi eredményük nem lesz po­zitív. Nagyon kell ügyelni a pénzköltésre Nem elég Dombóváron sem a jó ered­mények eléréséhez az - ahogy szokták az elnöknek félig tréfásan mondani - ha nem felejtenek el vetni. Sok év kemény munkája van amögött, hogy pénzügyi helyzetük az átlagnál stabilabb, s bár né­hány hete szükségük volt a hitelfölvétel­re, ezt az esetet kivételként tartják szá­mon. Szőke Géza tsz-elnökkel arról be­szélgettünk, hogy mik a „támogatói” en­nek a pénzügyi biztonságnak s elmondta azt a „titkot” is, aminek birtokában talán kevesebben lennének nehéz helyzetben. Vagyonuk egy része mára pénzben van, harmadik éve, hogy 20 millió forintot hitelként társvállalatokhoz kihelyeznek ­Tanulni kellene váltóul...- Most kaptam a banktól levelet, valami váltóról írnak benne, de én nem tudom mi az. Maga tudja ? - így fogadott egy tsz-elnök akkor, amikor még éppen csak kezdtük ismét használni a váltó fogalmát. Mondtam volna már a könyvből tanultakat, amikor elszégyelltem magam. En­nek a nagyon jó szövetkezetnek a neves elnöke - úgy éreztem - csak ugratni akar. Ma sem tu­dom, hogy úgy volt-e. Aligha viccelt viszont az a vezető, amelyik azzal ment be a viszonylag sok váltót kibocsátó vállalat igazgatójához, hogy neki nem jól fizették a kamatot. Mert ha 16 százalékos a kamat és 120 nap azaz 4 hónap a futamidő, akkor neki 64 százalék jár, mégis csak a töredékét kapta ennek. Nem vicceltek azok a tsz-elnökök sem, akik nem fogadtak el váltót a gabona ellenértéke­ként, s ennek oka sokszor nem az, hogy készpénzre volt szükségük, hanem - a nem alaptalan bizalmatlanságon fölül - az ismerethiány. Korábbi tapasztalat alapján joggal tartottak attól, hogy a váltót - minden ígéret ellenére - nem fogja a bank leszámítani. Na de ha nincs szükségük a pénzre, akkor nem is kell leszamítoltani, a lejáratkor a Gabona- forgalmi fizet, kamatostól! - vetettem föl. Volt, aki a partnervállalat esetleges csődjét emleget­te erre - ami persze végső soron elvileg elképzelhető. Volt, aki szerint ugyan a vevője kész­pénzzel csak késve fizet, de ő inkább kivárja ingyen a saját pénzét, mint hogy ezt váltóval a zsebében kamatért tegye. A bizalmatlanságra kétségkívül alapos okot szolgáltatott a bankoknak a váltóval kapcsola­tos politikája, s döntően ez akadályozza, hogy ez a készpénzkímélő eszköz betöltse azt a sze­repet, amiért kitalálták. De az sem ártana, ha megtanulnák a lényegét, fölismernék előnyeit legalább azok, akiknek dolgozni kellene vele. Ha megtanulnának váltóul... Tanmese egy tsz-ről és az ő két bankjáról Történt egyszer, hogy a hagyományos jól gazdálkodó szövetkezet átmeneti pénzzavarba került. Megesik még manap­ság az ilyesmi, nem kell hozzá más, mint egy terven fölüli nagyobb vásárlás, két- három még inkább terven fölüli géptörés, néhány - a fizetéssel késlekedő - vevő, egy naptár, amely azt mutatja, hogy köze­ledik a fizetési nap, na és egy főkönyvelő, amelyik nem veszi észre, hogy mindez egyszerre fog bekövetkezni. Sebaj, gondolta az elnök. Itt van ez az új bank. Jó kuncsaftja vagyok, szolgáltatá­saiért mindig rendesen fizettem neki, be­tétet mindig bőven elhelyeztem nála, hogy azt másnak kihelyezve sokkal maga­sabb kamatot számíthasson föl, mint amekkora az én markomat ütötte. Vagyo- nom, mint a pelyva, eladásra váró gabo­nával tele a csűr, így a visszafizetés bi­zonytalanságától egy percig sem kell a banknak tartani. Különben is, mi az a 2 millió, s az is csak néhány napra kell. Uccu hát a bankba! Ám a bank hajthatatlan volt. Nem adok, már másnak adtam a pénzem - mondta, bár mintha hallott volna a szelektív hitel- politikáról. Mit volt mit tenni, szegény elnök elment ungon-berken keresztül a szomszéd vár bankjába, sott- mivel azok úgy hallották, hogy a jó betétes sokat ér, minél több ilyen van, annál nagyobb lesz a kihelyez­hető pénz - megkapta a segítséget. Jó tett helyébe jót várj! - fordult az el­nök a második bank igazgatójához, (s a rossz elnyeri méltó büntetését - de ezt csak gondolatban mondta az első bank vezetőjének) azzal vette a cókmókját és - bár az csaknem félnapi járóföldre van tőle- átköltözött a második bankhoz. Utóbbi azóta is boldogan gyűjtögeti a tsz betétjeit- mert a hitelt már régen visszakapta, s még uzsorának nem nevezhető kamatjá­val együtt - a régi bank pedig azóta is bánhatja tettét, mert meg persze nem halt. Még. De ha hasonló szívtelenséget több jó kuncsaftjával szemben is elkövet, akkor- a mese törvényei szerint - az lesz a sor­sa. mégpedig részben olyan konstrukció­ban, amelyik azonnal fölmondható - s ál­talában van tartósan lekötött bankbetét­jük is. Bevételek folyamatosan képződ­nek, ehhez nagyon jó alap a gyorsan „forgó" sertés és a sokféle növény a bor­sótól az elsősorban vetőmagnak termelt búzáig, szójától a lóbabig és kukoricáig. Talán meglepő, de hozzájárult a pénz­ügyek stabilizálódásához az is - sok-sok idegeskedéssel fizettek meg érte vihar­felhők közeledtekor -, hogy évekig nem biztosítottak. Ma már elmondhatja az elnök, hogy el sem tudja képzelni, hogy ők sorba állja­nak vagy fizessék a drága büntetőkama­tokat, arról nem is szólva, hogy a tagság­nak ne tudják idejében kifizetni, ami jár. S ilyen körülmények között - amikor már nem jelent az sem különösebb gondot, hogy akik korábban nekik előre, szerző­dés alapján kifizették a terményt, most a szállítás után is csak késedelmesen fi­zetnek, és azt is minden további nélkül el­bírja a tsz, hogy tárolják a megtermelt ve­tőmagot addig, amíg magasabb lesz az ára - most is nagyon fontosnak tart Sző­ke Géza egy dolgot. Figyelni a pénzmoz­gásokat! Ha most van több millió forintjuk az egyszámlán, akkor is rátelefonál a partnervállalatra, ha lassanként esedé­kes a fizetés.- Van pénzetek? Ha a válasz nemleges, az sem gond, de tudni kell róla, hogy időben meg lehes­sen esetleg sürgetni egy másik vevőt, ne­tán eladni valamit, amiből a kellő idő­pontra bevétel érkezik. S ha egyik sem járható út, akkor még mindig vehet föl a szövetkezet rövid lejáratú hitelt - jó gaz­dálkodóról lévén szó, ha időben keresi a hitelforrást, akkor minden esélye meg van rá, hogy meg is találja - s nem is jár rosszul, hiszen a kifizetett 16 százalékos kamattal szemben fölszámolhat például 20 százalékot a neki késedelmesen fize­tőnek. Nem állt szándékomban a dombóvári Alkotmány Tsz-t „bezzegként” bemutat­ni, hiszen évek kellenek, amíg valakinek megrendült pénzügyi helyzete megbíz­hatóan rendezhető. Önmagában az odafigyelés nem is le­het elég. Sokat segíthet azonban az egyébként eredményesen gazdálkodóknak az eset­leges likviditási nehézségek átvészelé­sében. ROSTÁS ILONA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents