Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

4 NÉPÚJSÁG 1988. augusztus 17. FIATALOK FIATALOK FIATALOK V----------------------------------------------------------------­F IATALOK Egy hét Balatonfenyvesen- Az első, a balatonfenyvesei történel­mi tábor valósággal berobbant a szakmai köztudatba, a második, a dombori össze­jövetel talán még az útkeresés jegyében telt el, a mostani pedig már magán viselte a kiforrottság jeleit - így összegezte véle­ményét a múlt hét végén befejeződött fia­tal történelemkutatók táboráról Szőts Zoltán, a bonyhádi Völgységi Múzeum igazgatója. A rendezvényt, ahogy az a rögtönzött értékelésből kiderült, immár harmadik alkalommal tartották meg, s a Baranya, Somogy, Tolna és Zala me­gyékből érkezett közel százötven részt­vevő egy héten át ezúttal ismét a Somogy megyei Balatonfenyvesen adott egymás­nak találkozót. A tábor terve a Magyar Történelmi Tár­sulat Dél-dunántúli csoportjának kezde­ményezésére született meg, s mikor az elképzeléshez csatlakoztak a régió me­gyéinek tanácsi művelődési osztályai, pedagógiai intézetei, KISZ-bizottságai, a terv mind határozottabb formát öltött.- Ma már évről évre mind nagyobb ér­deklődés nyilvánul meg a rendezvény iránt - jegyezte meg Várady Zoltán, a Tol­na Megyei Levéltár munkatársa, a tábor vezetőségi tagja. A Művelődési Miniszté­rium is felfigyelt a tevékenységünkre, s ez az érdeklődés az anyagi támogatá­sukban is kifejezésre jutott. A vártnál nagyobb összeggel járult hozzá a költségekhez a Somogy megyei KISZ-bizottság is. Bizonyára ez is segített abban, hogy idén sem kellett a szerény mértékű egyéni befizetések árát emelni. Bár az egyhetes kurzus főként a fiatal történelem kutatók számára szervező­dött, a táborlakók között más foglalkozá­sok is képviselték magukat. A Tolna me­gyei „küldöttség” sem mind muzeológu­sokból, pedagógusokból és történész- hallgatókból állt: a szekszárdi Szabó László például számítógép-kezelő a SZÜV-ben, az ugyancsak a megyeszék­helyen élő Vitéz Attila közgazdászhallga­tó a pécsi egyetemen, a paksi Csonka József pedig zenetanárként jelentkezett a táborba. Ami összekötötte őket - és az összes többi résztvevőt - az a történelem iránti érdeklődés. A programok, melyek főként előadá­sok formájában bonyolódtak le, a hagyo­mányokhoz hiven ezúttal is garantálták a magas színvonalat. Halász Imre, a zala­egerszegi Pénzügyi és Számviteli Főis­kola adjunktusának, a tábor vezetőségi tagjának tréfás megállapítása szerint a meghívott történész vendégek választ­hattak: vagy Párizsban vagy Balaton­fenyvesen tartanak előadást. S ezek után valóban nem okozott meglepetést (s ez a tény jól jelzi a kezdeményezés rangját és rövid idő alatt kivívott hírnevét), hogy va­lóban a „szakma” legkiválóbb reprezen­tánsaival találkozhattak, cserélhettek Két nagy egyéniség az előadók kö­zül: Hanák Péter és Diószegi István eszmét vagy éppen vitatkozhattak az ér­deklődők. Csak néhány név a „nagyok” közül: Függedi Erik kandidátus, a hazai történelemtudomány egyik korelnöke Zsigmond királyt mutatta be az újabb ku­tatások tükrében. Hanák Péter, a törté­nettudományok doktora egy élő klasszi­kushoz méltóan vázolta a hazánkra néz­ve tragikus 1918-as év problematikáját. Gergely András az ELTE docense érde­kes és elgondolkodtató párhuzamot vont a XVIII. század elejének reformország­gyűlései és a mai magyar reformok kö­zött. Diószegi István, a történettudomány doktora a német és az olasz egység lét­rejöttét elemezte. A fentiek ismeretében válik igazán érthetővé Vonyó Józsefnek, a pécsi Janus Pannónius Tudomány- egyetem adjunktusának, a Magyar Tör­ténelmi Társulat Dél-dunántúli csoportja titkárának az észrevétele: - Bízom ab­ban, hogy a táborlakók által látottak-hal- lottak nemcsak a tudásanyagba, hanem a személyiségbe is beépülnek. Hiszen nem utolsósorban olyan szakmai tartást tapasztalhattak az előadók részéről, ami egyúttal erkölcsi, sőt továbbmegyek, po­litikai tartás is. Bősze Sándor, a Somogy megyei le­véltár munkatársa, táborvezetö a közös munka kialakításának fontosságát emel­te ki: - A fiatal történelemkutatók olyan segítséget kaphattak, melyet mindenna­pi tevékenységükben is sikerrel alkal­mazhatnak. Az egy hét mérlegét természetesen so­kan megvonták a résztvevők közül. Szak­mai feltöltődés, olyan továbbképzés, mely nélkülözi az ehhez a szóhoz kap­csolódó negatívumokat, közösségterem­tés, új módszerek, melyek ellenpólusai az elmúlt negyven év elavult formáinak - egy csokor a véleményekből. Tény, hogy ez a tábor - előnyére legyen mond­va - sok mindenben eltért a megszokot­tól. Hiányzott például a vezetés - táborla­kók kettőssége: egy demokartikus, ön- szerveződő fórum várta a fiatalokat, ahol mindenki jól érezhette magát. SZÄ Van lakás és még sincs A magyarországi lakásállomány majd­nem négymillió, lényegében azonos a háztartások számával. Vagyis - állíthatná a statisztikus - minden család saját laká­sában él, tehát Magyarországon nincs - mennyiségi értelemben vett - lakás- probléma. Ám a statisztikus ez esetben hamis végkövetkeztetésre jutna, mert a jogszabályilag megfogalmazott lakásde­finíció szerint gyakorlatilag egy mosó­konyhaszerű tákolmány (ha például 6 négyzetméternél nagyobb és 12 centi­méternél vastagabb téglafala vannak) már önálló lakásnak minősül. Elvileg Magyarországon nincs mennyiségi lakásprobléma, gyakorlati­lag azonban ez a gond soha nem volt olyan súlyos, mint napjainkban. A városi tanácsok összesen 160 ezer lakásigény­lőt tartanak nyilván, közülük 130 ezer a lakás nélküli és az utóbbiak majdnem fe­le a fővárosban és Miskolcon él. A lakás­nélküli családok száma egyébként csak a városokban 200 ezer körül van, egy- harmaduk fiatal házas, illetve alacsony jövedelmű többgyermekes család. Túl vagyunk az első - a mennyiségi mutatókat jócskán túlteljesítő - 15 éves lakásépítési programon, s közeledünk a második 15 éves program befejezéséhez is. Már az első program tervezői és jóvá­hagyói is abban hittek, és azért is ígérték, hogy fölszámolják a mennyiségi lakás­hiányt. Nem sikerült - pedig a tervezett­nél majdnem 200 ezerrel több lakás épült akkoriban. Az is valószínű, hogy a valamikori célt, a mennyiségi hiány fel­számolását 1990-ig, a második 15 éves program zárásáig sem sikerül elérni. Mi több: az 1981-ben elhatározott intézke­dések következtében - ezek lényege, hogy a lakás nélküliek egyre kevésbé számíthatnak az államilag finanszírozott bérlakásépítésre - az önálló lakáshoz ju­tási esélyek minden korábbinál draszti­kusabban romlottak. Manapság ez a gond nemcsak szociá­lis, s nemcsak társadalompolitikai fe­szültségeket okozó probléma, de a gaz­daság teljesítőképességét közvetlenül és negatívan befolyásoló tényező is. A szerkezetátalakítási programot a króni­kus lakáshiány és az „elmeszesedett” la­kásgazdálkodás önmagában is veszé­lyezteti. Végtére is hogyan és hová mozduljon az a borsodi kohász, vagy a szabolcsi se­gédmunkás, ha csak azt tudja, hogy Du­naújvárosban, vagy a fővárosban, vagy mondjuk Baranyában, tárt karokkal vár­ják, ám szó se esik az áttelepüléshez nél­külözhetetlen lakásprobléma valami mó­don intézményesített megoldásáról. Kormánytisztviselők és politikusok váltig állítják: az állam nem vonul ki a la­kásépítkezésekből. Ugyanakkor a való­ságban már ott tartunk, hogy az összes lakás alig 10 százaléka épül állami beru­házásként, és ennél is kevesebb az álla­mi bérlakások aránya. Vagyis: legalább 90 százalékban a magánépítkezés domi­nál. Csakhogy a bérből és fizetésből élők - különösen a tovább súlyosbodott la­kásépítési hitelek miatt - reménytelen helyzetbe kerülnek, ha építkezésre szán­ják el magukat. Mértéktartó számítások szerint egy át­lagméretű lakás felépítésének költsége minimum 12-13 évi átlagjövedelemmel egyenlő. (Nota bene: ez esetben az évi átlagjövedelem minden egyes fillére a la­kásépítésre fordítandó!) E pillanatban még nem tudni, hogy a második 15 éves lakásépítési program befejeztével miféle újabb program sze­rint kísérli meg a kormányzat a nyomasz­tó lakáshiány enyhítését. Kérdés, hogy az eddigi negatív tapasztalatok után ér­demes - egyáltalán szabad - a most már legalábbis másodszor elvetélt kormány­zati program naptári értelemben vett lejá­ratához ragaszkodni? Ugyan miért, hogy a közvélemény in­kább csak a KISZ-lakás koncepciójának agyonegyszerűsitett változatát ismeri, il­letve az e koncepciót elméleti alapról tá­madó vitairatokat, de nemigen állnak elő a KISZ javaslataival pontról pontra szem­beállítható konkrét elképzelésekkel. A probléma nem szüklíthető le csakis a lakásnélküliek pillanatnyi gondjainak le­hetséges enyhítésére. Ez a gond nem ki­zárólag a bevezetőben jelzett 200 ezer lakás nélküli család gondja, hanem azo- ké is, akik tömegével kényszerültek a la­kótelepi panelházakba, nem feltétlenül s nem kizárólag a lakáspolitika, hanem az egész gazdaságpolitika által is vezérelt településfejlesztési és település-elsor- vasztási gyakorlat miatt. És sajnos, ők jóval többen vannak, mint 200 ezren. Lakásmobilitási remé­nyeik halványak, lehetőségeik a mini­mumnál is kevesebbet jelentő véletlenre zsugorodtak. Ök lennének újabb százez­rével - vagy éppen milliónyian? - a po­tenciális lakásigénylők. Ugyanakkor jó­részt őket fenyegeti a most már könyör­telenül végrehajtandó szerkezetátalakí­tási program is. Ám ennek inkább csak szenvedő alanyai lehetnek, mert a ma­napság jellemző lakáshelyzet miatt - s ki tudja még meddig - a lakóhelyükhöz kö­tötték őket. Ezért is - és miattuk is - központi téma a lakáshelyzet megoldatlansága, amellyel kapcsolatban a lakásszocioló­gusok azt állítják, hogy „a gazdaságban máris megmozdult a lassú kibontakozás, amelyhez szervesen hozzáilleszthető a lakásrendszer reformja. Ellenkező eset­ben (amennyiben a gazdasági stagnálás tovább folytatódik) nincs lehetősége a la­kásprobléma megoldásának”. És a zárókérdés: vajon az iménti meg­állapítást akceptálhatják-e mindazok, akik lehetetlen, elfogadhatatlan lakáskö­rülmények között kénytelenek élni? Vagyis mindazok, akiknek teljesítőké­pességétől is függ az ország gazdasági - következésképpen társadalmi - sbalizá- ciója, ám akik jórészt az évtizedek óta kielégítetlen lakásínségük miatt is egy­szerűen képtelenek a tőlük elvárható gazdasági teljesítményekre. Ördögi kör... s pillanatnyilag még nem tudni, hogy vajon hol és hogyan lehet ki­törni belőle? VÉRTES CSABA Táborozok Erdélyből Balatonszemesen az Expressz Ifjúsági üdülőjében Erdélyből áttelepült fiatalok táboroznak. A KISZ KB szervezésében már négy csoport vett részt a pihenéssel, kikapcsolódással egybekötött beilleszkedést segítő táborban. Augusztus 23-ig öt csoportban háromszáznyolcvan fiatal nyaralhat ingyenesen. Uj arc Pakson A KISZ Paks Vá­rosi Bizottsága leg­utóbbi ülésén a nyári vezetőképzés ta­pasztalatait tárgyalta, majd személyi kér­désekben döntött. Vajda Tibor városi tit­kárt saját kérésére - más munkakörbe kerülése miatt - felmentette funkciójából. Többéves munkáját elismerve Schatt- man Csaba, a KISZ Tolna Megyei Bizott­ságának első titkára, a KISZ Érdemérem kitüntetést adta át a távozó titkárnak. Ezt követően a testület egyhangúlag Vida Ibolyát választotta a KISZ Paks Vá­rosi Bizottsága titkárának. Vida Ibolya 20 éves, jelenleg a JPTE tanárképző kará­nak magyar-népművelés szakos hallga­tója. Korábban a Vak Bottyán Gimnázium tanulójaként az iskolai KISZ-bizottság titkára volt több évig. Kimagasló munkát végzett a városi testületben. Akkori mun­káját KISZ KB Dicsérő Oklevél és Arany Koszorús KISZ-jelvény kitüntetéssel is­merték el. -at­Szuperkoncert az emberi jogokért Szeptember 6-án este hat órától éjfélig kerül sor arra a nagyszabású rendez­vényre, amely része az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 40. évfordulójá­nak tiszteletére meghirdetett esemény- sorozatnak. A koncert helyszíne a buda­pesti Népstadion. A tervek szerint nyolc­vanezer nézőt várnak erre a kiemelkedő eseményre. Az ötlet Peter Gabriel nevéhez fűződik. Az angol énekes-szerző-producer már járt Budapesten. A Genesis együttes egykori alapítója meghatározója volt a hetvenes évek zenei mozgalmának. Pe­ter Gábrielnek 1977-ben jelent meg az első önálló albuma. Dalaihoz kiváló vi- deoklipek készültek. A szuperkoncert közreműködője lesz még Youssou N’Dour, valamint a 23 éves amerikai gitáros-énekes, Tracy Chap­man. Itt lesz továbbá napjainak mega­sztárja, Sting is. Ö hihetetlen sikert aratott az 1985-ös londoni Live Aid koncerten is. Ilyen szuperest még nem volt hazánk­ban! A koncert magyar közreműködője a hetvenes évek második felében alakult Hobo Blues Band. Az est kétségtelenül legnagyobb sztárja a program utolsó felében fellépő Bruce Springteen lesz, aki az 1973-ban alakított együttesével, az E-Street Band- del érkezik a magyar fővárosba. Spring- teen kereken egy évtizedig maradt adós ígéretének beváltásával. 1974-es felbuk­kanása után sokak a rock’n roll jövő­jét látták benne. Tíz év után felért a siker csúcsára az amerikai énekes. Tarol a slágerlistákon. 1984-ben jelent meg a Born in the USA című albuma, melyet vi­lágkörüli turné követett. Ekkorra már Bruce nevét világszerte azonosították a rock’n rollal. London, Párizs és Budapest után még tizenhat helyen lép fel a társulat. A soro­zat záróakkordja Buenos Airesben lesz. Ismét közvetítik a műholdas tévéláncon a különböző helyszíneken készített felvé­teleket. így a buda­pesti képek is lát­hatók lesznek majd Buenos Airesben. Rockfontos - rockfontos Lionel Richie, Ti­na Turner, Michael Jackson után most az igen népszerű Bros együttessel kötött szerződést a Pepsi Cola cég. Európai turnéra érkezett a The Go- Go’s női zenekar egykori tagja, az idő­közben szólistaként is népszerűvé vált, nagyon csinos Belinda Carlisle. A Rockpont slágerlistája 1. Mori Kanté: Yake, Yake 2. Bros: I owe you nothing 3. Michael Jackson: Dirty Diana 4. Blus System: My Bed is toot big 5. Jermine Stewart: Get Lucky KINDL GÁBOR Korszakváltó Országos játék középiskolásoknak Országos történelmi-politikai játé­kot rendez a táborozó középiskolás diákoknak a hét végén a KISZ Köz­ponti Bizottsága: augusztus 19-én, pénteken 16 helyszínen zajlik majd az István király-évfordulót köszöntő ifjú­sági mozgalmi rendezvény. A vetélkedő jellegű játék címe: Kor­szakváltó - óránként százzal. Ennek megfelelően pénteken 10.00 órakor a játék helyszínein István király megko­ronázásának évét, 1000-et írnak majd, s minden órában egy újabb évszázad­ba lépnek a vetélkedő résztvevői. írá­sos, szóbeli, ügyességi-gyorsasági feladatok megoldásában mérhetik ösz- sze erejüket, számot adva az államala­pításról, az államiságról, az alkot­mányról s általában a magyar történe­lemről megszerzett tudásukról, állam- polgári ismereteikről. A történelmi-politikai játék központ­ja Budapesten, a KISZ KB székházá­ban működik majd. Ezt az alkalmi stú­diót rádióvonalon kötik össze a 15 helyszínnel, s így központilag kapják meg a feladatokat a csapatok. A játé­kot Novotny Zoltán és Vágó István ve­zeti. Minden helyszínen „korszakvál­tó-őr” gondoskodik majd a szükséges kellékekről, információkról, eseten­ként méri, hitelesíti és rögzíti, illetve a központba továbbítja az eredménye­ket. Az írásos feladatokat - időnyerés végett - Videotext számítógépes rend­szer segítségével juttatják fel Buda­pestre, ahol menet közben a zsűri szakértő tagjai értékelik az elvégzett feladatokat. A zsűriben helyet kapnak jogászok, történészek és politikusok is. A szer­vezők közéleti személyiségeket kértek fel közreműködésre, többek között Hámori Csabát, a KISZ KB első titkárát, Pozsgay Imre államminisztert, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjait, Bölcsey Györgyöt, az Országgyűlés jogi bizottságának titkárát. A történelmi-politikai játék pénte­ken az esti órákban, a )0(. századba érkezve ér majd véget. A győztes a balatonszemesi, a balatonfüredi, a kecskeméti, a ceglédi, a velencei, a zalaegerszegi, a tatai, a nagykőrösi, a salgóbányai, a békéscsabai, a ka­locsai, a csopaki, a debreceni, a szol- nok-tiszaligeti és a siófoki helyszíne­ken vetélkedő csapatok közül kerül majd ki. A legjobbak értékes jutalmak­ban részesülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents