Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
1988. augusztus 16. NÉPÚJSÁG 3 Nemcsak pénzkérdés a műszakiak megbecsülése Dréncsövek, lambériák Gazdasági fellendülés= megfelelő érdekeltségi rendszer Slágertéma manapság - sajnos - a magyar műszaki értelmiség sanyarú helyzete, alacsony anyagi és erkölcsi megbecsülése. Hogy miért sajnos? Mert ha valamiről csak beszélünk, akkor az azt jelenti, hogy változtatni rajta nem vagyunk képesek. A másik ok pedig, amiért e tény sajnálatos, hogy manapság nemcsak a műszaki értelmiség van rossz helyzetben, hanem az egész értelmiségi rétegnek - többségében - romlik az életszínvonala. Az is közismert, hogy most a kormányzatnak nem állnak rendelkezésére olyan anyagi erőforrások, amelyek lehetővé tennék egy szélesebb körű bérrendezés - béremelés! - azonnali végrehajtását. Ezzel a ténnyel nehéz lenne vitatkozni, hiszen a tervezett bérreformmal kapcsolatban is nap mint nap azt halljuk, hogy az nem automatikus béremelést jelent. Az viszont már komoly elemzést érdemelne, hogyha értelmiség anyagi megbecsüléséről nem ma meditálnánk, hanem tegnap megoldottuk volna, akkor esetleg (nem biztos, de elképzelhető!) a magyar népgazdaság most kevesebb gonddal és bajjal küszködne, mint amennyit mindennapjainkon látunk, tapasztalunk és a saját bőrünkön érzékelünk. Az értelmiség anyagi ösztönzésének kérdését vizsgálva az elmúlt időszakban mindig feszültséget okozott, hogy időszakonként egy-egy kisebb csoport problémáival foglalkozott a kormányzat. Hol a pedagógusok, hol az orvosok, hol a közgazdászok voltak és vannak napirenden - most éppen a műszakiak. Emiatt a többiek jogosan há- borognak, különösen ma, hiszen nemcsak egy kiemelt részterületen dolgozók élet- színvonala romlik, hanem a többségé, tehát általánosabb megoldásra lenne szükség. Hogy most mégis a műszakiak vannak a porondon, annak legfőbb oka azt hiszem az, hogy a válságos helyzetből való kijutás terhe, felelőssége és lehetősége leginkább a produktiv szférában dolgozók kezében van, tehát logikus, hogy őket kell leginkább ösztönözni. S véleményem szerint itt érkeztünk el a döntő momentumhoz: hogy kinek kell, és milyen módon végrehajtania, illetve következetesen alkalmaznia a megfelelő ösztönzést? / A válasz roppant bonyolult és összetett. A régi beidegződésünknek, a patriarchális megközelítési módnak legjobban megfelelő válasz természetesen az lenne, hogy az államnak, a költségvetésnek, a kormányzatnak. A fentebb vázolt helyzet következtében azonban ezt a lehetőséget el kell vetnünk. Vulgárisán kifejezve pusztán azért, mert erre nincs meg a központi pénzalap. A következő kézenfekvő megoldási lehetőség akkor az, hogy a vállalatoknak, az intézményeknek a szövetkezeteknek. Ez viszont az ismert szabályzók tiltása miatt lehetetlen. Hiszen az idei bérszabályozási előírások a gazdálkodók nagy többségénél mindössze néhány százalékos béremelést tesznek lehetővé, ami az egyenlősdit, hosszú évek helytelen bérpolitikai lépéseinek negativ következményeit felszámolni nem képes. Az idő viszont sürget, a haladéktalan gazdasági és politikai döntések elodázása nem segíti a kibontakozási programot. * Fiatal, kezdő műszaki értelmiségiek munkahelyi beilleszkedési nehézségeiről sok igaz történetet lehet hallani, melyeknek egy része elkeseritűen hat abból a szempontból, hogy legnagyobb nemzeti kincsünket, szellemi potenciálunkat nem használjuk ki megfelelően. Konkrét példákat hozni nehéz, mert tekintettel kell lenni az egyéni és az intézményi érzékenységre, de jó néhányan vannak olyanok, akik nem mérnöki munkát végeznek nem mérnöki fizetésért, akik szakmunkásszintű feladatokat látnak el, vagy egyszerűen unatkoznak munkahelyeiken, mert nem tudnak megfelelő munkát adni nekik. Félreértés ne essék, természetesen nem azért emelek szót, hogy valakit kizárólag az iskolai végzettsége alapján fizessenek meg jobban, akkor is, ha az általa nyújtott teljesítmény még egy középiskolát végzett dolgozótól is csak éppenhogy elfogadható munkának számít. (Bár azon már érdemes elgondolkodni, hogyha egy fiatal elvégez mondjuk egy egyetemet, akkor tizenhét évi, nem akármilyen szintű tanulás után vajon társadalmilag mennyire igazságos az az átlag 4200-4500 forintnyi kezdőfizetés, amit a vállalatok tudnak nyújtani a kezdőknek. Arról már nem is beszélek, hogy ekkora fizetésből hogyan tud bárki is otthont szerezni, családot alapítani - s közben egy időben megfelelni az értelmiségi lét követelményeinek is!) Tehát véleményem szerint - visszatérve az előző gondolatra - nem az elvtelen fizetésemelés oldhatja meg a kezdő diplomások gondjait, hanem az, ha megkapják a lehetőséget a bizonyításra, a magas szintű munkára. Vagyis, ha nálunk is az eddignél jobban tért hódit az elv, miszerint bárki szakmai és vezetői képességeinek színvonala nem az életkorának a függvénye, ha valaki alkalmas egy feladatra, akkor is kaphasson lehetőséget, ha éveinek száma kevesebb az eddigi társadalmilag megszokottnál. Jó példákat természetesen már most is lehet tapasztalni, hogy távolabbra ne menjünk, a szekszárdi Skála Áruház igazgatója huszonnyolc éves közgazdász. Azonban láthattunk statisztikai adatokat arra is a televízió Hirháttér című - néhány hónappal ezelőtti - adásában, hogy ebben a kérdésben még nincs minden a helyén nálunk. Az egyik bemutatott táblázatból ugyanis kitűnt, hogy ma a magyar népgazdaság különböző gazdálkodó egységeiben vezető posztot betöltő emberek mintegy tíz-tizenkét százaléka alapfokú, huszonhárom-huszonnégy százaléka pedig középfokú végzettséggel rendelkezik. Távol álljon tólem, hogy ebből a tényből azt a következtetést vonjam le, miszerint gazdasági bajaink oka egyes vezetők alulképzettsége, és minden problémánk megoldódna, ha a helyükre fiatal diplomások kerülnének, de úgy érzem, ha az értelmiség általános megbecsüléséről beszélünk, ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A fentebb vázolt káros jelenségek okairól órákat lehetne beszélni, és most csak egyet, az általam egyik legfontosabbnak tartott tényezőt szeretném kiemelni. S ez a nem megfelelően működő vállalati és népgazdasági érdekeltségi rendszer. Ez alatt azt értem, hogy a gazdálkodó egységek évtizedeken át a töretlen fejlődés elve, a bázisszemlélet, az állami beavatkozások, dotációk alapján alakították ki működési koncepciójukat, s most a megváltozott, magasabb szintű feladatokhoz nem képesek alkalmazkodni - persze tisztelet a kivételnek. Az állami „kézi vezérlés” ugyanis letompitotta a valódi piaci hatásokat, emiatt a vállalatok nem voltak rákényszerülve és rákényszerítve a hatékony gazdálkodásra, tehát arra sem, hogy olyan embereket alkalmazzanak, akik magasabb szakmai és emberi kvalitásaik alapján képesek lettek volna felkavarni az „állóvizet”, rövid idő alatt nagyobb eredményeket elérni, felpörgetni a gazdaságot. A megváltozott jelenlegi helyzetben azonban szinte egyetlen lehetőség maradt a népgazdaság számára a válságból való kilábalásra: a gazdálkodó egységeket ki kell engedni a túlszabályozottság állapotából, olyan szabadságfokot engedélyezni minden rájuk tartozó döntési ponton, amely lehetővé teszi számukra a saját adekvát érdekeltségi rendszerük kidolgozását. Amennyiben erre lehetőségük nyílna, a jövő vállalati, gazdálkodói ösztönzési szisztémái minden bizonnyal olyan helyzetet hoznának létre, amelyben az értelmiségiek - nemcsak a műszakiak - és az összes munkavállaló anyagi és erkölcsi megbecsülése automatikusan a helyére kerülne. WÁGNER DEZSŐ Újdonságok a BVK Szekszárdi Gyárában A Világbank is szerepet vállalt abban a 140 millió forintos beruházásban, melyet ez év végéig kívánnak megvalósítani a Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi müanyagfeldolgozó gyáregységében. Mint arról Somorjai Lajos műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatott, a tervek között szerepel a natúr PVC felületnemesi- tése, azaz a műanyag profilok - például a falburkoló lapok, lambériák - színfurnérral történő kasírozása, erezettel való ellátása. így a műanyag felület a természetes fa anyagának a benyomását kelti, ami esztétikai szempontból sem elhanyagolható tényező. A szükséges berendezés október elején érkezik meg. Ugyancsak erre az időpontra várják a nagy pontosságú spanyol forgácsológépeket is, melyek összértéke meghaladja a 30 millió forintot. Alkalmazásukkal a szerszám gyártására, fejlesztésére nyílik lehetőség. A mezőgazdaság egyik lényeges gondján, a felesleges talajvíz elvezetésén segít a dréncső gyártmánycsalád kiegészítő fejlesztése. A csöveket az úgynevezett geotextiliával vonják be, s ez a szűrő megakadályozza a homok beszivárgást a perforációkba. Egyébként a BVK szekszárdi műanyagfeldolgozó gyáregysége által előállított dréncsőmennyiség bőven fedezi a hazai keresletet: éppen ezért - a gépek leállását megakadályozandó - új műanyag szelvények, profilok gyártását is tervbe vették- Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Hunyadvári János, Daróczi Zsolt szerszámkészítők Zádori János falburkoló lapokat kötegel Megkérdeztük: Szaga, vagy illata van a paksi lekvárnak? A Vasárnapi Dunántúli Naplóban olvashattunk arról, hogy a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás vizsgálata szerint a Paksi Konzervgyár vegyes gyümölcslekvárja erjedt alapanyagra utaló íze és szaga miatt rossz osztályzatot kapott. Éppen ezért fegyelmi eljárást javasoltak a gyártó ellen. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük dr. Ferenczy Istvánt, a gyár főmérnökét: szerintük is kifogásolható-e a termék minősége? Egyáltalán nem értjük, hogy ennek a kifogásnak, amely a vegyes gyümölcslekvárral kapcsolatos, mi lehet az indítéka. Az ilyen vegyes gyümölcsízek teljesen kifogástalan minőségű gyümölcsalapanyagok felhasználásával készülnek, selejtes, romlott anyag nem kerülhet a lekvárba. Annak idején mi is mintát vettünk a gyümölcsízből, és semmiféle íz, illetve szagelváltozást nem tapasztaltunk. Minden gyümölcsíz, amely a gyárban készült, jó minőségű volt.- Milyen gyümölcsökből készül a vegyes gyümölcsíz?- A két fő komponense az alma, és a szilva, s ismét hangsúlyozom, hogy jó minőségű volt az alapanyag. Egyébként eddig csupán a Baranya megyeiek nem tartották megfelelőnek a nálunk gyártott terméket, más élelmiszervizsgáló állomástól ellene semmiféle kifogás nem merült föl.- Önök szerint milyen volt a lekvár ize és illata?- A termékre jellemző, olyan, amilyennek egy gyümölcsíznek lennie kell.- Meghatározná pontosan, hogy milyen ez a jellemző íz és illat?- Ennek utána kellene néznem a szak- irodalomban. A dologhoz azonban hozzátartozik az is, hogy a szekszárdi Köjál egy átfogó ellenőrzés során - körülbelül másfél hónapja - megfelelőnek tartotta a terméket.- A Baranya megyeiek fegyelmit javasoltak a gyártó ellen. Mi ennek a módja, és a következménye?- A fegyelmi eljárás lefolytatása az igazgató hatáskörébe tartozik. Ha hatósági javaslatra bárkit is felelősségre kell vonni, illetve elmarasztalni biztosíthatom, hogy az nem marad el.- Ki dönti el végül is, hogy élvezhető, avagy sem az önök által gyártott lekvár?- A gyümölcsíz illatát és ízét kifogásoló illetékes szerv, valamint a mi laboratóriumunk közösen vizsgálja meg azt a terméket, amelyet nem találtak fogyasztásra megfelelőnek valamilyen okból. De én változatlanul állítom: az itt Pakson készült gyümölcsízzel kapcsolatban minőségi kifogás semmiképpen se merülhet föl. dvm A képlékeny műanyag profil befűzése
