Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

2^fePÜJSÄG 1988. augusztus 15. A munkabizottságok javaslatai Az Alkotmány felülvizsgálása Csúcstalálkozó-cáfolat Az alkotmányi szabályozás elveinek kialakításával, illetve az Alkotmány szö­vegtervezetének kidolgozásával munka- bizottságok foglalkoznak. A bizottságok­ban jogtudósok, állami és társadalmi szervek képviselői vesznek részt. A legfelsőbb államhatalmi szervekre vonatkozó szabályozás és az alkotmá­nyosság továbbfejlesztésének kérdései­vel foglalkozó munkabizottság feladatai­ról Kilényi Géza professzor, az MTA Ál­lamtudományi Kutatások Programirodá­ja és e munkabizottság vezetője az MTI munkatársának elmondta: feladatuk a többi között az Országgyűléssel, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsával, illetve az alkotmánybíráskodással kapcsolatos al­kotmányi elvek, majd a későbbiekben az Alkotmány ezekre vonatkozó szövegé­nek kidolgozása. Állást kell foglalniuk abban, hogy egy- vagy kétkamarás le­gyen-e a magyar Országgyűlés. Össze­tételében ugyanis jelenleg a területi ér­dek érvényesül. Egyes jogtudósok véle­ménye szerint létre kell hozni a második kamarát, amely intézményesen megjele­níti a különböző társadalmi rétegek érde­keit. A jogtudomány más képviselői vi­szont úgy vélik, hogy egykamarás rend­szeren belül is meg lehet teremteni az ér­dekek intézményes képviseletét. Mind­két álláspont képviselői tanulmányban fejtik ki álláspontjukat. Pokol Béla, az ELTE jogtudományi karának oktatója a kétkamarás, Sári János, a Politikai Főis­kola egyetemi docense viszont pedig az egykamarás rendszer fenntartása mellett érvel. A programiroda gondozásában hamarosan megjelenő két tanulmányt ismertetik mind a munkabizottságok tag­jaival, mind azokkal, a szakértőkkal, Dél-Afrika elő tud állítani atombombát Az atomsorompó-egyezményhez való csatlakozás lehetősége fontos, de kényes kérdés is egyben - jelentette ki Roelof Botha, dél-afrikai külügyminiszter pénte­ken Bécsben, miután tárgyalást folytatott a kérdésben amerikai, szovjet és brit diplo­matákkal. A megbeszélések konkrét ered­mények nélkül zárultak, s Botha hangsú­lyozta, hogy további tárgyalások szüksé­gesek. A megbeszéléseket követő sajtóér­tekezleten, elutazása előtt Botha közölte: Dél-Afrika képes előállítani atombombát. Arra a kérdésre azonban, hogy rendelke­zik-e már országa ilyen fegyverrel, a kül­ügyminiszter kitérő választ adott, csupán azt hangsúlyozva, hogy „elő tud állítani, ha akar”. Számos ország korábban már megpróbált nyomást gyakorolni, hogy zár­ják ki Dél-Afrikát a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség tagjai közül, részben fajül­döző politikája miatt, részben pedig mert eddig nem volt hajlandó csatlakozni az atomsorompó-egyezményhez. A kizárásra éppen azért nem került sor, mert Dél-Afrika bejelentette, hogy „fontolgatja” az egyez­ményhez való csatlakozás lehetőségét, s Pretoria ígérete szerint a szervezet közgyű­lésének szeptemberben esedékes, évi ülé­sére a kérdésben „elmozdulás" várható. egyetemi oktatókkal, kutatókkal, akik az előkészítő munkában részt vesznek. A bizottság megvizsgálja azt is, hogy megmaradjon-e a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa, amelynek jogköre ez év ja­nuár 1-jétől - a jogalkotásról szóló tör­vény kapcsán elfogadott alkotmánymó­dosítás eredményeként - jelentős mér­tékben szűkült. A tudományos kutatók jelentős része szükségtelennek véli, hogy konszolidált viszonyok közt az El­nöki Tanács helyettesíthesse az Ország- gyűlést. Az a véleményünk, hogy az Or­szággyűlés maga gyakorolja jogosítvá­nyát. Némelyek az egyszemélyi államfő, nevezetesen a köztársasági elnök funk­ciójának létrehozása mellett voksolnak. Erre vonatkozóan több elképzelést fogal­maztak meg. Ádám Antal tanszékvezető egyetemi tanár tanulmányában négy variációt vá­zolt: az Elnöki Tanács fenntartása a je­lenleginél lényegesen szűkebb hatás­körrel; az Elnöki Tanács meghagyása úgy, hogy bizonyos feladatait egysze- mélyben az Elnöki Tanács elnöke gyako­rolja, miként jelenleg; az Elnöki Tanács meghagyása és a köztársasági elnöki in­tézmény létrehozása; az Elnöki Tanács megszüntetése és a köztársasági elnöki intézmény bevezetése. A különböző ér­vek elbírálásánál figyelembe veszik más - a szocialista, valamint kapitalista - or­szágok tapasztalatait is. Az alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás elveinek kialakítása is e bi­zottság feladata. Országunkban soha nem volt alkotmánybíróság, ezért a nem­zetközi tapasztalatokat s a magyar sajá­tosságokat figyelembe véve kell kialakí­tani az alkotmánybiráskodás szervezeti A napokban egy olyan dokumentummal ismerkedhetett meg a nagyközönség Moszkvában, amelyet 46 éven át csak hal­lomásból, utalásokból ismert a világ: ez Sz­tálin híres 227-es számú parancsának, az „Egy lépést se hátra!” című utasításnak a szövege, amelyet 1942. július 28-án írt alá. Mint az Izvesztyija vasárnapi számában olvasható interjúban Alekszandr Szamszo- nov történész elmondja, a parancsot és a róla szóló cikket csak a Sztálingrádi csata című monográfiájának legújabb kiadásá­ban lehetett publikálni, de még itt is hiá­nyoztak a dokumentumból a kényesnek vagy kétségesnek minősített részek. Ilyen, eddig titokban tartott része volt a sztálini parancsnak az, amelyben az úgynevezett utóőrsökről van szó.- A moszkvai csata után a német csapa­tok harci szelleme erősen hanyatlott, s ek­kor a fasiszták megtorló lépéseket tettek: utóőrsöket állítottak fel, amelyek feladata a pánikba esett katonák, az őrhelyüket vagy harcállásukat önkényesen elhagyók azon­nali felkoncolása volt - mondja a történész. A szóban forgó sztálini rendelet értékelése szerint a német hadsereg harci szelleme az utóőrsők tevékenysége nyomán javult, formáit. A tudományos kutatás össze­gyűjtötte a világ más országaiban műkö­dő fontosabb alkotmánybíróságokra vo­natkozó törvényeket, és noha egyetlen ország jogi szabályozását sem akarjuk szolgaian másolni, ötletet merítünk a kül­földi szabályozás rendszeréből. Külön munkabizottságok foglalkoznak a társadalmi, a gazdasági rend, az állam- polgári jogok szabályozásával, a társa­dalmi-állami ellenőrzéssel, a Miniszterta­náccsal és a minisztériumokkal, a taná­csokkal, a bíróságokkal, az ügyészsé­gekkel a választási rendszer alkotmá­nyos szabályozásával. Az alkotmányi szabályozás koncep­ciójának, majd ezt követően az alkot­mány szövegének kidolgozása közben alkotmányjogi jelentőségű törvényeket is kell alkotni. Az idén az Országgyűlés elé kerülő törvények közül a gyülekezési és az egyesülési jogról szólók az alkotmá­nyos alapjog realizálását szolgálják. Tu­lajdonképpen egyszerre folyik a leendő Alkotmány előkészítése, és a hatályos Al­kotmány alapján olyan jelentős törvény- javaslatoknak a kimunkálása, amelyek­nek összhangban kell lenniük a leendő Alkotmány koncepciójával. Ez nagy való­színűséggel igy lesz a hátralévő néhány év­ben. Tudniillik a következő években kerül megalkotásra a nemzetiségek jogairól, va­lamint a lelkiismereti szabadságról szóló törvény, amely szintén alkotmányjogi szempontból kiemelkedő fontosságú. Ket­tős feladat hárul tehát a jogalkotókra: lehe­tőség szerint úgy kidolgozni a még az idén az Országgyűlés elé kerülő és alkotmány- jogi szempontból kiemelkedő fontosságú törvények tervezetét, hogy beilleszkedje­nek a leendő Alkotmányba is. (MTI) ezért célszerű átvenni ezt a módszert az el­lenségtől. Az utasításban arról van szó, hogy nem szabad tovább hátrálni, mert az már a vég­leges vereséget jelentené. Szamszonov el­mondja: maga is harcolt a nagy honvédő háborúban, ezért személyes élményeiből is tudja, miben állt a 227-es parancs ke­gyetlensége. Az utasítás nem vette figye­lembe a konkrét helyzetet, igy azt sem, ha egy egység kilátástalan helyzetbe került. A 227-es parancs lényege éppen az volt, hogy szigorúan tilos a visszavonulás a fel­sőbb parancsnokság utasítása nélkül. Aki ennek ellenszegült, főbe lőtték. A parancsban Sztálin elrendelte tiszti büntetőzászlóaljak és büntetőszázadok felállítását és bevetését is. Ez ugyanúgy in­dokolatlan és kegyetlen döntés volt, mint az, hogy a parancs hazaárulónak és kivég­zendőnek minősített minden olyan pa­rancsnokot és politikai tisztet, aki - akár csak taktikai megfontolásból is - elöljárói parancsa nélkül visszavonult egységével - mondta Szamszonov, aki további, még ma is titokban tartott történelmi dokumentu­mok közzétételét sürgette az Izvesztyijának adott nyilatkozatában. Az amerikai külügyminisztérium szóvi­vője határozottan cáfolta azt, hogy az Egyesült Államok újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozót tervezne. A hirt az U. S. News and World Report c. hetilap ma megjelenő száma közli, de a hetilap le­nyomatai már szombaton eljutottak a saj­tóhoz. A jelentés szerint Washington felvetet­te, hogy Mihail Gorbacsov vegyen részt az ENSZ közgyűlésének szeptember kö­zepén kezdődő új ülésszakán az általá­nos vitában és ebből az alkalomból tart­sanak New York-ban Reagan elnökkel egy újabb, immár ötödik csúcstalálkozót BUDAPEST - Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter meghívására vasárnap delegá­ció élén Budapestre érkezett Evaristus Retselisitsoe Sekhonyana, a Lesothoi Ki­rályság pénzügyminisztere. A tárgyalá­sok megkezdődtek. Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese vasárnap megbeszélést folytatott a hazánkban ma­gánlátogatáson tartózkodó Günther Klei- berrel, az NDK miniszterelnök-helyette­sével, az NDK KGST-beli állandó képvi­selőjével, valamint a KGST-együttműkö- dés egyes időszerű kérdéseivel foglal­koztak. Elutazott Budapestről a Kuvaiti Szakszervezeti Szövetség küldöttsége, amely a SZOT meghívására egyhetes lá­togatást tett hazánkban. A delegáció a SZOT-ban megbeszélést folytatott a két ország szakszervezeteit kölcsönösen ér­deklő kérdésekről és a kétoldalú kap­csolatokról, amelyek fejlesztéséről együttműködési megállapodást írtak alá. A küldöttséget fogadta Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. KABUL - Mint Moszkvában és Kabul­ban hivatalosan bejelentették, az előze­tesen kitűzöttnél egy nappal előbb, va­sárnap befejeződött az Afganisztánban Hétfőtől, augusztus 15-től az import- és a hazai anyagok áremelkedése miatt a Videoton termékei közül a színes televí­ziók ára átlagosan 5,7 százalékkal, a rá­dióké 6,7 százalékkal, a hangdobozoké pedig 1,8 százalékkal emelkedik. * A Keravill-üzletekben - a vállalat igaz­gatójától kapott információ szerint - a már raktáron lévő tv-készülékeket válto­zatlan áron adják a készlet kifogyásáig. A TS 4317 Supercolor ára tehát változatla­nul 25 OOCforint, a TS 4327 Super Infraco­is. A csúcstalálkozónak a hetilap szerint „búcsú” jellege lenne, mivel Reagan ja­nuárban megválik tisztétől. Mint ismere­tes, korábban olyan értesülések voltak forgalomban, hogy újabb csúcstalálko­zót akkor tartanak, ha még a Reagan- kormány hivatali idejében sikerülne megállapodásra jutni a hadászati fegy­verek ötvenszázalékos csökkentéséről. Bár a hetilap az értesülést egy meg nem nevezett magas állású külügyi tiszt­ségviselőre hivatkozva közölte, a külügy­minisztérium szóvivője, Charles Redman szombaton cáfolta a hírt, és azt mondot­ta, hogy nincs ilyen javaslat. szolgálatot teljesítő szovjet csapategysé­gek felének kivonása. A genfi megállapo­dások augusztus 15-ét, vagyis hétfőt je­lölik meg az első kivonulási fázis határi­dejeként. Hírügynökségi jelentések sze­rint komoly harcok folynak az ország északkeleti részén fekvő 30 ezer lakosú Kunduz birtoklásáért - ez az első na­gyobb település, amely a szovjet csapa­tok kivonulásának kezdete óta nagysza­bású, koncentrált támadások célpontjá­vá vált. A kormányellenes fegyveresek szerdán a város kétharmadát ellenőrzé­sük alá vonták, a hét végére azonban fokozatosan visszaszorultak, s a kor­mánycsapatok szombat óta már ismét el­lenőrzésük alatt tartják a külső városré­szeket. ÚJ-DELHI - Ziaul Hakk pakisztáni el­nök olyan törvényhozást szeretne, amelynek tevékenységében politikai pártoknak nem volna helye. Véleményét egy lahore-i lap, a Nation című újság va­sárnapi számában megjelent interjújá­ban fejtette ki. Az elnök eleve megtiltotta, hogy a november 16-ra kitűzött általános választásokon a képviselőjelöltek pártok színeiben induljanak. toré pedig 28000 forint addig, amíg a meglévő áru el nem fogy. Az összesen 1000-1200 készülék várhatóan 10 nap alatt kel el a boltokban. A Kereskedelmi Minisztérium illetéke­sei nem tudnak arról, hogy más vállalatok is hasonló módon járnának el a gyártól korábban megvásárolt termékek árainak meghatározásánál, mivel azonban a ke­reskedőknek nincs bejelentési kötele­zettségük, elképzelhető, hogy néhány napig még másutt is olcsóbban kapha­tók a tévék, esetleg a rádiók és a hangdo­bozok is. „Egy lépést se hátra!” Sztálin híres parancsa PANORÁMA Híradástechnikai cikkek áremelése Tőlünk függ, hogy meddig Álarcos felelősségtudat Leveleket hurcolok a táskámban hetek óta hazulról a szerkesztőségbe és onnan haza mind kegyetlenebb lelkiismeretfur- dalással. Van levél, mit az írója (írói) a szerkesztőségnek címzett (címeztek) és akad névre szóló is a kollekcióban, ám minél többször vettem kézbe a leveleket, annál világosabb lett, hogy itt szó sem le­het leteremtésről, kioktatásról, ironizá­lásról, netán a leleplezéssel való fenye­getőzésről. A névtelen levelek - mert ilye­nekről van szó -, nem ezért indulnak tömegestől a különféle országos és helyi szervekhez, sajtóhoz, rádióhoz, televízió­hoz, hogy munkájuk szaporításával bosz- szantsák a címzetteket. A levélírókat va­lódi, vagy vélt közérdek védelmének szándéka ihleti és bizalom, hogy igy is célba érnek, hasznosulnak az informá­ciók: „történik valami”, ami gátat vet az ál­taluk kifogásolt visszásságoknak, ami a közérdeket valódi helyére jutattja az egyéni és az ehhez hasonló vehemen­ciával triumfáló csoportérdekkel szem­ben. Az álarcot viselő felelősségtudat - a statisztikák tanúsága szerint - akkor je­lentkezik, ha a köz; a többség sérelmére kezdik el valahol építgetni az egyéni bol­dogulásra ki nem sajátítható szocializ­must. Az országos pártértekezleten dr. Nagy Gábor, a debreceni Tartósítóipari Kom­binát vezérigazgatóját hatalmas taps ün­nepelte, amikor - egyebek között - azt fejtegette, hogy „Gátat kell szabni a név­telen levélírás és feljelentgetés áradatá­nak. A demokrácia megcsúfolása, ha a jogos észrevételeket tevő, a problémákat feltáró embereknek névteleneknek kell lenniük ahhoz, hogy ne érje őket retorzió. Ám a másik oldalon az is tűrhetetlen, hogy egyesek minden felelősség és kö­vetkezmény nélkül vádaskodhatnak.” Igaz, időszerű, okos szavak. Bennem a zárómondat szigora mégis aggodalmat kelt, lévén hogy a primitív, de sokszor igazolt történelmi leckét - miszerint lovas nép vagyunk és sokszor estünk át a ló másik oldalára - megtanultam én is. Köz­állapotaink ismeretében az lenne a meg­nyugtatóbb, ha a demokrácia gúzsba kö­tőit, megcsúfolóit részeltetnénk végre olyan leckékben, melyek egyszer és mindenkorra vennék el a kedvüket a nyíl­tan megszólalók - nemegyszer draszti­kus - elhallgattatásától. A véleménymondás, felelősségválla­lás bátorítására talán soha nem volt még akkora szükség, mint napjainkban, hi­szen a haladásnak - ami létérdekünk - a demokrácia a kulcsa. S mindinkább az kell, hogy legyen, mert a megújulás folya­matában folyamatosnak kell lennie a ta­pasztalatok elemzésének is, hogy elvé­gezhessük a szükséges korrekciókat. Megértik mindezek után, hogy miért hurcolásztam olyan sokáig a bevezető­ben említett leveleket? Fájnak ezek a le­velek, amelyek még napjainkban sem ok nélkül névtelenek, de már olyasmit is je­leznek azért, ami a jövöre nézve ígéretes: az önálló gondolkodás, véleményalkotás igényét. Nemrég, egy idős tanárember, akit be­tegsége sem gátol abban, hogy minden­hez legyen szava, ami nemzeti létérde­künk címszó alá sorolható, azt mondta nekem, hogy „az atyaistenkedésre hajla­mosaknak ahhoz, hogy létezni tudjanak, olyan környezetre van szükségük, amely lemond az önálló gondolkodásról”. Azt kérdezték tőle, hogy nem vagyunk mi ezen már túl? „Csak szeretnénk túl lenni”, felelte ő és aligha sejtette, hogy milyen hosszú időre elegendő rágódni- valóval látott el, eszembe juttatva pálya­futásom néhány kudarcba fulladt vállal­kozását is. Olyanokat, amelyekben az önálló gondolkodásra törekvők igazuk tudatában szenvedtek vereséget az iga­zukat fölvállaló újságíróval egyetemben. Utóbbit nem azért bátorkodom említeni, hogy sajánlja bárki is az újságírót aki tud­ja, hogy a legjámborabb célú háborús­kodásban sem csak az ö kezében van fegyver. Lázítani szeretnék inkább az életfontosságú nyíltság kikövetelésére, mert az állampolgár felnőttségének ez a legfőbb kritériuma. Javítok: a retorzió­mentes nyíltságért szólok és olyan idő­szakban, amikor szaporodik a közösség­re nyitott emberek száma. Miközben mű­ködnek az ellenható erők szorgalmasan és dívik ma is amit rossz beidegződésnek ne­vezhetünk és megint csak nem ok nélkül. Egészen friss tapasztalás, hogy azok, akik­nek szó éri mostanában a házuk elejét még ma sem azt kezdik vizsgálni az ügynek megfelelő komolysággal és felelősséggel, mi az igazságtartalma a számukra kelletlen észrevételeknek, hanem azt, hogy „ki mondta, hogy merészelte mondani, na majd megtanítjuk, hogy hol lakik a magya­rok öregistene!” Bizonyos nem kevesen vannak, kik alkalmasint a félelemkeltés há­tán kívánnak kilovagolni veszélyhelyzetük­ből. Minap kezembe került néhány öreg magnószalag. Hangminőségüket megvi­selte a születésüktől eltelt tíz év, de híven őrzik annak az iskolaigazgatónak a szavait is, akit végül despotikus vezetési módsze­rei miatt helyeztek máshova akkor, amikor a rábízott tantestület szétziláltabb, megfé- lemlítettebb már nem is lehetett volna. Volt ennek az embernek egy lila fedelű füzetké­je, amit a nyikorgós ajtajú páncélszekrény­ből azért húzott elő, hogy meggyőzzön, mi­lyen „rovottmúltú" tanerőkkel van ő elát­kozva. Név, hely, idő megjelöléssel felol­vasta aztán melyik pedagógusa mikor, mit vétett és nem azért, hogy majd egyszer megírva pályafutása emlékeit, hű képet raj­zoljon az oktatásügy hatvanas, hetvenes éveiről. Nem. A füzetke kizárólagos szere­pe az volt, hogyha valamelyik „rovottmúltú” az iskolavezetés véleményével, döntései­vel nem egyező módon nyilatkozik, előke­rüljön rejtekéről és a vakmerő rebellis fejé­re olvastassák valamely általa már elfelej­tett vétke, hibája, mulasztása. Odáig fajult - finomult - a törlesztéses kordában tartás módszerének alkalmazása, hogy amikor végre illetékesek (heteken át) vizsgálni kezdték az ügyet, a direktor utasította a bi­zottság meghallgatási jegyzőkönyveit gé­pelő adminisztrátort, hogy minden oldal után új indigót használjon. Mikor aztán a vizsgálódók estére kelve lezárták a rendel­kezésükre bocsátott munkaszobát, az érintett oda behatolva vígan elolvasta ki, mit mondott. S védekező taktikáját ennek megfelelően alakította nap mint nap. Kommentáljam? Tegye meg helyettem az olvasó, aki legalább annyira tudja, mint én, hogy minden korsó csak addig jár a kútra, amíg össze nem törjük. Nyíltan, félel­mek nélkül, mert lehet hogy ideig-óráig ve­reséget szenved az igazság egy-egy na­gyon ránkkövesedett-öregedett ügyben, de a végső csatavesztések akkor követ­kezhetnek csak be, ha az igazság, ha az el­veink nevében küzdők lemondanak a harcról. Nem szeretném, ha mindezek után akár­ki azt vetné a szemünkre, hogy egy kalap alá téve a névtelen levelek íróit további leve­lek megírására buzdítjuk az álorcás fele­lősségvállalókat. A cél a megújuláshoz szükséges nyíltság bátorítása most és még egy darabig. Egészen addig, míg legalább feleannyi példát tudunk felmutatni a de­mokrácia retorziómentes gyakorlására, mint amennyi példa manapság adódik még a véleménymondók, javaslattevők meghátráltatására. Az állampolgárt már ez az arány is megnyugtatná, mert nem szüle­tett álarcviselő. Rákényszerült, önvédelem­ből a névtelenségre. Hogy ezt a mondhatni társadalmi betegségünket van, aki kihasz-_ nálja kútmérgezésre, vétlenek meghurcó- < lására is? Azt gondolom tölünk függ, hogy _i ilyenek meddig űzhetik áldatlan tevékeny­ségüket. Ha az alkotmányos jogaival élő többségnek haja szála se görbül, amikór közérdekért emel szót, kiszalad a föld a kútmérgezők, öncélúan áskálódók lába alól. - Li.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents