Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-13 / 166. szám

2 ^PÜJSÁG

1988. július 13.

Pakson ülésezett az Országgyűlés honvédelmi bizottsága

(Folytatás az 1. oldalról.)

A tájékoztatók után a képviselők számos kérdést tettek fel a PAV jelenlevő vezetőinek. Pó- nya József válaszaiban többek között kitért arra, hogy mindeddig nem történt sugárkárosodás a Paksi Atomerőműben. A csernobili eseményeket illetően megjegyezte, hogy a Paksi Atomerőmű alapvetően más, összehasonlíthatatlanul biztonságosabb típus, mint az ukrajnai.

Simon Péter üzemviteli igazgató egy elterjedt téves hírt igazított helyre. Bár a PAV - ahogyan azt a tömegkommunikációs eszközök bemutatták - valóban Sümegen égeti el a használt munkaruhát, textíliát és más fel nem használható anyagot, azok - mérésekkel bizonyítottan - teljességgel

Terrorista támadás érte a City of Poros görög kirándulóhajót hétfőn késő délután az Éjina-sziget közelében, Athéntől délre. Három férfi géppisztolyból tüzet nyitott a fedélzeten napozó utasokra. Kézigránátokat is dobtak közéjük, majd egy motorcsónakon elmenekültek. Kilenc turista életét vesztette, legalább hatvanan megsebesültek. Az utasok egy része a tengerbe ugrott, ezért kedden a reggeli órákban még nem lehetett pontosan tudveszélytelenek %z emberi szervezetre. Gyuricza László összefoglalója után a vendégek megtekintették a PAV fontosabb létesítményeit, a helyszínen ismerkedve a biztonsági berendezések működésével. -szá-smni, hogy hányán sérültek meg, és hányán tűntek el.

A hajón összesen 400 utas és 71 főnyi legénység tartózkodott. Az utasok zöme francia, svéd, angol és amerikai. Több sebesült állapota súlyos. Tizenöt személynél állapítottak meg golyók és gránátszilánkok okozta sérüléseket, másik tizenöt súlyos égési sérüléseket szenvedett, a gránátrobbanások következtében ugyanis tűz ütött ki a hajón.

Grósz Károly nyilatkozata a televíziónak

(Folytatás az 1. oldalról.)

A Központi Bizottság szerdai ülése elé kerülő, a gazdaság fejlesztésének irányairól szóló javaslattal kapcsolatban kifejtette: tavaly, amikor az adósságállomány növekedésének megállítása érdekében dolgoztak ki programot, nem gondoltak még arra, hogy ilyen radikális intézkedések szükségesek. Azóta azonban az tapasztalható, hogy a közvélemény, és legutóbb a Parlamentben a képviselők is, türelmetlenek a kormánynyal szemben, határozottabb intézkedéseket várnak, és a kormánynak ezt tudomásul kell vennie, számolnia kell ezzel. A kormány ezért határozottabban és bátrabban megy előre, vállalva az esetleges feszültségeket is. A társadalom tűrőképességéről szólva kifejtette: ez a társadalom sokkal nagyobb terheket is elbírt már, mint amire most kell vállalkoznia. Nagyon fontos, hogy most is megértsék céljainkat, legyen elég türelem, s érv a döntések elfogadtatásához. A társadalom tűrőképessége attól függ, hogy miképpen tudjuk a magunk számára megnyerni a közvéleményt. A kormány - és a párt - legfontosabb feladatának tartotta, hogy tovább haladjon azon az úton, amelyen a múlt év közepén elindult, és egyre inkább megossza elképzeléseit a közvéleménnyel, egyre több szövetségest szerezzen magának, bátorítást, támogatást kapjon ehhez a nagy vállalkozáshoz. Szükséges, hogy megértse mindenki: mindez mindnyájunk jövőjéért történik.

Közelgő egyesült államokbeli útjára utalva, hazánk külföldi megítéléséről szólva elmondta: a Magyar Népköztársaság külpolitikája az elmúlt évtizedekben nagy tekintélyt vívott ki a világban. Külpolitikánkat, nyitottságunkat, békére való törekvésünket, együttműködési szándékunkat mindazokkal, akik együtt akarnak az emberiség javára és közös érdekeinkért munkálkodni, jó szívvel fogadták, s ez erősítette a Magyar Népköztársaság tekintélyét. Ugyanakkor a tényékhez hozzátartozik, hogy az utóbbi másfél évtized belső gazdasági teljesítménye csökkentette ezt a tekintélyt, presztízst.

Ezért a kormány nagyon fontos feladatának tartja, hogy mostani elképzeléseit, törekvéseit, útkeresését megértesse, elmagyarázza a világnak. El kell mondani, hogy az elmúlt 10-15 esztendő megtorpanása múló jelenség, ezen túl fogunk jutni. Van elképzelésünk, koncepciónk, tehát tudjuk, hogy mit akarunk. Keressük azokat az eszközöket, amelyek hatékonyabban fognak a jövőben működni, min( eddig. A tapasztalatok szerint sikerült az érdeklődést felkelteni törekvéseink iránt, sokan rokonszenveznek vállalkozásunkkal. Természetesen vannak kételyek is, de ezeket nem az utazások és a szavak fogják eloszlatni, hanem a konkrét tettek, az eredmények.

Végezetül eddigi utazásainak tapasztalatait összegezve rámutatott: mindegyik országban, ahol járt, a valódi teljesítmény alapján boldogultak az emberek, tehát nekünk sem beszélni, hanem cselekedni keli a nagyobb teljesítmény elérése, s boldogulásunk érdekében.

A képviselők egy csoportja

Terrorista támadás egy görög hajó ellen

EGK-Magyarország

Új lehetőségek illúziók nélkül

Egy éve tartó hivatalos, és legalább öthat éve tartó nem hivatalos, puhatolózó és elkészítő tárgyalások után parafálták Brüsszelben az EGK és Magyarország között a kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodást. Egyúttal Magyarország közölte: felveszi a diplomáciai kapcsolatot a nyugat-európai közösséggel. Ez az első ilyen megállapodás az EGK és egy KGST-tagország között (a Romániával 1980-ban aláírt ugyanis részleges jellegű ehhez képest), s alig egy héttel követte a két szervezet közös nyilatkozatának ünnepélyes aláírását.

A fejlemény politikai jelentősége egyértelmű, de hiba lenne túlzott illúziókat táplálni várható gazdasági hatásai iránt. Nézzük meg, mit is tartalmaz, milyen konkrét kereskedelmi, gazdasági lehetőségeket nyújt a nehezen született megállapodás?

A legfontosabb: az egységes és közös kereskedelempolitikát folytató közösség kötelezte magát, hogy 4-7 éven belül fokozatosan megszünteti az összes, jelenleg érvényben lévő mennyiségi beviteli korlátozást a magyar árukkal szemben. Ezzel tulajdonképpen nem tesz többet, mint ugyanolyan elbánást nyújt a magyar szállítóknak, mint a GATT bármely más tagjának. Álláspontunk szerint ez az elbánás a GATT-hoz történt csatlakozásunk (1973) óta megilletett volna bennünket. A brüsszeli illetékeseknek más volt a nézetük. Hogy ez megváltozott, abban valószínűleg szerepet játszik, hogy az EGK 1992-re valóban egységes belső piacot akar létrehozni, s az is, hogy Kelet- Európa, és ezen belül Magyarország megítélése nagyot változott az utóbbi időkben. A fontos, hogy a nézeteltérést \

sikerült rendezni: 1992-ig a jelenlegi hátrányosan megkülönböztető korlátozások nagy részét, 1995-ig pedig ezek maradékát is leépítik Brüsszelben. A tizenkét tagország sokáig vitatkozott egymás között, amíg megszületett valamennyiük hozzájárulása.

GATT-jogaink teljes elismerésének elégedett nyugtázása mellett ajánlatos eloszlatni bizonyos túlzott várakozásokat. Hogy egy árufajta szállítása elé nem emelnek mennyiségi korlátot, még nem jelenti azt, hogy az illető árut el is adta a magyar termelő vagy kereskedő. Versenyképesebb az ettől még nem lett. A jelenlegi mennyiségi korlátok az EGK-ba irányuló magyar kivitelnek számítások szerint mintegy 5 százalékát sújtják (ha a tényleges exportot tekintjük). A hátrányos megkülönböztetés felszámolásától mintegy 30-50 millió dollárnyi exportbővülés várható reálisan. Pontosan aligha számítható ki, hog mennyi tényleges üzletet kötnek majd meg, ha egy-egy kereskedelempolitikai korlát megszűnik. Semmiképpen sem annyit, amennyi „megváltaná” magyar külkereskedelmet.

1987-ben az EGK-ba irányuló magyar kivitel 90 milliárd forint, az EGK-statiszti- kák szerint pedig mintegy 1,9 milliárd dollár volt. A behozatal 2,3 milliárd dollár, és a kereskedelmi mérleg az elmúlt húsz évben mindig Magyarország oldalán mutatott hiányt; passzívumunk 1974 óta eléri az 5 milliárd dollárt. Ez a forgalom a magyar külkereskedelem egészében tekintélyes -(mintegy 20-23 százalék), az EGK hatalmas külforgalmában azonban csupán 1 százalék alatti.

A mennyiségi korlátok felszámolásánál (ami inkább elvi, mint gyakorlati kérdés) sokkal többet javíthatna a mérlegen, ha a megállapodás tartalmazna valamit a mezőgazdasági árucsere feltételeinek javítására, az EGK e téren igen erős elzárkózásának enyhítésére, vagy a magyar árukat sújtó vámok csökkentésére. Nyugt-Európába irányuló mezőgazda- sági kivitelünk fokozatosan csökken, az ipari kivitel jelentős részét érinti vámtételekből fakadó versenyhátrány. Ezekről azonban semmi mást nem rögzít a parafáit egyezmény, mint azt, hogy a felek tárgyalásokat kezdenek róluk. Itt sem szabad illúziókat táplálni: e tárgyalások kemény alkudozások, ahol a magyar fél csak akkor remélhet valamit, ha ad is. Piacra jutásért piacra jutást, vámcsökkentésért vámcsökkentést.

Már ígéretesebb a megállapodás gazdasági együttműködésre vonatkozó része, ami bátorít minden ilyen kezdeményezést: közös vállalatokat, szabadalmi megállapodásokat, műszaki-tudományos együttműködést az iparban, bányászatban, mezőgazdaságban, tudományos kutatásban, energetikában, környezetvédelemben, idegenforgalomban, szállításban. És talán még ígéretesebb az, hogy felállítanak egy vegyes bizottságot is, amely évente ülésezik majd, és állandó fórumot teremt ahhoz, hogy minden felmerülő nehézséget, vitát a felek megtárgyaljanak.

Túlzott várakozásokat tehát nem tanácsos fűzni a megállapodáshoz, amelynek egyébként még végig kell járnia az EGK-ban körülményes eljárási utat is ahhoz, hogy érvénybe lépjen: hivatalos aláírás, a miniszteri tanács (a tizenkét kormány) utólagos jóváhagyása, a nyugat-európai parlament jóváhagyása.

MAGYAR PÉTER

Amerikai-iráni összetűzések

Az elmúlt évben kimutathatóan nőtt a katonai összecsapás veszélye az amerikai és iráni haderők között. A feszültség akkor kezdett növekedni, amikor az amerikai hadiflotta a korábbinál is nagyobb erőket vont össze a Perzsa(Arab)-öböl térségében, és - válaszul a kuvaiti olajszállító hajókat ért iráni támadásokra - e polgári hajókat kuvaiti helyett amerikai zászlók alatt kezdték közlekedtetni. Az iráni polgári repülőgép lelövé- se, amely tömegesen követelt áldozatokat a hét elején, s így kiterjesztése az eddigi incidenseknek, alkalmat ad kronológia készítésére, amely felsorolja, milyen kisebb-na- gfbbb összetűzések zajlottak le az elmúlt, nem egészen 14 hónap alatt.

1987. május 17. - Iraki vadászgépek tévedésből rakétával eltalálják a Stark amerikai fregattot, 37 amerikai tengerész meghal;

május 29. - A Pentagon bejelenti, hogy megerősíti az öbölben a kuvaiti olajszállító hajók védelmét ellátó amerikai egységeket;

július 18-20. - Megkezdődik 11 kuvaiti tartályhajó átlobogózása. (Kuvait kérte ezt a védelmet, s ugyanilyen kérést intézett a Szovjetunióhoz is.);

július 21. - Első ízben halad át az öblön kísérő hadihajóval tartályhajó. A kíséret ezután rendszeressé válik;

augusztus 8. - Egy amerikai elfogóvadász két rakétát lő ki iráni repülőgépekre. Ez utóbbiak előzőleg megközelítettek egy amerikai megfigyelőgépet. A rakéták célt tévesztenek;

augusztus 9. - Irán beismeri, hogy partjainak védelmére aknákat telepített; szeptember 21. - Amerikai helikopter támadást intéz egy iráni aknalerakó ellen, a hajó kigyullad;

október 8. - Amerikai helikopterek elsüllyesztettek három iráni gyorsnaszádot amelyekről amerikai megfigyelő helikopterre nyitottak tüzet A hajókon hat iráni tengerész közül kettő meghal;

október 16. - Iráni rakétatalálat éri az egyik amerikai zászló alatt közlekedő kuvaiti tartályhajót. Az amerikai kapitány és a legénység 17 tagja megsebesül;

október 19. - Amerikai hadihajók megtorlásként lerombolnak két elhagyott tengeri olajfúrótornyot és rakodóállványt;

november 2. - Az amerikai Carr fregattról gépfegyverrel tüzet nyitnak három kisebb hajóra. Később kiderül, hogy halászhajókról van szó, egy indiai halász életét veszti; november 6. - Iráni hajóról tüzet nyitnak egy amerikai bérelt tartályhajóra; november 16. - Iráni hadihajók egy nagy amerikai olajszállítót és három másik hajót támadnak meg;

december 12. - Iráni hadihajókról felgyújtanak egy nagyméretű amerikai tartályhajót. A legénység 40 tagját amerikai hadihajók és egy híradót készítő tévétársaság helikopterei mentik ki;

1988. március 6. - Iráni hadihajókról és tengeri fúrótornyokról amerikai helikopterekre nyitnak tüzet. Az amerikaiak ezt nem viszonozzák;

április 14. - A Samuel B. Roberts amerikai fregatt aknára fut, tíz tengerész megsebesül;

április 18. - Amerikai egységek megtámadnak két elhagyott iráni fúró-és rakodótornyot. Egész napos tengeri csata tör ki, ebben hat iráni hajót, köztük a két legharcké- pesebb fregattot ér találat. Egy amerikai helikopter eltűnik;

április 22. - A Pentagon bejelenti, hogy a jövőben az amerikai hadihajók a nem amerikai zászló alatt közlekedő polgári hajóknak is védelmet nyújthatnak;

április 29. - A Pentagon pontosítja öbölpolitikáját: Az amerikai hadihajók megvédhetnek iráni támadástól nemzetközi vizeken „baráti, ártatlan és semleges” hajókat is;

május 16. - Megtalálják az április 18-án eltűnt helikoptert, amelyet az irániak lőttek le. A két pilótát eltemetik;

július 2. - Az amerikai Elmer Montgomery fregatt egy iráni támadás célpontjába került dán olajszállító segítségére siet;

július 3. - A Vincennes fedélzetéről amerikai rakétával eltalálnak egy iráni A-300 Airbust, utasterében 290 polgári személlyel. Washington szerint tévedés történt: a Vincennes a repülőgépet F-14-es bombázónak nézte. A polgári utasszállító valameny- nyi utasa és a személyzet minden tagja életét vesztette.

Bezonsi küldöttség Szekszárdon

Francia „villámvélemény” rólunk

A franciaországi Bezonsból érkezett küldöttség

Egyhetes látogatásra Szekszárdra érkezett a franciaországi Bezonsból, Szek- szárd testvérvárosából egy 13 tagú nyugdíjas munkásokból álló delegáció. Ugyanez alatt az idő alatt tartózkodott Franciaországban a 16 tagú magyar küldöttség, akik a Szekszárdi Húsipari Vállalattól, a BHG Szekszárdi Gyáregységéből, a Volán Vállalattól, a Totévtől, valamint az Aranyfürt Téesztől utazhattak Be- zonsba.

A francia delegáció tagjai - nyugdíjas munkások - a városi tanács fogadását követően Szekszárddal, a gemenci kirándulóközponttal, Péccsel és a Balatonnal ismerkedtek meg. Benyomásaikról Vignaud Arlette, a küldöttség vezetője így beszélt: - Mielőtt ide utaztunk, azt hittük, Magyarország szegény. Most a saját szemünkkel láttuk, nemcsak a kedvességük, vendégszeretetük elismert, de nem is szegények. Meglepődtünk, kellemesen csalódtunk, úgy éreztük magunkat, mintha rokonoknál lennénk, és bátran mondhatom, szívesen térünk majd vissza turistaként ide. Más életformát ismertünk meg, nem olyat mint a francia. Rengeteg programunk, és kevés időnk volt. A nagy távolság miatt, sajnos, igazán életben tartani az ilyen barátságokat nehéz. A valóban világhírű francia konyhához szokott gyomrunk, ízlésünk mondatja velünk azt is, hogy a magyar konyha csodálatos, de kicsit mintha sokat ennének Önök, és a magyar borok is nagyszerűek. A "fiúink” szerint a magyar nőkben pedig van valami könnyed, valódi elegancia, ami különlegessé, izgalmassá teszi őket...

Összefoglaló, villámvéleménynek nem rossz az ami elhangzott, különösen ha azt is tudjuk: hozzátették, nem a kötelező udvariasság mondatta velük mindezt...- szs Az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagjai az egyes blokkban