Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

1988. július 11. ^PÜJSÄG 3 Meg szomjaztunk... Nyár van. Bár sokan nyaralnak, azért többségben mégis azok vannak, akiknek munkával telnek a napjaik. Dolgozunk, munkánk során járjuk az orszá­got, a megyét. Vajon akik a nyári hőségben, kitikkadnak és az út mentén gépko­csijukat leállítva, vagy a buszról leszállva megszomjaznak, mit kapnak, mi közül választhatnak? Van-e egyáltalán választék, hűtött ital - köztudottan a kóla így a legjobb - kulturált vendéglátóegység? Ezt néztük meg a 65-ös - Szekszárd- Dombóvár - közlekedési út mentén. Üdülőterületi fejlesztések Az országban eddig 24 nagy üdülő­körzetet alakítottak ki, ezek összehangolt fejlesztésére hosszú távú terveket készí­tenek. A felmérések szerint a települések közül minden harmadik, tehát a három­ezerből ezer rendelkezik valamilyen üdü­lési, turisztikai adottsággal, s ezeknek fe­le jelenleg is figyelemre méltó üdülőfor­galmat bonyolít le. A fejlesztés további, távlati célja, hogy a zsúfolt üdülőkörzetek tehermentesítésére elsősorban a nagy­városok közelében, az egyórás utazási távolságon belül levő települések üdülé­si és idegenforgalmi lehetőségeit bővít­sék. Az idegenforgalom arányosabb térbeli elosztását szolgálta az a kormányzati döntés, amellyel a Sopron-Kőszeghe- gyalja térség is a kiemelet üdülőkörzetek- Balaton, Velencei-tó, Dunakanyar és Mátra-Bükk - sorába lépett. Távlati fej­lesztési programja új lehetőségeket tár fel a Fertő tó magyar-osztrák vízterületé­nek fokozott üdülési hasznosítására. En­nek az együttműködési feladatnak a megoldásában a magyar-osztrák terü­letrendezési és tervezési bizottság is részt vesz. A velencei-tavi, a Dunakanyar és a Mátra-Bükk üdülőkörzetben megkezdő­dött a 60-as évek végén és a 70-es évek elején elkészített hosszú távú üdülőterü­let-fejlesztési programok felülvizsgálata és korszerűsítése. A tervezők a zsúfolt­ságot igyekeznek elkerülni, az idegen- forgalom arányosabb elosztásához szükséges szálláshelyek, panziók, kem­pingek, első osztályú szállók - valamint a vendéglátóipari és kereskedelmi hálózat- továbbá a kulturális és sportszolgálta­tások fejlesztési lehetőségeinek feltárá­sával. Alapvető cél az is, hogy ezekben a körzetekben lényegesen javuljon a te­rületek beépítésének módja és a környe­zet kulturáltsága. A fejlesztés fö irányai már kialakultak, és eszerint gondos ága­zati, tanácsi és társadalmi koordináció­val dolgozzák ki a részleteket. A korsze­rűsített új programok a jövő év első felé­ben kerülhetnek a kormány elé. Az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium viszont még az év végéig beszámol a kor­mánynak a balatoni üdülőkörzet környe­zeti helyzetéről, a forgalom tehermente­sítésére tett intézkedéséről, az építési korlátozások tapasztalatairól és a tilalom differenciált feloldásának lehetőségeiről. A hazai üdülési lehetőségeket bővítik a vízi turizmussal is. A fejlesztési elképze­lések már körvonalazódtak. A Tiszán a Kiskörei tározót és a nagyobb holtágakat veszik számításba. A Dunán pedig a bős­nagymarosi vízlépcsőrendszerrel össze­függésben készülő regionális rendezési terv külön fejezetében tárják fel az eve­zős sportok, a vízisízés, a strandolás és a sporthorgászat lehetőségeit. Foglalkoz­nak még a kisebb folyók, elsősorban a Rába és a Dráva turisztikai hasznosításá­val. Ugyanakkor minden üdülési körzet­ben javítani akarják a termálturizmus vendégfogadási feltételeit, hogy térben és időben is meghosszabbíthassák az idegenforgalmi idényt. Ez sincs, az sincs Öreg, lerobbant épület a kétyi 37. számú italbolt kívül-belül egyaránt. Talán csak a hűtőpult és a hűtőszek­rény jelentette itt a korszerűsítést az utóbbi évtizedekben. Az egyik fal mellett plafonig tornyosuló söröslá- darekeszek, - kicsi a raktár - itt tá­rolják az üres üvegeket. Üdítőitalból csak „Sztár” van, lite­resből háromféle, a két és fél decis- ből ötfajta. Sör egyáltalán nincs, se csapolt se üveges. Borból - bármi­lyen hihetetlen is - ugyanez a hely­zet. A szerződéses üzlet vezetője Holdházi János magyarázkodik.- A sör keretes áru, nem lehet ren­delni, annyit kapok, amennyit hoz­nak. Egyébként a szekszárdi söripari kirendeltség szállít. De most is már késnek, itt állnak az üres sörösreke­szek napok óta. Borra szerződésem a Badacsonyi Állami Gazdasággal van, de ők már január óta nem hoz­tak semmit. A kérdésre, hogy miért nem rekla­málja meg az elmaradt szállítmányo­kat, vagy miért nem rendel a közel­ből, mondjuk Szekszárdról, hallga­tás a válasz. Hogy mégis mit ihat itt a betévedő? Hát langyos üdítőt, no meg röviditalt, amiből bőven van választék, mivel azt az üzletvezető maga szerzi be. Az ellenpélda Bár szintén kisközség, szintén szerződéses üzlet, mégsem lehet a csibráki 54. számú italboltot egy na­pon említeni a kétyivel. A vegyesbolt­tal egy épületben lévő italboltba be­térőt kellemes meglepetésként éri a tisztaság, s rend, az ízléses berende­zés. Csapolt Szalon sör állandóan van, üveges sörből jelenleg három fajtát kínálnak. Bort a „Pannonvin” szállít, háromfajta vörös, és kétféle fehérből lehet választani. Természetesen fröccsöt is készítenek bármelyikből. Kilencféle üdítő van és dobozos, ros­tos gyümölcslé is kapható.- Kisüveges kólából rossz az ellá­tás - mondja Regensburger Károly, aki feleségével egy éve bérli a két helyiségből álló italboltot - csak a gyöngy üdítővel kapcsolva adják, pedig a kóla jobban fogy. Amúgy, ha az ember utána jár, mindent meg le­het szerezni. Árulnak egyébként még ebben az üzletben a szokványos cigaretta, édesség mellett jégkrémet és fagy­laltot is, gombócát háromötvenért. És még egy - ami sajnos a hazai italboltokban egyáltalán nem szok­ványos - vízöblítéses, patyolattiszta mosdó van az épületben. Valamilyen sör mindig van A hőgyésziek által csak „Thuma- kocsmának” emlegetett 56. számú italboltot a Kop-Ka Áfész üzemelteti. Az épületet három éve felújították, de az idén ismét sort kerítenek rá, mert ezeken a régi épületeken állandóan van valami javítani való - tájékozta­tott Köteles Imre üzletvezető. A délelőtti órákban is van forga­lom, nyugdíjasok söröznek. Valami­lyen sör mindig van - nyugtázzák elégedetten a törzsvendégek. Most csapolt sörből szalon van, üveges­ből Zengő. Egyébként a szállító itt is a Szekszárdi Söripari Vállalat. Fröccsöt lehet kérni üveges borból - amiből egyébként 12 fajta van - és kannásból. A két hűtőpult és a három hűtőszekrény garantálja a hideg üdí­tőitalokat és a jégkrémet. Inkább isznak Bár büfé-falatozó felirat van a Döb- rököz határában álló faházon, azért a vendégek itt is inkább csak isznak, mintsem falatoznak. Ez utóbbit nem is nagyon tehetnék, tekintve, hogy m indössze fóliába csomagolt szend­vics a kínálat a maszek üzletben. Egyébként üdítőből, üveges sörből nagy a választék és mindegyik jéghi­deg. Vörös- és fehérborból csak egy-fajta van, de itt úgyis inkább a sör fogy - mondja a tulajdonos, Si­mon Lászlóné. A hűsölni vágyó beté­rő még jégkrémet fogyaszthat a tera­szon, a napernyők alatt. Ennyi volt a rövid körkép a teljes­ség igénye nélkül. Mindenesetre ki­derült, hogy a kínálat bőségét vagy szegényességét nem annyira az üzemeltetési forma, mint inkább az üzletvezető rátermettsége befolyá­solja. F. KOVATS ÉVA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Útijegyzetek az ezer tó országából (1.) Helsinki a Balti-tenger lánya Odafönt, 11 ezer 900 méter magassá­gon elhalkul a legiutunkat végig kisérő lágy dallamú zene. Szinte egyszerre te­szünk eleget a csinos „sztyuvi” leszállás előtti kérésének: csattognak a biztonsági övék, s szaporán hunynak ki a cigaretta­parazsak. Miközben „alámerülünk” min­den szem a Malév TU 154-es gépének ablakaira mered. Kinek jut eszébe önma­gával bíbelődni olyan prózai dolgon, mi­szerint ahogy fogy a magasság, úgy lifte­zik a gyomor. Hogyisne, hiszen alattunk napfényben fürdik a kék tenger, meg az apróbb-nagyobb szigetek zöldje. Az ün­nepi ajándékot váró gyerekek izgalmával lessük a találkozást a kontinens északi féltekéjén Finnország fővárosával. Az utastérben a finn-magyar barátsági hétre érkező testvérvárosi delegációk felcsattanó tapsa derék kapitányunknak szól, aki olyan eleganciával teszi le gépét a vantaai reptér betonjára, mint hajdanán Hídvégi János bácsi tette a szekszárdi szégyenlős szűzpecsenyét a Kispipa vendégei asztalára. Néhány perccel ké­sőbb már a kígyózó mozgású görgős fu­tószalagról emeljük le útipoggyászunkat. Sorra gödülnek ki a böröndök, csoma­gok. Dermedt tekintetű útitársak lépnek közelebb. Atyavilág, a kartonban feladott világhíres Egri Bikavér szétrobbant pa­lackjaiból ömlik a tüzes nedű.- Én megmondtam... De ti erősködte- tek, hogy Ferihegyen csomagként adjuk fel... Hát tessék! Mi szekszárdiak összekacsintunk. No, nem azért, mintha a mi csapatunk gya­korlott világutazó lenne, ám az ajándék­nak szánt kadarkás palackokat személyi poggyászként sértetlenül átmentettük Helsinkiig. A zsongó váróteremben fel­tűnnek a tolmácsok, kezükben egy-egy városnevet feltüntető papírlappal. A Tor- nio/Szekszárd feliratot lobogtató szemü­veges Péter is, ő a mi emberünk. Újra utazunk. A repülőteret a belváros­tól elválasztó közel húsz kilométert gyor­san falja a színes televízióval, videóval, telefonnal és hűtőszekrénnyel felszerelt autóbusz. Svéd gyártmány, konstruktőre persze nem felejtette ki a légkondicioná­ló berendezést sem. Tolmácsunk két nyelvű meghívót nyom a kezünkbe. „Hel­sinki városa tisztelettel meghívja önt a Vili. Finn-Magyar Barátsági Hét alkalmá­ból rendezendő fogadásra 16.30-18 óra között a Városházába.” Addig még jócs­kán van időnk, a Kampi Kellevi étterem­ben viszont már ebédhez terítenek. Az el­ső gasztronómiai ízelítő a finn konyha fűztjeiből, s az első könnyen elsajátított szó: kiitos, köszönöm. A pincérek mo­solygós arca azért mintha arról árulkod­na, hogy a kiejtésünk, szóval... A belvárostól Tapioláig Városnézés. Azt a bizonyos tánciskolái „kályhát” esetünkben Mannerheim mar­sall szobra jelenti. Miután a tábornok acélos tekintete a déli kitötőt pásztázza, hát induljunk el mi is a félmilliós főváros hajóállomása irányába. Ott éppen olyan tengerjáró monstrumok horgonyoznak, mint a Viking meg a Silja Line. Aztán meg a Sally Albatros és a Silvia Regina, ame­lyek egy-egy útjukra 2000-2400 utast kebeleznek be „gyomrukba”. A tenger­parton bikinis háziasszonyok szőnyeget mosnak, felettük sirályok köröznek, az­tán a piac tarka forgataga tárul elénk. Ar­rébb a hajógyár dokkja: a világon szolgá­latot teljesítő jégtörők 60 százaléka itt ké­szül. A szorgos munkáskezek - a techni­ka teljes arzenáljának bevezetésével - éppen egy szovjet megrendelésű jégtörő építésén dolgoznak. Gépkocsik suhannak el mellettünk vá­rosi világítással. A miértre egyszerű a vá­lasz, a parlament fordult felhívással az öt millió lakosú Finnország útjain futó más­fél millió gépkocsi vezetőjéhez: a tompí­tott fény nappali használatával is csök­kentsék a közúti baleseteket. A kocsik importlistáján a Japán márkák az éllova­sok a svéd és NSZK-beliek előtt. Aprópó parlament! Széksorait kilenc politikai párt 200 képviselője - köztük hatvan nő - tölti meg egy-egy ülésen. A kommunisták húsz mandátumot mondhatnak maguké­nak a legutóbbi választási eredmények alapján.- Ezt mindenkinek látni kell! - mondja Péter. - Már mint a Luther úton 1969-ben épített sziklatemplomot. Bemegyünk hát és csodálattal adózunk a Timo és Tumo Suomaleinen testvérek remek építészeti alkotásának, ahol kórusok és neves szó­listák is gyakorta fellépnek. Igencsak elkalandozunk, hiszen azon kapjuk magunkat, hogy Espoo külváro­sában „csatangol” autóbuszunk. A cent­rum egyik irodaházának 13. emeleti kör­terasza pazar panorámát kínál aTapiola kertvárosi rész nyüzsgő, színes forgata­gára. Szökőkutak, a pasztellszínű lakó­tömbök között megannyi virágos zöld­övezet. A fedett uszoda melleti gyer­mekstrand „kék lavórjában” boldogan lubickolnak a lurkók. Visszaindulunk, csak éppen más irányban, így újabb lát­nivalók sorjáznak. A 24 tonna acélból ké­szült Sibelius emlékmű valamennyi orgo­nasípját maga az alkotó művésznő he­gesztette össze. Nosztalgia sok-sok em­lékképpel, amint a Paavo Nurmi szobra és az olimpiai stadionhoz érünk. Igen, 1952-ben a magyar sportolók a Helsinki­ben kiharcolt 16 aranyérmükkel hívták fel magukra a világ figyelmét. Lehet, hogy három és fél évtized távlatában, az idén Szöulban szívesen kiegyezünk a helsin­ki éremtermés negyedével is? Folklór a Savoy színházban A városháza díszes nagytermében rendezett fogadás szónoka a finn-ma­gyar barátság, a testvérvárosi kapcsola­tok példás fejlődését hangsúlyozza. En­nek a közös óhajból fakadó további sike­reire koccintunk a házigazdákkal. Egy órával később a Savoy színház nézőte­rén a barátsági hét ünnepélyes megnyi­tójának részesei vagyunk. Dr. Horváth István belügyminiszter köszöntőjében méltatja a 24 testvérváros kapcsolatát, ami a jövőben Gyöngyös és Szentendre révén tovább bővül. Aztán ünnepi mősor a Vertine (Orsó) együttes parádés fellé­pésével. Kelet-Finnország több külföldi fesztiválon is díjnyertes gárdáját 11-21 év közötti fiatalok alkotják. Vezetőjük a Sibelius zeneakadémia hallgatója. Mi tagadás, női fölény jellemzi az együttest, mint ahogy zeneszerszámaik között a kantele dominál. Vastaps kíséri a szines folklórt, gyakori a ráadás szám táncból, énekből egyaránt. Alaposan fel­adták a leckét a műsor második felében színpadra lépő magyar Téka kvartettnek. Azért azzal a jóleső érzéssel állunk fel a széksorokból, hogy igencsak kijutott az elismerésből a négy magyar legény pro­dukciójának is. _ . ,, (Folytatjuk) FEKETE LÁSZLÓ Kétyen szűkös a kínálat Vendéghívogató kellemes környezet és bő választék Csibrákon Helsinki a repülőgép ablakából Valamilyen sör mindig van Hőgyé- szen „Kosarat” a 65-ös ut menten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents