Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

MA Finnországi 1988. július 11. HÉTFŐ útijegyzet XXXVIII. évfolyam, 164. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft ___I »Vagyok olyan legény, mint te...” Kaszások, marokszedők és kévekötők versenye Nagydorogon A bölcskei úton halad a menet Sevardnadze a közép­amerikai problémákról Az időjárás is kedvezett a nagydoro­giaknak szombaton délután, hiszen nem volt olyan pokoli a hőség, mint az előző napokon, s mint annak idején oly sok­szor, amikor még kézzel arattak. E tény említése után következzék a tényleges tudósítás az emlékezetes nagydorogi napról, melynek - a rendezők elejtett szavaiból következtetve -, lesz folytatása a következő esztendőkben. Az általános iskola udvarán fél kettő és kettő között gyülekeztek a nagyközség­ben és a környéken élők: az egészen pi­cinyektől a nagyon öregekig. Volt, aki gyalogosan, volt aki kerékpárral, illetve kismotorral érkezett, ki tudja hányán mentek személygépkocsival, mi több, a község autóbuszt is beállított, hogy a Szenes-dűlőbe, a verseny színhelyére kivigye a sok-sok érdeklődőt. Maguk a főszereplők, tehát az erre a napra szer­veződött „arató bandák” tagjai természe­tesen lovaskocsikon mentek a györkönyi út melletti búzaföldre, mégpedig fölsze­relkezve a kézi aratás minden kellékével. A szekereket már korábban földíszítették nemzetiszinű szalagokkal, mezei virá­gokkal dekorált búzakoszorúkkal. S nemcsak ez, hanem az aratók öltözéke is a régmúltat idézte. Liktor Bálintné községgazda, a helyi néptáncegyüttes vezetője, a szombati színes program főszervezője ellenőrzi, hogy rendben van-e minden, a „bandák” tagjaihoz van egy-egy kedves, vagy kérő szava, aztán jelzi: indulhatnak. A gumis kocsik csöndesen fordulnak ki az udvar­ról, a kiscsikók nyakába akasztott csen­gők vidám csilingelőse „szolgáltatja” a zenét. Ezeket követi az egyetlen lőcsös kocsi, amire a takarodáskor rakják majd föl a korábban kepébe rendezett gabo­nát. A kapu mellett botjára támaszkodik az öregasszony. Vele is vált néhány szót Liktor Bálintné, majd így szól:- Vica néni, tessék fölszállni a buszra. Maga nélkül nem is lenne aratás az aratás... - és az asszony - Bozóti Jánosné nehéz­kesen elindul, kétrét görnyedt hátát meg­próbálja kiegyenesíteni, s úgy mondja fe­lénk:- Mind a két fiam, a József és a János is aratnak. De azt mondták, nem nekem való ez már, mivelhogy 86 éves vagyok... Én pe­dig nem akarok elmenni erről a világról úgy, hogy ne arassak még egyszer. A búzatábla mellett több százan vára­koznak a kezdésre. A Napsugár kisven­déglő alkalmi büfét állított fel: jéghideg üdí­tőt sört, feketét és rágcsálnivalót kínálnak. Fogy is az ital rendesen, miközben az ara­tók „röpgyűlést” tartanak, a gyerekek izga­tottan szaladgálnak, s boldogan kiáltoz­nak:- Szia papa! - nagyapjuk visszaint, de most nem ér rá unokázni. Balogh Editke égszínkék plédet szorongat arra telepedik le, ha elfárad. Az ötesztendős kislány ma­mája, Balogh Jánosné kötelet tereget majd... Hogy hogyan? Azt persze, nem tud­ja, sőt még az apukája sem, említi a fiatal férfi magáról. Nála jóval idősebb Csonka András, aki gyerekkorában járt aratni, most a régi izeket említi a hajdani emlékek közül. (Folytatás a 2. oldalon.) A közép-amerikai helyzetről és az iráni utasszállító repülőgép tragédiájáról foly­tatott megbeszélést szombaton Moszk­vában Eduard Sevardnadze szovjet kü­lügyminiszter és Jack Matlock, az Egye­sült Államok moszkvai nagykövete. A ta­lálkozót az amerikai diplomata kérte. Az eszmecsere során Sevardnadze ki­fejtette: a Szovjetunió továbbra sem ta­pasztalja, hogy Washington építő jellegű hozzáállást tanúsítana a közép-amerikai problémák megoldása iránt. A szovjet külügyminiszter bírálta az amerikai kor­mányzat Nicaragua-ellenes politikáját. A szovjet kormánynak eltökélt szándéka, hogy a jövőben is együttműködik a nica- raguai függetlenség és szuverenitás megvédéséért harcoló sandinista kor­mánnyal - hangsúlyozta a szovjet diplo­mácia vezetője. Állhatatos munkát kell folytatni azoknak a lehetőségeknek a fel­kutatására, amelyek révén igazságosan rendezni lehet a közép-amerikai helyze­tet, az érdekelt felek törvényes érdekei­nek figyelembevételével, a közép-ameri­kai országok belügyeibe való külső be­avatkozás nélkül - mondta Sevardnadze. Az amerikai rakétatámadás következ­tében lezuhant iráni utasszállító repülő­gép ügyéről szólva Sevardnadze újólag megerősítette országa elvi álláspontját: az, ami történt, nem a véletlen műve, ha­nem az erőpolitika, a feszültség szándé­kos szitásának tragikus következménye. Azt is kifejtette, hogy az öbölbeli robba­násveszélyes helyzet rendezése csak az ENSZ BT határozata alapján, a külföldi katonai flottaegységek távozásával és ENSZ-hadifiottaegységek fölállításával valósítható meg. Ceausescu nem fogadta a nyugatnémet képviselőket Az eredeti tervektől eltérően Nicolae Ceausescu román párt- és állami vezető nem fogadta azt a nyugatnémet parlamenti küldöttséget, amely néhány nappal ezelőtt az emberi jogok problémájának és a nemzeti kisebbségek helyzetének tanulmányozásá­ra látogatást tett Romániában. A szövetségi gyűlés (Bundestag) öt tagjának a müncheni Süddeutsche Zeitung és a bonni General-Anzeiger című újságokban megjelent beszámolója szerint Bukarestet nyilvánvalóan sérti a Bundestag legutóbbi határozata. Ebben az NSZK pártjai pellen­gérre állították a román kormányt az emberi és a nemzetiségi jogok megsértése, to­vábbá ezzel összefüggésben a falusi lakosság tömegeit esetleg otthonuk elhagyására kényszerítő úgynevezett településrendezési terv végrehajtásának erőltetése miatt. A megbeszélések légköre ezért - mint a képviselők jelezték - végig feszült volt. A nyugatnémet törvényhozók mindenekelőtt ez utóbbi terv kérdését, nemkülönben a hatóságoknak a romániai német és a magyar népesség beolvasztására irányuló po­litikáját feszegették, amire a házigazdák részéről a nyugati sajtó tudósításainak a visz- szautasítása, elitélése volt a válasz. Hiábavalónak bizonyult a képviselőknek az az óhaja is, hogy a helyszínen többet tudjanak meg a Magyarországgal támadt feszültség hátteréről. Az ilyen jellegű tudakozódás tilalmasnak számított. Szombaton befejeződött a vándorgyűlés A megye kulturális emlékhelyeivel ismerkedtek a könyvtárosok Illyés- és Petőfí-emlékek, Sárköz, Völgység, Paks és Dunaföldvár Szakmai kirándulásokkal folytatódott szombaton a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 20. vándorgyűlésének prog­ramja. A rendkívül színvonalas és jól szervezett szakmai előadások, szekció­ülések és utókonferencia után a szek­szárdi házigazdák szűkebb pátriájuk, Tolna megye nevezetes kulturális érté­keit, jellegzetességeit mutatták be az or­szág minden tájáról idesereglett könyv­tárosoknak és természetesen a külföldi vendégeknek. A hétszázhoz közelítő lét­szám miatt négy különböző útvonalat, más-más, de egyenként is izgalmas lát­nivalókat jelöltek meg a kirándulások célpontjaként. így volt olyan csoport, amelyik az Ily- lyés- és Petőfi-emlékhelyeket kereste fel a megyében, Kölesdet, Borjádot ejtette útba, az önmagában is nagy élményt adó gyönyörű környezetben a méhest néz­hette meg és persze az emlékezet mellett élő szóban is meghallgathatta Petőfi: Négyökrös szekér című költeményét Ruskóné Németh Judit előadásában. Sárszentlőrinc sem maradhatott ki á programból és a másik költőóriás nyo­mán haladva jutottak el Rácegrespusztá- ra, Simontornyára, ahol a Vármúzeum­ban berendezett lllyés-emlékszobában a családtól származó könyveket, szemé­lyes darabokat, a megye nagy szülötté­nek íróasztalát és hiteles portrészobrát tekinthették meg az érdeklődők. Mások a Sárköz-Gemenc útvonalat járták végig, a Sárköz néprajzával, építé­szetével, népviseletével, szokásaival is­merkedtek, amihez segítséget nyújtott és egyben szép élményt jelentett a sióagár­di tájház, valamint Decsen a Sárközi Mú­zeum és a Faluház. A program a gemenci kirándulóközpontban ért véget. Nem ke­vesen Bonyhád irányába vették útjukat, útba ejtve a tavaly restaurált grábóci szerb kolostort, elgyönyörködve gazda­gon díszített ikonosztázában, eredeti szépségükben vakító freskóiban. Bony- hádon a nemcsak tartalmában, rendelte­tésében, de az épület szellemében is az irodalomhoz kötődő városi könyvtárat keresték fel, az egykori Perczel-kúria szép példája lehet a régi építészeti emlé­keink új funkcióinak megtalálására. A Völgység Múzeumban a város és vidéke történeti emlékeit, többek között nemze­tiségi múltját követhették nyomon a ven­dég könyvtárosok. Végül voltak érdeklődők, akik a múlt helyett kicsit a jövőt keresték, Pakson az atomerűvel, az átlagosnál sokkal maga­sabb színvonalon felszerelt, számtalan új kezdeményezést magáénak tudó Ener­getikai Szakképzési Intézetet látogatták meg, majd az egykori zsinagógában be­rendezett, rövidesen bővítésre kerülő vá­rosi könyvtárat keresték fel. Az útvonal Dunaföldváron ért véget, a természeti ér­tékeivel és eredeti építészeti hagyomá­nyaival az ország „legjeként” kikiáltott te­lepülések között méltán kaphatna helyet a Duna-parti nagyközség, állapíthatták meg a környékkel most első ízben ismer­kedők. Nem lehet tehát szakmai elfogultsággal vádolni a könyvtárosok vándorgyűlésének résztvevőit, hiszen nemcsak az utolsó nap­ra maradt színvonalas kulturális progra­mokból, elég a Művészetek Házában pén­tek este megtartott koncertre, Ránki Dezső és Klukon Edit nagynevű zongoraművé­szek hangversenyére, vagy a vándorgyű­lés időtartama alatt bemutatott Kátay Mi­hály Munkácsy-dijas festőművész tűzzo­mánc-, festmény- és grafikakiállltására gondolni. T. Zs. - G. K. Népviseletbe öltözött gyerekek fogadták a vendégeket Sióagárdon A Sárköz építészeti kultúrájával, folklórjával ismerkedtek a hazai és külföldi szakemberek

Next

/
Thumbnails
Contents