Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

1988. július 9. r r Képújság 7 /U$i7 é?^*í ^r~<2 *$ßh*-~**y / ..S^4..^ ,/Qjh~c^t. 4^YJc^.<*y é'i Caá- J^ y»~+i <t€< * 0€%* */A^ű,yf) *?-/­■ ­./r tf..si£TtvfrZ /^ ■7,/i ■J?,*<-" 4*•'<^' í'rtí* <* *** / • -r^-^~ ,.^*^.&iM S- • <;‘4‘' '*•'• x X ^ / 77o. %(a -Áa .,. /. ^ *-*W-. fAC Í?s*fu < Wx. * jk’-eTr Y $C$«Y & *' Orc*~~ Á~<\.j . -p-m, .^4 .Kvk*.y*$&J4n*r-4A* X'*■ Acely J$;zi > t /f Jrn.^-+yf <0 A- L /*, ^v.*íi , T^yfTyT". /• -t - ^ jft ,<™ 1, yT ­.^-'4-*.— kO /*..t 'yf, 0> 1 y /j Jó napot, szomszéd! Ősidők hangulatát őrző Holt-Duna-ág Látogatás Érsekcsanádon A fűrésztelepen új munkacsarnok épül Csanádi nők a csanádi-sárközi viseletben- Nagyon anarchikus utcaképek ala­kultak ki - mondja az elnökasszony. - Önmagukban szépek ezek az új tervezé­sű épületek, de egymás mellett állva nem alkotnak harmonikus utcaképet. Most megpróbálkozunk azzal, hogy tervezte­tünk olyan épületeket, amelyek egyrészt igazodnak az itteni régi építészeti stílus­hoz, másrészt egymáshoz. Szimpatikus szándék. Való igaz, a mai mérnökök a falvak részére csak épülete­ket terveznek, de utcát nem. jáznak a házasságkötéseket megörökítő feljegyzésekben a pilisi, decsi, őcsényi, bo­gyiszlói származásra való utalások. Mikor autónk elhagyja a helységnévtáb­lát, az jár az eszemben, nem is az a he­lyénvaló köszönés, hogy „viszontlátásra, szomszéd”, hánem: „Viszontlátásra, ro­kon”. CZAKÓ SÁNDOR- Szándékunkban áll egy falugyűjte­mény létrehozása. Már ki is szemeltük neki az épületet, és nagyon jól áll a gyűjtésünk egy monográfiához.-Az együttesünk a legutóbbi, szekszárdi minősítőn aranyat kapott - mondja Csötö- nyi Jánosné, a művelődési ház igazgatója, aki Öcsényből került Érsekcsanádra, mint ahogy az együttes dalainak, táncainak ere­dete is a Sárköz, meg a viseletnek is. Azon aztán már nem is csodálkozom, hogy Őcsényben Fajszi Lajos barátom egy részeg ember láttán így szól: „Ez is tele van, mint a Csanádi pap a szentlélek erejével.” Okkal-móddal a most őcsényi illetőségű Fajszi család is Csanádról származott a Sárközbe, s velük a mondás is, a boldog emlékezetű tisztelendő atyáról, ki nagyon nagy barátja volt a bornak, s történt egy­szer, hogy italos állapotában a szószékre indult, ám a. lépcsőn megtántorodva a szent egyház kövezetére zuhant. Persze nem azért volt tanult ember, hogy ne találta volna fel magát ebben a helyzetben. Sze­mét ájtatosan a hívekre függesztve így szólt: „Látjátok testvéreim, nagy áhítatom­ban úgy megteltem a szentlélek erejével, hogy az a földre sújtott.” * A mostani lelkész - Erdélyből jött - a pa­rókia előtti díszsövény burjánzó ágbogait rendszabályozza nagy ollóval. A templom hófehéren ragyog a kék égbolt alatt. Az ud­varon még ott vannak a nem régen befeje­zett munka relikviái. Mondanom sem kell talán, hogy decsi volt a renováló mester.- Sárközi származást talál bőven s teszi elém a hűs hivatali szobában a legrégebbi matrikulát. Találok bizony. Csak úgy sor­_ Szemben állók Ugye, milyen ismerős ez a Sárközben is Viszontlátásra! Ha valaki arra gondol, hogy az érseki Csanádon nagy, erős bástyája volt haj­dan a katolikus hitnek, ezért aztán szép, erős templomot is építettek az itteniek, bizony csalódnia kell. A református templom jóval nagyobb a katolikusnál, melynek tornya alig látszik ki a fák közül.- Ebből még ne következtessen arra, hogy a református itt a legerősebb vallás- mondja Sándor Tiborné tanácselnök.- A nazarénusok temploma messziről nem látszik, de ők vannak legnagyobb lélekszámmal. Legalább hétszáz embert számol a gyülekezetük, míg a reformátu­sok öt-hatszázan lehetnek, a katolikusok meg három-négyszáz között. Ezek a szá­mok olyan embereket takarnak, akik nemcsak megvallják, hanem gyakorolják is a hitüket. Éppen ezért nekünk a tanács részéről nagyon kell figyelnünk a feleke­zetekkel való kapcsolatra, hiszen ré­szükről sok segítséget kaphatunk, és mi­vel jók a kapcsolataink, kapunk is támo­gatást a községpolitikai feladatok végre­hajtásában. Hogy csak a legfrissebb, még folyamatban lévő dolgot említsem: a reformátusok és a nazarénusok társa­dalmi munkában csinálták, illetve csinál­ják a köztemető kerítését. A katolikusok­nak külön temetőjük van. Különösen a nazarénusok esete figyelemre méltó, hi­szen ők a vallásuk lényegéből fakadóan elzárkóznak a közélettől. Ám amióta az állam elfogadta az ő vallásukat is, azóta mintha kicsit oldódnának. Egyébként rendkívül fegyelmezett, törvénytisztelő emberek. Szorgalmasak és sok gyerme­ket nevelnek. Vannak olyan családok, ahol tíz vagy annál is több a gyerek. * „A község... többször változtatta he­lyét... Maradt fenn emlékezet arról, hogy Szt. Györgynek nevezett helyen állott volna valamikor, de a különböző ellensé­gektől! zaklatásokat megunva, a lakos­ság egy része beköltözött a mocsárok közé Puszta-Faluba, később pedig az egész lakosság a Duna közvetlen partjá­ra, oda amely hely most Bé-Falunak ne­veztetik... Itt szemből szemben volt a köz­ség, közvetlen a Duna túlsó partján fekvő - most már elpusztult - Szomfova-falu- val.” Ez a Szomfova név ma is létezik Decs határában. Aztán így folytatja a múlt század végén kelt krónika: „E Szomfová- nak temploma máig is áll, most már »Já- ger-házzá« alakítva, de hogy ezen Jáger- ház valamikor kisebbszerű templom le­hetett, egészen felismerhető. Majd a Duna közvetlen partjáról - az áradásokkal i küzdésbe belefáradva - át­költöztek mai nap Ó-Falunak nevezett göröndre, ahol is lakta 1805-ig. Az Ó-Fa­luból 1805-ben történt a kiköltözkö­dés...” a község mai helyére, ahol igen feltűnő a sok új ház és a folyamatban lévő építkezések,- A mi községünk azon ritka helyek egyike, ahol évről évre növekszik a la­kosság - mondja az elnökasszony. - Nem a természetes szaporulat miatt, ha­nem a bevándorlók jóvoltából. Bajáról költöznek ki a családok. Mindössze négy kilométer a távolság, könnyű bejárni a városba. Jelenleg 2638-an vagyunk. Ta­valy például 115-en települtek le a köz­ségünkben. Kialakítottunk egy 240 ház­helyes telepet - csakis családi ház épí­tésére van igény -, eddig 180 telek már elkelt. 1958-ban épült a vízmű, már újabb kutat kellett fúrnunk, hiszen azóta ezer­kétszázzal nőtt a falu lélekszáma. Kicsi lett az iskolánk. Párhuzamos osztályok vannak. Kicsi az óvodánk. Az ellátás te­kintetében jól állunk, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy naponta hatszázhet­venen utaznak Bajára dolgozni, és ők általában ott vásárodnak be. Helyben a termelőszövetkezetben dolgoznak a leg­Anyakönyvi lap. Ötséni Petöcz György összeeskettetett Bánky Katával... többen, aztán az erdészetnél. Van egy fű­résztelepünk a faluban. Egyébként a ter­mőföldjeink nagyon rosszak, igen ala­csony aranykorona-értékűek. A téesz- ben a juhászat és a tojóbaromfi tartása a legfőbb ágazat. • * Az utcák szélesek, alföldies jellegűek.- Van itt bácskaias utca is, a Hunyadi utca - igazit el az egyik helybéli. Megné­zem, milyen az. A széles utca közepén árok, két oldalán út - bitumenes.- Folyamatosan végezzük az útburko­lat-építést. Jelenleg az útjaink hetven százaléka szilárd burkolatú. A kocsiút és a házak között jókora kertek. Ki virággal ültette be, ki meg konyhakertnek hasz­nálja. A porták jó nagyok, és mindenhol fóliasátrak. Látni még nádas házakat is, dölyfös gazdaépületeket, de ott vannak a hivalkodó újak is. Gyerekek a Duna-völgyi öntözöcsatornán Margit Juliánná - Kiss Ferencné - még ma is sző, a decsi népművésztől, Perity Mári nénitől tanult

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents