Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

1988. július 9. tíÉPÜJSÁG 5 Tombol a kánikula, július eleje van. Megyeszerte befejezték már az őszi árpa aratását, és hétfőn meg­kezdték, az összesen 55 517 hektár őszi búza beta­karítását. Körtelefon hétfőn: Fadd, kezdés kedden, Júlia- major környékén, a dombokon.... Kajdacs, az igen jó árpa után hét vége felé indulnak a kombájnok a bú­zának, Bonyhád a hét végén indít, Nagymányokon ugyanez a helyzetkép, Dalmand már csütörtökön és így tovább. Az idő kitűnő, az egész napos napsü­tés szőkíti a búzát, ahol „kukoricáznak” a téeszben, egyelőre az köti le az erők jó részét, no meg az árpa szállítása. Az egyeztető megbeszéléseken már min­denütt túlvannak. Kezdők és küzdők A faddi Lenin Téesz elnökét CB-n hívják vissza, s míg megérkezik, Gehring József főkönyvelő meséli, hogy tavaly kitalálták; a kombájnosoknak kell adni egy hűtőtáskát...- Ezzel az erővel kérhetné az erdészeti dolgozónk, vagy a kertészetben a napon dolgozó tagunk is, az­tán itt sétálna a fél téesz munkakezdéskor, kezében a hütőtáskával - mondja. Nagy dolog az aratás ma is, de hol van már az az idő, amikor egész faivak mozdultak az első érésre, s vágták a búzát hétszámra, kötelet vertek, kévét kö­töttek és markot szedtek aprók és nagyok, öregek és fiatalok. De így van ez jobban, indul a kombájn, mellé a pótkocsis szállító, a tarlóra odaáll a műhelykocsi, az ebédet kiviszik, s hideg szódát, málnát kínálnak a fordulók során az embernek.- Nem szabad ezt misztifikálni - fogad az elnök -, még akkor sem, ha valójában ma is nagy munka. Mert az, de van gép, adott a műszaki háttér. S hogy meleg van?! Milyen nyár az, amelyiken éppen meleg nincs? A „dolgozó nép pénzén” megyünk kifelé a határ­ba. Vagyis a Lada Niván, ami a sofőr szerint a dolgo­zó nép pénze, meg az ő pénze, s ezért is becsüli meg annyira. Járja a határt elnökkel, főagronómussal, de a kocsi nem poros nyakig.- Vannak homokos részeink - mutat körbe Pus­kás János téeszelnök -, ahol az 1235 hektár bú­zánkból van pár tábla, s az érési sorrend szerint majd így jövünk visszafelé az aratással. Az árpánk nagyon jó lett, először kerültünk 6 tonna fölé. Tavaly olyan tábla is akadt, ahol úgy kiabáltak egymásnak az árpakalászok, csak annyi maradt a kifagyás után, úgyhogy az idei éppen jól jött. Inkább szárítunk egy-két napot, ha kell, nem akarunk úgy járni mint tavaly, mert az utolsó kétszáz hektárt elverte a jég, pedig csak annyi volt már lábon... Hat Claas és egy E-516-os falja a táblát. A kis Rá­ba mögött már fényesedő ekevassal vár a sorára gép és ember.- Az idén még várunk egy Hesston bálázót, a KSZE szerint már bent van az országban. Talán ha­mar megjön, mert kell - így az elnök. Fél tíz van, és 1988. július 5-e, kedd... érkezik az első idei búzával rakott IFA „pótos” a táblaszélre. Az első kóstolás. Ki látott már olyan földdel dolgo­zó embert, aki ne kóstolta volna meg az első búzát?! A mérés szerint a tetőn 17-es a víztartalom, a lapos­ból érkezőnél jó húszas. A műhelykocsi körül zajlik az élet, Kalmár János és Antus Mihály fogad, s me­sélik, a három 106-ost 1983-ban vette a szövetke­zet, a többinek ez már a tizenegyedik nyara. A pótko­csin egy vizhordó fiú, mellette Fenyvesi József, aki az öthetes kötelező boldogságát tölti a tarlón...- Harmadéves vagyok a lengyeli szakiskolában, most a nyári gyakorlatomat töltöm, hiszen ösztöndí­jat kapok. Nagy a meleg, nem mérte senki, de megegyezünk: 37 fok van napon. Hol is lenne másutt az ember, gye­rek még az idő, az árnyéknak nincs hossza, hogy aláfeküdjön az ember. De ki akar itt hűsölni, amikor most indult az aratás?!- Megyünk estig, a gépek majd kint is alszanak, s aztán reggel újra hajrá - említi Antus Mihály, s a for­duló kombájnosnak int: csere. Majd ő beül, amíg szót váltunk.- Az első nyaram gépen - kezel le velem Hudanik István. - Jó kis tanulópépnz volt az árpa - töröl egyet homlokán. A gépre most kapaszkodik az alkalmi vál­tótárs, megy a rosta, hintázik a Claas a már rövid, sárguló tarlón. Az árpában aztán kijutott mindenből, feküdt, de nem tartottam tőle, az ősszel kukoricában is ültem kombájnon, meg tudom, jól felkészítettük őket. A csapat príma, és befogadtak maguk közé. A pénz?! Az mindenkinek több kellene, mint ami van. Kalmár János int, ő is beül a másik gépbe, Balogh Józsefet kérdezgessem addig, aki már 18 nyarat le­húzott kombájnon. Érkezik, s nagyot húz a hideg málnából.- Elváltam az asszonytól - fogad. - Reggel. Még aludt, mikor elváltam tőle. Nagyot derülnek a körülöttem állók. Huncut, jó­kedvű társaság, ez azért jelent valamit. Ahol viccre jut erő, ott mennek a dolgok.- Milyen a gépe? - faggatom tovább.- A váza jó, kerék is van, ha ráülök, elbír... Milyen lenne hát?! Jó ez. 11 éves, nem is ez a baj, hanem az, hogy én nem ennyi vagyok. Megírja?! Bánom is én. Nevet. „No várj csak” - gondolom magamban, s már forszírozom is, hogy bezzeg régen, meg kasza, meg marokszedés... ő meg most ül a rugós ülésben és hallgatja a rádiót, fütyörészik és keres húszezret...- Na, ezt ki kell próbálni. Üljön csak mellém! Nem a fülkébe, elég ha kiül az oldalára, de reggel hatkor, aztán este hétig. Másnap újra. Amíg tart... majd akkor elmondhatja, milyen könnyű dolog ma is aratni. Kombájnkerék hátsó gumibelsőjét hozzák a mű­helykocsiból. Kérdem, mi lesz belőle. Csúzli? Tán csak nem fácánt akarnak lőni, amíg a villogó sárga fényre „odacsalt” IFA-ba folyik a búza?- Tartaléknak kell, bentről hozattuk - mondják. Estére az a finom, szinte láthatatlan por, ami be­költözik a legjobban tömített fülkébe is, köhögésre ingerli a kombájnosokat. • - Mikorra? 12 nap? Nem, nem végzünk, több kell ­köszönnek el. Ha reggel héttől indulnak, este hétig lejön 60 va­gon a tarlóról, saccolgatjuk. Van 500 vagonos táro­lójuk a faddiaknak, azt a napraforgóig ki is szokták üríteni, és az a biztos, ami már bent van a magtárban, közben a dombori rakodón is simán megy majd a soruk - mondták -, hisz tavaly is úgy volt. A sofőr megállt, észrevette, hogy hullott a szem a pótkocsiról. Az elnök dicsérte érte, ha nem is hallotta. így kell! Péter-Pál egyhetes Szerdára esett Péter-Pál, de már egy hete. Az első volt a megyében a dunaszentgyörgyi téesz, ahol kezdték aratni a búzát. Az iroda kedden olyan csen­des, mint egy kripta, most nem itt kell az ember. Az elnök, Széles Ferenc hét fajtáról mutat adatokat, ezt vetettek az 1026 hektárra.- A legtöbbet a Bucsányi 20-astól várjuk az idén. Nem mernék én itt semmiféle rekordról beszélni. A termés amolyan jó közepes forma, a tavalyinál mint­ha jobb lenne. Kiderül, ha minden nap menni tudnak, nem jön közbe eső, jó két hét, és végeznek. Ehhez 5 darab E-516-ost eresztettek ki a földekre, jól felkészítve. Nem panaszkodnak.- Az árpa 53,47 lett. Nem rossz. Az elnök nem beszél fölöslegesen. Minek. Sok be­szédnek sok az alja, tartja a mondás is. De nekem az kell, hogy beszéljen, így előkerül a szerződés kérdé­se.- A terményforgalmi átvesz minden mennyiséget, még a szerződésen fölülit is, nincs abban hiba. Az idén biztosan átveszi. Gondolom, ha már itt járok, megkérdem, hogy áll a hűtőtáskakérdés Dunaszentgyörgyön.- Vízhordó gyerek a mai világban?! Ne nevettes­sen... Minden kombájnosnak ott van a hűtőtáskája. Este a műhelyben beteszik azt a pár akkut a hűtőbe, reggel bele az üdítőket... Csak nem fognak félórákat kurjongatni, hogy jöjjön már valaki leváltani, mert szomjas...?! No, itt meg emígy vélekednek, hiába, ahány ház, annyi szokás. A szerda már úton érte a szállítójármű­veket, mentek a paksi gabonasilók felé. Az elnök azt mondta, ha bekerül a gabonájuk, kötnek tárolási szerződést. A szürke acélsilók aszalódnak a napon, hasuk üresen korog még, körülöttük se híre, se hamva még a gabonával rakott teherautóknak. A16, egyen­ként 70 vagon befogadóképességű szürke acél­monstrum összesen 1120 tonnát képes elnyelni. A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Válla­lat paksi silótelepén a vezető Kitanics Géza. ,- Mindenhová étkezési búza kerül majd - mutat körbe -, még a két 500 tonnás csarnoktárolónkba is. Innen aztán irány exportra és a dunaföldvári malom­ba. Kitakarítva, fertőtlenítve várjuk a szállítások bein­dulását. Minősíteni is itt fognak. Persze hektolitersúlyt és víztartalmat, a beltartalmi vizsgálatokat a nagydorogi laboratóriumban csinálják mindig.- Ha a téesz igényli, mi tulajdonképpen éjjel-nap­pal fogadjuk a szállítmányait. Még a szabadságolá­sokat is ehhez igazítottuk. Mi vagyunk a termelőkért és nem fordítva. Hűha, gondoltam, végre ilyet is lehet hallani...- Tizenketten vagyunk, négy raktári munkás, akik uszályrakodást is végeznek szovjet exportra, gép­kezelő és meós, mérieges és takarító van még a csa­patban - sorolja. Szombat-vasárnapra túlórát fize­tünk. A GMV, hogy tudjon majd fizetni a szövetkezetek­nek - mert akad, aki előre kér a pénzből, hogy indul­ni tudjon -, bekopogott a Budapest Bankhoz, bank­kölcsönért, amit meghallott a partner, a Hitelbank, s kérte, hogy tőlük ne menjenek máshová, megszerzik a hitelt. Hát ezt hívják partneri viszonynak. A silótelepen éppen tűzrendészen vizsgálat folyt, nyomáspróba, gépállapot-vizsgálat, s nem formális muszleckéről van szó, mert ezek olyan zongoralec­kék, ahol a futamok évről évre pontosan kell, hogy stimmeljenek. Kajdacsi hétköznapok Az elnök házon kívül, a főagronómus házon belül, de éppen aratási megbeszélés folyik a kis irodá­ban... Tessék talán várni. Aranyos Géza, a főkönyvelő papírokkal ingázik az irodák között. Valamit egyeztet. Pákozdi Dezső már jön is. Ő a főagronómus.- Az árpa jó lett. Igen jó lett a Sladován fajtánk. Hetven vagont eladtunk Hajdúböszörménybe jó áron. Nincs tárolási gondunk, ami kell, megtartjuk, a tagok is kapnak, és megy a nagydorogi keveröbe is. Kiderül, ők is szerdán, tehát a hét kellős közepén indítják a gépeket a 602 hektár őszi búzájuknak, csupa E-gépet, amik azért jó állapotban vannak, nin­csenek szétstrapálva.- A Sladován árpánk úgy állt, hogy csak, míg a Rachel 25 százalékban megdőlt, de egy hét alatt végzünk a búzával is. A kaszaélesítés, megvolt. Jól is sikerült. Van itt most tennivaló, ott a vagonrakás, szállítás. Azon filóztunk, hogy győzzük, mert most 15 IFA is kevés lenne, máskor meg az 5 is sok, mert nincs elég munkája. Szóba kerül itt is, mekkora munka is az aratás ma­napság. A főagronómus halkan nevetve csak annyit mond erre: - Aki tudja, mennyire tud csípni az árpa, annak nem kell erről mesélni. A búzánál váltottak, olyan mellett tették le a voksot, amit kevesebbet kell kezelni, amit kevésbé ér a be­tegség. Pénzügyi gondjaik nincsenek, azt mondják, a műtrágyát még szeptember előtt megveszik. A GMV 2-3 alkalommal is itt volt az árpaaratás idején, de nem ígértek az árra rá, így máshová adta el a kaj­dacsi téesz, s azt mondják, így lesz ez majd a kukori­cával is. Tszkert emlegették, a jó kapcsolatot.- Ők adták el az árpánkat - mondja Pákozdi De­zső. - Ez a partneri kapcsolat, az is biztos - summáz. Végre panasz is akad.- Az alkatrész rettenetesen drága, egy Hesston körbálázó hevedere például 11 ezer forint. És van a gépen 8 ilyen. A csere miatt egyből tízet kellett ho­zatni - panaszolják.- Emellett nem is mindig lehet kapni. Ha ilyen drá­ga, legalább biztosan lenne.- A kötözözsineg?! Na arról ne S beszéljünk, mi­kor kilója 120 forint!- Van magyar is?! Kinek kell?! Még ha 65 forint is.- A KSZE aratási ügyelete igen jó szokott lenni, ez tény. Az Agroker most kezdett, itt a távirat.- Sebváltó kellett? Fél nap és hoztuk.- Magyar ékszíj van, de sok is kell belőle, három­szor annyi, mint a gyáriból. Olyan silány a minősége!- Olcsóbb, olcsóbb, de nem mindegy, hogy két darab Optiwellt veszel, vagy 13 darab magyart...- Ebben a széles magyar honban nyolcsoros kul- tivátor egyszerűen nem kapható, pedig kevés csa­padék esett. Kellene, de egy éve nincs.- A pécsi Agroker például július 31 -re ígérte az al­katrészeket. Egy teljes évvel előbb rendeltünk. Mit kezdjünk mi már akkor azzal, amit kínálnak, július végén, augusztusban?! Sokan vannak. Hét vége lesz, mire indítanak a nagymányoki Gábor Áron Téeszben is. Úgy mint sok helyütt. A váraljai dombokon mindig korán szőkül a búza. Az iroda itt is csendes, Kiszler Ferenc főköny­velő összefoglalóját hallgatom.- A 28-i jég a 165 hektár hibridből 125-öt megsér­tett, verte a 300 hektár árukukoricánkat is. Soha ed­dig még nem volt biztosításunk. Most van. Először. Jókor. A búzát nem érte jelentős kár, szerencse, hogy a jég csíkokban érkezett. Rám néz, szinte csak a szemével kérdezi; ez az, amire kíváncsi vagyok? Ez bizony, hisz ez az élet, a mindennap, a paraszti munka eredménye...- Jól felkészültünk, a 682 hektár Búza közben kell megcsinálnunk a 105 hektár borsónkat. Tavaly a nagymányoki téeszben a búza nullszal­dós volt, csak a pénzforgalomban tette meg a maga csöppnyi segítségét. Az idén jobbat várnak már, bár nagyon nehéz aratásnak indultak a gépeik, talán ép­pen ezekben a pillanatokban.- Minden pénzt bedobunk most mikrokörzeti szin­ten az agrokémiai társulásba, hogy legalább az őszi műtrágyát megvegyük, még az áremelkedés előtt. Nyár, 1988. július. Aratáskezdet. Hogy asztalun­kon foszlós, fehérbélű kenyér legyen... SZABÓ SÁNDOR Fotó: BAKÓ JENŐ Aratás 1988

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents