Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. július 9. Csehszlovákia Jobb szolgáltatásokat a turistáknak Az utóbbi években sokat javult Csehszlovákiában az ellátás. Ezt szolgálja a Prága környéki (Radotin) 22 hektáros melegház is. Csehszlovákiában az idei év első negyedévben lépett életbe a kormány új rendelete arról, hogyan nyújthatnak kereskedelmi és egyéb szolgáltatásokat magánszemélyek. Ez az intézkedés is része az országban most zajló átalakítási politikának. Az Orbis sajtóügynökség munkatársa a magánszolgáltatások lehetőségéről kérdezte Alois Dvorákot, a Cseh Szocialista Köztársaság Kereskedelmi Minisztériumának munkatársát.- Ez az új rendelet a magánkezdeményezések erősítését jelenti?- Elsősorban ott kell erősíteni a vállalkozásokat, ahol ez a helyi lakosok számára előnyös és hasznos. A felelős csehszlovák szervek érdeke, hogy javuljon a kereskedelem, a szolgáltatások színvonala és az étkeztetés minősége az éttermekben és a szálláshelyeken.- A magánvállalkozás bizonyos kibővítése már 1982-től érvényben volt Csehszlovákiában. Milyen tapasztalatok gyűltek össze?- A forma bevált, de a gyakorlat azt mutatta, hogy meg kell szüntetni bizonyos tiltásokat. Ezentúl a szolgáltatásokat már semmilyen lista nem korlátozza. Lehetőség nyílik tehát bármilyen szolgáltatási tevékenységre, amennyiben azt valamilyen más jogi szabály nem zárja ki. A korábbi kormányrendelet értelmében például a lakosok nem nyújthattak szolgáltatásokat állami szervezeteknek. Ez most már nem érvényes.- Milyen a lakosság érdeklődése az új munkaformák iránt?- Az érdeklődés nagyobb, mint korábban bármikor. Főképpen azzal magyarázható, hogy korábban a lakosok csak azt árusíthatták, amit maguk készítettek vagy termesztettek. Ma már más lakosok termékeit is értékesíthetik, mezőgazdasági terményeket és erdei gyűjtésből származókat egyaránt. Az érdeklődés főleg a nagy turistaforgalmú helyeken tapasztalható. Korábban paradoxon volt, hogy sok kiemelt turistaövezetben a külföldiek hiába kerestek büfét, emléktárgyboltot, vagy más szolgáltatást. Persze nemcsak meglepődtek, hanem elégedetlenek is voltak.- Érezteti-e már hatását ez az új rendelet az 1988-as turistaidényben is? Egész biztosan. Számos ilyen tevékenység az állami szervezetek számára kevésbé fontos és nem kifizetődő, ezért ezek színvonala korántsem volt kielégítő. A magánvállalkozó számára viszont vonzó, hogy például egy bérelt boltban, vagy más egységben, mely korábban nem volt gazdaságos, bizonyítsa „üzleti képességeit”. De használhatják saját épületeiket is. Minden szolgáltatást főfoglalkozásként, vagy mellékfoglalkozásként is végezhetnek. A nyugdíj- és betegbizosítás- ban rájuk is ugyanazok a szociális jogok érvényesek, mint Csehszlovákia bármely más lakosára.- A vállalkozók csak egyedül végezhetik-e tevékenységüket?- A konkrét szolgáltatások nyújtásánál segíthetnek családtagjaik és gyermekeik is, amennyiben befejezték az általános iskolát. Segíthetnek más lakosok, például diákok, nyugdíjasok, aktív dolgozók, de nem főállásban. A lakosság érdeklődése alapján már ma megállapítható, hogy a magánkezdeményezések és a vállalkozások új lehetőségei meghozzák a várt társadalmi hasznot. Ladislav Dragula (Orbis - MTI- Press)- A fenti cím alatt a Szofijszkije Novosztyi, a Szófiában megjelenő orosz nyelvű hetilap legutóbbi száma közli csokorba gyűjtve hét külföldi véleményét Bulgáriáról. A véle- ménynyivánítók között van aki egy évtizede itt él, és aki csak néhány hetes kiküldetésbe jött, más meg éppenséggel férjhez. Mindenesetre: a nyilatkozók kevesebben vannak, mint a megkérdezettek - tűnik ki a szerkesztő bevezetőjéből, amely szerint „a többség azzal hárította el a kérdést, hogy ez nem a legjobb módja lenne a bolgár vendégszeretet megköszönésének”. Tehát: Mi nem tetszik? A francia mérnöknek az, hogy a nyíltság jegyében fogant, a néhány éve még tabuként kezelt témákat feldolgozó és kritikus hangú újságcikkekből - amelyek egyébként tetszenek - többnyire hiányzik a hibákat elkövető neve és beosztása. A sajtónak „ezen komolyan el kell gondolkodnia” - véli a mérnök úr, akinek az a vidéki útjain szerzett tapasztalata sem tetszik, hogy az áruellátás ott sokkal rosszabb, mint a fővárosban. És végül az is zavarja, hogy bolgár kollegái, akik vele azonos munkát végeznek, bizony jóval kevesebbet kapnak. Az NDK-t és a „német precizitást” (ezek saját szavai) képviselő tolmácsnönek természetesen nem tetszik a gyalogosok közlekedési fegyelmezetlensége. Az, hogy szinte kivárják a piros jelzést, mielőtt a járdáról lelépnének. (A magyar tudósító azon csodálkozik, a német hölgy, hogy nem vette észre az autósok totális fegyelmezetlenségét: az irányjelző használatának csaknem teljes mellőzését, vagy például olyasmit, hogy az úttestre festett sávelválasztót, záróvonalat stb. puszta dekorációnak tekintik a volán mögött ülők.) Észrevette viszont a hölgy egy másik jellegzetességet, azt történetesen, hogy amilyen udvarias és vendég- szerető a bolgár ember otthon, segítőkész az utcán, ugyanannyira a „hatóságot” játssza - már egy eladópult belő oldalán is. Az olasz magánzónak az építkezések helyén ottfelejtett szemét nem tetszik, meg az üzletek előtti sorállás - újságért, zöldségért, könyvért, mozijegyért. És hogy az elárusítónők nem tűnnek ki kedvességükkel, hanem mintha éppenséggel haragudnának a vevőre, (aki - ezt megint a tudósító mondja - általában nem a „kérem” vagy „legyen szíves” szavakkal kezdi tiszteletteljes folyamodását, hanem így: „bocsásson meg...” A mód, ahogyan a vevőket a bolgár üzletekben, áruházakban kezelik, a spanyol tanárnőnek sem tetszik, aki feleségként él egy évtizede Szófiában. A csehszlovák orvos viszont a tolongást viseli nehezen, következésképpen azt, ahogyan az emberek „a villamost rohammal elfoglalják” vagy a leszállók a körülöttük levő utasokat szét- lökdösik. Ezt (elég különös módon) orvosunk a bolgár arisztokrácia történelmi hiányával, a bolgárok ebből fakadó természetes demokratizmusával, magabiztosságával magyarázza (elfeledkezvén az ötszáz éves török uralom minden arisztokráciát messze felülmúlóan embert-megalázó szerepéről). Ám e demokrácia és magabiztosság némely megnyilvánulási formáját a doktor másokra nézve sértőnek ítéli. Ez a magabiztosság - mondja - néha a hozzáértők, a szakemberek álláspontját is semmibe veszi. A görög diáklány tökéletesebbnek képzelte az ország szociális szerkezetét - tűnik ki szavaiból -, de öt év alatt rájött, hogy hazájához hasonlóan Bulgáriában is két oldala van az életnek: egy jó és egy rossz. „Nem kelt jó benyomásta kereskedelemben tapasztalható áruhiány” - mondja a példát És nem tetszett neki némely tanárának a külföldieket lekezelő modora, amelyre ha okot is adnak egyesek, ez nem ok az általánosításra. Az ausztrál üzletembernek nem tetszenek a magas házak, amelyekben „igen nagy lehet a forróság nyáron”, s ráadásul nincs a közelükben úszómedence, sőt általában liget sem. Elképesztőnek tartja, hogy mennyi könyvet gyűjtenek össze a lakásukban egyes bolgárok, de elfogadni látszik ismerőse magyarázatát: „Ha márnem utazhatom be a világot legalább olvassak róla.” Körülbelül ennyi. Őszintén szólva, a Szofijszkije Novosztyi szerkesztősége talán még túl is tesz nyíltságban interjúalanyain, amikor e megnyilatkozásokat útjára bocsátva azt állítja: „A válaszolók sok-sok bókkal igyekeztek enyhíteni kritikájuk élét. Ezért azzal a kockázattal adjuk közre a válaszokat hogy némileg hamis fényben tüntetjük fel a dolgokat Egészében az a benyomásunk, hogy a válaszolók többsége talán a kelleténél is jobban kímélt bennünket.” Nagy Károly (Szófia) Törökország Robbanás az idegenforgalomban- Törökországot felfedezték a világjárók - az idén várhatóan 4 millió külföldi látogat ide és Törökország is felfedezte az idegenforgalmat, vagyis a benne rejlő nagy gazdasági lehetőségeket. Szerencsés kettős felfedezés. Ez az ország ugyanis sok tekintetben egymaga tudja nyújtani a nyaralni és művelődni vágyóknak, amit más országok csak részben: kitűnő strandokat négy tengerparton, a Fekete-, a Márvány-, a Földközi- és az Égei-tenger partján, hegyvidékeket az ország belsejében, ősi - hettita, görög és bizánci - kutúrák kivételes értékű tárgyi emlékeit, azJszlám kultúra egzotikumát. Az idegenforgalmi beruházásoknak kedvez az erősödő politikai stabilitás, és növelésük egyik indítéka a gyengülő nemzeti valuta, amely miatt egyébként a nyugati turisták számára igen olcsó Törökország. Az Égei- és a Földközi-tenger partján épült szállodákban szinte már minden férőhelyet lekötöttek a nyárra, derült ki török illetékesek sajtónyilatkozataiból. A szakemberek az idén legalább 2 milliárd dolláros bevételre számítanak az idegenforgalomból. Az 1 mil- liárdot már tavaly is elérték, miközben a turisták száma 2,2 millió volt. A bevétel megduplázódása természetesen megköveteli, hogy erőteljesen tovább növeljék az idegenforgalmi beruházásokat, amelyeknek értéke elérte a 1,5 milliárd dollárt. A fejlesztés részben az idegenforgalmi bank által myújtott hitelekből történik. Tavaly ez a pénzintézet275 millió dollárnak megfelelő török Urát (275 milliárd) adott ki 255 tételben. A hitelek 45 százalékából a Földközi- és az Égei-tenger partvidékén építenek szállodákat. A tervek szerint a szállodai férőhelyek számát 1990-ig országosan 220 ezerre növelik, a tavalyi 120 ezerről. Nagyobb gondot fordítanak az idegenforgalmi szakemberek képzésére is - belőlük jelenleg mintegy 30 ezerrel kevesebb van a szükségesnél -, s ennek jegyében idegenforgalmi főiskolát nyitnak a Földközi-tenger partján fekvő Antalya városban. Izmir már nemcsak a nemzetközi vásárok, hanem a nemzetközi turizmus városa is. Új repülőtere - amelyet tavaly novemberben avatott fel Özal miniszterelnök, s ahol 4 millió utas fordulhat meg évente - Törökország legnagyobb légikikötője. Forgalma meghaladja az iszambuliét is. A magyarázat: Izmirből könnyen és gyorsan elérhetőek az ókori Görögország híres földközitengeri városai: Miletosz (most Miles), Efezosz (Selcuk), Pergamon (Bergamo), Aphrodisziasz. Közülük nem egynek az építészeti emlékei az -athéni Akropolisszal vetélkednek. Efezosz Artemisz-templomát valaha a „hét világcsoda” egyikeként tartották számon. Efezosz a keresztények számára; is nevezetes hely: Jézus Krisztus keresztre feszítése után állítólag itt élt, és itt is halt meg Szűz Mária - házát mindenesetre számontartják -, a tanítványok közül pedig itt lakott János, itt prédikált és szenvedett a börtönt Pál apostol. Nem véletlen, hogy minden idők legnagyobb vatikáni turistájának, II. János-Pál pápának jóformán az első külföldi útja ebben a városba vezetett. Törökországba, a világjárók felkapott helyére tavaly az NSZK-ból jöttek a legtöbben - több mint 250 ezren -, de növekedett az Egyesült Államokból, sőt az Ázsiából érkezettek száma is, s legfeljebb az araboké csökkent - az olajtermelés és olajár esése miatt. Az isztambuli kirándulásokat a magyarok is nagyon kedvelik, hiszen Konstantinápoly jelentős helyet kapott történelmünkben: a Héttoronyban egykor sok magyart tartottak fogva, és ebben a városban temették el a 18. századi szabadságharc vezetőjét, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet, édesanyja, Zrínyi Ilona mellé. msmmMmmmmmmmmmmmmmgmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Drezda megújuló múltja Drezda történelmi belvárosában az enyhe téli időjárást kihasználva több építkezésen is lázas munka folyt Ismét felújításokat végeznek a város leghíresebb nevezetességén, a Zwingeren és a közelmúltban hozzákezdtek a 43 éve romokban álló egykori királyi kastély helyreállításához. Az óvárosban sétálók azonban inkább a Neumarkt, azaz az Új- piac-tér mentén magasodó hatalmas darukra figyelnek fel. Egy svéd cég kivitelezésében luxusszállodát építenek, amely illeszkedik majd a történelmi környezethez. Az elmúlt hónapokban azonban a gépeket félretették, ugyanis az alapozási munkálatok közben jelentős régészeti leletekre bukkantak. A markológépek egy XII. századi templom alapjaiba ütköztek. Az ásatások eredményeként más nagyértékű leletek is felszínre kerültek, így például XIII. századi és későbbi kútfők, valamint háztartási és munkaeszközök. A régészek véleménye szerint hosszú keresés után most megtalálták az Elba-parti település XII. század előtti központját. (Drezda neve egy 1206-ból származó oklevélben szerepel először.) Az 1945 február közepén történt, hatalmas pusztítást okozó angol-amerikai bombázás következtében, csakúgy mint a város szinte valamennyi műemléke, a királyi kastély is súlyosan megrongálódott Helyreállítására eddig nem áldoztak. A most elkezdett külső munkák eredményeként, várhatóén tíz év múlva, a hatalmas épület falait és homlokzatait újra eredeti szépségében csodálhatja meg a közönség. A kastéllyal átellenben már 1985 óta fogadja a látogatókat az 1870-es években épült csodálatos Semper Opera, amelynek helyreállítását a műemlékvédelmi szakemberek az egyik legsikerültebb munkájuknak tartanak. A siker érdekében számos már elfeledett szakmát kellett újra megtanulni és mintegy nyolcvan festő- és szobrászművész vett részt évekig a gazdag díszítésű épület újjávarázsolásában. A város jelképének, a Zwinger barokk épületegyüttesének újjáépítését még 1945-ben, alig néhány hónappal a felszabadulás után megkezdték. A külső helyreállítással 1964-ben végeztek. Az azóta folyamatosan zajló belső felújítások most új szakaszba léptek. Néhány teremben már hozzákezdtek az eredeti barokk díszítés visszaállításához. Azonban itt is csakúgy, mint a többi műemlékvédelmi helyreállításnál a legfőbb gondot a szakmunkások, s általában a munkaerő hiánya okozza. Pedig a levegő szennyezettsége és a savas esők miatt a Zwinger külső megóvása is újabb feladatokat ad. A 43 évvel ezelőtti bombázás szörnyű pusztításának emlékét őrzi mindmáig a Mi asszonyunk templom (Frauenkirche) hatalmas romhalmaza az Üjpiac-téren. Németország egykori leghatalmasabb protestáns temploma két nappal a bombázás után omlott ösz- sze, mert a föld rezgése következtében az oszlopok meginogtak, nem birták el a 95 méter magas, óriási kupolát Bár eddig úgy tartották, a romokat meghagyják örök mementóként újabban azonban mégis fontolgatják, hogy helyreállítják az 1734-ben fölavatott templomot A Drezdába érkező évi mintegy kétmillió turistát elsősorban az említett számos nevezetesség, no és a Zwinger több kiállítása, mindenekelőtt a régi mesterek valóban páratlan gazdagságú képtára vonzza. Pedig a város egyéb múzeumai, így például a közlekedési és a számos gyakorlati ismereteket adó higiéniai múzeum is kok különleges látnivalóval várja az érdeklődőket. Pach Ferenc (Drezda) Nyugatnémet turisták Kelet-Európábán ö Teleki Sámuel gróf és osztrák útitársa, Ludwig von Höhnel viszontagságos vándorlás után 1888. március 5-én pillantotta meg a bennszülöttek által csak Basszo Narok (Fekete-tó) néven emlegetett titokzatos tavat. Teleki az osztrák trónörökösről Rudolf-tónak nevezte el. A tó közelében füstöt okádó tűzhányót vettek észre, amelynek Höhnel az expedíció vezetőjéről a Teleki-vulkán nevet adta. Felfedezésükkel az utolsó nagy fehér foltot törölték le Afrika térképéről. A tűzhányó bevonult a tudománytörténetbe: megdöntötte a korabeli elméletet, amely szerint a vulkánosság tengerparti övezetekre korlátozódik. Pontosan száz évvel a nevezetes esemény'után piros-fehér-zöld zászlót lengetett a szél a Rudolf-, újabb nevén Turkana-tó déli partjától 6 kilométerre emelkedő Teleki-vulkánon, amely az egyetlen magyar név a fekete földrész térképén. A magyar tudományos Afrika-expedí- ció tagjai bontották ki, fejet hajtva a nagy magyar utazó emléke előtt. A különféle tudományágak képviselő 11 tagú expedíciót nemcsak a kegyelet hajtotta Kenyának e kietlen és forró vidékére, hanem a vulkán tudományos tanulmányozásának sízándéka is. Ezen a tájon ma sem vezetnek utak. Az expedíció a terepjárókat hátrahagyva Loyangalani oázistól gyalog indult útnak március 2-án egy turkana törzsbeli vezetővel. A cipőszaggató vulkáni kövekkel borított terepen fél éjszakát is átgyalogolva másnap délután érkeztünk meg a tó déli csücskénél elterülő sziklás Latarr-öbölhöz. öt napot táboroztunk a parttól ötven méterre árválkodó két tüskés akácia tövében. Szabad ég alatt aludtunk, mert a martinkemence leheletére emlékeztető állandó heves keleti szél miatt csak kis sátrat sikerült felvernünk. Az árnyékban is 40 fokos hőségben az ember napi vízszükséglete 5 liter ezen a tájon. Az ivóvizet tartalmazó tizenkét darab 25 literes kannát motorcsónak szállította utánunk a Loyangalaniból. Fejenként egy-egy kanna jutott, mégis szűkösnek bizonyult a készlet, amelyet néhányana tó vizével kényszerültek kiegészíteni, akárcsak annak idején Telekiék. A víz szappanra emlékeztető Izét borkősavval próbáltuk élvezhetővé tenni. A hatalmas tó lefolyástalan. Szódát tartalmazó vizét csak az itt élő turkánák képesek meginni. A Kelet-afrikai Árokban elnyúló 350 kilométer hosszú tó vízfelülete tízszerese, víztömege pedig százszorosa a Balatonénak. Ha édesvizet tartalmazna, áldás lenne Kenya félsivatagos északi területén. így azonban a tópart és környéke sivár, száraz kőpusztaság, helyenként gyér sótúrő fücsomókkal, nagy ritkán egy-egy csenevész, szélnyomorította tüskés fával. A tikkasztó forróságban a csapat a kristálytiszta vizű tóban keresett enyhülést, de a krokodilveszély miatt csak szorosan a parti sekély vízben, állandóan szemmel pásztázva a víztükröt. A hüllők, köztük elképesztő méretű példányok, gyakran bukkantak fel a tó felszínén, a fürdőzőktől alig 50-100 méterre. A parton sütkérező krokodilok viszont rendkívül éberek, a közelgő embert már messziről észreveszik és lomhán a vízbe csúsznak. Azt persze nem tanácsos kipróbálni, hogy a vízben is ennyire félénkek-e... A Turkana (Rudolf)-tóban él a világ legnagyobb nílusi krokodil-állománya. Ez, akárcsak a 200 kilogrammot is elérő nílusi sügér, azt tanúsítja, hogy a ma lefolyástalan tó néhány ezer éve, mikoj jóval nagyobb volt a kiterjedése, a Nílus vízrendszeréhez tartozott. A parti színlők (egykori vízszintet mutató partmaradványok) tanulmányozása után az expedíció március 5-én - a nappali hőséget legalább részben megspórolandó - még sötétben indult a Teleki-vulkánhoz. Különféle korú és színárnyalatú, holdbéli tájra emlékeztető, egészen a tópartig nyúló lávamezőkön gyalogolva értük el délelőtt a néhány évtizede szunnyadó, 646 méter magas tűzhányót, amely azonban csak 150 méterrel emelkedik ki a fekete lávával borított környezetéből. Az öreg krátert északi-déli irányú hasadék metszi keresztbe, alján néhány göcsörtös fa nő. Teleki idején ugyanis már nem a főkráter, hanem a vulkán oldalán levő parazitakráter működött. A két utazó ezt nem láthatta, a vulkánt az izzó lávafolyam miatt meg sem tudták közelíteni. Az expedíció a vulkán beható tanulmányozása és az ünnepélyes zászlóbontás után kőzetmintákkal megrakodva indult vissza a táborba. A visszaút sokkal kimerítőbb volt: a tűző nap hevét őrző fekete láva ontotta a hőséget. A következő nap Loyangalaniból tevekaravánnal osztrák csoport érkezett az öbölhöz, ahol Telekiék 1888. március 6-án elérték a partot. Ausztria nairobi nagykövetének vezetésével a centenárium jegyében vállalkoztak az útra. Az évforduló alkalmából Liptay-Wagner Sándor, a nairobi magyar külképviselet vezetője aznap szintén a táborba érkezett. Az így összejött magyarok, osztrákok és a kíséretükben levő kenyaiak március 6-án együtt tisztelegtek Teleki Sámuel és Ludwig von Höhnel emléke előtt. A szabadtéri ünnepélyes megemlékezés hátterét a vad és kietlen, szépségében lenyűgöző táj adta. Az afrikai vad táj, amely még ma is jórészt olyan, amilyennek azt Telekiék is láthatták száz évvel ezelőtt. . Tóth László A tömött bugyellárisaik miatt világszerte körüludvarolt nyugatnémet turisták a hangadók Kelet-Európábán is. Különösen azok az országok keltik fel kíváncsiságukat és utazási kedvüket, ahol új területeket nyitnak meg a külföldiek előtt, mint a Szovjetunióban, vagy pedig bürokráciamentesen folynak a dolgok és vonzóak az átváltási árfolyamok, mint Magyarországon - állapítja meg a DPA körképe az NSZK állampolgárainak kelet-európai turizmusáról. A nyugatménet utazók több mint egymilliárd márkát költenek évente hat kelet-európai országban: Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában, a Szovjetunióban és Romániában. Ez az összeg mégis csak töredéke annak, amelyet a nyugatnémet turisták hagynak maguk után szerte a glóbuszon. E csekély részesedés is évek óta változatlan és valószínűleg ezután sem emelkedik. (Az NDK-t a nyugatnémet hírügynökség feltehetően ezért hagyta ki, mert a másik német államba az NSZK állampolgárok zöme rokonlátogatási célból utazik.) A vendéglátó országok szemszögéből ugyanakkor nagyon fontos az idegenforgalomból származó deviza - mutat rá a DPA írása és ezt Magyarország példájával szemlélteti: „Magyarországon az idegenforgalom bevételei meghaladták a 450 millió dollárt, 1986-ban a nyugati kereskedelem hiányának csaknem a felét ellensúlyozták a keményvalutát hozó vendégek magyarországi kiadásai”. A DPA megállapítja, hogy a többi szocialista országgal összehasonlítva a beutazás flottul megy Magyarországra és az a lehetőség, hogy a vízum a határon is beszerezhető, a nyugatnémet állampolgárt utazása során spontán kitérőre indíthatja. A nyugatnémet hírügynökség megemlíti, hogy Budapest a vízumkényszer kölcsönös eltörlését szorgalmazza Magyarország és az NSZK között. A hírügynökség adatai szerint az NSZK állampolgárok beutazása 27 százalékkal növekedett és elérte az 1,1 milliót, Nyugatról csak a szomszédos Ausztriából érkeznek többen. Magyarország a szövetségi állampolgárok kedvelt úticélja Kelet- Európában, a vele szomszédos Románia viszont az évi 175 ezer beutazással a sor végén kullog - írja a DPA és a magyarázatot keresve először is megemlíti, hogy a román határőrök és vámosok mindent felforgató alapossága, a hosszú várakozás és körülményeskedés fejcsóvá- lást vált ki az utasoknál és féltődül bennük a kérdés: mit keresnek tulajdonképpen? A Fekete-tenger strandjai, a Kárpátok festői bércei ellenére bőségesen van szabad szállodai férőhely. Laurentiu Simon, a bukaresti idegenforgalmi hivatal osztályvezetője ennek egyik okát a romániai ellátás nehézségeit taglaló sajtójelentésekben látja. Vendégeink számára nem létezik az áram, meleg víz vagy ellátás problémája - fogadkozik. A tengerparti keményvalutás turisták ellátására a bukaresti kormány különösen nagy súlyt fektet. A nagy nyugatnémet utazási irodák katalógusai mégis figyelmeztetik ügyfeleiket, hogy a melegvízellátásnál előfordulhat a szűk keresztmetszet a vendéglők és diszkók pedig nagyon korán zárnak. Mindezek ellenére számos tengerparti üdülőhely kocsmáiban, diszkóiban és strandjain jobbára csak német szó járja. Sok nyugatnémet család találkozik ezeken a helyeken a rokonaival, barátaival az NDK-ból. A szervezett utazás ára az NSZK állampolgárai többségének jutányos, az egyéni utazó viszont gyakran bosszankodhat a szállodai szobák borsos ára miatt. Nemcsak a nyugatnémet devizát látják szívesen a szocialista országokban, hanem érdeklődnek a közös turisztikai projektumok iránt is. A lengyel idegenforgalom vezetői például nyugatnémet beruházókat keresnek a Mazuri-tavakhoz. Stanislaw Stachura, az ORBIS igazgatója is a nyugatnémet turisták jelentőségét hangsúlyozza: a 382 ezer beutazó az összes nyugati beutazások 60 százalékát tette ki. Csernobil éve, 1986 után a nyugati turisták száma valamennyi szocialista országban növekedett, a legnagyobb érdeklődést azonban a Szovjetunió váltotta ki, a többi között a glasznoszty és peresztrojka jóvoltából. Tavaly mintegy 200 ezer nyugatnémet utazott a Szovjetunióba, a nyugati látogatók közül csak a finnek előzték meg őket. A DPA megjegyzi, hogy a Szovjetunióban egyrészt újabb és újabb területeket nyitnak meg az idegenforgalom előtt, másrészt továbbra sem engedélyezik az egyéni utakat utazási iroda bekapcsolása nélkül. Csehszlovákia, ahol évente félmillió nyugatnémet fordul meg, a hírek szerint jövőre könnyíteni akar a beutazási feltételeken. A DPA emlékeztet arra, hogy az NSZK állampolgárai csak a nagykövetségen, vagy pedig az utazási irodákon keresztül kérhetnek vízumot. Lehetséges, hogy az idén egyes csehszlovák határátkelőhelyeken egy napra szóló vízumokat adnak majd.
