Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

1988. július 5. ÜEPÜJSÄG 3 Portáldaruk exportra A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységének egész évi ka­pacitása le van kötve: portáldarukat és darurészegységeket gyártanak elsősor­ban a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia részére, de szállítanak az idén Kínába is. Jelenleg a szerelőtéren a szovjet és a lengyel exportra kerülő da­rukat és génijeiket szerelik a gyár dolgozói. Az idén csupán a Szovjetunióba 48 portáldarut szállítanak ki. Táborok zárnak és nyitnak Képzőművészet és nyelvtanulás Munkaerőhelyzet Szekszárdon Szakképzetlenekre nincs szükség Ml lesz az először munkába állókkal? ÉHHHHH Idén is Dombóvár adott otthont az Amatör Képzőművészek Társasága hagyományos nyári programjának, a kedvelt alkotótelepnek. Nagy B. István művészeti vezetésével tizenhe­ten vettek részt a munkában, amelyben aktáb­rázolás, természetfestés és kerámia, szobrá­szat, mintázás is szerepelt. A 18 évestől a nyugdíjas korosztályig képviseltették magu­kat az amatőrök, ahol a legfőbb összekötő szál a képzőművészet szeretete volt. A komoly munka mellett azért maradt idő arra, hogy Mosdósra és Csicsóba tegyenek kirándulást, arról pedig, hogy miként töltötték el az elmúlt hetet Dombóváron, majd a galériában meg­rendezésre kerülő szeptemberi kiállításuk ta­núskodik, amit azt követően Szekszárdon, a megyei művelődési központban is bemutat­nak. A képzőművészekkel egy időben, igaz rövi- debb időre érkeztek mintegy ötvenen, a kéz­művestábor résztvevői. Az ötnapos progra­mon azok a szakkörvezetők szerepeltek, akik a megyei művelődési központ kétéves tanfoly­mát elvégezték, mintegy összegzésül elevenít­hették fel a tanultakat és szerezhettek új is­mereteket. Hasonlóképpen a hímzőtanfolyam tagjai, a szakkörvezetők, akik a kollégium társalgó­jában dolgoztak a többiekkel egy időben. A mozgalmas hét után szombaton fejeződött be a leghosszabb program, az alkotótelep munkája. Ezzel egy időben nyitott viszont a helyi né­met klub és a megyei, nagyközségi szervek, üzemek támogatásával a nemzetiségi ifjúsági tábor Gyönkön. A tíznapos táborozáson dal- és énektanu­lás, a község történetének, a nemzetiség múlt­jának, problémáinak megvitatása, sportverse­nyek, pécsi kirándulás szerepel többek kö­zött. De biztosan nagy élményt jelent majd a kuglófsütés, a falumúzeum megtekintése és persze az együttlét, a barátkozás - ami legfon­tosabb, mindig német nyelven. Szekszárd Város Tanácsa a legutóbbi ülésén tárgyalta meg a város munkaerő- helyzetét, és hozott határozatot arra, hogy az államigazgatás miként segítheti elő a lehetőségek szerinti teljes foglal­koztatást. Cél, hogy a várható feszültsé­geket minél előbb érzékeljék, hogy idő­ben intézkedéseket lehessen tenni a fel­oldásukra. Természetesen a tanács nem avatkoz­hat bele a gazdálkodó egységek belső életébe, de jó koordinációval, szinte sze­mély szerinti segítségnyújtással nagyon sokat tehet - az egyes emberekért, ezzel javítva a közhangulatot. Egy kis visszapillantás Szekszárd sokáig kis város volt, majd robbanásszerű változás következett be. A hatvanas évek iparfejlesztése nyomán a város lakossága megduplázódott, Szekszárd állandó népessége 1870 és 1970 között 12 ezerről több, mint 24 ezerre nőtt. A százéves növekedés az el­múlt 18 év alatt megismétlődött. Az 1988. január elsejei népességszám 36 654 volt. A növekedési ütem messze meghaladja a hasonló nagyságú városok átlagos nö­vekedési ütemét. A folyamat fő oka a bevándorlási több­let volt, az emelkedés háromnegyede ebből származott, a többi a természetes szaporodás volt. Az utóbbi években ez a növekedés - szerencsére és a tervezet­tek szerint - leállt, illetve szerényebb mértékű. Ezt erősíti az ellenkező előjelű folyamat is, vagyis a kiköltözés a környe­ző településekre. Ez valószínűleg stabili­zálja a munkaerőhelyzetet is. Segítenek a kisvállalkozások Megyénk iparszerkezete következté­ben nagy feszültségek, tömeges leépí­tés nem volt és nem is várható. Éppen az ellenkezőjére van kilátás az atomerőmű beruházásának folytatásakor. Ugyanak­kor ez nem jelenti azt, hogy nincsenek fe­szültségek, gondok, amelyeket csak szí­vós munkával, jól összehangolt tevé­kenységgel, illetve hosszabb távon lehet megoldani. A megyeszékhelyen az iparfejlesztés a 80-as évek második hullámával befeje­ződött. Az utóbbi években jelentősebb munkahelyfejlesztés nem volt, sőt, ki­sebb arányú leépítésekről mi is beszá­moltunk. A tervek szerint a városban mintegy száz, a városkörnyéken pedig 450 fős létszámcsökkenést terveznek. Száz-száz munkavállalóval már az idén is kevesebbet alkalmaztak. A kisvállalkozások nagy számú létre­jötte élénkíti a munkaerőmozgást és csökkenti a feszültségeket, némely terü­leten még egészséges versenyt is terem­tett. A bejárók helyzete A város gazdasági és társadalmi életé­ben is jelentős szerepet játszanak az in­gázók, vagy bejáró dolgozók. Az utóbbi időben nem készült részletes felmérés er­ről a területről, de mivel jelentősebb mun­kahely-változtatás nem volt Így ma is érvé­nyesek az 1984-es számok. E szerint a diá­kokkal együtt napi tizenháromezer ember érkezik a megyeszékhelyre. Ebben a számban nyilván az a helyzet is szerepet játszik, hogy a bejáróknak több, mint a fele harminc percnél rövidebb idő alatt eléri a várost. Majdnem kilencven százaléka pe­dig nem utazik egy óránál többet Érdekes adat, hogy a viszonylag iparo­sodottnak tartott Bonyhádról több, mint hatszázan jártak a felmérés időpontjában Szekszárdra. Ennek az oka az lehet, hogy leállt a korábban stabilizálódott ipar fejlő­dése, itt viszont új kapacitások jelentkeztek és érvényesült ezek elszívó hatása. Ahol a feszültségek vannak A szakképzetlen és egyes esetekben lumpen életmódot folytatók foglalkozta­tása egyre nagyobb gondot jelent a vá­rosban. Korábban a munkahelyek még érdekeltek is voltak az alacsony bérért alkalmazott szakképzetlen „vattaembe­rek” felvételében, mert csak így lehetett az átlag-bérgazdálkodás kereteiben a többieket jobban fizetni. Mára a szabá­lyozók és a gazdasági helyzet megválto­zása miatt lényegesen módosult a hely­zet. A munkahelyek, ha nem is hajtanak végre látványos leépítést, de az eltávozók helyére általában nem vesznek fel újakat, illetve a korábbinál szigorúbb feltételeket szabnak. így aztán ezeket az embereket nem veszik fel sehol, mint ahogyan a bör­tönből szabadultaknak is szinte lehetet­len elhelyezkedni. Pontos számokat nem lehet mondani, hiszen nem mindenki jelenik meg a munkaügyi irodában. Az el­múlt év áprilisában viszont már 212 mun­kával nem rendelkező személyről tudtak a városban. Az először városi, majd megyeivé át­szervezett munkaközvetítő irodában az első évben 100-200 ügyfél fordult meg, tavaly pedig 4339, ez év első négy hó­napjában pedig 1622 volt az ügyfelek száma. Az adatok természetesen csak városi és városkörnyéki forgalomra vo­natkoznak. Az adatok nem azt jelentik, hogy ennyi ember kereste fel az irodát, mert ugyanaz a személy többször is megfordult ott. Az információk szerint továbbképző és szakmásító tanfolyamok szervezését tervezi az iroda. Sajátos helyzetben A cigánylakosság foglalkoztatása is egyre nagyobb gondot jelent Szekszár­don. A tavalyi adatok szerint 629-en él­nek a városban, ebből 227-en fiatalko­rúak. A felnőttek közül 240-en rendsze­res, illetve alkalmi munkákat végeznek, jó részük az épületek bontásából élt az utóbbi években. Az aktiv keresők na­gyobbik része segéd- illetve betanított munkát végez. Mindez nemcsak a mun­kavállalási lehetőségeket, pontosabban lehetetlenségeket határolja be, de meg­szabja a jövedelmi viszonyokat is. A fel­nőttek közül 71 az analfabéta, a nyolc ál­talánost 153-an végezték el, 27-en szak­munkások. A város cigánylakosságának társadalmi felemelkedéséhez elenged­hetetlenül szükség van az előitélet-men- tes környezetre, de fontos az érdekeltek igénye és aktív közreműködése is. Ugyancsak hátrányos helyzetet jelent a csökkent munkaképesség is. Tavaly a rehabilitációs bizottság 76 személlyel foglalkozott, közülük csak 15-öt sikerült elhelyezni. A megoldás a tervezett szo­ciális foglalkoztató lesz, melynek a meg­valósításához már beadták a pályázatot. Az elképzelések szerint kétszer hatórás műszakban hatvan embert lehet foglal­koztatni és negyvennek biztosítani az ott­honi bedolgozói munkát. Már létrehozták a közhasznú munka intézményét, de a létszám további fej­lesztése indokolt. Az első munkavállalók A legkeményebb társadalmi probléma az először munkát vállalók elhelyezése, hiszen az első élmény, benyomás egy életre nyomot hagy a fiatalban. Minden évben összeveti a tanács a várhatóan végzők számát a munkahelyek ajánlatai­val. A végzős tanulók száma több, mint kétezer, ebből várhatóan 1200-an állnak munkába, a többiek továbbtanulnak. A nekik felajánlott munkahelyek száma vi­szont csak 581, ez kétszázzal kevesebb a tavalyinál. Az is tény viszont, hogy sok esetben ismeretségi, rokoni alapon találnak munkát a fiatalok. Sejthető, hogy a tényleges igényt nem jelentik be a mun­kahelyek. Külön gond a kisegítő iskolá­ban végzettek elhelyezése. A korábbinál kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek az if­jú szakmunkások is, hiszen 750-en vé­geznek, az állások száma pedig elvileg 310. A nyár végén és az ősszel a tanács részt vesz a munkalehetőségek felkuta­tásában. IHÁROSI IBOLYA Az egykori megyei titkárok a lengyeli iskola főépülete előtt mint K. Papp József nyugalmazott el­ső titkár. Legtöbbjük más funkcióba került, onnét ment nyugdíjba, ám - mint a beszélgetésekből is kitűnt, - sok élmény él bennük - pozitív és negatív egyaránt - abból az időből, amikor megyei titkárok voltak. Egy ilyen találkozónál arra számit az újságíró, hogy ezek az élmények elevenednek föl. Persze, voltak ilye­nek is. Rév András egykori megyei titkár arra emlékszik a zománcáru- gyárban, hogy itt volt, amikor első íz­ben lett élüzem a gyár. Rapai Gyula - 1956-58-ban első titkár, majd Bara­nya megyei első titkár, moszkvai nagykövet, később a Kossuth Könyvkiadó igazgatója - a múzeum­ban mondja: Itt voltam az avatáson. Ám az egész nap rácáfol a várako­zásra. A kérdések, a megjegyezések, vé­lemények özöne a mának és a jövő­nek szól. Samu József - ezúttal mint a Ma­gyar Antifasiszták, Ellenállók Szövet­ségének vezetőségi tagja - felajánl­ja, hogy szívesen eljönnének az is­kolába látogatóba, egy kis eszme­cserére. Az igazgató örömmel elfo­gadja az ajánlatot, lévén az intéz­ményben jól működő MHSZ-klub, amely bizonyára örömmel iktatja programjába a találkozót. Egyöntetű a vélemény, amit Rapai Gyula fejez ki: Tudomásom szerint ez az egyetlen megye az országban, ahol időnként összehívják a volt me­gyei titkárokat, megkérdezik őket, mi a véleményük, tájékoztatják őket a megye helyzetéről, fejlődéséről, ter­veiről. Példamutató ez a figyelmes­ség... A beszélgetések, tájékoztatók so­rán sok mindenről szó esik. A figyel­mességről az emberek iránt, akár egykori megyei titkár az illető, akár más, aktív, vagy nyugdíjas dolgozó. A bürokrácia felszámolásának szük­ségességéről, ugyanis nem kell min­dig felső utasításra várni. Cselekedni kell, mégpedig gyorsan. A program a Hőgyészi Állami Gaz­daság üzemegységében fejeződik be. Itt kér a megyei pártbizottság tit­kára, Váradi László elnézést Péter Szigfrid első titkár megbízásából, hogy nem tudott részt venni a talál­kozón, fontos, más elfoglaltsága miatt. A mai találkozó igen fontos volt, sok észrevételt, javaslatot hasznosí­tanak majd a pártmunkában... Másodízben hívta össze elvtársi­baráti találkozóra a megyei pártbi­zottság a volt megyei titkárokat. Az első két éve volt, Szekszárdon és Pakson, akkor született az elgondo­lás, hogy „folytatni kell”. Most Bony- hád és Lengyel volt a találkozó szín­helye. A program a Bonyhádi Zo- máncárugyárban kezdődött, folyta­tódott a Völgységi Múzeum megte­kintésével, majd Lengyelben, a szak­középiskola és szakmunkásképző­ben. A zománcárugyárban Krizsán Ist­ván, a városi pártbizottság első titká­ra tájékoztatta őket a város és város- környék életéről, helyzetéről, a politi­kai, gazdasági és kulturális életről, a gyár eredményeiről, gondjairól Sze- kercés Sándor főmérnök szólt, a múzeumot Gáti Márta muzeológus mutatta be, Lengyelben Fábián And­rás igazgató adott tájékoztatót. A tizenegy volt megyei pártbizott­sági titkár mindegyike ma már nyug­díjas. Van köztük, aki alig egy évig töltött be itt titkári funkciót - mint a 75 éves Samu József, a Magyar Kom­munista Párt első Tolna megyei titká­ra - van, aki kereken húsz évig, Krizsán István bonyhádi első titkár tájékoztatja a vendégeket Veterán megyei titkárok találkozója JANTNER JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents