Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

1988. július 30. 4 KÉPÚJSÁG Lengyelország A vállalatok szociális tevékenysége Az üzemek és vállala­tok szociális tevékeny­sége Lengyelország la­kosságának háromne­gyedére - a tényleges és a nyugdíjas dolgo­zókra, családjaikra, to­vábbá a kisiparban fog­lalkoztatottakra - terjed ki. Vállalati, üzemi tulaj­donban van például a lengyel üdülőkben 335 ezer hely. Ezeket csak 1986-ban 4 millió dol­gozó vette igénybe, s rajtuk kívül 1,5 millió kis- és nagydiák vett részt vállalati szervezé­sű téli és nyári táboro­zásokon. Az országban ma­napság minden tizedik lakás vállalati erőből lé­tesül. Számuk jelenleg egymillióra tehető. A gyárak minden évben több tízezer lakást ad­nak át dolgozóiknak. A lakások fenntar­Bányászüdülő Krynicán Hogyan folytatódjék a reform Jugoszláviában? tására a vállalatok 1982 és 1986 között 119 milliárd zlotyt fordítottak. Ezenkívül vállalati lakásalapból biztosítják a pénzt lakásvásárlásra és különféle kölcsönök­re. Ilyenek a családi házak építésére, a tatarozásra, a lakáskorszerűsítésre és lakásbővítésre szánt kölcsönök. Ennek az alapnak az eszközeit fel­használják a lakbérek csökkentésére vagy a lakáscseréknél felvetődő költsé­gekre is. Vállalati lakásnak számít Len­gyelországban a munkásszálláson bizto­sított hely, illetve az üzem által bérelt la­kás is. A gyárak 1200-nál több üzemi klubot és mintegy 500 kultúrotthont finanszíroz­nak. Ezek gyakran egész kerületek, sőt kisvárosok kultúréletének a központjai. Kultúrmissziót tölt be a 3200 üzemi könyvtár is. Mindezek fenntartási díja évi tízegyné­hány millió zlotyt emészt fel a vállalatok költségvetéséből. Az üzemeknek több ezer bölcsődéje, óvodája, több tízezer étkezdéje, büféje van, 1986-ban mintegy 400 millió adag ételt szolgáltak ki ingyen a különösen ne­héz körülmények között dolgozó fizikai munkásoknak. A reform időszakában viszont az állam gondoskodási monopóliuma nem tartha­tó fenn többé - jelentette ki Antoni Raj- kiewicz, a Munkaügyi és Szociális Intézet igazgatója, aki egyben azt is javasolta, hogy az állam partnere a szociális szfé­rában maga az állampolgár legyen. Eh­hez kapcsolódik, hogy a szejm törvényt hagyott jóvá az üzemi szociális és lakás­alapok felhasználásáról és kialakításá­ról. A lengyel törvényhozás abból indult ki, hogy az üzemi szociális alap hozzájá­rulása nélkül sokan nem üdülhetnének, nem tudnák előteremteni a pénzt lakásra, lakásfelújításra. így a vállalatok szociális funkciója végül a reform második szaka­szában is megmaradt. (Interpress-MTI-Press) A gazdasági reform első intézkedéseit már másfél hónapja a bőrükön érzik a jugoszlávok, jobban talán, mint az itt is hirtelen beköszöntött kánikulát. A politi­kusok nem ígérnek gyors kilábalást a mély gazdasági válságból. Bejelentették, hogy a reformintézkedések nyár eleji csomagját - az árak széles körének fel­szabadítását, a béremelések és a közfo­gyasztás korlátozását, az import és a va­lutapiac liberalizálását - jelentős változá­sok követik még az idén, illetve a jövő év elején. Azt mindenki elismeri, hogy az eddigi lépések, különösen a hatásukra megin­dult áremelési hullám miatt, ez idáig csak áldozatokat követeltek a lakosságtól, nem is keveset, de elengedhetetlenek voltak a Nemzetközi Valutaalappal folyta­tott tárgyalások sikeres befejezéséhez, az adósságátütemezéshez és a kapott 1,5 milliárd dolláros új hitelhez. Arról vi­szont már megoszlanak a vélemények, hogy a most formálódó elképzelések megvalósításuk esetén már egy éven be­lül érzékelhetően jótékony hatást fejte­nek majd ki a gazdaság működésére - ezt állítják ugyanis a kidolgozásukért felelős közgazdászcsoport egyes tagjai. A kétkedők szerint egyelőre még nem világos, hogy az újabb reformcsomag mit is tartalmaz majd. A JKSZ KB június végi ülésének feladata volt pontokba fog­lalni és konkrét, felelősökkel, határidők­kel megjelölt teendőkké fogalmazni az országos pártértekezlet állásfoglalását. A KB-ülésen zajlott élénk, szenvedélyes vita végén azonban úgy határoztak, hogy a felszólalásokban elhangzottakkal még kiegészítik az akcióprogramot, s csak ezután készül el majd a végleges válto­zat. (Erre július első hetében még nem került sor.) Mégis, mi az, amit tudni lehet a terve­zett változtatások irányáról? A sajtójelen­tésekből, kommentárokból kitűnik, hogy az egyik középponti kérdés a tulajdonvi­szonyok megreformálása. Az újvidéki rá­dió egyik kommentárja szerint például „más szocialista országokban is rájöttek már, hogy a gazdaságban nemcsak a szocialista tulajdonnak van létjogosult­sága, hanem a szövetkezeti, a magán- és a vegyes tulajdonnak is”. A javaslatok szerint a többi között lehetővé válna, hogy magánszemélyek pénzt fektesse­nek vállalatok alapításába. Ehhez azon­ban - teszik hozzá Belgrádban - le kell számolni a vezetésben még meglévő dogmatikus nézetekkel is. A hazai reformlépéseinkhez sok min­denben hasonlító elképzelések között szerepel a részvénypiac és a tőzsde megteremtése is. Külön csoport foglal­kozik az árképzési mechanizmus kidol­gozásával. A cél az, hogy a vállalatok ter­melési .költségeik figyelembevételével saját maguk határozzák meg termékeik árát, de ha a piac értékítélete ezt túl ma­gasnak tartja, akkor ennek minden kö­vetkezményét is maguk viseljék. Csak egészen szűk körben, bizonyos mono­polágazatok és -szolgáltatások, például az energiaszolgáltatás esetében tartják indokoltnak az állam közvetlen szabályo­zó szerepét. A munkajövedelmeket pedig két részre javasolják tagolni: egy állandó, és egy, a cég gazdálkodásának sikerétől függő hányadra. Közgazdászok foglal­koznak a pénzügyi kapcsolatok, az el­számolási rendszer és az adórendszer megreformálásával is. A tervek szerint a javaslatokat még az idén a parlament elé terjesztik, s így vár­hatóan a jövő év elején bevezethetőek lesznek. Addig azonban még bizonyára sok vita zajlik róluk, ahogyan a jugoszláv társadalom más feszítő problémáiról is. Az eszmecserék szenvedélyességére jellemző, hogy éppen az említett június végi KB-ülésen a testület egyik tagja, Ra­dovan Radonjics, felelősnek mondta ma­gát, mint a párt vezető testületének tagja az ország jelenlegi helyzetéért és lemon­dott tagságáról. Talán ez indította arra Sztane Dolancot, az Államelnökség alel- nökét, hogy felszólalásában felajánlja: ő is szívesen lemond KB-tagságáról, ha a testület ezt jónak látja. Ajánlatára azon­ban az ülés további részében nem tértek vissza... CSÁSZÁR TIBOR (Belgrád) Bulgária A háztáji gazdaságok szerepe Csehszlovákia A mezőgazdaság és az átalakítás Bulgária nagyon sok vidékén általá­nossá vált a kis zöldséges-és szőlősker­tek egyéni művelése és a háztáji állattar­tás. Ma mintegy kétmillió háztáji gazda­ságban folyik mezőgazdasági termelés és szerepük egyre nő az ország élelmi­szerellátásában. A megművelt földterü­letnek mindössze tizenhárom százalé­kán a mezőgazdasági termékeknek kö­rülbelül egynegyedét állítják elő: a hús 41, a tej 28, a tojás majdnem 50, a gyü­mölcs 40 és a zöldségfélék 37 százaléka kerül ki a háztáji gazdaságokból és itt ta­lálható a szarvasmarha- és sertésállo­mány egyötöde, a juhoknak és szárnya­soknak pedig egyharmada. A háztáji gazdaságok, amelyek egyre nagyobb részt vállalnak a lakosság ellá­tásában, mintegy kiegészítik és folytatják a közös gazdaságok tevékenységét. Mindazok, akik ilyen módon kívánnak bekapcsolódni a mezőgazdasági terme­lésbe, szerződést kötnek a megfelelő ag­ráripari kombináttal (APK-val), amely a vállalkozók rendelkezésére bocsátja a szükséges földterületet, műtrágyát, vegyszereket, vetőmagot, takarmányt. A háztáji földeket, amelyeknek nagysága átlagosan 0,3 hektár, a kombinát gépei művelik meg. A gazdák térítés nélkül vehetik igénybe a kombinát szakembe­reinek, például az állatorvosoknak, vagy a növényvédőknek a segítségét. Egyéni használatra általában olyan földet en­gednek át, amely nem alkalmas intenzív nagyüzemi művelésre - alacsony ter­méshozamú, nagyon kicsi alapterületű, vagy parlagon hagyott föld, de lehet olyan földdarab is, amely túlságosan me­redek, vagy lejtős területen fekszik. Az ilyen, kevésbé jó minőségű föld egyéni­leg azonban gazdaságosan művelhető, és a ráfordított munka révén a termésho­zam emelkedik, a föld termékenyebbé válik. A háztáji gazdaságok fontos jellem­zője, hogy bérmunkásokat semmilyen formában nem alkalmazhatnak. A háztáji gazdaságokban dolgozók nemcsak saját fogyasztásra termelnek; jelentős bevételhez jutnak azáltal, hogy termékeiknek mintegy 40 százalékát a piacon értékesítik. A háztájiban felnevelt állatokat és az ott előállított állati eredetű termékeket, valamint a gyümölcs és zöldségfélék túlnyomó részét az állam vásárolja fel az előzetesen megkötött szerződésben meghatározott áron. A vi­rágok, a gyümölcs és a zöldségfélék egy részét, valamint kisebb mennyiségű to­jást és szárnyast a termelők a szövetke­zeti piacokon szabadon értékesíthetik. Az állam a felvásárlási árakon és adókon keresztül, valamint különböző pótlékok és prémiumok juttatásával szabályozza a háztáji gazdaságok működését. A cél az, hogy a háztájikban a lakosság szükség­leteinek leginkább megfelelő árufélesé­geket termeljenek. A háztáji gazdaság fejlődését ma még egy sor akadály nehezíti. Ezek közül az első helyen a termelés anyagi-technikai feltételeinek folyamtaos biztosításában mutatkozó fennakadásokat kell megem­líteni. Nem problémamentes a háztájiban előállított termékek felvásárlása sem, mi­vel nem mindig tartják be a szerződéses határidőt. A háztáji művelés hátránya az is, hogy nagyon sok kézi munkára van szükség, a munkafolyamatok pedig idő­igényesek. A hatékonyság kialakításá­ban nagy jelentősége van a felvásárlás jobb megszervezésének. Az utóbbi idő­ben nagy figyelmet fordítottak olyan szervezetek megalakítására, amelyek­nek a felvásárlás megszervezése a leg­főbb feladata. Az állampolgárok kollektív és egyéni munkavégzésére vonatkozó szabályzat bevezetése is jelentős köny- nyítést hozott a háztáji gazdaságokban dolgozók számára - ez a szabályzat ren­delkezik a mezőgazdasági termékek összegyűjtéséről, felvásárlásáról és fel­dolgozásáról. EKATERINA LICSEVA (Sofia-Press - MTI-Press) A csehszlovák mezőgazdaságban az új gazdasági mechanizmus már két évvel korábban érezteti hatását, mint a nép­gazdaság többi ágazatának vállalatainál. Néhány hónap múlva, 1989 elején életbe lép a mezőgazdasági termelőszövetke­zetekről szóló törvény; egyszerűsödik az irányítás rendszere, megváltoznak az ál­lam és a mezőgazdasági vállalat gazda­sági kapcsolatai. A változás érinti a felvásárlási árakat, a nyereségelvonást, a béradót, a külön­böző adókat és pótlékokat. Kezdetben az érintettek többsége fenntartások nélkül támogatta a reformo­kat, ám azáltal, hogy egyre nyilvánva­lóbb: a változások nem csupán papíron léteznek, hanem egészen valós, radikális intézkedésekről van szó, az ellenzők szá­ma emelkedett. Ök azzal érvelnek, hogy a mezőgazdaság már évek óta teljesíti fel­adatait és a népgazdaság stabilizáló ré­sze. Nincs tehát szükség a régi rendszer változtatására. Érveik tulajdonképpen igazságon ala­pulnak - az élelmiszerüzletekben van elég áru, Csehszlovákiának az élelmi­szertermelésben az önellátáshoz már csak egy kis lépésre van szüksége. De a mezőgazdasági vállalatok min­dennapi gyakorlatának elemzéséből már nem ilyen optimista kép alakul ki. A csehszlovák mezőgazdaság termékeiket túl drágán állítják elő (elsősorban a fejlett európai országokhoz viszonyítva), a me­zőgazdaságba fektetett pénzeszközök nem hozzák meg a várt eredményt, a me­zőgazdasági vállalatoknál még mindig túlsúlyban van az extenziv gazdálko­dásmód. Az irányítás több fokozatú rend­szere (minisztérium - megyei mezőgaz­dasági igazgatóság - járási mezőgazda­sági igazgatóság - vállalat) lassan reagál a mezőgazdasági vállalatok szükségle­teire, elsősorban adminisztratív rendele­tek, szabályok és előírások, utasítások termelőjévé vált, melyeket az irányítás minden alacsonyabb fokán tovább bőví­tenék. Az új mezőgazdasági mechanizmus­nak mindezt meg kell szüntetnie. A cse­lekvés központjában az önálló, önmagá­ról döntő és tevékenységéért teljes mér­tékben felelősséget vállaló mezőgazda- sági vállalat áll majd. Az elképzelések szerint a központi szervek az országos koncepciót fogják kidolgozni. Az admi­nisztratív irányítást gazdasági eszközök­kel pótolják, melyek hatással lesznek a vállalati és a társadalmi érdekek viszo­nyára. Némely mezőgazdasági vállalat szá­mára ez veszteséget jelent majd. Meg­szűnik az állam bőkezűsége, mely min­dig, még az ismétlődő és egyértelműen a hibákból eredő gazdasági sikertelenség esetén is végül is előkerítette a pénzt a vállalatok támogatására. Minden mező- gazdasági termelőszövetkezetnek és ál­lami gazdaságnak most meg kell találnia a gazdasági önállósághoz vezető utat, azt a lehetőséget, hogy megkeresse a pénzt a vállalat üzemeltetéséhez, hogy legyen pénz bérekre, gépek vásárlására, beruházásokra és a szociális progra­mokra is. A változások a mezőgazdaságban mindenkit személyesen érintenek. Első­sorban azzal, hogy a javadalmazás rend­szere, a vállalat virágzásáért érzett erő­sebb felelősségtudat motivál, hiszen a keresetek egyenes arányban fognak áll­ni a munka eredményével és az emberek elkötelezettségével. És valószínűleg ez a gyökere az átalakítás elleni ellenvetés­nek. A régi rendszer ugyanis támogatta a kényelmes felelőtlenséget, jó keresete­ket és szociális előnyöket biztosított azoknak is, akik a munkahelyükre csu­pán bejártak. ALENA HELCLOVÁ (Orbis - MTI-Press) Babszüret egy termelőszövetkezetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents