Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

1988. július 30. TOLNA \ _ Képújság 5- Szerintem egy jó közösség kell, meg egy olyan krapek, aki össze tudja fogni a népet. Na persze, az­tán az sem árt, ha kifelé is tud mozogni, vannak jó kapcsolatai - válaszol arra a kérdésemre, hogy „mi kell egy jó faluhoz?” Keppel Sándor gépkocsiveze­tő, amint utazunk Pusztahencse felé egy tikkasztó hőséget ígérő nap még hüs reggelén. - Ha ez meg­van, akkor meglesz minden más is, ami kell a falu életéhez. Megszerzik, megcsinálják. Lesz bolt, lesz iskolájuk, óvodájuk, orvosuk, ivóvizük.- Kuglizó is kell egy jó faluba? - kérdezem újra.- Kell. Kell bizony! Nézd meg, milyenek a falusi kocsmák, de a városiak is. Azt mondják, szórakozó­hely. Hát látsz valahol szórakoztató játékokat? Elvét­ve. Csak igyál, igyál és kész. Ha padlón vagy, kidobnak. Esetleg az szórakozás a többieknek. Pusztahencsén kuglizó van. Igaz, nem a kocsmá­nál, hanem a kultúrháznál. A kocsma, bár nem kelt rossz benyomást - itt is inkább csak „igyál, igyál” kocsma. Hát a többi, hogy áll?- Itt, kérem, nagyon jó emberközösség van - mondja Bölcsföldi István. - Nekem ugyan már kifelé áll a szekerem rúdja - a kor miatt még annyira nem, hanem a betegség miatt -, de azon vagyok, hogy sikerüljön a fiataloknak, a fiatalabbaknak min­den tervük. Úgy látom, nagyon szorgalmasak. Rend­be rakták a kultúrházat és nagyon szépen haladnak az iskola építésével is. - Műbőr szatyor lóg a kerék­párja kormányán, a szélén három-négy golyóstoll is kapaszkodik. - Szalmaosztás van. Bár nyugdíjas vagyok, de amit tudok csinálni, csinálom. Hát ezt is tudom, azért vannak nálam a tollak. Körülbelül két­száz igénylő van. Inkább aprójószág alá viszik az alomnakvalót. Disznót azt sokan tartanak, tehén vagy bika magánkézben nincs. Illetve alighanem azoknak a pestieknek, akik a Gősi-kastélyt megvet­ték, vagy borjújuk. Mint később megtudtam, tényleg tartanak borjú­kat, még malacokat is. Hogy keveredik a világ! A vá­rosi ember elmegy falura, hogy állatokat neveljen, a falusi meg elmegy városinak, hogy az erkélyen, ket­recben tartson két tyúkot, néhány virágcserépben paradicsomot, meg paprikát pátyolgasson.- Nálunk nem jellemző a jövés-menés. Inkább a jövés. Nézem a statisztikát. Igazolja a fenti mondást. Pusztahencse 1913-ban szerveződött kisközséggé, azóta a mai napig majdnem félezerrel nőtt a lélek- szám.- Jelenleg ezerkétszázhatvanan vagyunk - mond­ja Hahn János, a falu elöljárója, polgári foglalkozá­sára nézve szikvízkészítű kisiparos.- De a legutóbbi, nagyobb betelepülésnek nem örültek a helybeliek, ahogy többtől is hallottam.- A cigányokra gondol? Húszán jöttek ide Paksról. Formailag ők vásároltak lakást, de az igazság az, hogy el kellett nekik jönni onnan. Útban voltak. Kép­zelheti, hogy milyenek. Én megmondtam nekik, en­gem nem érdekel, hogy kik vagy mik voltatok, a visel­kedésetek mutatja meg majd, hogy kik vagytok. Se többet, se kevesebbet nem várunk el tőletek, mint amennyit a többiektől. Megmondtam a régi hen- cseieknek is, hogy legyenek türelemmel. Ne fessék feketébbre az örödögöt mint amilyen, de ha van va­lami rendellenesség, akkor azt azonnal meg kell to­Falucsinálók rolni. Semmit nem szabad elnézni nekik. Mit mond­jak? Eddig kisebb lopásokat észleltünk, de menten végére jártunk a dolognak. Magam is szenvedő ala­nya voltam az egyiknek. Azonnal intézkedtem, és meg is lett a tettes is, meg az ellopott pénz is. Tudja, én vagyok a szódás. Az emberek kiteszik a házak elé az üres üvegeket, meg a pénzt is. Van, aki kitesz két üveget, meg ötszáz forintot, mert nincs aprója. Hát itt hiba nem lehet.- Nézze, az a hiba, hogy nálunk egy rossz szemlé­let alakult ki. Nem tudunk mit kezdeni a természetes folyamatokkal. Vannak települések - akár város is lehet -, amelyek lepusztulóban vannak, mások meg minden rendelet, meg elv, kategorizálás ellenére fej­lődnek. Miért? Mert a lakosság tesz érte. Emberi kö­rülményeket akarnak maguknak teremteni. Ilyen Pusztahencse is. Átvészeltük annak az őrületnek az időszakait, amikor falvak sokaságából vitték el a ta­nácsot, a termelőszövetkezetet, az iskolát - a köz­akarat ellenére. Itt se akarta senki a körzetesítést, de véghez vitték. Hetven gyerekünk jár el naponta Nagydorogra iskolába. Nem akartuk, nem akarjuk.- Ennek a közös tanácsi igazgatásnak a mi ese­tünkben is kijött az egyik lehetetlen vonása. Neveze­tesen az, hogy egy falu lakossága nem dönthet saját sorsáról. Tavaly októberben vagy novemberben, hir­telen nem is tudom, amikor összejött a rendkívüli fa­lugyűlés az iskolaépítés ügyében, úgy döntött a falu lakossága, hogy kell az iskola, ezért hajlandó áldo­zatot is hozni. Ezt a döntést szentesítenie kellett még a tanácsülésen is, ahol a nagydorogiak vannak többségben. Hencsének csak hét tanácstagja van. Tulajdonképpen a mi sorsunk a nagydorogi tanács­tagok kezében volt és van. Na most ebben az eset­ben számunkra kedvező döntés született, mert jóvá­hagyták a falugyűlés határozatát, de mondhattak volna nemet is, hiszen igy maguk alatt vágták a fát, mert most Hencsére olyan többletforintok is jönnek, amiket Nagydorogon is föl lehetett volna használni.- Ne vitázzunk ezen! Nem lehet panaszunk a székhelyközségre. Eddig még mindig partnereink voltak a dolgainkban.- Nem is gond ez. Csak azt nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet azt felfogni, hogy egy normális ember, egy egészséges közösség a maga ura akar lenni. A sorsát maga akarja alakítani.- Aki megyeszerte járkál láthatja, a falukategori­zálások és azok szellemében hozott intézkedések - tanácsi termelőszövetkezeti összevonások, körzete­sítések - eredményét. Omladozó középületek, ki- dőlt-bedölt falú, tetejű gazdasági épületek, elhagyott porták. Nem tudom, valaki felmérte-e ennek a kár­nak a gazdasági értékét, mert ezt fel lehet talán, de a szellemi veszteséget sehogyan sem.- Tudja, engem kísértetiesen emlékeztet ennek a dolognak a lényege arra, amit a nagy szomszédunk akar véghez vinni. Csak ő dózerokat is fog alkalmaz­ni, mi megelégedtünk a kifinomult adminisztratív módszerekkel.- Nálunk is meg­indult ez a folya­mat. Hát hogy né­zett ki a postahiva­tal épülete? Talán a kultúrházunk is összedőlt volna már.- Nehezen értik meg az igazgatási szervek is, hogy egy akkora méretű falu, mint Puszta­hencse, ha kellő önállósággal ren­delkezik, az na­gyon nagy dolgok­ra képes. Ott a la­kosság minden dolognak közvet­len hasznát érzi, te­hát jól felfogott ér­deke szerint tesz is érte, társadalmi munkával, vagy pénzbeli ado­mánnyal. Azt akarom kihozni, hogy ahol van kellő önigazgatás, ahol a lakosság közvetlen felügyeletet gyakorolhat a választott testületek felett, ahol köz­vetlen felügyeletet gyakorolhat a pénzügyek felett, magyarul teljes biztonsággal tudja, hogy az általa elöljárónak választottak hogyan sáfárkodnak az ő adófilléreivel, esetleges adományaival, akkor ott szí­vesebben zsebbe nyúlnak az állampolgárok a köz­vetlen hasznuk érdekében, mint ott, ahol mindenféle közös kalapokban, mindenféle kezek nyulkálnak. És ez nemcsak a helyieknek, de magának az ország­nak is jobb.- Én merem állítani, hogy nálunk az emberek nem fogják szétverni a buszvárót, mint ahogy sok felé lát­ni, mert saját maguk építették társadalmi munkában.- „Maguk nagyon jó munkások, csak igen rossz szomszédok” - mondta hajdanán az egyik földbirto­kos.- „És miért mondja ezt?- Mert mindig lopkodják az erdeimből a fát.”- Tudja, az úgy volt, hogy a környékben volt birto­ka a gróf Széchenyi Domonkosnak, aztán a Gősiek- nek, Bartaléknak. Az ő cselédeik, napszámosaik, aratóik, akik kicsit már jobbállók voltak, vettek egy darab földet és házat építettek a Bagó-hegyen. Úgy építettek, hogy a földbe oszlopokat állítottak, azok­nak közét vesszővel, vékonyabb ágakkal befonták, majd kívül-belül betapasztották sárral. Erre húztak aztán tetőt, ami nád vagy zsúp volt. Az építéshez szükséges fát az urasági erdőkből lopták. Hát így lett a mondás. A falunak a magja tulajdonképpen a Ba­gó-hegy. Lent a Bibic-hegyen, az a környék, ahol most a termelőszövetkezetünk székháza van, ké­sőbb a tehetősebb parasztok, erre felé úgy mond­ták, a kurta urak telepedtek meg. Itt a környékben vettek húsz, harminc, némelyike ötven hold földet, és itt építettek. Aztán jött kereskedő, iparosok, kört alapítottak, kocsmát nyitottak. Építettek egy falut. Mi is valami ilyesmiben fáradozunk.- Azért abból még szerintem sok gondjuk lehet, hogy szemmel láthatóan nagy különbség van a Ba­gó-hegy és a falu lenti része között. Ez szép új há­zakkal ékes, amaz omladozik, sok a rossz ház.- Ez a különbség valóban fennáll, de ha megfi­gyelte, akkor az új épületek lassan-lassan közeled­nek Bagó-hegyhez. Ma már az az ellentét nincs meg, ami régen megvolt a két falurész között.- Én is kettőző leány voltam. Marokszedő. De tud­ja mit mondok? A Bagó-hegyiek vagányabb legé­nyek voltak, mint a lentiek. - Pölöskei néni ezt bizto­san jobban tudja, hiszen már nyolcvanegy éves. *- Ebben a faluban én voltam az első tsz-elnök, a feleségem meg az első tanácselnök - mondja Csé­csi Gáspár. - Még azt is elmondom magának, hogy a felszabadulás után, mikor Hencse önállóságot ka­pott, akkor Vincze Ferenc lett az első bíró. Mikor megalakultak a tanácsok, akkor lett elnök a felesé­gem. Aztán volt el­nök a Szili Pista, meg a Rácz Ferkó. A háború előtt köz­vetlenül Györköny- höz tartoztunk, de tartoztunk Fadd- hoz is. Most Nagy- doroghoz.- Azt tudod-e, hogy Bartal-Hen- cse is volt valami­kor a falu neve.- Tudom hát de azt is tudom, hogy, amikor önállók vol­tunk, akkor sem áll­tunk rosszabb lá- bom, mint most. És azt istudom-ugyan már nem vagyok fia­tal hogy még az én életemben újra önálló lesz a falu.- Ilyesmiről nem beszélünk - mondja Háhn János, aki az a fajta ember, akiről a bevezetőben esett szó Keppel barátom elmondásában. - Most azt akarjuk, hogy a gyerekeink itthon maradjanak, itt járjanak is­kolába. Erre megy most minden erőnk. Mondhatom, dolgoznak is az emberek rendesen, de azt is el­mondhatom, hogy az atomerőmű részéröl és az ott dolgozó vállalatok részéről is nagyon sok segítséget kapunk. Különösen a huszonhatos építők segítenek sokat. Géppel, szakemberrel. Az egyik szomszé­domban lakó mérnök felajánlotta, hogy az iskola padlásterébe építhető lakások terveit elkészíti társa­dalmi munkában. Egyébként az összes tervet társadalmi munkában készítették részünkre. Jelenleg négy szolgálati laká­sunk van, amiből három üres, még hozzájönne ket­tő, akkor már egészen jól állnánk. De kell is a lakás mert jövő őszre, ha visszajön a fölsötagozat is, akkor több tanárra lesz szükségünk.-Orvosra gondolnak-e?-Én olyasmibe, aminek nem látom a végét nem ugrok be, de másokat se akarok beugrasztani. En­nek egyelőre nem látom a kimenetelét. Most az isko­la a legfontosabb, annál is inkább, mert jön a kővet­kező nagy munka. Templomot is akarnak az embe­rek. A püspökség már meg is vásárolta a telket, de építeni ők is csak úgy tudnak, ha a lakosság össze­fog. Egyszerre két nagy munkát vinni, azért az ne­künk is sok. Elképzelhető, hogy Pusztahencsére is bekéredz­kednek majd kereskedők, iparosok? Mint hajdanán? Nem tudom. Azt szeretnénk, ha az idejövő peda­gógusok itt letelepednének. Hatan már így is itt lak­nak. Az egyik szomszédom - mérnök az atomerő­műben -, szeretne ideköltözni. A faluból sokan eljár­nak Paksra dolgozni, az erőműbe is. Lehet, hogy majd mások is idekívánkoznak. Hely van. Ha értelmi­ségiek megtelepszenek, az biztos sokat jelent a köz­élet szempontjából. Persze egy-két iparos is elkel­ne. Fodrászunk van. Szakember is lakik a faluban, nem is kevés, de máshova járnak dolgozni. Társa­dalmi munkát azt ők is végeznek. Kereskedő? Van két boltunk. Nem akarok senkit megsérteni, de ma már igazi kereskedő egyre kevesebb van. A jó kereskedőnek az az érdeke, hogy amire a falu lakosságának szük­sége van, azt beszerezze. Nagyon sokan csak a pénzzel törődnek, a gyors gazdagodással, aztán irány egy házzal arrébb. Nem akarom magamat kiemelni, de amikor a Ba­gó-hegyi boltban dolgoztam, ott volt rádió, kerékpár, motorbicikli, televízió, még kazánokat is árultam. Nemhogy a hencseieknek kellett Paksra vagy Nagy­dorogra utazni ezért-azért, hanem onnan jöttek Hen­csére vásárolni. Egy a lényeg. Aki együtt tud élni és főleg érezni egy ilyen falu lakosságával, az itt szíve­sen látott ember. Az idén a faluban hét ház építésére kértek eddig engedélyt. Sokasodnak az új házak. Ahol beszélge­tünk, az is szép, nagy új ház.- Tudja, úgy építettük, hogy a régi háznak két falát meghagytuk és az beleépült az újba. Annak a két ■ szobának a falát hagytuk meg, amelyikben a felesé­gem született. CZAKO SÁNDOR Felhőben járók Generációk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents