Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

1988. július 30. Képújság 3 A Nemzetközi Beruházási Bank a magyar pénzpiacon A Magyar Nemzeti Bank szorgalmazza, hogy a hazai kereskedelmi bankok köz­vetlenül is kiépítsék kapcsolatukat a moszkvai székhelyű Nemzetközi Beru­házási Bankkal. így meg lehetne gyorsí­tani a KGST Bank által Magyarországon finanszírozott beruházások előkészíté­sét. Egyelőre arról van szó, hogy egyes kérdések tisztázására, megbeszélésére találkozzanak a magyar kereskedelmi bankok képviselői a Nemzetközi Beruhá­zási Bank szakembereivel. A továbbiak­ban azonban az sem kizárt, hogy valame­lyik magyar kereskedelmi bank közvetle­nül vegyen fel hitelt a Nemzetközi Beru­házási Banktól. Ám ilyen hitelkérelem be­nyújtásának feltétele, hogy a kereskedel­mi bank megfelelő devizahatósági enge­déllyel rendelkezzen, s emellett szüksé­ges az MNB garanciája is. Magyarország a Nemzetközi Beruhá­zási Bank alapítása óta számos hitelt vett fel a hazai exportképes termelőkapacitá­sok fejlesztésére. A Nemzetközi Beruhá­zási Bank eddig mintegy 260 millió transzferábilis rubel-hitelt folyósított, amelynek a felét konvertibilis devizában kapták meg a magyar vállalatok. E hite­lekből 17 magyarországi beruházást fi­nanszíroztak. A hitelek segítségével kor­szerűsítették többek között a Székesfe­hérvári Könnyűfémmüvet, az Ajkai Tim­földgyárat, a Magyar Kábelműveket és az Ikarusban új termelőberendezéseket ál­lítottak munkába. Legújabb az Autóvill termelés-korszerűsítési beruházásához nyújtott kölcsönt - deviza- és transzferá­bilis rubelhitelt egyaránt - a Nemzetközi Beruházási Bank. A KGST Bank által folyósított hitelek ugyanolyan források a vállalatok számá­ra, mint például a világbanki kölcsönök. Jelenleg azonban a kereskedelmi ban­kok és a vállalatok - bár ismerik ezt a for­ráslehetőséget - nem túlzottan érdek­lődnek iránta. Pedig a Nemzetközi Beru­házási Bank hitelei korántsem elhanya­golhatók a magyar gazdaság számára. Okos beruházáspolitikával méginkább kiaknázható ez a forrás. Az utóbbi időben a Nemzetközi Beruházási Bank korsze­rűsítette hitelpolitikáját. Ez megnyilvánul abban is, hogy már nemcsak termeléssel összefüggő beruházásokra folyósít köl­csönöket, hanem lehetőség van infra­struktúrafejlesztésre is igénybe venni hi­teleket. Bővült a Nemzetközi Beruházási Bank ügyvezetőségének jogköre is. így az olyan hitelkérelmek megítélésében, amelyeknek értéke nem haladja meg a tízmillió rubelt, a banktanács jóváhagyá­sa nélkül az ügyvezetőség dönt. Ennek révén kisebb fejlesztések esetén vi­szonylag rövid idő alatt - három hónapon belül - lehet hitelhez jutni. Támogatások az Egészségvédelmi Alapból A vártnál több pályázatot nyújtottak be az Egészségvédelmi Alap támogatásá­nak elnyerésére. Az Országos Egész­ségvédelmi Tanács a beérkezett 1100 pályamű közül 557 javaslat megvalósítá­sára juttat a 90 millió forintos tőkéből; a döntésről a napokban értesítik a pálya­művek beküldőit. Az Országos Egészségvédelmi Ta­nács februárban hirdetett pályázatot az Alap támogatásának elnyerésére; azzal a szándékkal, hogy ösztönözze az egész­ségmegőrzés társadalmi programjához kapcsolódó új - és modellértékű - helyi kezdeményezéseket, akciókat, kísérlete­ket és kutatásokat, valamint az ezzel összefüggő propagandát. A pályázók egyszeri, illetve legfeljebb három évre szóló és esztendőnként adható, vissza nem térítendő támogatás formájában kérhettek pénzt munkájukhoz, továbbá benyújthatták igényüket öt évre szóló kamatmentes kölcsönre is. A felhívásra jelentkező közösségek, szervezetek és intézmények összesen 1,2 milliárd forin­tot igényeltek. A pályázók többsége már huzamosabb ideje tevékenykedik az egészségvédelmi területeken, s eddigi munkájának folytatásához kért támoga­tást. Sokan pedig az egészségmegőrzési programmal összefüggő tevékenység feltételeinek megteremtéséhez - például klubok létrehozásához - igényeltek bizo­nyos összeget. A pályázatok elbírálásánál előnyben részesítették a szerényebb anyagi hely­zetű kis települések igényeit, valamint azokat a kezdeményezéseket, amelyek a dohányzás, az alkohol és a kábító hatású szerek fogyasztásának visszaszorítását célozzák meg. Ennek alapján az öntevé­keny kisebb közösségek 256 benyújtott pályázatából 231 kapott támogatást, ösz- szesen 22 millió forintot. A szenvedély­betegségek megelőzésére csaknem 100 pályázat érkezett; közülük több mint 60 kezdeményezést támogatnak, 18 millió fo­rinttal. Olyan komplex pályázatok is van­nak, amelyek az egészségmegőrző prog­ram több részletét is érintik; így például ja­vaslatot tettek országos egészségvédelmi börze rendezésére és egészségpark létre­hozására is. A 45 ilyen jellegű kezdemé­nyezésnek a fele nyert el támogatást, több mint 3 millió forintot. Számos propagandatémájú pályáza­tot nyújtottak be a lakosság széles körű tájékoztatására. A 144 pályamű közül 9 millió forinttal ötvenet támogatnak az alapból. A mentálhigiénés kezdeménye­zésekre - például mentálhigiénés ambu­lancia létrehozására - 15 millió forintot adnak; e témában 68 pályaműből 53 nyert el támogatást. Érkezett néhány olyan javaslat is, amely a természetes gyógymódokat kívánja mind szélesebb körben elterjeszteni - 1,2 millió forinttal öt ilyen pályázatot támogat a tanács. Rendkívül kevés - össszesen hét - pá­lyaművet nyújtottak be a környezetvéde­lem témakörében. Ezek közül öt kap ösz- szesen 800 ezer forintot. Új antibiotikum-részleg próbája a debreceni Biogalban A debreceni Biogal Gyógyszergyár Erithromicin rendszerén július végéig tart a próbaüzem. Az augusztus elején induló folyamatos termeléssel Magyaror­szágon is megkezdődik a fontos antibiotikum gyártása, amelyet eddig importál­tunk. Az egymilliárdos beruházásból 300 millió forintot a Világbank hitelezett, ebből korszerű berendezéseket vásárolt a debreceni gyár. HÉTRŐL 1 HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Irigylem azokat, akik nyári nagy szabadságukat erre a hét­re, ezekre a napokra időzítették. A fullasztó hőség ugyan a hét közepére némileg megenyhült, ám így is elég meleg van ah­hoz, hogy igazán jól csak a vízparton érezze magát az ember. Az üzemekben, hivatalokban, irodákban ilyenkor nehezeb­ben megy a munka, sok helyütt a kollégák helyett is helyt kell állni, a szabadságok miatt kisebb létszámmal ellátni ugyan­azt, mint az év többi időszakában. Bár egyre gyakoribb, hogy készülnek ezekre a nyári kényszerhelyzetekre a kollek­tívák, előre egyeztetik nemcsak a távollétek idejét, de az ak­kor esedékes munkafázist, tennivalókat is, sajnos mégsem ritka, hogy egy-egy ügyintéző, előadó, vagy éppen vezető tá­vozásával a fiókba zárulnak halaszthatatlanul fontos, gyors utánajárást követelő iratok, ügyek, esetleg a kőtelező infor­mációszolgáltatás „alapművei”, segédanyagai. Nem egy he­lyen hallottam az elmúlt időszakban, hogy éppen szabadsá­gon van az ügyintéző, a keresett anyag a kolléga szekrényé­ben fekszik, aki éppen a Balaton felé közlekedik, szívesked­jem két hét múlva keresni... Szabálytalanságra kényszerítve A Balaton-parton nyugodtan kitehetnék a „megtelt” táblát, hiszen több, mint 80 ezren nyaralnak a kempingekben, nem tudnak új vendégeket fogadni. Mit tegyen tehát a turista, aki ilyen módon tervezte megoldani szállásgondját? Keressen szállodát, vagy fizető vendégszolgálatot, ahol csillagászati összegért talál szobát. Ez sajnos legtöbb esetben nem vá­lasztás kérdése. Nem kell sokáig fejtegetni miért, elég csak azt a közismert tényt megosztani az olvasóval, amit ismerő­sömtől hallottam: tinédzser lánya a fiújával ötezer forintot vitt le egy hétre a Balatonra, kis kétszemélyes sátorban laktak, diszkóba nem jártak, étteremben nem ebédeltek, esténként egy-egy deci bort ittak meg... és üres zsebbel érkeztek haza. Aki pedig elhatározta, hogy a pihenésnek ezt a módját vá­lasztja, igazán nem fordulhat vissza - maga néz táborhely után. Ezért okoz különösen sok fejtörést a hatóságoknak a gombaként szaporodó vadkempingek száma. Mint azt egy tegnapi hírben olvastam, természetesen kellő szigorral lép­A földúttól két méterre... nek fel nemcsak a Balaton mellett, de a távolabbi Bakonyvi- déken is az ilyen önkényes táborverés ellen, mégpedig hang­súlyozottan közegészségügyi okok miatt. Ezért aztán minden este újabb helyet keresnek a „tettenértek”, valóságos zarán­doklat kezdődik az éj leszálltával. Nem, szó sincs arról, hogy átmeneti megoldáson törjék fejüket az illetékesek, az áldat­lan, sokakat talán jövőre épp ezért távoltartó helyzet segíté­sén gondolkodnának. Miért is tennék?! Persze a cselekvésnél egyszerűbb a bírságolás, vagy a szabálysértés tényének konstatálása. Annyiszor találkozunk mindennapjainkban ezzel a szemlélettel... Ott van például a madocsai út. A hajókikötőhez vezet, és megépítése, majd öt évtized óta köztudott, ma már tábla is jel­zi, hogy öt tonnánál nagyobb súlyt nem bír el. Nos, mivel egy gabonával megrakott teherautó ennél az értéknél jóval többet nyom, nap mint nap, sőt a mostani csúcsszezonban óráról órára megsértik a gépkocsivezetők a szabályt. Igen ám, de ezt népgazdasági érdekből teszik, az innen kihajózott búza ugyanis exportra megy. Kézenfekvő megoldásnak tűnik tehát a tanácsnak - mint az út kezelőjének - az a törekvése, hogy hosszú távra előretekintve egy ilyen nagy terhelést károso­dás nélkül bíró utat építsenek az érdekeltek. És mivel a legna­gyobb igénybevétel nem a biciklivel, vagy autóval, esetleg gyalog arra járó helyiek részéről történik, ezért méltányos, ha ki-ki érdekeltsége szerint vállal részt a 4,5 millió forintos költ­Hogy ne merüljenek feledésbe a népi hagyományok... ségből. A józan ész szerint egyetértettek ebben a felek és el­kezdődött a tárgyalások, egyeztetések, megbeszélések sora évekkel ezelőtt... és ma is tart. A madocsai tanács és a terme­lőszövetkezet ugyanis a rá háruló összeget vállalná, de a ga­bonaforgalmi vállalat nem tud ennyi pénzt áldozni az útra. Marad tehát a nagy egyetértés mellett is minden a régiben: az út négy és félszeres túlterhelése, állandó romlása. Ezért talán le kellene venni a táblát, hogy a lelkiismeret se ágáljon, mert akkor ugye még szabálysértés sem történt... Hol vannak a mesterek? Népi kismesterségek táboráról tudósítottunk a héten, ame­lyen paksi kisdiákok vehettek részt. Hálószövés, korongozás, nemezelés, kosárfonás... ma már nemcsak a városi gyerekek számára ismeretlen fogalmak, műveletek. Hogy ne vessze­nek teljesen a feledésbe, meg kell keresni azokat az örege­ket, akik még tudják, művelik ezeket. Egyre kevesebben van­nak. Mint ahogy egyre több utánajárás, keresés szükségeltetik ahhoz, hogy valaki egy nádazót, kötélverőt, kádárt, késest ta­láljon. A sor sajnos hosszan folytatható, szomorú folyamatot jelez. Hiszen vannak, akik emlékeznek azokra az időkre, ami­kor néhány száz lelket számláló községekben két-három pék dolgozott, válogatni lehetett a suszterok közül és egy valamire való faluban több kovács is patkolta a lovakat. Ma mutatóban sincsenek. A körzetesítő, falusorvasztó politikával nemcsak az értelmiség, a tanult emberek széledtek szét, menekültek a kistelepülésekről, de évekkel korábban a lehetetlenné tett „magánzók”, az egy-, vagy kétszemélyes kis műhelyek is be­csukták ajtajukat. Az öreg mestereknek már nehéz a szer­szám, gyerekeik pedig nem is tanulták soha az évszázados precizitással végrehajtott fogásokat. A falusi ember pedig utazhat kilométereket, hogy félretaposott, kopott sarkú cipő­jét megjavittassa a városban. Néhány évtized alatt a községek egyik legnagyobb gondjává lett a szolgáltatás, a mesterek, iparűzők visszacsalogatása. Tudni kell azonban, hogy a rom­bolás mindig gyorsabban megy, mint a teremtés, az emberek emlékezetét nehéz orvosolni. Hatvan előre, negyven hátra Szinte minden hétre jut egy, vagy több belőle. Az értelmet­len halál, a közúti balesetek mindig megrenditőek, akkor is, ha tudjuk, hogy sokan maguk felelősek sorsukért. Bizony az ilyen kánikulai melegben még türelmetlenebbek vagyunk, könnyebben kockáztatunk, megyünk bele kétes előzésekbe. A napokban hallottam, hogy világhírű autóversenyzőket kérdeztek meg, miként vezetnek közúton és ők úgy válaszol­tak, hogy 60 százalékban előre, negyven százalékban a visszapillantó tükörbe néznek vezetés közben. Azok, akik na­ponta kénytelenek a forgalomban megméretni, biztosan elgondolkodhatnak ezen, de talán nemcsak a kormány mö­gött ülő vezetőknek tanulságos a tanács. Már csak azért is, mert egyetlen közösség, szervezet munkája sem mérhető hátratekintés nélkül, senki irányító ember nem vonhat mérle­get a múlt beható ismeretét, eredményeinek, kritikai felhasz­nálását figyelmen kívül hagyva. És hasonlóképpen, mint az autóúton, a társadalmi közeg­ben is el kell tudni helyezni magunkat, látva nemcsak a szem­bejövőket, a mellettünk haladókat, de azokat is, akik éppen előzni készülnek, vagy előttünk járnak... Ez a kamra nem kamra Cseresznyéspusztáról hazajövet a földút mellett nem egé­szen két méterre tárult elénk a látvány. Disznótetemek egyha- lomban, legyek, bűz... A Duna menti Egyesülés dögkamrája ez, hallottuk a mintegy száz méterrel odébb lévő vágóhídon, korábban lakattal zárható kútban tárolták, de úgyis leverik a cigányok, ez jobb megoldás. A nyitott kapun keresztül valóban könnyebb bejutni. De jő ez így? * TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents