Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
2 "NÉPÚJSÁG 1988. július 30. Ezt hozta a hét a külpolitikában Heti eseménykrónika Újabb négyes, angolai-kubai-dél-afrikai-amerikai eszmecsere Afrika déli részének konfliktusairól a Zöldfoki-szige- teken - Irak és Irán bejelenti: elküldi külügyminiszterét az ENSZ székhelyére, hogy a tűzszünet előkészítéséről tárgyaljanak; közben változatlan hevességgel folynak a harcok az Öböl-háború frontjain. Hétfő: A kambodzsai konfliktusban érintett felek (Vietnamot is beleértve) először ülnek össze nem hivatalos megbeszélésre a rendezés lehetőségeiről; a „koktélpartinak” elnevezett összejövetelt az indonéz külügyminiszter rendezi - A Karabah-hegyvidéken véget ér a több hete tartó sztrájk, de változatlanul feszült a helyzet - Izraeli konzuli küldöttség indul a Szovjetunióba, közben a megszállt területeken továbbra is tartanak a palesztin tüntetések - EGK külügyminiszteri értekezlet Brüsszelben. Kedd: Üzenetváltás Phenjan és Szöul között; a KNDK parlamenti képviselők közötti találkozót javasol, amit Dél-Korea nem utasít el - Az etióp államfő Moszkvában - Sein Lwin tábornok Burma új elnöke. Szerda: Perez de Cuellar kompromisszumos terve a nyu- gat-szaharai válság megoldására - Bécsben haladásról adnak számot az új európai leszerelési fórumot előkészítő huszonhármak tanácskozásán - Reagan elnök fogadja a magyar pártfőtitkár-miniszterelnököt. Csütörtök: Grósz Károly befejezi látogatását az Egyesült Államokban és tovább utazik Kanadába - Az indonéziai Bo- gorban kézzelfogható eredmények nélkül véget ér a kambodzsai megoldásról tárgyaló nem hivatalos „koktélparti”, de még az idén újabb összejövetelre számítanak. Péntek: Az SZKP Központi Bizottságának ülése, Mihail Gorbacsov ezt megelőző üzemlátogatásai során bírálja az ellátás gondjait - Genscher, az NSZK külügyminisztere a szovjet fővárosba utazik, s elindul Szovjetunióban teendő látogatásra Frank Carlucci amerikai védelmi miniszter is. A hét két kérdése 1. Milyen eredményekkel járt Grósz Károly észak-amerikai utazása? Disneylandben, a Kalandok folyóján - amikor a rendkívül sűrű tárgyalási program módot nyújtott rövid kikapcsolódásra - a magyar vendégek hajója is szembekerült a beprogramozott „veszélyekkel", a félelmetes állkapcsú mükrokodilu- sokkal és az örvényutánzatokkal. Természetesen nem maradt le a kínálkozó megjegyzés: nem kell külhonba utaznunk azért, hogy nehéz vizeken hajózzunk... Grósz Károly észak-amerikai utazásán egyaránt mód nyílt Jsmerkedésre és önmagunk jobb megismertetésére. Mindkettő rendkívül fontos: tapasztalatokat szerezni a világ legerősebb gazdaságával rendelkező országban, illetve a nyitottság jegyében beszélni gondjainkról, tennivalóinkról, terveinkről. A keleti parttól Kaliforniáig, a Fehér Háztól a törvény- hozás capitóliumi épületéig és a demokrata elnökjelölt bostoni irodájáig, az üzleti és bankközpontoktól a magyar emigráció színe-javáig a találkozók és megbeszélések széles köre követte egymást. Új lendületet kapott egy fontos folyamat, amelynek kézzelfogható eredményei nyilván idővel jelentkezni fognak. Kibontakozási programunkhoz kétszeresen is fontos a kedvező nemzetközi háttér. A rendezettebb nemzetközi helyzet, az enyhültebb légkör általában ösztönző hatást gyakorol a kereskedelmi-pénzügyi kapcsolatokra, segít eltávolítani azok politikai akadályait. A magyar pártfőtitkár-mi- niszterelnök ennek szellemében méltatta a szovjet-amerikai kapcsolatok új szakaszát, az elnök személyes hozzájárulását, ami megnyilvánulhatott a négy Gorbacsov-Reagan találkozón és az atomkorszak első leszerelési megállapodásában. Mindez jobb lehetőséget ad a kis és közepes államok tevékeny szerepvállalására, s Grósz Károly szavait idézve, hazánk minden tőle telhetőt el kíván követni, hogy a maga részéről előmozdítsa a nemzetközi megértést. A magyar gazdaság sajátosságainak megfelelően ugyanakkor messzemenően érdekeltek vagyunk a konkrét üzleti és bankkapcsolatokban. A két ország együttműködése sokat fejlődött Grósz Károly útja alatt: aláírtak egy fontos új vegyes vállalati megállapodást, kamarák közti egyezményt, elvi egyetértés jött létre, hogy a nyugati parton, az Egyesült Államok legdinamikusabban fejlődő területén magyar kereskedelmi kirendeltség jöhet létre, de még jelentősebbek a tartalékok. Magyarország azt szeretné, ha a legnagyobb kedvezményes elbánást határozatlan időre, nemcsak egy-egy évre adná meg ezentúl az amerikai kormányzat; ha újra napirendre kerülne a képviselőház által nyilván kellő tájékozottság hiányában elutasított OPIC-ügy, tehát a magyarországi amerikai magánberuházások garanciája; és ha nem gátolnák merev tilalmakkal „katonai felhasználhatóságra” hivatkozva a fejlett technológia importját. (Ez a behozatal az ipar, a távközlés és a mezőgazdaság számára lenne fontos, repülőgépek vásárlásától a telefonhálózatig sok olyan dolog felmerült, aminek előnyeit minden nap tapasztalhatnánk.) Szinte jelképes, hogy a pártértekezlet reformpolitikai fordulatát követő két hónapon belül, a magyar politika első számú tisztségviselője ellátogathatott a Szovjetunióba és az Egyesült Államokban, s mindkét vezető nagyhatalomtól - természetesen más-más összetevők következtében - egyaránt támogató biztatást kapott elképzeléseinkhez. Igaz, szomorúan állapíthatjuk meg: a minden égtáj felé kialakult rendezett kapcsolatokban - nem a mi hibánkból - akad egy fájó kivétel, éppen egyik szomszédunk vonatkozásában. Egy régi mondás szerint élni nem, de hajózni muszáj. S hogy folytassuk az elején említett hajózó hasonlatot, akad még egy megszívlelendő tanulság: a szél kedvező, de a vitorlát magunknak kell kifeszítenünk és a szélirányba elhelyeznünk... 2. Mikor kerülhet sor a D-napra az Öbölben? A D-nap (D-day) visszatérően kedvelt kódneve ama dátumoknak, amelyekhez döntő áttörés reményét fűzik. A leghíresebb D-napot 44 esztendeje jegyezték fel: ez volt a nyugati frontban tervezett partraszállás időpontja. Az ENSZ főtitkára a héten újra használta a kifejezést, s azt mondta: lehet, hogy már augusztus elején bekövetkezhet a D-nap, az Irak és Irán közötti tűzszünet bejelentése. A másfél hónap híján nyolc esztendeje zajló értelmetlen háborúban és vérontásban a béke nehezen születik. Változatlanul hadijelentéseket, veszteséglistákat közölnek a hírek, s a jelek szerint még néhány nehéz akadályt kell venni a tűzszünet eléréséig:- Egyelőre tisztázatlan a tárgyalási mód, Bagdad közvetlen, Teherán közvetett eszmecserét kíván. Az ENSZ-főtitkár az áthidaláson dolgozik, amire volt már példa: közvetítésével folytak az afgán-pakisztáni megbeszélések is.- A hadijelentések felélénkülését az is magyarázza, hogy mindkét fél szeretné még az utolsó pillanatig javítani harctéri pozícióit. Ezek tehát utóvédharcok, ám mutatják a mélységes kölcsönös bizalmatlanságot.- Bizonytalansági tényező a két ország belpolitikai helyzete, például az iráni vezetésben jelentkező különböző áramlatok viszálya. Figyelemre méltó, hogy az iráni mudzsahedek önálló, városokat elfoglaló haderővel jelentkeztek, s állítólag titkos tárgyalásokat folytattak Rafszadzsani teheráni parlamenti elnökkel.- Kérdéses, hogy a remélhető tűzszünet milyen átrendeződésekkel jár együtt az Öböl térségében és az arab világban. Több környező állam örül ugyan a háború befejezésének, de aggodalommal gondol rá, vajon a hadviselő felek a belső újjáépítésre összpontosítanak-e majd, vagy netán újabb külső célpontokat keresnek. A nehézségek nem kicsik tehát, de Pérez de Cuellar mégis mindkét fél érekeltségét hangoztatta. Erre vall a külügyminiszterek New York-i utazása is. A háborús fáradtság, a hatalmas veszteségek és károk, ugyanakkor a kívánt győzelem elérhetetlensége valóban reményt adnak arra, hogy szeptemberben már némák legyenek a fegyverek, s az öbölháború ne lépjen kilencedik esztendejébe. RÉTI ERVIN Módosították a vállalkozói adóról szóló rendeletet A vállalkozások és a kisszövetkezetek adózásának szabályozását 1988. január 1 -jével új alapokra helyezték. A jogszabályok kiadása óta változások következtek be a vállalkozási lehetőségekben, továbbá a végrehajtás érdekében további intézkedések igénye merült fel. Mindezek szükségessé tették a vállalkozói adóról szóló törvényerejű rendelet végrehajtási rendeletének módosítását. A jogszabály-módosítás alkalmat adott pontosabb megfogalmazásra is. A rendeletmódosítás lehetővé teszi a kisszövetkezetek részére is a tartalékvagyon képzését, biztosítja a vállalkozói adó hatálya alá tartozó szervezetek részére a szervezeti átalakuláskor az üzleti vagyon adómentes átvitelét, rendezi a befektetések, a korlátolt felelősségű társaságokba történő tőkebevitel forrását, a kapott tőkék, osztalékok, részesedések elszámolási szabályait. Kedvező változás, hogy a vállalkozók további adókedvezményeket vehetnek igénybe (pl. műszaki-fejlesztési, kutatási tevékenység végzése esetén), a kisiparosok, magánkereskedők meghatározottesetben gyorsított költségelszámolást igényelhetnek. Rendezi a jogszabály-módosítás a mezőgazdasági szakcsoportok adóalap-kimutatási szabályait, a mezőgazdasági termelés fogalmi értelmezését, a bevétel fogalmát a személyi jövedelemadó kategóriájával hozza összhangba. Miniszteri rendelet az atomenergiáról A szociális és egészségügyi miniszter rendeletet alkotott az 1980. évi I. számú, az atomenergiáról szóló törvény felhatalmazása alapján. Az augusztus 1 -jén hatályba lépő joszabályról pénteken sajtó- tájékoztót tartottak a Szociális és Egészségügyi, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium képviselői a SZEM-ben. Dr. Illés Béla szociális és egészségügyi miniszterhelyettes bevezetőjében elmondta, hogy az atomenergiával kapcsolatos kérdések napjainkban egyre inkább foglalkoztatják a közvéleményt, hiszen a nukleáris, a mesterségesen előállított radioaktív és az ionizáló sugárzást előidéző anyagok felhasználási területe ugyan széles, az atomreaktortól kezdve a gyógyító eljárásokig, a világító számlapos órákig, a füstérzékelő készülékektől az elektronmikroszkópig. Az atomenergia számos előnye mellett - jelenleg villa- mosenergia-ellátásunk 30 százalékát Paks állítja elő - tudomásul kell venni, hogy alkalmazásának hátrányai is lehetnek. A miniszteri rendelet azokat a szabályokat foglalja össze, amelyek garantálják, hogy az emberek egészségét fenyegető környezetet károsító veszélyeket a minimálisra lehessen csökkenteni. A szabályozásnál a szociális és egészségügyi miniszter felhatalmazást kapott az atomenergiával dolgozók és a lakosság védelmével kapcsolatos egészség- ügyi, sugárvédelmi követelmények és szempontok meghatározására, s az ezek érvényesítéséhez szükséges jogszabályok kidolgozására. Az új rendelet szabályai minden olyan radioaktív anyagra, s vele kapcsolatos tevékenységre vonatkoznak, amelynél a szabályok be nem tartása a legkisebb veszélyt is jelenthetné. így ezeknek az anyagoknak előállításához, tárolásához, szállításához és fel- használásához ezentúl a közegészség- ügyi és járványügyi felügyelőségektől hatósági engedélyt kell kérni. Ennek kiadásában közreműködik majd az összes érdekelt szakhatóság, így a környezetvédelmi, a földtani és az építésügyi szak- igazgatási szerv is. Minden, radioaktív, vagy ionizáló sugárzó anyaggal működő készüléket sugárvédelmi szempontból előzetesen minősíttetni kell. Ajogszabály pontosan meghatározza az engedélyezett radioaktív anyagokból a tárolható mennyiséget, s külön rendelkezik a különböző berendezések meghibásodása, javítása során követendő egészségügyi, sugárvédelmi szabályokról. Előírja az atomenergia alkalmazása körében foglalkoztatottak munkavégzésének sugáregészségügyi feltételeit, a dolgozók ellenőrzését. A most megjelent rendelet lényeges eleme, hogy előírja a lakosság tájékoztatását az engedélyezési eljárással kapcsolatban. A közegészségügyi hatóságnak először akkor kell tájékoztatnia az illetékes tanácsot, amikor - például - egy hulladéktároló létesítéséhez a kérelmet benyújtották, másodszor pedig a hatósági határozat megszületésekor. így a környék lakói folyamatosan figyelemmel kísérhetik a fejleményeket. Az újságírók kérdéseire Sztanyik B. László, az Országos Frédéric Joliot-Cu- rie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főigazgató főorvosa elmondta, hogy a szociális és egészség- ügyi miniszter rendeletének szabályai többnyire egybeesnek a nemzetközi ajánlásokkal, így azonosan állapítja meg a sugárterhelés dózisértékeit. Néhány esetben azonban szigorúbbak az előírások, például a fogamzásképes korú nők foglalkoztatásánál. Az Ófaluval kapcsolatos kérdésekre dr. Illés Béla válaszolt. Mint elmondta: a szociális és egészségügyi, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy annak egy szakértői bizottsága a vitatott kérdésekben foglaljon állást, nevezetesen abban, vajon a környék szeizmológiai, hidrológiai és hidrogeológiai szempontból alkalmas-e a radioaktív hulladékok elhelyezésére. PANORÁMA MOSZKVA - Tegnap Moszkvában megkezdte munkáját az SZKP Központi Bizottságának plenáris ülése. A tanácskozáson az SZKP 19. országos értekezletén hozott határozatok gyakorlati végrehajtását vitatják meg. A beszámolót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjesztette elő. BUDAPEST - A Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására július 26-29. között látogatást tett hazánkban a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) küldöttsége Ernst Breit elnök vezetésével. A delegáció megbeszéléseket folytatott Nagy Sándorral, a SZOT főtitkárával és a titkárság több tagjával. A Német Szakszervezeti Szövetség küldöttségét pénteken a Parlamentben fogadta Pozs- gay Imre államminiszter. MOSZKVA - Egyebek között a magyarországi tapasztalatokat is felhasználták annak a rendeletnek a kimunkálásában, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége hozott az utcai gyűlésekről, felvonulásokról és tüntetésekről, s amelyet csütörtökön tettek közzé - mondta Alekszandr Vlaszov szovjet belügyminiszter a TASZSZ tudósítójának adott interjújában. WASHINGTON - Frank Carlucci amerikai védelmi miniszter csütörtökön a Washington melletti Andrews légitámaszpontról Helsinkibe indult. A Pentagon vezetője finn fővárosban Mauno Koi- visto államfővel és Öle Norrback védelmi miniszterrel tárgyal. * Befejezte Washingtonban tett munkalátogatását Jakub Hán pakisztáni külügyminiszter. Csányi László Az emlékezés ösvényei (6, Szekszárd az ötvenes évefct)€$) Az volt fontos, hogy azoknak legyen igazuk, akik a párt nevében, vagy inkább azzal visszaélve léptek fel, akkor is, ha tudatlanok parancsoltak jószándékú szakembereknek, mert aki vezető szerepet kapott, titokzatos átváltozáson ment át, egyszerre kiválasztott lett, aki evett a tudás fájának gyümölcséből. Tanulta a bolsevik párt történetét, elolvasta Sztálin rövidített életrajzát s ezzel mindentudóvá lett, aki csodákra is képes, s most már Rákosi fel kent Szent György lovagjaként harcolhat kivont karddal a hétfejü ellenséggel. De a harc szüneteiben a legtöbb emberrel szót lehetett érteni. Talán 1953 tavaszán történt; a gyönki utcán jellegzetes alak közeledik, ő is megismert, óvatosan szólt is, s legott kiderült, hogy valóban Redling János, akit valamikor a pécsi székesegyház káplánjaként ismertem meg, ott lakott a Dóm téren, a levéltár fölött. Egyszer arra biztatott bennünket, borozgatás közben, hogy ferblizzünk, s végül Gyenes István barátommal rá is álltunk, de percek alatt elnyerte minden pénzünket; igaz, nem vagyok kártyás, a ferbli fortélyait pedig hármónk közül egyedül ő ismerte. Most keserűen panaszkodott, hogy nehéz sora van a luteránus Gyönkön, s miután jó viszonyban voltam az egyházügyi hivatal vezetőjével, Sárosdi Tiborral, szóltam neki, hogy ne hagyják ezt a derék békepapot Gyönkön sínylődni. Nem sokkal később meg is kapta a bátaszéki plébániát. A másik történet hőse - ez már a '60-as évek elején lehetett - Prantner József, akkor a megyei pártbizottság első titkára, akit képviselőtársával, Kaszás Imrével újságírói tisztemből következően rendszeresen elkísértem a hivatalos ösz- szejövetelekre, amelyeket mindig másutt tartottak. Sok minden szóba került ezeken a havonta ismétlődő utakon, vallási kérdések is, hisz Kaszás Imre néhány éve még ezen a vidéken volt plébános, de feladva kecsegtető egyházi karrierjét, megnősült, tanár lett, képviselő, a pártban is kapott szerepet. Prantner, aki rövidesen az Állami Egyházügyi Hivatal élére került, megértő, világos szellem volt, bár a malicia sem hiányzott belőle. így került egyszer szóba Klempa Sándor, aki Veszprémben apostoli kormányzó volt, édesapám révén még keszthelyi tanár korából jól ismertem, s éppen abban az időben jó néhány spanyol könyvvel ajándékozott meg. Prantner kajánul beszélt arról, hogy a főpapnak hajdan Festetich hercegasszony volt a szeretője, most viszont azért ácsingózik, hogy kimehessen Rómába. Próbáltam tréfára venni; a hercegnő ágyának talán mi sem tudtunk volna ellenállni, azt pedig mindenképp javára kell írni, hogy nekem spanyol klasszikusokat küldött, köztük díszkiadásban egy középkori költő, Marqués de Santillana összes művét. Mindez hatott, néhány hét múlva felhívott telefonon, s akadozva mondta, mert erősen dadogott, hogy elintézte, kiengedik Rómába „öreg tanáromat", ami erősen túlzás volt, mert nem voltam tanítványa, legföljebb gyér találkozásaink alkalmával figyelmeztetett a spanyol nyelv rejtélyes szépségeire. S itt távolabbra is tekinthetünk, mert Szekszárd éghajlata enyhébb volt, átlag- hőmérséklete magasabb, mint amit az ország más részében mértek, amiben nyilván az is közrejátszott, hogy borvidék, s az ide látogató központi elvtársak, a szigorú osztálytagozódást félretéve szívesen leereszkedtek hozzánk, s felmondván a kötelező leckét, nem idegenkedtek a bor örömeitől. Osztálytagozódást említettem, nem véletlenül. Ugyan mindenki elvtárs volt, vagy gyanús esetekben kartárs, ezen belül azonban szigorú hierarchia érvényesült, melynek csúcsán bizonyos K. elvtárs állt, Rákosi legjobb Tolna megyei tanítványa. K. elvtárs, akit egy pillanatra már láttunk a Garay téri népboltban, általában arra sem volt hajlandó - tapasztalatból tudom - hogy a nép fiainak köszönését fogadja. A bor azonban, tudjuk, megnyitja a szívet és az elmét, Szekszárd pedig egyet jelent a borral, erről jóízű anekdota is szól, éppen ebből az időből. A Garay téren, a Garay szálló földszintjén, a Garay étterem mellett, mert akkor mindent Ga- rayról neveztek el, szörnyűséges csehó működött, s történt, hogy elegáns automobil állt meg ajtaja előtt, s a kocsiból kilépő cvikkeres úr serény léptekkel az ivóba igyekezett, majd megkérdezte a csapost, kaphat-e egy pohár jó szekszárdi bort. A csapos kedélyesen az ismeretlen vendég vállára ütött, mondván, hol él maga, papa? A vendég, így szól a fáma, az akkori miniszterelnök volt, Nagy Imre, s akár így történt, akár nem, az igaz, hogy az úgynevezett vendéglátóipari egységekben abban az időben csak irgalmatlan vinkót mértek, kukoricából erjesztett rémséges italt, amit egyébként államilag állítottak elő. A kötelező beszolgáltatás ellenére azért maradt bolt a pincékben, csak meg kellett találni a megfelelő utat, mert a gazdák is fondorkodtak: a borhamisítás valóságos iparággá fejlődött, az alkalmi vendég nem is kapott mást. Természetesen minden viszonylagos. Pesten akkor a jobb helyeken is légyéte- tőre emlékeztető löttyöt mértek, amit Algériából importáltak, a felforgatott gazdaságpolitika vádló bizonyítékaként. A szekszárdi hegyoldal pincéiben azonban boldog óborok is szunnyadtak, amilyenekről Babits irt, s akkori főszerkesztőnk, maga is jeles borissza, mindig megbízható helyről szerezte be az italt. Ösztönösen felismerte, hogy a vendégnek jár a bor, a szerkesztőségben is el lehetett iszogatni, a jelesebb látogatónak azonban egy hegyoldali tanyában terítettek, ahol a kötelező halat mindig maga főzte, szertartásosan, mindenki megelégedésére. Ez is a kor tükre: a hegyi tanya gazdája, nevezzük Hátszeginek, szabómester volt, s mint a szekszárdi polgároknak rendesen, neki is volt néhány száz öl szölleje, amiből azonban legalább száz hektót mért ki; meg is gazdagodott. A hatalom éber őrei Hátszegi szabó bormanipulációi felett jótékonyan elnéztek, talán azért, mert nekik mindig a jobbikból mért, talán másért, ki tudja? (Folytatjuk)
