Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-29 / 180. szám
2 "KÉPÚJSÁG 1988. július 29. Grósz Károly Washingtonban Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) Látogatásunk elérte célját, élményekkel gazdagabban megyünk haza. Tanulságait politikánkban a jövőben felhasználjuk. Reméljük, hogy jelenlétünk hozzájárult konkrét üzleti kapcsolatok kiépítéséhez, és újabb együttműködési megállapodások létrehozásához. Mindenütt rendkívül barátságosan, érdeklődéssel fogadtak bennünket. Mindez meggyőzött arról, hogy Amerika népe elkötelezett a béke és a barátság iránt. Nagy eredménynek tartom, hogy a kapcsolatokkal talán hozzájárultunk a még meglevő fenntartások eloszlatásához. A miniszterelnököt megkérdezték, milyen konkrét támogatást helyezett kilátásba Reagan elnök a magyar gazdaság- politikai törekvések megvalósításának elősegítsére.- Reagan elnök megerősítette a Verity kereskedelmi miniszter úrral folytatott tárgyalásokon kifejtett elvi álláspontot: kereskedelmi kirendeltséget létesíthetünk az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Megvizsgálják a jelenlegi behozatali lista, a kvóta volumenének nagyságát. ígéretet kaptunk, hogy megvizsgáljuk a kvóta szerkezetét, termékösszetételét is. Támogatást kaptunk néhány olyan nagy fontosságú értékes műszer beszerzéséhez, amely fontos a magyar gazdaság fejlődéséhez. Ezek beszerzése korábban bizonyos akadályokba ütközött. Rövidesen, szeptemberben a magyar-amerikai üzleti tanács ülésén, Cle- velandban megvitatják az együttműködés lehetőségeit, az Amerikai Turistairodák Szervezete, az ASTA budapesti kongresszusán pedig turisztikai egyezményt írnak alá. Egy kérdésre válaszolva a miniszterelnök közölte azt is, hogy folytatódnak a tárgyalások amerikai repülőgépek vásárlásának lehetőségeiről. Szólt egy kérdéssel kapcsolatban arról, mi lesz Magyarországon a nem gazdaságos ágazatok sorsa és az ott végrehajtott átszervezések nem növelik-e a munkanélküliséget.- Ez két ágazat, a kohászat és a bányászat - válaszolta Grósz Károly. - Szigorú minőségi követelményeket írtunk elő, s ahol ezt nem tudják teljesíteni, ott nagyon rövid időn belül csökkentjük a termelést. Az acéltermelés csökkentését megkezdtük, a széntermelés csökkentését a múlt esztendőben kezdtük meg s ez folytatódik az idén is. A veszteséges vállalatok köre azonban nem jelentős. Kerekített számítások szerint 27 ezer ember dolgozik ezeknél - ezt 4,8 millió bérből és fizetésből élő emberhez kell viszonyítani. Jelenleg mintegy hatvanezer munkahely üres és minden munkát kereső szakmunkásnak tíz munkahelyet tudnak biztosítani - így tehát a veszteséges vállalatok felszámolása nem okoz e téren különösebb gondot. Gondot az okoz, hogy az ilyen vállalatok által termelt termékeket milyen piacról és milyen áron tudjuk beszerezni: amennyiben devizazónából tudjuk csak beszerezni azokat, akkor meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi érték- számítás alapján érdemes-e a vállalat felszámolása. Az igazi probléma azonban a szerkezetátalakítás és ez nemcsak a veszteséges vállalatokat érinti. Az igazi nagy gond a vállalaton belüli felesleges munkaerő felszámolása. Erről nincsenek pontos számadataink, két elvi kérdésben azonban máris döntöttünk: egyrészt abban, hogy a munkához való jog nem a munkahelyhez való jogot jelenti, másrészt abban, hogy az önhibájukon kívül munka nélkül maradt embereket anyagilag maximális módon támogatjuk, ellensúlyozzuk a kiesett jövedelmet. A miniszterelnök egy, az 1956-os események értékeléséről szóló kérdésre válaszolva kijelentette: az erről szóló dokumentumokat évtizedekkel ezelőtt nyilvánosságra hoztuk. Erről igen sok könyv, tanulmány jelent meg. Ami az események tudományos kutatását illeti, azt több alkalommal is nyilvánosan szorgalmaztam - mondotta. - Nem ismerek a világon sehol sem olyan politikát, amely energiát tudna szánni 30-40 évvel ezelőtt történt események tudományos feldolgozására. Ez a tudományos kutatók dolga. A politika azonban igényli e kutatások elvégzését, ezért a kutatókat támogatjuk a további elemzések elvégzésében, mert az akkori események tanulságai a jelen számára is értékesek. A trybuna Ludu tudósítójának kérdéseire válaszolva Grósz Károly kifejtette: egyetért az úgynevezett Jaruzelski-terv- vel, amely az európai csapatcsökkentés egyes kérdéseit kívánja megoldani. „Meg vagyok róla győződve, hogy az enyhülés útján meg kell becsülnünk azokat a részprogramokat is, amelyek együttese adja a béke megszilárdításának lehetőségét” - mondotta. A sajtókonferenciát követően Grósz Tisztelt Kongresszusi Tagok! A Magyar Népköztársaság Országgyűlése figyelemmel kíséri és nagyra értékeli azokat az erőfeszítéseket amelyeket az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, a Szenátus és a Képviselőház tagjai fejtenek ki a Magyarországot közvetlenül is érintő kelet-nyugati kapcsolatok javításáért, a nemzetek közötti együttműködés elmélyítéséért. Állásfoglalásainak is szerepe van abban, hogy az egyes államok kedvezőbb nemzetközi légkörben építhetik kétoldalú kapcsolataikat, járulhatnak hozzá a globális és regionális problémák megoldásához. A magyar közvélemény, a magyar politikai és gazdasági vezetés érzékeli és méltányolja az országban kibontakozó reformtörekvések iránt az Egyesült Államokban is megnyilvánuló érdeklődést és rokonszen- vet. Ennek az átfogó átalakulási folyamatnak meghatározó eleme a politikai intézményrendszer megújulása, s benne az Országgyűlés törvényalkotói, politikaformáló és a kormányzati munkát ellenőrző szerepének következetesebb érvényesítése. A képviselők egyidejűleg részt vállalnak a Magyar Népköztársaság külpolitikai irányvonalának kialakításában, annak még nyitottabbá tételében. Mindehhez jó alapot és lehetőséget biztosít, hogy a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tevékenysége és belső jogszabályai teljes mértékben összhangban vannak az emberi jogokat szabályozó nemzetközi egyezményekkel és normákkal, köztük a Helsinki Záróokmányban foglalt elvekkel és ajánlásokkal. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi években a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok között a két kormány kölcsönös erőfeszítéseinek eredményeként kiterjedt, élénk, gyümölcsöző kapcsolatrendszer jött létre. A magyar kormány elhatározott szándéka, hogy e kapcsolatokat a két nép közeledését tovább erősítse. E törekvésben építhet a magyar törvényhozók és a magyar közvélemény támogatására. Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, a Minisztertanács elnökének egyesült államokbeli látogatása - hasonló amerikai szándék esetén - új, törKároly részt vett azon a fogadáson, amelyet Dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete adott a látogatás alkalmából. A fogadáson megjelent vendégek között volt William Verity kereskedelmi miniszter, John Whitehead, a külügyminiszter első helyettese, Rozanne Ridgway külügyminiszter-helyettes és az amerikai kormány több más magas rangú képviselője. Ugyancsak megjelent az amerikai képviselőház számos tagja, több vezető üzletember, a magyar emigráció neves képviselője. Grósz Károly a nap végén szívélyes hangulatú találkozón vett rész a Washingtonban hivatalos kiküldetésben dolgozó magyarokkal. Miniszterelnökünk csütörtökön befejezte látogatását az Egyesült államokban. Koszorút helyezett el az Ismeretlen Katona sírján az arlingtoni temetőben, majd ünnepélyesen búcsúztatták a Washington emlékobeliszknél. Grósz Károlyt és kíséretét az elnök különrepülögépe Niagara Fallsba vitte, innen gépkocsival folytatták útjukat az észak-amerikai kontinens szomszédos államába, Kanadába. Miniszterelnökünk rövid látogatást tesz Torontóban, ahol az üzleti körök képviselőivel folytat megbeszélét, majd hazautazását megelőzően pénteken találkozik Brian Mulroney kanadai miniszterelnökkel. ténelmi távlatokkal biztató szakaszt nyithat a két ország együttműködésében. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kész részt vállalni a magyar-amerikai kapcsolatok mindkét nép érdekeit szolgáló bővítésében, az ehhez szükséges bizalom építésében. Az Országgyűlés kívánatosnak tartaná, hogy a két ország törvényhozása ösztönző szerepet játsszon a politikai párbeszéd, a gazdasági, a tudományos és kulturális együttműködés, az emberek közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében. Kész arra is, hogy a magyarországi politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok és törekvések alaposabb megvilágítása céljából közvetlen párbeszédet folytasson az amerikai törvényhozókkal az Egyesült Államok Kongresszusában Magyarország kapcsán napirendre kerülő témákról, így az emberi jogok valamennyi kérdéséről is. Szükségesnek és hasznosnak tartja a rendszeres véleménycserét a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. A Magyar Népköztársaság Országgyű- lésejavasolja, hogy a két ország törvény- hozásának kontaktusait helyezzük tartó- sabb alapokra. A jövőben rendszeresebb személyes kapcsolatok, munkabizottsági találkozók vagy más, kölcsönösen megfelelőnek ítélt formák keretében biztosítsuk a mindkét oldalon felvetődő általános, vagy egyedi kérdések, ügyek megvitatását, a hatékony információ- és véleménycserét, s ezen keresztül a kölcsönös megértés erősítését. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése reményét fejezi ki, hogy javaslata egybeesik az Amerikai Egyesült Államok szenátusa és képviselőháza tisztelt tagjainak óhajával és törekvéseivel. Fontosnak és időszerűnek tartja, hogy a két ország törvényhozói választóik képviseletében az eddiginél aktívabb szerepet vállaljanak a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok közötti együttműködés továbbfejlesztésében, a magyar és az amerikai nép közötti kapcsolatok erősítésében. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése nevében: STADINGER ISTVÁN elnök (Folytatás az 1 .oldalról.) a lakossági betéti kamatok és egyes lakossági hitelkamatok növeléséről. Ez utóbbiak - hangsúlyozta a kormányszóvivő - nem érintik a kedvezményes 3 százalékos kamatozású lakásépítési hiteleket. Ezen intézkedéssorozatba tartozik a forint leértékelése az export ösztönzésére, illetve az importkereslet fékezésére, valamint a benzin és a gázolaj árának emelése. A költségvetés helyzetét és a fizetési mérleget javító intézkedések jelentős hányada a vállalati gazdálkodás feltételeit szigorította, közvetlenül a lakosságot kisebb mértékben érintette. A benzin és a gázolaj idei áremelése 1,1 milliárd forintos terhet jelent a lakosság számára, ez közvetett hatásaival együtt összesen 2 milliárd forintra nőhet. Mindez a forint- leértékeléssel együtt 0,5-1 százalékkal emeli tovább a fogyasztói árindexet. A lakossági hitelkamatok növekedése 0,8 milliárd forinttal terheli az embereket. Ennél lényegsen, 4 milliárd forinttal nagyobb a betéti kamatok növekedéséből származó lakossági többletbevétel. Nem kétséges persze, hogy a különböző lakossági rétegeket eltérő módon érintik ezek a hatások. A kormány éppen ezért az elkerülhetetlen áremeléseket úgy igyekezett megválasztani, hogy azok szociális jellegű problémákat ne vessenek fel. Ezzel összhangban van a sör és a cigaretta árának emelése, ez ugyanis pénzügyi fedezetet nyújt a családi pótlék növeléséhez és a gyógyszertámogatás többletköltségeihez. Ezt a törekvést tükrözi az is, hogy az állami költségvetés egyensúlyának javítására a kormány a benzin és a gázolaj árát növelte. Az öszes, lakosságot érintő, a tervezetten felüli áremeléssel és lakossági bevételnövekedéssel együtt a reálbér és a reáljövedelem a tervezett szinten marad. A Minisztertanács és a Tervgazdasági Bizottság legutóbbi ülésein egyeztették az álláspontokat a szakszervezettel, mind a gazdasági helyzet értékelését, mind pedig a szükséges intézkedések fő irányait illetően. A kormányzati munka menetében magától adódnak olyan kérdések, amelyekkel kapcsolatban - éppen az együttes helyzetértékelés és a közösen kialakított fő irányok ismeretében - nem szükségszerű az esetenkénti konzultáció és véleménykérés. Ilyen például a valutaárfolyamok változása, vagy egyes dotációk megszüntetése. A rugalmas, a különböző pénzügyi-gazdasági folyamatokra gyorsan reagáló kormányzati munka során egy-egy árintézkedés megtételét nem lehet függővé tenni a kormány és a szakszervezetek közötti egyeztetés eredményétől. Múlhatatlanul szükséges ugyanakkor, hogy a reálbér, a reáljövedelem és az életszínvonal alakulását meghatározó kérdésekben megfelelő összhang legyen a szakszervezetek és a kormány között. A mai prognózis szerint az idei várható áremelkedés 17 százalék körül lesz. A kormány készen áll arra, hogy a korábbi megállapodásnak megfelelően a SZOT és a Minisztertanács képviselőinek együttes ülésén tárgyalja meg az idei várható ár- és jövedelemfolyamatokat és a további gazdaságpolitikai, bér- és szociálpolitikai teendőket. A kormányszóvivő a továbbiakban kifejtette: a kormány nem kívánja korlátozni a szakszervezetek mozgásterét, s mint látható, rendkívül gyorsan válaszolt a szakszervezetek nagyon határozottan megfogalmazott véleményére. Mindez arra utal, hogy a kormány komolyan veszi a szakszervezetek minden észrevételét, és a jövőben is igényli azokat. A Minisztertanácsnak is az az álláspontja, hogy szükség van szakszervezeti törvényre. Ez meg is fogalmazódott a mostani ülésen, s a kormány üdvözölné, ha a szakszervezetek vezetői javaslatot tennének a Minisztertanácsnak a szakszervezeti törvény megalkotására. A Magyar Rádió munkatársa arról érdeklődött, hogy a benzináremelés mennyivel növeli ágazatonként a szállítási költségeket, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árát, s emelkedik-e a gépkocsiátalány összege. Válaszában a kormányszóvivő hangsúlyozta: a kormány intézkedései természetesen nem rögtönzés alapján születnek, hanem minden elhatározás mögött komoly számítások vannak. A kormányban és annak apparátusában kitűnő közgazdászok dolgoznak, akik el tudják végezni a megfelelő számításokat. A gépkocsiátalány összege valószínűleg emelkedni fog, erről azonban még nincs döntés. Ehhez azt is pontosan ki kell számítani, mennyi jut az átalányból az üzemanyagköltségre, illetve az amortizációra. A kormányszóvivő - a Rádió munkatársának egy újabb kérdésére felelve - utalt arra, hogy korábbi benzináremelések alkalmával valóban előfordult: a mozgás- korlátozottaknak ellentételezték a növekvő közlekedési kiadásokat. Reményét fejezte ki, hogy - bár erről még nincs döntés - most is találnak megfelelő megoldást. A Népszava munkatársa arról kérdezett: vajon van-e, lesz-e elég pénze a költségvetésnek a munka nélkül maradók létminimumának garantálására. A kormány szóvivője elmondta: a szakértői javaslatok egy része szerint a munkanélküli-segély összegének a mai legkisebb bér-, illetve a létminimum - tehát 3 ezer forint - körül kellene alakulnia, ám vannak olyan szakértők is, akik ennél magasabb összeget tartanának indokoltnak. A munkanélküli-segély alapjául a már ma is működő úgynevezett foglalkoztatási alap szolgálna. Ehhez azonban a jelenlegi, évi 1,2 milliárd forint keretösszeget 2,5-3 milliárd forintra kellene emelni. A Minisztertanács második félévi munkatervéről szólva a - Magyar Hírlap tudósítójának kérdésére - a kormányszóvivő hangsúlyozta: a kormány tagjainak ebben az időszakban csaknem száz előterjesztést kell megvitatniuk. A rendszeresen visszatérő feladatok közül ezúttal is napirendre tűzik a népgazdasági tervvel, az állami költségvetéssel és a gazdasági szabályozással foglalkozó előterjesztéseket. Folyamatosan foglalkozik a kormány a nemzetközi kapcsolatokból adódó tennivalókkal is. Mindenekelőtt azonban a reformprogramból adódó magas szintű jogszabályok előkészítése az egyik fő feladat. Megvitatják az új adótörvény tapasztalatait és a társasági törvény előkészítésével kapcsolatos kérdéseket. Legalább ilyen fontos a javaslattétel az Országgyűlésnek az állampolgári - az egyesületi, a választási, gyülekezési - alapjogok törvénybe foglalására. A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének üzenete az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusához Csányi László Az emlékezés ösvényei ,5> Szekszárd az ötvenes években Sass Ernőről külön kell szólnom, kár lenne, ha emlékét csak diákanekdoták őriznék. Barátságunk korán kezdődött, talán még 1952 második felében, sógora, Lázár Pál révén ismertem meg, aki igen jó képességű festőművész volt, de elnyelte a vidék, időnek előtte meg is halt. Ha a világi rangot tekintjük, Ernőt is elnyelte a vidék, ahogy másokat is - lesz még rá szavam -, pedig a ’40-es évek elején nagy jövőt jósoltak neki, egy tanulmánya az ellipszisekről külföldön is érdeklődést váltott ki. Igazi területe az elméleti fizika volt, 1951 -ben meg is hívták a szegedi egyetemre, de lakást nem adtak neki, gyerekorvos feleségét sem akarták elhelyezni, így két félév után, ami albérleti hányattatásokban telt el, visszajött Szekszádra. Szikrázó elme volt, legendák keringtek róla. Egy középiskolai matematikai versenyen, amikor közölték a feladatokat, gyanút fogott, néhány percig sétált a teremben, majd közölte tanártársaival, hogy az egyik példa rossz, megoldhatatlan. Igaza volt, de csak napok múltán derült ki, hogy a minisztériumban hibásan gépelték le a feladatot. A tudomány bűvöletében élt, s szívesen segítette botladozásaimat az elméleti fizika rengetegében, ami - bár filozófiai alapon - egyre többet foglalkoztatott. Sűrűn találkoztunk, feleségeinkkel együtt, mindig részletesen beszámolt a fizika pillanatnyi állásáról, mert soha nem adta fel ekkor már teljesen öncélú tudományos tanulmányait, s amennyire lehetséges volt, külföldi könyvekből, folyóiratokból naprakészen ismerte a legújabb eredményeket. Halálos ágyáról még üzent közös barátunkkal, Tor- nóczky János főorvossal: 280 év múlva találkozunk. Rejtélyes üzenet valószínűleg megfejthetetlen. A vidéki életnek is vannak csapdái, bortermő vidéken pedig a kedélyes kvaterkázás könnyen összehozza az embereket. Mi sem áll tőlem távolabb, mint a jótékony bor ellen ágálni, s most is, miközben e sorokat rovom, meg-megtöltöm poharam, de azt is tudom, hogy csalfa szerető, s mindig azokhoz lesz hűtlen, akik mindenüket elébe rakják. Sok példát láttam erre, tehetséges emberek merültek el a vidéki élet kedélyességében, de az is kérdés, hisz-e valaki képességében, a rá szabott feladatban. Mesz- sze vezetne, talán még kitérhetek erre is. Egyelőre tehát ott élünk a kisbödői vityil- lóban, nem tudunk fűteni, a petróleumlámpa sovány fénykörében azért tájékozódni lehet Lázár Palival Chagallról vitatkozunk, Miróról, akit különösen szeretett, Ernő a határozatlansági relációt magyarázza s a táguló világegyetemről beszélgetünk, ezeknek az éveknek nagy felfedezéséről, amit Zsdanov burzsoa cselvetésnek tartott, mert mint mondta, hova tágulna a világegyetem, ha egyszer végtelen? Felidézem Kalmár professzort, akivel 1950 telén találkoztam Szegeden, már elkészítette számítógépét, ami nagy volt, zörgött és annvit tudott, mint egy osztályismétlésre utasított elemista, de végtelen lehetőségeket rejtett magában, mint az, amit ebben az időben Neumann János szerkesztett. Megmosolyogták, vidéki professzor hóbortja, hivatalosan sem sokat törődtek vele, mi pedig azt firtattuk, objektív tény-e a Ptanck-állandó, vannak-e egyetemes természettörvények, egy immanens Rend határoz-e meg mindent, s mint Babits versében, egy madár tolla sem hullhat le Isten tudta nélkül, vagy önkény uralkodik s csak káosz van és zűrzavar? De Isten tudtával is nagyon sok minden megtörténhetett, s aki a hegyoldal őszéből, majd a kivételesen kemény tél befagyott világából nézett le a városra, csak pillanatnyi megnyugvást érezhetett, mert amikor kilépett magánya fényköréből, szemlélőből résztvevő lett, annak minden következményével. Tulajdonképpen senki nem érezhette magát biztonságban, a makulátlan hűség sem .jelentett semmit, mert a napi politika hullámzásában egyszerre kellett bizonyítani az osztályharc élesedését és az éberséget, amivel túl lehet járni a befurakodott ellenség eszén. Néha váratlan fordulat tanúi voltunk. A lapnál, ahová lassan bejáratos lettem, sőt a főszerkesztő kérésére egyre többet írtam is, az egyik fiatal kolléganőről kiderült, megtévesztette a pártot, elhallgatta, hogy családjában van egy levitézlett ku- lák. A nagybátyjáról volt szó, aki ugyan elmúlt már 80 éves, nem is volt semmije, de ez már nem érdekelt senkit, mert az ellenség az évek során mitikus lény lett, már nem is e világból való, aki bárhol, bármilyen formában megjelenhetett, arra is volt példa fölösen, hogy szorgalmas szakembernek álcázta magát, akinek munkájában nem volt kivetnivaló. Illetve mégis csak volt, keresni kellett csupán. Mindmáig megszégyenítő emlékem; a tamási határban történt Nyárelő volt aratásra készültek, a járási pártbizottság egyik munkatársával jártuk a határt, aki be akarta mutatni, milyen termés várható. Többen voltunk, de csak rá és a tsz agronómusára emlékezem; már jól benne volt a korban, annak előtte valamelyik nagybirtokon szolgált. A pártbizottsági ember, aki később Szekszárdon valami igazgató lett, fontoskodva morzsolta ujjai között a kalászokat ahogy a nagy vezért is szívesen ábrázolták. Egyszer csak elbődült: pereg a búza, üvöltötte, s amikor az öreg agronómus jószán- dékúan mondta, dehogy pereg, még éretlen a búza, valósággal tombolt: Maga ne tanítson engem! Arca eltorzult, kapkodta a levegőt. Elvitetem, ordította, hogy belegebed, ha holnap reggel nem kezdik meg teljes erővel az aratást. Dermedten néztük, az öreg agronómus kopasz fejét mellére ejtve fogadkozott, hogy hajnalban megindulnak a gépek, kaszások is lesznek, igaza van az elvtársnak, mégiscsak pereg a szem... (Folytatjuk)
