Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-29 / 180. szám
1988. július 29. NÉPÚJSÁG 3 Szemközt a valósággal Lassacskán eqv esztendeje, h°gyuiratanu|iukaszembe i^wguvgnqii nézést g va|óságga| A par|a. ment tavaly őszi ülésszakától a Központi Bizottság legutóbbi üléséig tartó nyilvános tanfolyam világossá tette: ha a korábbi tendenciák folytatódnak, a felzárkózás minden reménye nélkül leszakadunk attól a nemzetközi középmezőnytől, ahová egyszer már eljutottunk. Nem utolsósorban a kendőzetlen valósággal való szembenézés volt az erjesztője az országos pártértekezletben kicsúcsosodó politikai aktivitásnak. Ellenállhatatlan erővel tört utat a felismerés, hogy a kiúttalansággal fenyegető gazdasági folyamatok megállításához és megfordításához - csakúgy, mint az intézmények rendszerében és működésében igényelt változásokhoz - új politikai és személyi feltételekre van szükség. Nyilvánvalóvá vált e két szükséglet, a gazdasági és a politikai megújulás összefüggése, egymásrautaltsága, de talán kevésbé a közöttük lévő feszültség. A kitűzött politikai cél, a közélet pluralizmusa, a következetesen végigvitt jogállamiság, a valódi nyilvánosság, emellett, hogy önmagában is érték, a szocializmus megújulásának lényegi eleme. Ösztönzője lehet a gazdaság kívánatos vágányra állításának. Az utóbbi sikerei pedig előmozdítják a szocializmus demokratikus modelljének kibontakozását. A valóságos társadalmi folyamatok azonban nem olyan simán gördülnek, mint a papírra vetett sorok. A gazdasági megújulás még sikeres menete esetén is visszaeséssekkel, feszültségekkel, konfliktusokkal tehres, s az eredmények csak később jelentkeznek. Nem kerülhető meg a kérdés, amire ma még senki nem tud biztos választ adni; hogyan vizsgázik ilyen körülmények között a politikai rendszer születőben lévő új mechanizmusa? S ami talán még fontosabb: a demokratikus változások végső és megföllebbezhetetlen igazolását elöbb-utóbb a gazdaság sikereinek kell nyújtaniuk, érzékelhetően javuló életszínvonalat, minden szférára kiterjedően jobb életminőséget teremtve a társadalom számára. Sorsdöntővé vált az időtényező, mert az idő nem nekünk dolgozik. Ennek a belátásáról tanúskodott az Országgyűlés júliusi ülésszakának hangulata és még markánsabban a Központi Bizottság legutóbbi ülésének egész menete. Az is nyilvánvaló már, hogy a legközelebbi jövőbe nézve a radikális cselekvésnek súlyos ára van: munkanélküliséggel, az eddiginél magasabb inflációval, reálbércsökkenéssel, a termelés és a nemzeti jövedelem átmeneti visszaesésével kell számolni. Valamennyi a társadalmi feszültségeket növelő tényező, mégsincs más lehetőség. Ám ennek kimondásánál az sem elhallgatható, hogy azért nincs, mert az elvesztegetett időért is fizetni kell. Senki sem várja - nem is várhatja -, hogy az emberek lelkesen vállalják majd a rájuk háruló súlyosabb terheket. Amit kérni lehet, az az átmeneti - bár nem is túl rövid távú - fokozott tehervállalás elkerülhetetlenségének megértése. S ez nem kis próbája lesz a korábbi csalódások miatt megcsappant, majd a politikai változások bekövetkezése és Ígérete nyomán éppen csak izmosodni kezdő bizalomnak. Alighanem a jövő fő kérdése, hogy sikerül-e ezt a bizalmat megtartani, sőt tovább erősíteni. Az ígéretekkel már megégettük magunkat, az illúziók pedig kiábrándulásba torkolltak. A realitásokon alapuló, lépéseinek társadalmi következményeit minden oldalról felmérő, azokra felkészülő, a dolgok nyílt néven nevezéséhez ragaszkodó politika azonban igényt tarthat a bizalomra. Ehhez azonban a politika részéről távlatos gondolkodásra van szükség, arra, hogy a sürgető gondok, a tüzoltófeladatok ne sodorják el a későbbi fejlődés megalapozásáról való gondoskodást, hogy ne váljon lerongyolódó mostohagyerekké az infrastruktúra, a közoktatás, a művelődés, az egészségügy - mindaz a „nem termelő ágazat", amely éppen a jövőt termeli. Arra, hogy a gyakran egymást keresztező reformok, szabályozó- rendszerek helyett összefüggő, konzisztens reformban, rendszerben gondolkozzunk, amely feltehetően segít odajutni, ahova menni akarunk. Arra, hogy a gazdaság szerkezeti átalakulásával elkerülhetetlen együttjáró emberi veszteségeket a minimumra korlátozzuk, hogy a vesztesek is érzékeljék: nem „írja le” őket a társadalom. A nolítikátÓI a iövöben sem várhat senki tévedhetetlenséget. A demokrati- ______q __ kus, pluralisztikusán szerveződő közélet csökkentheti a tévedések, a hibák lehetőségét és súlyát, de kiküszöbölni nem képes azokat. Elvárható azonban - és a megújuló politikai struktúrák lehetőséget adnak rá - hogy a tévedések hamarabb felszínre kerüljenek, ne okozzanak későbbi súlyos terheket a társadalomnak, hogy a lehető leghamarabb helyesbítsük a hibásnak bizonyult döntéseket. S akkor nemcsak kisebbé válnak az ezekből adódó terhek és veszteségek, hanem elviselni is könnyebb őket. K. T. M ezőgazdasági balesetek A MÉM-tárca területén, az 1987. évi összesített foglalkozási balesetek adatait vizsgálva könnyen kideríthető, hogy az egyes mutatók - a cson- kolásos balesetek számát kivéve - az elmúlt évhez viszonyítva javuló tendenciát mutatnak. Mielőtt a Tolna Megyei Munkavédelmi Felügyelőség felügyelőjét, Amrein Józsefet a részletekről kérdeznénk, nézzünk néhány általános jellemzőt. Ezek szerint a mezőgazdasági baleseteket szenvedett dolgozók a leg- figyelmetlenebbül hétfőn, a munkakezdéskor - a hét végi pihenést követően - dolgoznak és szenvednek balesetet. A csütörtök még ilyen kritikus nap, és a péntek sem mutat sokkal kedvezőbb arányokat, hiszen ekkor sokan már az otthoni munkára, a pihenésre gondolva figyelmetlenebbek. Szerencsére, az olyan baleset, ami már korábban megtörtént, újra csak ritkán fordul elő. Sajnos, sok az olyan eset, ahol nem nyújtottak elsősegélyt, az viszont szerencsés megoldás, hogy az esetek nagy részében orvoshoz kerül a balesetet szenvedett. A baleseti okok között a környezeti hatás elsődleges, de sok az állatok támadásából bekövetkezett baj is. A tsz-tagok egy része a reggeli munkakezdéskor sajnos nem veti meg a féldeci pálinkát sem. Magyarán, ma még számos munkahelye van a mezőgazdaságnak, ahol alkoholos befolyásoltság mellett végeznek munkát. Sok az előírásellenes munkavégzésből fakadó probléma, a legtöbb baleset kézi munkavégzéskor következik be. *- A baleseti statisztika szerint 82 százalék az üzemi balesetek aránya, ami évről évre, ha lassan is, de javuló tendenciát mutat.- Tolna megye mezőgazdaságában a nyolcvanas évektől kezdődően, évente átlagosan 8-10 százalékkal csökkent a balesetek aránya.- Mindez nem jelenti azt, hogy akkor mondjuk nyolc év alatt szinte sikerül is megoldani a problémát...- Nem, ez nem jelent 80 százalékos csökkenést a balesetekben, hiszen a dolgozók számához viszonyított a szám. Gyakorlatilag nem volt arányában kevesebb a baleset, hiszen ennyivel a dolgozók, az alkalmazottak száma is csökkent az évek során.- Végül is ez valamelyest a mező- gazdasági foglalkoztatás tükreként is felfogható?- Igen. A kitűnő szakemberek tapasztalatom szerint előbb-utóbb elvándorolnak a mezőgazdaságból - hacsak a háztáji és a helyben kapott munkalehetőség ezt nem befolyásolja.- Háromféle baleseti kategóriát különböztethetünk meg.- Valóban. Az üzemi, az üzemi úti, és az egyéb foglalkozási baleseti kategóriát ismerjük. A már említett adatok szerint 82 százalék üzemi, 15 az üzemi úti, és 3 az egyéb arány. Talán ez utóbbira példa lehet mondjuk az engedély nélküli munkavégzés.- Magyarán ez az az eset, ha valaki „maszekol”, és baleset éri.- Igen, így van, de ilyen a dolgozó ittassága is, amikor nem azért esett le a létráról valaki, mert rossz volt a létra, hanem azért, mert mondjuk be volt rúgva.- A mezőgazdasági balesetek hogyan illeszthetők bele az országos képbe?- Ha az országos statisztikához viszonyítunk, kiderül, Tolna megyében az átlagosnál több mezőgazdasági baleset történik.- Ez abból is fakadhat, hogy megyénk mezőgazdaságáról híres, és erősen mezőgazdasági beállítottságú.- Abból is, mert kiváló növénytermesztési és állattenyésztési eredményei is alátámasztják mindezt. A tavalyi esztendőben összesen 702 baleset történt a megyében, mindez 64 téeszünkben és öt állami gazdaságunkban következett be. Az 1987. évi első félévi szám 372 volt, míg az idei, 1988-as első félévi 356, ahol a már említett csökkenő tendencia nyomon is követhető.- A legsúlyosabb, a halálos baleseti statisztika mit mutat?- Tavaly négy halálos baleset történt, az idén már az első félévben is három. Talán a mőcsényi téeszben történtekről pár szót. Májusban egy szőlőmunkás Gramoxon gyomirtó szert ivott és meghalt.- Ez esetben a téesz, a munkahely, a munkahelyi vezetés felelőssége is számon kérhető?- Felelősségük fennáll, az eljárás folyamatban is van.- Nem lehetett volna ezt megakadályozni?- Belső szervezési hiányosságok, emberi mulasztások okozták, így egyértelmű, hogy megelőzhető lett volna. A bátaapáti pincében pincemunkán dolgozott az illető. A munkahelyi vezetője azt az utasítást kapta, hogy vásároljon Gramaxon gyomirtó szert. Megtette, de mivel a raktáros nem volt a téeszben, a ballont a zárható padlásfeljáróban helyezték el, ám a kulcshoz bárki ott dolgozó hozzájuthatott. A szer három hétig(l) volt a feljáróban, eztán vitték a méregraktárba. Két dolgozó, a környék gyomirtásához tízliteres bortároló edénybe tett ki a szerből pénteken. Vasárnap rendezvény volt a pincében, és aki a balesetet elszenvedte, azzal lett megbízva, hogy a maradék italt összegyűjtse. Ezt is tette, de közben az egyik tízliteres ballont meg is „húzta”, ami a közeli helyiségben volt, mert azt hitte, hogy bort iszik...- Munkavédelmi és balesetvédelmi oktatásban mi módon részesülnek a mezőgazdasági dolgozók?- Minden gazdálkodó szervezet kialakította saját munka- és baleset- védelmi rendszerét, melyben a feladatoknak és a tevékenységeknek megfelelően dolgoznak is, úgy, hogy az előírásokat ismertetik, betartják és ellenőrzik. Ahol mindez felületesen, tessék-lássék módon, szinte kényszerből történik, persze bekopog a baleset is.- Nyár van, kampánymunka folyik...- Folyik az aratás, mi 14 gépszemlén vettünk részt és az a tapasztalatunk, ami egyébként közismert tény, hogy az erőgépek 60 százaléka nullára futott, a munkagépek fele szintúgy, sok helyütt tárolási gond van, és vezet a védőberendezések hiánya a sorban. Mindez külön-külön is baleseti forrás, nemhogy igy együtt. A szemlék színvonalában és a gépek állapotában pedig nem tapasztalható igazi javulás.- szs Őrlődő malmaink Nyolc malom működik összesen megyénkben, ma 1988-ban. Régi malomépületet azonban falvainkat járva szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítottak és új funkcióval láttak el, a többiek elhanyagoltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be, s most az aratás derekán felhívjuk rájuk a figyelmet. Hátha még megmenthetők. GYÖNK A művelődési ház udvar felőli ablakaiból éppen odalátni az épületre, amelyben régesrég elhallgattak már a gépek. A Tolna Megyei Malomipari Egyesülés 1951-ben tárgyalta a malmok racionalizálási és műszki fejlesztési problémáit, a cseretelepek ésszerű átrendezését, szükséges helyen új malmok felállítását, illetve a régiek korszerűsítését. Egy ekkor készült feljegyzésben 25 másik mellett a gyönki malomról a következőt olvashatjuk: „Gőzmeghajtású, vegyes őrlésű, 150 mázsa kapacitású... Csereteleppel nem rendelkezik, körzetében magánmaA betározott rengeteg gabonától egyszer majdnem kidőlt a malom oldala. Gazdái így akadályozták meg. Élet a falon Régi mesterek remeke lom nem működik. Tekintettel arra, hogy hatóereje elég rossz állapotban van 1952-ben villamosítandó.” Az egykori gépházban ma a tanács házi brigádjának műhelye található, a hengerszékek, garatok, csigák helyén pedig építőanyagokat tárolnak. A régi vörösfenyő gerendák kiváló állapotban vannak, masszívan tartják a tetőt, de a falakon sajnos, több repedés is keletkezett - valószínűleg az átalakítások következtében. Az épület egykori szépségéhez, jelentőségéhez méltatlan állapotban van s ez láthatóan csak egyre romlik. A kultúrház igazgatója szerint remek galériát lehetne kialakítani benne az intézmény gazdag képzőművészeti gyűjteményének kiállítására, de ehhez sok pénz kellene. Egy ekkora építmény felújítása - tudjuk - nagy anyagi áldozatokat követel. Az ötleten talán mégis érdemes lenne elgondolkodni... CSER ILDIKÓ FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Az épület elhanyagolt, küzd az idővel
