Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
1988. július 25. / TOí-NA \ _ 2 NÉPÚJSÁG Grósz Károly üzenete az Egyesült Államokban éló' magyarsághoz Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke vasárnap New Yorkban - hazai idő szerint már éjjel - találkozott a magyar emigráció képviselőivel. A kormányfő a találkozóval egy időben írásban is üzenetet intézett az Egyesült Államokban élő magyarsághoz. Az üzenet szövege a következő: Az Egyesült Államokban tett hivatalos látogatásomat örömmel használom fel arra, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya nevében tisztelettel köszöntsem a magyar származású amerikai állampolgárokat. Az óhaza napjainkban mind nagyobb felelősséget érez a határainkon túl, a világ különböző országaiban élő, de a nemzethez tartozó magyarok sorsa iránt, figyelemmel kíséri az Egyesült Államokban letelepedett csaknem kétmilliónyi, magyar származású honfitársunk boldogulását is. Büszkeséggel tölti el, ha az új hazában élő magyarságot a jó állampolgároknak kijáró megbecsülés, tisztelet övezi. Magyarország igen fontosnak tartja, hogy a kivándoroltakkal közösen ápolja az összetartozás érzését, segítse a magyar nyelv, a kultúra, a hagyományok, a magyarságtudat megőrzését, erősítse az óhaza és a külföldön élő magyarság kötődését, kapcsolatait. Azt valljuk, hogy az eltérő nézetek sem akadályozhatják a kapcsolatok ápolását Magyarország és az emigráció között. A magyar kormány igen értékesnek tartja azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államokban élő magyarság, annak egyesülete és egyházai a századelő óta töltenek be a magyar és az amerikai nép közötti megértés erősítésében, a két ország közötti együttműködés elmélyítésében. Különösen hálásak vagyunk azoknak a magyar származású amerikaiaknak, akik egy évtizeddel ezelőtt tevékenyen segítették a szent korona és a koronázási ékszerek hazajuttatását, s ezzel a magyar-amerikai viszony rendezését, a kapcsolatok új szakaszának megalapozását. A magyar-amerikai kapcsolatok bővülésének ma kedvezőek a feltételei. Ebbe az irányba hat a kelet-nyugati viszony, a nemzetközi légkör javulása, csakúgy, mint a két kormány eltökélt szándéka, hogy előmozdítsa a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok szerteágazó együttműködését. A magyar külpolitika céltudatosan törekszik arra, hogy a gazdasági-társadalmi megújuláshoz a lehető legkedvezőbb nemzetközi feltételeket biztosítsa. Hozzájáruljon a kelet-nyugati párbeszédhez, a bizalom építéséhez és a kétoldalú kapcsolatok bővítése útján hozzájáruljon a nemzetközi együttműködésben rejlő konkrét előnyök kiaknázásához. Mindebben különösen nagy jelentőséget tulajdonít a magyar-amerikai kapcsolatok fejlesztésének. Az amerikai politikai és gazdasági körök ugyanakkor nagyfokú érdeklődést és ro- konszenvet tanúsítanak a magyarországi belpolitikai fejlemények és gazdasági törekvések iránt. A hazai események valóban méltóak a figyelemre. Magyarország huszadik századi történetének újabb sorsfordulójához érkezett. A megújulási folyamat kiterjed a gazdasági reform továbbfejlesztésére csakúgy, mint a politikai intézmények megreformálására, s a demokrácia, az állampolgári jogok kiteljesítésére. A szocialista Magyarország ily módon kíván felzárkózni a világfejlődés élvonalába. Céljaink elérése nyíltságot és nyitást, kiterjedt kapcsolatrendszert kíván. A magyar nép részt akar vállalni a békére, a bizalomra és a gyümölcsöző együttműködésre épülő nemzetközi rend felépítésében. Ebben a szellemben emlékezünk meg államalapító királyunk, Szent István halálának 950. és a honfoglalás közelgő 1100. évfordulójáról. Első királyunk életműve is azt bizonyítja, hogy a magyarság képes a fejlődés élvonalába kerülni, és saját felvirágoztatása mellett az emberiség javát is szolgálni. A nagyvilág felé fordulva kezünket nyújtjuk mindazoknak - köztük az Egyesült Államokban élő magyarságnak és leszármazottaiknak -, akik a kapcsolatok ápolásával és építésével készek hozzájárulni Magyarország nemzetközi tekintélyének növeléséhez, a magyarnemzet felemelkedéséhez, a magyarság boldogulásához. Leszerelés - átfogó koncepció nélkül Washingtoni illetékesek feltűnő módon kerülik az érdemi állásfoglalást a Varsói Szerződés legutóbbi javaslataival kapcsolatban, s ez bizonyos aggodalmat váltott ki Bonnban. Az NSZK fővárosában fölteszik a kérdést: vajon cselekvőképesnek tekinthető-e még a Reagan-kor- mányzat, amelynek hónapjai az elnökválasztás miatt meg vannak számlálva? A keleti fél megtette indítványait, amelyek - mint Alfred Dregger, a nyugatnémet CDU egyik vezető politikusa megállapította - átfogó koncepcióba illeszkednek. A NA- TO-nak viszont egyelőre nincs részleteiben kidolgozott, átfogó biztonságpolitikai és leszerelési koncepciója, illetve nagyon valószínű, hogy a jelenlegi elképzeléseket alaposan átértékelik majd aszerint, ki költözik be a Fehér Házba. Lehetséges, hogy az iraki-iráni háború újabb fejleményeinek „kezelésével”, valamint Shultz külügyminiszter ázsiai ténykedésével egy időre kimerült az amerikai diplomácia erőtartaléka - írta a bonni külügyminisztériumhoz közel álló General-Anzeiger. A lap elképzelhetőnek tartja, hogy a Reagan-kormányzat a kelet-nyugati viszonyban már csak egyetlen fontos célt szeretne elérni, nevezetesen a hadászati eszközök ötvenszázalékos csökkentéséről szóló megállapodás tető alá hozását. Ez kívánatos volna, és lehetségesnek is tűnik. Európában azonban számos más fontos kérdést is rendezni kellene. A General-Anzeiger megállapítása szerint az NSZK és közösségi partnerei nagy súlyt helyeznek az összeurópai bécsi találkozó mielőbbi sikeres befejezésére a semleges és el nem kötelezett államok által előterjesztett kompromisszumos javaslatcsomag alapján. Ha ez sikerül, még az idén tárgyalásokat lehetne kezdeni az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről, amit a nyugateurópaiak fontosabbnak tartanak a hadászati atomfegyverek csökkentésénél, vagy legalábbis ugyanolyan fontosnak. A csökkentés az aránytalanságok felszámolásának és a támadóképesség megszüntetésének javasolt elvére támaszkodhatna - tette hozzá a lap. A bécsi siker azt is jelentené, hogy megvalósul a következő évekre kidolgozott „konferencianaptár”, tehát valóban megrendezik a tervbe vett gazdasági, tudományos, technológiai, környezetvédelmi és kulturális, illetve emberi jogi együttműködési értekezleteket, fórumokat. Akadálya-e mindennek az, hogy a NA- TO-ban az a bizonyos átfogó koncepció még most sem készült el? - Bonnban erről megoszlanak a vélemények. Egon Bahr, a szociáldemokrata ellenzék leszerelési szakértője NATO-csúcs- találkozót sürget, mert - mint mondja - a Nyugatnak mielőbb választ kell adnia a varsói javaslatokra. A NATO-koncepció kidolgozását sürgeti a CDU/CSU közös parlamenti csoport vezetője, Dregger is. A felelős kormányzati tisztet betöltő politikusok azonban némileg másként látják a dolgokat. Kohl kancellár a varsói indítványokra adott első válaszában mindösz- sze annyit mondott, hogy tanulmányozzák azokat, de az átfogó nyugati koncepció kidolgozásával meg kell várni az új amerikai elnököt. Később ő is üdvözölte azt, hogy „a Kelet közelített a nyugati állásponthoz”. A szabaddemokrata pártállású Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter arra helyezi a hangsúlyt, hogyha az átfogó koncepció kidolgozása még várat is magára, a Nyugat a leszerelés számos fontos kérdésében rendelkezik elképzelésekkel. A vegyi fegyverek eltiltása, a hadászati atomeszközök felére csökkentése, valamint a hagyományos leszerelés az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő Európában - ezek a Nyugat világos céljai, szögezte le. A külügyminisztérium szóvivője pedig úgy fogalmazott, hogy az átfogó koncepció megléte nem előfeltétele a hagyományos leszerelési tárgyalások megkezdésének. A bécsi találkozót Rupert Scholz védelmi miniszter szerint már akár a nyár végén be lehet fejezni, és pár hónap múlva megkezdődhetnek a hagyományos leszerelési tárgyalások. Az NSZK még azt is javasolta, hogy Bécsben ne adják ki a nyári szünetet a diplomatáknak. A szünet egyébként július 29-én kezdődne. KÁRPÁTI JÁNOS (Bonn) Frankfurter Rundschau a KGST és a Közös Piac viszonyáról Élénk figyelemmel - de egyben bizonyos aggodalommal is - követik a Közös Piac brüsszeli központjában dolgozó diplomaták az egyes KGST-tagállamok azon erőfeszítéseit, amelyek a nyugateurópai közösséggel való kapcsolatok szorosabbra fűzését célozzák. A Frankfurter Rundschau című nyugatnémet lap, szombati számában, védelmébe vette azt a gyakorlatot, hogy Brüsszel eltérő módon kezeli a különböző országokat. A lap szerint Csehszlovákia azt szeretné, ha ugyanolyan kereskedelempolitikai elbírálásban részesülne, mint amilyet Magyarország kapott, a három héttel ezelőtt parafáit átfogó megállapodással. A legnagyobb mértékű követelésekkel - nevezetesen mindenfajta EGK-vám eltörlésének a szorgalmazásával - az NDK vonatkozásában kerül szembe a Közös Piac, írja a frankfurti lap brüsszeli tudósítója. A Frankfurter Rundschau emlékeztet arra, hogy a KGST régebben azt javasolta, a két gazdasági tömörülés kössön kereskedelmi keretmegállapodást. A nyugat-európaiak azonban abból indultak ki: a KGST egyes országai olyan nagymértékben különböznek egymástól, hogy a kereskedelempolitika meghatározásának a jogát nem is ruházták át saját közös szervezetükre. A reformokat szorgalmazó Mihail Gorbacsov alatt a KGST elfogadta a nyugati álláspontot, így júniusban sor kerülhetett a Közös Piac és a KGST közös nyilatkozatának a kiadására. Most azonban Brüsszel abba a nem kívánatos gyanúba került, hogy a Magyar- országgal kötött különmegállapodással „megjutalmazta” a reformokért síkra- szálló Budapestet, miközben „büntet” más KGST-államokat - írja a nyugatnémet lap. „Adhat-e az európai közösség a keleti tömb egyik államának olyan engedményeket a kétoldalú kereskedelemben, amiket megtagad a KGST többi országától?” - teszi fel a kérdést a Frankfurter Rundschau. A lap válasza: „Természetesen igen, mint ahogy a Földközitenger mentén fekvő csaknem valameny- nyi országgal különböző tartalmú társulási, együttműködési és kereskedelmi szerződéseket kötött, vagy mint ahogy különös előnyökben részesíti a legszegényebb fejlődő országokat”. „Elévülhetetlen érdemek Románia felvirágoztatásában...” Szombaton a Neptun üdülőhelyen összeült a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottságának ülése, hogy megemlékezzenek N. Ceausescu- nak, az RKP főtitkárának a román párt legmagasabb tisztségébe való megválasztásának 23. évfordulójáról. A találkozón hosszasan éltették és ünnepelték a párt főtitkárát, s hangoztatták, hogy N. Ceausescu „elévülhetetlen érdemeket szerzett Románia felvirágoztatásában, a szocializmus és a kommunizmus ügyének diadalra vitelében”. N. Ceausescu felszólalásában kijelentette, hogy az RKP 23 évvel ezelőtt tartott IX. kongresszusa „döntő fordulatot jelent Románia életében, a dogmatizmus, a konzervativizmus és az idegen hatások előtt való hajbókolás felszámolásában.” A szónok hangoztatta, hogy a IX. kongresszus óta - melyen őt az RKP főtitkárává választották - „sikerült megvalósítani a román dolgozó nép igazi egyenjogúságát, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól”. „Büszkén és fennhangon hirdethetjük - mondotta hogy véglegesen megoldottuk a nemzetiségi kérdést. Románia állampolgárai, függetlenül attól, hogy kik a közeli vagy távoli felmenő ősei, valamennyien egy és ugyanazon népnek a fiai és leányai”. A szocialista országokhoz fűződő kapcsolatokra térve N. Ceausescu kijelentette, hogy „Románia állhatatosan munkálkodott ebben a viszonylatban” és „büszke lehet arra, hogy állandó kezdeményezésekkel élt a meglévő különbségek áthidalására”. Az ülésen foglalkoztak a „településrendezési programmal” is. Elhatározták, hogy augusztus 15-ig rögzítik, mely településeket alakítják át me- zűgazdasági-ipari komplexumokká. Arról is döntöttek, hogy Giurgiu megyében 1990-ig megteremtik annak a feltételeit, hogy a megye falvait agráripari komplexumokká változtassák. PANORÁMA MOSZKVA - Amerikai katonai ellenőrök jelenlétében semmisítették meg pénteken az első szovjet RSZD-10 (SS-20) kódjelű közepes hatótávolságú rakétát - jelentette a TASZSZ hírügynökség. A leszerelt rakétát a volgográdi területen lévő Kapusztyin Jar-i kísérleti telepen robbantották fel. A közepes ható- távolságú rakétákkal kapcsolatos szovjet-amerikai megállapodás értelmében az amerikai katonai ellenőrök három napon át vizsgálták azoknak a rakétáknak az adatait, amelyeket a kísérleti telepen a megsemmisítésre előkészítettek. Teheran, Bagdad - irán vasárnap közölte, hogy a megszaporodó iraki támadások, az iráni területekre való behatolás veszélyezteti a tűzszünet kihirdetését szorgalmazó erőfeszítéseket, és felszólította a világszervezetet, hogy mihamarabbtegyen „nemzetközi megelőző lépéseket”. Csányi László Az emlékezés ösvényei Szekszárdi az ötvenes években A múlt nem egységes egész, mindig úgy váltja színét, ahogy az emlékező előtt megjelenik. A remélt olvasó tehát nem megdönthetetlen igazságokat talál a következő lapokon, hanem olyan emlékeket, amelyek valószínűleg elsősorban az emlékezőre jellemzők. Éjszakánként úgy róttam sorra sort, mintha baráti körben, bor mellett, beszélnék a régmúltról, ami előttünk lett történelem, de azt is jó tudnunk, hogy a szemtanú a tények mellett saját élményeivel is érvel. Esetenként az emlék is csalfa, mert a múltat mindig a jelenben éljük át, s közben könnyelműen megfeledkezünk arról, hogy minden jelenünk múltja. Nem forgattam forrásmunkákat, beértem emlékeimmel, s az elbeszélés áradátában az időrend is elveszítette jelentőségét. A neveket, tapintatból, néhány esetben megváltoztattam, nem akartam indokolt érzékenységeket sérteni. Nem történelmet írtam, végső igazságok helyett az olvasónak be kell érnie a szerző feltételezett tisztességével, aki csak annyit jegyez meg, hogy minden más fölös hiúság lenne részéről. * Ma már tudjuk, hogy abban az időben valamennyien reménytelenül gyávák voltunk, s bár a megmaradás erasmusi bölcsességével vigasztaltuk magunkat, ennek is csak személyre szóló jelentősége volt; az áldozat nem ügye igazának tudatában indult a halálba, hanem kiábrándultán, a kijátszott igazság példájaként. Mi pedig, ha gondoltunk is arra, hogy napról napra feljegyezzük mindazt, ami körülöttünk történt, gyorsan le is tettünk róla, vagy megsemmisítettük a már teleírt lapokat, mert a tanú épp oly gyanús volt, mint a vádlott, a hatalom pedig egyébként is igyekezett minden nyomot eltüntetni. Az emlékezet tétován jár a múlt kövei között, még ma is - 1988 elején írom e sorokat - nehezen járható a táj, vannak területek, amelyeket áthatolhatatlan tüskebozót fed. A kort legjobban egy vers jellemzi, Illyés Egy mondat-a a megfé- lemlítettség és rémület ma is elborzasztó tanúsága, de Naplójegyzetei hiányosak, valószínűleg úgy gondolta, jobb, ha elrejti gondolatait, segíteni nem tudott volna senkinek úgysem. Az is bizonyos, hogy mindenki másként élte át azokat az éveket, amiket óvatosan ma is a személyi kultusz korszakának hívunk. De ez nagyon egyszerűen hangzik, jelentése sincs. „Ha magadban beszélgetsz / ő, a zsarnokság kérdez, / képzeletedben / se vagy független” - Illyés sorai ezek, s aki nem élte át az állandósult félelmet, csak a történelmi tényeket látja. Arról még ma is kevés szó esik, hogy 56 után is sokáig a régi politikai szelleme lebegett felettünk. Úgy mondták, többször is járt küldöttség a száműzött Rákosinál, arra próbálták rávenni, hogy gyakoroljon önkritikát; itthon Révai akarta visszafordítani az időnek árját. A szabadság fogalma az elmúlt két évszázadban többször módosult, s ennek megfelelően változott az ember helyzete és reménye is. A Contra social polgára szabadnak született, s a szabadságmozgalmak is ebből indultak ki, bár Rousseau csak egy eszmét fogalmazott meg, melyben a szabadság az elnyomás ellenpontja, de a nagy francia forradalom liberté, égalité, fraternité jelszava egyben tagadás is, s ha az áldozatok névsorát olvassuk, akik között ott van Chénier, a költő és a tudós Lavoisier, úgy érezzük, a hatalom egy bizonyos ponton irracionálissá válik. Az ember - s ez a modern élet egyik ellentmondása - a szabadság jelszavát hangoztatva szolgáltatja ki magát, a szó valódi értelmében alattvaló lesz, de ez a kétes rang is devalválódik, az uralkodó hatalom magántulajdonának tekinti, s végül képzelete is közpréda lesz. Hivatalos szöveget idézek, dátuma 1942. december 27. A voronyezsi áldozatokról van szó, akiknek sorsát bizonyos Szombathelyi Ferenc vezérezredes határozta meg, s parancsában ez áll: „Legfelsőbb Hadurunk elrendeli, ellenséges támadás esetén saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra csak előre van. Minden honvédnek át kell hatva lenni azon tudattól, hogy kitartásától azon a helyen, ahová állíttatott, függ a bolsevizmus veszedelmének leküzdése és távoltartása édes hazánktól, és egyben egy boldogabb jövő kiküzdése is.” Tekintsünk el a csikorgó stílus magyartalanságától, tőle nem lehetett elvárni, hogy ismerje Arany nyelvét, bár az is kortünet, hogy aki élet-halál ura, csak ilyeneket tud leírni: nincs hátra, csak előre van, miközben jól fűtött lakásban, a karácsonyi szeretet jóságos hangulatában megcsókolja családtagjait. A folytatás Jány nevű bajtársára tartozott, aki „a legkíméletlenebb rendszabályokat” léptette életbe; a többit tudjuk, nem írom ide. Schiller még felháborodott azon, hogy württenbergi hercege eladja katonáit amire egyébként más német fejedelemségekben is volt példa, de a XVIII. századi emberpiacon legalább fizettek az élő áruért, arról nem is szólva, hogy az Amerikába küldött katonák esélyei kedvezőbbek voltak mint a doni bakáké. A fogalmak szétválnak, az egyes elemek között nincs érintkezési pont, amikor Szombathelyi „édes hazánkat” emleget, csak saját érvényesülésére gondol, míg a Don mellé hurcolt parasztnak néhány hold föld az „édes haza"; a kibékíthetetlen ellentét. (Folytatjuk)
