Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
10 rfÉPÜJSÁG r r 1988. július 23. Idegen toliakkal... Legtöbbünknek van valamilyen szenvedélye, kedvtöltése, hobbija: - mindegy melyik kifejezést használjuk. Akadhat köztük kevésbé dicséretes, elnézhető, vagy éppenséggel megbocsájtó mosoly- lyal tudomásul vehető. Hosszú évek óta szórakozom azzal, hogy ha olvasás közben valakinek valamilyen gondolatán megakad a szemem, úgy feljegyzem azt, hisz bármilyen legyen is az ember agyának befogadóképessége, az az egy biztos, hogy emlékezőtehetsége véges. A feljegyzések mögött van némi - jól-rosz- szul leplezett - bosszúság is. Olyasforma, hogy „Ez miért nem nekem jutott eszembe, hiszen olyan magától értetődő!”. De hát nem nekem jutott, így ezen felesleges bánkódni. Immár eléggé bőségesre szaporodott gyűjteményem „piaci értéke” minden bizonnyal csekély, hiszen a feljegyzések készítésekor csak egyetlen szempont vezérelt, a saját érdeklődésem, ami egyáltalán nem biztos, hogy másokéval azonos. Az évek sorával azonban külön ki tudtam szűrni egy speciális részt. Ez szűkebb mesterségünkre vonatkozik, így itt és most ezzel nem untatom az olvasót. Az alább következő válogatás a legegyszerűbb: - betűrendes. Idegen toliakkal ékeskedem tehát... ARANY JÁNOS véleménye a „Visszatekintés” című taulmányából sajnos máig érvényes: „A mi most csupa lustaságból, hebehurgyaságból s a magyar nyelvérzék ide s tova tökéletes kihalásából történik: - az rettenetes. ” BARANYI FERENC barátom „Origines” című versének ezeket a sorait nagyon szeretem: „Kikupáltabb indíttatásom gerenda volt sokak szemében, a rongyosoknak kell a mákony, hogy jászolban születni: érdem." Noha persze, hogy nem az. A nemzetgazda BERZEVICZY GERGELY szavait sok tollforgató jól tenné, ha vallaná: „Nem fogok tetszeni minden olvasónak, de nekem sem tetszik minden olvasó. De én nem tetszeni, hanem használni akartam." BÁLINT GYÖRGY véleménye se mentes némi aktualitástól: „Általában jellemző korunkra, hogy a legtermészetesebb alapigazságokat meglepő újításként kell hangoztatni. " Nagy kedvencem, ALBERT CAMUS nem volt vidám szellem. Ő írta „A pestisében: „...mivel a világrendet a halál szabályozza, talán az Istennek is jobb, ha nem hiszünk benne, s minden erőnkkel a halál ellen harcolunk, és sohasem emeljük fel tekintetünket az ég felé, ahol ő hallgat." A nagyok nagyját, DOSZTOJEVSZKIJ- t „A Karamazov testvérekéből idézem: „...néha az ember vadállati kegyetlenségéről beszélnek, de ez szörnyen sértő és igazságtalan a vadállatok iránt: a vadállat sohasem tud olyan kegyetlen lenni, mint az ember, olyan művészien, olyan kifinomultan kegyetlen." A haza bölcsének, DEÁK FERENC-nek a második „Felirati javaslat”-ából származó szavai is időtál- lóknak tűnnek, bármilyen kevéssé örvendetes ez: „Nem mindig a legbiztosabb, legjobb és legolcsóbb azon kormányzat, amelyet egy naptól a másikig vezetni a legkönnyebb és legkényelmesebb. A kormányzat rendszerének hiányai s a kormány vezetésében elkövetett hibák csak idő múlva termik meg a keserű gyümölcsöt. " Nem szorul bizonyításra... A semmivel se kisebb báró EÖTVÖS JÓZSEF se nélkülözte a borúlátást. 1864-ben kelt „Gondolatok” című Írásában olvasható: „Soha a nép kívánataira kevesebb tekintet nem fordittatik, mint oly időben, mikor állítólag minden csak a népért történik. ” De még mindig inkább az ő borús kedélye, mint SCOTT FITZGERALD teljes pesszimizmusa, amiben persze félek, hogy mégis van valami: „A dolgok reménytelenek, ennek tudatában kell folytatni őket." ANDRÉ GIDE se volt éppen vidám: „Higyj azoknak, akik az igazságot keresik, de óvakodj azoktól, akik azt hiszik, hogy megtalálták." A magyar származású osztrák ÖDÖN VON HORVÁTH ezt irta „Mesél a bécsi erdő” című darabja mottójául: „Semmisem kelti Pennünk annyira a végtelenség érzetét, mint a butaság. ” ILLYÉS GYULA véleménye a „Magyarokéból: „Budapest nincs Magyarországon; alatta vagy mellette van, tudja a jó isten, hogy tulajdonképpen hol is van, ha egyszer szellemisége után meg kellene helyét keresnünk." A nagy horvát író, MIROSLAV KRLEZA szerint (Az ész határán) : „... A magányosság korántsem annak a bizonysága, hogy az embernek nincs igaza.” Ami sokszor vigasztaló... KARINTHY FRIGYES „Struggle for life” című verse tavaly meghalt barátom, Rockenbauer Pál kedvence volt, sok más mellett ezt is neki köszönhetem: „Öklöd, mikor lecsapni kellett Mindig megállt a félúton - Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem. Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom. Talán csak undor. Jól van így is. Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen. Inkább egyenek meg a férgek Minthogy a férget megegyem.” SIEGFRIED LENZ Írja a „Honismereti gyűjteményében azt, amit minden elefántcsont-toronyban lakónak csak ajánlani lehet: „...attól semmi se lesz egyszerűbb, ha az ember jó messzire elhúzódik előle.” MARX KÁROLY (Müvei, 19. kötet. 25. lap) alábbi szavaira mintha napjainkban - szerencsére - újra emlékezni kezdenénk: „A szabadság abban áll, hogy az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék..." NÉMETH LÁSZLÓ véleménye („Gyermekeink diáktársaként”) mintha egybecsengene a korábban már idézett osztrák szerzővel: „Az emberi butaság és gonoszság ellen a szellemnek csak egy védelme van: - ha tanulmányozza.” SEAN O’CASEY véleménye „A zöld varjúéból: „Imádkozzunk így: Ó, Uram, áldj meg humorérzékkel és bátorsággal, hogy éljünk is vele, és szégyenkezve kikacaghassuk azoknak a nagyfejűeknek a fényűzését, hiúságát és fontoskodását, kiket a világ olykor közénk küld, hogy megpróbáljanak bennünket békességünkből kiforgatni. Ámen.” Bárki, a saját életéből vett példákkal igazolhatja, hogy sűrűn sikerül nekik... PÁZMÁNY PÉTER írta Bethlen Gáborhoz: „Mert ha nekünk nem fáj saját nemzetünk fogyása, nem tudom, kinek fájhat. ” Évszázadok példája egészen a legkeserűbb legfrissebbekig bizonyítja, hogy senkinek. RIEDL FRIGYES, az irodalomtudós így vélekedett: „Hazánkban a frázisok több kárt okoztak, mint a mohácsi csatavesztés.”RUFFY PÉTER pedig, napjaink egyik minden bizonnyal legnagyobb újságírója: „Olyan önpusztító köny- nyelműséggel hagyjuk veszni értékeink emlékét, hogy ez már az oblomovizmus pókhálós szobasarkait súrolja." Egyet s mást a szavakról, ugyancsak nem mentesen némi aktualitástól. SZEK- FŰ GYULA (Három nemzedék): „A szép beszéd ma is rendesen annak esik jól, aki elmondja, és ritkán használ annak, akinek elmondják..." SZABÓ ZOLTÁN („A tardi helyzet” előszavából) „Különös országban élünk, ahol a szó hasonló a kőhöz, mely néhány gyűrűt vet a víz színén és aztán elmerül egyszersmindenkorra. Nálunk a felismerést nem követi tett, a terveket nem követi megvalósítás." SZÉCHENYI ISTVÁN se bókolt nemzetének: „A magyar nem azért henyélő, mert tunya, hanem mivel hite szerint fáradozásra nincs elég ok.” (Kelet népe). A kevéssé ismert Jurij Trifonov szerint (Macska vagy nyúl?) „...az élet az ámulatba ejtő dolgok szüntelen csökkenése.” Ezt az ember évei számának szaporodtá- val nemcsak megérteni, hanem megérezni is kényszerül. Itt, ahol „...a föld nem menny ugyan, de nem is egészen pokol." Ezt VÖRÖSMARTY MIHÁLY írta a „Dramaturgiai lapok” c. munkájában. Végül egy teljesen pesszimista és egy galaktikus közönyt sugárzó idézet. Előbbi PETER WElSS-től (Trockij száműzetésben) származik és jó lenne áttehetni múlt időbe: „Az őrületes hamisítások és elferdítések korába léptünk be... Az elferdítésnek olyan totális az erőfölénye, hogy az ember képtelen harcolni ellene. ” Vég ül THORNTON WILDER „Ceasar”-jából: „...a világmindenség nem tudja, hogy emberek élnek benne. ” Tegyük hozzá: természetesen azt se, hogy egyebek közt ilyen nevetséges feljegyzésekkel, gyűjtögetéssel is foglalkoznak, önmaguk - és remélhetőleg mások - örömére. Bekopogtunk A ló az öntödében van Farkas Fát műtermében Tamariszkusz ágak mögé bújtatott kereszt áll az egykori Babits-szőlő sarkában. Most ez Szekszárd egyik legszebb fekvésű lakótelepének bejárata. Tanya utca 1. Farkas Pál szobrászművész mű- termes lakóháza. A környezet kívánja a tájhoz alkalmazkodó építkezést. Ez látszik a lakóház külső megjelenésén is. Ide kopogtunk be. *- Mondhatjuk, hogy Farkas Pál nevét a Babitsról készült ülő portrészobra tette országos "hírűvé. így aztán az sem lehet véletlen, hogy műtermes lakóházát a Babits-szőlő helyén építette.- Az országos képzőművészeti kiállításon szerepelt az a Babits-szobrom, ami a költő szülőházának udvarában van. Sokat foglalkoztak ezzel a szakmán belül is. Szekszárdi kötődésem Babitshoz is fűz természetesen. Az, hogy itt, a régi szőlő helyén építkeztem, ezt mások úgy is megítélték, hogy egy irodalmi emlékhelyet teszek tönkre ezzel. Pedig ezt a keresztet belekomponáltam a házam terveibe. Része a kertemnek és annak a leendő szoborparknak, amit ide képzelek a pázsitra.- A tágas műteremben ismerős arcok, portrék költőkről, neves és névtelen emberekről. A háromlábú szobrászállványon egy vaddisznó. Az ablak előtti asztalon szarvasok sorakoznak. A padlón egyéb figurák között a Szekszárdi Számítástechnikai és Üzemviteli Vállalat előtti téren látható plasztika makettje áll. Mindez kérdéseket szül. Kezdjük talán azzal, hogy milyen kapcsolat van művészetén belül a figurális és a nonfiguratív, az elvont ábrázolásnak? Egyszerűbben: hogy fér meg ez a kettő, milyen találkozási pontokat tud felsorolni?- Mások is feltették már ezt a kérdést. Ha az emberi figurát nézzük és a felületről a belső rend, a szerkezet, a váz felé haladunk, a konstrukciós törvényszerűségek megegyeznek azokkal a térélményekkel, ahol geometrikus formákkal fogalmaztam, vagy kifejeztem magam. Könnyen lehet a szerkezetben kapcsolatot találni az ágaskodó lovaim és a spirális vonalra fölfűzött gömbök mozgása, dinamikája között. Röviden fogalmazva: a belső szerkezet ad rokonságot. Amerigo Tot egyszer megalkotta a Csurgói madonnát, máskor sorozatot készített a Föld-ről szem, fül és a többi testrész megnevezéssel.- Amerigo Tot művészi ideálnak is tekinthető, vagy csak éppen ö jutott az eszébe?- Nehéz így megfogalmazni, hogy ki az ideál, példakép. Kedveltem például Fe- renczy Béni, Medgyesi Ferenc alkotásait. Szeretem őket. Azt viszont nem hiszem, ■ hogy ők voltak azok, akik a pályára késztettek. Ahhoz egy közvetlen kapcsolat szükséges. Ha már itt tartunk, akkor inkább Tápai Antal nevét említem, aki Szegeden, a képzőművészefi középiskolában tanított. Három éve halt meg. Olyan emberi kiállása volt az elveiért, amit érdemes követni. Az is igaz, hogy abban a korban foglalkozott velünk, amikor a legfogékonyabb az ember. Ösztönös, jó mester volt.- Abban a helyzetben van, hogy akad már fiatal, pályára került vagy készülő szobrász, aki arra hivatkozik, hogy Farkas Pál szakkörében tanult.- Ez a természetnek egy láncolata, a múlt és jövő ígéretével, emlékezetével. Az, hogy nevemet említik, jó érzés. Nehéz feladat a művészetpedagógia. Nem minden esetben ötvöződik egy emberben a kettő. Van jó művész, aki rossz pedagógus és fordítva. Azt hiszem az a jó tanár, aki a gyerekben kialakult vonzalmat felszínen tudja tartani és építkezni tud rá. Mindig magasabbra, előbbre juttatva a hallgatót. Az érdeklődést mederben kell tartani. Figyelemtréninget rajzban, formázásban egyformán kell végezni. Rá kell tapadni a látványra, azt elemezni, boncolgatni, majd összerakni, de már művészi átélésben. A tanítóképző főiskola rajztanszéke a főállású munkahelyem. Itt nem cél a művészképzés, de a fogékonyság betáplálása lényeges dolog.- A főiskolát említette. Ennek épülete előtt áll Illyés Gyula szobra, Janzer Frigyes alkotása. Itt a műtermében több lly- lyés Gyuláról készült portré is van. Nem csinált volna a saját munkahelye elé egy olyan állót is?- Ezzel a kérdéssel sok mindent megmozgatunk. Egyszerűen azt válaszolom rá, hogy igen. Viszont erre egy országos pályázatot írtak ki, ahol győztesként azt értékelték, ami végül ott áll ma a főiskola előtt. Ne menjünk ebbe mélyebbre, mert régi és ismerős problémát kell boncolgatni. Azt, hogy mennyi és milyen megyei megbízásokat kapnak az itt élő művészek. Ezzel én kicsit másként vagyok, minta kollégáim. Mondom, nem panaszkodhatok, mert az utóbbi időben több megtisztelő megbízást kaptam. Azt is visézahallottam már, hogy én ezeket magam kerestem magamnak. Csúnyább szóval, házaltam. No, de miért kell nekem mosakodni? Egyik munka, hozza maga után a másikat. Amikor elkészítettem a pécsi állami gazdaságnak a két lovat, az átadáskor született egy másik megbízás. A nagyberekiek kértek, hogy csináljak egy szarvast. Ezután következett a ge- menci gazdaság, hogy egy ilyen kellene annak az emlékére, amit Bács-Kiskun- ban ejtettek el. Idehozták a trófeáját és annak alapján készítettem el a szobrot. Ez a vaddisznó is Gemencbe lesz, csak közelebb Szekszárdhoz, Keselyűsbe.- Ezeken az állatszobrokon is felfedezhetők belső, mondjuk úgy, emberi-lelki tulajdonságok.- Nem én találtam ki, hogy antropo- morfizálom az állatszobraimat, de elfogadom. Az állatábrázolás az ősi kultúrákban, művészetekben is fellelhető, régi nehéz feladat. Annyival nehezebb például egy ló megmintázása emberi alaknál, hogy annak két lábbal több van. A statikát eltalálni, meghatározni és közben mondani is valamit, nagyobb feladat.- Az eddig elhangzottakból össze lehet foglalni a művészi törekvését, akarását, célját. Megfogalmazta ezt tömörebben?- A saját élettapasztalatából kerül ez a hitvallása az embernek. Valamikor nagy lendülettel akartam itt, a városban Szek- szárdon, művészi közéletiséget teremteni. Ennek alapja lett volna az a telep, ahova műtermeket terveztünk. Az ötletnek voltak pártolói, de a közömbös szemlélet néha károsabb, minta konkrét szembenállás. Nem volt egységes e tekintetben a művészkollégák véleménye sem. Egyik napról a másikra meghiúsult ez a terv, pedig sok embert megkerestem ez ügyben. Országos intézeteket is. Akkor a területi szövetség titkára voltam. Úgy éreztem, kudarc ért. Elhatároztam, hogy elmegyek, vagy eladom az új lakásomat és építek magamnak egy műtermeset. Ezt választottam és a városi tanács segítségével megkaptam ezt a telket, OTP-köl- csönökkel és saját erővel két évvel ezelőtt felépítettem ezt a házat, de még ma sincs kész. Miért mondtam ezt el? Érzékeltetni, hogy bár az embert érik innen-onnan ütések, csalódások, mikor magányos útra lép különböző hatásokra, ám a hite mégis optimista, derűlátó. Reménykedő, bizakodó, friss, mozgékony. Olyan talán, mint egy sportoló, amilyen figurát most készítek Balatonfenyvesre. Ez a ló még az öntödében van. Az összeszereléséről nekem kell gondoskodni. Ez a jövő héten lesz, remélhetőleg... DECSI KISS JÁNOS Bertók László: Ott állunk hogy se Ez nem szövetség csak szövet se képzője se céljai s mint a szakadt köpönyeget ki se kell már fordítani ennyit akartam mondani közönségesen mintha egy verset folytatna valaki mert vitatkozni nem lehet be se ki de kerestem a rímeket s te sem tudtál, veszíteni s mikor az eső megeredt ott álltunk hogy se be se ki hát mért az a bűnös aki megint a markába nevet? ORDAS IVAN Portré született
