Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
I 1988. július 23. NÉPÚJSÁG 9 Csendes délelőtt apu. Szöszi kisfiú, a tizenhat hónapos ’áncsa Jánoska dobta neki pöttyös ibdáját. Amig egyedül játszik, anyukáival váltunk néhány szót. A fiatalasszony boldogan mutatja ha- ilmas házukat, amelyhez csempézett jrdőszóba és főzőfülke is van. Tágas idvar és gyümölcsös is tartozik hozzá, s tindössze 450 ezer forintért vették. Jemrég költöztek ide bonyhádi albérletből a férjével, aki Nagyvejkén trakto- os. Mosta nyári időszakban jól keres, s ell is a pénz, mert a házat bankköl- isönből vásárolták. Havi ötezer forintot :ell törleszteniük. A feleség gyesen van, ilőtte az aparhanti óvodában dolgozott, izeretnének egy kistestvért Janikának, le a gyermekgondozási segély nem ok mindenre elég. Az udvaron vetemé- lyeskert zöldell, meg takarítás a családi öltségvetésben.- Nagyvejkén születtem, de ott nem aknék. Nincs más csak egy bolt meg a ;ocsma - mondja Váncsa Jánosné. Sonyhádon meg nem tudtunk volna mnyi pénzből építkezni. Itt minden van, írni csak kell. Egészséges, tiszta ivóvíz, skolába is helyben járhatnak a gyéreik. Talán munkát is kapok a téeszben i gyes után. Addig szeretnék elvégezni így számítógépes tanfolyamot, hogy önnyebben elhelyezkedhessek. Apu ízt ígérte, a költségeket állja. Ha tényleg gy lesz, akkor beiratkozom. A szomszé- lok barátságosak, segítenek, már elláttak zöldséggel, gyümölccsel. Jó itt lakFullasztó melegben hagyjuk magunk mögött Aparhantot. A falu feletti aranyló gabonatáblán kombájnok, magot, szalmát szállító traktorok serege. Aratnak. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Tóni bácsi 2éve- lenhe- encse, ogy ki- rátaink tracról Nyolc zociál'enge- iltozás i zene- jj száiusban ozás - ceket a Dr szü- bemu- iládok, : róká- ‘enisz- ajzversenyt, szobai játékot. Ötletek szerencsére vannak. Most 28 gyerek van ebben a turnusban. Különböző életkorúak. Ez a létszám nálunk az óvodában egy csoport. Örülünk, ha ötleteinkkel jól szórakoznak a nyaralók. Szakvizsgára készülök ' Dr. Fehér István a szekszárdi kórház patológiai osztályán dolgozik:- Gyerekkel jöttünk. Kényelmes, szellős szobák vannak. Minden a mi kényelmünket szolgálja. Nem csupán kikapcsolódni, de tanulni is lehet. Szakvizsgázni fogok és itt módom volt a felkészülésre. Örülök, hogy családom egyszer járt erre, szinte véletlenül és nekik megtetszett a környék. Ezért jöttünk ide. Gyűrt bőrök a galérián Zajácz Tamás börműves iparművész alkotásaiból rendeztek kiállítást az intézmény emeleti folyosóján. Az esztétikai élmény, amely az alkotásokból sugárzik, fokozza a kikapcsolódást, a tartalmas szórakozást. A bemutatott művek megvásárolhatók. Ketten a konyháról Fülöp Jánosné és Földi Jánosné az ebéd utáni teendőket végzi a konyhán:- Tengelicről járunk ide busszal - áll meg munka közben Fülöp Jánosné -, tíz év óta naponta. Nem sok lehetőségünk van itt, a faluban. Reggel háromnegyed hattól három óráig vagyunk a délelőttös műszakban, délutániban este fél kilencig. Együtt ebédeltetünk. Ma, vasárnap csontleves, rántott szelet rizssel volt az egyik menü, a másik töltött tök kapormártással, almáslepény utána. Este hideg vacsora.- Nincs szombat vagy vasárnap nyáron - szól Földi Jánosné. - Én hét éve dolgozom itt. Korábban Tolnára jártam, de van két gyerekem, így már nehezebb lenne. Azt megengedte az igazgató, hogy akik itt dolgozunk, a gyerekeink is kijöjjenek ide. Öt éve nem voltunk üdülni. Most Pestre készülünk egy hétvégén cirkuszba, vidámparkba, aztán jövünk vissza, kiszolgáljuk azokat, akik ide jönnekTenge- licre nyaralni. Decsi Kiss János ......ni mii i A világ legjobb fogathajtóinak készíti a lószerszámot Az orosz, majd az amerikai ügetők di- vatbajötte, ezek beszivárgása, tenyésztése és meggondolatlan keresztezése hazai lóanyagunkkal, nemcsak elsőrendű magyar méneseinket tette ki súlyos megrázkódtatásnak, de súlyosan veszélyeztett e, majd sajnálatosan el is kor- csosította a századok alatt már tökéletesen kialakult magyar hámot is... Derék szíjgyártó mestereink természetesen vállaltak bárminemű lehetetlen megrendelést is, és az amerikai hámokról lelesett kívánalmakat hűségesen reáhord- ták a magyar szerszámokra. Ezzel született meg a magyar korcs-hám, amely azonban - ha még mindig kísért is - de Istennek hála, a jó ízlés lassan-lássan előretörő, folytonos munkálkodásunk eredményeképpen immár letűnőben van. A magyar hám sokféle alakja és változata tág teret nyitott az egyéni ízlésnek, de ezeknek a hámoknak a fejlesztői, szerkesztői mindenkor szigorúan ragaszkodtak az ősi magyar hám alapvonásaihoz és nemzeti motívumaihoz s csak így lehetséges, hogy a felette ízléses, sokféle típusú magyar hám kialakulhatott." Pettkó-Szandtner Tibor nyugalmazott magyar királyi méneskari őrnagy, lótenyésztési főfelügyelő biztosan álmodni sem merte, hogy 1931 -ben kiadott munkája még fél évszázaddal később is a fogathajtás alapműve lesz. Pedig nemcsak a sportolók, a lovak kedvelői lapozzák gyakran a néhány éve újra kiadott könyvecskét, a szíjgyártó mesterek is hasznát veszik. „A magyar kocsizás” ugyanis a lóvontatás, kocsizás történetén, alapfogásain túl szebbnél szebb szerszámokat, hámokat is bemutat, ami nem kis feladat a mai szíjgyártó számára sem...- A világbajnokságra Bárdos György ezt a szerszámot választotta - mutatja a fiatal mester az ábrát, ami laikus számára nem sokat mond, a képen nehezen kivehető, összemosódik sok helyütt a vonalvezetés. - A koronázási szertartáson Rudolf trónörökös fogatán volt az eredeti, a rajz alapján készítettem el a mását. Izgalmas munka volt, ahol nem látszott a minta, a homloksallangot például magam találtam ki... Nepp Dénes soha nem készült erre a szakmára, a palánki szakközépiskola elvégzése után Gödöllőre szeretett volna menni. Úgy mondja, csak a trehány- ságának köszönhető, hogy folytatta a nagyapja mesterségét. Igaz, a fogásokat már nem az öregtől tanulta, nagybátyja, Csankó Zoltán vezette be ebbe a világba. Olyan út volt ez, amiről egyszer sem jutott eszébe visszafordulni..- Nem ismertem jobban a lovakat, mint bármelyik szekszárdi gyerek. Mindent a nagybátyámtól és a könyvekből „Előbb tanuljanak, szerezzenek alapműveltséget, aztán folytathatják a gyerekek ott, ahol abbahagyom...” „Minden darabot aprólékos gonddal kell készíteni, ha ránéz a szakember, tudja, hogy ki csinálta” tanultam meg. Három éve halt meg szegény, de nem vitte magával a tudományát, amit lehetett, átadott - halljuk a szerény szavakat, majd hozzáteszi - persze, még nekem is sokat kell tapasztalnom, tanulnom. A halk szavú fiatalember 33 éves, és a világ legjobb fogathajtóinak készíti a szerszámait. Olyan természetességgel beszél minderről, mintha minden szakmabelinek megadatna ez az elismerés. Nem is lehetne másként, mint hogy letelefonál Juhász László, szüksége van egy új terepszerszámra, vagy éppen Bozsik ugrik le hozzá, hogy fényképen mutassa meg, milyen hámra gondolt. Az élet aztán rpindig új megoldásokat követel, az egyre nagyobb megterhelést bírni kell a szerszámnak, a fogatok alakulásával, a tárcsafélék használatával rugalmasabbnak, teherbíróbbnak kell lennie. No és stílusosnak, szemet gyönyörködtető- nek. Az soha sem fordult elő, hogy elszakadt, visszahoztak volna az ifjú mester keze alól kikerült munkát, készült akár a legrangosabb versenyzőnek, vagy kevesebb díszítésű, egyszerűbb, hétköznapi darab volt is. Az egyetlen, soha alább nem adható mérce a legaprólékosabb igényesség. Hogy ez hol kezdődik?- Nagyon fontos a bőr kiválasztása. Ez nem olyan, mint egy vasdarab, meg kell fogni, meg kell simogatni. A farán, hátán általában jobb, a hasa felé rosszabb az anyag, adja magát, hogy mire lehet felhasználni. - Mutatja a saját maga készítette felvételeket Fülöp herceg világbajnokságon bemutatott fogatáról. - Nekünk ilyen bőrünk soha nem lesz, de hajói megnézi, nem látja azt az aprólékos kidolgozást ezen a szerszámon, mint a mieinken. Ezzel tudunk csak jobbak lenni... A következő fázis a minta megrajzolása, kivágása, ami mintegy Hitvallás a műhely falán Az örökölt szerszámok - ma már szinte lehetetlen hozzájutni... szabásmintaként a végső formát sejteti. Jó hasznát veszi a középiskolában tanult műszaki rajznak és a ki tudja honnan öröklött természetes szépérzékének. Az utolsó egyeztetés után kerülnek bőrre a tulipános, sugaras motívumok, és nyernek új formát a vágott, fonott sallangok.- Tavaly nyáron készült el a Juhász szerszáma, vágott és fonott, alföldies jellegű, legé- nyes, duhaj hám. Senki nem gondolná, mennyi munka volt benne, igaz könnyebben is megoldhattam volna, ha kettévágom és az úgy megmunkált két részt dolgozom egybe, még a nyoma is eltüntethető... De a nehezebb megoldást választotta. Mint ahogy valamennyi darab eldolgozásánál így tesz, amikor csonttal . bedörzsöli, enywel kezeli, majd vonalszegélyt ad nemcsak a hámoknak, de minden egyes derékszíjnak is. A kis műhelyben nincs a hírneves lószerszámokból egy sem, ezért egy „kommersz” munkát vesz kézbe, együtt nézzük a I I rejtett öltések nyomát, gondos kimunkálását. Bár ez nem olyan aprólékos odaadással készült, önmagában is remek látvány.- Mi coliban mérünk, általában tízes vagy tizenkettes öltésekkel dolgozom. Ez két milliméter körül van. Régen még aprólékosabban csinálták, jobban ráértek, de ennek már, úgy hiszen, nincs értelme. így is van ólyan darab, ami féléves munkát kíván, nem is készít évente többet két- három darab igényes lószerszámnál. Már a következő esztendőre való tennivalóját is ismeri, felesleges külföldre, nagy versenyekre járnia. Hozzá jönnek a visz- szatérő kuncsaftok, vagy már barátok.- A legfontosabb talán a türelem. Sem a munkán, sem az anyagon nem lehet spórolni, hiszen nem szakadhat szét az a hám. Ehhez persze nyugalom kell, ezért a nyűgösebb munkákat otthon szoktam megcsinálni, itt a műhelyben jönnek-mennek az emberek. - A gondolatsort felesége erősíti meg, a varrógép mellől teszi hozzá, hogy „Dénes különösen nyugodt természetű, ráőntötték ezt a mesterséget". Igaz, előfordult, hogy nagy idegfeszültségben dolgozott hetekig.- A világbajnokságra Bárdos szerszámát készítettem és úgy egyeztünk meg, hogy a csatokat ő csináltatja. Hiába sürgettem, nem tudta egyszerre küldeni és az utolsó darabot egy nappal a bemutató verseny előtt délelőtt tízkor kaptam meg. Képzelheti, milyen izgalom volt este hatig... Akkor fejeztem be. Felesleges kérdezni. Tudjuk úgy is, miért keresik a világ első fogathajtói éppen- Nepp Dénest, a szekszárdi szíjgyártót. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS ■BBaaHHBHi »proni, fehérvári, budapesti, paksi vendégek egy csoportban
