Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

1988. július 18. 2 NÉPÚJSÁG Közlemény a tanácskozásról (Folytatás az 1. oldalról.) fegyverzet jelentős csökkentéséről az At­lanti-óceántól az Líráiig terjedő területen. Az erről kiadott külön nyilatkozatban a szocialista országok vezetői hangsúlyoz­zák: a tárgyalások célja, hogy a Varsói Szerződés, illetve a NATO tagállamai csak olyan erőkkel és eszközökkel ren­delkezzenek, amelyek elegendőek saját védelmükhöz, de nem elégségesek meg­lepetésszerű támadás végrehajtásához. E célt három szakaszban lehetne meg­valósítani. Az első szakaszban el kell ér­ni, hogy nagyjából egyenlő (kiegyensú­lyozott) közös szintet érjenek el a két szö­vetséghez tartozó államok fegyveres erőinek és hagyományos fegyverzeté­nek mennyiségében. Ezek a szintek alacsonyabbak lennének a mostaniak­nál. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a VSZ PTT ülése után szombaton a varsói magyar nagy- követségre látogatott. Találkozott a Ma­gyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió, a Népszabadság és a Magyar Nemzet tu­dósítóival és kérdéseikre válaszolt. (Ezúttal a beszélgetés bővebb változatát adjuk közre.) A Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének ülésén szerzett ta­pasztalatairól szólva Grósz Károly kije­lentette, hogy számára nagyon érdekes volt a tanácskozás, tekintettel arra, hogy először vett részt ilyen értekezleten. Tar­talmát tekintve rendkívül gazdag eszme­csere folyt, napirendre került mindaz, ami a világot, a közvéleményt foglalkoz­tatja. A delegációk természetesen nemzeti érdekeiknek és felfogásuknak megfele­lően közelitették meg, vizsgálták meg a témaköröket, s különböző hangsúllyal beszéltek a kérdésekről. A párbeszéd rendkívül konstruktív és előremutató volt, mindenki azokat a módszereket kereste, amelyekkel előbbre lehet vinni a világot foglalkoztató nagy kérdések megoldá­sát. E problémák közé tartozik a fegyver­zetcsökkentés ütemének felgyorsítása, a környezetvédelem és természetesen az emberi jtfgok problémája is. A magyar delegáció megkülönbözte­tett figyelemmel foglalkozott az emberi jogok kérdésével. Véleményünk az, és ezt megfogalmaztuk, hogy a nemzetisé­gek egyéni és kollektív jogai az emberi jogok szerves részét alkotják. A nemzeti­ségi kérdéseket a lenini elvek szellemé­ben kell megközelíteni és kell megoldást találni rájuk. Úgy gondoljuk, hogy joggal igényelhetjük partnereinktől ugyanazt a megközelítést az országaikban élő nem­zetiségek gondjainak megoldásában, mint amilyet mi alkalmazunk a hazánk­ban élő nemzetiségek vonatkozásában. Ezzel kapcsolatos felfogásunkat nyoma­tékosan megfogalmaztuk. A felvetődött kérdéseket - amelyek élő, valódi problé­mák, a múltból származnak, de ma kell megoldani őket -, mindenki konstruktí­van közelítette meg. Egyetértésre talált az a javaslatunk, hogy a humanitárius kér­dések kezelésének kidolgozására mun­kacsoport alakuljon ez év őszén, a kül­ügyminiszterek találkozóján. Ez a cso­port arra hivatott, hogy kidolgozza: a szo­cialista társadalmi viszonyok között mi­ként kell az emberi jogokat értelmezni, képviselni, politikailag kezelni. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén a magyar felszólalásban nagy hangsúlyt kapott a nemzetiségek egyéni és kollek­tív jogainak, mint az emberi jogok szerves részének a tiszteletben tartása. Igényel­tük, hogy a nemzetiségek zavartalanul megőrizhessék anyanyelvűket, kultúrá­jukat, ápolhassák az anyaországhoz fű­ződő kapcsolataikat. Természetesnek tartjuk, hogy a nemzetiségek helyzetével kapcsolatban felmerülő problémáknak a humanizmus szellemében, a demokrácia szavatolásával történő megoldása első­sorban annak az országnak a feladata, amelyben az illető nemzetiségek élnek. Változatlanul minden közép-európai néppel erősíteni akarjuk a megértést és a bizalmat. Ezek nélkülözhetetlenek ah­hoz, hogy a nemzetiségek a szomszédos országok együttműködésének és barát­ságának erősítőivé váljanak. Ami e megállapítások fogadtatását ille­ti: senki sem utasította el azokat. Ahogy az a nemzetközi tanácskozásokon lenni szokott, a szünetekben legalább olyan élénk diplomáciai tevékenység folyt, mint a tárgyalóasztalnál, s többen nagyon egyetértőén nyilatkoztak ebben a kér­A második szakaszban mindkét fél haderőit hozzávetőleg 25 százalékkal (mintegy 500 ezer fővel) csökkentik, fegyverzetükkel együtt. A harmadik sza­kaszban végrehajtandó további csök­kentéssel mindkét fél fegyveres erői szi­gorúan védelmi jelleget öltenek. A VSZ tagállamai emellett részletes ja­vaslatokat tettek a meglepetésszerü tá­madás elhárítására, valamint az informá­ciócserére és az ellenőrzésre. A közlemény szerint a tanácskozás a barátság és az együttműködés légköré­ben folyt le. A VSZ PTT következő ülésére Buka­restben kerül sor. A PTT főtitkárává a kö­vetkező időszakra a Román Szocialista Köztársaság képviselőjét, Constantin Oancea külügyminiszter-helyettest vá­lasztották meg. désben. Olyan országok képviselői is, ahol sok magyar él. Magukon az ülése­ken is minden felszólaló építő szellem­ben szólt a humanitárius kérdésekről. A tartalmat illetően vannak még árnyalatnyi különbségek, nyílt, konstruktív eszme­cserére még szükség van. Varsóba utazásom előtt azt is végig­gondoltuk, hogy mi magunk megtettünk- e mindent a nemzetiségek jogainak ma­radéktalan érvényesítéséért. Arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy politikai gá­tak és akadályok e téren nincsenek, de anyagi korlátok, sajnos, igen. A nemzeti­ségi iskolák elhanyagoltak, a kultúrhá- zakkal nem törődünk eléggé. Ezért dön­tött úgy a kormány, hogy a nemzetiségi szövetségek állami irányítását és fel­ügyeletét az államminiszter hatáskörébe utalja. Ezzel is kifejezésre kívánjuk juttat­ni, hogy a kormány közvetlenül törődik a nemzetiségi szövetségek kulturális, köz­életi, politikai tevékenységével és felku­tatja azokat az anyagi forrásokat is, ame­lyek felhasználásával előbbre lehet lépni ezen a téren. Grósz Károly szólt a Politikai Tanács­kozó Testület üléséről kiadott záróközle­ménynek arról a megállapításáról is, hogy a VSZ tagállamai támogatják a bé­csi utótalálkozó mielőbbi sikeres befeje­zését. Ebben a kérdésben nem volt elő­készítő munka - mondotta -, ám egy­mástól függetlenül is minden delegáció arra a következtetésre jutott, hogy ered­ménnyel kell befejezni az utótalálkozót és ennek érdekében minden részvevő részéről kellő mértéktartásra, megértés­re van szükség. Világosan megfogalmaztuk: végtele­nül sajnáljuk, hogy humanitárius kérdé­sekben Bécsben olyan módosító indítvá­nyok is elhangzanak, amelyek a részve­vők döntő többségének jogos és indokolt álláspontját nem veszik figyelembe. Vilá­gosan megmondtuk, hogy az emberies­ség és a tolerancia hiánya súlyosan ve­szélyezteti országaink, egész Európa ér­dekeit. Nyomatékkai beszéltünk arról is, hogy hazánk minden lehetséges eszközt megragad, hogy elősegítse az európai viszonyok, a szocialista épitőmunka kül­ső feltételeinek további javítását szolgáló tanácskozás sikeres befejezését. Állás- pontúk kiérlelt és egyértelmű. Az ülés munkájára visszatérve: java­soltuk egy külön munkabizottság létre­hozását, s e javaslat támogatást kapott. Szeptember táján ülésezik a Varsói Szer­ződés külügyminiszteri bizottsága, amely feladatául kapta, hogy dolgozza ki a hu­manitárius munkabizottság tevékenysé­gi körét, szerepét. Sokoldalú munka, szakértők, a tudomány embereinek be­vonása után a munkabizottság létrehoz­ható. Ebben teljes egység volt. Grósz Károly szólt a tanácskozás so­rán létrejött találkozóiról is és elmondta: találkoztam Ceausescu elvtárssal, be­mutatkoztam neki, mert eddig személye­sen még nem találkoztunk. Gratulált főtit­kárrá választásomhoz, én pedig elmond­tam, bízom benne, hogy eredményesen fogunk együtt dolgozni azoknak a kérdé­seknek a megoldásán, amelyek a két or­szág kapcsolatát ebben a pillanatban megterhelik. Találkoztam más főtitkárokkal is. Ho- necker elvtárs megerősítette korábbi meghívását, s a közeli jövőben az NDK- ba látogatok. Jakes elvtárs is egy régebbi meghívást erősített meg, Zsivkov elvtárs pedig most hívott meg bulgáriai látoga­tásra. A VSZ PTT ülésén felmerült katonai té­máról szólva Grósz Károly elmondta, hogy nagy hangsúlyt kapott hagyomá­nyos fegyverzetek és fegyveres erők te­rén meglévő aszimmetriák felszámolása. Ez több mint katonapolitikai kérdés. A Var­sói Szerződés a harckocsiállományt te­kintve fölényben van a NATO hasonló erői­vel szemben, ugyanakkor a légierők tekin­tetében a NATO-országok vannak fölény­ben. Annak eldöntése, hogy ezek mennyire ellensúlyozzák egymást, katonai kérdés. A politikai állásfoglalás megszületett: a túl­súlyban lévő erők szintjét le kell leszállítani alacsony szintre. Grósz Károly az MTI tudósítóinak arra a kérdésére válaszolva, hogy Magyarország milyen szerepet játszik az európai leszere­lési folyamatban, kifejtette: országunk helyzete nem választható el az általános helyzettől. Mihail Gorbacsov a PTT ülésén is megismételte az F-16-os amerikai va­dászbombázók olaszországi telepítésének leállításával kapcsolatos javaslatát. Ameny- nyiben amerikai részről ezt elfogadják, ak­kor ez érinti azt a térséget is, ahol Magyar- ország van. Egyeztetni kell, hogy melyik or­szág milyen lépést tesz. A honvédelmi bi­zottság azt a megbízást kapta, hogy tanul­mányozza ezt a kérdést. A honvédelmi és a külügyminiszteri bizottságnak külön is konzultációkat kell folytatnia, mert nagyon összetett és bonyolult kérdésről van szó. Mi érdekeltek vagyunk abban, hogy ala­csony szinten egyensúly jöjjön létre. Kez­deményeztük, hogy gyorsuljanak fel az e kérdésekről folyó tárgyalások. Flonvédelmi miniszterünk, minisztériumunk is kapcso­latot tart a nyugat-európai országok hon­védelmi minisztériumaival. Hadgyakorla­tainkra megfigyelőket hívtunk meg, hogy oldódjon a bizalmatlanság. Készek va­gyunk arra, hogy amennyiben kialakul az ellenőrzés gyakorlata és rendszere, min­den területet az ellenőrök rendelkezésére bocsátunk. Ami Wojciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első titkárával, a lengyel Államtanács elnö­kével szombaton megtartott kétoldalú talál­kozóját illeti, Grósz Károly - az MTI tudósí­tóinak kérdésére válaszolva - emlékezte­tett rá, hogy Wojciech Jaruzelski decem­berben járt Budapesten. A kialakult gya­korlat szerint ilyen találkozókra évente ke­rül sor, az idén tehát a magyar párt főtitká­rának kellett volna konzultációs célból Var­sóba látogatnia. Mivel a lengyel és a ma­gyar politikai vezetők programja zsúfolt, a tanácskozás nyújtotta lehetőséget len­gyel-magyar kétoldalú találkozóra is ki­használtuk. Érdekünk és elvtársi kötelességünk, hogy a nálunk zajló eseményekről bará­tainkat pontosan informáljuk - mondotta Grósz Károly. Politikai és erkölcsi köteles­ségünk tájékoztatni kollégáinkat a magyar pártértekezletről. Ez volt a célja ennek a ta­lálkozónak, ezért jártam Moszkvában, és ilyen tájékoztatásra kerül sor majd szep­temberben a Német Demokratikus Köztár­saságban is. Elvtársainkat, barátainkat érdekli, hogy mi történik Magyarországon. Ez az érdek­lődés jogos. Jobb, ha a leghitelesebb for­rásból értesülnek dolgokról és nem más csatornákon. Óhatatlanul felvetődhetnek Olyan kérdések is, amelyekre a hírvivők, a közvetítők nem tudnak pontosan válaszol­ni, s ez félreértéseket szül. Mi most sok új vállalkozásba fogtunk, il­letve sok régebbi vállalkozásunkat felgyor­sítottuk. Sok mindent el lehet tervezni, ám a gyakorlatban sok olyan kiszámíthatatlan elem jelenik meg, amely megköveteli az el­képzelések kiigazítását. Nem mindegy, hogy ezt a kiigazítást vonalváltásnak, nem kellően végiggondolt döntésnek, vagy az objektív körülményekre történő reagálás­nak tekintik. A pontos értelmezés kialakítá­sához szükség van a párbeszédre. Egyik bajunk éppen az, hogy nem elég gyorsan, nem elég pontosan tájékoztatjuk barátain­kat. Az egész szocialista világban megújulás megy végbe. Nem mindegyazonban, hogy a különbözőségekre helyezzük-e a hang­súlyt, vagy az azonosságokra. Nem mind­egy, hogy a különbözőségeket szembeál- lítják-e egymással, vagy olyan természetes jelenségeknek tekintik, amelyek a nemzeti sajátosságokból, vagy a vezetés adott poli­tikai képességeiből, kultúrájából fakadnak, s amelyek, ha eltérő új utakon is, de hosz- szabb távon ugyanabban az irányban fog­nak hatni. A tisztázatlanságokból sok feles­leges félreértés adódhat. A főtitkárok szombati találkozóján pél­dául meglehetősen nagy érdeklődést és vi­tát váltott ki a szocialista pluralizmus fogal­ma, értelmezése. Ez nem elvont ideológiai kérdés, hanem politikai probléma. Ebből kiindulva lehet megválaszolni, hogy milyen legyen a viszonyunk a másként gondolko­dókhoz, a párton belüli kisebbséghez. A kérdés az, hogy hol az a pont ahol ez még egyezik a nagyon toleráns lenini politikai elvvel, s hol kezdődik a revizionizmus. Ezek a kérdések a politikában naponta felvetőd­nek, tehát eszmecserét kell folytatni róluk - mondotta Grósz Károly. Grósz Károly nyilatkozata HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Simon Péter, a PAV üzemviteli igazgatója az Országgyűlés honvédelmi bizottságát tájékoztatja „Jó kis eső kellene, többet érne az most minden párthatározatnál” - a meglehe­tősen különös fohász szó szerint így hangzott el a napokban az egyik megyei ven­déglátóipari egységben, s mindebből a felületes szemlélő némileg merész és iro­nikus gondolattársítással levonhatná a következtetést: lám, polgártársainkat (is­mételten) az időjárás és a politika érdekli leginkább. A gondterhelt arccal az eget kémlelő tekintetek azóta már bizonyára felderültek, hiszen a hetekig tartó trópusi hőség és szárazság után végre csütörtökön hatal­mas zápor zúdult a földekre. A nyilvánosság ereje A hazai nyilvánosság, nyíltság újabb jelentős állomásaként értékelhető az a tény, hogy a nemrég összehívott és számos fontos döntést meghozó központi bi­zottsági ülésre már a televízió munkatársai is bebocsáttatást nyertek. Bár - aho­gyan azt Berecz János, a KB titkára felfedte - a résztvevők egy része eleinte meg­lehetősen idegenkedve fogadta a kamerák rájuk szegeződő tekintetét. Mint min­denhez, ennek a megszokásához is idő kell, összegezhető a közhelyként hangzó következtetés, hamarosan - amennyiben minden a tervek szerint alakul - már a vitákról is kapunk mozgóképes beszámolót... A nyilvánosság igénye természetesen nemcsak a felső, hanem helyi szinteken is meg kell, hogy fogalmazódjon. Sokszor írtunk már arról, hogy megyénkben Dombóváron ismerték fel leggyorsabban ennek előnyeit - nevezetesen a városi televízióról van szó. Megyeszékhelyünk - és más települések - lakossága minden bizonnyal nemcsak a KB-ülésről, hanem a megyei vagy városi tanács vb-üléseiről is szívesen tájékozódna a képernyőn keresztül. S hogy mindennek mi az akadá­lya? Válaszként újfent a már ismertetett közhely idézhető. Hol lesz az atomtemető? Szűkebb pátriánkban is lezajlott ezen a héten néhány fontos esemény. Mindenképpen szót érdemel, hogy az Országgyűlés honvédelmi bizottsága a Paksi Atomerőmű Vállalatnál tartotta soros ülését. A résztvevők az atomerőmű működésének biztonsági feltételeiről kaptak tájékoztatást. A téma különösen ak­tuális most, amikor tart a kötélhúzás az Ófalu-Feked-Bátaapáti körzetben terve­zett atomtemető ügyében. Mint ismeretes, a Baranya Megyei Tanács hosszas vi­ták és vizsgálatok után nem adott engedélyt az épités megkezdésére. Később a Köjál is elutasította a PAV kérelmét, az indoklás szerint a kijelölt körzetben lévő te­rület nem elégíti ki az országos Építésügyi Szabályzatban megfogalmazott köve­telményeket. Mondanunk sem kell, hogy a paksi illetékesek homlokegyenest el­lenkező nézetet vallanak, hangsúlyozva a teljes biztonságot. Fellebbezésük nem lehet kétséges. Mindezekkel kapcsolatban egyik népszerű hetilapunk munkatársa tett fel egy elgondolkodtató kérdést. Mi az oka annak, hogy míg Ófaluban hevesen tiltakoz­nak az atomtemető ellen, addig Bátaapátiban nincs ellenvetés, sőt, helyzetük ja­vulását várják a beruházástól? A következő néhány sor szó szerinti idézet: „Talál­gatások helyett, maradjunk a tényéknél: míg Ófalu Baranya megyében van, addig Bátaapáti Tolna megye területéhez tartozik. És Tolna megye legjelentősebb, leg­nagyobb termelésű, következésképp legnagyobb hatalmú üzeme a Paksi Atom­erőmű.” Nemcsak tánc Látszólag nem túlzottan jelentős hír, hogy a bonyhádi művelődési ház társas- tánc-tanfolyamot indít a fiatalok számára. Függetlenül attól, hogy a klasszikus tán­cok - legalábbis a jelek azt mutatják - manapság reneszánszukat élik, nem lebe­csülendő a kezdeményezés. Távol álljon tőlem, hogy visszasírjam a régi idők me­rev, zárt etikettel bíró viselkedési normáit: abban azonban biztos vagyok, hogy a tanfolyamon részt vevő tizenéves generáció nemcsak az alapvető tánclépést, hanem számos hasznos és betartásra érdemes illemszabályt is elsajátít. Ha vala­mikor, jelenleg fontos ez igazán, a szülők és az iskola egymásra mutogatásának időszakában. Nem tudom megállni, hogy le ne Írjam: egyetlen fenntartásom ezekkel az egyébként remek, az emberek épülését szolgáló kezdeményezésekkel szemben az, hogy általában nem azok jelentkeznek, akiknek valóban szükségük lenne arra... Óvatosan az utakon! Nem lehet szó nélkül hagyni azokat a közlekedési baleseteket, melyekről - sajnos - sorozatosan be kell számolni lapunk hasábjain. Csütörtökön egy min­den eddigit felülmúló tragédia döbbentette meg az egyébként a drámai képsorok­hoz már régóta hozzászokott olvasókat. Egy Trabant - melyben hatan(!) ültek - összeütközött egy nyergesvontatóval és a személygépkocsi utasai közül négyen azonnal, ketten másnap haltak bele sérüléseikbe. A tragédiának egy egész csa­lád esett áldozatul... c-7 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents