Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

1988. július 16. 8 ^NÉPÚJSÁG Simontornyai lépések Milyen lépéseket tesznek, merre tarta­nak, hova igyekeznek az emberek Si­montornyán? Fagylalttal a fa alá Bőrös autót látni Simontornyán nem feltűnő dolog. így aztán észre sem veszi talán senki sem.A Robur teherkocsira sem vetnek gondot, ami az út mellett áll. Vezetője Kiss Sándor, agy árnyékot vető fa alá igyekszik, fagylalttal a kezében:- Most értem haza Pécsről ezzel a szállítmánnyal - kezdi a gépkocsivezető. - Nagyon meleg van. Sört akartam haza­vinni, de nem kaptam, így most elnyalom ezt az adagot. Mióta járok erre? Harminc éve már. Nem itt az otthonom, hanem a szomszédban, Igarban. Az Fejér megye, ez Tolna. Többet vagyok itt, de haza oda megyek. Kereskedő akartam lenni negy­vennégyben, de a háború... Aztán a föld miatt kellett maradnom. Változott a világ, a bőrgyár következett. Gépkocsivezető lehettem, gyorsabbak lettek a lépéseim. Most már óvatosabban mozgok. Pár hó­napom van a nyugdíjig. Nem, nem a bőr­gyárban vagyok már, hanem a bőr-szőr­mében. Ebből a szállítmányból labdalesz a gyorslábúaknak. Plébánia a Lenin utcában Az egykori ferences rendi kolostor to­vábbi sorsát meghatározza az a csere- szerződés, mely létrejött a pécsi püspök­ség és a helyi tanács között. Ez kimondja, hogy a kolostorépület 1990-ig tanácsi kezelésbe megy át. Cserébe addig fel­épül a tanács által biztosított telken - a Lenin utcában - az új plébánia. Ehhez a megyei tanács ad támogatást és a köz­ségi tanács is 500 ezer forintot. A műem­léki környezetben épülő ház megváltoz­tatja majd a faluközpont jelenlegi képét, hiszen első lépése lesz annak a sorozat­nak, amelyben a 3x2 lakásos tanácsi bérlakásokat építik. A kolostor hasznosí­tásáról szóltunk már lapunkban. Napkö­zis étterem lesz és szálloda 8-10 szobá­val. Partnerek innen-onnan Egyik lépésből következik a másik. Ezt az egyszerű logikát azonban látni is kell és követni. A községi illetékesek, állami, párt- és gazdasági intézmények, egysé­gek partnerek ebben az egyszerűnek minősített, józan gondolkodásban. Ez a kapcsolat összefogást jelent. Elég egyet­len mozgató erő, frissebben lebbenő gondolat, lépésre kényszeríti a partneri kört. Az ötletadó lehet egy kisszövetke­zet, vagy egy nagyobb gyár, de ha a köz­ségért, annak fejlődéséért indul útnak, szabad jelzést kap. Ilyen gondolatok egyeztetésére koordinációs értekezle­tekre gyűlnek rendszeresen. Egymást in­formálva szélesítik a partneri kapcsola­taikat innen-onnan. Akár Hajdú-Bihar megyéből is, ha kell, ha ott olyan kedvező ajánlatot kapnak például a tornacsarnok építésére, amit vétek lenne nem elfogad­ni. Ehhez azonban gyors átigazításra van, volt szükség. Mindenekelőtt felmér­ni, hogy a meglevővel kell a jövőben gaz­dálkodni. Ilyen érték pedig bőséggel van Simontornyán. Az örökséget olcsóbb korszerűsíteni, mint fintort vágva a régire, újat teremteni. Cseppnyit a vizekről A Sió jelenléte meghatározta a tegna­pot, de a holnapot is. A strand létrejötté­nek körülményeit közreadtuk már, ezút­tal arról tudósíthatunk, hogy újabb me­dencével bővítették. Ezt a lépést azért ér­demes részletezni. Adott egy melegvizes fürdési lehetőség mindenki számára. Fiatalok, idősek igényelhetik a fenntartó vállalat szolgáltatásait. Az ékesebb em­berek nyugodtabb pihenésre vágynak. Megoldás? Egy ülőpados medence épí­tése. Egy lett az ötlet a tettel. Simovill, áfész, bőrgyár, költségvetési üzem ösz- szefogott és most adják át rendeltetésé­nek a nyolcszögletű, 15 méter szélessé­gű medencét. Az elvégzett társadalmi munka értéke 1 millió forint. Vizeket azonban az utcai árkokba is szelídíteni kell, de az ivó- és szennyvíz el­vezetése sem kisebb gond. Ez év augusztus végére adják át a 100 köbmé­teres magaslati ivóvíztározót. A bőr-szőr­me vállalat szennyvizét gravitációs csa­tornán, a Sió-hídon felfüggesztett nyo­móvezetéken keresztül vezetik a bőrgyá­rig. A belvizekre 760 ezer forintot költöt­tek eddig a Laposi téren, a Várkert utcá­ban és a Beszédes utcai körárok építé­sével. Csillebércre félúton- Elnézést kérek, de sietünk a buszra - mentegetőzik Boros Eszter általános is­kolai tanár. Kisszékelybe megyünk, az úttörőtáborba, ahol felkészítem a gyere­keket a csillebérci útra. Nemzetközi tá­borozásra lesz ez a bemelegítés. Úttörők vagyunk, nevünk jelzi talán a szándékot is. Remélem, nem kell múltidőben fogal­mazni és a kezdeményező lépések egyre több hangsúlyt kapnak. Amire itt mozgó­sítani kell az embereket, az pedagógiai szempontból is jelentős, hiszen a telepü­lésfejlesztési programok, tervek zömé­ben olyanok, hogy szinte közvetlen érin­tik a tanulóifjúságot... Mit kell tudni arról a kisszékelyi tábor­ról, ahova a simontornyai gyerekek most igyekeznek? Annyit csupán, hogy a társ­községről van szó. A jövőkép itt a természeti adottságok­ban gyökerezik. Lehet, hogy erős bele- magyarázás, ha azt mondjuk: első lépés ez a tábor a kisközség fejlődését nézve. Az eset tanulmányozásánál ismét ösz- szefogásba botlunk. Kórház, bőrgyár ­és ne sértődjön, aki korábban is esetleg kimaradt a felsorolásból - olyan példák adói, amit bármely településen követni lehet. Itt volt egy óvónői lakás. Konyha, tár­salgó, vizesblokk, vendégszoba. Ehhez lehet kapcsolni az öt tizszemélyes sátor betonalapjainak víz- és villanyvezetékeit. Már komfortosabb a hangulat. Zárójelen kívül kell megjegyezni, hogy három sátrat a munkásőrség adott az úttörőknek. Ma simontornyaiak, holnap budapes­tiek, aztán... Vajon hány lépés kell még ahhoz, hogy arról tudósíthassunk, hogy Kisszékely- ben nemzetközi tábor nyílt? Információ az asztalon Ha ezt halljuk napjainkban, információ, akkor nyomban következik egy másik fo­galom - nyíltság. Ha így lépegetünk foga­lomról fogalomra, egyszercsak azt vesz- szük észre, hogy a községpolitika konk­rét, tájékoztatási módszereinél tartunk. Könnyen, vagy nehezen nyilatkozik az utca embere? Ezt csak azok tudják mérni, akik ösz- szehasonlítást végezhetnek a múlttal. Van vélemény, ami szerint mindig a hiva­talokban döntötték el, mi legyen itt Si­montornyán, aztán következtek az aktí­vák, propagandisták és erről meggyőz­ték a falu lakóit. Úgy tűnik, fordult a kocka. A különböző közösségek, alapszer­vezetek előbb felmérik az igényt széle­sebb körben és utána foglalnak állást, hoznak határozatot. „Demokratikusabb” - mondják. Az információáramlás egyik módsze­rének szánják azt a rendszerességgel megjelenő újságot - a Simontornyai Krónikát - amelyről a koordinációs érte­kezlet dönt a közeljövőben. Lényege: helyben szólni a helyi gondokról és örö­mökről. A szólás igényének ilyetén meg­nyilatkozása hasonló lépésre késztethet más településeket is. Felfrissítése ez a formálisnak minősített tanácstagi beszá­molóknak, alapszervezeti bizalmas je­lentéseknek. Emberibb módon kerül majd az infor­máció az asztalra. Kicsivel, kocsival a hegyre- Egyéves lesz augusztusban Lackó - simogatja szőke kisfiát a tizenkilencéves Molnár Lászlóné, aki a hegyen levő laká­suk felé lépdel gyerekkocsival. Én ma­gam is csak egy év óta vagyok állandó la­kos Simontornyán. Dégen éltem koráb­ban, csak itt tanultam a szakmunkáskép­zőben. A férjem is bőrgyári dolgozó, én is onnét mentem gyesre. Szeretek itt élni. Most jöttünk meg üdülésből, a Balaton­ról. A gyári szakszervezet segített ebben. Építkezni szeretnénk. A lakást kellene bővíteni. Ja, igen és a családunkat is, így tervezzük. Lackó mellé még egy kislány is kellene majd két év múlva... - mondja csöndesen, aztán az új lakótelepi házak, a tanács, a gyárak, üzletek ablakai előtt lépdel kicsivel, kocsival a hegyre. DECSI KISS JÁNOS Udvarbelsö Szinte jelképes az utcai homlokzat. Elszáradt fa azon az oldalon, ahol nem lakják az épületet.- Arany János, Petőfi Sándor, az ott mellette Júlia. Itt elöl Wagner, zeneszerző hegedül. Úgy mondta, hogy az írók, mű­vészek szeretnek romantikus helyeken. Ezért festette őket egy várrom közelébe. Ott a másik képen a Lomnici csúcs. Itt lent pedig az urak vadásznak. Ott fekszik egy szarvas, körülötte kutyák. Megkopott már nagyon. Ha megfordulunk, akkor ott az Eger-vár ostromát láthatjuk. Szurok meg kő zúdul a törökökre. Másztak föl a várfalra létrával. Dobó Katicának mondta azt a nőt, amelyik ott áll középen. Ez itt? Két kuruc vitéz ül a lovon és egy tót lány kínálja korsóból őket vízzel. A patakból merített. Ott a háttérben Krasznahorka büszke vára. Az oszlopok között királyi koronák voltak, de a férjem lekaparta, nehogy ezért is megverjék...- Hányban festették ezeket a képeket?- Jaj... - sóhajt özvegy Bötös Istvánné az alsónyéki Vasút utca 1 -es számú ház kapualjában és fölnéz a megkopott fali­képekre -1939-ben. Egy Vajta István ne­vű ember járt erre. Azt mondta, gyalog jött Pestről. Elkezdett beszélni, hogy mennyit festett ő kápolnákban, mészárszékek­ben, éttermekben. Úgy gondolta, ezekre a falakra is kellene kép. Ö azt akarta, hogy vegyünk nagy vásznat, amire olajjal fest és akkor az örökös darab. Egy hosz- szú botra erősített ruhadarabbal köny- nyen megtisztíthattuk volna, de az uram azt mondta, hogy ő annyit nem áldoz rá. Az az igazság, hogy abból az emberből nem nézte ki senki, hogy festeni tud. Öt­ven forintot kért egy hónapra. Addig be is tartott neki.- A pénzt?- Nem, hanem a munka. A pénzt azt elitta. Már nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rá, a vá­szon miatt. Mások azt mondják, hogy rosszul keverte a festéket, sok enyvet rakott bele. Itt az eső ugyan nem érte soha... Elhallgat. A botjá­ra támaszkodik. Ne­hezen mozdul. Az emlékei keserűbbé váltak. Nincs közöt­tük szépnek mond­ható, bármilyen messziről hívatik is elő. Baj bajra követ­kezett. Amikor a lá­nya meghalt 1944­kan járnak erre Ba­jára, meg onnét Szekszárdra, föl­jebb is külföldre. Be akarják rendez­ni. Nem tudom, lesz-e belőle vala­mi. Azóta nem jöt­tek. Nem kérdezték mennyi lenne, én nem is tudom... Azt azért mondta, hogy ha meg is veszik, mi maradhatunk életünk végéig. Dísztelen ablakok ben, úgy érezte az ő életét is magával vit­te. Mit jelentettek ezek után a társada­lomban végbement változások? Érzéket­lenné vált a fájdalmak iránt, a megpróbál­tatások, megaláztatások a munkával, a józan ésszel szerzett, termelt „gazdag­ság” miatt, csak keményítették szivét-lel- két. Később a férje is meghalt.- Ez a ház arról árulkodik, hogy tehe­tős volt a gazdája. Ki építette?- Nem voltunk mi soha gazdagok. Jól gazdálkodott az uram azon a 38 hold föl­dön... Négy lovunk volt kancák. Csikó min­dig volt mellettük. A tanyán 16 üsző is volt. A háborúban elvitték. A tanyát a téesz vette el. Nem fizettek egy fillért sem érte. Lebontot­ták, nyoma sincs. Ezt a házat az apósom apja építtette 1886-ban. Díszesebb volt az utcai rész. Az ablakok fölött gipszöntvé­nyekből virágok voltak. Leestek, eltörtek. A többit mi szedtük le, amikor csináltattuk a ház elejét. Most sima. A kaputól balra van az üveggang. Ott a,bejárat fölött is voltak festmények. Váraljai borozóknak mondta a festő. Mellette a mézevőket lehetett látni. Egy fiatal pár, legény és leány ült az asztal­nál, előttük méz és kenyér volt- Ott az udvarban hátul szép fehér osz­lopok mögött hova nyílnak azok az aj­tók?- Az már a gazdasági épület volt. Kam­ra, magtár, széna, szalma helye. Itt jobb­ra, ahol most kert van, itt is épület volt. Nagy góré az utcára, mert sarkon áll a ház. Alatta ólak. Pajta, tehénistálló. Le­bontottuk, nincs rá szükség. Most a he­lyén megterem, ami kettőnknek kell. A fiammal élünk itt. Nem is használjuk azt a fölső épületet. Nem tudom már fölvinni a tüzelőt, kihordani a hamut. Itt a konyhá­ban elvagyunk. A fiam is leszázalékolt, nem tud dolgozni. Tessék beljebb kerül­ni. * Zöld a kert. Az udvar közepén kút. Nem használják emberi fogyasztásra, csak állatoknak. Annak a néhány barom­finak és a két hízónak enyhíti’szomját, ami az egykgri gazdaság emlékét napon­ta ébreszti. A halk szavú kutya farkával lebbenti megadóan a szúnyogriasztó függönyt. Az egykori nyitott konyhába lépve kellemes hűvös fogad. Lefedték már a kéményt régen. Külön elzártan van egy kis helyiség a füstölőnek. Közvetlen nyílik a konyhából egy nagyobb szoba. Középen egy asztal. Hosszú deszka raj­ta. Vékony selyemfonalak lógnak rende­zett formában. Bötös Istvánné (Körösztös Éva) egy levelezőlapot tesz félre, helyére egy kis papírdoboz kerül. Lassan, óvato­san foglal helyet Éva néni. Igazit szem­üvegén. Kérdőn néz. Ujjaival a rojtokat babrálja. Csönd. * „Drága Nagyanyi! Azért írok, mert most pénteken nem tudunk bemenni, sietni kell Szekszárdra. Szombaton a piacon nem kaptam neked kendőt, mert ilyenkor nem árusítanak és különben egyáltalán nincs kendős a piacon. Voltunk egy háznál, de ott sem kaptunk. Fonal egyelőre még nincs. Budapesten sem tudtunk venni. Az apu pénteken jön haza, azt irta nekem. Jövő hét péntekén majd benézünk, mikor megyünk. Ha kell valami, írd meg! Addig is vigyázz magadra és a Pistire is. Azért írtam géppel, hogy jobban el tudd olvasni. Anyu is üdvö­zöl. Addig is sok puszi: Bea, Tamás.”- Elolvasta? Az unokám kislánya írta a Bea - simogatja a fehér rojtokat majd a levelezőlapot Bötös Istvánné.- Milyen fonalat kerestek?'- Ezt a selyemfonalat, aminek Mátra a neve. Baján, Baján- szentistvánon lak­nak és kértem őket, hogy vegyenek fejre való kendőt és fona­lat is. Ebből kötöm ezeket a nyakdísze­ket.- Sárközben volt nyakéke az asszo­nyoknak, lányoknak, de az színes gyöngyből készül, ez pedig fehér se­lyemrojt. Hogyan gondolt arra, hogy ilyet készítsen?- Szüreti bál volt itt a faluban. Van már ennek tizenkét éve is. A Bea akkor hat­éves lehetett. Gondoltam, varrók neki sárközi ruhát. A kötényen nem volt rojt. Kötöttem rá. Sárga selyem lett mind a kettő. Nagyon tetszett neki és boldog volt. Én meg nagyon örültem. Itt járt akkor a Pató doktor úr felesége és azt kérdezte, hogy nem lehetne ez nyakra is? Mert elő­ször azt is ripszre varrtam és csak utána selyemre. Megcsináltam és azóta már sokat adtam ismerősöknek, meg akit meg akartam lepni... Régen tanultam, még a harmincas években a rojtozást. Akkor úgy öten-hatan lehettünk, hímez­tünk az úrasztalára egy térítőt. Az is na­gyon szép. Aztán elment az idő... * Özvegy Bötös Istvánné nyolcvannégy éves. Megfáradt tekintete ellenére sem látszik annyinak. Ha fájdalom sajdul hol egyik, hol másik testrészéből, akkor az asztal mellé ül és a deszkalapra vásznat rajzszögei, horgolótűvel sorra fűzi a fona­lakat, aztán megálmodott mintákat köt egymás mellé. Minden bajt enyhít a két kéz munkája, ha azt szeretet járja át, ami másnak meglepett öröme lehet.- Járt itt egy éve a bátaszéki tanács­elnök - kapaszko­dik botjába Éva né­ni, megvennék táj­háznak, mert na­gyon tetszik neki. Jó helyen van. So­■ ■ Decsi Kiss János Molnár Lászlóné és kisfia

Next

/
Thumbnails
Contents