Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
1988. július 16. képújság 3 Hogyan tovább? Interjú Péter Szigfriddel, a megyei pártbizottság első titkárával Képújság Az országos pártértekezlet után a megye pártszervei és pártszervezetei is hozzákezdtek az állásfoglalásból adódó feladataik kimunkálásához, több területen a végrehajtáshoz, így a megyei pártbizottság is. Erről kérdeztük Péter Szigfridet, a megyei pártbizottság első titkárát.- A pártértekezlet állásfoglalása és személyi döntései, az azt követő központi bizottsági, országgyűlési, kormányzati döntések hogyan módosították a politikai közhangulatot?- Véleményem szerint bizakodóbbá vált a megye lakosságának többsége, mert érzékelheti, hogy a gazdasági és társadalmi életben szükséges változások feltételeit részben megteremtettük. Mire gondolok? Az eddigi személyi változásokra, a különböző, jórészt központi szervek munkájában tapasztalható demokratikusabb döntéshozatalra és az ehhez tartozó nyíltságra, nyilvánosságra. KÉPÚJSÁG - Tekinthető ez a közhangulat stabilnak?- Semmiképpen. Sérülékeny, tükrözi a gazdaság, a társadalom, a politika gondjait és a fejlődéssel, fejlesztéssel természetszerűleg együttjáró ellentmondásokat. A bizakodóbb hangulat mellett a jövő megítélésében most is van illúzió, de félelem és aggodalom is. Továbbra is vannak pesszimista, a helyzetet kilátástalannak ítélő vélemények. Vannak türelmetlenek is, akik rövid időn belül látványos változásokat várnak. Tehát a közhangulat differenciált és változó, amelyet jelentősen befolyásol, és a jövőben is befolyásolhat a végzett munka, a különböző döntések hatása. Ezen azt értem, hogy ha következetesen akarjuk végrehajtani feladatainkat, akkor népszerűtlen, számottevő réteget anyagilag is megterhelő intézkedésekre kényszerülnek a kormányzati és a gazdálkodó szervek. Következésképp nem várhatjuk, hogy a közhangulat a politika - benne a helyi politika - minden lépését egyöntetűen támogatni fogja. _ - -A differenciált és változó közhangulat tehát a KÉPÚJSÁG politizálás természetes közege, de merőben más, mint amihez korábban hozzászoktunk és amihez a politizálás régi eszközrendszere már nem alkalmas...- Az előzőekben elmondottak miatt, nem utolsósorban a bizalom visz- szanyerése és megerősítése érdekében türelmes, elvi-politikai vitákra van szükség, amiben az érveké a fő szerep. Fontosnak tartom leszögezni, hogy mi olyan helyi politikát kívánunk folytatni, amely megérteti, bemutatja, magyarázza a hosszabb távon eredményesen ható, de rövid távon elkerülhetetlenül tehervállalással járó döntések szükségességét, azok okait. Ez egyáltalán nem könnyű munka, nem oldható meg máról holnapra, mert megszokott dolgainktól elszakadni, azt meghaladni nehéz. De hiszem, hogy az emberek döntő többsége bizalommal, kritikus türelemmel viszonyul ezekhez a lépésekhez, ha azt látja, hogy a helyi politika - a megyében dolgozó pártszervek és -szervezetek - öntevékenyen, kezdeményezően, a nyilvánosság bevonásával és megfelelő önkritikával kezeli ezeket a kérdéseket. KÉPÚJSÁG- A feladatok megvalósításának hogyanját keresve alapkérdés, hogy egy társadalomban, ahol az érdekek sok felesége létezik, ennek alapján szerveződik és képes normális működésre, hogyan tárjuk fel az érdekeket, hogyan ütköztetjük, egyeztetjük azokat, miként kezeljük a konfliktusokat. Milyen szerepet vállalhat ebben a párt?- Úgy hiszem, a legfontosabb elem az érdekegyeztetés folyamatában az, hogy a valóságos érdekek a különböző döntési szinteken megjelenjenek. Ennek feltárása, ütköztetése, egyeztetése, a keletkező konfliktusok kezelése nem a párt privilégiuma. Fontos szerepe van ebben a szakszervezetnek, a népfrontnak, a többi érdekképviseleti szervnek, az egyesületeknek - és természetesen a társadalom politikai intézmény- rendszerének centrumában működő pártnak. SBW - = -Ez egyben feltételezi a párt-és az állami, tárKEPUJoACa sadalmi szervek, valamint a gazdaság közötti munkamegosztás javítását. Melyek e munka csomópontjai?- Nagyon fontos, hogy az elvi-politikai irányítás tartalmának megfelelően a döntésre jogosult szervek a megyében is a munkamegosztásban rájuk háruló teendőkkel foglalkozzanak, abban legyenek és lehessenek önállóak. Ne vállalja át a megyei pártbizottság mások feladatait! A különböző szervek munkájának összehangolását viszont a megyei pártszerveknek kell az eddigieknél hatékonyabban végezniük. Ezért már a munkák tervezésekor korszerűsíteni szükséges a tervezés koordinációját biztosító vezetői tevékenységet, következetesen érvényesíteni kell a munkamegosztást és az azzal együtt járó felelősséget. E kérdések sorában a legfontosabb a párt- és a tanácsi munka, a párt és az állami szervek munkájának szétválasztása. Csökkenjenek, illetve szűnjenek meg a felesleges átfedések; az, hogy ugyanabból a forrásanyagból táplálkozva többszörösen - és gyakran feleslegesen - ugyanazt megtárgyalják különböző testületek. Szeretném itt megjegyezni, hogy bár a döntés-előkészítés társadalmasításához a különböző munkacsoportok, állandó és ideiglenes jellegű munkabizottságok hozzátartoznak, de azönmozgató üresjáratot folytató „bizottságosdi” radikális visz- szaszoritása elkerülhetetlen. KÉPÚJSÁG- Milyen változások indokoltak még a pártszervek munkájában?- Kettős irányba kell elmozdulni. A testületek korábban igen sok napirendet tárgyaltak, elviselhetetlenül sok volt az alsóbb szintekre szóló feladatmeghatározás. Ebben szelektálni kell. Tudniillik az érdekegyeztetés, az érdekkonfliktusok kezelésének tökéletesítéséhez hozzá tartozik az is, hogy ahol adott kérdésben legtöbb az ismeret - és ott a felelősség is -, ott szülessen a döntés, ott folyjék a végrehajtás megszervezése és ellenőrzése is. Nem szabad „lefognunk” a legalsóbb szintekre szóló döntésekkel a helyi szervek mozgásszabadságát és akaratlanul is átvállalnunk a felelősségüket.- A párttagság részt akar venni a politika alakításában, tudni akar arról, min munkálkodnak a politikai műhelyekben, hogyan és milyen döntések születnek, miként folyik a végrehajtás. E nélkül - és ezt az elmúlt időszak pártvitái is tükrözték - nem tudja vállalni a politika képviseletét, a végrehajtás megszervezését...- Ez izgalmas és igen időszerű. Elöljáróban elmondhatom, hogy az a társadalmi vitasorozat, amely az utóbbi jó egy évben zajlott, jól szolKÉPÜJSÁG Képújság gálta az ügyet, a politizálás gyakorlatát, a döntéshozatalt. Aktívabbak lettek a párttagok, a testületek. Különösen az alapszervezetek vitakészsége és véleménynyilvánítása fejlődött. Ezt a gyakorlatot folytatni szükséges. A döntések, a határozatok kialakításában egyre fontosabb lesz egy-egy párttag szerepe, és a kialakított álláspontokat szerintem joggal egyre inkább magáénak is érezheti. így a politika képviseletét is jobb meggyőződéssel vállalhatja, és a végrehajtás érdekében is aktívabban tevékenykedhet. Erre a pártértekezlet állásfoglalása számos garanciát tartalmaz. Utalni kívánok például arra, hogy nagy horderejű ügyekben a Központi Bizottság az egész tagságra kiterjedő pártvita alapján dönt. A feladatok végrehajtása párton belül is megköveteli az azokhoz kapcsolódó feltételek biztosítását. Ennek egyik kulcskérdése a párton belüli döntés-előkészítés demokratizálása, a döntések útjának lerövidítése, gyorsítása DM |CÄf' ~ Ehhez szorosan kapcsolódik a pártmunkáról KtrUJbAb szóló tájékoztatás, közte a lakossági tájékoztatás javítása is. Melyek itt a legfontosabb feladatok?- Mindenekelőtt a mozgalmi jelleg erősítése, amely azt jelenti, hogy annak a nem újkeletű és jogos követelménynek kell egyre jobban megfelelnünk, hogy a párt szervezetei, tagjai a dolgozók és a lakosság körében életszerűen, a valóságból kiindulva, következetesen képviseljék a párt politikáját, minden munkafázisban igényelve környezetük véleményét. Ezért hát a testületi és az apparátusi munkába beépülnek azok a mechanizmusok, amelyek már a tervezés időszakában biztosítják, hogy egyetlen fontos kérdés megtárgyalása se történhessen meg az abban érintettek - párttagok vagy pártonkívüliek - véleményének, javaslatainak megkérdezése nélkül. A tervszerűség biztosítása előfeltétele annak, hogy a testületek tagjai, a munkaapparátus a valós döntési alterna-' tivákat mérlegelhessék, illetve előkészíthessék. A másik előfeltétel, hogy a párttagjai jól ismerjék a politikai, gazdasági, kormányzati'döntések politikai indokait és hatásait, a helyi társadalmak, a munkahelyek valóságos gondjait és felszabadító energiáit. Ezekben a kérdésekben jobban támaszkodhatnak a megújuló központi és helyi tájékoztatásra, de szeretném nyomatékkai ráirányítani a figyelmet az önművelés jelentőségére.- Milyen az emberek tájékozottsága a helyi társadalmat érintő kérdésekben?- Figyelmeztető tény, munkánk tapasztalatai igazolják, hogy az emberek sokszor jobban tájékozottak az ország, sőt, a világ dolgaiban, mint a saját munka- és lakóhelyi környezetük - benne a helyi pártmunka - legfontosabb kérdéseiben. Ezért úgy vélem, hogy minden pártszervnek és -szervezetnek sokkal rendszeresebben kell a helyi tájékoztatásban építenie a különböző szintű helyi vezetőkre, vagy azokra a jól kvalifikált szakemberekre, akiknek munkáját, véleményét környezetük megbecsüli, tiszteli, s egyáltalán azokra az emberekre, akik magatartásuk, tevékenységük révén meghatározóak a helyi társadalomban. A vezetők pedig olyan letéteményesei ennek a folyamatnak, akiknek ezt a fokozott terhet és felelősséget vállalniuk kell. Ugyanez vonatkozik a választott testületekre, önkormányzati szervekre is. Ezért megválasz- tóiknak pontosan kell tudniuk, mikor, miben és miért úgy döntöttek. Következésképp: egy-egy testületi tagnak, apparátusi dolgozóknak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is a testületi munkáról szóló tájékoztatás. Ugyanakkor szükség van arra is - s ebben igényeljük a Tolna Megyei Népújság közreműködését is -, hogy a testületi munka, az ön- kormányzati szervek munkája kapjon nagyobb sajtónyilvánosságot, különös tekintettel a döntés-előkészítés folyamatára. A tájékoztatás formái, fórumai korábban kialakultak, hisz a megyei sajtó, az üzemi lapok, a titkári értekezletek, és sorolhatnám tovább, a lehetőséget erre megadták. Flatározott igény azt mutatja, hogy ezek hatékonysága, módszerei, nyíltsága még nem megfelelő. Ezért a meghozott döntésekről, azok megszületésének módjáról, az alternatívákról az eddigieknél bővebben kívánjuk tájékoztatni a tagságot és természetesen a lakosságot is.- Az elvi-politikai irányítás, az önállóság, az érdekek kezelése, a határozottabb munkamegosztás és az ezzel járó felelősség, a társadalmi, gazdasági változásokhoz folyamatosan igazodó korszerű munkamódszer, munkastílus igénye új módon veti fel a vezetők alkalmasságát. A közvélemény is keményebben és kritikusabban értékeli a vezetői munkát...- Jogosan, hiszen azok a követelmények, amelyeket felsorolt, de mindaz, amiről eddig beszélgettünk, valóban újszerűén gondolkodó, a változó körülményekhez jól alkalmazkodó vezetőket tételezi fel. Úgy gondolom, hogy munkájukat mérni, minősíteni csak annak alapján lehet: milyen eredményeket tudnak felmutatni. A szakmai, politikai, vezetői alkalmasság mellett ma lényegesnek tartom - és fontossági sorrend nélkül - az olyan tulajdonságokat, mint az igényesség, a határozottság, a konfliktustűrő-képesség, a kitartás, a környezet munkával, emberséggel kiérdemelt bizalma, tisztelete. Nem utolsósorban a közvélemény megítélésében is nagy szerepe van a vezető erkölcsi, emberi magatartásának. A politika iránti bizalmat is növeli, ha mindezt figyelembe vesszük, illetve figyelembe veszik, ahol vezetőket választanak, kineveznek vagy cserélnek. Képújság Képújság V-“- Ezek a követelmények nem hagyhatják érink^PÜJSÁG tétlenül a vezetők kiválasztásának mechanizmusát sem.- A vezetők kiválasztásánál mindenképp a helyi önállóság, a testületek, a kollektívák szerepének további növelésére van szükség. A pártszerveknek és a pártalapszervezeteknek ebben sem szabad átvállalni mások felelősségét. Foglaljanak állást abban, hogy politikailag alkal- mas-e a vezető és igényeljék, hogy a szakmai, vezetői munka minősítését a kinevezésre vagy választásra jogosult szerv tegye le az asztalra. Azokat az elkötelezett vezetőket támogassák, akik kezdeményezőek, képesek a megújulásra, a megalapozott és határozott döntésekre, akik felelősek önmagukért, környezetükért. Azt is szeretném megjegyezni, hogy ma a tekintélyelven alapuló vezetés kora lejárt. Legyen minden vezetőnek biztonságérzete, pélául abban, hogy a tisztességesen végzett munka alapján lehetősége van a tisztességes visszavonulásra, vagy arra - ha lejárt a mandátuma egy választott funkcióban -, hogy más területen is megbecsült emberként foglalkoztassák. Nap mint nap azonban nem jelenthet más igazán biztonságot, mint a becsületes és eredményes munka!- A párt működésének megújítása mindenkitől megújulást követel. Szemléletben, módszerben és felelősségvállalásban egyaránt. Ezt nem egyszerre megvalósítható változásnak, hanem folyamatnak lehet tekinteni, amelynek gyakorlatát sok esetben tanulnunk kell. Mégis megkérdezem, milyen feladatokra mondhatják azt, hogy megoldottuk?- Nem minden kérdés oldható meg azonnal, jellemzőbb a szívós, a megoldásokat felelősen kereső és gyakran kevésbé látványos apró munka. Ott, ahol a megoldások elvi-politikai feltételei megteremtődtek, léptünk. Ide tartozik néhány olyan, elsősorban a döntéshozatali munkát korszerűsítő szervezéspolitikai feladat megoldása, mint például a pártvezetőségek megszüntetése, illetve felváltása egytestületes pártbizottságokkal, a városi pártbizottságok kivételével az alsóbb szintű pártszervek végrehajtó bizottság nélkülivé alakítása, vagy a kétszintű köz- igazgatás kiteljesedéséhez igazodó pártirányitási rendszer bevezetése a megyében. (s™ £n.-. - A társadalmi-gazdasági élet változásai nem KEPUJoAo érintették igazán a párt belső életét. A pártélet demokratizálása, az, hogy a párt egész tevékenységét, vezető szerveit az egész párttagság ellenőrizze, fontos feladat. Ebben „kulcs” az alapszervezet...- így igaz. Minden kommunista tagja valamelyik alapszervezetnek, a párt politikáját elsősorban ki-ki a munkahelyén valósítja meg. Az alapszervezetek a pártmunka műhelyei és nem „leosztott” feladatok végrehajtói. A párton belül, de a társadalom egyéb területein, a tanácsokban, érdekképviseleti szervezetekben, tömegszervezetekben és a különböző szinteken a társadalmi-gazdasági élpt aktuális fő kérdésein belül saját maguk határozzák meg a helyi sajátosságok figyelembevételével legfontosabb tennivalóikat. És itt meg kell mondanom, hogy változatlanul tapasztalunk várakozást, itt-ott csodavárást, sőt kivárást a termelésben, a gazdálkodásban, intézményekben ott is, ahol ezt semmi nem indokolja. A munka tehát elkezdődött, azonban az önálló változtatás igénye és gyakorlata még nem mindenhova ért el. A saját helyzettel és feladatokkal való szembesülésnek és az abból fakadó cselekvésnek pedig komoly alapja a párttagsággal folytatott elbeszélgetés tapasztalata, a párt vezető szerepe és a politikai intézményrendszer korszerűsítése téziseinek és a pártértekezíet állásfoglalás-tervezetének megvitatásakor felmerült helyi észrevételek, javaslatok figyelembevétele. Megengedhetetlen, hogy sokszor egyszerű, de nagyon fontos és felelős kritikai észrevételek elsikkadjanak! Ezért minden kommunista vezető a maga posztján felelős! Ezekben a kérdésekben nem kell a „nagy politika” döntéseire várni! (SV . . - Hogyan tudja segíteni az önállóságot a meKEPUJSAG gyei pártbizottság mint testület, és miként a pártapparátus?- Mindenképpen úgy, ha álláspontja világos és következetes, mindenki számára követhető. Ha az alsóbb pártszerveknek, a társadalmi és állami szerveknek egységes követelményeket támaszt, elvi alapon álló munkát folytat. Ha a testületi irányítás elvét mind a döntéshozatal, mind a végrehajtás ellenőrzése során következetesen betartja. Az apparátus helyszíni segítő munkájában körültekintően, a „hogyan?, mi módon?" kérdéseire figyelve dolgozik. Ilyen szellemben gondolta végig legsürgetőbb, a hosszabb távú munkát megalapozó feladatait július 5-én a megyei párt-végrehajtóbizottság is. Kin(-| e = _ - Ha a feladatok mennyiségét és minőségét KE HUJ O Alj nézem, úgy tűnik, nincs nyári szünet a politikai munkában...- Egyáltalán nincs. A jelenlegi helyzetben nem is lehet, bár az utóbbi években sem volt jellemző az „uborkaszezon”. A pártértekezlet állás- foglalásából következő tennivalók sürgetőek, a gondolkodás és a cselekvés, az előkészítés és a gyakorlat feladatai együttesen jelentkeznek. Több esetben a már korábban megkezdett munkát kell folytatni. Az utóbbi időben évente visszatérő témaként foglalkoztunk például a testületi munka, vagy az apparátusi munka korszerűsítésével. A kádermunka fejlesztése, nyilvánossága, a széles körű véleménykérés gyakorlatának következetes alkalmazása, vagy a hatáskörünkbe tartozó káderkérdések időben történő rendezése folyamatos feladatunk. K - - - - A pártértekezlet állásfoglalásából, törekvéKEPUJSAG sei bői is adódik, hogy a pártmunka minden kérdésével foglalkozni kell. A következő két hónapban melyek a megyei pártbizottság legfontosabb teendői?- Elsősorban azokra a kérdésekre kell összpontosítani, amelyek alapvetően meghatározzák a kibontakozás feltételeit, garanciáit. Át kell tekinteni a megyei párttestületek eddigi munkáját, pontosítani jövőbeni feladatait, ki kell munkálni a nyilvánosság, nyitottság biztosításának megyei elképzeléseit, korszerűsíteni kell az apparátus felépítését, munkastílusát, újragondolni a munkabizottságok helyét, szerepét, és a testületi munka javításához elengedhetetlenül szükséges személyi változásokat is végre kell hajtani. A nyári időszak feladata az is, hogy a megyei pártbizottság tagjai városi, városkörnyéki csoportokban júliusban és augusztus első felében - a választási törvény tervezetével kapcsolatos központi bizottsági ajánlásokkal együtt - megvitatják a pártértekezlet állásfoglalásából a XIV. kongresszusig végrehajtandó Tolna megyei feladatok tervezetét. Ezt követően valószínű, hogy augusztus második felében, vagy szeptember elején a feladatterv a pártbizottság elé kerül. Ezen a testületi ülésen kerülne sor arra, hogy a pártbizottság dinamikus, fiatal párttagokkal erősödjön. A megyei párbizottság „felfrissítésének” szándékával, jelölőbizottság közreműködésével tájékozódunk valamennyi testületi tagunk munkájáról, igényelve az adott pártbizottsági tag pártalapszerve- zeti vezetőségének véleményét is. Ezek tehát a nyári menetrend fő állomásai. Munka van bőven, és én úgy látom, a tisztségviselők, a testületi tagok, az apparátus munkabírásában sincs hiány. Ami pedig e munkában fontos, meghatározó jelentőségű információ, arról a Népújság hasábjain is igyekszünk táiékoztatni a megye lakosságát, dolgozóit. Kérve támogatásukat, igényelve véleményüket.- köszönöm az interjút. KAMARÁS GYÖRGYNÉ
