Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. július 16. Csehszlovákia Lengyelország Tisztább a levegő a rézhuták fölött Ha a gazdagságot csupán a réz mennyiségével mérnék, Krompachy (Korompa) lakosai talán Csehszlovákia leggazdagabb emberei lennének. Itt, az ország keleti részén már emberemlékezet óta folyik a réztermelés, s mennyisége az egész csehszlovák ipar szükségletének több mint egynegyedét fedezi. E gazdagságból azonban sokat elvesznek az ökológjpi problémák. Ennek az egyre keresettebb színesfémnek az előállítása során ugyanis igen sok gáznemű és szilárd szennyrészecske kerül a levegőbe. A rézkitermelés legsúlyosabban az erdei növényzetet és a mezőgazdasági talajt károsítja. Az ökológiai vitákat végül is a termelőüzem erélyes intézkedése oldja meg. Legfontosabb a már elkészült nagyteljesítményű tisztítóberendezés, mely a szén-dioxi- dot felfogja, mert ha az vízzel keveredik, „mintaszerű” savanyú eső keletkezik. E tisztítóberendezés a kiszűrt ártalmas anyagokból hasznos másodterméket állít elő, Korompán konkrétan kénsavat. Évente mintegy 170 ezer tonnányit készítenek ebből a fontos vegyi anyagból „ökológiai” módszerrel. Az így nyert anyag egy részét maga a vállalat használja fel, a többit eladják. A természetvédő létesítmény megvalósításához nagy mértékben hozzájárultak a lengyel szállítók és szakemberek is. Ma már további építkezések folynak itt Az egészségesebb levegő eléréséhez a vállalat fő üzemeinek megújuló gépparkja is hozzájárul. Az ökológiai programban előírt összes feladat megoldása után az ártalmas anyagok levegőbejutása elfogadható mértékre csökken. A szilárd részecskék levegőbe jutását is hasonló beavatkozás korlátozza. Az ipari por többnyire cinket, ólmot tartalmaz. A tisztítóberendezés új, lényegesen hatékonyabb szűrői felfogják a por túlnyomó részét, s különleges technológiai eljárásokkal további, eddig kárba ment színes- és nemesfémek (arany, ezüst) egész tonnáit „lúgozzák ki” belőle. (Orbis - MTI-Press) Hajók a tengerfenék kutatásához Lengyelország a A geofizikai hajók alapvető berendezései közé tartozik két hatkilométeres szalag: a geoakusztikai és a szeizmikus szalag. Ez utóbbit hidrofonokkál szerelték fel, amelyek mérik a tengermély geológiai rétegeiről visszaverődő akusztikai jelzéseket. A szczecini hajógyár által előállított mélytengeri kutatóállomások lehetővé teszik a tengerszint alatti negyedkilométeres mélységben végzett munkát. A Szovjetunió megrendelésére épült három első komplexum már működik: közülük kettő az ugyancsak Szczecinben épített kutatóhajókon. A mélytengeri kutatóközpontok de- kompressziós kamrából és búvárhangárból állnak. A kamrában a legénység felkészül a lemerülésre, vagy visszatérés után itt pihen egy ideig, hogy a szervezet alkalmazkodjék a normális légnyomáshoz. A harang olyan mélységbe való le- bocsátásra szolgál, ahol a nyomás a 25 atmoszférát is eléri. A búvárok számára hajógyártásban világviszonylatban a hetedik helyet foglalja el (1985. évi adat). Az országban hat tengeri hajógyár és nyolc hajójavító üzem működik, nem számítva a jachtokat és folyami hajókat gyártó -üzemeket. Együttesen 56 ezer fűt foglalkoztatnak, zömében jól képzett szakembereket. A szczecini Adolf Warski Hajógyárban nyolc évi szünet után újra megkezdődött a tankhajók építése. Nyugateurópai megrendelésre a gyár összesen négy, különféle kőolajtermékek motorolaj, különböző üzemanyagok, petróleum, sőt még egyes aszfaltféleségek - szállítására szolgáló tengerjáró hajót épít. A 28 900 tonna teherbírású, 170 méter hosszú és 25,3 méter széles hajók legnagyobb sebessége 14 csomó. A hajók tartályainak együttes köbtartalma 40 ezer köbméter lesz. A szczecini hajógyár a többi között megkezdte kilenc, a maga nemében egyedülálló, geofizikai kutatásokra szolgáló hajó építését is, amelyek a partmenti sávban ásványi telepek, mindenekelőtt kőolaj és földgáz kutatására szolgálnak majd. A hajóegységek hossza 82 méter, szélességük nem egészen 15 méter, hordképességük nem haladja meg a 3000 tonnát. A hajók egyedülálló jellege elsősorban a fedélzeten felszerelt igen korszerű berendezésekből, a gazdag elektronikus műszerezettségből fakad, valamint abból, hogy alkalmasak a sarkvidéki tengereken való navigáláshoz és munkához. Az első hajók ebből a szériából már „szolgálatba léptek”. speciális gáz-levegő keveréket készít elő egy külön készülék, gondoskodik a megfelelő hőfokról és nedvességről, jelzi az esetleges veszélyhelyzetet. A komplexumot bonyolult vezérlési és távközlési hálózat köti össze. A hajógyár legközelebbi évekre szóló terveiben négy további mélytengeri kutatóközpont megépítése szerepel. A feltételezések szerint a kilencvenes években egész tenger alatti „kutatóvárosokat” építenek ki, amelyeket mélyvízi automata közlekedési eszközökkel és robotokkal látnak el. Más lengyel hajógyárakban is épülnek a tengerfenék ásványi kincseinek kiaknázására alkalmas egységek: a gdanski Lenin Hajógyárban a tengeri fúróberendezéseket ellátó hajók és darus emelőhajók, a Wisla hajógyárban pedig kéttör- zsű kutatóhajókat gyártanak, amelyeket a sekély partmenti (szelf) vizeken használnak majd fel. Romuald Augustyniak (INTERPRESS-KS) A szczecini hajógyár egy részlete Ujgenerációs szovjet személyautók A tizenkettedik ötéves tervidőszak (1986-1990) a szovjet gépkocsigyártásban nemcsak technológiai megújulást jelent, hanem termékváltást is. Ha némi késéssel is, de mostanra már valamennyi szovjet autógyár felkészült az elsőkerék-meghajtású új típusok gyártására. Elsőként 1984. év végén a Volgái Autógyár kezdte meg elsőkerék- meghajtású személyautók gyártását. A háromajtós, „hatchbaek” karos- szériájú VAZ-2103, azaz a Lada Szamara azonnal népszerűvé vált. Ez volt a bázismodell, amelynek újabb modifikációi csak a motorteljesítményében térnek el: 55, 65, 75 lóerő (LE). A bázismodell motorjának teljesítménye 65 LE, az első megjelent modifikáció teljesítménye 75 LE. Elsőkerék-meghajtású személy- gépkocsik gyártását kezdte meg a moszkvai Lenini Komszomol (AZLK) Autógyár is. A gyártáshoz szükséges valamennyi berendezés még nem áll rendelkezésre, ezért a tervezett napi 600 gépkocsi helyett egyelőre csak negyvenet tudnak előállítani. A Moszkvics-2141 - az Aleko - a kis-és középkategória között foglal helyet. Háromszázötven kilóval köny- nyebb, mint a Volga, ugyanakkor az utastere megközelítően azonos. Az új modellnél egyelőre kétféle motort, a Moszkvics-412-t és a VAZ-2106-os típust alkalmazzák. Ezekkel a részben korszerűsített motorokkal (80 LE) az új kocsik maximális sebessége óránként 155 kilométer. Különféle változatok - teher- és személyszállító taxi, mikrobusz, kisteherautó és négykerék-meghajtású terepjáró gyártása is szerepel a tervek között. A Kommunar Autógyár a Zaporo- zsec új változatát, a Tavrijának keresztelt hátsókerék-felfüggesztésű ZAZ-1102 típus gyártását kezdte meg. Akik korábban is ismerték az ukrajnai gyár gépkocsiját, azok jól tudják, hogy zajos volt a léghűtéses motor, és egyben az utastér fűtését is rontotta. A Tavrija motorja vízhűtéses, térfogata 1200-ról 1000 köbcentiméterre csökkentett, teljesítménye 40-ről 50 LE-re növekedett. Az ötszemélyes gépkocsi maximális sebessége 140 kilométer óránként. Úgy tervezik, hogy ezt a típust Bulgáriával és Magyarországgal közösen gyártják. A Kámai Autógyárban (KamAZ) elkészült a különlegesen kiskategóriájú személygépkocsik első sorozata. A VAZ-1111 jelzésű autó maximális sebessége óránként 120 kilométer. Mivel ezt a miniautót három autógyár állítja elő, mindhárom gyárban másmás elnevezést kapott: a volgai gyárban VAZ-1111, a KamAZ-nál a Káma és a szerpuhovoi gyárban Oka. Ez utóbbi helyen rokkantak számára is gyártanak majd autókat, ezért ezeknél a kocsiknál bizonyos műszaki változtatásokat is elvégeznek. A négyszemélyes Oka, a VAZ- 2108 félbevágott motorjával - azaz négy henger helyett két hengerrel - 30 lóerős. Az új személyautók a korábbinál gazdaságosabban üzemeltethetők. Száz kilométerre számítva a fogyasztás a következő: Oka - 4 liter, Tavrija - 6, VAZ-2108 (Szamara) és Moszkvics-2141 a sebességtől függően 6-8 liter benzin. Az üzemanyag-felhasználás visz- szafogása minden ország számára gondot jelent. A brüsszeli autószalon szovjet kiállítását megtekintők szerint például a Szamarához egy kis dízelmotor nagy sikerrel kecsegtetne. Nos, ezt a javaslatot a gyár gyakorlatilag már teljesítette is, hiszen megszületett a VAZ-341-es dízelváltozat. A felső égéskamrát és az elosztótengelyt fogazott meghajtószíj működteti, ami csökkenti a zajszintet. A motor 1451 köbcentiméteres, teljesítménye 54 LE. Az ilyen motorral felszerelt gépkocsik 15-30 százalékkal gazdaságosabbak, minta hasonló térfogatú porlasztós motorral működők. Dmitrij Szaszorov (APN - MTI-Press) A ma még háromnevű kiskocsi, a VAZ-1111 Elegáns karosszériát kapott az új Moszkvics-Aleko Budapesti próbaúton a Tavrija Ebbe a tárolóba jut a cink-, ólom- és cinrészecskékkel telített por
