Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

4 "KÉPÚJSÁG 1988. július 15. A ponty horgászata III. Fenekező módszer ' ' *■ - ; ..............*■ '■■■: E zt a módszert akkor alkalmazzuk, ha ■ a parttól nagyobb távolságban kénysze­rülünk horgászni a mederviszonyok miatt, vagy pedig, ha túlzottan erős a víz áramlása és a csali fenékólom nélkül ki­mozdulna a helyéről. A fenekező szerszám összeállításánál jól megfelelnek a rövidebb egy-két ré­szes vagy teleszkóprendszerű botok (2,40-2,70 m) nyílt terepen 25-30 dkg dobúsúlyú bot, közepes nagyságú (30-40-es) peremfutó orsó, 0,25-0,30- as zsinór, a horog nagysága a nyílt tere­pen 2-5-ös számú akadályos terepen 1 -1 /0-as. Itt a vastagabb zsinór is indo­kolt, de 0,40-es zsinórnál vastagabbat azonban nem érdemes feltenni, mert a készség durva, nehéz lesz, az óvatos ponty elkerüli és a dobásnál is gondok lehetnek, azaz nem érjük el vele a meg­felelő távolságot. A végólom, vagy az etetőkosár elé az élőkét általában két horoggal szereljük fel. A harmadik horog felszerelése nem indokolt, dobásnál gubancot, a vízfené­ken elakadást eredményezhet. Szokta­tó, vagy csalizó etetést itt is használha­tunk vagy parittyás megoldással, vagy pedig az általánosan elterjedt etetőko­sárral. A ponty kapása: a kapást a zsinór megfeszülése vagy meglazulása jelzi. Éppen ezért ez a módszer csak partról, vagy horgászállásról eredményes. A csónakból való fenekezés a csónak mozgása miatt már bizonytalanná teszi a kapás felismerését. A kapás felisme­résére különböző kapásjelzőket hasz­Ami a betegen múlik Világszerte probléma az orvosok és a betegek kapcsolata. Az együttműkö­désnek számos területe van; de elsősorban arra gondolunk, hogy miként fo­gadja, hogyan tartja be a beteg az orvosnak az életvitelre, az étkezésre, a gyógy­szerszedésre vonatkozó tanácsait, tiltásait. Az orvossal való együttműködés a gyógyszerelés terén nálunk sem minősit­I hető megfelelőnek. Szakemberek szerint szinte nincs is olyan beteg, aki az or­vosi utasításokat mindenkor és mindenben pontosan követné. Ma már annyira előtérbe került ez a kérdés, hogy külön tudományág foglalkozik a kutatásával: angol kifejezéssel „non compliance”-nak nevezzük ezt a szembehelyezkedést, ellentétben a készségesen együttműködő beteggel („compliance”). Van egy tényező, ami miatt enneka kérdésnek a jelentősége hazánkban foko­zottabb, mint külföldön. Nálunk ugyanis sok az olyan gyógyszer, amelyet a beteg a gyógyszertárban vény nélkül is beszerezhet. A forgalomban levő gyári készít­ményeknek több, mint a fele recept nélkül kapható. Pontos számot azért sem le­het megállapítani, mert a gyógyszertárakban készülő gyógyszerek kombiná­cióinak a száma gyakorlatilag végtelen. Ezzel szemben például a szomszédos Ausztriában mindössze a gyári gyógyszerkészítmények 18,5 százaléka kapható orvosi recept nélkül; a skandináv országokban pedig kb 20-22 százaléka. Az már szinte közhelyszámba megy, hogy nálunk olcsó a gyógyszer, a fejlett ipari államokban pedig drága. A hazai közönség már azt is jobbára elfelejtette, hogy immár több mintegy évtizede, pontosan 1977. január elseje óta - azonosan ala­csony térítési díjat fizet a beteg, akár vényre irta fel számára az orvos, akár recept nélkül veszi meg. Külföldön - a fejlett tőkés országokban - viszont más a helyzet: ott a betegbiz­tosító intézetek csak az orvos által felírt gyógyszerek árából vállalnak át bizo­nyos összeget. Előfordul, hogy egy adott országon belül is eltérő a vállalás ará­nya a gyógyszer fontosságától, terápiás értékétől függően. A gyógyszer teljes ára, azaz értéke tehát jóval magasabb, mint a beteg által fi­zetendő térítés; ezt a beteg nagyon jól tudja. Azt is tudja, hogy ez a lehetőség csak akkor vehető igénybe, ha a gyógyszert orvos, vényre felírta számára. Mi kö­vetkezik ebből? A beteg jobban meg is becsüli a gyógyszert, hiszen tisztában • van annak értékével. Nálunk viszont az elmúlt évtized során az emberek jórészt elfelejtették ezt, és sokan hajlamosak azt hinni, hogy a gyógyszertárban fizetett 3-lo forintos összeggel a gyógyszer árát ki is fizették. Nincsenek kellően tudatá­ban annak, hogy ezt a hazai gyógyszervásárlási rendszert egy 10 milliárdos(l) I éves állami dotáció tartja fenn, és ez átlagosan mintegy ezer forintot jelent egy lakosra számítva. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a hazai közönség meglehetősen gyakran keresi fel az ország gyógyszertárait: átlagosan napi félmillió ember fordul meg a közforgalmú gyógyszertárakban és vásárol okkal, ok nélkül gyógyszert. Szemléletbeli váltásra van szükség: a gyógyszerbeszerzést ne tekintsük egy­szerű bevásárlásnak. A helytelenül alkalmazott gyógyszer több kárt okozhat, mint amennyit használ. Az, hogy egy gyógyszer vény nélkül kapható, egyáltalán nem jelenti azt, hogy használata - különösen huzamos használata - ártalmatlan. Akár fájdalomcsillapító, akár hashajtó, akár a gyomorbélműködést befolyásoló, akár nyugtató-csillapitó szerről legyen is szó, az alkalomszerű és a rendszeres, huzamos használat között igen nagy különbség van, és ez elsősorban a mellék­hatások szempontjából fontos. Problémát okozhat, hogy egyes külföldi készítmények mellett - az előírások ellenére - nincs magyar nyelvű betegtájékoztató. Ilyenkor csak a személyes kérdésfeltevés nyújt megoldást. Igaz: a hazai betegtájékoztatók sem töltik be mindenkor azt a célt, amire szánták őket. Csak egyetlen - de gyakori - példa: jó ideje minden felvilágosító közlés hangsúlyozza, hogy atetraciklin-jellegü anti­biotikumok például Tetran B drazsé szedésekor a beteg ne fogyasszon tejet, tejterméket, mert ez gátolja a gyógyszer felszívódását. Ugyanakkor a vi­szonylag nem régen forgalomba került Doxyciclin kapszula - mely egy korszerű félszintetikus tetraciklin -származék - betegtájékoztatóban az áll, hogy „sok fo­lyadékkal, gyomorpanaszok esetén evés közben vagy tejjel együtt kell bevenni”. Ezzel éppen az a beteg kap ellentmondásosnak látszó tanácsot, aki veszi a fá­radságot arra, hogy tájékozódjon. Persze a magyarázat logikus (de ezt már csak az orvosnak és a gyógyszerészeknek szóló ismertető tartalmazza): a doxaciklin annyival jobban szívódik fel, mint például a Tetran, és ugyanakkor sokkal ke­vésbé kötődik a tejben levő sókhoz, főleg a kalciumhoz, hogy a beteg szubjektív panaszainak az elkerülésére valami keveset „le lehet adni” az egyébként kiváló felszívódásból. Az elfoglalt, leterhelt egészségügyi dolgozók sajnos nem mindig adnak kime­rítő, alapos tájékoztatást a betegnek. Eztért a beteg helyesen teszi, ha megér- deklödi a gyógyszerszedés legfontosabb tudnivalóit. DR KEMPLER KURT nálunk. Sokféleségük miatt külön nem térünk ki rájuk. A csali és az etetőanyag helyszínre juttatásához általában kétféle (spirálos és bordás) etetőkosarat hasz­nálunk, melybe kukoricadara, zsemle- morzsa és ízesítő anyagok keverékét használjuk, kikényszerítve a pontyok ét­vágyát. Az etetőkosarat bármilyen rend­szerű és kétféle módon csúszó, vagy fix kötéssel rögzítjük. A csúszóra szerelt etetőkosár érzékenyebb,- kevésbé dur­va, így a ponty éberségét is jobban le­győzi, de a dobásnál nagyon igénybe veszi a zsinór első 2 méterét. A fixre sze­relt kosár a végólmos szereléssel azo­nos, ilyen esetben jobb, ha az etető­anyag laza, könnyebben ellazuló, illetve oldódó, hogy a kapásra jelentkező pon­tyok minél kisebb ellenállást érezzenek az előre meghúzásnál. A pontyozásnak ez a módszere általában igen elterjedt horgászvizeinkben, eredményessége vetekszik az úszós horgászmódszerrel. A nagyobb távolságra való dobás le­hetővé teszi azt is, - igaz csak korláto­zott mértékben -, hogy egy horgász­helyről több helyet más-más vizréteget meghorgászhassunk. SZ. L. ♦ CSALÁD ♦ OTTh Javában tart a nyár... Az egyszerű csinos - hát nélküli - nyári ru­ha elkészítését nemcsak azért ajánljuk, mert még bőven tart a nyár, hanem azért is, mert ha nem szabjuk túl testhezállóra, hűvösebb időben blúzzal is viselhető, vagy pamuttri­kóval, pólóval otthonkának is használhatjuk egész évben. A bemutatott szabásminta 92 cm-es mell- bőségre, 100-as csípőbőségre és 68-as de­rékbőségre alkalmas. A műhelyrajzon 1 koc­ka+10 cm2. Jelmagyarázat: a + eleje, b + háta, c + gallér. Ha a ruhát hosszúra tervezzük, anya­gától függően esti alkalomra is megfelel. A legváltozatosabb anyagból készülhet: mintás kelmékhez jól illik az elütő gallér, öv­vel. A ruha egybeszabott, lefelé bővülő, s az oldalrész derékvonalából kezdődik a mellvarrás. Háta mélyen kivágott, nyakánál csak egy keskeny, szabott pánt rögzíti. A hú­zózárat a háta középvarrásába állítjuk be. Díszíthető elütő színű paszpóllal, farkasfog­gal, himzett, méterben készen kapható pánt­tal, vagy idegen anyagból rátétes motívum­mal is. Bélyeggyűjtőknek Könyv Finn újdonságok Északi rokonaink postájuk működé­sének 350. évfordulóját ünnepük. Ennek keretében bélyeg-világkiállítást tartanak Helsinkiben. Megjelenik negyedik blokkjuk, amely a légiposta történetét mutatja be. A postával elsőként felszálló egyfedelűtől a blokk elvezet az automa­tikus vezérlésű DC 10-ig. A gép most Pe- kingbe készül, hogy Európából elsőként közlekedjék a kínai fővárosba menet­rendszerűen leszállás nélkül. A blokk felára a kiállítás költségeinek részbeni fedezésére szolgál. A közlekedés közös európai témáját a Helsinkiben közleke­dett lóvasút képével szemléltetik. A köz­lekedési bélyeg párja a modern távköz­lést jelképezi. SUOMI FINLAND 1,80 Válogatott pimaszságok Telitalálat az a cim, amelyet hihetőleg közösen adhatott a kötet fordítója és válogatója, Szilágyi Szabolcs, aki a Magyar Rádió tudósítója Varsóban, és a kötet írója, akit nem ke­vésbé ismerünk: Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője. Mielőtt azonban valaki arra gyanakodnék, hogy valami sótlan baráti terméket ajánlok az asztalára, hadd áruljam el: újságíróként legalább annyira felkelti figyelmünket, amennyire szóvivőként. Mindent tud, ami érdekli az olvasót, semmit nem rejt véka alá, ráadásul szellemesen, könnyedén tálal tényeket, történeteket vagy éppen pletykákat és mendemondákat. Jerzy Urban az a „hapsi a tévéből" - ahogy magát nevezi, akiről gyanítják, hogy leg­alább öt-hat házat épít, s akinek a vodkavásárlás is némi gondot okoz, mert egyesek azt hiszik, „hogy magamfajta nagykutyák házába csővezetéket és csapot szerelnek a szesz­gyárak, mások epésen csipkelődnek, mert szörnyen visszataszítónak tartják, hogy egy kormányzati ember kedveli az italt, és még csak nem is szégyelli”. Ám nemcsak ezt nem szégyelli, hanem a közélet számunkra már-már mese távolságú érdekességeit, visszás­ságait sem, hiszen ezek napi kérdések a baráti Lengyelországban. Szó esik a jegyrend­szer megértésének labirintusairól éppúgy, mint a „mi lengyel pénzünkről, amely kicsike, de könnyű is”. Ez a mondat éppen a rólunk szóló Gulyáséden című írásban található, amelyben - nem kis gúnnyal és éleslátással - a következőket írja Urban: „a vidéki magyar városban a vécésnéni azzal teszi rentábilissá a zöldvillamos működtetését, hogy nem csupán a pisi­lésért és a rituális kézmosásért inkasszál, hanem kozmetikumokat és éjnek idején kellő óvszert árusít. Ezenkívül még rádióállomást is kezel, mely által a magántaxisok csapatát tereli az utasok felé. Másrészről mindenütt egy helyett két nőt állítanak munkába. (...) Az egyik magyar nőt úgy leköti pillanatnyi szünet nélkül a másik magyar nő, hogy oda se fi­gyel az ügyfélre vagy páciensre. Elég lenne ezeket a párocskákat szétválasztani, hogy fe­lére csökkenjen a foglalkoztatás, a munka termelékenysége, az ügyfelek elégedettsége pedig a sokszorosára növekedjen...”. Kellemes és élvezetes olvasmány ez a kötet, amely - elég szomorú ez - mindössze háromezer példányban látott napvilágot, a Tömegkom­munikációs Kutatóközpont Membrán könyvek sorozatában. Azonban ez is hozzátartozik ahhoz, amit nálunk eddig elért illetve el nem ért a „tömegtájékoztatás". Egyelőre ugyanis nehéz elképzelnem olyan mondatot, amely így indít magyar újságíró tollából egy cikket: „Felettébb pofátlan vagyok, kedvelek mindennemű pofátlanságot és magam is rendelke­zem vele kellő mennyiségben”. Addig is, amíg ilyen szintre jut a magyar sajtó, talán a könyvtárakban hozzáférhető lesz a Jerzy Urban könyve... t g. Kertbarátok A szőlővédelem területén kritikus idő­szak az elvirágzástól a fürtzáródásig ter­jedő idő. Mivel a szürkerothadás kóro­kozója (Botrytis cinere) az időjárástól függően aktív vagy inaktív állapotban ott van a tőkéken, a fürtök záródásáig kiemelt feladat a fertőzőképes spórák kifejlődésének a gátlása, illetve az, hogy a majdan tömörülő bogyók ne zárják be ezt a fertőzési forrást a fürtkocsány bel­ső részeibe. Hosszú hatástartalmú botrytis elleni készítményeket alkalmaz­va (Ronilan, Sumilex) két permetezéssel általában kielégíthető ez a követelmény. Megjegyzésnek kívánkozik, hogy a kór­okozóval szemben ugyancsak nagy ha­tékonyságú Rovral hatástartama jóval rövidebb, ezért szükség szerinti alkal­mazása majd a zsendülés-érés idején jöhet számításba. Ugyanez vonatkozik a mérsékeltebb hatékonyságú Topsin M 70 WP gom­baölő szerre is. A jelenlegi időjárásunk egyidejűleg kedvez a szőlőperonoszpóra és a szőlő- lisztharmat kórokozóinak. Hagyomá­nyos készítményekkel (Dithane, Ortho- Phaltan, Orthocid, stb. illetve Karathane és kéntartalmú készítmények) indokolta 8-12 naponkénti permetezés. A hosz- szabb hatástartalmú felszívódó = kon­takt készítményekkel két permetezés is kellő biztonságot nyújt a fürtzáródásig, illetve a zsendülésig terjedő időszak­ban. A peronoszpóra ellen jól bevált, és közkedveltté is vált Rikdomil Plus mellett (metalaxil = réz) megjelent a vele rokon Sandofan C is (oxadixil = réz) az üzle- tekbken. Korszerű készítménynek szá­mít még a peronoszpóra elleni védelem­ben a három hatóanyagot tartalmazó Curzate Super CZ (cymoxanil = réz=ci­neb), és a Mikai 75 WP (efozit = folpet) is. A szőlő lisztharmat elleni megelőző védekezésre változatlanul két hosszabb hatástartamú és felszívódó készítmény (Rubigan 12 EC és Sápról) áll a kisáru- termelők rendelkezésére, amelyek jól kombinálhatók a peronoszpóra elleni hosszú hatástartamú szerekkel. A liszt­harmat elleni kontakt (nem felszívódó) szerek csoportjába tartozó Karathane készítmények (FN-57 és LC) amelyek el­sősorban a már kialakult fertőzés blok­kolására alkalmasak, jelenleg hiánycik­kek és gyártásuk feltehetően megszű­nik. Fertőzés blokkolására adott esetben az Afugan és valamelyik kéntartalmú szer kombinációját javasoljuk. BEDA GYULA Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Megtanítottam magamat úszni... Balázs ötesztendős. Nagypapája tavaly nyáron már egyszer-kétszer próbálta úszni tanítgatni, s nem is rossz eredménnyel. Még úszni nem tud ugyan, de nem fél a víz­től. Most szabadság előtt állnak, a nagypapa (valamikor válogatott vízilabdázó volt) szent elhatározása, hogy az idén valóban megtanít­ja Balázst. A kisfiú most ötéves, úgy véli, ez a legjobb időszak. Balázs persze - mint minden gyerek - sze­ret egy kicsit „nagyot mondani”. A minap ép­pen azt hallom, hogy egy vendégünknek azt magyarázza, hogy ő már tud úszni, és a nála kisebbeket az oviban erre tanítja. A ven­dégnek arra a kérdésére, hogy hol van az ovi­ban úszómedence, ugyan elhallgat, mert az oviban tényleg nincs úszómedence. Azután kivágja magát: „Hát csak úgy szá­razon, a levegőben tanítom nekik”. No, ez csak tréfa, gyerekszáj, „hárijános- kodás". Ennél fontosabb az, hogy a szülő vagy akár a nagszülö minél előbb tanítsa meg úszni a gyereket. Sok bajnak, sok tragédiának elejét lehetne venni, ha a gyerekek akár az iskolában, akár képzett oktatótól, de legalább az úszni tudó felnőttektől valóban megtanulnának úszni. Nem kell okvetlen versenyszerűen, de le­gyenek urai a víznek. Ez nemcsak biztonság- tudatot adhat nekik, de életet is menthet. (sárdi) M ❖ CSALÁD ❖ OTT Nyurgaponty (vadponty)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents