Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
4 Képújság urnái 1988. július 2. Lengyelország Viking emlék a Fekete-hegyen Tajvan Sajtószabadság... Egyedülálló épületet rejtenek a Kis Szudéta-hegység fekete-hegyi lankái Bierutowice településnél. Itt található Wang, a XII. századból való viking emlék, egy imaház. Önkéntelenül is adódik a kérdés: hogyan keveredett ez az egyházi épület a zord északról Lengyelország nyugati határaihoz? Nos, a válaszért a múlt század közepéig kell visszanyúlnunk, amikor is a drezdai művészeti akadémia professzora, Dahl 1840-ben megvásárolta az imaházat a norvégiai Wang-tó mellett elterülő egyházközségtől. Az épület nem sokkal később ismét gazdát cserélt, amikor a porosz fejedelem vette meg egy skandináv skanzen részére. E térve azonban nem valósult meg, mivel, engedve a meggyőzésnek, az imaházat osztrák protestánsoknak adta át. Akkoriban nagyszámú osztrák protestáns talált menedéket az otthoni üldöztetések elől a poroszországi Szudéta-hegységben. A felújítási és átalakítási munkálatok után az imaházat 1844 nyarán szentelték fel s azóta is a helyi protestáns hívők gyülekezési helye. Figyelemre méltó, hogy állapota alig romlott az utóbbi időben, sajnálatos módon csak néhány turista hagyta ott keze nyomát. A kutatások adatai szerint mintegy négyszáz hasonló imaházat építettek évszázadokkal ezelőtt az északi vikingek. Az épületeket gyantával kezelt fenyőből húzták fel s érdekesség, hogy valameny- nyit speciális zácfkarzattal, erkéllyel vették körül. Nem véletlenül: így is csökkenthették Tél tábornok támadásainak erejét, de ezenkívül ott tárolhatták a fegyvereket és a halászhálókat is. Napjainkban Norvégiában huszonhárom hasonló, történelmi ereklyének számító viking imaház maradt fenn, s ezzel kapcsolatban a lengyelek jogos büszkeséggel említik, hogy Skandinávián kívül csak náluk látható az egykoron harcias vikingek eme nagyon is békés emléke. Bulgária Nagy-Britannia Abortusz és népesedés Csehszlovákiában már az abortuszbizottságok megszüntetésének tapasztalatait elemzik. Magyarországon most készülnek az AB-bizottságok megszüntetésére, pedig hazánk lakossága már jó néhány éve csökken. Mi a helyzet ezen a téren Bulgáriában? A balkáni országban a nőknek a magyarországihoz hasonló procedúrát kell vállalniuk, ha meg akarják szakítani terhességüket. Hasonlóak ennek feltételei is, amelyek megléte esetén „csaknem automatikus... az engedélyezés: ha nem férjezett, ha már 45 éves, ha egy éven belül császármetszéssel szült... ha már van két gyereke. Szóval akkor a bizottság - mert itt is abortuszbizottság mondja ki a végső szót - általában igent mond, illetve csak az utóbbi esetben agitál. Hallottam egy esetet, amikor rábeszélései addig húzódtak, ismétlődtek, hogy már elvégez- hetetlenné vált a műtét... Hogy a bizottságok összesen hány engedélyt adnak, arra jellemző, hogy a nem egészen 9 milliós országban évente több mint 182 ezer terhesség megszakítást végeznek el, miközben a születések száma nem éri el a 120 ezret. Ezzel az aránnyal Bulgária első Európában és második a világon. A születési arányszám tavaly 12,9 ezrelék volt, az egyik legalacsonyabb Európában (ENSZ-statisztika szerint a világ 25 legnagyobb országa közül - amelyekben a föld népességének 80 százaléka él - a legutolsó helyen 10,2 ezrelékkel az NSZK: az élen 50 ezrelékkel Nigéria áll). Az abortusz adminisztratív szigorítására mégsem gondol az egészségügyi kormányzat, mert - mint a Trud című bolgár szakszervezeti lap irta egyik e témájú cikkében - „nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosság növekedése és az abortuszok között nincs összefüggés”. Annál szorosabb viszont a kapcsolat az emberek szexuális kultúrája és az abortuszok száma között. A Trud szerint, bár a fiatalok nemi felvilágosításának szükségességét hivatalosan már elismerik, az iskola nagyon keveset tesz ennek érdekében, ha egyáltalán tesz valamit. Nem hivatalosan - vagyis a családban - pedig sokan még a feslettség propagálásának érzik az ilyen fajta felvilágosítást. Ugyancsak szoros az összefüggés a családtervezéshez szükséges eszközök mennyisége és választéka - illetve hiánya -, valamint az abortuszok száma között. Nos, Bulgáriában semmilyen fogamzásgátló eszközből, illetve szerből nem tudják kielégíteni az igényeket. Pontosabban: eddig nem volt igazán tapasztalható az egészségügyi hatóságok erre irányuló törekvése. A Trud cikkének adatai szerint például az érdekelt nők egy százalékát sem éri el azok aránya, akik fogamzásgátló tablettákhoz jutnak. Tavaly ősszel a sajtóban kisebb botrányt okozott - az AIDS elleni védekezés lehetőségeinek taglalása kapcsán -, hogy a várnai gyógyszertárakban óvszert csak annak adtak el, akinek orvosi igazolása volt arról, hogy nemi beteg (vagy éppen AIDS-es). Vagyis. Bulgáriában egyelőre a szexuális kultúra fejlesztését, a fogamzásgátlók kellő mennyiségben és választékban való biztosítását tekintik soron lévő feladatnak, (De itt is van egy „bár”: számos bolgár nő ugyanis szívből örül annak, hogy a különböző hormonális szerek-másutt mostanában jelentkező káros utó- és mellékhatásától neki nem kell tartania.) Ám ha az abortusz legalizálása - bármilyen paradoxonként hangozzék is - egy humánus lépés volt és marad (amint a Trud fogalmaz), amely lehetővé teszi a nőnek, hogy maga döntse el, hány gyermek legyen, akkor hogyan oldhatók meg az itt súlyosnak ítélt demográfiai problémák? Nos, kizárólag megfelelő szociálpolitikai intézkedésekkel - tűnik ki a nemzet- gyűlés szociálpolitikai bizottságának legutóbbi ülésén elhangzottakból. A tanácskozáson elemezték a legutóbbi népszámlálás adatait, amelyekből kiderül, hogy két népszámlálás között eltelt évtizedben évi átlagban 0,2 százalékos volt a lakosság természetes növekedése. NAGY KAROLY (Szófia) Munkaerőpiaci furcsaságok A munkanélküliség továbbra is súlyos gond a nyugati országokban. Ám a dolgozók jogaiért küzdő szakszervezetek számos országban új helyzettel találják szembe magukat: mit feleljenek, amikor a vállalatok százezerszámra hirdetik, kínálják az új állásokat, csak éppen - szakképzettség híján - nincs aki betöltse őket. Nagy-Britanniában a gyors gazdasági szerkezetváltás miatt 2,5 millió ember van állás nélkül, mert munkahelyüket az acéliparban, a bányászatban, a nyomdaiparban elmosta az idő, miközben a vállalatvezetők jelenleg 700 ezer munkahelyre keresnek szakképzett jelentkezőt, mindhiába. A brit szakszervezeti központ, a TUC továbbra is az ipart vádolja, mondván: nem gondoskodik a képzésről, nincsenek át- és továbbképző programok. Ahhoz viszont ragaszkodik, hogy bármilyen képzési programban való részvétel csak önkéntes lehet, és vonakodik minden olyan kormányzati törekvéstől, amelynek kényszerszaga van. Más szóval: a szakszervezet azt a „jogot” védi, hogy senkinek se kelljen tanulni, ha ném akar, vagy úgy érzi, hogy nem tud. A vállalatok elismerik, hogy képzési programjaik elégtelenek, de ők meg a kormánynak dobják tovább a labdát: miért nem alkalmazkodik az oktatási rendszer a változó szükségletekhez, az. új szakmák iránti kereslethez? Az iskolarendszer felelősei azt válaszolják, hogy ők mindent megtesznek... De nemcsak a felelősség elhárításáról van szó, más problémák valószínűleg még jóakarattal sem oldhatók meg egyhamar. Nagy-Britannia egyes körzeteinek gazdasági fejlettsége igencsak eltérő. Aki elveszti állását Skóciában, arra hiába vár az új állás például Anglia sebesen fejlődő délkeleti részén. A lepusztuló körzetekben esnek az ingatlanárak, a fejlődőkben pedig már az egeket ostromolják, s ez az átköltözést gyakran lehetetlenné teszi. Igaz, mondják mások, a munkanélküliek mentalitásával is baj van. Megváltozott a társadalmi értékrend, a filmek, a tévé sulykolta sikermodell sokakat visszariaszt olyan állásoktól, amelyeknek évtizedekkel ezelőtt még nagyobb becsületük volt. Nemcsak a „piszkos munkák” ilyenek - már kalapkereskedő sem akar lenni senki, panaszolják a bedfordshire-i kalaposszövetség munkaközvetítő irodájában. A fiatalok inkább valami „jobbra” várnak. Márciusban 9 százalékos volt a munka- nélküliség Nagy-Britanniában, ám addigra a meghirdetett és betöltetlenül maradt munkahelyek száma egy év alatt 15 százalékkal nőtt. A vállalatok további gépesítéssel, automatizálással próbálkoznak, amíg lehet. A régi nagynevű kalaposcég, a Horsman szeretné kihasználni a nagyobb keresletet, amely azóta nő, hogy Diana hercegnő előszeretettel viseli e vállalat kalapjait. Ezért tavaly 700 ezer fontért új gyárat építettek, ahol már számlavezérlésű gépek varrják és ragasztják az „egyedi” női kalapokat. Ott az egész gyárban már csak 60 ember dolgozik. Ám még mindig hiányzik 6—10 számítógéphez is értő kalapos, akiknek beállásával a mostani évi 1,5 millió fontos termelést vagy 20 százalékkal lehetne növelni. Vagyis: az automatizálás csak bizonyos határig segít, viszont éppen a magasabb műszaki színvonal miatt egy-egy betöltetlen állás ma már nem pennyk- ben, hanem súlyos fontmilliókban mérhető veszteséget is okozhat feltörekvő brit vállalatoknak. Ezért a cégek rákényszerülnek, hogy jobban a kezükbe vegyék az ügyet. A vállalkozók szövetsége 80 központot alakított tavaly óta az országban, amelyek felmérik a hiányszakmákat. Ezek nyomán a vállalkozók kapcsolatba lépnek a helyi iskolákkal, kiegészítő órákat javasolva. Magániskolák ütik fel fejüket, amelyek az üzleti életben való elhelyezkedést segítik. Egyelőre azonban még mindig a leggyakoribb, hogy a vállalatok onnan szereznek munkaerőt, ahol már van: egymástól csábítgatják a szakképzett dolgozókat, még akkor is ha sokkal többet kell fizetniük, s ez, egyelőre, a profit rovására megy. A tajvani újságolvasók újabban alig hisznek a szemüknek - az elmúlt hónapokban olyan témák kapnak nyomdafestéket, amelyeket néhány éve még bizalmas magánbeszélgetésekben sem volt tanácsos megpendíteni. A lapok részletesen írtak a kormányzó Kuomintangon belül kibontakozó hatalmi harcról és személyi torzsalkodásokról azután, hogy Csang Csing-kuo január közepén bekövetkezett halálával a szigeten bevégeztetett a Csang Kaj-sek dinasztia uralkodása. Sőt azt sem hallgatták el, hogy a Kínából 1949-ben elűzött néhai diktátor özvegye a héttérben minden követ megmozgatott és megpróbálta megakadályozni Li Teng-hui jelenlegi államfő kinevezését a nacionalista párt ügyvezető elnökévé, 'i Nem keltett kisebb feltűnést az a riport sem, amely kinyomozta, hogy az egyik külügyminiszter-helyettes Csang Csing-kuo törvénytelen gyérmeke, de van egy ikertestvére is, akiben az egyik tekintélyes jogi egyetem dékánját tisztelhetik. Tajvan és az Egyesült Államok felhőtlen kapcsolataira vetett némi árnyékot az a sajtójelentés, amely szerint a sziget nukleáris kutatási programjáért felelős egyik vezető beosztású tudós a CIA ügynöke volt, és tarsolyában a fontos államtitokként kezelt tervekkel az Egyesült Államokba szökött. Negyven évig a sajtóban kikezdhetetlen tabunak számított a tajvani hadsereg. Ám az újságcikkek mostanában olyan eretnek gondolatokat sugalmaznak, hogy a tábornokok tálén túlságosan nagy politikai befolyásra tettek szert a sziget életében. A lapok feladták az eddig önkéntesen vállalt terjedelmi korlátokat és tizenkettő helyett a legtöbb huszonnégy oldalon jelenik meg. A bővebb terjedelemből - az olvasók érdeklődésével összhangban - a korábbiaknál jóval több helyet szánnak a népi Kínáról tájékoztató írásoknak. A sajtó fellélegzése nem égi adomány, hanem logikus következménye a szigeten néhány éve megindult liberalizálódá- si folyamatnak, amelyből egyrészt táplálkozik, másrészt amely kereteit is behatárolja, mert túlságosan nem futhat elébe. xA korábbi diktatórikus vezetési stílus enyhítésében bizonyára fontos szerep jutott a másik három délkelet-ázsiai „gazdasági tigrissel” - Hongkonggal, Dél-Koreával és Szingapúrral - kialakuló rivalizálásnak. Először feloldották a rendkívüli állapotot, hallgatólagosan engedélyezték egy néhány tízezer tagot számláló kis ellenzéki párt, a Demokratikus Haladó Párt megalakulását és a szak- szervezeteknek biztosították a sztrájkjogot. Csang Kaj-sek fiának halála után a sajtó számára szinte egyik napról a másikra megszűntek a politikai korlátozások, s mindaddig, amíg a lapok nem terjesztik a kommunista eszméket, vagy nem kezdik ki a Kuomintang felfogása szerinti egy Kína elvet, a hivatalos szervek állítólag nem avatkoznak be a tájékoztatásba. Január közepén megszűnt a lapalapításra vonatkozó, harminchét éve hatályban lévő tilalom és fél év sem kellett hozzá, hogy ötven lapengedélyt adjanak ki, mig előtte összesen - a Kuomintang hét orgánumát is beleértve - 30 újság jelent meg a szigeten. Szovjetunió A peresztrojka és a család Hogyan él egy átlagos szovjet család a peresztrojka közepette? Miként értékeli az eseményeket? Milyen reményeik, törekvéseik, távlataik vannak? * Novoszibirszkben él a Ndvoszjolov család: Szergej 32 éves, felesége 2 évvel fiatalabb, két iskolás gyermekük 8 és 10 éves. A család jövedelme két keresetből egy' évben körülbelül 5,5 ezer rubel, mellékes jövedelmük nincs. Szabványos kétszobás lakásban élnek. Autójuk, telkük nincs, nem jutott rá, de adósságuk sincs. Korábban, a peresztrojka előtt nyugodtabban és egyszerűbben éltek, munkájuk, fizetésük és így az életük stabil volt. Szergej a novoszibirszki vegyigyárban felújító lakatos, 250 rubelt keres. A felesége, Natalia technológusmérnök, a helyinyomdaipari vállalatnál a technológiai folyamatért felel és 200 rubel a fizetése. A bér nem függött attól, hogyan dolgoztak ők maguk, társaik, a gyár. A pénzt lényegében nem annyira a munkájukért, mint a beosztás alapján kapták, így volt ez tulajdonképpen mindenütt. Most viszont változik a helyzet. Szergej munkahelye nem tartozik a szovjet vállalatoknak ahhoz a 60 százalékához, amelyek már új gazdasági rendben dolgoznak, de hamarosan áttérnek az olyannyira szükséges, bár szociális értelemben korántsem egyszerű módszerre. Az újságokból, a televízió műsoraiból tudja, hogy szükséges a gazdasági reform, hogy az önelszámolás a népgazdaság normális működésének feltétele és alapja. De Novoszjolov és kollégái nem tudják, milyen változásokat hoz ez vállalatuknál. Közgazdasági ismereteik hiányosak, és még senki sem magyarázta meg komolyan az önelszámolás lényegét.- A változások a zsebünket sújtják - mondta Novoszjolov - már így is elveszítettük a havi prémium 20 százalékát. Igaz, ez nem függ össze az önelszámolással, hanem azzal, hogy az új művezető nem ismerte a „hozzáírás bűvészetét”, nem ír be le nem dolgozott órákat állítólagos javítás címén. A munkások már nem is remélik, hogy az új ember majd „megérti és megtanulja” ezt. A karbantartók rájöttek, hogy amikor a műhelyek ä javításért saját zsebbőlés nem az elvont gyáriból fizetnek, senki sem ad pénzt nem valódi teljesítményért.- Biztosan meg tudunk élni „hozzáírás” nélkül is, ha megteremtődnek a normális feltételek keresetünk növelésére összegezte Szergej. - De hogyan lehet többet keresni? - létszámcsökkentéssel. Kiszámoltam, hogy el tudjuk végezni a munkát, ha teljes erőbedobással dolgozunk, és megváltoztatják a béralap elosztását. Ez a munkás véleménye. Az üzemvezető azonban a bevezetendő önelszámolás ellenére újabb lakatosokat vesz fel. Sőt, a minőségi munkáért járó pótdíjat is csökkentették azzal, hogy kell a pénz az új dolgozók fizetésére. Ha csak arra kellene! A szomszédos brigádoknál például karbantartóként szerepel az üzemi lap fotósa és munkatársa, sőt a jégkorongcsapat tagjai is.- Ez megváltozik az önelszámolás .bevezetésével - mondta a felesége. Az ő vállalata már új módon dolgozik, ő tehát jobban eligazodik az új feltételek között és sok mindent saját tapasztalatai alapján magyaráz meg. Elmondta, hogy náluk a munka több lett, de a lényeg, hogy fontosabbá vált a vállalat helyzete.- Most olyasmi foglalkoztat, amire korábban nem is gondoltam - magyarázza.- Kiderült, hogy számomra is fontos a nyersanyag, az alkatrész és a termelőeszközök nagykereskedelme. Személy szerint engem is zavar a központi elosztás, mert az megfosztja a nyomdát a szállítók szabad és önálló megválasztásától. így nem tudjuk teljesíteni a szerződéseket, csökken a nyereség, azt pedig megérzem a fizetésemen, a vállalat nem tud lakásokat építeni, pedig arra mi is várunk, kevesebb jut szociális célokra. Vagyis fékezi életszínvonalunk emelkedését. Igaz, Natalia fizetése emelkedik, mert a vállalat nyereséges. De hát, az árak is emelkednek. Amíg a sajtóban nagy vita zajlik az árképzés lehetséges reformjáról, az árak lassan emelkednek, drágul az élet, többet kell kosztra költeni. Az állami kiskereskedelem különösen Szibériában nem látja el az embereket sokféle cikkel stabil áron, a szövetkezeti üzletekben, de még inkább a piacon az árak az államinak 2-4-szere- sét teszik ki. Az év elején például a piacon a hús 20-25 százalékkal lett drágább. Drágulnak az iparcikkek is. A viszonylag olcsó árukat újabbak, drágábbak váltják fel. Többet kell fizetni a szolgáltatásokért is. Ha most Novoszjolovék elmennek a gyerekekkel az uszodába, a tavalyinál 40 százalékkal magasabb a belépők ára, mert az uszoda önelszámoló lett. Az áremelkedésék természetesen a Novoszjolov családot is aggasztják, ingataggá teszik költségvetésüket, mert az attól függ, hogy munkahelyük nyereséges lesz- e. Novoszjolovék életükben először kell, hogy ezen gondolkozzanak, s esténként először beszélgetnek látszatra korántsem családi témákról. Azt jelenti ez, hogy a peresztrojka betört minden lakásba?Sha így van, a gondok mellett hozott-e valamit magával? Ilyen körülmények között miért támogatják azt Novoszjolovék?- Anyagiakban a peresztrojka egyelőre semmit sem adott - mondja Szergej.- Őszintén szólva azonban én sem adtam semmit az átalakításnak, így nincs mit számon kérni. Egyelőre reménykedünk - a peresztrojka bennem, én pedig a peresztrojkában. JAKOV SZAMOHIN A belső rész - halszemoptikával így néz ki az imaház kívülről
