Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. július 2. KÉPÚJSÁG 5 Mórágy maga szeretné továbbírni a jövőjét A tavacska csendes tükrén, itt a stég közelében molnárkák korcsolyáznak. Ezek az irigylésre méltó teremtmények lám megtanultak vízen járni. A két vízzel telt bendővel hallgató csónak körül piruetteznek a legsűrűbben. Egy kis faház is lenézhet rájuk ide- föntről. Szemben, a parton éppen most rakja szét maga körül a motyóját egy férfiember. Horgászbot nagy ívben meghajló szára villan a kora délutáni fényben. Hogy eljussak a horgászbot gazdájához, könnyebb a tavacskát átugrani mint megkerülni, jut eszembe, ahogy a szekérnyom széles kis töltésen ballagok feléje. A madárhangoktól visszhangos csöndet köröskörül dús lombú fák vigyázzák. Ebbe a sűrű csöndbe nehézkesen induló szóváltásunk is szinte belerobban. Hangunk messze siklik a víz tükrén, eljut a tavat tápláló János-patak bozótos erdőnyiladékáig, jobbra a falu felé pedig mintha a felkiáltójellé magasuk, viharvert diófa állna az útjába.- Az aparhanti téesz hozott bele süllöt tavaly - mondja Acsády József sofőr, aki váltótársával, Mészáros Ferenccel és Nagy Istvánnal halőrködik a tónál. Rezdül a damil. Úszót nem látok a lősz okker színeit megcsillantó vízen.- Nemigen van kapás.- Hajnalban és este sincs?- Az a süllőtelepítés akkor nem vált be, most megint került bele hal, többféle is. Úgyhogy kárász, keszeg, törpeharcsa, ponty is van benne, kerül is a horogra apróhal, de az az igazság, hogy én mostanában nemigen érek rá, csak ilyenkor.- Úgy látom, elbeszélgettünk egy halat.- Ne higgye. Azért a horgot csak meg kell vizsgálni.- Úgy tudom, ez csónakázótó is. Akik megszállnak a Gránit fogadóban, lesétálhatnak ide.- Csónakázótónak indult. Három éve termelték -ki a tó helyén a földet S 100-asokkal a Szekszárd- Paksi Vízitársulat emberei. Volt itt hat csónak is, talán a többit betették a faházba. Ami kinn marad, azt mind a víz alá nyomják a suhancok. Passzióból. A csónakázás, meg a pecázás, ha jól tudom, benne van a szállásdíjban. Mi, helybéliek, most szeretnénk megalakítani a horgászegyesületünket. Repül a horog ismét, madárfütty felel a csobba- násra. Egy júniusi vasárnap Vissza a kemjDing, a fogadó, a falu szélső házai felé erdölakóvá vált körte-, szilva- és diófák kísérik a földutat. Balra elmaradnak a fák, valamelyest kiszélesül a völgy. Játszótér, kis focipálya, szalonnasütö hely, vasárnap délutáni révületben, néptelenül, magányosan. Túl a Lajvéron, lombok takarásában a fogadó két egymással szemező parasztháza, a közrefogott színnel és az egymásra borított kecskelábú asztalokkal. A falusi turizmusban úttörök közé sorolható mórágyi fogadó évről évre több vendéget fogad, július-augusztus hónapra az idén is telt ház várható. Itt még mindig viszonylag olcsó a csend és a jó levegő, bár most - az utolsó házak egyikéből, a falu felől gépzene - rádió? magnó? - egyre erősödő zakatolását hallani. A felhők mögül érkező szórt, sápadt fényeket szemben a domboldal öbléből elöragyogó, csupasz, darabos gránitfal sokszorozza meg. A kőbánya helyén létesült szabadidős központ színpada üres, a jókora dobogó sötétlik a kiadós délelőtti záportól, A gránitfal félkörben, mint egy félbe vágott kráter: ide a gyomrába karikázik be versenykerékpárjával ifjabb Cséke Miklós, talán egyenesen Budapestről. Rá is kérdezek.- Nem, nem. Csak Szekszárdról jövök kerékpárral. Szüleim itt élnek, Budapesten csak dolgozom. Gépészmérnök vagyok.- Szabadság és kirándulás...?- Talán inkább egy kis nosztalgia. Tulajdonképpen szeretnék visszakerülni erre a környékre, Szek- szárdra. Egy gépgyárban dolgozom, főként az elméleti munka érdekelne, de ennek ott nem sok egyelőre a realitása.- ...az elmélet megvalósulásának?- Igen. Programozással foglalkozom, és hát egy program lehet bármilyen tökéletes, ha nincsenek meg a megvalósításához szükséges technológiai feltételek.- Szekszárdi hagyományként maradta kerékpár?- Nem, egy franciaországi élmény hatására döntöttem a kerékpározás mellett, ha nem is jut erre mindig időm. Egy idős franciával, emlékszem, a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtam tartani a tempót... Megdöbbentett, hogy milyen lehet a kondícióm. És egy júniusi hétfő Mőcsényben a tanácsházán, az elnök irodájában az előbb még a hódfarkú cserépről folyt a disputa. Innen kell ellátni jelképesen szólva, a közel ezres lélekszámú Mórágyig, a felújított görögkeleti templomára büszke Grábócig, Bátaapátiig, Kismórágyig, Palatincáig. Krutki Pál, a közös tanács elnöke örömmel mutatja az új mórágyi buszváró vázlatát, amit a napokban kezdenek el építeni, Grábócon vízrendezési munkákon jutottak túl, Kismórágyon a vegyes bolttal közös vendéglő újult meg, és végre tető alá kerülhetne a felújított bátaapáti óvoda, csak éppen a hódfarkú, bontott cserép ára ugrott meg.- Szóban megállapodtunk valakivel forintban - magyarázza nekem is az elnök -, de közben mások ráígértek még egyet. Rittenger Antal és Kovács László, a bonyhádi Re- nova Kisszövetkezet elnöke, illetve műszaki vezetője hozta a hírt, s ha nem is adják jelét bosszúságuknak, azért csak nem lehetnek rózsás hangulatban, amikor elköszönnek. Kezdődhet a nyomozás és alkudozás, hogy valami hasonlóan olcsó, de jó cseréphez jussanak. Szegény ember vízzel főz? Az elnök mintha a gondolatomat találná ki, ahogy felsóhajt.- Most, most már talán túl vagyunk a holtponton! Most talán már lassan kezdünk kikecmeregni a kátyúból! A szorításból! Higgye el! Indulatai mélyén érzek egy kis önbiztatást is. Szóba hozom a Gránit fogadót, s már mondja is, hogy még nem hoz pénzt, de sokkal lényegesebb az, hogy már visszatérő vendégeik vannak. Szóba hozom, hogy ugyancsak Mórágyon, a postával szemben két új ház fs épül, és már mondja is, hogy T. Nagy Lászlóék és Győri Imréék építenek ott, Győriék jórészt baráti segítséggel. A község belterületén pedig egyelőre elfogytak a telkek. Mórágyon öt, de Báta- apátiban is négy(!) új ház építéséről tud. Szóba hozom, hogy abban a régi, téglából rakott malomépületben, ami hét vakablakkal néz a Szabadság utcára, egy néprajzi gyűjtemény is van. Most lett kibővítve, rendbe hozatva mondja azonnal. Krachedli és szobabelsők Megyünk múzeumnézőbe, Mórágyra. Fotós kollégám kapja lencsevégre a régimódi krachedlit - a szörpkészítésre való elmés szerkezetet - a csává- zót, amelynek a mai betonkeverő, mondhatni csak durvább utánzata, a kukoricavető gépet, ami egyszerű, de annál leleményesebben oldja meg a földbe kerülő kukoricaszemek egyenletes adagolását, a régi tányérokat, a szövőszéket, a szobabelsőket. Sok szószaporító, tájékozatlanságot is eláruló kérdést föltehetnék, ha nem Glöckner János, a mórágyi elöljáró lenne a kaluzunk. így viszont a múltunk fáradsággal, szívvel, de legalább akkora küszködéssel életre vajúdott leleményei közt egyszeriben csak otthon lehetünk. Legalább annyi időre, amíg a három emeletet végigjárjuk. Hanem mielőtt elköszönnénk, egy témába belekapunk. A pályázat! Mórágy szőlőkultúrájának újraho- nosítására, mint arról irtunk már, múlt év tavaszán nyújtott be a községi közös tanács pályázatot a Magyar Televízió Natura szerkesztőségének. A pályázatot el is fogadták, azóta sokat is tettek a mórágyiak céljuk megvalósításáért, részben azért is, hogy fáradozásaikat a szerkesztőség a jövő évi eredményhirdetéskor esetleg pénzbeli támogatással is elismerje, segítse. Hírét adtuk, hogy társadalmi összefogással elkészült a közvilágítás egy része, vízhálózat, közkifolyó épült a hegyoldali pincesoron, hatalmas földmunkával megnyitották a pincesor második lépcsőjét, új présházak épültek... A falu délre eső magaslatán, a Székely-hegyen azonban máig nem történt meg - mert nem történhetett meg - a jelzett földterület fölparcellázása, eladása. Vajon miért? Löszdagasztás Tavaly ősszel, mondja a tanácselnök, az OTP bá- taszéki fiókja hozzávetőleg 300 ezer forint hitelt tartalékolt is a kedvezményes telekvásárláshoz. Egy 800-900 négyzetméteres telek 17 forintos négyzetméteráron 14-15 ezer forintba került volna.- A földhivatallal kimérettük a parcellákat, de a bonyhádi tanács műszaki osztálya nem fogadta el a felosztást, terveztessük meg a vízelvezetést - mondja bosszúsan Krutki Pál.- Vissza kellett utasítani az igénylőket. Az én felosztásom nem tetszett, pedig azon a területen korábban szőlőművelés folyt, és hát már az öregek is nagyon jól tudták, mi a pászta. Az eső eddig se mosta el a hegyet, miért éppen ezután mosná el? Ha saját építési hatósággal rendelkezünk, nem lettünk volna ilyen merevek.-...és most mit fognak tenni?- A terveztetés pénzbe kerül, nem szólva arról, hogy esetleg egy újabb évet vesztünk. Legfeljebb kiadjuk a területet így, bérbe, évi kétszáz forintért! Az elutasítás tulajdonképpeni oka Ambrus Antal, a Bonyhádi Városi Tanács műszaki osztályának szakembere szerint az, hogy Krutki Pál csak egy tanácsi elképzelést nyújtott be. A megoldást az jelentené, ha a telekkialakításra, a csapadékvíz-elvezetéstől az esetleges beépítésekig egy ebben, illetékes tervező vállalat adna megbízható javaslatot. Jóföldi István, a Tolna Megyei Tanács építési és vízügyi osztályának csoportvezetője, aki ez ügyben Ambrus Antallal járt kint a Székely-hegyen, az újságírótól írásban kérte a kérdést és csak írásban volt hajlandó válaszolni. A következőképpen: „A mórágyi terület adottságai a viszonylag kis távolságokon belül előforduló 30-40 méteres magasságkülönbségek, és a meredek lejtők. E terület felparcellázásával és művelésbe vonásával a csapadékvíz lefolyási viszonyai alapvetően megváltoznak, sőt ezt megelőzően az elmúlt év végén a tanács által végeztetett tereprendezés már sokat rontott a helyzeten. Az építésügyi hatóságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is megkövetelni a csapadékvíz-elvezetés korrekt megoldását, mielőtt a terület felosztását engedélyezné. Ez a hatósági álláspont a környékbeli lakosságnak - akiket elönthet az iszap - mind a leendő tulajdonosoknak - akiknek a földjét lemoshatja a víz - érdekét védi.” E sorok írója nem szakhatóság, hogy a kérdésben állást foglaljon, mindenesetre föltette azt a kérdést is, hogy eddig vajon miért nem tudtak egyezségre jutni. Az írásbeli válasz: „A helyi tanáccsal való nézeteltérés lényege, hogy kell-e vagy sem a vízelvezetést megterveztetni. Ebben ilyen vagy olyan véleménye lehet valakinek, de kompromisszum a két álláspont között nem lehet.” Epilógus Csak remélhetjük, hogy ez az újság hasábjaira némiképp kényszerűen áttelepített „párbeszéd" a valóságos helyzetnek megfelelő, szerencsés fordulatot vesz. Egy Kanadába még valamikor elszármazott ember, Glöckner Péter professzor (véletlen egybeesés, hogy Glöckner János elöljáró névrokona), májusban volt a falu vendége, Mórágy történelmét dolgozza föl. Glöckner János elöljáró és a tanácselnök is, hogyne volna büszke a szaporodó dokumentumokra, kötetekre, amelyek a falu múltjában ásnak egyre mélyebbre. Ez is a jövő garanciája - elodázhatatlanul. Azonban, míg ezt újságolják, arra is gondolnak, hogy a falu a jövőjét maga szeretné továbbirni, és erre éppen ez a múlt ad alapokat. BÓKA RÓgERT FOTÓ: SÖRÖS MIHÁLY Mórágy - előtérben egy épülő ház a Kossuth utcában
