Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

1988. július 14. NÉPÚJSÁG 3 A gazdaságpolitikában nemcsak reformra, hanem fordulatra van szükség mm ■ ■ NM Interjú Szabó Istvánnal m m A hét elején megyénkben tett látoga­tást Szabó István, a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Téesz elnöke. Mint arról lapunk­ban beszámoltunk Szabó István megte­kintette a gabonaátvételt, az uszálybera­kodást, Bátaszéken a téeszben pedig az aratást. Itt tartózkodásakor megkértük, válaszoljon néhány kérdésünkre.- A lapokból értesültünk arról, hogy a múlt hét végén Pest megyében, Monoron járt. Mikor járt utoljára megyénkben? Mint Politikai Bizottsági tag, a TOT elnö­ke, s az ország egyik legjobb szövetkeze­tének az elnöke itthon és külföldön is több mezőgazdasági üzemben megfor­dul. Hazai és nemzetközi összehason­lításban milyennek látja Tolna megye mezőgazdaságát?- Másfél esztendeje jártam utoljára Tolna megyében, akkor a húsipari válla­latot néztem meg, ahol előadást is tartot­tam. Tolna megye az agrártermelés szempontjából igen kedvező adottságú, a felszabadulás előtt, majd azt követően az állami gazdaságok megalapításának a téeszszervezések idején is jól haszno­sították az itt élő emberek a földet. Békés megye adottságai hasonlóak, vagy talán még jobbak is, mégsem ilyen jók az ered­mények, mint Tolnában - akár a búzát, akár a kukoricát, akár a szőlőkultúrát né­zem. De az állattenyésztés tekintetében is az elsők között található a megye.- Növénytermesztésben és állatte­nyésztésben is jók az eredményeink, vi­szont az ország megyéi között itt műkö­dik a legkevesebb melléküzem. Pedig mostanában úgy tűnik: az ipari tevékeny­ség sok esetben jövedelmezőbb, mint az alaptevékenység. Véleménye szerint a kedvező körülmények között gazdálkodó üzemekben megéri-e és meddig ipari üzemeket létesíteni.- Minthogy jól működik a megye me­zőgazdasága, ezzel magyarázható az is, hogy az utóbbi években elhanyagolták az ipari tevékenységet. Pest vagy Borsod megyében ennek a részaránya jóval na­gyobb. Lehet ipari tevékenységet jól megválasztani, olyat* amely magasabb exportprofitot eredményez, mint a nö­vénytermesztés vagy az állattenyésztés. Melléküzemek létesítését indokolja sok helyütt, hogy például a gabonatermesz­tés igen megdrágult, hisz drágább lett a műtrágya, az alkatrész, a technika, így hát a kisüzemek létesítése tudatos gaz­daságpolitikai tevékenység. De csak olyan ipari üzemekkel szabad felvenni a kapcsolatot, ahol legalább 3-5 évre előre látható, hogy mire lehet számítani. Mert egyáltalán nem lényegtelen, hogy lesz-e eredmény vagy sem - ha nem jól gazdál­kodik az adott ipari üzem, begyűrűzik a szövetkezetre is.- Most az aratás kellős közepén va­gyunk. A gabonafelvásárlás helyzete a szűkös hitelek miatt nem a legkielégí- tőbb, a feszültségeken váltókkal segíte­nek. Ám ezek forgalmazását, leszámíto­lását az üzemek nem látják biztosítottnak.- Az aratás 15-20 százalékánál járunk, s igen jó termésre számíthatunk. Ha min­den sikerül, megközelíthetjük az 1984-es rekordévet. Ekkor országos átlagban hektáronként 5,4 tonna gabonát arat­tunk. Most országos viszonylatban nem lesz ennyi a termés, de meglehet, hogy Tolna megyében igen magas átlagot ér­nek el az üzemek. Persze, idén a magas ráfordítások miatt kevesebb lesz a jöve­delem. Ami a gabonafelvásárlást illeti, sok vita van körülötte, és országos vi­szonylatban, hogy úgy mondjam, elren­dezés alatt van. A termény 50 százalékát kifizetik az üzemeknek, a másik ötven százalékát pedig váltóban kapják meg a téeszek. Tudomásul kell vennünk, hogy a váltó is pénz, hogy erre is kamatot fizet­nek. Azok a szövetkezetek, melyeknek nincs hiteltartozásuk, a váltóval is elbol­Szabó István Bátaszéken, az aratási szemlén dogulnak. A váltó ott nem jó, ahol esedé­kes a hitel-visszafizetés, lejárt a hitel, vagy büntetőkamatot fizetnek. Azoknál az üzemeknél, amelyek nem küszködnek filléres gondokkal, a váltó nem okoz problémát. A váltót egyébként azonnal pénzre kell váltani. A világpiacon ballag fölfelé a búza ára, ezért az állam akarja kézben tartani a gabonát. így hát a ban­kok és a felvásárló vállalatok legfölsőbb vezetőinek kell egymással szót érteni. Er­re a tárgyalásra hamarosan sor kerül. Tolna megyét a legjobb gabonatermelők között tartjuk számon, az itteni gabona­forgalmi vállalat is igen jól működik, hisz eladja a gabonát, s nem veszi, mint a Szabolcs megyei felvásárló vállalat. Ahogy mondani szoktuk, Tolna megye aktív megye a növénytermesztés és állat- tenyésztés minden ágában, s az ellátás is megfelelő.- A TOT ez év elején ajánlást adott a mezőgazdasági szövetkezeteknek az 1988. évi tevékenységhez. Most az év kö­zepén járunk, mit valósítottak meg az üzemek a TOT javaslataiból?- Magyarországon nincs kötelező, üzemre lebontott tervezés, népgazdasá­gi tervet készítünk. A TOT felhívta az üze­mek figyelmét arra, hogy most mivel ér­demes foglalkozni, termesszenek búzát, kukoricát, és ne csökkentsék a szarvas­marha-állományt, se a közösben, sem pedig a háztájiban. A szarvasmarha ára megy fölfelé, érdemes ebbe az ágazatba fektetni csakúgy, mint a juhászatba. A téeszek ezt az ajánlást elfogadták. Fel­hívtuk továbbá az üzemek figyelmét arra, hogy fokozottan törődjenek a pénzgaz­dálkodással, fogják vissza a hiteleiket, ne könnyelmüsködjenek, ami nem feltétle­nül szükséges a napi termeléshez, annak vásárlását halasszák el. A TOT kamarajellegű ajánlása kitért ar­ra is, hogy mire lehet számítani a világ­piacon az állatforgalomban, gépi ellátás­ban, mindabban, ami az egész termelő­szövetkezeti gazdálkodással kapcsolat­ban áll.- Napirenden szerepelnek a gazda­ságfejlesztés irányvonalai, szó van a kö­töttségektől mentesebb, gyorsabb „A” változatról, valamint a „B” változatról, amely az eddigi rekonstrukciós gazda­ságpolitika következetesebb megvalósí­tását vázolja föl. Ön melyik változat mel­lett voksol és miért?- A Központi Bizottság elé tefjesztett, és a népgazdaság helyzetéről és fejlődé­sének fő irányairól szóló anyag a gazda­ságfejlesztéssel kapcsolatban „A” és „B” variációjú. Ahhoz, hogy a jelenlegi szorongató helyzetünkből mielőbb kilábaljunk, a gazdasági reformnak nagyobb teret kell engedni. Ebben persze benne van, hogy lesz, aki jobban, vagy nagyon sokkal job­ban, s lesz aki rosszul, nagyon sokkal rosszabbul jár. Igen nagy politikai kérdés: egyes ré­giókban, üzemekben csökkenjen-e a jö­vedelem, vagy munkanélküliség legyen. Ezt eddig a politika nem merte felvállalni. Az „A” és a „B” változat körüli vita szep­temberig, októberig lezajlik. Az „A” válto­zat szigorúbb és gyorsabb, a „B” változat lassúbb, de részleteiben még egyik sem kidolgozott. Mint vállalati ember, és mint politi­kus, én az „A” változatot támogatom, mert ez látszik garanciát nyújtani arra, hogy a jó vállalatok még jobbak legyenek. Na­gyobb teret kell biztosítani a piacnak, de előbb legyen piac. Jelenleg ugyanis az a gyakorlat, hogy még meg sem indult a piac, de mi már azonnal szabályozni akarjuk. A „B” változat a problémákat jobban elhúzó változat, nekünk pedig a gazda­ságpolitikában nemcsak reformra, ha­nem fordulatra van szükség. Nagyon komoly dolog a nyugdíjak rendezése, és kompenzálni kell az áremelkedéseket is. Ha lesz munkanélküliség - akár harminc, akár százezer emberről legyen szó - ezt törvényesíteni kell, rendezni kell a mun­kanélküliek ügyét. Törvényesíteni kell a munkanélküli se­gélyt, az átképzési segélyt, s ami jól mű­ködik, azt meg kell tartani, ami nem szu­perál kellőképpen, azt viszont kíméletle­nül el kell vetni. Gond például az is, hogy nem a mező- gazdaság, hanem a külkereskedelem exportál. Ha a mezőgazdasági üzem az export ellentételeit megkapná, könnyebben mozoghatna. Egyszóval meglehetősen sok a gond a hazai gazdálkodásban, a gazdaságpoli­tikában. Átmeneti évet élünk, sokat kell vitáz­nunk amíg a dolgok minden területen tel­jes egészében letisztulnak. D. V. M. Útijegyzetek az ezer tó országából (IV.) kárát kérem: értékelje finnországi látoga- csolatot létesítettek a világ számos váro- tásunkat. sával. Horgászzsákmány marénából Már mosolyognak a „hullámlovasok”- A barátsági héten részt vett delegá­ciónk hasznos tapasztalatokkal és min­den várakozást felülmúló élményekkel gazdagodott Finnországban. A természeti szépségek mellett alkal­munk nyílt megismerkedni a finn társa­dalmi és gazdasági élettel, az itt élő em­berek életével, kultúrájával. Csoportunk döntően gazdasági szak­emberekből állt, jelezve ezzel is, hogy meríteni kívánunk a finn gazdaság sike­res iparszerkezet-átalakítási gyakorlatá­ból. Erősíteni szeretnénk a finn-magyar kapcsolatokat, ezen belül Tornio és Szekszárd lakosai és gazdasági egysé­gei közötti együttműködést. Vendéglá­tóink lehetővé tették, hogy a meglátoga­tott üzemekben a világszínvonalon auto­matizált, nagy szervezettségű termelési folyamatokat megismerjük. Nagy hatás­sal volt ránk a természeti környezet vé­delmének magas színvonala, a közigaz­gatás vállalkozói magatartása, a város polgárai érdekében végzett ellátási fele­lőssége és gyakorlata. Házigazdáink Finnország aktív béke­politikájából fakadóan sokirányú kap­Maréna nyárson a „hullámlovasoknak” Velünk, szekszárdiakkal rokoni, baráti érzésekkel viseltettek. Úgy érzem, a két testvérváros együtt­működésének továbbfejlesztését, egy­más megismerésének kölcsönös igényét megalapoztuk, elmélyítettük a mostani látogatásunkkal. Útban hazafelé A TU 154-es gép fedélzetén összera­kom jegyzeteimet. Igazából csak egy hevenyészett úti­napló írására vállalkoztam, hiszen a finn-magyar barátsági hét mérlegét he­lyettem megvonták mások. Már feltűnt alattunk a kivilágított Buda­pest, amikor eszembe ötlöttek Mauno Koivisto finn köztársasági elnök 1982-es budapesti látogatásakor mondott szavai. „A történelmi kötelékek és szilárd ba­rátságunk értékes hagyományt jelente­nek. Bármilyen örömteli is ez, a jó kap­csolatokat folyamatosan ápolnunk kell, egyúttal gondoskodni a megfelelő felté­telek még gondosabb kihasználásáról.” (Vége) FEKETE LÁSZLÓ Előétel. Végy egy tiszta vizű folyót, ke­resd meg annak 400-500 méteres ör­vénylő szakaszát. Öltöztesd vendégeidet vízhatlan védőhacukába, lábukat bújtasd gumicsizmába. Csatold fel rájuk a men­tőmellényt, aztán ültesd őket gumicsó­nakba. Helyezz a falfehér arcú „elegy” közepére egy izmos, evezőlapátokat markoló finn legényt. Néhány erőteljes lökéssel add meg kezdősebességüket, a folyó habókos hevességű árja a többiről már úgy is gondoskodik. Hagyd őket úgy negyven percig a hullámokon lovagolni, majd partot érés­kor csillapítsd átélt izgalmukat egy-egy kupica finnlandi vodkával. Főétel. Végy egy láda előre megtisztí­tott, jégkockákon hüsölő, fehér húsú ma­rénál Éles késsel irdald be, aztán ügyes mozdulattal egyenként tűzd őket a he­gyes nyársra. Lassú tűz lángja mellett kezdj hozzá a sütéshez. Az egyenletes pirulás érdekében gyakorta forgasd a nyársak főidbe szúrt végét. Eközben bő vízben oldj fel négy maroknyi konyhasót, s a teljesen átsült marénákat bőségesen locsold meg a lével. A már körülötted set­tenkedő vendégeknek melegen tálald, közben kacsints a kéttangóharmónikás- nak: kezdhetik. A főétel elfogyasztása után gyümölcs- torta, melyből repetára csaki azok pá­lyázhatnak, akik a ház asszonyával együtt éneklik a Csárdáskirálynőből, hogy ......Ne hidd, hogy a szerelemnek b oldogság a vége, ne hidd, hogy a szere­lemért hűség jár cserébe. Húzd, hogy hervad a virág, húzd, hogy komisz a vi­lág ..." Männinen: „ Óhajtjuk az ismeretség bővítését” Pohárköszöntők a búcsúestén. Lám, hogy rohan az idő! Úgy tűnik, mintha teg­nap érkeztünk volna, most meg máris bú­csúzunk torniói vendéglátóinktól. Útra készen koccintunk a két nép, a két város barátságára. Aztán a szekszárdi viszont­látás reményében köszönjük meg a fe­lejthetetlen élményeket. Amíg a bőröndök helyükre kerülnek az autóbusz csomagterében, Hannes Män­ninen polgármestert a barátsági hét tor­niói tapasztalatairól kérdezem.'- Kifejezett örömünkre szolgált, hogy Tornióban elsőként fogadhattunk szek­szárdi delegációt. Igyekeztünk olyan programot összeállítani barátainknak, ami bemutatta, milyen az iparunk, a kul­túránk, egyáltalán milyen körülmények között élünk és dolgozunk itt északon. Remélem, hogy minderről átfogó, egysé­ges képet alkothatott hetedik testvérvá­rosunk, Szekszárd küldöttsége. Észre­vettük vendégeink nagyfokú érdeklődé­sét városunk s annak gazdasági ered­ményei iránt. Köszönjük. Teljesen egyér­telművé vált, hogy a jövőben a két város vállalatainak, intézményeinek szakértői cseréjére kell összpontosítani. Mi óhajt­juk és szorgalmazzuk az ismeretség bő­vítését. A magunk részéről igyekszünk még szorosabbá fűzni a két testvérváros baráti kapcsolatait. Egyúttal szeretnénk példaként állni a kontinens többi népé­nek, ezzel is hozzájárulni a világ békéjé­hez. Újra Helsinkiben Nem tudom, mikor volt utoljára ilyen népes mezőnyű fogadás a helsinki ma­gyar nagykövetség épületében. A barát­sági hét több mint kétszáz tagú küldött­sége hat nap után újra együtt. Szinte egy­más szavába vágva elevenítik fel testvér- városuk szépségeit, az ott élők szívélyes­ségét, a részükre kínált gazdag progra­mok színes változatosságát. Egyúttal ki­mondva, kimondatlanul is megannyi új barátság szövődik, névjegykártyák, cí­mek cserélnek gazdát S mert az ideérkezés napján nem tud­tunk betelni a főváros építészeti remekei­vel, hát újfent „nyakunkba vesszük” Hel­sinki utcáit. Vásárolunk is persze, s az apróbb, nagyobb szuvenírek válogatása ürügyén meglátogatott üzletek árubősé­gét sem hagyjuk szó nélkül A piacot is megint végigjárjuk. Meg­kóstoljuk a görögdinnyét, a hivalkodóan nagy szemű szőlőt Aztán a belváros, a Szenátus tér lüktető forgalma. Délután még egy napfényes tengeri hajókirándulás. A Krisztina Regina ötödik emeletén közelről is érzékeljük a nagy monstrum arányait. Már a hajón megkezdődnek a búcsúz­kodások, hiszen kikötés után két géppel repülünk haza. Az éjszakai járat a miénk, így jut idő egy rögtönzött interjúra is. Deményné Miskei Máriát, a városi pártbizottság tit-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents