Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. július 14. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) kell folytatni. Egyben jelezni szeretném a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a ko­rábbi állásfoglalástól eltérően ez évben nem, csak jövőre tudjuk az új nyugdíj- rendszer elveit a Központi Bizottságnak bemutatni, s mai megítélésünk szerint - széles körű társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva - legkorábban 1990-ben tudjuk azt bevezetni. Kérem ennek tudo­másul vételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását. Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politikai feladatokról is szól­va rámutatott: a jelenlegi helyzetből való kitörési kísérlet - bármelyik utat is vá­lasszuk - megbontja a korábban kiala­kult érdekegyensúlyokat, hiszen a válto­zások az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintik. Látnunk kell, hogy fejlődő politikai rendszerünkben a ko­rábbinál markánsabban jelennek meg, és keresnek érvényesülési lehetőséget az. eltérő érdekek, ezért sok vitának és konfliktusnak nézünk elébe. Ezért hatvá­nyozott fontosságú, hogy a pártban, tár­sadalmunk vezető erejében konszenzus támogassa a gazdaságpolitikai célokat, a társadalom egészében azonban a cse­lekvőképességhez szükséges mérvadó többség támogatásának elnyerése lehet a reális cél. A párton belüli konszenzus azonban nem biztosítható a korábbi mó­don és eszközökkel. Ezért javítani kell a döntések előkészítését, érlelését, mun­kabizottságok működésével és a párt­tagság széles körű bevonásával. Csak tartalmas viták, esetleg termé­kenyítő új szempontok és a megvalósítás sokszínűsége biztosíthatják együttesen a tényleges egyetértést a párton be­lül. A napirend vitája Az írásos előterjesztéshez, illetve Né­meth Miklós szóbeli kiegészítőjéhez Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Horváth István belügyminiszter és Judik István, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmes­tere tett fel kérdéseket. A Központi Bizott­ság titkára - válaszát témakörönként csoportosítva - előbb a fizetési mérleget csorbító tényekről szólt. Elmondotta, hogy csupán a világútlevél bevezetése miatt az utazási célú valutakiadásaink jó 350 százalékkal, legkevesebb 100 millió dollárral növekedtek. Emelkedtek külföl­di hiteleink-kamatkiadásai, s végül ron­tották a fizetési mérleg egyenlegét az áru- és pénzmozgások jelentős eltérései is. Németh Miklós szükségesnek tartotta hozzáfűzni: az esztendő első öt hónapjá­ban nem volt cserearány-vesztesége a magyar népgazdaságnak a nem rubel el­számolású piacokon, ez azonban egyedi konjunkturális tényezőkkel, például az alumínium vagy a kohászati termékek növekvő árával függ össze. Minden eset­re van rá remény, hogy a tervezett 500 milliós fizetésimérleg-hiányt ebben az évben ne lépjük túl. Egy másik kérdéskör kapcsán a Köz­ponti Bizottság titkára kifejtette: a külföldi működőtöké beáramlásával gazdasá­gunk nem válik sebezhetővé, sőt, a „nyi­tás a világra” erősíti az összekötő szála­kat a munkamegosztásban, a kooperá­ciós kapcsolatokban. Németh Miklós úgy vélte: nem irreális cél a külső és bel­ső pénzügyi egyensúlyhiány egyszerre való csökkentése, viszont nagyon lénye­ges feltételek megléte esetén tartotta csak lehetségesnek a szigorú import-' gazdálkodás felváltását egy liberalizál­tabb importgazdálkodással. Ilyen pél­dául egy reálisabb árfolyam, amely „ki­üti” a nem hatékony importot, a gazda­ságtalan tevékenységet, ám, ha ez nem következik be, a gazdaságirányítási gya­korlatban markánsabb marad a szigorú importgazdálkodás szerepe. A Központi Bizottság titkára kitért arra is, hogy - kölcsönösen elfogadható megoldásokat kitalálva - át kell gondolni a KGST-kapcsolatok rendszerét. Alá­húzta: a jelenlegi feltételrendszerben és gazdaságirányítási gyakorlatban a KGST mechanizmusának súlyos fogyatékos­ságai vannak, napirendre kell tehát tűzni a KGST reformját. Ez, a reform irányának megjelölése - az áru-pénzviszonyok, a hitel szerepének növelése, a részleges vagy teljes konvertibilitás célul tűzése stb. - volt egyébként a legutóbbi, prágai tanácskozás egyik központi témája. Nem könnyű kérdéskör ez, a döntés még várat magára. A Központi Bizottság tagjai a vitában a legnagyobb figyelmet az előadói be­szédben felvázolt két fejlesztési iránynak szentelték. Valamennyi felszólaló az „A” változatot támogatta, kiemelve, hogy ez felel meg annak az elképzelésnek, amely a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet javí­tását, az egész gazdálkodásunkban a ra­dikális fordulat elérését célozza. A fel­szólalók aláhúzták, hogy ez a változat to­vábbi gazdasági nehézségeket, társa­dalmi feszültségeket teremt, de ezzel együtt az egyetlen célra vezető alternatí­va a stabilizáció és a kibontakozás célki­tűzéseinek elérésére. Berend T. Iván rá­mutatott, hogy a radikális változások el­határozásával sokéves késésben va­gyunk, Perényi János pedig azt hangsú­lyozta, hogy az ilyen súlyú döntések' meghozatalához valósághű helyzet- elemzés, politikai szándék és akarat szükséges. A vitában sok szó esett arról, mi akadá­lyozta eddig a gazdaságban elengedhe­tetlen fordulatot. A legtöbben a szerke­zetváltás elmaradásában, a különböző területeken megvalósított, de nem hatá­sos visszafejlesztésekben és - mint Jus- csák György mondotta - a bátortalan és hibás intézkedésekben, az alsó és közép szinten a kívánatosnál lassúbb személyi változásokban jelölték meg az okokat. A további tennivalókat illetően szinte valamennyi felszólaló érintette valami­lyen formában a termelési szerkezet megjavításának elsőrendű fontosságát. Beck Tamás ezzel kapcsolatban kiemel­te, hogy a jobb struktúra nem pusztán és nem elsősorban a termelés egyik-másik részének leállításával érhető el, hanem sokkal inkább a műszaki szinonal, a gaz­dálkodás színvonalának növelésével, s az állami támogatásnak ezt kell szolgál­nia. Tétényi Pál a korszerű technikára épülő szerkezetváltás szükségességét emelte ki, s ebből a szempontból aggo­dalommal szólt a hazai infrastruktúra el­maradásáról, és szorgalmazta az ország szellemi potenciáljának további erősíté­sét. Dudla József abban látta a továbblé­pés egyik lehetőségét, hogy a vállalatok egyre jobban a piaci követelmények sze­rint működjenek, és sikerüljön hatéko­nyan működtetni a szocialista köztulaj­dont. Mindezek érdekében javasolta, hogy készüljön a Borsod-Abaúj megye sajátosságait figyelembe vevő sajátos szabályozási és fejlesztési elképzelés. Antalóczy Albert a szerkezetváltás meg­valósításához új szemlélettel és mecha­nizmussal működő irányítást tartott szük­ségesnek. Perényi János korszerű és ru­galmas, tartalmában is megújuló szakok­tatásban látta a szerkezetváltás egyik fel­tételét. A vitában többen szóltak az importgaz­dálkodás liberalizálásának szükséges­ségéről, amely nemcsak a behozatal ész- szerüsítését jelentené, hanem - miként Beck Tamás kifejtette - elősegítené az exporttermelést, a termelőberendezések fejlesztését, a gazdaság termelőképes1- ségének növelését, és gyártmányai mi­nőségének javítását. Ezzel összefüggés­ben rámutatott a külkereskedelmi forga­lom fejlesztésének olyan lehetőségeire, mint a tranzitkereskedelem, és az or­szág földrajzi elhelyezkedéséhez igazo­dó transzferszerep növelése, az idegen- forgalom szolgáltatásainak minőségi és mennyiségi fejlesztése, a feldolgozóipar kivitelének növelése. Szólt arról is, hogy a devizagazdálkodásban vállalatoknak nagyobb önállóságot kell biztosítani. A külgazdaság témáit érintve szóltak arról, hogy hatásosabb intézkedéseket kell tenni a külföldi működőtőke behoza­talára. Somogyi László az építőipar ta­pasztalatai alapján felvázolta e cél eléré­sét nehezítő objektív és szubjektív oko­kat. A Központi Bizottság tagjai közül töb­ben foglalkoztak a radikális gazdasági fordulat kiszámítható gazdasági, politikai és társadalmi feszültségeivel. Ilyenek az átmeneti termeléskiesés, az infláció, a munkanélküliség, az életszínvonal-csök­kenés. Hangot adtak azonban azon meggyőződésüknek, hogy ezeket a fe­szültségeket vállalni kell a további kibon­takozás érdekében. Berend T. Iván úgy vélte, hogy a kis- és magántevékenység támogatásával, valamint az állami költ­ségvetés eddiginél is takarékosabb fel- használásával csökkenthetők ezek a fe­szültségek. Hoós János a továbbfejlesz­tés egész stratégiájának kialakítását szorgalmazta, s ezen belül új külső pia­cok feltárását és azokon jelenlétünk bő­vítését, az egész támogatáspolitika céltu­datos átalakítását, a döntési és érdek- egyeztetési mechanizmus korszerűsíté­sét tartotta szükségesnek. Vajda György az emberi tényezők szerepét emelte ki, mert úgy vélte, hogy ebben rendkívül nagyok a tartalékok. Sokan olyan szo­ciálpolitikát „szociális védernyőt” szor­galmaztak, amely koncepcióváltásban, több költségvetési forrásban egyaránt megmutatkozik. A vitában szóba került - elsősorban Juscsák György felszólalásában -, hogy a politikai intézményrendszer reformja a radikális gazdasági változások megva­lósításának fontos feltétele, amihez prog­ramot adott az országos pártértekezlet. * A Magyar Szocialista Munkáspárt székházában szerda este befejezte első napi munkáját az MSZMP Központi Bi­zottsága. A népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól készült előter­jesztés, illetve a jövő évi fejlődés irányaira kidolgozott javaslat, valamint a szóbeli kiegészítés vitájában huszonegyen mondták el véleményüket. A tanácsko­zás csütörtökön újabb hozzászólásokkal folytatódik. Szóvivői tájékoztató a Központi Bizottság üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülésének első napi vitáját követően Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tit­kára tartott szóvivői tájékoztatót. Elöljáróban hangsúlyozta: új eleme volt az ülésnek, hogy az első napirenddel kapcsolatos előadói beszédet követően kritikus és ellenvéleményeket is megfo­galmazó kérdéseket tettek fel a résztve­vők. Főleg arról érdeklődtek, hogy a tá­mogatásokat miként lehet átcsoportosí­tani, illetve elvonni, s ez mennyiben érinti a vállalatokat, a fogyasztókat. Ezután 23- an jelentkeztek hozzászólásra, s a ta­nácskozás közben még ketten kértek szót. A vitában eddig 21-en fejtették ki véleményüket, így négyen csütörtökön kapnak szót. Az első napirend vitájának zárszava után dönt a testület, hogy a gaz­daságfejlesztésnek - a Népszabadság­ban korábban ismertetett - A és B válto­zata közül melyiket támogatja. A szóvivő a korábbiakban kifejtette: ami az A és B variációt illeti, az ülésen élénk vita bontakozott ki, de a túlnyomó többség az A változatot támogatta. Amint az egyik felszólaló megfogalmazta: ha a lassú halál vagy az operáció között kell választanunk a mai gazdasági helyzet megoldására, akkor ő az operációt ajánl­BUDAPEST - A Francia Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke üdvözöl­te Francois Mitterrand köztársasági el- 'nököt. BONN - Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere szerdán kifejezte azt a reményét, hogy a Varsói Szerződés Szervezete Politikai Tanácskozó Testületének a hét végén tartandó varsói ülése olyan fontos politi­kai esemény lesz, amely minden terüle­ten erőteljes lökést ad a kelet-nyugati együttműködés fejlesztésének. ja, tudva, hogy abban is van kockázat, azaz társadalmi és szociális feszültsé­gekkel járhat együtt. Az eszmecserén a felszólalók tulaj­donképpen az eddigi tapasztalatokkal, az eddigi gyakorlattal vitatkoztak, kiemel­ve ezekből a kedvező vonásokat, illetve a negatívumokat. Az elmarasztalások zöm­mel a döntési rendszert érintették, felve­tették a hozzászólók, hogy nem volt lehe­tőség többféle variáció megvitatására, nyílt döntésre például a nagyberuházá­sok esetében. A Magyar Rádió munkatársa Németh Miklós délelőtti referátumában elhang­zottakra utalva arról érdeklődött: milyen intézkedésekre van szükség még ebben a hónapban annak érdekében, hogy 10- 12 milliárd forinttal csökkenjen a költség- vetési hiány. A kérdésre válaszolva Berecz János kiemelte: olyan intézkedésekről van szó, amelyek elsősorban a vállalatokat érin­tik. Ilyenek például a határozottabb ösz­tönzés az export növelése vagy szinten tartása érdekében és a vállalati jövede­lem növelése ott, ahol a teljesítmény alapján ezt kiérdemelték. Mindez súlyo­san érinti a veszteséges vállalatokat, mert gyorsítani kell a támogatás csök­kentését, s ez azzal jár, hogy működésük PÁRIZS - Romániában megkezdő­dött az erőszakos urbanizálásra és az aprófalvak felszámolására vonatkozó terv végrehajtása. Az éles nemzetközi bí­rálatot kiváltó elképzelések megvalósítá­sának első lépéseiről a román sajtó szá­molt be, elismerve, hogy az komoly ne- hezségeket okozott a lakosságnak - je­lentette szerdán az AFP francia hírügy­nökség. A Bukarest környéki llfov körze­tében az 1986 közepétől kezdődően 11 településen felépített 3400 lakásba már beköltöztek a 3000 lakosnál kisebb lé­lekszámú és felszámolásra ítélt falvak lehetetlenné válik. Az adókedvezménye­ket is felülvizsgálják, következetesen be­hajtják az adókat, illetve egyes támogatá­sokat tételesen is csökkentének. Tulaj­donképpen ebből „áll össze” a 10-12 milliárd forint. Szó van arról, hogy a la­kosságot érintő intézkedésekre is sor kerülhet, erről még nincs döntés, olyan lehetőségeket vizsgálnak mint például a hitelkiáramlás fékezése, esetleg maga­sabb kamat megállápítása. A Népsza­badság munkatársa a vitában elhangzot­takra utalva megkérdezte: mi a vélemé­nye a szóvivőnek arról, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében a politika ismét a fordulat kifejezést használja és új prog­rammal áll ki a már korábban elhatáro­zott stabilizációs és kibontakozási prog­ram után. Berecz János válaszában kifejtette: er­ről a kérdésről élénk vita bontakozott ki, s az előadó vitazárójában részletesen kitér majd erre a témára. Az azonban nem áll, hogy csak a politika használja a fordulat kifejezést, hiszen a gazdasági szakemberek, gazdaságtörténészek is úgy értékelték az ismertetett programot, hogy az fordulatot jelent. Tehát nem csu­pán politikai szóhasználatról, hanem a gazdasági szakemberek által megerősí­tett koncepcióról van szó. lakói. „Az átköltözést könnyebben visel­ték a hátrányos helyzetű Buda és Ordo- reanu falu fiatal lakói, mint az idős embe­rek” - jelentette a Scinteia, a párt lapja. „Jóllehet most civilizált körülmények kö­zött élnek új házaikban, nehezen monda­nak le régi otthonhoz kötődő szokásaik­ról, számukra ez most életmódváltozást jelent” - írta az RKP központi lapja. Az év végéig az ilfovi körzetben további 12 ezer lakás épül fel. Az itt végrehajtandó tele­pülés-átalakítás szolgál egyébként mo­dellként az egész ország számára. VARSÓ - Szerdán a déli órákban Szczecinbe érkezett Mihail Gorbacsov, akit kedden Krakkóban kezdődött vidéki útján elkísér Wojciech Jaruzelski, is. A szovjet vendég először a szczecini Wars- ki hajógyárba látogatott, ahol részt vett egy nagygyűlésen és vendéglátójával együtt beszédet mondott. PANORÁMA Sajtótájékoztató a bős-nagymarosi vízlépcsőről A Környezetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztériumnak azok a szakembe­rei, akik a bős-nagymarosi vízlépcső­rendszer nagyberuházását irányítják, szerdán az építkezés helyszínén egész napon át az újságírók rendelkezésére álltak. Tájékoztatásuk szerint alapvetően az ütemterveknek megfelelően dolgoz­nak az építők. Az idén a magyar oldalon 5,8 millió köbméter földet mozgatnak meg és csaknem ugyanennyi anyagot építenek be a töltésekbe. A csehszlovák oldalon megközelítően 6,7 millió köbmé­ter földmunkát és 3,5 millió négyzetméter aszfaltbeton- és fóliaszigetelést végez­nek el az üzemvízcsatornában. A tervek szerint a bősi vízerőmű első turbinája 1990 közepén, a nagymarosi első gép­egysége pedig 1992 áprilisában kezdi meg az energiatermelést. A vízlépcső- rendszer 1993-ban éri el maximális telje­sítményét. Az építkezés teljes befejezé­sét 1994-re tervezik. A szakemberek elmondták, hogy az Országgyűlés nyári ülésszakán vállalt kötelezettségüknek megfelelően meg­kezdték az érdeklődő képviselők részle­tes helyszíni tájékoztatását a vízlépcső- rendszer munkálatairól, a létesítmények gazdaságosságáról, és a várható kör­nyezeti hatásokról.. A képviselők első csoportja kedden indult el kétnapos szemlére az építkezésen. Ezt újabb cso­portok helyszíni szemléjé követi. A képvi­selőknek egyénenként is szolgálnak részletes felvilágosítással, dokumentu­mok bemutatásával, hogy az őszi ülésszakon széles körű ismeretek alap­ján dönthessenek a nagyberuházás to­vábbi sorsáról, ezzel nyugvópontra jut­tatva a vízlépcsőrendszer ügyét. A nagyberuházásnak azok a költségei, amelyek bennünket terhelnek, az 1986-87. évi árakon számolva 54 mil­liárd forintot tesznek ki. Gazdaságossági számítások szerint a vízlépcsőrendszer energetikai része nem kerül többe, mint amennyibe egy hasonló teljesítményű hőerőmű kerülne. A vízerőművek azon­ban káros kibocsátással nem szennye­zik a környezetet, élettartamuk pedig 3- 4-szerese a hőerőművekének. Szá­munkra nagyon kedvező, hogy kétoldalú megállapodások alapján - a nagymarosi vízlépcsőt az a nagy tapasztalatokkal rendelkező osztrák cég építi fel fővállal­kozásban, amely a Duna ausztriai szaka­szán már 9 vizerőművet létesített és üze­meltet. A vállalkozás költségeit az osztrák partnerek fedezik, s ezt a számlát a ma­gyar fél villamosenergia-szállitásokkal égyenlíti ki 1996 és 2015 között. ' A vitában szót kérők elsősorban azt szorgalmazták, hogy az ismert kedvező hatásokon túl az előre látható káros kö­vetkezményekről is kapjanak tájékozta­tást. A szakemberek válasza: ha a védel­mi létesítmények nem épülnének meg, számolni kellene jó néhány kedvezőtlen hatással. A szakemberek közölték, hogy a beruházás tervei tartalmazzák azokat a védelmi célú építkezéseket, amelyek egyebek között ellensúlyozzák a meg­emelkedő vízszint hatását. A védelmi be­ruházásokkal a Kisalföldön is és a Csal­lóközben is megoldódik a talajvízszint szabályozása. Készültek tervek a szennyvíztisztító üzemek kiépítésére; Csehszlovákiában 95, Magyarországon pedig 40 berendezést építenek, s a mun­kák már javában folynak. A viztisztítómű- vek megépítése garancia arra, hogy a víz minősége nem romlik, sőt javulni fog az erőműrendszer vízterületén. Szóba ke­rült: mi történik egy esetleges földrengés esetén. A válasz szerint a fővárost még földrengés esetén sem veszélyeztetné ávíz; a létesítmények méretezésénél erre az eshetőségre is tekintettel voltak, így azok az e területen prognosztizálhatónál jóval nagyobb méretű földmozgást is kiállnak. Többen felvetették, hogy milyen hatás­sal lesz a hajózásra a vízlépcsőrendszer megépítése. A szakemberek elmondták: igaz, hogy a zsilipeléssel idő megy el ­mintegy 15-20 perc -, ám ennek sok­szorosát nyeri a hajózás, ugyanis meg­szűnnek a jelenlegi - kis víz miatti - for­galmi korlátozások. Egyedül a szárnyas- hajók menetideje nő számottevően. A szakemberek szóltak arról is, hogy már épül, s részben készen is van az az úgy­nevezett monitoring-rendszer, amellyel folyamatosan megfigyelik és elemzik a környezetben bekövetkező változásokat. Ez a jelzőrendszer segít abban, hogy bármilyen kedvezőtlen irányú elváltozás esetén azonnal beavatkozhassanak. A vitában felmerült kétségek egyéb­ként szerepelnek abban a nyilatkozatban is, amelyet javarészt külföldön élő ma­gyarok a közelmúltban juttattak el az El­nöki Tanácshoz. A 26 pontos úgyneve­zett Lipták-féle listára részletes válasz készült, amelyet majd eljuttatnak a nyilat­kozat aláíróinak. A listában megfogalma­zott felvetések közül néhány: a vízlép­csőrendszerhez szükséges alapberuhá­zást csak a nemzeti adósságállomány to­vábbi növelésével lehetne biztosítani. A válasz: a beruházás nemzeti adósságál­lományunkat nem növeli, hiszen az oszt­rák fél nem pénzügyi hitelként, hanem a későbbi áramszállítás előlegeként építi meg számunkra a nagymarosi vízlép.- csőt. Ugyancsak a felvetések között sze­repel, hogy a Szigetközben várható talaj­vízcsökkenés a terület kiszáradását eredményezheti. Erre az a válasz, hogy a jelenlegi talajvízszint fenntartására csa­tornarendszer épül, amellyel szabályozni lehet a talajvíz szintjét. Szóba került a tájékoztatón, hogy mi len­ne, ha a beruházásokat részben vagy egé­szében abbahagynák és az eredeti állapo­tot állítanák vissza a munkaterületeken. A számítások szerint ha a nagymarosi vízlép­cső nem épülne meg, akkor az erőmű telje­sítőképessége 440 megawatt helyett mind­össze 200 megawatt lenne. A megkezdett munkák leállítása 5,6 milliárd forintot igé­nyelne, s ez az összeg 10-11 milliárd len­ne, ha a teljes beruházást leállítanák.

Next

/
Thumbnails
Contents