Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. július 2. rtÉPÜJSÁG 3 Ha teljes - nem hatékony... Szembenézni a munkanélküliséggel Egy foglalkoztatási konferencia tanulságai A nehézipari nagyüzemek egykori fellegvára, Borsod megye napjainkra válságövezetté vált: a magyar gazdaság szinte valamennyi gondja-baja elérte ezt az országrészt. Az egyoldalú borsodi nehézipari szerkezet mára súlyos tehertétellé vált, hiszen a bányászat és a kohászat egyaránt válságba került. A megye termelőszövetkezeteinek háromnegyedet!) tartozik az úgynevezett kedvezőtlen adottságúak közé, azaz hatékony gazdálkodásra jelenlegi formájukban, a mai feltételek mellett képtelenek. A megye gazdaságának belső aránytalanságából fakadó további súlyos következmény, hogy a 340 ezer borsodi keresőből 94 ezren ingáznak, ugyanakkor a megye infrastruktúrája elhanyagolt, és ez az új munkahelyek létesítésének egyik fő akadálya. Az elmúlt egy-két évben, az országban elsőként itt jelent meg a tömeges munkanélküliség: jelenleg 2000 munkanélkülit tartanak nyilván, és ez a szám két-három éven belül várhatóan mintegy tízezerre nő. A valóságos munkanélküliek száma azonban ennél sokkal nagyobb: elsősorban a falusi nők körében rejtett munkanélküliség van: munkaalkalom híján és a rossz közlekedés miatt ezek az asszonyok nem is próbálkoznak állást keresni. Mindezek a feszítő gondok tették aktuálissá azt, a közelmúltban Lillafüreden megtartott háromnapos konferenciát, amelynek a gazdasági szerkezet átalakítása és a foglalkoztatás volt a témája. Kik kerülnek az utcára? A tanácskozáson a legtöbbször elhangzott fogalom minden bizonnyal a /munkanélküliség volt. Ám ez nem jelenti azt, hogy igazán kikristályosodtak volna a nézetek és a tennivalók ebben a kérdésben, hiszen maga a kifejezés is csak mostanában lett „szalonképes” a hazai sajtóban. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a munkaerőpiacot a tervutasításos korszakban sem lehetett egészen kiiktatni, eltorzultan bár, de működött. A mai megközelítésnek abból kell kiindulni, hoy a gazdasági hatékonyság következetes érvényesítése ellentmond a mindenféle munkanélküliségtől mentes, teljes foglalkoztatás eddigi hazai elvének, és gyakorlatának. Fordítva azonban már nem áll ez az összefüggés: nem igaz az, hogy a munkanélküliség mostani megjelenése a hatékonyság javulásának jele. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis a mai magyarországi munkanélküliség fő oka nem a hatékonyság javulása, hanem a gazdaság stagnálása, valamint a bértömegszabályozás. Ma még kevés - bár növekvő számú - kivétellel a regisztrált munkanélküliek zöme az egészségi állapotuk miatt korlátozott munkaképességűek, a kisgyermekes anyák, a munkahelyüket gyakran változtatók, illetve a deviánsok, beilleszkedni képtelenek közül kerül ki. Sok köztük az iskolázatlan, több-' ségük segdémunkásként dolgozott korábban. Ez a munkanélküliség azért került felszínre, mert a vállalatok jelenleg elsősorban azoktól igyekeznek megszabadulni, akiknek a teljesítménye az átlagnál jóval kisebb, és a beilleszkedésükkel baj van. Távollétük nem okoz hiányt a vállalatoknál, a bérmegtakarítás pedig lehetővé teszi a megmaradók bérének emelését. Ennek a rétegnek a jövője a munkaerőpiacon épp képzetlensége, alacsony munkakultúrája miatt igen bizonytalan. A szociálpolitikának fel kell készülni arra, hogy sokan közülük folyamatos segélyezésre szorulnak, mivel nem fognak tudni elhelyezkedni. A tanácskozáson mintegy 100-200 ezerre becsülték ennek a rétegnek a létszámát. Fordulat a munkaerőpiacon A hazai munkaerőpiac pillanatnyilag az átrendeződés állapotát mutatja: az utóbbi hónapokban a nyilvántartott üres munkahelyek száma a kétharmadára csökkent, a regisztrált munkanélküliek száma a kétszeresére emelkedett. Számszerűen: az országban 17-18 ezer nyilvántartott munkanélküli és 40-45 ezer üres állás van. Ami a közeli éveket illeti, arra kell számítani, hogy a munkaerőkereslet tovább csökken, miközben a munkanélküliek száma a gazdasági és demográfiai okok miatt a jelenleginek a sokszorosára nőhet. Ez a helyzet több veszélyt is rejt magában: a munkanélküliek gondjai a belpolitika stabilitását csökkentik, ugyanakkor épp ez a hatás visszatarthatja a politikát attól, hogy folytassa a gazdasági hatékonyságot javító, de egy ideig jelentős konfliktusokkal járó reformlépéseit. A foglalkoztatási helyzetet súlyosan érintő, és a lillafüredi tanácskozáson többször szóba került további probléma: mezőgazdaságunk bizonytalan jövője. Az eddigi szervezeti és munkamegosztási rendszerek ugyanis, az agrártermékek drasztikus világpiaci leértékelődése miatt nem maradhatnak fenn tartósan. Márpedig egy, a mainál intenzívebb, hatékonyabb mezőgazdaság jelentős munkaerő felszabadulásával jár. Ráadásul ez a munkaerő szinte egyáltalán nem konvertálható, mivel feltehetően főleg a szakképzetlen, lakóhelyükhöz kötött nők lesznek a mezőgazdaság „áramvonalasitásának” munkaerőpiaci áldozatai. A foglalkoztatáspolitikai következmények egyelőre csak sejthetők, hiszen ma még az egész mezőgazdaság jövője bizonytalan. Szociális védőhálót! A lillafüredi tanácskozáson talán a legtöbb bírálat, kétely a hatékony foglalkoztatáspolitikához, a munkanélküliség „kezeléséhez” szükséges intézmények, eszközök, és főleg az összehangolt intézkedések hiánya miatt hangzott el. Kétségtelen igen sok ezren a téren az elméleti tisztázatlanság és tanácstalanság. Igazából abban a kérdésban sincs kon- szezus, hogy az állami költségvetés, a helyi közigazgatás és a szakszervezetek között milyen munkamegosztásra lenne szükség. Az általános, törvényileg szabályozott munkanélküli-segély intézményét például sokan egyelőre bevezethetetlen- nek Ítélték meg, mondván, ha állampolgári joggá tesszük a munkanélküliek segélyezését, azonnal egy száz-kétszáz- ezres, eddigi láthatatlan munkanélküli réteggel kell számolni. Ezek a társadalom peremén, jórészt alkalmi munkából élő, iskolázatlan, képzetlen emberek. További fenyegető gond az ifjúsági munkanélküliség, amely a nagy létszámú korosztályokkal, hat-nyolc éven belül jelentkezik. Az ő esetükben a képzés-továbbképzés egész mai rendszerének a munkáltatók igényeihez alkalmazkodó reformja jelentheti csak a megoldást. Abban ugyanis minden felszólaló egyetértett, s a külföldi szakemberek is megerősítették ezt, hogy a fiatalok munkanélkülisége rendkívüli társadalmi veszélyekkel jár. A munkanélküliség egyes típusainak megoldására a közmunka intézménye alkalmas lenne. Ám ennek tömeges elterjesztéséhez, például a közérdekű, környezetvédelmi beruházások ily módon való kivitelezéséhez nincs elég pénz. Ugyanakkor az effajta tevékenységhez tapadó pejoratív, büntetendő jelleg is akadályozza az elterjedést. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a munkanélküliség kezelésében a kis- és középvállalatok illetve a magánvállalkozások létrehozásához nyújtott állami támogatás hathatós eszköznek ígérkezik, és ezt a nyugat-európai tapasztalatok alapján a konferencián felszólaló külföldi vendégek is megerősítették. A jelenleg 1,2 milliárd forintos Foglalkoztatási Alapból július 1 -jétől három megyében - köztük Borsodban - kérhetnek a munkanélküliek magánvállalkozásokhoz újrakezdési hitelt. A munkanélküliség létéről, pontosabban kimondhatóságáról folytatott terméketlen vita szerencsére véget ért. Legfőbb ideje, hogy a sok ötletszerű, egymásnak részben ellentmondó, máskor felemás intézkedés helyébe Konzisztens társadalmi védőháló kerüljön, amely a gazdaságból hosszabb rövidebb időre „kihulló” munkanélkülieket megvédi az anyagi-emberi ellehetetlenüléstől. P. É. HÉTRŐL HÍRRE HÍRRŐL HÉTRE A megyében több helyen így néz ki a búza most már bennünk vannak. A beidegződött korlátok, a reflexek és persze a kényelem. Maradjunk a saját szakmánknál. Utánajárni valaminek, amiről azelőtt azt tudtuk vagy csak hittük, hogy úgysem lehet megírni, igen fáradságos dolog. Sok véleményt meg kell hallgatni, és igazsága, jogos érdeke mindenkinek van. El kell dönteni, melyik érdeket képviseljük, melyik véleménnyel azonosuljunk, kinek az igazságát hangsúlyozzuk jobban. Melyik esetben segítünk a szereplőnek, mikor képviseljük jól a közvéleményt, a közerkölcsöt, a valóságos közösségi, társadalmi érdeket. Mindez munka, és nagy-nagy felelősség is, hiszen aki igazi véleményt mond, az mindig kockáztatja, hogy másoknak más lesz a véleménye, tehát meg kell védenie a magáét. Kockáztatja azt is, hogy tévedhet. Amit aztán el is kell ismerni, és ha olyan, vagy ha lehet, ki is kell javítani vagy legalábbis jóvátenni a hibát. Nem könnyű, de mindenesetre szép és izgalmas feladat, természetesen nemcsak az újságírásban. Átvonuló vihar Érdekes, hogy öt évvel ezelőtt is ugyanazon a napon volt Szekszárdon jég és vihar, mint most. A felmérést nemcsak a Városfenntartó Gamesz, hanem a megyei tanács vb illetékes osztály is elvégezte. A felhőszakadás lemosásos károkat okozott, mint erről már beszámoltunk. A helyszíni szemle alapján megállapítható volt, hogy a jég Iván-völgytől Porkoláb-völgyig pusztított elsősorban és volt Baktában is. Az Aranyfürt Termelőszövetkezet mérőhelyén 36 milliméter esőt mértek a felhőszakadás nyomán. A biztosítónál nem jeleztek különösebben nagy meny- nyiségű kárt, harminc bejelentés érkezett, ebből hat mezőgazdasági. Ozorán volt jég és a nagymányoki termelőszövetkezet jelezte, hogy 400-500 hektárnyi területén keletkezett jég- és viharkár. A szakemberek szerint a kukorica a viharkárt kiheveri, a búzát nehezebb lesz majd aratni, mert minden jel szerint jó termés várható és emiatt is könnyen dől. Az egész megyén végigvonult a vihar, igen eltérő intenzitással, volt ahol csak 4 milliméter csapadék esett. Mindez azokat természetesen nem vigasztalja, akiknek a szőlőjét elverte a jég, a vetését eltemette az iszap, de felhívja a figyelmet arra, hogy a hegyoldalakon nem szabad gyűjteni a venyigét és a szemetet... A szekszárdi tanács nincs könnyű helyzetben, mert a víz és az iszap rengeteg gondot okoz, az útburkolat kijavítása is sok pénzbe fog kerülni, a pénzügyi keretek pedig végesek. Ilyen jellegű költségekre alig több, mint 14 millió forint van, ebből már nyolc és felet felhasználtak az utak, hidak, parkok fenntartására. A vihar nyomait eltüntetni a városban csak közös erővel lehet. IHÁROSI IBOLYA Venyigehely Benedek-völgyben Kül- és belpolitikai eseményekben gazdag.hét ez a mostani, semmi esetre sem mondhatjuk, hogy elkezdődött az uborkaszezon. Régi problémánk, hogy egy megyei lap mennyi kül- és belpolitikai eseményt nyújtson olvasóinak. A nagyközségekben megtartott találkozókon is bebizonyosodott, hogy jó megoldás nem létezik. Van ugyanis olvasónk, aki ezt mondta, hogy egyáltalán nincs is szükség az országos és a nemzetközi események ismertetésére, hiszen a rádió és a televízió a szó szoros értelméebn ott van a helyszínen és napra- néha „percrekészen” tájékoztatja a hallgatót, a nézőt az eseményekről. Mások szerint pedig kevés az, amit nyújtani tudunk ezekről az eseményekről, mélyebb és átfogóbb tájékoztatást várnának a megyei laptól is. Addig biztos, hogy írni kell, mert látni és hallani más, mint olvasni valamit, az összefüggésekre csak olvasás alapján lehet igazán rájönni, ha az embernek módja van „visszalapozni”. Az is tény, hogy ha valaki jelen van egy eseményen, például sportrendezvényen, vagy tanácskozáson, akkor másnap minden bizonnyal megveszi az újságot, mert hajtja a kíváncsiság, hogy mit ir róla az újság, hogy mások ugyanazt hogyan is látták. Mindezen azért lehetett most eltöprengeni, mert a nyomdai nagyjavítás miatt néhány jelentős eseményről nem tudtunk eléggé bőven tudósítani. A megyei események is esetenként csak másnap tudtak megjelenni, igaz, akkor igyekeztünk alaposabbak lenni. A következő héten már valószínűleg frissebbek lehetünk... / Magunkban kell elrendezni Nem tudtuk közölni Mihail Gorbacsov előadói beszédét sem, de aki kíváncsi rá, az országos lapokban megtalálhatja. Ugyanígy kevesebb információ jutotta parlament döntéseit megelőző testületi ülésekről is - Népfront, SZOT, Elnöki Tanács. Az SZKP - zárt ajtók mögött folyó tanácskozásán is ugyanazok a kérdések kerülnek szóba, amelyek bennünket is foglalkoztatnak. Az Nagyjavítás a Szekszárdi Nyomdában MSZMP pártértekezlete meghozta a döntéseit, a vezetés munkához látott. Ennek a következményei az újabb személycserék. Természetes, hogy így van, hiszen mindenki - aki megteheti - igyekszik a legjobb tudása és ismeretei szerint összeállítani munkatársi gárdáját. Igazánból valamennyien szívesen „lecserélnénk” néhány munkatársunkat. Ugyanakkor tudjuk, hogy a vásár mindig kettőn áll. A kulcsszó az együttműködés, az, hogy miként tudunk ugyanazért a kisebb-nagyobb célért a mindennapokban is együttműködni. Most, hogy elv lett az alulról építkezés, sokan meg vannak lepődve, és a lépések helyett arra várnak, hogy majd valaki megmondja helyettük, mit is kellene tenni. Korábban divat volt kijelenteni, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból, ami azt jelentette, hogy ne a pártbizottság - munkatársai, vezetői - döntsék el, mit is kell termelni, mennyit, hogyan, ki legyen főnök és a párttitkár. Most mi van? Egyre többen mennek a pártbizottságra támogatást kérni. Előfordul, hogy olyan gazdasági előnyt, ami ellen elvben és másokat illetően hevesen tiltakoznak. Szeretnék, ha mások megmondanák nekik, ki legyen párttitkár, mit tegyen a pártszervezet, milyen álláspontot képviseljen a szakszervezeti bizottság, és hogy a pályázók közül kit is „támogat a párt”. Meglepődnek, ha két egyformán alkalmas ember közül egyiket sem részesíti senki előnyben. A vállalati tanácsnak, küldött- gyűlésnek, a tantestületnek - illetve a helyben felelős személynek - magának kell eldönteni a kérdést és ezért vállalni is a felelősséget. A tanulságot mindannyiunknak le kell vonni. Nemcsk másoknak kell megváltozni, megújulni, átépíteni és nyíltabbá válni, nemcsak a szomszéd üzemben, szövetkezetben, intézményben van szükség a változtatásra. Nálunk is, bennünk is. Most már nem mondhatjuk, hogy nem lehet, hogy „felülről” nem akarják, nem hagyják, vagy legalábbis nem várják el az újat. Az akadályok
