Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
2 Képújság 1988. július 1. Folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) utóbbiak körén belül kialakult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott: Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költségvetési támogatások összege az Ipari A T. Házból jelentjük Ahol tartalék van, onnan vonjunk el „Most már biztos, hogy pacifistának könyvelnek el bennünket, orvosokat” - gratulált némi iróniával dr. Csehák Judit az iménti felszólalónak, dr. Király Ferenc tiszaföldvári képviselőnek. Hozzászólása választóinak ragaszkodását, bizalmát tükrözte.- A költségvetéshez szólt hozzá, de szokatlan módon, mintegy „alulnézetből” Azokat a gondokat vetette fel, amelyek az ország lakosságának nagyobbik felét sújtják éselső- sorban a vidéki körzetekben akkumulálódnak Ezek tehát korántsem helyi jellegzetességek...- Valóban, hiszen a lakosság hangulatát, életkörülményeit nagyban befolyásolják és mindennél jobban segíthetik a helyi tanácsok A költségvetés fundamentális gondjai közé soroltam a helyi közigazgatások pénzügyi helyzetét. A beszámoló szerint 1987-ben a helyi költségvetések pénztárcája 8 milliárd forinttal apadt, majdnem annyival, mint amennyivel a költségvetési hiányt kurtítottuk Az, hogy más forrásból mégis többet tudtak feladataikra fordítani, jó munkájukat, életrevalóságukat dicséri, de nyíltan meg kell mondani, hogy ezt a megtakarítást majdnem közvetlenül a lakosságon hajtották be.- És ennyivel kevesebbet kapott a tanács által finanszírozott egészségügy, oktatás lakossági infrastruktúra, ami az ön véleménye szerint is szánalmas állapotban van. Nem vádolhatja azonban senki szakmai elfogultsággal...- Valóban úgy fogalmaztam a Tisztelt Ház előtt, hogy az egészségügy utolsó tartalékát éli, rosszul felszerelt az alapellátás, gazdasági gondokkal és gyógyszerhiánnyal küszködnek a kórházak. Nem hatásvadászatként hoztam példának azt a szolnoki kórház gyermekosztályán hallott perspektívát, hogy rövidesen arról kell az orvosoknak dönteni, hogy melyik koraszülöttet tegyék a lélegeztető készülékbe és melyiket hagyják elpusztulni.- Ezek szerint ennél is rosszabb a helyzet a művelődés és oktatás terén?- Meggyőződésem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, legalábbis vidéken. Sorolhatnánk a négy-öt helyre szétszórt, 150 éves, nedves, sötét épületben tanító iskolákat, taszító külsejű ku/tárházakat.. Sőt, már az újonnan készülő épületeket is rossz színvonalon adják át, valahogy az értékrendben hátúira szorult ez a szféra.- A problémafelvetésen túljutva megoldási javaslatot is tett. Nem véletlen talán, hogy orvoskollégájával Lestámé Varga Máriával együtt a katonai kiadások csökkentését sürgette.- Nem beszéltünk pedig össze. Egyszerűen józan gondolkodással már csak ebből a szférából lehet pénzt elvonni. Néhány adatot egymás mellé állítva olyan anomáliák tűnnek elő, amelyeken változtatni kell. Az egészségügy 10 milliárdos és az oktatás 5 milliárdos növekedése nem kielégítő. Ezeket az összegeket még egy reménybeli egy számjegyű infláció is olyan mértékben apasztja, hogy a szinten tartáshoz sem elegendő. És akkor hol van az egészségmegőrzési program és a nagy oktatási robbanás, ami nélkül gazdasági fordulat elképzelhetetlen. Ugyanakkor 1987-ben a védelmi költségvetési kiadás 45,4 milliárd volt, a tervezettet 2,3 milliárddal haladta meg. Zárójelben jegyzem meg, hogy az egészségügy a tervezettnél 1,6 milliárddal kevesebbet kapott Magam mögött érezhetem az ország közvéleményét abban, hogy ez a katonai kiadás a mi szegénységünkhöz képest aránytalanul sok. És nyomasztónak tartom, hogy a parlamenti bizottságok fél napokat vitatkoznak arról, hogy adjanak-e 100 forint családipótlék-eme- lést, 3 kiló cseresznye árát a gyerekeknek, ami 1 milliárddal terheli a költségvetést.-Ön hangsúlyozta, hogy a katonai kiadásokat csökkenteni kell, a költségvetést iscsak azzal a feltétellel fogadta el, hogy az aránymódosítást a kormány már a jövő évi tervezésnél figyelembe veszi.- Biztosan nem utolsó felszólalás volt az enyém ebben a témában, de minden fórumot meg kell ragadni a mai helyzetben. Úgy hiszem, presztízsveszteség nélkül, józan önmérséklettel kell fogadni és támogatni ezt az ügyet a katonai vezetésnek is. Más megoldást nem látok TAKÁCS ZS. Emlékeztető A zárszámadás vitájában igen nagysikere voltdr. Hellner János budapesti képviselő - aki egyébként a Gazdasági Kamara főosztályvezetője - eredeti ötletének. Nem szólalt még fel úgy az országgyűlésen, hogyne tette volna szóvá a vidéki kereskedelmi ellátás elmaradottságát, a lakosság hangulatát nagymértékben meghatározó szolgáltatások alacsony színvonalát Ezt tette most is. Méghozzá eredeti módon: apró magnetofont vett elő a zsebéből és a mikrofonhoz tartotta. A szalagról Grósz Károly hangja hallatszott az ígérettel, amit az őszi ülésszakon a záróbeszédében adott a kereskedelem fejlesztésével kapcsolatban... Most aztán kitűnően működik a technika, nem úgy mint az első napon, a szavazások összeszámlálásánál... Mindenki csöndben és mosolyogva hallgatja a szalagon megörökített mondatokat, legfőképpen Grósz Károly. Az országgyűlések történetében talán eza mostani az első alkalom, amikor a hangjával szembesül bárki is. Arz őszi ülésszakon szinte nem akadt felszólalás, amelyben ne idézték volna valamelyik nagy költőnket reformerünket leginkább Széchenyi Istvánt, Deák Ferencet, Grósz Károly éppen József Attilát Most mintha ritkult volna a költők, a tudósok idézése. Úgy látszik azonban, a felszólalásokból az idézet most sem hiányozhat.- dvm Grósz Károly nyilatkozik... Csütörtök délelőtt 11 óra. A parlament folyosóján egy fiatal, angol nyelven beszélő újságírónő időpontot kér 'Grósz Károlytól, az MSZMP főtitkárától, a kormány elnökétől: interjút szeretne készíteni vele. Grósz Károly szívélyesen válaszol: július 8-a után lenne talán alkalmas a találkozó. Ebben a pillanatban két hórihorgas, szintén angol nyelven beszélő fiatalember terem Grósz Károly mellett, kezükben mikrofon. Néhány perc csupán és vagy hú- szan-harmincan vesszük körül a főtitkárt. Nem menekülhet. Záporoznak a kérdések. Nyugodt, egyértelmű, világos és igen szellemes mindegyikre a válasz. A párt főtitkára, a kormány elnöke beszélt többek között arról, hogy két ország konfliktusát csak az adott két ország képes megoldani. Szó esik többek között a Szovjetunióban most zajló pártkonferenciáról, a parlament új, demokratikus légköréről, amely a társadalomban lezajló változások hű tükre. Minduntalan visszatérő kérdés: Mi lesz a bős-nagymarosi vízlépcső sorsa, leállítják-e a beruházást? Grósz Károly hasonlata igen találó. Nem tudni, mennyiben járatos a szabómesterségben, a példa mindenesetre innen való. Tudniillik: az öltönyhöz szükséges anyagot először le kell vágni a végről, majd a magasságnak és a méreteknek megfelelően kiszabni. Ha ez fordítva történik, nem biztos, hogy elegendő lesz az anyag, s a szűk ruhába bele kell gyömöszölni a termetes embert. Harsány nevetés, a példa találó és érthető: az „anyagot” már több mint tíz éve kiszabták és a beruházás már javában folyik. Hivatkoznak az élelmes riporterek Grósz Károly egyik korábbi nyilatkozatára, miszerint a parlament felébredt Csipkerózsika-álmából. A válasz: „Meglehet, majd közelebbről tanulmányozom Csipkerózsikát.” Az alkalmi sajtótájékoztató ugyanis pontosan ötven percig tartott...- dvm Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetéssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos értékelés szerint csak 30- 40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőnek. Múltunk eddigi négy évtizedének áttekintése alapján elmondható: az olyan tagadhatatlan, s büszkeségre is feljogosító eredmények mellett, mint az ország gazdaságának kétszeri újjáépítése, az iparosítás, a villamosítás; az ipar szerkezetének fejlődését téves iparpolitikai intézkedések eltorzították, elszakították a hazai lehetőségektől és hagyományoktól. Az egyensúlyhiány miatt szükebb forrá- sokm a veszteséges tevékenységek további életben tartására törekvő erők megakadályozták az ipari szerkezet folyamatos, egészséges irányú és mértékű fejlődését. Most - az elkövetett hibákból is okulva - arra kell választ adnunk, hogy miként határozhatjuk meg a szerkezetfejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. A feladat számunkra azért rendkívüli és ellentmondásos, mert eltérően a nálunk sokkal fejlettebb gazdaságú országoktól, az övékhez képest jóval kesebb forrás áll rendelkezésünkre az ipari szerkezetváltás megindításához, ám nálunk sokkal gyorsabban kell végigvinni, ha valaha is fel akarunk zárkózni a teljesítményükhöz. Ezt egyetlen ország sem képes önmagára hagyatkozva megoldani. A siker ezért azon múlik, miként tudunk hatékonyabban beépülni a világgazdaságba, hogyan kapcsoljuk fejlődésünket a másokéhoz, s hogyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. Sorsdöntő, hogy az egyszerű kereskedelmi áruforgalmi kapcsolatok mellett egyre nagyobbra növeljük a szellemi termékek, az ismeret és a tapasztalat behozatalát. A siker továbbá azon múlik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét képező beruházáspolitikát. A továbbiakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a befektetéspolitikának, amelynek a fejlesztés, a beruházás csak egyik - de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélravezetőbb - lehetősége, s amelynek sikerességét a szocialista gazdaságban is a rövid megtérülési idő és a magas megtérülési arány jellemzi. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs megújítását, többnyire a létszám és a létesítményméretek csökkenése mellett; továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismeretek mélyreható átformálása és a tudásszint gyors, jelentős növelése. A befektetés lehetőségei között ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatáshoz, műszaki fejlesztéshez, új szervezési és irányítási eljárások, bevezetéséhez szükséges ráfordításoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyásoló intézkedések kidolgozásához és végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyaránt szerepelnek forrásbővi- tőek - erőműépítés, energiaimport -, s a eddiginél sokkal nagyobb súllyal fogyasztást csökkentőek is. Az igények azonban gyorsabban növekednek, mint a megtakarításaink, ezért az energiatermelés növelésére is intézkednünk kell. Eldöntendő kérdés, hogy a jövőben milyen energiahordozóra építsünk. A hazai kőolaj- és földgázkitermelés már nem növelhető, sőt - távlatilag - számolnunk kell a lelőhelyek fokozatos kimerülésével. A szénvagyonnak csak a gazdaságosan kitermelhető részével számolunk. Hasznosítható vízi energiánk nem számottevő. Az atomenergiát ezért a jövőben is fel kell használnunk villamos- energia-termelésre. Ám még a paksi erőmű tervezett 2x1000 megawattos bővítésével is csak részben fedezhetjük az igények növekedését. Emiatt hazánk energiaellátásában a jövőben is igen nagy szerepe lesz az energiahordozók és az energia importjának. A szénbányászatról: jelenleg mintegy 22 millió tonna szenet termelünk ki évente, ezen ütem mellett az ismert szénva- gyon elvileg több évszázadra elegendő. Ennek egy részét azonban - ha a kitermelés költségeit az egyéb energiaimport beszerzési költségeihez viszonyítjuk - nem érdemes felszínre hozni. Éppen azért, hogy az eddig a szénbányászatra fordított költségvetési kiadásokat később az ipari szerkezetátalakításra fordíthassuk, és a társadalom egyéb igényeire felszabadíthassuk, a szénbányászat folyamatos támogatását a jövő évtől megszüntetjük. Az ezáltal keletkező átmeneti ellátási és foglalkoztatási gondok feloldhatók. Ugyanakkor a gazdaságosan művelhető bányák - például Borsodban Dubicsány - fejlesztését az állam segíteni fogja. A vaskohászat, nemcsak mint létfontosságú szakma, de mint az egyik legnagyobb energiafogyasztó, s mint nehéz helyzetű vállalatokkal küszködő szakterület is, megkülönböztetett figyelmet igényel. Több éves vita után ez év elején megszületett a döntés: a folyamatos támogatást itt is le kell építeni! 1991-től kizárólag a jövedelmező tevékenységek folytathatók csak az önmagukat eltartani, fejleszteni képes vállalatok maradhatnak életben. Az átszerveződést követően 3,6 millió tonnáról 2,5-3,0 millió tonnára csökken a hazai acélgyártás, kisebb lesz és kevesebb helyre összpontosul a nyersvasgyártás, befejezik az elavult technológiai sorok, berendezések leállítását, megszüntetik a gyártás indokolatlan párhuzamosságait. Az ipari miniszter előterjesztése után megkezdődött a napirend vitája, ami lapzártakor még tartott. Elés volt a szavakból, Tegnap az ipar szerkezetátalakításának megtárgyalásával folytatta munkáját a képviselőtestület. Az ipari miniszter Be- récz Frigyes beszámolójának elhangzása után kérdeztük meg Péter Szigfridtől, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkárától. - Mi a véleménye: milyen mértékben sikerült Tolna megyében átalakítani, megváltoztatni az ipar jelenlegi szerkezetét?- Nem lehet elfogadni azt a szemléletet, amely szerint a szerkezetváltás megyénkben nem valósítható meg. Tapasztalható nálunk egy, a mennyiségi sikereket túlértékelő szemlélet és ezen alapuló gyakorlat. Hajlamosak az üzemek csak a mában és nem a jövőben gondolkodni akkor, amikor jó az ipar dinamikája és a termékeket értékesíteni lehet. Gondolni kell erre ma is, de holnap még inkább. A fejlesztési elképzeléseket a termékstruktúra-váltásban a jövőre előretekintve kell realizálni, - ez ma elengedhetetlen. Nálunk uralkodó az a nézet, hogy a munkaerő-gazdálkodásban a munkaerő megtartása a fontos, a munkanélküliséget a konfliktusokkal együtt nem vállalják. Ez nagyon fékezi a struktúraváltást. A társadalmi konfliktusokat fel kell vállalnia minden gazdálkodó szervezetnek, és két-három év alatt meg kell oldani a feszültségeket. A termékszerekezet-váltást nem másként, csak dialektikusán lehet nézni. Vállalni kell az átképzéseket, a továbbképzést a termelés minden szintjén, s azt is, hogy bizonyos embercsoportoknál foglalkoztatási gondok akadnak. De a termékszerkezet-váltás ekkor is elengedhetetlenül szükséges. A műszaki értelmiség a közgazdászok és az ipari vezetés színvonalának emelése olyan feladat, ami élői nem tudunk és nem is szabad kitérni.- Ez év áprilisában a megye iparát reprezentáló 33 vállalatra, gyáregységre, szövetkezetre kiterjedően végeztünk egy felmérést. Ezek a vizsgálatba bevont egységek a megyei ipar termelésének, foglalkoztatottainak több mint kétharmadát képviselik. Jellemző, hogy 1985-ben a tízévesnél fiatalabb termékek aránya megközelítette a 70 százalékot, de 20 százalékának életkora meghaladta a 15 évet. A hatodik tervidőszak közepétől a gyártmányfejlesztés felgyorsult, de az új termékek részaránya továbbra is alacsony. A műszaki színvonal romlását jelzi az is, hogy a nullára leírt állóeszközök bruttó értéke és ennek aránya évről évre növekedett. Az országosan új termékek aránya az elmúlt évben mindössze egy százalékkal nőtt, 0,2 százalékkal emelkedett a korszerűsített termékek aránya, az egyéb módosításokkal gyártott és a gyártónál az új termékek részesedése visszaesett.- Az ez évi vállalati tervek a fejlesztési törekvések erősödését egyértelműen jelzik. A felmérésbe bevont gazdálkodó szervek idén 2,8-szor többet fordítanak beruházásra - ezen belül gépvásárlásra háromszorosát -, mint 1987-ben. A vizsgálat keretében a gazdálkodó szervezetek igen alaposan értékelték a jelenlegi és a várható piaci helyzetüket. Az így kialakult kép rendkívül differenciált, igen eltérő pozíciókat mutat, általánosságban azonban mindegyik értékesítési relációban a feltételek keményedését jelzi. Lényeges feltétele a termékszerkezet-váltásnak a műszaki fejlesztés, e nélkül jelentős szerkezetváltás szinte elképzelhetetlen. A jmegkérdezett vállalatok többsége termelésének műszaki, technikai színvonalát hazai viszonylatban elfogadhatónak minősítette, nagyon kevés azoknak a gazdálkodóknak a száma, ahol az alkalmazott technika és technológia nem ötvözi összehasonlításban és élenjárónak számít. A vállalatok, szövetkezetek nagyobb részénél igen magas a gépek fizikai erkölcsi kopása. A nullára leírt gépek aránya több gazdálkodónál eléri a 60-70 százalékot is. A műszaki fejlesztés tehát nem várathat sokáig magára. Azok a tényleges és becsült adatok, amelyeket termelőberendezések kapacitásának és a dolgozók munkáidétettekre van szükség jének kihasználására kaptunk, azt mutatják, hogy az iparvállalatok teljesítménye, jobb szervezettséggel a meglévő kapacitásokon is növelhető. Emellett a korszerűbb termelőberendezések lízing formájában történő igénybevétele is mind szélesebb körben terjed.- Ön, mint a megyei pártbizottság első titkára összességében és átfogóan látja a megye iparának mai állapotát. Milyen kilátások vannak a termékek, a gépek, az üzemek, gyárak és gyáregységek, leányvállalatok műszaki színvonalának a korszerűsítésére?- Erre vegyünk egy példát. Nem élénkülhet semmiképpen a szekszárdi Mezőgép Vállalat munkája, ha továbbra is változatlan a termelése. Itt, ebben az esetben egyértelműen helytelen szemléletről van szó. A hetvenes évek fejlett technológiai szerkezetét, amit akkor a piacra dobtunk, most meglehet, hogy el kell dobnunk. Ugyanakkor: a szolnoki Mezőgép Vállalat ebben az időben az alsó régiókban volt megtalálható, ma viszont az élbolyban található. A szolnokiak termékeiknek 60 százalékát tőkés exportra viszik. Most, itt az országgyűlésen találkoztam a szolnoki Mezőgép igazgatójával, és mondja, hogy az osztrákokkal közösen öntözőgépek gyártását kezdik meg. Akkor, amikor ez volt a szekszárdi Mezőgép fő profilja. Ezzel és az ehhez hasonló jelenségekkel szemben érthetetlenül áll az ember.- Az ipar szerkezetátalakításának tárgyalásakor a jövőre vonatkozóan mit tart a legfontosabbnak?- A megye párt- és állami vezetése az országosan is elfogadott koncepciókhoz igazítja cselekvési programját. A szerkezetátalakítás tételes kidolgozása a vállalatok feladata, egyetértésben a társadalmi szervekkel. A vállalatok dolga, hogy gondoskodjanak a műszaki színvonal emeléséről, és gondolkodjanak például a közös vállalatok kialakításának lehetőségeiről. Ennek társadalmi, társadalompolitikai hátterét olyanná kell tenni, hogy a kezdeményezések zöld utat találjanak. Ha ez konfliktusokkal jár, a jó törekvéseket támogatjuk, de a gazdálkodó szervezetek helyett a feladatokat nem vállaljuk el. Megyénkben a gazdálkodás lehetőségei jók, és ezt a gazdálkodó szervezeteknek is figyelembe kellene venniük. Minden különösebb ráfordítás nélkül lehetne használni azt a szellemi kapacitást, amely a megye iparában, oktatási intézményeiben megtalálható. Senki sem akadályozza meg, hogy a vállalatok, üzemek, szövetkezetek szakemberei, vezetői fölkeressék az atomerműnél igen magas színvonalon dolgozó, jól képzett szakembereket, hogy tanácsot kérjenek tőlük. Hívják el őket az üzemükbe, mutassák meg, hogy mivel foglalkoznak, kérjenek tanácsokat, s ha kell, vagy ha szükséges, szolgáltatásként vegyék igénybe az erőműnél dolgozó emberek tudását. Hogy erre egy példát is említsek: a számítógépes technika az ott kidolgozott programok rendkívül fejlettek, tehát az atomerőmű számítógépes szakembereitől nem szégyen tanulni. Az atomerőmű szakközépiskolájában és a szakmunkásképzőben tanuló gyerekek nem mindegyikét foglalkoztatják Pakson. Éppen ezért egyezségre lehetne jutni az oktatásban úgy, hogy majdan a vállalatnál dolgozó diákok is tanuljanak ezekben az intézményekben, s ennek esetleg az anyagi vonzatát is vállalnák. Igén sok lehetőség rejlik a nyelv- tanulásban is. A piacon meg kell élni nemcsak magyar, hanem német, angol és orosz nyelven is. A jövő szakembereinek tehát már most nyelveket kell tanulniuk, hisz a nyelvtudást az iparban és a külkereskedelemben hasznosítani lehet- Most itt az országgyűlésen több hozzászóló is akad, aki elmondta: elég volt a szavakból, most már a tettekre van szükség. Nekem is ez a véleményem. Tapasztalható, hogy már az ipar is megtanulta a retorikát, a szónoklást, de ebből nem, csak a munkából lehet megélni. D. VARGA M.
