Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
19Ä8. július 1. y ________________________________________________________________Képújság 3 : Költözik a soktonnás géprész Szekszárdi nyomdászok Székesfehérvárott várják a Tolna Megyei Népújság nyomását Július másodikén lesz tizenkét éve, hogy a Tolna Megyei Népújság ofszettechnikával készül a Szekszárdi Nyomdában. Most időszerűvé vált az NDK-ban készült nyomógép nagyjavítása. Ezt végzik a német szakemberek és a nyomda illetékes szakemberei már hetek óta. Olyan értékben építenek be alkatrészeket, mint valamikor az új gép ára volt: jelenleg ugyanis az akkor nem egészen négymilliós gép több mint huszonkétmillióba kerül. Képeink a nagyjavítás egy-egy mozzanatát örökítik meg. Fotó: BAKÓ JENŐ *** Nagyjavítás Szétszedés alatt a nyomómű Előkerülnek a méregdrága új hengerek Hol lehet hozzájutni, mi van benne, mi legyen benne? Ki mit tud a társasági törvénytervezetről? A társasági törvény tervezetének közel 150 oldalas leírása nem ígér könnyű olvasmányt azoknak, akik áttanulmányozására vállalkoznak vagy inkább vállalkoznának. Mikor azzal a kérdéssel fordultam vállalati és szövetkezeti vezetőkhöz, kisvállalkozókhoz, hogy mi a véleményük a törvénytervezetről, kétféle választ hallottam. Vagy még egyáltalán nem jutottak hozzá a szöveghez, vagy ha igen, akkor is csak néhány nappal ezelőtt és még részleteiben nem volt módjuk megismerni. Mindez igaz június végén - július elején, amikor azt szeretnénk, hogy széles körű társadalmi vitában formálódjék, s aztán kerüljön a Parlament őszi ülésszaka elé a törvény. A tervezettel szerencsére a szaksajtó bő terjedelemben foglalkozik, beszélgetőpartnereim e cikkekből tájékozódtak felőle. Mégis úgy kellett módosítani közös megegyezéssel a kérdésemet azok felé, akik majd a legközvetlenebbül lesznek „végrehajtói” a törvénynek, hogy mit várnak tőle? Egyenlő feltételek Ez a két szó - kiegészítve a verseny- semlegesség kifejezéssel - fordult elő leggyakrabban azokban a beszélgetésekben, „kívánságműsorokban", amelyekben gazdasági munkaközösségek képviselőit, tagjait kérdeztem arról, hogy ők mit várnak a törvénytől. Nagy Zsolt, egy ruhakészítő gmk tagja ezt még kiegészítette azzal, hogy az egyenlő feltételek már a startnál illessék meg a különféle formában dolgozó szervezeteket, s ez a működésük alatt, a beszerzéstől az értékesítésig se szűnjön meg. Ha egyformán vonatkoznak mindenkire a jogszabályok, ha a dotáció és az elvonás egyformán érinti a gmk-t, kisszövetkezetet és a nagyvállalatot, akkor valóban megvalósulhat a verseny. Akkor az életképesség valóban a jövedelmező munkával lesz összefüggésben, s nem az marad talpon, aki több állami támogatást kap, hanem aki hatékonyabban működik. Arató Vilmos, egy ács- és tetőfedő gmk képviselője a bérszabályozásban fennálló különbségek ellen tiltakozik és mint mindegyik hasonló szervezet tagja, a 20 százalékos különadó megszüntetése ellen is síkraszáll. Egyszerű, áttekinthető, közérthető törvényt szeretnének. Más formába való átalakulás? Nincs kizárva, de az eddigi gyakorlatban éppen az volt a rossz, hogy átalakulásokra ösztönzött pusztán azzal, hogy eltérő feltételeket biztosított a különféle formában működő szervezetek számára. Szövetkezeti formában, de másként Nem zárult még le a vita arról, hogy a szövetkezetek is a társasági törvény hatálya alá tartozzanak-e, legyen-e nekik is lehetőségük az átalakulásra, vagy csupán résztvevők lehessenek tőkéjükkel más társaságokban. Az általam megkérdezett szövetkezeti vezetők általában nem gondolnak átalakulásra, de úgy vélekednek, hogy meg kellene adni a tagságnak a lehetőséget, hogy szabadon dönthessen a kérdésben. Egyebekben nincs köztük teljes összhang, álljon itt erre csak két példa a fogyasztási szövetkezetek köréből. Béres Vilmos, a szekszárdi áfész elnöke mondja is, hogy ő olyasmit remél, amit kollégái talán kevésbé. Nevezetesen azt, hogy a szövetkezeti mozgalomban az együttműködés - amiről évtizedek óta beszélünk, de a gyakorlatban nem sok jele látható - végre megvalósuljon. Példaként említi a mezőgazdasági termék- forgalmazást, melyben az együttműködés helyett a rövid távú nyereségérdekeltség szellemében akár 100 ezer forint többletárbevételért kemény árharcot vívnak egymással a szövetkezetek, rontják egymás pozícióit. Milyen hasznos lehetne például az uborka vagy a csigaforöal- mazásban érdekelt áfészek által létrehozott kft, ami a közös érdeket képviselné. A közös vállalatok jelenleg nem a tagszövetkezetek érdekeit képviselik - mondja -, a gazdasági társaságok gesztoraival szemben is nagy a bizalmatlanság. Ezek a gondok kft-klétrehozásával szintén megszűnhetnének, a bizalom erősödhetne, hiszen minden tag küldhetné oda képviselőt, betekinthetne a gazdálkodásba. Mivel már két tag is alakíthat társaságot, elég ha két szervezetnek közös az érdeke egy vállalkozás beindításához. S miért ne lehetne az egyik fél külföldi?Tár- sulhatnának például egy export-import iroda létrehozásához, ami sokkal közvetlenebbül képviselhetné az alapítók érdekeit, mint egy mostani külkervállalat. De ily módon a jelenlegi vegyes vállalati formánál is lehetne sokkal kötetlenebb módon társulni. A szabadabb tőkeáramlásról szólva Béres Vilmos elmondta, hogy ha csak az áfész szűkén vett lehetőségeit nézi, akkor nincs rá szükségük, mert nincs szabad tőkéjük. De ha azt, hogy van rengeteg ötletük, aminek megvalósításához másoktól lehetne tőkét bevonni - hiszen vannak szövetkezetek, akiknek nagy összegű tartós betétjük vagy éppen kihasználatlan állóeszközük van -, akkor annál nagyobb fantáziát lát a dologban. Másként vélekedik a kérdésről Jaksa János, a nagydorogi áfész ügyvezető igazgatója. A szövetkezeteknek eddig is volt lehetőségük társulások alakítására, tőkebefektetésre - mondja. Mivel azonban nincs szabad pénzeszközük, ezzel eddig sem nagyon élhettek, s feltehetően így lesz ez a jövőben is. így a társasági törvény az ő szövetkezetüknél lényeges változást nem hozhat. Aki mer, nyerhet Heiman Jánossal, a Szigma Építőipari Kisszövetkezet elnökével látszólag elelkanyarodunk a társasági törvény témájától, sok gond van ugyanis, aminek a megoldását, bármilyen sürgető lenne, is naivitás egy törvénytől várni. A társasági törvénnyel összességében egyébként Heiman János egyetért, helyteleníti viszont azt, hogy a szövetkezeteket ki akarják (akarták?) zárni a kedvező változások lehetőségéből. A kisszövetkezet mint szervezeti forma ugyan jó, s ha más társulási formákat nem hoz a törvény lényegesen kedvezőbb pozícióba, akkor nem gondol átalakulásra, de ennek a lehetőségét akkor is meg kellene adni. Úgy véli, hogy az OKISZ tehetne sokat azért, hogy az ipari szövetkezetek más szervezetekkel szemben ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, az egyenlő feltételeket a társasági vagy a szövetkezeti törvény biztosítsa. De konzervatív magatartásával, a sok huzavonával az érdekképviseleti szervezet - amit beszélgetőtársam mintha csak idézőjelben említene így - lépéshátrányba került. S már el is jutottunk az első kitérőig; esetleg más szervezet jobban képviselné a kisszövetkezetek érdekeit? Ha nem alakul át a kisszövetkezet más formába, akkor is kedvezően hathat az új törvény, hiszen szabad tőkéjüket bármilyen haszonnal kecsegtető vállalkozásba befektethetik, abból profitálhatnak. Nőhet a pénzük forgási sebessége, ha mernek vállalkozni, akkor megtöbbszörözhetik azt. Ugyanakkor tőkét vonhatna be ötleteik megvalósítására, amire egyébként saját erejükből nem futná. Látszólagos második kitérőnk a jogalkotás kérdése, amivel a Szigmánál nincsenek kibékülve, hiszen egy-egy új törvényt heteken belül módosítanak, kiegészítenek, ami - ha most is igy lesz - a társasági törvény hatékony működését lehetetlenné teheti. Adjon a törvény kereteket, jelölje meg azt, amit nem szabad, de azon túl ne kelljen attól tartani, hogy talán megint olyasmibe fogtak, amit valahol helytelenítenek. Elmeditálunk azon, hogy az árak kérdésében - újabb kitérő? - is hozhat-e a törvény kedvező változást. Talán el lehetne kerülni az árképzésben és -ellenőrzésben kifejtett rengeteg energia elfe- csérlését, ha az árak a piacon alakulnának ki. Ehhez többek között fokozottabb verseny sem ártana, amit a feltehetően egyre nagyobb számban alakuló társaságok is elősegíthetnek. A versenysemlegességet, az egyenlő feltételeket Heiman János is fontosnak tartotta kiemelni. Verseny mindkét irányba Szintén az építőiparban dolgozó vezető szemszögéből, mégis kissé más szemüvegen keresztül látja a versenykérdést Balogh Béla, a Totév igazgatója. A kisszervezeteket eddig is versenytársnak tekintették, s nem félnek attól sem, hogy a konkurrencia a jövőben éleződhet. Ám az alapvető elvárásuk a társasági törvénnyel szemben, hogy vele legalább egy időben lásson napvilágot az egységes vállalkozói adóról szóló törvény is, amelyik nem juttatja velük szemben előnyösebb helyzetbe a kisszövetkezeteket, azaz megvalósul végre a verseny-, a szektor- és a szervezetsemlegesség. Várják azt is, hogy a jövőben nemcsak az építőipari kivitelező vállalatokat versenyeztetik majd, hanem azok szállítóinál is megszűnik a monopolhelyzet és bővül a termékkínálat. Mivel az egységes adótörvény a tervek szerint könnyít a gazdálkodó szervezetek terhein, azt is remélik, hogy több pénz marad a vállalatoknál beruházásokra, ami őket mint építőipari vállalkozókat kedvezőbb helyzetbe hozza. A Totév-ot, a lévén középvállalat, a szervezeti átalakulás aligha fogja a közeljövőben érinteni, de tőke kihelyezésére és bevonására lát lehetőséget az igazgató, elsősorban kft formájában, egy-egy konkrét elképzelés - például piaci érté- kesítésű lakásépítés - megvalósítására, akár külföldi tőkével is. ROSTÁS ILONA Egyiptomi származású magyar hibrid kukorica Az Egyiptomban ismert hatalmas növésű és tömegében is nagy kukoricafajta magyarországi meghonosítására és kellő „átalakítására” tett sikeres kísérletet a Kiskun Növénynemesitő Kutató-Fejlesztő és Termeltető Gazdasági Társaság. A kiskun- halasi létesítményben és a hozzá tartozó területen az egyiptomi eredetű „alapanyagból” sikerült igen korszerű hibridet előállítani magas szintű nemesítő munkával. Az, hogy a szakemberek ezúttal egyiptomi fajtához nyúltak, és ezt hozták össze különböző más eredetű kukoricával, nyilván nem véletlen: a gazdasági társaság vezető szakembere Mohamed Samir Radi, aki Egyiptomban született, és immár huzamosabb ideje hazánkban tevékenykedik. A nemesitő munkából 90 százalékos arányban részesedett, munkatársa - 10 százalékos részesedéssel - Huri Béla nemesítő volt. A TC-4351-gyel lajstromozott silókukorica már a kísérleti szakaszban is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, olyannyira, hogy még a hivatalos minősítés előtt több gazdaságban felhasználták, kitűnő eredménnyel. A kukorica szára 240-250 centiméter magas, és ami különösen fontos, az úgynevezett szárazanyag-termelése három év átlagában 14 százalékkal, zöldtermése pedig 15 százalékkal volt nagyobb, mint az összehasonlító hibridé. A maga éréscsoportjában hozama az összes hibridén túltett. A szárazságra nem érzékeny, ami szintén előnyös tulajdonsága. A hibrid vetőmagjának előállítását már az elmúlt évben - az idei hivatalos minősítés előtt - megkezdték; akkor tíz hektárra került ki a TC-4351 -es. Az idén megtöbbszörözik a vetömagtermelést, hogy a gazdaságok mielőbb hozzájuthassanak a sztárkukoricához. t Az összerakás folyamata
