Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

1988. június 2. 2 Képújság A JKSZ országos értekezletének mérlege Belgrádban kedden este befejeződött a Jugoszláv Kommunista Szövetség első 1 országos értekezlete, amelyet mind bel-, mind külföldön példátlanul nagy érdek­lődés kísért. Állásfoglalásaitól az egész társadalom azt várta, hogy az új gazda­sági reform körvonalazásával, a politikai intézményrendszer korszerűsítési útjá­nak kijelölésével, a szocialista demokrá­cia kibontakoztatásával és a kommunista szövetség életének, tevékenységének megújításával gyökeres fordulatot hoz az évek óta tartó válság leküzdésében. Jugoszlávia a második világháborút követő évtizedekben kiemelkedő sikere­ket ért el a szocialista építőmunkában. Fejlődési üteme külföldön is elismerést váltott ki. Sikerült kilépnie az évszázados elmaradottságból, s feltornázta magát a közepesen fejlett mezőgazdasági-ipari államok szintjére. Ez a fejlődés a nyolc­vanas évek elejére megtorpant, komoly gazdasági gondok jelentkeztek. Leküz­désükre 1983-ban elfogadták a hosszú távú gazdasági stabilizációs programot, amelyet 1986 júniusában a JKSZ 13. kongresszusa is megerősített és sürgette végrehajtását. A párttagság, az egész nép által várt és óhajtott változás azon­ban nem következett be. A párt Központi • Bizottsága ezért határozta el a múlt ősz­szel az országos konferencia összehívá­sát. A felszabadulás óta ez volt a jugoszláv kommunisták első olyan fóruma, ame­lyen nem volt szó az eredményekről. A küldöttek körében - akik között már egyetlen háború előtti párttag sem volt - olyan erőteljesen tört fel a megújulás vá­gya, hogy nem gondoltak a múlt vívmá­nyainak említésére, a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai pedig tartózkodtak ettől a tárgykörtől. Egy szlovéniai delegátus joggal állapítot­ta meg: „Valaha tapsoltunk a vezetőknek, most pedig lemondásukat követeljük, mert a válság nem engedi meg azt, hogy tapsoljunk”. A Központi Bizottság irányelvei és Bosko Krunics bevezető beszéde feletti vitában 353 felszólalás hangzott el, 78- an pedig írásban csatolták véleményü­ket. A küldöttek igen élesen bírálták az utóbbi évek gazdaságpolitikai és egyéb hibáit, hiányosságait, a határozatok végrehajtásában tapasztalt ingadozást és késedelmet, az egység hiányát, a vezető testületek munkájának fogyaté­kosságait. Különösen keményen fogal­maztak a szerbiai delegátusok, akik kö­zül sokan követelték a rendkívüli párt- kongresszus összehívását, mivel - mint mondották - nem bíznak abban, hogy a konferencia meghozza a halaszthatatlan fordulatot. „A vezetés vagy teljesíti a nép akaratát, vagy pedig a nép demokratikusan, civili­zált módon le fogja váltani” - hangsú­lyozta Szlobodan Milosevics, a Szerb Kommunista Szövetség elnöke. De a horvátországiak sem takargatták kritikus értékelésüket. Mirjana Jakelics a zágrábi kommunisták nevében javasolta a rend­kívüli pártkongresszus összehívását és kiemelte: mindenkinek felelnie kell a sa­ját munkájáért, a jugoszláv államelnök­ség tagjaitól kezdve lefelé a legalsó szint­ig; külön kell választanunk a konkolyt a búzaszemektöl. A küldöttek felszólalásai az országos értekezletet előkészítő taggyűlések „sis­tergő hangulatát" tükrözték. A munkás­ság körében, a széles néptömegekben az utóbbi időben erősödött a távlattalan- ság érzése, növekedett az elégedetlen­ség. A megtorpanás, a válság túl hosszú­ra nyúlt, s ez óhatatlanul maga után vonta a vezetés, a JKSZ tevékenységének bírá­ló felülvizsgálását, elemzését. A konferencia teljes anyaga valószínű­leg csak hónapok múltán áll rendelke­zésre. De ha történetesen azonnal ki­nyomtatták volna, akkor is huzamosabb időt igényelne a legkevesebb 5000 gé­pelt oldalnyi anyag áttanulmányozása. S a legfontosabb dokumentumot, az érte­kezlet állásfoglalását, amihez még a zá­róülésen is 36 kiegészítő és módosító in­dítványt nyújtottak be, még nem öntötték végleges formába. A szerkesztőbizottság várhatóan csak e hétvégén juttatja majd el a Központi Bi­zottsághoz - végrehajtását javasolva. A plenáris ülés rámutatott, hogy a kon­ferencia keményen bírálta a JKSZ KB és elnökségének munkáját. Indítványozta, hogy a Központi Bizott­ság legközelebbi ülésén bírálóan ele­mezze saját, valamint elnökségének te­vékenységét, vizsgálja meg az elnökség­ben személycserék végrehajtását, s a jö­vőben a vezető tisztségviselők megvá­lasztásánál több jelöltet állítson. A KB ta­nulmányozza az országos értekezleten elhangzott összes javaslatot, s velük kapcsolatosan alakítsa ki és ismertesse saját álláspontját. A küldöttek egyöntetűen javasolták, hogy a Központi Bizottság ez év végén összegezze az országos konferencia ál­lásfoglalásainak gyakorlati megvalósítá­sában elért eredményeket, s ha úgy véli, hogy azok nem kielégítők, akkor vesse fel tisztségviselőinek felelősségét. A Köz­ponti Bizottságnak ebben az esetben foglalkoznia kellene a rendkívüli párt- kongresszus összehívásával is. A Központi Bizottság és elnöksége nevében Bosko Krunics elnök - aki még egy hónapig marad ezen a poszton, az­tán a tisztségviselők rendszeres cseréjé­re vonatkozó előírás szerint más veszi át helyét - ígéretet tett arra, hogy a párt ve­zető testületéi minden tőlük telhetőt meg­tesznek az értekezlet állásfoglalásainak végrehajtására. Az országos konferencia a JKSZ szer­vezeti szabályzata adta keretek között dolgozott. Ez kizárta azt, hogy kötelező érvényű határozatokat hozzon és szemé­lyi kérdésekben döntsön. Munkájának értékét így csak a következő hónapok­ban lehet megítélni. Ekkor dől el, hogy a párt Központi Bizottsága és elnöksége irányításával elindul-e egységesen a megújulás útján, ami az új gazdasági re­form végrehajtásának és a politikai intéz­ményrendszer átalakításának, követke­zésképpen a társadalmi-gazdasági vál­ság sikeres leküzdésének döntő előfel­tgt@|6 MÁRKUS GYULA (Belgrad) PANORÁMA BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke szerdán fogadta Arto Mansalát, a Finn Köztársa­ság budapesti nagykövetét. Atalálkozóra a finn nagykövet kérésére került sor. * Németh Károly, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke jókí­vánságait fejezte ki Francesco Cossiga köztársasági elnöknek, az Olasz Köztár­saság nemzeti ünnepe alkalmából. * Budapesten szerdán 200 millió dollár összegű hitelmegállapodás aláírására került sor a Magyar Nemzeti Bank és egy 31 tagú, nemzetközileg ismert bankokból álló csoport között. A 8 éves futamidejű hitelművelet szervezői az Arab Banking Corporation, a Bank of Tokyo, Creditans- talt-Bankferein, Dai-lchi Kangyo Bank, Deutsche Bank A. G., a First National Bank of Chicago, és az Industrial Bank of Japan pénzinztézetek voltak. BONN - Szeptemberben kezdik meg az NSZK-ba telepített amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszere­lését. A Pershing-2-es rakétákat és ro­botrepülőgépeket annak idején a NATO úgynevezett kettős határozata alapján kezdték meg telepíteni több nyugat-eu­rópai országban, köztük az NSZK-ban. Tavaly decemberben Washingtonban az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyez­ményt irt alá a rakéták leszereléséről. En­nek megfelelően idén szeptemberben megkezdik a közepes hatótávolságú nuk­leáris rakéták kivonását az NSZK-ból. Az első rakétákat Heilbronn közelében, a waldheidei amerikai bázison szerelik le. Az összes fegyver eltávolítása várhatóan mintegy három évet vesz igénybe. Életbe lépett a szovjet-amerikai rakétaszerződés (Folytatás az 1. oldalról.) pagandaelem merült fel. A szovjet sajtó ezekre megfelelően reagált. A moszkvai találkozó záróokmányá­nak elkészítéséről Mihail Gorbacsov el­mondta, hogy vita volt a békés együttélés kifejezés körül. Bár az elnök a szűkkörű megbeszéléseken egyetértett azzal, hogy a dokumentum a mai világpolitika kiiktathatatlan elemeként rögzítse, a szakértőkkel való konzultáció után mégis kérte a kifejezés mellőzését. Kitért arra, hogy gazdasági téren is erősödnie kell az együttműködésnek. Bevezető nyilatkozatának végén a fő­titkár rámutatott, hogy a látogatás min­den szinten egészségesebbé tette a ké­toldalú viszonyt. Mihail Gorbacsov kérdésekre vála­szolva először arról beszélt, hogy mind­két nagyhatalom és az egész világ érde­ke a szovjet-amerikai párbeszéd folyta­tása, Ronald Reagan utódjával is. A kérdések közül érthetően sok foglal­kozott a HTF körüli vitával. Gorbacsov azt hangoztatta, hogy még van esély a szer­ződés idei megkötésére, az optimizmus­ra az eddig elértek adnak alapot. Mint ismeretes, a haladás egyik féke az amerikaiak csillagháborús terve. El­mondta, hogy a viták ellenére az ellenőr- és kérdésében sikerült előrelépni. A ra- étaelhárító védelmi rendszerekről szóló szerződést érintve a szovjet vezető felhív­ta rá a figyelmet, hogy a záródokumen­tum részletesen választ ad a kérdésekre. Az európai haderők és fegyverzet csökkentésének kérdésében nem sike­rült a madnátumvitában megállapodásra jutni. Több kérdést kapott Mihail Gorbacsov a szovjet pártvezetésen belüli állítólagos ellentétekről. Az egyik kérdés Borisz Jel­cinnek a BBC-ben e héten elhangzott in­terjújára vonatkozott. Gorbacsov el­mondta, hogy még nem ismeri a Jelcin­interjú teljes szövegét, így annak kom­mentálására nem vállalkozott. Emlékez­tetett arra, hogy Jelcin tavaly októberi fel­szólalását a Központi Bizottság ülésén egyöntetűen politikai hibának minősítet­ték. A jelek szerint Jelcin nem ért egyet a KB állásfoglalásával. Le kell vele ülni, hogy tisztázzák a problémát. Mihail Gor­bacsov határozottan kijelentette, hogy nem merült fel Ligacsov KB-titkár le­mondása, távozásának kérdésével nem foglalkozik a Politikai Bizottság sem, afhelynek Ligacsov is tagja. Végezetül Mihail Gorbacsov azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a de­mokrácia, a nyilvánosság politikájának bővülése olyan irány, amelyről nem lehet letéríteni a szovjet társadalmat. Nem sokkal Mihail Gorbacsov sajtóér­tekezlete után Ronald Reagan is a nem­zetközi sajtó képviselői előtt értékelte a moszkvai tárgyalásokat, az amerikai nagykövet - e napokban elnöki szállás­helyül is szolgáló - rezidenciáján. Köszönetét mondva a szovjet vezetés­nek a szívélyes fogadtatásért, az elmúlt napok munkáját sikeresnek értékelte. Ronald Reagan kijelentette, hogy a bé­kevágy önmagában nem elég. Továbbra is különbség van a két fél álláspontjában több lényeges kérdésben. E különbsé­gek azonban a mostani találkozó ered­ményeként is csökkentek. Amerikai véle­mény szerint a realista megközelítés, az illúziók felszámolása előre viszi a tárgya­lásokat. Reagan kifejtette, hogyan értelmezi az emberi jogok érvényesülését, amit a Szovjetunióhoz fűződő viszony alapvető elemének nevezett. A regionális konfliktusok témájára átérve a célok azonosságát emelte ki a békés megoldások keresésében, a füg­getlenség és a biztonság megteremtése érdekében. Az Afganisztánról szóló meg­állapodás jelentőségét az elnök is abban jelölte meg, hogy az példaként szolgálhat más konfliktusok megoldásához. A washingtoni rakétaszerződés ratifi­kációs okmányainak kicserélését olyan eseményként értékelte, amely valóság­gá teszi a leszerelésre vonatkozó elkép­zeléseket. A hadászati támadófegyverzet csök­kentését célzó tárgyalások alakulását jellemezve emlékezteti rá, hogy Genfben még csak az 50 százalékos csökkentés elvében állapodtak meg, Reykjavíkban már a konkrét számadatok felé léptek to­vább, Washingtonban pedig az átfogó ellenőrzés kérdése állt a figyelem közép­pontjában. Az elnök ez utóbbiban hala­dásról tett említést. Az újságírók első kérdése Reagant az­zal a kijelentésével szembesítette, amely szerint „az oroszok hazudnak és uralom­ra törnek”. E szavakat Ronald Reagan el­nökként tartott első sajtóértekezletén, 1981-ben mondta. Ma megváltozott a helyzet, s a viszonyt most a bizalom és a szavak hitelének ellenőrzése jellemzi, - mutatott rá. Reagan oroszul idézte fel a „Bízzál, de ellenőrizz!” orosz közmon­dást. A HTF-szerződésről folyó vitát érintve az elnök utalt arra, hogy a probléma sok­kal összetettebb a Washingtonban meg­kötött rakétaszerződésnél. Reméli, hogy még az év vége előtt sikerül felszámolni a nehézségeket, de ha mégsem, akkoráb­ban bízik, hogy utódja folytatja a meg­kezdett munkát - mondotta. Mihail Gor- bacsowal együtt az elnök is azt a véle­ményt hangoztatta, hogy nem a szerző­dés.megkötésének határideje a fontos, hanem az, hogy valóban jó szerződést dolgozzanak ki. Hozzáfűzte: a jövőre hi­vatalba lépő elnökre azt hagyja örökül, hogy ápolja a Szovjetunió baráti és ven­dégszerető népével a kapcsolatokat. A sajtóértekezleten többször visszatért az ellenzékiekkel lezajlott találkozójának témája. Reagan a szovjet társadalom nyi­tottabbá válását abban látta bizonyított­nak, hogy több olyan ember visszanyerte szabadságát, akiket az Egyesült Álla­mokban az emberi jogok védelmezőjé­nek, politikai nézeteikér tüldözőttnek mi­nősítenek. * A szovjet-amerikai tárgyalásokról kö­zös közleményt adtak ki. A közzétett kö­zös közleményben a többi közt kiemel­ték: úgy tekintenek a csúcstalálkozóra, mint fontos lépésre az eredményes és szilárdabb szovjet-amerikai kapcsolatok felé vezető úton. Átfogó és beható tárgyalásaik felölel­ték az 1985 novemberében Genfben tar­tott első találkozójukon elfogadott napi­rend összes kérdéskörét. A békepápa emléke Enyhülés az egyházpolitikában XXIII. János pápa megállíttatta gépko­csiját, kiszállt, és sétálni indult. Magántit­kára hiába óvta őt attól, hogy elhagyja a Vatikánt, János szeretett sétálgatni, s na­gyokat szippantani a friss levegőből.- Hány ember hal meg az utcán, Don Liros! Semmi szörnyűség nincs abban, hogy a pápa is az utcán haljon meg - mondotta titkárának, s folytatta útját. Pe­dig öreg volt már, s beteg, de János pá­paként is megmaradt Giuseppe Roncalli- nak, az egyszerű bergamói paraszt gyer­mekének, a nép fiának, s nem tartotta szentségtörésnek, ha fenséges lábaival a római kövezetét rótta. XXIII. János pápa-egyébként is szám­talan meglepetéssel szolgált a Kúria ve­zetőinek, s egyben az egész világnak. Három évvel pápává választása után, 1961 végén azzal lepte meg a világot, hogy közvetlen kapcsolatba lépett a Szovjetunióval, s ezzel vette kezdetét az enyhülés korszaka az egyházpolitiká­ban. 1963. március 7-én kihallgatáson fogadta Hruscsov lányát és vejét, aki ak­kor az Izvesztyija főszerkesztője volt. Alig öt héttel e találkozás után XXIII. Já­nos közzétette híres, Pacem in Terris kezdetű enciklikáját, amelyben az eny­hülés és a békés egymás mellett élés je­gyében meghirdette az egyház együtt­működését a világgal, beleértve a világba a szocialista országokat is. Forradalmi megnyilatkozás volt ez Szent Péter tró­nusának birtokosától, hiszen korábban éles - s áthidalhatatlannak tűnő - szaka­dék választotta el egymástól a Pápai Álla­mot és a szocialista országokat. János azonban számolt a realitásokkal, s bár ki­jelentette: az ateizmus elfogadhatatlan az egyház számára, de felismerte, hogy a kommunistákkal való együttműködés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Még ennél is nagyobb meglepetést keltett az 1961. december 25-én tett bejelentése, amikor összehívta a II. Vati­káni Zsinatot. Hetven dokumentumot ké­szítettek elő arra, hogy a zsinaton megvi­tassák azokat. A várakozás óriási volt, a római lapokat „Lakást keresek fürdőszo­bával, telefonnal, oltárral” szövegű hirde­tések árasztották el. 1962. október 11 -én azután ünnepélyesen bevonultak a zsi­nati atyák, 2540-en a Szent Péter Bazili­kába. A főpapok akkor még minden bi­zonnyal nem tudták, hogy a XX. század egyháztörténetének legjelentősebb ese­ményére érkeztek, ahol olyan dolgok tör­ténnek majd, amire még nem volt példa.- Szörnyű! - kiáltotta már az első nap egy résztvevő, amikor a zsinati atyák el­fogadták, hogy a nem katolikus egyhá­zak képviselői is részt vehessenek a zsi­nat minden ülésén. A meghívásnak 18 nem katolikus egyház tett eleget, s képvi­seltette magát. A zsinatot maga a pápa nyitotta meg, 45 percig beszélt. „Mi nem azért jöttünk ide, hogy felülvizsgáljuk val­lásunkat és doktrinális kérdéseket vitas­sunk meg - jelentette ki - komolyan kell viszont foglalkoznunk az egyház korsze­rűsítésével, a modern világ követelmé­nyeinek megfelelően.” XXIII. János már a megnyitón kijelölte egy, a világra nyitott egyház útját. Kijelen­tette, hogy az egyháznak meg kell értenie a világ fejlődését és csatlakoznia kell ah- . hoz. Határozottan kiállt új dogmák elfo­gadása ellen, s a zsinat valóban úgy lett korszakalkotó jelentőségű, hogy egyet­len dogmát sem hozott. XXIII. János, a „békepápa” a zsinat be­fejezését már nem érhette meg, éppen holnap lesz 25 esztendeje, 1963. június 3-án hunyt el, 82 éves korában. Alig ötéves pápai uralkodása alatt be­bizonyította, hogy az egyház kimozdítha­tó a mozdulatlan konzervativizmusból, s ezzel olyan történelmi cselekedetet hajtott végre, amelynek szelleme máig hat. K. T. Karambol személyi sérülés nélkül Tegnap délután három órakor, a Sió csárdánál - a stoptábla ellenére - Szek- szárd irányából kihajtott a Pannon Volán pótkocsis teherautója, amit Varga La­jos vezetett, s ennek következtében összeütközött a Budapest irányában közleke­dő Ifa pótkocsis szerelvénnyel, melynek volánja mögött Kálmán László István, a Szövaut pécsi kirendeltségének sofőrje ült. A karambol következtében személyi sérülés nem történt, ám jó ideig fennakadás volt a közúti forgalomban. A szakértői vizsgálat eddigi megállapítása szerint az anyagi kár hatvanezer forint. A rendőr­ség a baleset körülményeit tovább vizsgálja. Kapfinger András felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents