Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-02 / 131. szám
1988. június 2. ( TOLHA \ i^PÜJSÁG 3 Előtérben a kisvállalkozások Egy percig se legyen „tétlen” a pénz Új bankfiók nyílt Szekszárdon A csontvelő-átültetésről és a kutatómunkáról Interjú dr. Kelemen Endre haematológus professzorral Napjainkban, amikor szóban mindenki lelkesen reformpárti és a megújulás híve, nehéz eldönteni, hogy ki az, akinek hinni is lehet. Bankügyekben különösen szkeptikus vagyok, hiszen ott a jelentős fordulatnak már másfél éve meg kellett volna kezdődnie, de a gazdálkodók a megmondhatói, hogy eddig sok kedvező változást nem tapasztaltak. A közelmúltban részt vettem egy rendezvényen, ahol a jegybank és az egyik nagy kereskedelmi bank képviselője papírból hosszasan és semmitmondóan beszélt. Aztán szót kapott a magyar Hitel Bank Rt. (MHB) igen fiatal és éppen akkor kinevezett magas beosztásban lévő vezetője, és szabadon, röviden elmondta a lényeget, amire órák óta várt a hallgatóság. Azóta hiszek a MHB-nek. Ebben megerősít, hogy látom: ott vannak mindenhol, ahol történik valami. Sőt! Ötleteik vannak, ezek megvalósítására nem restek új szervezeteket létrehozni, járatlan utakon is elindulni. Véleményem nem változott azután sem, hogy az MHB szekszárdi kirendeltségének múlt heti megnyitása alkalmából beszélgettem dr. Buttinger Jánossal, a bank igazgatójával és dr. Bézsenyi Gyulával, a kirendeltség vezetőjével. * A kétszintű bankrendszer indulásakor a vállalatokat, szövetkezeteket adminisztratív úton „szétosztották” az új kereskedelmi bankok között, s fél évig ugyancsak adminisztratív eszközök akadályozták is a bankok közti mozgást. Ezen időszak elteltével pedig praktikus okok miatt marad minden a régiben, hiszen hiába volt elégedetlen egy gazdálkodó szervezet a bankjával, ha az adott városban nem talált másikat. Egy-egy bank tehát egy térségben továbbra is monopolhelyzetet élvezett, hasonlóan, mint korábban a Magyar Nemzeti Bank, ráadásul a régi garnitúrával a módszerekben, szemléletben sem történt változás. E hiányosságok is késztették a három nagy kereskedelmi bankot arra, hogy egymás után igazgatóságokat, kirendeltségeket nyissanak szerte az országban, így Tolna megye székhelyén is az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatósága mellé a közelmúltban kirendeltséget nyitott a Budapest Bank, most pedig a Magyar Hitel Bank.- Nyílt egy új bankfiók, de joggal kérdezhetjük; és akkor mi van? Mivel már minden gazdálkodószervezet tartozik valakihez, csak a piac újrafelosztása jöhet szóba, azaz megindulhat a harc az ügyfelekért. De mi lesz vajon a vonzerő? Hiszen a pénzeszközök - a hitelkihelyezési lehetőségek - nem bővülnek? - kérdeztem dr. Buttinger János igazgatótól.- Nem törekszünk kifejezetten számla- vezetésre, s ezáltal a vállalati, szövetkezeti körben nagy átrendezésre. A társbankokkal való viszonyunkban „intelligens” konkurencia megvalósítása a célunk, egy-egy nagyobb üzlet nyélbeütésére közösen is koncentrálhatnánk, úgy, hogy a partnereket minél jobban kiszolgáljuk. De csak a valós gazdasági szükségszerűség által diktált pénzigényeket kívánjuk kielégíteni, a népgazdasági érdekekkel összhangban csak a megújulni szándékozó és megújulni képes területeket finanszírozni. Pénzeszközeink valóban nem bővülnek csak attól, hogy sorra nyitjuk az új bankfiókokat, a monetáris restrikciót magunkra is kötelezőnek tartjuk. De megtaláljuk azokat a pénzügyi forrásokat, amelyeket partnereink rendelkezésére bocsáthatunk. A bankok bankszerű működése ugyanis igenis több pénzt „teremt”, mindig vannak ugyanis olyan pénztulajdonosok, akik átmenetileg lemondanak a pénz elköltésének jogáról. Mi ezt a sok pici, átmenetileg - akár csak néhány napig - szabad pénzeszközt gyűjtünk össze, és bocsátjuk megújuló partnereink rendelkezésére. Arra törekszünk, hogy egy percig se legyen „tétlen” a pénz. * A „csemegékről”, az ügyfeleket vonzó szolgáltatásokról már Bezsényi Gyula, a szekszárdi kirendeltség vezetője szólt.- Jogosítványunk az összes banki tevékenység gyakorlására szól. Fokozottan törekszünk a betétgyűjtésre, hiszen azzal hitelkihelyezési lehetőségeinket bővítjük. Ennek érdekében a betétek után - egyedi elbírálás alapján - kedvezőbb kamatokat tudunk adni másoknál, a számlapénz után is másfél százalékot adunk a szokásos 1 százalék helyett. A hitelek összegét nálunk is szűkös keretek szabályozzák, azok után mégis - a mindenkori jegybanki refinanszírozási kamatlábakat figyelembe véve - csak alapkamatot számítunk föl. Külön koncentrálunk a kisvállalkozások igényeinek kielégítésére hitellel és egyéb szolgáltatásokkal is, adótanácsadással, adóelőleg-biztosítással és sorolhatnám. Közvetlen jó személyes kapcsolatra törekszünk partnereinkkel, a fogadásukra szolgáló irodánkat is e célnak megfelelő alakítottuk ki - mondta a kirendeltségvezető. * A vállalatoknál, szövetkezeteknél gyakran hallottam panaszt a kereskedelmi bankok tevékenységére. Ha a verseny eredményeképpen bővül a szolgáltatások köre, gyorsabb és rugalmasabb lesz a kiszolgálás, akkor a gazdálkodók már nyertek. Ha az MHB deklarált szándékának megfelelően válogat az ügyfelek között, s csak a megújuló területeket preferálja, akkor a népgazdasági szempontból sem lehet már túl rossz. Rostás Ilona Szekszárdon, a megyei kórházban a közeli napokban tudományos emlékülést tartottak dr. Kelemen József volt városi főorvos születésének századik évfordulója emlékére, melyen részt vett és előadást tartott fia, dr. Kelemen Endre egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Számú Belklinikájának professzora. Ezt az alkalmat használtuk ki, hogy megyeszékhelyünk szülöttével interjút készítsünk. A témával kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a megyei kórház IV-es számú belgyógyászati osztályán 1971 óta foglalkoznak a haematológiai betegségek gyógyításával. Kelemen professzor azóta figyelemmel kíséri az osztály munkáját, konzultációt folytat az ott dolgozó orvosokkal a korábban gyógyíthatatlan vérképző szervi betegségekről - melyeknek napjainkra megtalálták végleges gyógyulási lehetőségét. *- Korunk égető problémái közé tartoznak a vérképző szervi betegségek, illetve azok gyógyítása. Ezért tartom furcsának, hogy hazánkban a haematoló- gusok - önt kivéve - nem írnak és nem is írtak szakmájukkal kapcsolatos könyveket, s itthon meglehetősen ritkán publikálnak...- A kérdés teljesen jogos, ami az elmúlt évek folyamán többször is elhangzott. Elsősorban arról van szó, hogy Magyarország kis ország, s kevés a haematológus, illetve belgyógyász, akit ez a betegség közvetlenül érdekel. Tehát egyszerűen kifejezve, nem éri meg egy kiadónak, egy nyomdának olyan könyv kiadása, aminek mindössze egy-kétszáz vásárlója lenne. Ezért aztán az történik, ami elvben talán nem a leghelyesebb, hogy azok a haematológusok, akik időnként valami figyelemreméltót produkálnak, azok eredményeiket angol vagy német nyelven külföldön közük. Pontos adatokat nem tudok, de a kiadó szakemberei szerint egy könyv létrehozása, kiadása olyan sokba kerül, hogy csupán néhány száz eladása ráfizetést eredményez. Persze, ez kényszerhelyzet.- És ugyancsak azt eredményez az a tény is, hogy friss magyar nyelvű haematológiai szakkönyvünk nincs.- A hatvanas években írtam egy kis haematológiát, ami abban az időben talán nem is volt rossz. De e könyv mégis csak harmincéves lesz. Újat kellett volna írni, de erre nem kerülhetett sor, noha van néhány nemzetközi szinten is ismert haematológusa hazánknak, akik tudnának ilyent írni. Hogy mégsem teszik? Annak az oka a már említett anyagiak.- Az anyagiakat másképpen is össze lehet hasonlítani... A vérképző szervek gyógyítása, a volt betegek végleges meggyógyítása anyagilag sokkal többet jelent, mint egy könyv kiadása. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a hasznot, illetve a ráfizetést más mércével kellene mérni.- Ez biztos... Ez biztos. Nem is hiszem, hogy ezt valaki összehasonlította volna. Ha így nézzük, akkor ezt valóban föl is lehet érvként használni... Úgy tudom, hogy a Petrányi professzor most dolgozik egy belgyógyászati könyvön, melynek egy része a haematológiával foglalkozik. Az alapdolgok benne lesznek, de nem speciális, nem részletes haematológia. Persze, egy ilyen könyv megírása, szerkesztése roppant időigényes, de hasznosnak nagyon hasznos lenne. Csak a könyv elkészítése - fogalmazhatok úgy is - időkiesést jelentene. Mert mindenki rákényszerül, hogy annyi mindennel foglalkozzék. Én azt szoktam mondani, hogy mindenki egy kicsit mást csinál, mint amit őneki kellene. Az orvosok például rengeteget adminisztrálnak, szervezik a vizsgálatokat, telefonálnak, fölveszik a kapcsolatot más intézettel. Pedig mindezt egy jó titkárnő, vagy asszisztens elvégezhetné... de ők is kevesen vannak. Ez is kényszerhelyzet. Tehát nagyon jó volna, ha lenne ilyen könyv, de egy kicsit mindenki a másiktól várja a megírását.- Magyarországon professzor úr végezte az első csontvelő-átültetést. Ez mikor történt? S azóta hány ilyen műtétet végeztek?- Két fő betegségcsoportot kell elkülöníteni. Az egyikbe azok a betegek tartoznak, akiknek használna, esetleg gyógyulást okozna a csontvelő-átültetés, de nem úgynevezett rosszindulatú - életet veszélyeztető - betegségük van, amelyek gyógyításában más megoldások is lehetségesek. A másik csoporton belül olyan betegségekről van szó, melyek jórészt semmilyen más módon nem gyó- gyíthatóak, legalábbis napjainkban. Mi szinte kizárólag ilyen betegeken végeztünk átültetést. Az elsőre 1971 -ben került sor. Itt hozzá k^ll tenni azt, hogy e műtét már az előkészítés időszakában is igen veszélyes, így a műtét végzésének egyik feltétele az életkor. Ötven év feletti betegnél senki sem vállalja az átültetést, még a leghíresebb amerikai teamek sem.- Mint ahogyan az átültetéseknél általában, ebben az esetben is nagyon fontos a donor...- Úgy van. Olyan adó kell, akinek az úgynevezett átültetési sejtfelszíni alkatrészei, molekulái megegyeznek a betegével. Erre általában a legalkalmasabb a testvér, de közülük sem mindenki... Még visszatérek az előző kérdéséhez: tehát nem rosszindulatú betegségben szenvedő beteget másfél évtizednél régebben műtöttünk első ízben, a rosszindulatú sejtelváltozású betegek műtésére csak néhány éve került sor először. 1983-ban történt az az átültetés, amelyiknél gyakorlatilag meggyógyult, azaz ma is jó állapotban van a volt beteg. A műtét idején a beteg 35 esztendős volt.- Napjainkban egyre többet hallani a vérképző szervek korábban gyógyítlTa- tatlan betegségeinek teljes biztonsággal történő gyógyításáról.- Ez nagyon fontos, de tudni kell, hogy nemcsak a csontvelő-átültetés produkált ilyen eredményeket, hanem egyéb gyógyszeres, vagy sugárkezelések is. Tehát vannak olyan betegségek, melyek nem is olyan régen még gyakorlatilag kivétel nélkül gyógyíthatatlanok voltak, most pedig háromnegyed részük, vagy még több meggyógyul. Az elmúlt néhány évtized alatt nagyon-nagyon sokat fejlődött a haematológia... A heveny fehérvérűségben szenvedők közül is szerencsére többen meggyógyulnak, főleg a gyerekek jó része, de a felnőttek is.- Vagyis ők teljes értékű állampolgárokká válnak ismét, akik munkájuk révén gyarapítják a nemzeti jövedelmet, illetve egy-egy család válik újból kiegyensúlyozottá, boldoggá. Úgy vélem, hogy ezt a kiadóknak is be kell látniuk, hiszen ez már társadalmi, politikai kérdés is, amibe a kutatási eredmények átadása is törvényszerűen beletartozik.- Ezzel nagyon egyetértek, s itt fűzöm hozzá, hogy a kutató munkának sincs napjainkban vonzereje. Úgy gondolom, hogy elsősorban anyagi okokból. Mert ha egy fiatal orvos, aki valamilyen színvonalon akar élni, lakást venne, azt bebútorozná, netán kocsit is szeretne, sajnos, attól tartok, hogy a fizetéséből erre soksok év alatt sem képes. Egy kutatónak valami olyan lehetőséget kellene biztosítani, hogy ne legyenek anyagi - napi anyagi - gondjai. Mert a kutatás, a referátumok, a publikálásra szánt anyag megírása is igen időigényes. Fantasztikus ambíció kell hozzá.- De a nemzetnek, azon belül egy szakmának a hasznát is felhozhatom...- Attól tartok, hogy elkanyarodott ettől a világ. Áldozatot hozni a közösségért? Elég ritka. Általában olyanokká váltunk mindannyian, hogy azt nézzük: ha elvállaltam valamit, az az első kérdés, „mit kapok én ezért?” Persze, ez nem magyarországi specialitás. A kutatással az egész világon nagy problémák vannak... Angliában, az Egyesült Államokban... Azt mondta régen egy idős sebész, hogy ne azért végezzen valaki kutatást, hogy azt valahol előadhassa, hogy annak révén tudományos fokozatot nyerjen, hanem az igazság keresése, meglelése legyen a cél. Paszternák Zsivágójában azt olvastam, hogy az igazságért egyedül kell harcolni, s akik elégtelenül szeretik az igazságot, azokat el kell hagyni az úton... Tehát a kutatók többé-kevésbé „elöl mennek”, magányosakká lesznek, akikre azt mondják: megszállottak.- Ön szerint milyen egy igazi kutató?- Az igazinak olyannak kell lennie, mint egy szerzetesnek... Amikor a pályára kerültem, még azt sem vették jó néven, hogyha egy fiatál orvos - aki a klinikán dolgozott - megnősült.- Ne vegye provokatívnak a kérdést! Ön mikor nősült meg? Én? Én nőtlen vagyok. Egyedül vagyok. V. HORVÁTH MÁRIA Importkiváltó bányagépgyártás A Novátor székesfehérvári kisszövetkezet ötlete alapján a Szarvasi Állami Tangazdaság gépjavító gyáregysége a tervezéssel együtt egy év alatt elkészítette az első hazai, külszíni bányászatban használatos kőzetfúró berendezést. Idáig ezeket a berendezéseket a bányák Ausztriából vásárolták. A gyáregységben most készüka kőzetfúró harmadik változata, amely iránt máris nagy az érdeklődés a szakemberek részéről. A lánctalpakon közlekedő szerkezetet a robbantásos kőzetlazításhoz szükséges robbantólyukak fúrására használják. A Szarvason gyártott gép nem olyan sokoldalú, mint nyugati társa, de 60 millió helyett • csak 5 millió forintba kerül. A Szekszárdról elszármazott professzor
