Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. június 11. A szövetkezés megújulása Átalakulnak napjainkban a szövetkezetek a Szovjetunióban, a szövetkezeti törvény a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésének napirendjén is szerepelt. Az agráriparban nagy az érdeklődés az egyesülési forma iránt, amely a mai színvonalon teremti újjá a 20-as években működött szövetkezeteket. Ez a kezdeményezés a Tula megyei Lenin kolhoz elnökének, Vaszilij Sztarodubcevnek a nevéhez fűződik, aki egy egész körzet kolhozait és szovhozait Novo- moszkovszkoje néven szövetkezetiállami egyesüléssé szervezte. Sok hivatali akadályt kellett leküz- denie, amíg sikerült egyeztetnie az új szövetkezés státusát. Akadtak hivatalnokok, akik az aláírás fejében saját hivataluk vagy főhatóságuk számára akartak előnyöket szerezni. Sztarodubcev azonban nem adta meg magát.- A Novomoszkovszkoje egyesülés a gyakorlatban valósította meg az önkéntes szövetkezés lenini elveit - hangsúlyozza Vaszilij Sztarodubcev. - Az egyesülésben minden tag megőrizte gazdasági és jogi önállóságát. A tagok megtermelik, feldolgozzák és értékesítik az élelmiszereket, elvégzik a meliorációt, a technikai és az agrokémiai munkákat. így csaknem ötszázzal csökkent az irányító apparátus létszáma, abban csak azok a tapasztalt szakemberek maradtak, akik tanácsot tudnak adni. A nyereség fő forrása a feldolgozás lett. Korszerűsítették a tej-, a hús-, és az édesipart, amelyre a korábbi gazdáknak nem jutott pénze. A készterméket a Novomoszkovszkoje saját üzleteiben értékesítik, s ez is nyereséget hoz. A mezőgazdaság mellett kiegészítő ágazatok - varroda, ajándéktárgy készítés - hoznak újabb bevételt, és ezek a mezőgazdasági holtszezonban is munkát biztosítanak. Néhány más ágazat, mint a prémesállat-te- nyésztés, a báránybőr-kikészítés konvertibilis valutát hoz, ebből külföldi technológiát, berendezéseket vásárolunk. Kapcsolatunk is van külfölVaszilij Sztarodubcev, a Novomoszkovszkoje egyesülés elnöke, egyben az Oroszországi Föderáció kolhoztanácsának elnöke di partnerekkel, például egy kanadai céggel, a szarvasmarha-embrió átültetésével végzett fajtanemesítés egyik legismertebb cégével. így gyorsan megújul az állomány. Ugyanezzel a céggel létesítettünk közös vállalatot embrió eladásra harmadik országba. Az egyesülés egyéves tapasztalata szerint ez a szövetkezési forma bevált. Bár kedvezőtlen volt az időjárás, a föld igazi gazdájává vált szövetkezetiek a vidék mezőgazdasági történetében a legmagasabb hozamokat érték el: például a gabona termésátlaga hektáronként 8 mázsával emelkedett, és elérte a 38 mázsát, a fejésátlag pedig a 3600 kilogrammot. A Lenin kolhozban, ahol az egyesülés vezetője, Sztarodubcev az elnök, a tejhozam meghaladta az 5,5 ezer/litert. A megnövekedett nyereségből az egyesülés gyorsabban fejlesztheti a falvakat, eredményesebben oldja meg a szociális problémákat, javítja az emberek élet- és munkakörülményeit. ZAN KACER Nemzetközi karbantartó szolgálat Ha a schwedti petrolkémiai kombinát bóhleni üzemébe Litvinovból és Szász- halombattáról „specialisták” érkeznek, akkor a szakmabeliek már tudják: megjött az erősítés! A laikusok számára a magyarázat egyszerű. Csehszlovákiából és Magyarországról hatvan szakember segít NDK-beli kollégájának a nagyjavításnál. Dehát miért ez a nemzetközi részvétel? A bőhleni köolaj-feldogozó üzemben éppúgy, mint a többi vegyipari cégnél, bármilyen leállás a folyamatos termelésben óriási kiesést jelent. A technika azonban természetesen elkopik, s bizonyos időközönként a berendezéseket át kell vizsgálni. A gépek nagy részét folyamatos működés mellett nem lehet karbantartani, szükséges tehát a nagyjavítás. Az üzem saját gárdájával azonban ez a munka nagyon hosszú ideig tartana. Ezért kézenfekvő, hogy a KGST-orszá- gok közösen gondolkozzanak a megoldásról. A legtöbb szocialista ország ugyanis a 60-as és a 70-es években a szovjet kőolajra alapozva teremtette meg saját feldolgozó iparát, természetesen hasonló vagy azonos termelési rendszerekkel. Ezért 1976-ban Bulgária, Kuba és az NDK kőolaj-feldogozói közös karbantartó szolgálatot szerveztek meg. Egyeztették a nagyjavítások időpontját, és a szakemberek révén segítséget nyújtottak egymásnak a munkák elvégzéséhez. Valamennyi ország rendelkezik a tervezett nagyjavításokhoz szükséges magasan kvalifikált erőkkel. A nemzetközi karbantartó szolgálattól annyi szakembert lehet kérni, amennyi a nagyjavításokhoz kell. Ezáltal a karbantartásokra fordított időt a minimumra lehetett csökkenteni. Az egyik bolgár kombinát a munkák elvégzése utáni évben már lényegesen több terméket állított elő, mint korábban. A nemzetközi karbantartó szolgálathoz rövidesen csatlakoztak a magyar, a csehszlovák és a lengyel kőolaj-feldolgozók is. A munkák elvégzésének ez a formája bevált, ezért 1985-ben elhatározták, hogy a kőolaj-feldolgozók mellett a jövőben a többi speciális vegyipari üzem karbantartását is külföldi szakemberek cseréjével, illetve segítségével oldják meg. A nemzetközi karbantartó szolgálatot már hat ország huszonhárom cégére terjesztették ki. Ezekhez tartozik például az NDK-ban a Leuna- művek, az agrokémiai kombinát Pieste- ritz-ben és a petrolkémiai kombinát Schwedtben. Ez utóbbinak része a bőhleni vegyipari üzem. Egyre nagyobb jelentőségű a résztvevők tudományostechnikai együttműködése is. Az ellenőrző berendezések egységesítése a közösen feldolgozandó témák egyike. Olyan eljárások kidolgozásán fáradoznak, amelyek révén megállapítható: milyen munkát kell elvégezni, milyen kapacitással és mennyi anyaggal. SZABÓ BÉLA Föld alatti bevásárlóközpont A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetése a népgazdaság komplex fejlesztésének programján kívül kiemelt figyelmet fordít a lakosság életszínvonalának emelésére is. A különböző oktatási, egészségügyi szolgáltatások kiterjesztése mellett sokat áldoznak a kereskedelmi hálózat bővítésére is. Ez utóbbi sorába tartozik az a fővárosban átadott hatalmas bevásárlóközpont is, amelynek legnagyobb érdekessége, hogy a föld alatt van. A bejáratot első látásra könnyen össze lehet téveszteni a metrólejárókkai, ám egy pár lépés után a vásárlók egy hipermodern üzletben találják magukat. A légkondicionált eladótérben márványpadló és márványoszlopok tükrözik vissza a neonok fényeit, s a betérők tágasan elrendezett pultok és polcok között választhatják ki a megfelelő árut. A kekszeket, süteményeket, italokat, konzerveket s az egyéb élelmiszereket, a különböző háztartási cikkeket és emléktárgyakat aszerint csoportosították, hogy a fővárosból vagy annak környékéről származnak-e, avagy az ország más vidékeiről szállították a bevásárlóközpontba. Az üzletház egy részlete Csehszlovákia: a reform elindult CEBIT ’88 Hannoverben Számítógépes hitelkártya „Átalakítás” - ez a leggyakrabban használt kifejezés ma Csehszlovákiában. Ettől várják a mozdulást, ehhez fűznek reményeket, erről ír a sajtó, beszélnek a politikusok, és ennek zászlaja alatt születnek különféle intézkedések. Elhatározták, de valójában csak 1991-ben vezetik majd be a teljes programot, s azt egyfajta lassú folyamatosság jellemzi inkább, mint a gyökeres átalakítási szándék. Az első lépcsőt a vállalatokról szóló törvénytervezet jelentette. Ezt követte két újabb tervezet: a mezőgazdasági, majd az ipari és fogyasztási szövetkezetekről. Ha nem is annyian, mint várták, de elég sokan fejtették ki véleményüket e javaslatokról, amelyeket még az idén várhatóan elfogad a parlament. Az idén újabb vállalatoknál vezették be a kísérleti gazdálkodást, amit kiterjesztettek a szolgáltatásokra, a kereskedelem és a vendéglátás egy részére is. A majdani lépcsőfokokhoz tartozik még, hogy a vállalati gazdálkodási feltételek kiegyenlítése érdekében 1989-töl nagykereskedelmi árreformot vezetnek be. Módosulnak a felvásárlási árak az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságba, de elsősorban az energia-gazdálkodást, a fűtőanyagot érinti ez. Tervezik a külkereskedelem megreformálását is. Ez utóbbit illetően voltak olyan értelmezések, hogy mindegyik vállalat kénytelen lesz annyi devizát megtermelni, amennyire szüksége van. Ha ez így lenne, akkor persze az importigényes ágazatok, mint például a nehézvegyipar, soha nem tudnák magukat devizával ellátni, ezzel szemben az exportorientált vállalatoknak - például a gépiparban - feleslegük lenne. Tulajdonképpen valamiféle devizanormatívát akarnak bevezetni, de még az egyáltalán nem eldöntött, hogy az egységes vagy differenciált lesz-e. A végső cél a cseh korona átválthatósága, vagyis az, hogy minden vállalatnak joga legyen koronáját devizára váltani. Ez talán két év múlva már megvalósítható. Ahhoz viszont, hogy a cseh korona a nyugati valutákra is átváltható legyen, még legalább 5-7 év kell - vélik derűlátóbb szakértők. Milos Jakes, a CSKP új főtitkára megválasztásáig a gazdasággal foglalkozott. Ez is magyarázza, hogy tavaly december közepe óta mind több szó esik erről és megválasztása igazolni látszik a változtatás szándékát. Jakes ezzel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozta: az új módszereket nem azért keresik, mert minden rossz, amit eddig tettek, hanem azért, hogy megszüntessék a fogyatékosságokat. A pártvezetés alig egy éve határozta el, hogy ki kell dolgozni az átalakítási folyamat irányelveit, és ahogy annak idején Lubomir Strougal miniszterelnök fogalmazott, „minőségi áttörésről van szó, nem pedig az eddigiek elszigetelt, részleges javításáról”. Mindez nem kis vitákat is eredményezett, ahogyan a különböző nyilatkozatok hangsúlyainak összevetéséből kikövetkeztethető. Többen rögtön leszögezték, hogy a mostani átalakítás, semmiképpen sem hasonlítható össze az 1968-as reformkísérletekkel, és az abban szerepet játszó vezetők rehabilitálásáról szó sem lehet. Ezt a véleményt képviseli Milos Jakes is, aki megválasztása után leszögezte, hogy az átalakítás kiindulópontja a szocializmus alapvető elveinek fenntartása, és senki se reménykedjék abban, hogy az 1968-ashoz hasonló helyzet állhat elő. Csehszlovákia - mint Jakes többször is hangsúlyozta - „példának tekinti és felhasználja a szovjet tapasztalatokat, de nem mechanikusan másolja azokat, hanem figyelembe veszi az otthoni sajátosságokat”. Ez az elfogadott programot tekintve azt jelenti, hogy Csehszlovákiában mérsékeltebb tempót szabtak az átalakításnak. Az új főtitkár - a gorbacsovi hangsúlyokra emlékeztetve - kárhoztatta azonban a mélyen meggyökerezett sztereotipiákat, a munkában és a gondolkodásban tapasztalható tehetetlenséget, az elkényelmesedést, a közömbösséget és az igénytelenséget. „A mindennapi életben meglevő fogyatékosságok nemcsak bosszantják és elkedvetlenítik az embereket, hanem egyes esetekben bizalmatlanságot is keltenek a párttal, a szocializmussal szemben” - mondta. A már évek óta hangoztatott, kifejezetten gazdasági jellegű - és meglehetősen általános - feladatokon túl újdonságnak számít, hogy tervezik a központi szervek átszervezését és a gazdaságban kétszintű irányítás kialakítását. A központi irányító szervek létszáma akár 50 százalékkal is csökkenhet. Új elem, hogy ezentúl párton kívüliek is kerülhetnek vezető beosztásba. Az eddig nem, vagy csak ritkán használt fogalmak, s egyáltalán a reform persze még nem mindenki számára jelenti ugyanazt, és mindazt, amit a lehetőség magában rejt. Egyesek féltek attól, hogy az átalakítás „eltérés a marxizmus-leni- nizmustól”, az „elvek kiárusítása". Mára ez a félelem jórészt már elmúlt, s teret nyert az a szemlélet, hogy a reform többet jelent annál, mint egyszerűen nagyobb fegyelem és munkatempó megkövetelése. FORRÓ EVELYN Az aktív memóriakártya francia találmány. E kártyát - a magnószalagos memóriakártyával ellentétben - azért nevezik aktívnak, mert nem csupán megőrzi, hanem fel is dolgozza az adatokat. A névjegy méretű, kartonlap vastagságú, hajlékony lapocskán ugyanis több ezer adat befogadására alkalmas adattároló (memória) és egy parányi számítógép (mikroprocesszor) van. Maga az alaplemez csupán 0,125 milliméter vastag. Erre szerelik rá a körülbelül 4x4 négyzetmilliméter felületű és 0,3 milliméter vastagságú áramkört, majd az egészet védőburokba helyezik. Az áramköri résznek nyolc kivezetése van; ezeken keresztül jön létre a kapcsolat a kártya és az iró- olvasóberendezés (például a pénztári terminál) között. A kártya ellenáll a szélsőséges hőmérsékleteknek, a radioaktív és a röntgensugárzásnak, meg az erős mágneses terek hatásának is. Ma a régebbi típusú mágnescsikos kártya 50-70 dollárcentbe, az aktív memóriakártya pedig 6-8 dollárba kerül. Ez az ár azonban folyamatosan és gyorsan csökken. Az aktiv memóriakártyával számos pénzügyi műveletet végrehajthatunk, anélkül, hogy a központi számítógéppel közvetlen kapcsolatba lépnénk. Az ilyen kártyába különböző típusú félvezetős tárolólemezeket és általában egy mikroprocesszort is beépítenek. A félvezetős memóriában tárolják egyebek között a kártya tulajdonosának titkos kódját. A memóriából adatot kiolvasni vagy új adatot beírni csak azután lehet, hogy a kártya tulajdonosa ezt a kódszámot bebillentyűzte az olvasó-lró készülékbe. A bebil- lentyűzött számokhoz csak a mikroprocesszor fér hozzá, s ezt összehasonlítja a memóriában tárolt azonosltószámmal. A kódszám nem található ki, a mikroprocesszor három próbálkozás után zárolja a kártyát, s ez csak a kártyát kibocsátó intézménynél oldható fel. De a kártya tulajdonosa sem változtathatja meg a kibocsátáskor beleirt adatokat, például a számláján levő pénz összegét. A memóriakártyákat többnyire hitelkártyaként használják. Alkalmazásuknak azonban korántsem ez az egyetlen területe. A rugalmas munkakezdésű vállalatok sok helyütt mágnescsíkos kártyát használnak a munkában töltött idő följegyzésére. Sok fejlett ipari ország utcáin már megszokott, hétköznapi dolog e memóriakártyás telefon. Ezeket nem érdemes feltörni, hiszen nincs bennük pénz. A kártyát - ugyancsak a biztonság okán - szívesen használják az önműködő országúti benzinkutaknál is. De a memória- kártya nemcsak emberhez tartozhat, hanem géphez, szerszámhoz, műszerhez és munkadarabhoz is. Az aktív memória- kártyához nagy reményeket fűz az egészségügy: a kártyán tárolható az elszenvedett betegségnek kórtörténete, az orvosi beavatkozások és vizsgálatok eredménye. A távolabbi jövőben pedig egyetlen aktív memóriakártya helyettesítheti valamennyi igazolványunkat: a személyit, a vállalatit, a vezetői jogosítványt, a könyvtári belépőt, a villamosbérletet, a beteglapot, és persze a csekkfüzetet (pénzt) is. A schwedti petrolkémiai kombinát
