Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

1988. június 11. KÉPÚJSÁG 3 Az MSZMP Központi Bizottságának tagja: Pónya József Az emberi értékeket kell felismernünk Megütközik, amikor megkérdezem tő­le, hogy hány éves. Neki talán eszébe sem jut, a környezetének sem. Annyi fia­tal van körötte igazgatói, főosztályveze­tői, osztályvezetői beosztásban, hogy a születési évszám senkit sem érdekel. Egyébként Pónya József, az MSZMP Központi Bizottságának a tagja, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója 56 éves. Elcsépelt már az a mondás is, hogy az ember annyi esztendős, amennyinek érzi magát. Hetvenévesen lehet energi­kus és progresszív, harmincasként pedig bezápult valaki. Az évszámok is csak azért érdekelnek, mert az országos pártértekezlet a nem­zedékek vitáját is hozta. Ez még véletle­nül sem jelenti, hogy az országban „vé­gigrohant” a fiatalítási hullám, de mégis áttörés történt. A pártértekezlet másik figyelemre mél­tó eredménye: most könnyebben került a Központi Bizottságba olyan, akit újként jelöltek, mint az, aki eddig is a KB tagja volt. így van ez rendjén: az újnak bizalmat kell adni, és ellenőrizni tevékenységét, aki pedig egyszer már kapott bizalmat, azt kritikusan szemügyre kell venni, mér­legre téve addigi munkáját. Pónya József ezt önmagára is érvé­nyesnek tartja, és máris azt mondja: csak akkor tudunk kilábalni mai politikai és gazdasági zavarunkból, ha minden posztra olyan emberek kerülnek, akik ar­ra alkalmasak. Pontosabban fogalmaz­va: ezután más felfogásban kell a jót és a rosszat értelmeznünk. El kell választani a politikában, a termelésben és a vezetés­ben a jó és a rossz embert. A teljesít­ményorientált embereket kell megtalálni és megnyerni. Ez a mai kor egyetlen le­hetséges választási lehetősége. Beszél­hetünk mi reformról, gyártmány- és gyár­táskorszerűsítésről, gazdasági szabá­lyozásról, mindenről, ha nem a teljesít­ményképes tudást becsüljük. És ha ezeknek az embereknek - legyen az po­litikus vagy miniszter, tanár vagy munkás - nem adjuk meg azt a mozgásteret, amire szükség van a teljesítmény eléré­séhez, akkor nem juthatunk előre. Most jó lehetőségeink vannak. A XIII. pártkongresszus és a mostani pártérte­kezlet között gondolkodásban, tenni akarásban harminc év különbség van. Harminc év 1988 javára. Ez a tény nagy leckét is jelent. Ilyen ütemben a 22 hónap múlva kezdődő újabb kongresszusig képtelenek leszünk haladni. A változást sürgetni, követelni és akarni kell, de nem a mindenáron való változást, mert az anarchiához vezethet. Ha nem leszünk következetesek, belees­hetünk ugyanabba a hibába, mint ami­ben eddig éltünk: utópiát kergetünk. S az utópia, a vágyak valóságnak való elfoga­dása mindig „elvitt” bennünket, mindig más eredményt hozott, mint amit joggal vártunk, elvártunk. Nem jelentik az előbbiek azt, hogy las­sítani kell, hogy visszakozni kell. A párt­értekezlet - és az előtte eltelt másfél év - pezsdülést hozott. Azonban szükségünk van a nemzet türelmére. Már csak azért is, mert tudjuk - ezt önmagunkon is ta­pasztalhatjuk -, az egyes ember gondol­kodása nehezen változik meg. Ehhez idő és türelem kell. A mostani vezetéstől nem lehet azt követelni, hogy gyökeresen vál­toztasson meg mindent, új világot hozzon létre... Egyáltalán, csak a vezetéstől elvárni mindezeket nem lehet. A népnek kell együtt haladni, lépésről lépésre, megértve a mai kort, a jövőre is gondolva. Megfogalmazódott ez már igy is: új köz- megegyezésre van szükség. De az le­gyen közmegegyezés.- Elindult az országban egy folyamat, amelynek érezhetően látjuk az irányát, és ezen kell következetesen továbbhalad­nunk. Azt joggal várjuk állampolgárként, munkásként, vezetőként, hogy a most megindult folyamatok kezdjék meg már végre kifejteni pozitív hatásukat - hang­súlyozza Pónya József. Mindent újszerűén kell értelmeznünk, vallja a Központi Bizottság tagja, újsze­rűén, egyénre lebontva. Az emberi érté­keket kell felismernünk. Végigkíséri beszélgetésünket az em­ber. Az alkotó ember. Nem lehet ez más­képpen. Bármilyen csodálatosnál cso­dálatosabb kormányprogram, párthatá­rozat születhet folyamatosan, de semmit sem ér mindaz, ha az emberről elfeledke­zünk. Alapvetően el kell fogadnunk és a gya­korlatban megvalósítanunk: mindenki le­gyen felelős azért, hogy csak azok a ve­zetők maradhassanak a helyükön, akik megfelelő embereket választanak veze­tőtársnak, munkatársnak... Legyen bu­kás és saját egziszteciáját veszélyeztes­se az, aki nem megfelelő felkészültségű, képességű és tudású embert választ ki. Máskülönben soha nem lesz érdemes teljesítményt elérni, mert nem az lesz a mérce, hanem a kiválasztó igényének való „megfelelés”. Ez pedig eddig is nagy károkat okozott a nemzetnek, a magyar népnek. Határozott, amikor azt fejtegeti, hogy ma a nemzet morálja van alacsony szin­ten, bármennyire is fájdalmas ezt tudo­másul venni. Türelemre int Pónya József: az országot éppen ezért nehéz kimozdí­tani. Egy-egy kisebb közösségből nem tud kisugározni szerte az országra a tel­jesítményorientáltság. Ennek mi magunk is okai vagyunk, hi­szen nem tudjuk elviselni a kiugró telje­sítményt, a nagy alkotó képességű em­bert. Dívik még mindig az egyenlősdi, azért is talán, mert nem a teljesítmény az elsődleges. Azt mondjuk, hogy Európában a ma­gyar ember dolgozik a legtöbbet. Ez igy igaz. Csak nem a munkahelyén, nem ott ahol termelékenyen tudna dolgozni. Mert nem ott fizetik meg. Ezért négy teljesítményű berendezé­sek állnak, amelyik pedig dolgozik, azon olyan árut állítanak elő, amit nem hajlan­dó a világ elfogadni teljesítménynek. És ez okozza zavaraink jelentős részét. Dol­gozunk szakadásig, mégis megélhetési gondjaink vannak. Szerencsére a magyar ember ma nem Pató Pál módjára gondolkodik. Nagy szorgalomról, nagy munkakedvről árul­kodik minden megmozdulása, hogy élet­nívóját ebben a helyzetben is tartani tud­ja. Ezért van meg minden esélyünk arra, hogy ezt az erőt hatékonnyá tudjuk tenni. Csak akkor tudjuk ezt tenni, ha más­képpen politizálunk. A politikát ma már nem szabad úgy „eladni”, mint eddig. A sokat dolgozó munkásnak és parasztnak nem szabad úgy megmagyarázni a gaz­daságpolitikát, hogy azt mondjuk neki: eladósodtunk. Hiszen lehet, hogy az az ember még dollárt sem látott és máris 1600 dollár adóssága van. Amit végül is neki kell megfizetni. Nem azt mondja ezzel Pónya József, hogy a munkás elegánsan kihúzhatja magát a felelősség alól, de azt igen, hogy a vezetést terheli mindenkor a nagyobb felelősség. A pártértekezleten szembenéztünk önmagunkkal. S ennek tudatában képe­sek leszünk változtatni is. Azt tudomásul kell vennünk: környezetünk folyton válto­zik. Amit ma elégedetten nyugtázunk, az már holnap kevés lesz. S ha egyetlen percig is elmélázunk, akkor megint csak elszáguld mellettünk a világ. S az esélyt - ami most a kezünkben van - soha többször nem engedhetjük ki a markunk­ból. Ezt vallja, mint a Központi Bizottság tagja, amely - az ő és a mi várakozásaink szerint is - megújult munkamódszerek­kel dolgozik ezután. Úgy is mint vezérigazgató, az örökké megújuló és változó atomerőmű vezető­jeként, ahol modellértékű a teljesítmé­nyekre való törekvés, ahol az alkotni vá­gyó ember teret, lehetőséget kap, ami megfelelő felelősséggel is együttjár. HAZAFI JÓZSEF HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Medárd napján, ha esik, negyven napig esik, - tartja a nép­hit. Mégpedig azért éppen negyven napig, mert addig tartott a bibliai özönvíz is. Visszagondolva az elmúlt hetek felhősza­kadásaira, örültünk, hogy elmaradt az eső e jeles napon. Gutenberg-galaxis Azt, hogy ment-e a könyvek által a világ előrébb, sokszor és sokan vitatták. Mindenesetre egyelőre kár lenne elsiratni Gutenberg találmányát, hiszen a könyv túlélte a mozi, televízió és a video megjelenését is, bizonyítva életképességét. Az idei könyvhéten is - az előző évekhez hasonlóan, - vol­tak bestsellerek, amiket már az első napon elkapkodtak és lesznek olyan művek, amelyek a raktárban fognak meg po­rosodni, de ezért ne az olvasókat hibáztassuk... Egyébként az idei könyvhét megyei rendezvénye gazdag kínálatot nyújtott a könyvbarátoknak. Szekszárdon, a Korzó áruház melletti könyvutcában Baka István Greaves-díjas köl­tő dedikálta műveit. Paksra, az 1984-ben Magyarországra települt Csíki László erdélyi író látogatott el Szakolczay Lajos irodalomtörténésszel. Fekete Gyula író a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban találkozott ifjú olvasóival. Szorosan kapcsolódik a könyv szeretetéhez, az olvasás­hoz a múlt hét végi pedagógusnap. Hiszen az, hogy olvasóvá válik-e egy gyerek, az nagymértékben a pedagógusokon múlik. A tanítókon, tanítónéniken, akik megigazítják a ceruzát a kis kezekben, és kikanyarítják az „a” betű laposra sikerült pocakját. Érdekes történeteket kezdenek el olvasni, majd a legizgalmasabb résznél abbahagyják, mondván, hogy akit érdekel a folytatás, az olvassa egyedül tovább. Pedagógusokat, tanítókat, tanárokat, nevelőket köszöntöt­tek szombaton, közülük néhányan kitüntetéseket kaptak. Szép volt az ünnepség, meghatottság látszott az arcokon, tisztelet vette körül a nevelőket. Jó lenne, ha egész évre megmaradna ez a megbecsülés, ha nem kellene gyermekeink nevelőinek - az anyagi megbe­csülés elmaradása mellett - a társadalmi megbecsülés hiá­nyára, presztízsveszteségre is panaszkodniuk. Ha mindenki világosan látná, hogy jövőnk záloga, az ifjúság szellemi ki­bontakoztatása az ő kezükben van. Környezetünk védelmében Környezetünkben is rendet kellene rakni, nemcsak a fe­jekben, hiszen napjainkban hovatovább az atomfegyverek fe­nyegetése eltörpül a környezet szennyezése miatti veszélyek mellett. Napról napra nőnek, tornyosulnak a szeméthegyek, gyárkémények okádják a mérgező füstöket, autók kipufogói a gázokat. Közép-Európa minden négyzetméterére egy gramm kén jut, az erdők az iparvidékek környékén lombjukat hullatják, a halak fuldokolnak a folyókba ömlő szennyvizektől. Túl sötét a kép? Nem hiszem. Márcsak azért sem, mert bár az ENSZ június 5-ét még 1972-ben környezetvédelmi világ­nappá nyilvánította, mégis azóta is vannak, akik mindezt sem­mibe veszik. Veszélyes hulladékokat helyeznek el, elmulaszt­va a szükséges óvintézkedéseket, gondatlanságukkal jóváte­hetetlen kárt okozva az emberi környezetben. Persze, pozitív példa is van. Olyan emberek összefogása, tömörülése, akik nem hivatali kötelességből, hanem önként, személyes meg­győződésből cselekszenek, igyekeznek valamit tenni kör­nyezetük védelméért, tudva, hogy az emberi alkotásoknak nem a természet fekélyeinek, hanem gyöngyszemeinek kel­lene lenniük. Tanulunk Viszonylag rövid idő alatt olyan új fogalmakat kell „megta­nulnunk”, amelyeket eddig szocialista rendszerünkkel ösz- szeférhetetlennek tartottunk. Mint például a munkanélküli­ség, a közhasznú munka, átképzési segély, foglalkoztatási alap, hogy csak néhányat említsek. A kapitalizmusból csak a negatívumok gyűrűznek be, - mondják erre a pesszimisták. Talán rendesebben fognak dolgozni az emberek - bizakod­Az olvasni tudás a további ismeretszerzés alapja nak az optimisták -, ha tudják, hogy a trehány munkavégzé­sért, a határidő be nem tartásáért föltímondanak nekik, mert van jelentkező a helyükre. Nézünk keletre, nézünk nyugatra példákat kutatva, pedig régóta tudjuk, hogy a másolatok nem sokat érnek, mert minden népnek saját nemzeti hagyományait figyelembevéve kell megkeresnie a kiutat, kialakítani az elkövetkező évek demokratikus politikai intézményrendszerét, a piac általános törvényei alapján funkcionáló gazdaságát. Hozzá kell szokni, hogy a gazdaságtalan üzemek vagy pro­filt váltanak, vagy bezárják kapuikat. Vannak már ennek jelei megyénkben is, mint legutóbb a Bonyhádi Ruházati Szövet­kezetről olvashattuk, ahol a nyeregüzem már nyeregben van, mert bicikliülések mellett papucsokat is gyárt. Közérzetünk Nagyok a gazdasági gondok, de az embereket mégis min­dig az apróságok bosszantják, azokért ragadnak telefont, azok befolyásolják közérzetüket. Hogy az üzletben nem kö­szönnek vissza, hogy két forinttal becsapják, hogy a sorban elé tolakodnak, hogy nem friss a kenyér, hogy vannak akik a hiánycikkekhez soronkivül hozzájutnak, és hogy a szomszéd kutyája ugat. Néha azonban érkeznek olyan elgondolkodtató telefonok is, mint csütörtökön, amikor az egyik gépjárműve­zető szakoktató a következő esetet mesélte el nekem, mint ügyeletes újságírónak. Tanítványával a legnagyobb városi csúcsforgalomban - szerdán délután fél ötkor - Szekszár­don, a Széchenyi utca külső sávjában Bátaszék irányában haladtak a tanintézet autójával, amin messziről látható a jel­zés, hogy tanuló vezető ül a volán mögött. A Bezerédj utcai elágazónál egy kék Dacia taxi várakozott arra, hogy befordulhasson. A tanuló nehezen, csak az oktató segítségével tudta kikerülni a felbukkanó akadályt. Az oktató - az általános szokásoknak megfelelően - felemelte kezét, el­nézést kérve a taxistól a rövid akadályoztatásért, mire hason­ló gesztus helyett az a következőt üvöltötte instrukcióként; „Ne állj le, menj a...”, azzal gázt adva elhúzott. A hiányzó betű­ket, gondolom, nem nehéz kitalálni. Mindenesetre mint hiva­tásos gépkocsivezető, - nyilatkozta a telefonáló - pirultam a tanítványom előtt az esemény után kollegának egyáltalán nem nevezhető másik „hivatásos” magatartása miatt. „Mond­ja meg nekem - kesergett -, hogyan beszéljek én ezután köz­lekedési morálról a tanulónak?” Remélem, hogy az eset egyedi és hogy az is maradjon, azért említettem meg e hasá­bokon. Annál is inkább, mivel ez a hét bővelkedett a - lehet, hogy éppen a kölcsönös figyelmesség elmulasztása miatti - balesetekben, mint erről lapunkból fotós kollégáink fényké­pei alapján meggyőződhettek.1 F. KOVÁTS ÉVA Új Rába gépek a mezőgazdaságnak Új termékekkel bővíti mezőgazdasági gépkínálatát a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár. Az egyesült államokbeli Case International Harvester licence alapján megkezdik a Case-IH szártépő gép, a sorközmüvelő kultivátor és a küllős kapa gyártását. A licencvásárlásról folytatott tárgyalások már előrehaladott szakasz­ban vannak. A szártépő gép az intenzív kukoricater­mesztést folytató gazdaságok betakarí­tás utáni munkáját könnyíti meg. A ma­gas átiagtermésű táblákon ugyanis a nagy mennyiségű szármaradvány keze­lése a hagyományos szántással és tár­csázással nehézségekbe ütközik, sőt esetenként a következő év vetési mun­káit is hátráltatja. Ezen segít az Egyesült Államokban is csupán két-három éve megjelent mun­kagép, amely egy menetben szétszecs­kázza és teríti a szárat, s a szétzúzott növényi maradvány a földbe forgatás után könnyen elbomlik. A gép első pél­dányait előreláthatólag már ez év őszén a hazai mezőgazdaság rendelkezésére bocsátják. A sorközművelő kultivátor a mechani­kus gyomirtás eszköze, amely a talaj fel­színe alatt néhány centiméterrel vágja le a gyomnövényt. A Rába sorközművelő kultivátorai hat- és tizenkét sorosak lesz­nek, s várhatóan jövő év tavaszán már dolgozhatnak velük a mezőgazdasági nagyüzemek. A küllős kapa ugyancsak az egyre drá­guló vegyszerezés mérséklését szolgál­hatja. A talaj lazításával biztosítja átszel- lőzését, megszünteti a föld felszíni cse­repesedését. Alkalmazása elősegíti a talaj felső ré­tegének felmelegedését, így kedvező kö­rülményeket teremt a magnyitáshoz és a csíranövekedéshez. A takarék- szövetkezetek is emelték a kamatokat A takarékszövetkezetek másfél milliós tagsá­gát érintő hír, hogy - más lakossági pénzintéze­tekhez hasonlóan - felemelték az egyéves és az annál hosszabb időre lekötött kamatozó betétek, valamint a lakás célú betétek kamatait és kamat- prémiumát. Ennek során a kamatok átlagosan csaknem 3 százalékkal növekedtek; így az 1 éves lekötésű betétek után 9,5 százalékos ka­mathoz, a 2 éves lekötésű után 10 százalékos kamathoz, a 3 éves lekötésű betét után 11,5 szá­zalékos kamathoz jut a betételhelyező. A tartós betétek kamatának kiegészítéseként fizethető kamatprémiumot, a korábban meghirdetett 3 százalékról 4 százalékra emelték. A takarékszövetkezetek módosították a lakás célú takarékossági formák kamatait és a prémiu­mát is. Az ifjúsági és az otthonteremtő betétekre 5 év eltelte után a korábban kitűzött évi 10 száza­lékos kamat helyett 14 százalékot fizetnek. En­nek a betétformának a kamatprémiumát - az 1988. június 1 -jétől december 31 -ig terjedő idő­szakra - háromról 4 százalékra emelték. A takarékszövetkezet a kamatok és a prémiu­mok után fizetendő adót teljes egészében átvál­lalja a tagságtól. Az új intézkedések június 1-jétől érvényesek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents