Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

1988. június 11. ( tou«\ 2 KÉPÚJSÁG Építők napja ’88 A hagyományteremtés és a méltó megemlékezés szándékával ünnepelnek az idén is az építők napja alkalmából a megyében az építőmunkások június 11-én. A TÁÉV a korábbi évektől eltérően nem összevont juniálist tart Szekszárdon, hanem telephelyein, Dombövárott, Komlón és a megyeszékhelyen külön-külön ünnepük családias összejöveteleken az építőmunkások napját. A jugoszláviai Bácska-Topolya Építőipari Kombinát delegációja a dombóvári ünnepségen vesz részt. A TOTÉV dolgozói egész napos juniálissal ünnepelnek szombaton a vállalat sporttelepén. A tréfás vetélkedők súlyemelő-bemutatók mellett olyan neves művészek, mint Tahi Tóth László, Agárdi Gábor színművészek, Ihos József hu­morista és Géczi Dorottya énekes fogja szórakoztatni az egybegyűlteket Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesültek Nem nyugdíjas állás Föglein Ferenc Koránál fiata- labbnak látszó, 38 éves üzemmérnök Föglein Ferenc építésvezető, aki 20 éve a Tolna Me­gyei Állami Építő­ipari Vállalat dol­gozója. Szerény irodájá­ban szinte folya­matosan cseng a telefon. Az építésvezető rövid utasításokat ad, gyorsan dönt, in­tézkedik a folyamatos termelés biztosítá­sának érdekében. Flogyan lett Föglein Ferenc építésve­zetőből Föglein Ferike - mert a TÁÉV-nél csak így emlegetik - erről beszélt elő­ször.- A Vízügyi Szakközépiskola elvégzé­se után, 18 évesen kezdtem a vállalatnál dolgozni. Hárman voltunk akkor Ferenc­nek itt. Művezető fönököm Inhoff Feri bá­csi volt a „Papa”, Miskárik Feri bácsi volt a „Feri bácsi”, én a „Ferike”. Ez a bece­név a mai napig rajtam maradt, engem nem zavar. Ma is szeretettel emlékszem a Papára és a Feri bácsira. Tőlük tanultam a szak­mát. Az én családomban nem volt építői­paros. Az egész famíliám hajós volt.- Hogyan lett TÁÉV-es? Egy kirándu­lás alkalmával láttam a Sió-torokban épülő zsilip- és árvizkapu munkálatait, ami nagyon megtetszett. Érdeklődtem és felvételt nyertem a vállalatnál. Az első fi­zetésem 1000 forint volt. Technikusként kezdtem, majd katonaság után építésve­zető-helyettes és 1976-ban építésvezető lettem. Tolna, Baranya, Somogy megye területén dolgoztam. Pakson több mint 10 évig építettük az Atom várost. Óriási földmunkákat végeztünk, épületeket, utakat, szennyvízhálózatot építettünk, a szakma teljes skáláját végig dolgoztuk.- Csodálatos dolog az, amikor az em­ber a terveket először a kezébe veszi, a rajzokat átnézi, képzeletében vizuálisan megjelennek a létesítmények és néhány év múlva ez a valóságban is látható. Ha végigmegyek Pakson vagy Szekszárdon nemcsak a kész épületeket látom, ha­nem a föld alatti létesítményeket is, a mélyépítés nem mutatós, de nélkülözhe­tetlen elemeit. A munka mellett családi házat építet­tünk. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola magasépítő szakán diplomát szereztem, lépést kellett tartanom a kö­vetelményekkel. Építésvezetőnek lenni nem nyugdíjas állás. Ezt csak teljes em­berként, elkötelezetten lehet csinálni, .150 ember munkáját kell irányítanom. Amíg bírom erővel és energiával, addig csinálom. Feleségem szerint „az én nagy szerelmem a TÁÉV.” Minden évben egy hónapot töltünk szabadságon, ez a nagy kikapcsolódás. Feleségemmel és 15 éves lányommal bejártuk már az egész országot. Külföldi túrákat is teszünk, az idei évben progra­munkban Jugoszlávia és Olaszország szerepel. GYURKOVICS FERENC Harmincnyolc év egy munkahelyen- Nem haragszik meg, ha bácsinak szólítom?- Munkahelye­men, a TOTÉV Szekszárd I. Épí­tésvezetőségen a legtöbben Szilvi bácsinak szólíta­nak, sokszor még a nálam alig fiata­labbak is, rémé- Mityók Szilveszter lem, hogy ebben a tiszteletük is benne van.- Egyre kevesebb az olyan idős szak­ember vállalatunknál, akit szinte vala­mennyien ismerünk, tisztelünk munkája révén, és szeretjük emberi magatartása miatt. Mityók Szilveszter ezek közé tarto­zik. Mondjon néhány szót magáról!- 38 éve dolgozom a TOTÉV-nél. 1950 februárjában kezdtem vállalatunk akkori jogelődjénél, mint vasbetonszerelő. In­nen vonultam be tényleges sorkatonai szolgálatra 1952 novemberében. Lesze­relésem után anyagkezelője lettem az építésvezetőségnek. Akkor indult a nagymányoki bányászlakások építése. Ez volt az első komoly feladatom.- Mennyiben volt más az ötvenes években az anyagkezelői feladat, mint manapság, hiszen ma is ebben a munka­körben dolgozik?- A rendkívüli nehézségek ellenére na­gyon szép időszak volt ez az építőipar­ban, sok munkánk volt. Nagy beruházá­sok valósultak meg országszerte, és az anyagellátás terén nem voltak olyan problémáink mint napjainkban. Persze az akkori építőanyagok hagyományosak voltak, a mai korszerű, modern építészet nagyságrendileg több anyaggal dolgo­zik. Talán ez a legnagyobb különbség, no és a gépesítés! Akkor ha egy felvonó, vagy egy autódaru jutott egy-egy létesít­ményre, az már nagy szó volt. Az anyag­fogadást, -rakodást többnyire kézzel kel­lett elvégeznünk.- Melyek a legemlékezetesebb totéves házak, amelyek kivitelezési munkáira szí­vesen emlékszik vissza?- Az 50-es, 60-as évekből a Bonyhádi Cipőgyár bővítésére, a Zománcgyár új zománcozócsarnokának építésére. Fel­tétlenül meg szeretném említeni a „Csi- kágó” szükséglakásait, ahol egy életre szóló munkatársi barátság kezdődött Schmidt Márton anyagkezelő barátom­mal. A későbbi évek munkái közül szíve­sen gondolok a szekszárdi kórház felújí­tására, bővítésére, és arra a sok száz la­kásra, amit Szekszárdon építettünk és építünk jelenleg is. Radzsiv Gandhi Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) A díszmotorosok kíséretében érkező indiai személyiségeket Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Péter János, az Országgyűlés alelnö- ke, Marjai József miniszterelnök-helyet­tes, kereskedelmi miniszter, Kárpáti Fe­renc vezérezredes, honvédelmi minisz­ter, Urbán Lajos közlekedési miniszter, Iványi Pál, a Fővárosi Tanácselnöke, Ma- darasi Attila pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár, Raft Miklós államtitkár, a Mi­nisztertanács Hivatalának titkára és Bá­nyász Rezső kormányszóvivő fogadta a Parlament előtt. BUDAPEST - A Magyar Kommunista Párt és a Magyar Szociáldemokrata Párt egyesülésének 40. évfordulója alkalmá­ból politikai gyűlést rendeztek pénteken a XIII. kerületi pártbizottságon. Az elnök­ségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP elnöke, Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke. A megnyitót követően Berecz Já­nos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott ünnepi beszédet. MOSZKVA - Bár az utóbbi időben a szovjet sajtóban mind kevesebbet írtak erről, a Karabah-hegyvidéken változatla­nul feszült a helyzet, és a sztrájkok folyta­tódnak. A karabahi városokban a vállala­tok, üzemek és intézmények nagy részé­Radzsiv Gandhi vendéglátója, Grósz Károly jobbján fogadta a tiszteletére fel­sorakozott katonai díszegység parancs­nokának jelentését, majd az indiai és a magyar Himnusz elhangzása után ellé­pett a tisztelgő katonák sorfala előtt. Úttö­rők virágcsokrokat nyújtottak át az indiai kormányfőnek és feleségének. Ezután a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen bemutatták az ünnepségen megjelent magyar, illetve indiai személyi­ségeket és a diplomáciai testület veze­tőit, tagjait. A fogadtatás katonai díszme­nettel zárult. Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság hivatalos, baráti látogatáson hazánkban ben még mindig nem indult meg a terme­lés. Gondot okoz az élelmiszer-ellátás. Bakuval megszakadtak a gazdasági kap­csolatok. Az anyagi veszteség megha­ladja a 25 millió rubelt. Feszült a han­gulat Jerevánban is. A pénteki Pravda helyszíni beszámolója szerint Sztyepa- nakertben, a vidék központjában, regge­lente tízezrek vonulnak fel különböző jelszavakkal a végsőkig való kitartásra buzdítva. Az örmény lakosság ultimátum­szerűén és sztrájkkal alátámasztva köve­teli Karabah azonnali kiválását Azerbaj­dzsánból és csatlakozását Örményor­szághoz. BRÜSSZEL - Az EGK és a KGST kö­zös nyilatkozatának parafálásával pár­huzamosan a KGST egyes tagországai kinyilvánították szándékukat az EGK-val való hivatalos kapcsolatok felvételére és tartózkodó miniszterelnöke délután ün­nepélyes külsőségek között, katonai tisz­teletadás mellett megkoszorúzta a Ma­gyar Hősök emlékművét a Hősök terén. A kegyeletes megemlékezésen részt vett Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke. Ezután Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, a Minisztertanács elnöké­nek és Radzsiv Gandhinak vezetésévél megkezdődtek a magyar-indiai plenáris tárgyalások a Parlamentben. Kádár János, az MSZMP elnöke dél­után a KB székházában találkozott Rad­zsiv Gandhival. A pénteki nap díszvacsorával és a két kormányfő pohárköszöntőjével zárult. előrehaladottak - Magyarországgal a befejezési stádiumhoz közelednek - a kereskedelmi tárgyalások is - közölte pénteken Brüsszelben tartott sajtótájé­koztatóján Willy de Clercq, az EGK-bi- zottság nemzetközi kapcsolatokért és külkereskedelemért felelős tagja. LIMA - Ismeretlen személyek csütör­tökön sorozatvetővel tűz alá vették az Egyesült Államok perui nagykövetségét. A képviselet szóvivője újságírókkal kö­zölte, hogy a misszió területére több lö­vedék csapódott. Az egyik gránát a nagy- követség épületének tetejét szakította be. A nagykövetnek és a rezidencián tar­tózkodó más személyeknek nem esett bántódásuk. A merénylőknek sikerült el­menekülniük. MANAGUA - A nicaraguai ellenforra­dalmárok csütörtökön elutasították a kormány kibővített politikai rendezési tervét, és emiatt megállapodás, sőt, újabb időpont kijelölése nélkül fejeződ­tek be a tűzszünet véglegesítését célzó tárgyalások. PANORÁMA Létrejöttét négy évtized igazolta A két munkáspárt egyesülése Negyven éve, 1948. június 12-én dél­után hat órakor ünnepélyes keretek kö­zött nyílt meg az Operaházban a két munkáspárt egyesülési kongresszusa. Az egységes munkáspárt megteremté­sének gondolata nem ekkor vált első íz­ben valósággá, hiszen a tanácshatalom napjaiban a szociáldemokraták és a kommunisták egy munkásprátba tömö­rülve küzdöttek a proletárhatalomért. A magyarországi Tanácsköztársaság megdöntését követően a munkásmozga­lom szervezeti egysége felbomlott. Az el­lenforradalmi rendszer negyedszázada alatt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ha korlátozott keretek között is, de legálisan tevékenykedett, míg a Kommu­nisták Magyarországi Pártja illegalitás­ban harcolt. A harmincas évek második felétől mindkét párt soraiban megerősö­dött a munkásegységfront létrehozására való törekvés, amely a második világhá­ború alatt közös antifasiszta, független­ségi akciókban öltött testet. Az ország német megszállását követően, 1944. ok­tóber 10-én délelőtt került sor a budai Vár egyik Dísz téri lakásában annak a kö­zös határozatának az aláírására, amely nem csupán a fasizmus elleni harcot fo­galmazta meg, hanem egyúttal kimondta „az új, demokratikus Magyarország ki­alakításáért” folytatandó együttes küz­delmet is, és távlatilag szólt a két mun­káspárt egyesüléséről. Az ország felsza­badulása után, a német megszállás nap­jaiban kötött megállapodást a Magyar Kommunista Párt és Szociáldemokrata Párt - most már a legalitás körülményei között - megerősítette. Közös fellépés és rivalizálás A két munkáspárt egységmegállapo­dása biztosította, hogy az MKP és az SZDP egyeztetett és közös harcot foly­tasson a népi demokratikus Magyaror­szág megteremtéséért. Ez az együttes fellépés kifejeződött a földreformért, az újjáépítésért, a politikai élet és a közigaz­gatás demokratizálásáért, a nagytőke gazdasági hatalmának megtöréséért ví­vott küzdelmükben. A közös fellépés azonban nem zárta ki, hogy bizonyos kérdésekben a munkás­pártok között viták, feszültségek, súrló­dások keletkezzenek, hiszen mindkét párt számos esetben ugyanazon társa­dalmi rétegből kívánta növelni tagsá­gát. De rivalizálás folyt a szakszervezeti és az üzemi bizottsági posztok betöltésé­nél, és a parlamenti választások során is. Esetenként a szociáldemokrata baloldal számára túl gyorsnak bizonyult az előre­haladásnak a kommunisták által diktált tempója. A szociáldemokrata pártvezetésen be­lül a centrum és a jobbszárny - Peyer Ká­roly, Szeder Ferenc, Szélig Imre, Kéthly Anna és mások - több kérdésben hol burkoltan, hol nyíltan támadták a mun­kásegységet. A Peyer-csoport 1946 de­cemberében memorandumban követel­te a párt politikai irányvonalának a meg­változtatását, ami a gyakorlatban a mun­káspártok együttműködésének és szö­vetségének felbontását jelentette volna. Ezt az SZDP vezetése határozottan visz- szautasította. A Szakasits Árpád, Maro­sán György és harcostársaik vezette bal­szárny következetesen a munkásegység alapján tevékenykedett. Rákosi elhamarkodott taktikája Az 1947-es esztendő is bővelkedett olyan eseményekben - az esedékes üzemi bizottsági választások, a köztársa­ságellenes szervezkedés felfedezése, a hároméves terv vitája -, amelyek esten­ként próbára tették a munkáspártok együttműködését. Az 1947. augusztus 31 -re kiírt parlamenti választásokat meg­előzően Rákosi Mátyás felvetette a mun­káspártok fúzióját, és ez elmérgesítette a kommunisták és a szociáldemokraták kapcsolatát. A választás eredményeinek ismertté válását követően az SZDP vezetőinek egy része felvetette pártjuk kilépését a koalícióból. A baloldali vezetők azonban következetesen kiálltak a munkásegység politikája mellett, sőt 1947 végén, 1948 elején ellentámadást kezdeményeztek az egységpolitika ellenzőivel szemben. Előbb az SZDP Fővárosi Végrehajtó Bizottsága fogalmazta meg bizalmatlan­ságát a jobbszárnnyal szemben, majd 1948. február 18-án a nagybudapesti összvezetőségi ülésen szervezeti intéz­kedéseket hoztak a jobboldal ellen, kép­viselőik kénytelenek voltak lemondani a pártban betöltött tisztségeikről. 1948. március elején az SZDP XXXVI. kong­resszusa kimondta, hogy az új pártveze­tőség haladéktalanul kezdjen tárgyalá­sokat az „egységes munkáspárt megala­kításához még szükséges ideológiai, po­litikai, szervezeti felvételek" megteremté­séről és gondoskodjék a munkásosztály egységes pártjának a megalakulásáról. Az egyesülés elodázhatatlanná vált 1948 április végén a fővárosban és vi­déken megkezdődött az egységes párt- szervezetek létrehozása, amelyek veze­tőségébe kétharmad-egyharmad arány­ban kerültek be az MKP és az SZDP tag­jai. Június 12-én délelőtt a munkáspár­tok megtartották kongresszusaikat, ame­lyek felhatalmazták az egyesülési ta­nácskozás küldötteit, hogy alakítsák meg az egységes munkáspártot, a Magyar Dolgozók Pártját. A munkáspártok kora délután nagygyűlést tartottak a Hősök te­rén, majd az Operaházban megkezdte munkáját az egyesülési kongresszus. A tanácskozás június 13-án és 14-én az Országház épületében folytatódott, ahol elfogadták az MDP programnyilat­kozatát és szervezeti szabályzatát, meg­választották vezető testületéit. A párt el­nöke Szakasits Árpád, főtitkára Rákosi Mátyás lett. A kongresszus állásfoglalása joggal állapította meg, hogy „a két mun­káspárt egyesülése elodázhatatlanná vált akkor, amikor a magyar demokrácia népi demokráciává fejlődött, és amikor ez a fejlődés napirendre tűzte a szocializ­mushoz való haladás feladatait". Az egyesüléssel létrejött a magyar munkás-8 osztály egységes, a marxizmus-leniniz- mus alapján álló pártja, megnyílt az út Magyarországon a szocializmus építé­séhez. Az egységes munkáspárt létrehozásá­nak szükségességét az eltelt négy évti­zed eseményei, fejlődése igazolta. S bár az ötvenes évek elején koholt vádakkal, alaptalan rágalmakkal illették a szociál­demokrata baloldal vezetőit és tagjait, az egységes munkáspárt kiállta az ellenfor­radalom próbatételét. Az újjászerveződő kommunista párt, az MSZMP soraiban a két munkáspárt egykori tagjai a kommunisták ifjabb nem­zedékével össeforrva védelmezték meg a szocializmus ügyét Magyarországon. „A Magyar Szocialista Munkáspárt a ma­gyar munkásosztály egységes, forradal­mi pártja - fogalmazta meg az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. decemberi ha­tározata - a Kommunista és a Szociálde­mokrata Párt szervezeti és politikai egy­ségét megteremtő 1948. évi egyesítő kongresszus történelmi jelentőségű ha­tározata alapján áll. A párt ideiglenes Központi Bizottsága elitéi minden olyan törekvést, amely a munkásosztály törté­nelmileg kialakult egységét meg akarja bontani.” Péter János Péter János, az Országgyűlés alelnöke nyilat­kozatot juttatott el az MTI-hez pénteken az F-16- os repülőgépek áttelepítése ügyében. Nyugtalansággal és aggodalommal tölt el bennünket a NATO közelmúltban nyilyánosság- ra hozott azon terve, hogy a Spanyolországban állomásozó amerikai F-16-os repülőgépeket Olaszországba telepítik át. Megítélésünk szerint a vadászbombázók területi elhelyezésének megváltoztatása módosítaná a katonai erőviszo­nyokat Európának abban a térségében, amely­ben hazánk is elhelyezkedik, s egyúttal ellentét­ben állna a földrészünkön is egyre érzékelhetőb­ben kibontakozó enyhülés és együttműködés szellemével. Ez a lépés minden bizonnyal kedve­zőtlenül befolyásolná azt a légkört is, amelyben megkezdődhetnének az európai hagyományos nyilatkozata fegyverzetek és fegyveres erők csökkentéséről szóló tárgyalások, holott ezek elé Európa szinte valamennyi jelentős politikai tényezője nagy vá­rakozással tekint. Az áttelepítés közvetlenül érintené a gépek új hatókörébe kerülő országok biztonságát, és szá­mottevően megváltoztatná a két szövetségi rendszer között e térségben kialakult erőviszo­nyokat is. Bízunk abban, hogy áz olasz kormány valamennyi körülmény körültekintő, gondos mérlegelése, az érintett országokkal folytatott előzetes konzultáció és a két szövetségi rend­szer közötti érdemi véleménycsere után hozza meg végleges döntését az ügyben. így elkerül­hető lenne, hogy olyan döntés szülessen, amely a feszültség növekedéséhez vezetne a térség­ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents